Az alábbiakban a közösségi munka során leggyakrabban használatos módszereket ismertetjük57. E módszerek konkrét cselekvési útmutatást jelentenek, de alkalma-zásuk rendjét és kombinációját a körülmények határozzák meg. E körülmények, illetve a mindig egyedi folyamat: többszereplős, szerteágazó és gyakran mutat fel váratlan fordulatokat, így a folyamat kezelésében mindig nagy szerepe van az egyé-ni ötleteknek és megoldásoknak, a rögtönzésnek, a próbálkozásnak. Fontos, hogy a váratlanul felbukkanó problémákra, fordulatokra, konfliktusokra a segítők termé-szetesen reagáljanak, és a módszerek megválasztásában használják saját megérzése-iket, de ugyanilyen fontos, hogy saját beavatkozásuk hatását figyelemmel kísérjék és elemezzék, mert csak így biztosítható a folyamat fenntarthatósága és előremozdítá-sa. Ilyen értelemben a módszerek helyes megválasztása legalább annyira művészet, mint szakma.
Aktivizáló módszerek III.8.1.
A kezdeményezés legfőbb módja a helyi lakosság és szervezeteinek meg szólítása és bevonása a közös gondolkodásba és helyi cselekvésbe, valamint a folyamatos közösségi kommunikáció megszervezése és fenntartása. Hogy a kezdeményező központi mag melyik aktivizáló módszert választja, és milyen sorrendben alkalmazza, az a közösség adottságaitól és a kezdeményezők csoportjának sajátosságaitól függ – hányan vannak, mennyi időt hajlandók e munkára szánni, alávetik-e magukat valamiféle felkészülésnek stb. Mindenesetre azt kell mérlegelniük, hogy esetükben melyik módszer lesz a legalkalmasabb a cselekvős körének kiszélesítésére, a szélesebb kör kialakítására. A továbbiakban ismertetésre kerülő módszerek valamennyien alkalmasak a szélesebb kör kialakítására.
Helyi önszervező-köri mozgalmak
Máig talán legértékesebb módszercsoport a helyi önszerveződést serkentő, a helyi tudást és a közösségi segítést egyszerűen feltáró, rendszerbe foglaló módszereket, amelyeket összefoglaló néven önszervező-köri mozgalmaknak hívunk. E kifejezés a módszer lényegét ragadja meg, amely a módszercsoport különböző variációiban is rendre érvényesül. A módszer nagyszerűsége éppen egyszerűségében rejlik: ke-vés szakértői rásegítéssel, nagy közösségi hozzájárulással hozza a felszínre a rejtett értékeket, s teszi nyilvánossá, bízva a tartalom mozgósító erejében.
Példa a helyi önszerveződő-köri mozgalmakra
A módszer változatai az ún.„Szegedi Tankatalógus”, illetve a hajdúsági tanulóköri moz galom, vagy a 4 alkalommal kiadásra ke rült bakonyi kalendáriumok „Tanítana-Tanulna” rovatai. Az utóbbi 5-10 évben – mintegy a módszer életképességét bizonyítandó – ismét új variánsok 57 A módszerekről bővebben ld. a Közösségfejlesztés (Varga-Vercseg, 1998 és 2001), valamint a Közösségfejlesztő leckék kezdőknek és haladóknak (Vercseg, 2004) könyvek módszertani fejezeteit.
bukkantak fel, a svéd tanulókörökkel nagyban rokon párbeszéd körök, illetve az egymás se-gítését nagyobb léptékben szervező szívesség-szolgálatok vagy a KÖR-mozgalom (amely el vezet az Angliában honos Local exchange trading schemes LETS rendszeréhez). De helyi önszervező mozgalomnak tartjuk a helytörténeti, tele pülésszépítő, környe zet védő, természet-védő, virágosítási moz gal makat is.
Tankatalógus
Ez egy név és címjegyzék, amelyben a helyi emberi erőforrások – tapasztalat, tehet-ségek és tudás – tárul fel s jelenik meg önállóan pl. Tankatalógusént, vagy más helyi orgánum – ka lendárium, évkönyv stb. részeként. A Tankatalógusban a központi magot alkotó kezdeményező lakosok végigjárják a települést és gyűjtik az ehhez hozzájárulóktól, hogy ki mihez ért, illetve mire tanítana szívesen másokat és miket tanulna szívesen másoktól. Az azonos témában járatos és érdeklődő em berek neve-inek egymás mellé szerkesztése sokak számára teheti egyértelművé, hogy nem kell szakkörvezetőre, klubvezetőre várni, kellő információk birtokában saját maguk is megtalálhatják egymást.
