– VISSZÁSSÁGOK A TEMETKEZÉSSEL KAPCSOLATOS GYAKORLAT KAPCSÁN
2. A fogyasztóvédelem és a temetkezés kapcsolatáról
Fentiek rögzítését követően adódik a kérdés: de hogy kerül a fogyasztóvédelem a temetőbe? Bár elsőre talán megdöbbentőnek tűnhet ez a kijelentés, de a temet-kezési szolgáltatás megrendelője is fogyasztónak minősül az általánosan elfo-gadott fogyasztó defi níciók7 értelmében. Tovább vizsgálva a témát, tovább erősíti a fenti megállapítás helyességét az a körülmény is, hogy kifejezetten fogyasztóvédelemmel foglalkozó szervezetek (ld. pl. a korábbi Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség témavizsgálatát,8 illetve a GVH eljárásait9) is vizsgáltak a temet-kezéssel kapcsolatos eseteket, mint például a temetkezési szolgáltatás hirdetése, gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, és még sorolhatnánk. Ezek alapján állít-hatjuk, hogy igenis vannak a fogyasztóvédelem körébe eső kérdések a temet-kezés kapcsán, annál is inkább, mivel a fogyasztóvédelem a kiszolgáltatott hely-zetben lévő személyek védelmére hivatott. Kétségtelen, hogy a halott elvesztése miatti fájdalmuk miatt az elhunyt rokonai is kiszolgáltatott helyzetben vannak.
A temetkezésre vonatkozó esetek közül a továbbiakban csak azok közül emelünk ki néhányat, melyeknek egyházakat érintő vonatkozásai is vannak.
3. Jogesetek
Gyakori eset, hogy valamely település a köztemetők fenntartására vonatkozó kötelezettségét nem maga, hanem kegyeleti közszolgáltatási szerződés alapján más szervezeten keresztül látja el. Ilyen szervezet az esetek többségében vala-mely egyházat jelent. Egy konkrét ügyben a településen található négy fele-kezeti temető üzemeltetésére az egyház szerződést kötött egy kft.-vel, mely a szerződés értelmében csak ezen üzemeltető szolgáltatásait lehet igénybe venni az adott temetőkben, illetve, ha valaki mégis ragaszkodna más szolgáltatóhoz,
7 Ld. pl. 2008. évi XLVII. törvényt a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról. Eszerint fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy (tv. 2.§ a) pont). Hasonlóan fogalmaz a Ptk. 685.§ d) pontja is, melynek értelmében fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy.
8 Ld. pl. Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Reklámfelügyeleti és E-kereskedelmi Osztály:
Részjelentés. A gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó jogszabályok betartásának ellen-őrzése a szabadtéri reklámhordozókon és a helyi sajtóban vizsgálatunkhoz. A temetkezési szol-gáltatások reklámozásának ellenőrzéséről. Budapest, 2005. július. (RFO-374/2005 ikt. szám).
Elérhető: http://www.mrsz.hu/download.php?oid=T6192c1f7979938292921ec6101bb058;aid
=T618201178719e8590957365f9aaada1. [letöltve: 2011-11-03]
