A vizsgált holtágak az Alsó-Tisza-vidéken

A ma is látható Alsó-Tisza-vidéki táj az 1846-ban megindult tiszai szabályozási munkálatok eredményeképp jött létre. A szabályozások során árvízvédelmi töltéseket építettek, a folyó esésének növelése érdekében pedig a kanyarulatokat átvágták, így keletkezett a legtöbb Dél-Tisza menti holtág. A szabályozás következtében a Csongrád és a mai országhatár közötti Tisza szakasz hossza 128 km-ről 84 km-re csökkent, ezzel a folyó hossza ezen a szakaszon 36%-kal rövidült. Ezen szakaszon a folyó szabályozások előtti esése

Mintaterület bemutatása

31 2,5 cm/km-ről 3,8 cm/km-re nőtt. Az átvágások következtében a Tisza alsó szakaszán 27 holtág jött létre melyek együttes hossza 65 km. (Somogyi, 1980). A VITUKI által 1962-ben felmért 27 holtág közül 8 darab 5 hektárnál kisebb, tizenhárom 5–50 hektár közötti, négy 50–

100 hektár közötti és kettő 100 hektárnál nagyobb.

Az Alsó-Tisza vidéken megtalálható 11 holtág közül a Csongrádi-, Osztorai-, Mártélyi-, Körtvélyesi-, Nagyfai-, Atkai-, Saséri holtágakat vizsgáltam, melyek elhelyezkedését a 9. ábra mutatja be. A vizsgált holtágak közül négy a hullámtéren, míg három a mentett oldalon található meg.

9. ábra. Alsó-Tisza-vidéki holtágak

A Csongrádi, más néven Serházzugi Holt-Tisza a folyó jobb partján, a Körös torkolat alatt, ármentesített területen helyezkedik el. A holtág a 84. számú átvágásnál keletkezett 1856-ban, feliszapoltsága közepes mértékű, felszínét 20-25%-ban borítja nád és sás. Mivel az élő Tiszával nincs közvetlen kapcsolata, ezért a vízutánpótlását a belvizek, csapadékvizek és szivárgó vizek biztosítják (Pálfai, 2001). A holtág és környezete nem tartozik természetvédelmi területhez. Az Alsó-Tisza jobb part alegység Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve (2015) az erősen módosított víztest kategóriába sorolja, azaz a holtágat olyan mértékű antropogén hatások érték/érik, hogy emiatt a jó állapot nem érhető el (Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv, 2015).

Az Osztorai Holt-Tisza a Tisza szabályozás során 1856-ban alakult ki a Tisza bal parti hullámterén. Medrének feliszapoltsága előrehaladott, vízi növényzettel való benőttsége közepes mértékű. Magas tiszai árhullámok esetén elöntésre kerül. Leüríthető az alsó végén lévő, műtárgy nélküli hullámtéri csatornán keresztül. Rendeltetése halász- és horgászvíz,

Mintaterület bemutatása

32 kedvelt kirándulóhely. Bár élővilága változatos és fajokban igen gazdag (Pálfai, 2001), jelenleg nem tartozik természeti védelem alá.

A Mártélyi Holt-Tisza az 1889-92-es munkálatok során keletkezett a 86. számú átvágásnál, a Tisza bal partján, hullámtéren helyezkedik el. A holtág a Tiszával az alsó végén található csatornával áll kapcsolatban. Feliszapoltság közepes mértékű, néha az eutrofizálódás jelei mutatkoznak. A holtág rendeltetése öntözővíz-tározás és szállítás, ami a vízminőségre kedvező hatással van. Ezen kívül a holtágat belvíztározásra, horgászatra, vízisportokra, valamint a környező területeket üdülésre használják. Élővilága gazdag és változatos, fokozott védelmet érdemel, a holtág és környezete a Mártélyi Tájvédelmi Körzethez tartozik (Pálfai, 2001).

Ugyancsak a Mártélyi Tájvédelmi Körzethez tartozik a Körtvélyesi Holt-Tisza, ami 1862-87 között végrehajtott 1862-87. számú átmetszéssel jött létre. A holtág a Tisza bal parti hullámterén helyezkedik el, vízi növényzettel való benőttsége igen előrehaladott, medre közepesen feliszapolódott. A holtág alsó végén elhelyezkedő csatornán keresztül kapcsolódik a Tiszához.

Vízutánpótlását a csapadékvizeken túl szivárgó vizekből és árhullámokból nyeri. Élővilága nagyon változatos és gazdag (Pálfai, 2001). A Kurca alegység Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve (2015) a természetes állóvíz kategóriába sorolja.

A Nagyfai Holt-Tisza a területen történő, 1862-ben kezdődő szabályozások során, a 89.

számú átmetszésnél jött létre a Tisza bal partján, ármentesített területen. A holtág feliszapoltsága előrehaladott, vízi növényzettel való borítottsága csekély. A Tiszával a hódmezővásárhelyi öntözőrendszeren keresztül áll kapcsolatban. Rendeltetése belvíztározás, öntözővíz-tározás, valamint halászat. Változatos és gazdag élővilága miatt természeti védelemre érdemes lenne (Vízgyűjtő-gazdálkodási terv, 2015; Pálfai, 2001). A Kurca alegység Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve (2015) az erősen módosított víztest kategóriába sorolja, mely szerint az ember által okozott változás olyan mértékű (és e módosítás az emberi igények miatt továbbra is fenntartandó), hogy emiatt a jó állapot nem érhető el, azaz az intézkedések során az elsődleges cél a funckó fenntartása (a környezeti szempontú jó gyakorlat fenntartása mellett) (Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv, 2015).