Tanulókör, párbeszéd körök
A svéd népoktatás egyik általánosan elterjedt formája a tanulóköri mozgalom, amelynek célja nem csupán tudás átadása és növelése, hanem a társadalmi tapasz-talat kommunikációja és a társadalmi tudatosság, aktivitás fejlesztése az állandóan változó társadalomban, amely a szélesebb körű és mélyebb demokráciához vezet és az aktív közpolgári részvétel és az önnevelés eszköze. Ennek egyik variánsa, az ún. „Párbeszédkör” módszer, amely a 90-es évek közepe táján nálunk is egyre nép-szerűbbé vált (Hankiss-Borbély, é.n.), amely a közpolgárok és szervezeteik közti párbeszéd gyakorlatát ültette át a gyakorlatba.
Szívesség-szolgálatok, önkéntes szolgálatok
A szívesség-szolgálatok az egymásnak kölcsönösségi alapon nyújtott segítésen ala-pulnak, ismertebb néven kaláka-köröknek is nevezzük őket. Ez a régi-új „talál-mány” az 1980-as években kezdett el ismét elterjedni, Kanadától Japánig számos ilyen hálózat létezik (Almássy, 2011).
Az interjú
A kezdeményezés, a megszólítás, az aktivizálás egyik fontos módszere az interjúké-szítés. Egyszerűbben úgy is fogalmazhatunk, hogy kezdeményező beszélgetéseket folytatunk pl.: a helybeli lakosokkal, véleményformálókkal (opinion leaders), vagy a közösségi csoportok és hálózatok kiemelkedő személyiségeivel.
Hogy kik a legismertebb véleményformálók (opinion leaders), azt a kezdeménye-zők csoportja tudni fogja. Az első interjúk végén aztán a kezdeményekezdeménye-zők meg-kérdezik tőlük, hogy szerintük kit érdemes még felkeresni és megkérdezni? Így az érintett körbe tartozók szinte közre adják a kezdeményezőket, s eközben közösségi hálózatot építenek.
Az interjú funkciója a kapcsolatfelvétel, a bizalomépítés és legfőképpen az, hogy bekapcsolódásra, a közösség életében történő cselekvő részvételre mozgósítson.
Ez az interjú a helyi közérzetre, az egyén és a település viszonyára vonatkozik, vagy ugyanerre – csoportra, hálózatra vonatkoztatva. (részletesebben ld. Vercseg 2004)
Oral history-k készítése, a saját kultúra visszatanítása az új nemzedékeknek A közérdekű közösségi kalendáriumok sorát a bakonyi kistérségé nyitotta meg 1984-ben. Töb-bek között videóportré készült három „sokat tudó” helyi emberről, s általuk a legtipikusabb, hagyományos helyi foglalkozásokról: Nagy Bálint parasztemberről, Molnár Elek disznópász-torról és Földi Endre sváb bányászról. A portrék bemutatták a megszólalók életút ját, a telepü-lések múltját, a múlt és jelen viszonyát. Az első vetítésre mindig abban a faluban került sor, ahol a bemutatott személyiség élt. Ezek nyilvános alkalmak, baráti összejövetelek voltak, házi borral, süteménnyel, s amelyeken mindig szóba kerültek, nyilvánosságba emelődtek az éppen aktuális problémák is. De ezek az összejövetelek legfőképpen tisztelgések voltak a falusi ember teljesítménye, életműve előtt. Az elvesztett, megtépázott önbecsülés lehetősége jelentkezett itt nagy erővel. A filmeket az iskola is bemutatta osztályfőnöki órák keretében, a helyi közös-ség történelmét megtanítandó, és a helyi közösközös-ségi csoportok is vetítették rendezvényeiken.