9 Ld. pl. Vj-83/2007/25.
akkor is ki kell fi zetni a teljes szolgáltatási díjat, mert egyébként az üzemeltető nem nyitja ki a kaput és a ravatalozót. Az ügyben sem a jegyző, sem az egyház, sem a fogyasztóvédelem nem járt el.10
Egy másik esetben11 a panaszosok végül az ombudsmanhoz fordultak és előadták, hogy az egyik egyház temetőjében a hűtő meghibásodott és emiatt a holttest bomlásnak indult. A jegyző az első alkalommal hozzá fordult pana-szosokkal közölte, hogy az ügy kivizsgálására nem jogosult, mivel a temető egyházi tulajdonban van. Ezzel kapcsolatban a biztos rámutatott: nem helyes a jegyző érvelése, miszerint ellenőrzési jogkörét csak köztemetők esetében gyakorolhatja. A vonatkozó jogszabályok ugyanis nem tesznek különbséget az ellenőrzés szempontjából a temetők tulajdonosai között. Így a jegyző az illeté-kességi területén működő bármelyik temetőt – legyen akár egyházi, akár önkor-mányzati tulajdonban – ellenőrizheti. Az ombudsman arra is rámutatott, hogy a jelentésben feltárt sérelmes eljárások nem egyedi esetet képeznek. Ezt igazolja, hogy az ombudsman egy másik esetben is kénytelen volt felvilágosítani a jegyzőt arról, hogy a temető ellenőrzésére irányuló, Ttv 7.§-án alapuló jogkör nem csak az önkormányzati temetők esetén kötelezi a jegyzőt, ugyanis a Ttv. rendelke-zéseit azoknak az egyházaknak, felekezeteknek is alkalmazniuk kell, amelyek
„tulajdonában, kezelésében, fenntartásában, üzemeltetésében működő vagy lezárt temető, illetőleg temetkezési emlékhely vagy halotthamvasztó van.”12 Ez a megállapítás azért is fi gyelemre méltó, mert cáfolja azon téveszmét, hogy jogál-lamokban az állami hatóságok nem avatkozhatnak az egyházak életébe.
Ez utóbbi ügy további érdekessége, hogy foglalkozik két jogállami köve-telmény, a vallásszabadság és a diszkrimináció tilalmának ütközésével is. Az ügy tényállásáról röviden annyit érdemes megemlíteni, hogy a hernádnémeti református temetőben a panaszos szüleivel közösen sírhelyet váltott, majd azon síremléket állított, és ide temette elhunyt férjét, aki református vallású volt. Hat évvel később a panaszos édesapja is elhunyt, akit a korábban elhunyt férj mellé kívántak elhelyezni. A temetésre telefonon kaptak engedélyt, mert a lelkész a temetés időpontjában külföldön tartózkodott. A temetés után egy héttel a lelkész visszatért, és felhívta a panaszos édesanyjának fi gyelmét arra, hogy fi zessen még 50 000 Forintot, mivel egy 2006 januárjában hozott presbitériumi rendelet szerint „katolikus halottat csak akkor lehet eltemetni református temetőben, ha
10 Ld. a Kizárólagosságra törő üzemeltető c. írást a fogyasztok.hu oldalon. Elérhető: http://www.
fogyasztok.hu/cikk/20080521/temeto_temetkezes_uzemelteto_nem_tartja_be_az_egyenlo_
banasmod_kovetelmenyet/ [letöltve: 2011-11-03].
11 AJB 301/2010.
12 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának Jelentése az OBH 4361/2006. sz. ügyben.
Fogyasztóvédelmi kérdések a vallásszabadság és a kegyeleti jogok… 127
befi zeti a fenti összeget”. A panaszos ezt az összeget nem fi zette meg arra hivat-kozással, hogy a sírhelyet megváltotta, és hogy úgy érzi, hátrányosan megkü-lönböztetik amiatt, hogy katolikus vallású.
A református temető szabályzatát áttekintve az ombudsman megállapította, hogy a csoportképzés fő elve valóban a járulék megfi zetése volt, a szabályzat azonban mégsem csak a díjat megfi zetők és azt meg nem fi zetők között, hanem más, egyes esetekben a felekezeti hovatartozást szem előtt is tartva differenciál.