Az 1862-es tiszai szabályozásokkor, a 83. számú átvágásnál a folyó jobb partján egy olyan holtág keletkezett, melynek – a gátépítések következtében – egyik része a mentett oldalra, míg egy másik, kisebb része a hullámtérre került. Az előbbi az Atkai Holt-Tisza, az utóbbi pedig az úgynevezett Sasér. Mindkét holtág országosan védett, jelenleg a magyar állam tulajdona.

Az Atkai-holtág kezelője a Csongrád Megyei Földművelésügyi Hivatal, a Saséri holtág kezelője pedig a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága, mindkét holtág országos jelentőségű természetvédelmi területhez, a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzethez tartozik (Pálfai, 2001).

Az Atkai Holt-Tisza területe 83 ha, víztérfogata 2,9 millió m³, a holtág átlagos szélessége 122 m, a meder hossza 6,8 km, átlagos mélysége 3,5 m. A holtágon található sziget, az úgynevezett Atka-sziget. A holtágat belvíztározásra, öntözővíz-tározásra valamint horgászatra használják. A horgászati tevékenységek fenntartása érdekében a területen rendszeresen végeznek hal-, elsősorban pisztráng- amúr- és busatelepítést. Az Atkai-holtág halállományát elsősorban az őshonos fajok kellene, hogy képviseljék; a növényevő halak telepítése ugyanis veszélyes lehet a vizek ökológiai egyensúlyára (Kákonyi, 1993).

Mintaterület bemutatása

33 A holtág vízkészletét a csapadék- és a belvízen kívül magas tiszai vízállás esetén a holtág déli részében található zsilip biztosítja, valamint szivattyúkon keresztül az algyői öntözőrendszerrel is összeköttetésben áll. A holtág medrének feliszapoltsága előrehaladott, vízi növényzettel való benőttsége csekély. Rendszeres szivattyús vízbetáplálással biztosítható a vízellátás, az ökológiai egyensúly fenntartása érdekében azonban érdemes lenne kiküszöbölni a gyakori és jelentős mértékű vízszintingadozásokat (Pálfai, 2001).

A holtág környezetének jellemző növényfajai a nád, gyékény, hínárfajok, kocsányos tölgy, szürke nyár, fehér fűz és a dió, jellemző állatfajai pedig a kiskócsag, nagykócsag, szürkegém, bakcsó, üstökösgém, fekete gólya, kormorán és a vidra.

A holtágat érintő antropogén hatások közül meg kell említeni a horgászati tevékenységet, annak minden zavaró jelenségével együtt. Sajnálatos módon ugyanis a horgászidőszakban igencsak megnövekszik a gépkocsiforgalom, tűzrakóhelyek jönnek létre, a vízpart szemetessé válik, valamint megfigyelhető a nád és növénysáv pusztulása a növényevő halak miatt. A holtág közvetlen környezetében a mezőgazdasági termelés érdekében létrehozott öntözőcsatorna-hálózatot építettek ki. A szántóföldek közelsége miatt szennyező anyagok felszíni lefolyással kerülhetnek a mezőgazdasági területekről a holtág vizébe.

A Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (2015) (Alsó-Tisza jobb part alegysége) az Atkai-Holt-Tiszát az erősen módosított víztest kategóriába sorolja, melynél az ember által okozott változás olyan mértékű, hogy nem érhető el a jó állapot (a jelenlegi funkció megtartása viszont javasolt).

A Saséri holtág területe 10 ha, víztérfogata 300 ezer m³, a meder átlagos szélessége 103 m, a hossza nem éri el az 1 km-t, átlagos vízmélysége 1 m körüli. A meder feliszapoltsága előrehaladott, vízi növényzettel való benőttsége csekély mértékű (Pálfai, 2001). E holtág fokozottan védett területen helyezkedik el, a „szentély” típusú holtágak csoportjába tartozik, továbbá védi a Ramsari egyezmény is. A fokozott védelemnek köszönhetően a területen közel természetes állapotok uralkodnak, a területet változatos flóra és fauna jellemzi: a vízpart erdősült, a holtágat fűzfák veszik körül. A holtág vízi növényzettel való benőttsége csekély, a holtág vize elsősorban az eutróf vizeket kedvelő nem iszapérzékeny és oxigénigényes fajoknak ad otthont. A terület jellemző növényfajai még a sulyom, lebegő és alámerült hínárfajok, keskeny és széleslevelű gyékény, nyílfű, virágkáka. A holtág környezetében több ritka állatfaj is előfordul, a terület rétisasoknak, üstökös- és szürkegémeknek, kiskócsagoknak, bakcsóknak, réceféléknek, fekete gólyáknak, kormoránoknak, feketeharkályoknak, valamint macskabaglyoknak ad otthont (Kákonyi, 1993).

A hullámtéri holtág állandó és közvetlen kapcsolatban áll az élő Tiszával, nemcsak a felszín alatti szivárgás útján kap vízutánpótlást a folyóból, hanem áradásokkor a kiöntő Tisza is jelentős mennyiségű vizet szállít a Saséri mederbe, valamint a vízzel együtt nagy mennyiségű hordalékot is lerak a holtág területén. A kiöntések következtében a holtág vízének minősége megegyezik a Tisza vizének minőségével, a folyó hordalékszállításának eredményeképp a meder feliszapoltsága erőteljes. A rendszeres vízutánpótlás ellenére, mivel a holtág a rendszeres elöntések következtében a gyorsuló feltöltődés stádiumában van, már többször teljesen kiszáradt (Kákonyi, 1993; Pálfai, 2001).

Mintaterület bemutatása