A távtolmácsolással és videokonferencia-tolmácsolással kapcsolatos

EREDMÉNYEI

A távtolmácsolással pénzt és időt lehet megtakarítani, illetve hozzásegíti az állampolgá-rokat, hogy a lehető leggyorsabban élhessenek a tolmácsoláshoz való jogukkal. Így ügyük nem szenved amiatt fennakadást, hogy várni kell arra, hogy rendelkezésre álljon a meg-felelő nyelvkombinációval rendelkező tolmács. De mindez nem sokat nyom a latban, ha a távtolmácsolás, illetve a videokonferencia-tolmácsolás körülményei között a tolmácsok nem képesek minőségi munkát végezni, és értelmes, az eredetivel ekvivalens üzenetet átadni (Braun 2013). Ezért már viszonylag korán, gyakorlatilag a távtolmácsolás bein-dulásával párhuzamosan elkezdődtek a  távtolmácsolást minőségi, megvalósíthatósági szempontból vizsgáló kutatások (Tripepi Winteringham 2010), de ezeket igazából az EU folyamatos bővítése és az abból adódó egyre nagyobb tolmácsolási igények megjelenése lendítette fel (Braun 2007).

3.7. A TÁVTOLMÁCSOLÁSSAL ÉS VIDEOKONFERENCIA-TOLMÁCSOLÁSSAL KAPCSOLATOS KUTATÁSOK…

Az első nagyobb, átfogó vizsgálatot az UNESCO végezte 1976-ban Párizs és Nairobi között („Symphonie Satellite”), illetve az ENSZ 1978-ban New York és Buenos Aires között (Tripepi Winteringham 2010). Ez utóbbinak érdekessége, hogy a New York-i táv-tolmácsoló tolmácscsapaton kívül a biztonság kedvéért a helyszínen is dolgozott egy tel-jes összetételű kontrollcsoport, így a két csapat teltel-jesítménye összehasonlítható (Chernov 2004). A témát természetesen az AIIC is kutatta, már 1992-ben. Ezek után 2002-ben kódexet fogalmazott meg az új technológiák felhasználásáról a konferenciatolmácsolás-ban (AIIC 2000, 2002).

Az Európai Parlament 2004 októbere és decembere között folytatott átfogó kuta-tást, hogy megállapítsa, milyen körülmények között lehet a távtolmácsolást az európai intézmények gyakorlatába beilleszteni. A kutatás eredményeként megszületett 423 olda-las tanulmány legfontosabb tanulságait a vizsgálatban részt vevő két kutató, Roziner és Shlesinger egy rövidebb publikációban is összefoglalta. Cikkükből kiderül, hogy a vizsgá-latot az Európai Parlament brüsszeli épületeiben végezték. A kutatás méretét jól mutatja, hogy a vizsgálat kidolgozásában szükségszerűen részt vevő tolmácson kívül egy statiszti-kus, két ergonómus, egy foglalkozáspszichológus és egy szemész közreműködését is ki-kérték. A kutatásban összesen 36 tolmács vett részt, akik adatokkal, tanácsokkal, illetve gondolataik és frusztrációik megosztásával járultak hozzá a vizsgálat sikeréhez. A vizsgálat során először a megszokott körülmények között tolmácsoltak az érintettek, majd egy egy-hetes betanulási szakasz után két hétig távtolmácsolással végezték munkájukat. Ehhez egy széles képernyő állt rendelkezésükre, amelyen a terem panorámaképét láthatták nagyban, illetve két kisebb képen a beszélő, illetve a levezető elnök arcát.

A kutatás során megvizsgálták, milyen hatással van a távtolmácsolás egyrészt a tolmá-csok egészségére (többek között árt-e a szemüknek, testtartásuknak, alvási szokásaiknak, ha huzamosabb ideig kell képernyőről dolgozniuk), másrészt a tolmácsolás minőségére és a hallgatóság elégedettségére.

A vizsgálat eredményéből kiderült, hogy a tolmácsok sokszor nem éreztek mérhető különbséget a két munkamódszer között. Kimutatható különbség volt azonban a megvi-lágítás terén: távmódban a tolmácsok egy viszonylag sötét háttér elé helyezett képernyőt figyeltek, ezért többen panaszkodtak a fényforrás körül kialakuló, a látást nehezítő fény-körökre. Az erősebb fény miatt távmódban a tolmácsok pupillája szűkebb volt, de a sze-met érintő hatások nem érték el azt a szintet, amely orvosi szempontból aggasztó lenne.

Bár a vizsgálat távtolmácsolási szakaszában többen panaszkodtak alvászavarokra és koncentrálási nehézségekre, az alvásnaplójuk összehasonlítása után kiderült, alvási szoká-saik nem változtak mérhető módon, és a memóriateszteken sem teljesítettek rosszabbul.

