5. A V711 Tauri vizsgálata 81
5.3. Adatel®készítés
Évek:
= T7 Vienna APT
= Összegyûjtött fotometriai adatok
A V711 Tau hosszúperiódusú fényváltozása
Korábbi Doppler leképezések:
5.1. ábra.
A V711 Tau hosszú periódusú, dierenciálisV fotometriája. Ajelölt adato-kat az irodalomból gy¶jtöttem össze (a források referenciáit lásd Henryetal.(1995)-nál).Az analízishez felhasználtpontokat a T7-es Vienna APT mérte. Az új fotometriai ada-tok beleilleszkednek a korábbi adaada-tok alapján kimutatott 16.0 éves ciklusba, amelyet az adatokra illesztett szinuszgörbe emel ki. Az ábrán a korábbi Dopplerleképezések id®-pontjai is láthatók. A nyíl a dolgozatban is vizsgált id®szak közepét jelöli. (Az ábrán szerepl® fotometriai adatokból a másod és a harmadkomponens hatása még nincs eltá-volítva.)
egymást követ® éjszakán, 1996. november-decemberében. A spektrográf felbontása 42000 (0.10 Å/pixel) volt. A mérések 6440 Å körüli 50 Å széles tartományban történtek, amely a Cai 6439.075Å és Fei 6430.844Å Dopplerleképz® vonaltar-tományokat foglalja magába. A jel/zaj viszony 200-250:1 volt. A nyers adatok el®feldolgozásával kapcsolatban lásd a 4.3.1. részt.
5.3. Adatel®készítés
A rendszer tagjai olyan közel helyezkednek el egymáshoz, hogy a fotometriai meggyeléskor a másod és a harmadkomponens, spektroszkópiai észlelések során pedig a másodkomponens jelenlétét nem lehet különválasztani a f®komponenst®l.
A szétválasztásról az adatel®készítés során kellett gondoskodni.
5.3.1. Fotometriai adatok korrekciója
A fotometriai változás tisztán a f®komponensnek tulajdonítható. A 30" átmé-r®j¶ diafragma miatt a meggyelések a harmadkomponenst is magukban foglalják
84
A V711 TAURI VIZSGÁLATAA V711 Tau 1996/97-es fénygörbéi
Eredeti fénygörbe
Másod + harmadkomponens kivonva
Másod + harmadkomponens + ellipticitási effektus kivonva
100
50400 50420 50440 50460 50480
0
50400 50420 50440 50460 50480
20
5.2. ábra.
Az a és b ábrák a Dopplerleképezéshez felhasznált V, illetve Ic sz¶r®kkel készített fotometriai adatok el®készítését mutatják. Látható, hogy a másod és harmad-komponens kivonása a nullpontok elcsúszása mellett a változások amplitúdójának nö-vekedését is okozza. Az ellipticitás miatti korrekció hatása azonban alig észrevehet®. A pontokon áthaladó görbéket aTISMOid®soros foltmodellez® programommal készítettem.A V mérésekre illesztett kétfoltos modell foltparamétereinek változása a c ésd ábrán követhet® nyomon. B®vebben lásd a szövegben.
(a távolabbi harmadkomponens csak 6"-ra van a kett®st®l). Ennek eredménye, hogy a tényleges változás amplitúdója lecsökken. A másod és harmadkomponens kivonásához, a dierenciális magnitúdóra a következ® skálázási egyenletet írtam fel:
Vf = 2:5log 10 0:4Vmegf 10 0:4(Vm Vcp) 10 0:4(Vh Vcp); (5.1) ahol a Vf a keresett, tisztán a f®komponenst tartalmazó dierenciális magnitú-dót, Vmegf a meggyelt dierenciális magnitúdót, Vm, Vh, Vcp pedig a másod- és a harmadkomponens, valamint az összehasonlító csillag abszolút magnitúdóit je-löli.Vm,Vh,Vcp-re az irodalomban találtam adatokat. Hasonló skálázási egyenletet lehetett felírni az Rc és Ic sz¶r®kkel készített mérésekre is.
Ahogy a bevezet®ben említettem, a f®komponens közel van ahhoz az állapot-hoz, hogy kitöltse Rochetérfogatát. Emiatt elliptikusan elnyúlt alakú és a felszíne
5.3. Adatel®készítés 85
egyenletlen fényességeloszlású. Az adatokat erre az ellipticitás okozta fényességvál-tozásra is korrigálni kell. A korrekciót Vogt et al. (1999) alapján V-ben és Ic-ben is egy igen kicsi, 0m: 026, illetve 0m:023, teljes amplitúdójú cos2 (a fázis) görbe kivonásával végeztem. Az 5.2. ábrán a vázolt fotometriai adatel®készítés lépései láthatók.