A református temető szabályzatát a temetkezési törvény szakaszai alapján vizs-gálta az országgyűlési biztos. (A Ttv.-nek különösen azok a rendelkezései jönnek itt szóba, amelyek szerint egyrészt a temető tulajdonosa, köztemető esetén az önkormányzat a temető üzemeltetésével és fenntartásával kapcsolatosan felme-rült szükséges és indokolt költségek alapján állapítja meg a temetési hely, ille-tőleg az újraváltás díját.)13
Az ombudsmani vizsgálat továbbá az alábbiakat tárta fel a diszkrimináció tilalma kapcsán: a szóban forgó temetőben az egy azonos csoportba tartozók – tehát a református egyház részére egyházfenntartási járulékot fi zető egyház-tagok – részére a földbe temetés estén a sírhely igénybevétele ingyenes. A második csoportba azok az egyháztagok tartoznak, akik elmulasztották a fenn-tartási járulékot befi zetni. Esetükben lehetőség van visszamenőlegesen a tárgyévi díjszabás alapján az elmaradt járulék megfi zetésére. Ennek megtörténte után a sírhely megváltása számukra is ingyenes. A harmadik csoport – a vegyes házas-ságban élők más vallású házastársa – esetében a házastárs részére is ingyen bizto-sítják a sírhelyet, amennyiben ez a más vallású házastárs is fenntartói járulékot fi zetett az egyháznak. Ha a más vallású hozzátartozó nem fi zette ezt a járulékot (ez a negyedik csoport), számukra tízezer forint a sírhely. Az ötödik csoportot a más vallású, de református vallású személlyel nem házastársi viszonyban élő személyek alkotják (idetartozott a panaszos édesapja is). Részükre ötven-ezer forint a sírhely megváltása. Velük kapcsolatban azonban nem rendelkezik a szabályzat arról, hogy lehetőségük lenne egyházfenntartási járulékot fi zet-niük vagy sem. (Bizonyára ezzel kapcsolatban azért nem tartalmaz rendelke-zést, mert nem életszerű, hogy egy nem református vallású személy egyházfenn-tartási járulékot fi zessen a református egyháznak.) „Mégis kétségtelen, hogy a vizsgált szabályzat nem pusztán a járulék megfi zetésének megtörténte alapján, hanem felekezeti hovatartozást, illetve református személlyel való rokonságot is szem előtt tartva differenciál a sírhelyet megváltók között, legfőképpen akkor, amikor különbséget tesz a református vallású személy járulékot nem fi zető
házas-13 Ttv. 40. § (2) bekezdés a) pont.
társa, és más, járulékot nem fi zető személyek között” – állapítja meg a Jelentés.
A fő problémát az jelenti, hogy a díjtétel megállapításának elve valójában nem a csoportkedvezmény elvét alkalmazza, hanem ellenkező irányú megkülönböz-tetést. Csoportkedvezmény esetén ugyanis a temetkezés meghatározott díjtétele mindenkire nézve azonos mértékű és azonos érvénnyel kötelező lenne, csupán egyes kedvezményezett csoportnak – jelen esetben az egyházfenntartási járulék befi zetőinek – lenne csökkentett a mértéke, ezzel az alkotmányosan elfogadható pozitív diszkriminációt megvalósítva. Természetesen az egyháznak jogában áll a fenntartásában lévő temető fenntartásához is rendszeresen hozzájárulók részére kedvezményeket, vagy akár ingyenes sírhelyet biztosítani, ez azonban a vizs-gált szabályzatban foglalt megoldáshoz képest ellenkező nézőpontú szabályo-zást igényel az ombudsman szerint. A Ttv. korábban bemutatott rendelkezései értelmében ugyanis a temetési hely díjtételeinek megállapításakor csak a temető üzemeltetésével és fenntartásával kapcsolatosan felmerült szükséges és indokolt költségek vehetők fi gyelembe.
4. Zárógondolatok
Előadásunkban arra kívántunk rávilágítani, hogy a temetkezéssel kapcsolatban felmerülő problémák kezelésében az illetékes szervek gyakran súlyos hibákat, mulasztásokat vétenek, és ezáltal olyan jogok sérülnek, mint a vallásszabadság vagy a diszkrimináció tilalma (sőt esetleg az eljárás megtagadása kapcsán a tisztességes eljáráshoz való jog). A problémákat – talán kissé szokatlan módon – fogyasztóvédelmi megközelítésben igyekeztünk bemutatni, abban bízva, hogy ezáltal, a fogyasztóvédelmi intézményrendszert is bevonva a felmerülő kérdések megoldásába, hatékonyabban orvosolhatók a temetkezés kapcsán felmerülő jogsérelmek.