A távtolmácsolás megvalósításához szükséges technikai feltételek

Már a távtolmácsolás megjelenésekor felmerült az a kérdés, hogy milyen technikai felté-telek mellett valósítható meg a szakmai színvonal fenntartása. Az 1976-os Párizs–Nairobi kísérlet a  legalapvetőbb feltételek tisztázását tűzte ki maga elé. Megállapították, hogy

3.9. A TÁVTOLMÁCSOLÁS MEGVALóSÍTÁSÁHOZ SZüKSÉGES TECHNIKAI FELTÉTELEK

konferenciatolmácsolás csak hang alapján, képi információ közvetítése nélkül nem lehet-séges. úgy vélték, tévéképernyőről csak olyan helyzetekben lehet tolmácsolni, ha az előadó egyébként is a kamerába beszél, és nem a közönségnek. Plenáris ülés jellegű események tolmácsolása akkor lenne lehetséges, ha a tolmács ugyanazt látná, amit a tolmácskabinból látna – ez pedig a hetvenes évek technikai körülményei között nem volt megvalósítható (UESCO 1976, Mouzourakis 1996).

Azóta természetesen a technika megállás nélkül fejlődik, és az AIIC 2002-ben meg-fogalmazta, majd azóta is folyamatosan frissíti a  távtolmácsolás és videokonferencia- tolmácsolás technikai feltételeit leíró kódexét, melynek címe: Code for the use of new technologies in conference interpretation (AIIC 2002). Az alábbiakban az AIIC kódexé-ből kiindulva tekintjük át a megvalósítás feltételeit, kiegészítve többek között az Euró-pai Unió Tanácsa számára kifejezetten a videokonferenciákról összeállított dokumentum szempontjaival (az Európai Unió Tanácsának Főigazgatósága 2009).

Ami a hangminőséget illeti, a távtolmácsoláshoz vagy videokonferencia-tolmácsolás-hoz használt eszköznek is meg kell felelnie a tolmácskabinokra vonatkozó ISO 2603-as szabványnak, vagyis hűen vissza kell adnia a 125 és 12 500 Hz közötti frekvenciákat (AIIC 2002, Seleskovitch–Lederer 2002, Mouzourakis 2006).

Videokonferencia-berendezés használatakor a  visszhang blokkolását, a  háttérzajt és a visszaverődést a lehető legalacsonyabb szintűre kell csökkenteni. A mikrofonokat úgy kell elhelyezni, hogy egy másik teremből beszűrődő háttérzaj se torzítsa a hangot. A tol-mácsolás jó minősége csak úgy biztosítható, ha egyszerre csak egy mikrofon van bekap-csolva (az Európai Unió Tanácsának Főigazgatósága 2009).

A képnek nagy felbontásúnak kell lennie, és a  hanggal szinkronban kell érkeznie.

A maximális megengedett időeltolódás a kép és a hang között 0,15 másodperc (az Európai Unió Tanácsának Főigazgatósága 2009). A képnek megfelelő minőségűnek kell lennie ah-hoz, hogy a beszélők arcjátékát, gesztusait is közvetítse (AIIC 2002). Több kamerára van szükség: az egyiknek az asztalfőn ülő személyt, levezető elnököt kell mutatnia, lehetőleg a pódiummal együtt. Egy másiknak az éppen beszélő személy arcára kell fókuszálnia, ezenkívül kell egy panorámakép a teremről és meg kell oldani a találkozón használt doku-mentumok megjelenítését is (Seleskovitch–Lederer 2002, Mouzourakis 2006). Ehhez do-kumentumkamerára lehet szükség (az Európai Unió Tanácsának Főigazgatósága 2009).

Jó, ha a különböző kameraállások között nem a tolmács választ, hiszen az ő mentális energiáit, kapacitását kellően leköti az önmagában is teljes figyelmet kívánó tolmácsolás.

Ezért jó megoldás, ha a  mikrofon aktiválja a  képet, vagyis ha a  felszólaló bekapcsolja a mikrofonját, az arca automatikusan megjelenik a tolmács képernyőjén. Mivel a képek közötti váltás a beszélőváltásokhoz hasonlóan problémákat vethet fel, praktikus lehet az osztott képernyő használata (Seleskovitch–Lederer 2002).

Ha ez a technika nem áll rendelkezésre, nagyobb termekben legalább két operatőrre van szükség, akik mobil kamerákkal tudnak felvételeket készíteni a teremről és a poten-ciális beszélőkről. Az elnöki pódiumról és a teremről készült felvételek fix kamerával is könnyen rögzíthetők, de a képek közötti váltáshoz, a mobil kamerákat kezelő operatőrök irányításához képkeverő pultra és egy azt kezelő szakemberre is szükség lehet. Igaz ugyan,

hogy mindez remekül kiváltható egy olyan rendszerrel, amely a fixen rögzített, hangakti-vációs kamerák képeit kombinálja egy osztott képernyőn a folyamatosan mutatott plená-ris nézettel (Mouzourakis 2006).

A video- és audiojelek digitalizálására és tömörítésére vonatkozó pontos technikai elő-írásokat, az ISO-MPEG szabványt és a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) vonat-kozó szabványát részletesen lehet tanulmányozni az AIIC honlapján elérhető használati kódexben (AIIC 2002).

A tolmács kabinjába jó minőségű lapos képernyőt kell helyezni, azonban ha valamilyen oknál fogva be kell sötétíteni a tolmácsok által használt helyiséget, a lapos képernyő zava-ró lehet (Seleskovitch–Lederer 2002). A legkedvezőbb megítélése a plazmaképernyőknek van, de ezeket sem lehet a tolmács arcához túl közel helyezni, mert a szemet fárasztják és káprázást okoznak (Mouzourakis 2006).

Nem tartozik a szűken vett kabininfrastruktúra kategóriájába, de arról is gondoskodni kell, hogy a teremben közreadott dokumentumok faxon vagy e-mailen eljussanak a tol-mácsok munkaállomására is (Seleskovitch–Lederer 2002).

Videokonferencia esetén már maguk a tárgyaló felek is több helyszínen tartózkodnak.

Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy eltérő státuszú felek esetén (például egy rendőrségi meg-hallgatás során) a tolmács fizikailag melyik helyszínen legyen jelen. Ajánlatos, hogy a tol-mács a meghallgatott fél mellett foglaljon helyet, különösen, ha a kihallgatott fél vádlott (az Európai Unió Tanácsának Főigazgatósága 2009).

3.10. ÖSSZEGZÉS

Ebben a fejezetben áttekintettük, milyen újdonságokkal járt az új technológiák megjele-nése a tolmácsolás terén. Különösen a táv- és videokonferencia-tolmácsolás témakörének szenteltünk kiemelt figyelmet. Megvizsgáltuk, mit is takarnak pontosan ezek a fogalmak, és milyen előnyökkel, nehézségekkel jár ezeknek az új eszközöknek a használata. Megvizs-gáltuk a tolmácsok szubjektív benyomásait és összevetettük őket az empirikus kutatások eredményeivel. A táv- és videokonferencia-tolmácsolás szakmai megítélése még korántsem egységes. Ugyanakkor a már megvalósult kutatások alapján rendelkezésre állnak olyan alapelvek és normák, amelyek a tolmácsok számára szakmailag elfogadható körülménye-ket, a megbízók számára pedig megfelelő minőséget hivatottak biztosítani.

A következő fejezetben rátérünk a tolmácsolás oktatására, és kitérünk az eddig tár-gyaltak pedagógiai jelentőségére is.