A kutatásom két részre bontható: az egyik a hallgatók szempontjából vizsgálta meg a vir-tuális órákat, míg a második a tolmácsképzésben érdekelt szakemberek véleményét kérte ki. A kutatás első része tehát a hallgatók benyomásaira koncentrál, amelyek között sok az olyan szubjektív vélemény, amelyet szerényebb tudományos háttérismeretek birtokában fogalmaztak meg. Ugyanakkor a tolmácshallgatókat a képzés során végig arra ösztönöz-zük, hogy autonóm módon, a saját előrehaladásukért felelősséget vállalva vegyenek részt a képzésben.
A kérdőív felvétele tehát egyrészt támaszkodhatott arra a hallgatókban kialakuló kész-ségre, hogy reflektíven közelítsenek a pedagógiai folyamathoz. Másrészt a feltett kérdé-sek hozzájárulhattak ahhoz, hogy a kutatásban részt vevő hallgatók tudatosabban köze-lítsenek saját tanulási folyamatukhoz. Az általuk megfogalmazott vélemények értékes, közvetlen és a tudományos irányzatokkal szemben elfogulatlan információkat közölnek a virtuális órák előnyeiről és nehézségeiről, mindezt úgy, hogy még élénken élnek ben-nük a videokonferencián szerzett benyomások. Ezeket a benyomásokat a szakemberek konkrét esetektől eltávolodó, általánosabb tendenciákat felvázoló véleménye fogja kontex-tusba helyezni, amelyeket a kutatás második részénél fejtek ki részletesen.
8.1. AZ ADATKÖZLőK ÉS AZ ADATOK FELVÉTELE
A kérdőíveket közvetlenül a virtuális órák után osztottam ki az órákon részt vevő hallgatók között. A kérdőíveket első alkalommal csupán a tolmácsoló hallgatókkal töltettem ki, de azután rájöttem, hogy a nézőként részt vevők szempontjai, meglátásai ugyanilyen értéke-sek lehetnek. Így a második alkalomtól a „tolmácsok” és a „nézők” is kaptak kérdőíveket.
Maguk a hallgatók heterogén csoportot alkottak: voltak köztük, akik korábban már részt vettek valamilyen tolmácsképző intézmény szakirányú képzésén (jellemzően az ELTE FTT mesterképzésén), de olyanok is, akik egyáltalán nem végeztek tolmácsképzőt, mielőtt az EMCI-képzésre jelentkeztek volna. Ez ugyanis a sikeres felvételi vizsgának nem feltétele.
Így összesen 49 kitöltött kérdőív áll a rendelkezésemre. Ebből 19 a kutatás első évéből, míg 30 a kutatás második évéből származik. Mindkét tanévben 4-4 virtuális órára került
sor, a tanévben egyenletesen elosztva. A virtuális órák szervezése folyamatosan alakult, ami többek között ahhoz vezetett, hogy a második tanévben a virtuális órákon való rész-vételt szigorúbban követeltük meg. Ez megmagyarázza, miért áll rendelkezésre abból az évből több kérdőív.
A 49 kérdőívből 28-at töltött ki a tolmács szerepét betöltő hallgató, és 21-et olyan, aki csak nézőként volt jelen a virtuális órán. A továbbiakban a tolmácsok által adott válaszo-kat „T”-vel, a nézők válaszait „N”-nel jelölöm.
8.2. A KÉRDőÍVEK
A virtuális órákat követően a hallgatók között kétféle kérdőívet osztottam ki. Mindkét kérdőív összesen 10 kérdésből állt. Az egyik azoknak szólt, akik az adott virtuális órán tolmácsként szerepeltek, a másik pedig azoknak a hallgatóknak (és esetenként oktatók-nak), akik csak közönségként vettek részt az órán. A két kérdőíven azonban a kérdések lényegében azonosak voltak, csupán az egyes szám első vagy harmadik személy használata volt eltérő attól függően, hogy a kérdőív kitöltője külső szemlélőként vagy tolmácsként élte meg az eseményeket. Természetesen minden kérdőív névtelen volt.
A kérdőív első két kérdése kiegészítendő kérdés volt: arra kértem a hallgatókat, hogy soroljanak fel 3-3 olyan dolgot, amelyek miatt a virtuális óra hasznosabb, tanulságosabb, illetve épp ellenkezőleg: nehezebb, kevésbé hasznos volt, mint a hagyományos tantermi órák. A hallgatók nem mindig éltek a lehetőséggel, hogy mind a három pontba írjanak valamit: jellemzően az év előrehaladtával egyre kevesebb szempontot említettek meg.
A harmadik kérdésre válaszul a hallgatóknak „x” elhelyezésével kellett értékelniük az elhangzott beszédet különböző szempontok szerint (szerkesztettség, információsűrűség, sebesség, pedagógiai hasznosság).
A negyedik kérdés arra kérte a hallgatókat, hogy értékeljék a hang- és képminőséget:
megint csak „x” jelet kellett elhelyezniük a választott rubrikába (tolmácsoláshoz megfele-lő/nem megfelelő).
Az ötödik kérdés arra kérdezett rá, hogy a videokonferencia-szituációban érzésük sze-rint a megszokotthoz képest nagyobb, egyenlő mértékű vagy kevesebb figyelem irányul a tolmácsra. Ismét „x” elhelyezésével dönthettek.
A hatodik kérdés arra kérte a hallgatókat, hogy jellemezzék a kapott visszajelzéseket.
Előre megadott jelzők közül választhattak.
A hetedik és nyolcadik kérdés ismét kiegészítendő kérdés volt. A hetedikre válaszul a hallgatók a virtuális órán leszűrt személyes tanulságaikat fogalmazhatták meg: ide írtak pozitívumokat és negatívumokat is, maximum hármat. A nyolcadik kérdés pedig arra kérdezett rá, mit kellene vagy lehetne a virtuális órákon változtatni. Ez alkalommal is három javaslatot tehettek, de akárcsak a korábbi kiegészítendő kérdéseknél, ide sem írtak mindig pontosan három választ, sőt, az is előfordult, hogy egyet sem. Erre a két kérdésre
8.3. ÖSSZEGZÉS
azért volt szükség, hogy minden olyan gondolatot és szempontot leírhassanak, amelyeket az első két kérdéshez, azok megfogalmazása miatt esetleg nem tudtak leírni.
Az utolsó két kérdés a kitöltő tapasztalataira kérdezett rá, vagyis arra, hogy az EMCI-képzés előtt hány évig tanult tolmácsEMCI-képzésben, és hogy hány óra konszekutív munkata-pasztalata van.
A kérdőívek eredményeit Excel-táblázatban összesítettem, amelyben az is látszik, hogy a kérdéses virtuális órára a tanév mely pontján került sor (négy fokozatban), illetve hogy tolmács vagy néző volt-e a válaszadó. A kiegészítendő kérdésekre adott válaszokat témák és motívumok szerint rendeztem kategóriákba.
8.3. ÖSSZEGZÉS
Ebben a fejezetben röviden ismertettem, kik voltak az adatközlőim, és milyen kérdőíveket töltöttek ki kérésemre. A következő fejezetben röviden összesítem, milyen válaszokat kap-tam tőlük. A válaszok számszerűsítésével és elemzésével megpróbálok felvázolni néhány jellemző tendenciát is.