Mérhető testi tünetként egyedül a fejfájás jelent meg, de a második hét végére a fejfájásra panaszkodók aránya is visszaesett a megszokott szintre. Paradox módon a helyszíni tol-mácsolás során vettek fel inkább a tolmácsok egészségtelen testtartást, hogy előredőlve jobban lássák a teremben zajló eseményeket.

A vizsgálat arra a kérdésre is választ keresett, hogy változik-e a tolmácsolás minősége távtolmácsolási módban. Ehhez 570 háromperces hangfelvételt használtak fel, amelyeket különböző napszakokban, különböző tolmácsolási körülmények között rögzítettek, majd

átiratukkal együtt tapasztalt tolmácsoknak adtak át értékelésre. Az értékelést végző sze-mélyek természetesen nem tudták, melyik felvétel milyen körülmények között készült.

Az értékelés során adott pontok átlagából megállapítható, hogy a távtolmácsolt szövegek egészen kicsivel kevesebb pontot kaptak, de a különbség még a statisztikai hibahatáron belül volt. A hallgatóság körében végzett kérdőíves felmérés sem mutatott ki jelentős kü-lönbséget a tolmácsok teljesítményének megítélésében (Roziner–Shlesinger 2010).

úgy tűnik tehát, hogy a tolmácsok távtolmácsolással kapcsolatos szubjektív ellenérzé-seit az objektív mérésekkel szinte egyáltalán nem sikerült igazolni. Nem volt kimutatható különbség a tolmácsolás minőségében, a hallgatók elégedettségében, és a tolmácsok sem mutattak több mérhető fiziológiai stressztünetet. Nem sikerült bizonyítani, hogy a távtol-mácsolás több egészségkárosító hatással járna, mint a hagyományos tola távtol-mácsolási módo-zatok (Roziner–Shlesinger 2010). Ezzel szemben bizonyítottnak látszik, hogy a tolmácsok az ilyen helyzetben hamarabb elfáradnak, és hamarabb lesz úrrá rajtuk a kiégettségérzés (Moser-Mercer 2003, Roziner–Shlesinger 2010).

A videokonferencia-tolmácsolásról is készült néhány érdekes kutatás. Braun 2007-ben számolt be egy olyan kísérletről, amelyben hagyományos konszekutív tolmácsolást hasonlí-tottak össze videokonferencia-tolmácsolással, azok minősége szempontjából. Ha a hagyomá-nyos tolmácsolás során felmerült gondokat tekintjük 100%-nak, akkor a videokonferencia- tolmácsolásban összeszámolt nyelvi problémák 125%-ot, a  paralingvisztikai problémák 122%-ot, a beszélőváltással és a beszélgetés koordinációjával kapcsolatosan felmerülő prob-lémák pedig összesen 324%-ot tesznek ki. Ebbe a legutolsó kategóriába sokszor olyan hely-zeteket számoltak, amikor a tolmács és valamelyik beszélgetőpartner egyszerre beszélt, s ez kihagyáshoz vezetett, anélkül, hogy a tolmács észrevette volna. A hagyományos konszeku-tív tolmácsolás során nemegyszer előfordul, hogy a tolmács időt takarít meg azzal, hogy beszédprodukcióját akkor kezdi meg, amikor a beszélő még nem fejezte be a mondatot.

Ez videokonferencia esetén nem fordulhat elő, mert kihagyáshoz vezethet, ami torzíthatja a beszélő kommunikációs szándékát is (egy kihallgatás esetén például kevésbé tűnhet köz-lékenynek és így együttműködőnek). A tartalmi torzulások mértéke a hagyományos hely-zethez képest 200%-ot ért el. A kísérlet megerősítette: videokonferencia-helyzetben a be-szélőváltásoknak fegyelmezettebben, szigorúbb forgatókönyv szerint kell megtörténniük.

Artikulációs problémák is felmerültek. Különösen rendőrségi, jogi ügyekben okozhat problémát, hogy a tolmács azt érti-e például, hogy discuter (beszélgetni) vagy azt, hogy disputer (vitatkozni). Az ilyen helyzetekben ráadásul jellemző, hogy a kihallgatott felek nem a sztenderd nyelvváltozatot használják, vagy éppen megpróbálnak mellébeszélni, ami tovább nehezíti a videón keresztül dolgozó tolmács dolgát (Braun 2013).

Balogh és Hertog szintén a  rendőrségi kihallgatásokon használt videokonferencia- tolmácsolást kutatták. Valódi rendőrtisztek és egyetemisták részvételével rendőrségi ki-hallgatásokat játszottak el, videokonferenciás tolmácsolással kombinálva. Az egyik leg-érdekesebb megállapításuk szerint az emberek tekintetét mágnesként vonzza a képernyő:

még akkor is a  képernyőt nézi a  tolmács, ha ott ül mellette az egyik ügyfele, akinek kommunikációs igényeire oda kellene figyelnie. Egy másik érdekes megállapítása a kí-sérletnek, hogy a domináns helyzetben lévő rendőrök nem igényelték, hogy munkájuk