5.3.2. Spektroszkópiai adatok korrekciója
6425 6430 6435 6440 6445
0.8 0.9 1 1.1
Eredeti spektrum
Illesztett másodkomponens Másodkomponens kivonva
Intenzitás
Hullámhossz
Példa a másodkomponens kivonására
F
M M
F
FeII 6432
5.3. ábra.
Példa a másodkomponens kivonására a=0.237 fázisban. Ebben a fázistar-tományban a f®komponens (F) és a másodkomponens (M) Dopplervonalai a legtávolabb kerülnek egymástól. Az eredeti spektrumra (pontozott vonal) azsps program segítségé-vel illesztett kétkomponens¶ spektrumból, a másodkomponensnek megfelel® összetev®t (pont-szaggatott vonal) kivonva és az eredményt az új kontinuumszintre normálva kap-juk a f®komponens spektrumát (folytonos vonal). A másodkomponens spektrumának relatív kontinuumszintjét (= 0.3155) a szemléletesebb ábrázolás miatt egységnyi szintre toltam el. Míg a Cai 6439.075Å vonalak ebben a fázishelyzetben megfelel®en szétvál-nak, a nyíllal jelölt, másodkomponenst®l származó vasvonal "szennyez®" hatása az Fei 6430.844Å vonalak szétválasztásánál problémát okoz.A spektroszkópiai mérésekb®l (kompozit spektrumokból) a másodkomponens kivonása két ok miatt is elkerülhetetlen. Az egyik a fotometriához hasonlóan a másodkomponens kontinuumszintjének járuléka miatt a változások amplitúdója (a spektrumvonal mélysége) lecsökken. A másik ok, hogy a másodkomponens spektru-mából származó vonalak a f®komponens vonalaival a fázis függvényében átfedésbe kerülnek.
A komponensek szétválasztására a 4.7. részben, a HD 51066 H vizsgálatánál bemutatott sps programot használtam, azaz a kompozit spektrumokat a kompo-nenseknek megfelel® referenciacsillagok színképeivel illesztettem. A szétválasztás során három esetet lehet megkülönböztetni:
(1)
amikor a két komponens vonalai megfelel®en szétválnak(2)
a vonalak részben átfedésben vannak(3)
a vonalakteljesen átfedik egymást.
86
A V711 TAURI VIZSGÁLATA Az(1)
esetben a másodkomponens spektráltípusának megfelel® referencia spektrumaként a HR 4523 (G5V), a f®komponens referenciaspektrumaként pedig a Gem (K0III) egy színképét használtam. A f®komponens modellezéséhez használt csillag spektráltípusa itt nem annyira lényeges, csak a programot segíti a másod-komponens megfelel® illesztésében. A relatív kontinuumszinteket 9, jól szeparált, jobb jel/zaj viszonyú esetre történt illesztés átlagából határoztam meg, és a továb-biakban azokat xen tartottam. A f®komponens relatív kontinuumszintjére 0.6845, a másodkomponensére 0.3155 értéket kaptam, amelyekb®l a komponensek intenzi-tásarányának 2.1680.028 adódott. Ez igen jó egyezést mutat Donati et al. (1992) 2.1 és Fekel (1983) 2.30.4 eltér® módokon meghatározott értékeivel. A spektrum-szétválasztás menete az 5.3. ábrán látható. Sajnos a 0.0-0.5 fázishelyzet¶ esetekben a másodkomponens Feii 6432 Å vonala a f®komponens Fei 6430.844Å vonalával fedésbe kerül. Ez azért jelent problémát, mert a Feii vonal er®ssége igen h®mér-sékletérzékeny és ha a másodkomponensre használt referenciacsillag h®mérséklete, illetve összetétele a másodkomponenst®l eltér, akkor a spektrumszétválasztás fá-zisfügg® hibát okoz, így hamis struktúrákat hozhat létre a Dopplertérképeken.A Fei 6430.844Å vonalra kapott eredmények értékelésénél ezt gyelembe kellett venni (lásd a 5.6.2. részt).
A
(2)
esetben a f®komponens referenciaspektrumaként a Gem már nem bi-zonyult elegend®en pontos közelítésnek. Nemcsak az eltér® spektráltípus miatt, hanem a foltok okozta vonalalak deformációt sem vette volna gyelembe. Ezért ezekben az esetekben a f®komponens referenciaszínképeként a kérdéses színképhez id®ben és fázisban legközelebb álló,(1)
-es esetb®l eredményül kapott f®komponens spektrumát használtam.A teljes átfedések