Közösségi beszélgetések
A módszert általában az interjúmódszer folytatásaként szokták ajánlani. Az első közösségi beszélgetésen a kezdeményezők az egybegyűltek nyilvánossága előtt be-számolnak az interjúk során szerzett tapasztalataikról, a feltáruló értékekről és kö-zösségi problémákról, és felkérik a jelenlévőket arra, hogy válasszák ki ezek közül a legfontosabbakat. Amikor ez a lista összeáll, közösen megállapodnak a témák megvitatásának sorrendjében. A következő közösségi beszélgetéseken a közösség interjúkkal aktivizált tagjai mindig egy általuk kiválasztott témakört járnak körül (pl.
az ifjúság helyzete, munkahelyteremtés, helyi nyilvánosság). A közösségi beszélge-tések során:
ráismerhetünk, hogy a problémák közösek;
• új megközelítésben láthatjuk a problémákat;
• biztonságérzetet adhat, hogy nem vagyunk egyedül;
• közösségi felelősségvállalás, elköteleződés jöhet létre;
• a közösségi helyzet hozzásegíthet a probléma közösségi megoldásának
körvo-• nalazásához;
megszülethet a terv a szélesebb kör bevonására (részletesen lásd: Vercseg
• 2004).
A folyamatnak megvan a maga dinamikája: eleinte sokan érdeklődnek, majd szá-muk fokozatosan redukálódik a „legelszántabbakra”. A kezdeményező(k)nek meg kell érezni(ük), hogy meddig lehet feszegetni a problémák e módszerrel történő közösségivé tételét és mikor kell váltani. 8-10 beszélgetés után (néha még hamarabb is) már gyakran érzik úgy a résztvevők, hogy „jó lenne már tenni is valamit!”, s ez a módszerváltás esedékességét jelzi.
E beszélgetések során fogalmazódtak meg azok a kérdések és cselekvési alterna-tívák, amelyek köré a közösségi cselekedetek szerveződnek. A közösségi beszél-getéseket közösségi tervezésnek kell követnie, amelyhez több módszer közül is válogathatunk (leggyakrabban a közösségi felmérés és a Jövőműhely módszerei használatosak a közösségfejlesztésben – leírásukat lásd: később!)
A kapcsolatrendszer bővítése – kistérségi, országos és nemzetközi munka, hálózat-szervezés
A lokalitáson túllépő kapcsolatszervezés abban segít, hogy a helyi közösség mind nyitottabbá váljon, azaz minél több érdemi szállal kapcsolódjon szűkebb és tágabb környezetébe, a kistérség, a régió és Európa más helyi közösségeihez. A nyitáshoz hozzátartozik a szomszédos megyék, tájegységek, régiók, a szomszédos országok és Európa ismerete. A „lássunk világot” elve nem új (már a céhek is alkalmazták ez a módszert – ma „tapasztalatszerző gyakorlatnak” neveznénk). A más kultúrák, nyelvek megismerése új vonatkozási keretet hoz létre a közösségek életében, az összehasonlítás a saját értékek kikristályosodásához, az életünk jobbításához vezet. Mindezek miatt fontosak azok az erőfeszítések, amelyeket más mikro– és makrokörnyezet megismeréséért és megértéséért folytatunk. Számos hazai és EU ösztönzési forma létezik e gyakorlat szélesítéséért, amelyek erős közösségi hozadékkal járnak: a közösségi önbemutatás új, szélesebb közegben érvényesül, s saját helyzetünk felismerése egyrészt a realitások talajára helyezi közösségi önismeretünket és igyekezeteinket, másrészt inspirál bennünket pozitív változások meghozatalára. A viszonyítási pontok keresése, az interkulturális tanulás erős mozgósító, fejlesztő erővel bír.
Bemutatkozó akciók szervezése
Dombóvár a vidéki ipartelepítés szellemében fejlődött várossá a 70-es évek során. A már hagyományos vasút mellett…számos üzem tele pült ide 1965-77-ig, a Láng Gépgyár, a Csavar-ipari Vállalat, a Könnyűipa ri Szerelő Vállalat, a Mosonmagyar óvári Kötöttárugyár. … Hamar kiderült, hogy az 1979-ben megnyílt, újonnan felépült művelődési házba csak a középrétegek járnak, a munkások, mint észrevettük, kevesen jártak ide. Hogy ez ne így legyen, kitaláltuk azt, hogy egy-egy munkahelyet egy időre betelepítünk a művelődési házba. Azt tapasztaltuk ugyan-is, hogy az embe rek úgy vélekednek, hogy az ő minden napi életük és a művelődési ház kö zött fal van. Úgy érezték, hogy e kettő között nincs szerves kap csolat. Következésképp semmilyen érdeklődés, érdek nem akart itt kielé gítődni, nem érezték szükségesnek, hogy ide járjanak. Mi-ért mennek el? AzMi-ért, mert nekik a munka helyükkel van gondjuk, a telkükkel, a családjukkal, a gyerekükkel, tehát azokat a dolgokat kell ide behozni, amikre hivatkozva úgy érzik, hogy ez a valóság nem az ő valóságuk. Elkezd tük a munkahelyek bemutatkozását szer vezni, mindig a sorra kerülő üzemét. A cél az volt, hogy a saját életüket, a saját viszo nyaikat, a saját termelési tevékenysé güket bemutassák, annak produktumait vagy uram bocsá’ folyamatát. Az ipari szö-vetkezet nyomdászai például az előtérben nyomtak. A vasutasok se gédeszközöket hoztak, a gyerekek be ülhettek a Diesel mozdony vezetőfülké jébe. Persze nem a teljes mozdonyt hozták be, csak a vezérlőrendszert, a motort, és a srác végigvezethette Dombó vártól Budapestig a vonatot. Mikor rábeszélni próbáltuk őket erre a be mutatkozásra és megpróbáltunk érvel ni, az első két-három beszélgetés után rájöttünk, hogy sokkal megka póbb, ha a pályaválasztásra
orientá lást mondjuk és nem azt, hogy nem egy ember él 200-500 méterre egymás tól és fogalma sincs róla, hogy mit csinál a másik. Egy bemutatkozás egy-két hétig tartott, a termékeikből csináltak egy kiállítást. Számtalan olyan ember van, aki akkor jött be először, mikor a saját munkahelye be¬mutatkozott. És saját magát látta itt viszont… (Balipap Ferenc, 1982).
Tanulmányutak, találkozások másokkal
A települési zártság csökkentésére kommunikációs alkalmakat szervezhetünk te-lepülésközösségek között, hogy a már motivált közösségi tagok találkozzanak ha-sonló gondokkal küzdő, már eredményeket felmutatni tudó, cselekvő emberekkel, s hogy ők is be tudják majd mutatni saját munkájukat másoknak (az élő példa mozgósító hatásával szinte semmi sem ér fel).
Kistérségi műhelymunkák, hálózatok
Ez a munkaforma egy, már érettebb szakaszában jelenik meg a közösségfejlesztés-nek, akkor, amikor az egy kistérségen belüli településeken már történt előrelépés a közösség általi fejlesztésben és a helyi csoportok szívesen megosztják egymással tapasztalataikat. A helyi csoportok képviselői rendszeresen összejönnek, általában mindig más településen, mindegyiket megismerendő -, s a helyi munka és szereplők megismerése és az odakapcsolható saját tapasztalatok elmondása után az egybe-gyűltek megbeszélnek egy-egy fontos fejlesztési problémát, vagy közös programo-kat fejlesztenek ki.
A műhelymunkák továbbfejlesztése
E munka legkifejlettebb gyakorlatát B.-A.-Z. megyében fejlesztették ki (Molnár, 2011).
E hálózatok alulról, civil módra, szervesen építkeznek, olyan szervezetekből, amelyeknek már van saját tapasztalatuk, társadalmi beágyazottságuk, önkéntes bázisuk. A hálózatok megerősítik szervezeteiket a működésükben, nincs főállású fizetett alkalmazottjuk, minden önkéntes alapon szerveződik.
Találkozók, szemináriumok és konferenciák
A szervezettség, a hálózatosodás a feltétele annak is, hogy a tapasztalatok a kis-térség határain túlra is kiterjedjenek. A civil társadalom/közösségfejlesztés szá-mos rendszeres fórumot hozott már létre, melyeken megjelenni és bemutatkozni élményszerű tanulást és kapcsolatszervezést jelent, ugyanakkor a nagyobb ösz-szefüggések, trendek és új szereplők (szakemberek és szervezetek) megismerésé-nek lehetőségét is kínálják, s belépési lehetőséget új, nagyobb térségeket átfogó hálózatokba (pl. nonprofit vásárok, nyári egyetemek, az állampolgári részvétel he-tei, éves Közösség konferenciák stb, ld. www.kozossegfejlesztes.hu). A speciális témákban szerveződő nemzetközi szemináriumok és csere-tanulmányutak (pl. a Grundtvig-program keretében) még inkább biztosítják az egyes közösségeket kép-viselő tagok aktív részvételét, s gyakran indítnak el hosszabb távú bi- és multila-terális együttműködéseket. E kapcsolatok fejlesztik a kommunikációs készséget, nyelvtanulásra és formális tanulásra is ösztönöznek.