A tanítási-tanulási folyamat egyéni tervezése

A tanár egyéni tervezésének legfontosabb dokumentumai: a tanmenet, a tematikus terv és az óraterv.

Egymásra épülve egyre rövidebb időszakokat fognak át, egyre részletesebbek. Készítésük során egyre nagyobb szerepet kapnak a tanulókról gyűjtött információk, róluk szerzett tapasztalatok, az adott osztály emberi kapcsolatrendszerének hálózata. A hangsúly egyre inkább a nevelési-oktatási célok megvalósítása, a tanítási-tanulási folyamat szervezésének irányába tolódik el.

3.5.1. A tanmenet

A szaktanár által önállóan készített, egyéni munkaterv. Minden tanév elején, augusztus végén, illetve szeptember elején kell elkészíteni. Támaszkodni kell azokra a tervezési dokumentumokra, amelyek az iskola egészére már korábban elkészültek, mint pl. a pedagógiai program, a helyi tantervek, szakmai munkaközösségi tervek.

A szaktanár általában még a tanév megkezdése előtt tudja – az iskolavezetés által elkészített tantárgyfelosztás alapján -, hogy a szeptemberben kezdődő tanévben milyen osztályokban milyen tantárgyakat, milyen tankönyvekből fog tanítani. Ezeket figyelembe véve készülnek el a tanmenetek adott osztályra/csoportra adott tanévre vonatkozóan.

A tanmenet alapvetően az adott tanítási időszakra (általában egy tanévre) vonatkozó tananyag feldolgozási sorrendjét és módját, tanórákra való lebontását, más tantárgyakhoz való kapcsolódási lehetőségeit, a rendelkezésre álló időkeret meghatározását jelenti. Tervezése, összeállítása a gyakorlatban nagyon különböző mélységű lehet az adott iskola, munkaközösség, illetve tanár igényeinek megfelelően.

3.5.2. Mire jó a tanmenet?

A jó, használható tanmenetek összeállítása komoly, időigényes munka. Átgondoltatja a tanárral az egész éves munkát, a lehetséges feldolgozási stratégiákat, azok eszköz- és időigényét. Készítése során nem érdemes az idővel spórolni, hiszen a tanév során a tanmenet, mint egy iránytű, vezérfonal szolgál. A tanmenettel összevetve a tényleges haladási ütemet gazdálkodhatunk az idővel. Látjuk, hogy van-e plusz időnk, elmaradtunk-e a kívánatos ütemtől. Egy-két órás elmaradás még nem jelent problémát, de vigyázni kell, mert nagyobb eltérésnél elég nehéz visszatérni a tanmenet ütemezésére.

Ebben az értelemben egy komoly fegyelmezési eszköz a tanár számára.

A tanmenet alkalmas arra is, hogy azokat a tapasztalatainkat bejegyezzük, amelyek a következő tervezési időszakban majd jól használhatók (pl. elég órát hagytunk-e az adott téma feldolgozására, érdekelték-e a tanulókat az órára bevitt szemléltető anyagok, sikerült-e megfelelően motiválni, van-e

valami új ötletünk, felmerültek-e olyan tanulói igények, amelyekre nem számítottam, melyik tevékenységi forma bizonyult hatékonyabbnak stb.)

A tanmenet tartós helyettesítés esetén is segítséget jelent.

3.5.3. A tanmenet készítése

A tanmenet általában több lépcsőben készül. A tanítási hetek és a heti óraszám ismeretében a kiindulás a rendelkezésre álló órakeret. Érdemes végig gondolni, hogy az ünnepek, tanítási szünnapok miatt várhatóan hány óra marad el a tanévben és konkrétan hány órával számolhatunk.

Ténylegesen ezzel gazdálkodhatunk. Első lépésben a tananyag durva felosztását célszerű elvégezni.

Ez azt jelenti, hogy megtervezzük, hogy az egyes témakörök feldolgozásához hány órát szánunk, hány óra maradjon az év eleji és a tanév végi ismétlésre. Már ennél a lépésnél vegyük figyelembe, hogy mit tudunk arról az osztályról, akiknek a tanmenet készül. Célszerű végiggondolni, hogy a tanulóknak milyen előzetes ismereteik vannak, ezek mennyire mozgósíthatók, milyen területek iránt érdeklődnek, milyen képességűek, milyen tapasztalatok állnak rendelkezésre (saját - és a kollégák tapasztalatai). Szintén itt kell döntenünk arról, hogy a kimeneti követelményeknek megfelelően egy-egy témakör feldolgozásánál milyen nevelési- és oktatási célok vannak, ezeknek megfelelően egy-egy-egy-egy témakör milyen mélyen, milyen intenzitással kerüljön feldolgozásra, s ehhez hány óra kell valószínűleg. Általában az órák témakörök szerinti felosztását többször kell elvégezni, mire egy végelegesnek tűnő változat kialakul. Az órák felosztását nem szabad mechanikusan végezni, mert az egyes tananyagrészek feldolgozása nagyon különböző időigényű lehet. A tanmenet alapvetően nem a tankönyvhöz, hanem a tantervekhez készül. Ennek ellenére érdemes figyelembe venni az aktuálisan tankönyv jellemzőit is.¹⁶

Egy-egy tanévben van bizonyos szabad órakeret, néhány óra, amivel a szaktanár szabadon gazdálkodhat. Ezek felhasználását is végig kell gondolni.

A második lépcsőben történik a témakörökre szánt tanórák további felosztása. Minden témakörnél szükséges bevezetés, illetve ismétlés, összefoglalás, számonkérés. Ezek időigényét figyelembe meg kell venni. A tananyag tanórákra bontásánál dönteni kell arról, hogy mennyi az a tananyagmennyiség, amelyet a tanulók sikeresen fel tudnak dolgozni egyik óráról a másikra a tervezett tevékenységi formák függvényében. Szintén dönteni kell a gyakorló órákról, kell-e például önálló példamegoldó óra vagy nem, ezeket a fejezeten belül hol érdemes elhelyezni.

16 A jelenlegi irányzatok a centralizálás irányába, a választási lehetőségek beszűkülése felé mutatnak. Emiatt várható a tanmenetek formalizálása irányába történő elmozdulás.

3.5.4. A tanmenet szerkezete

A tanmeneteknek nincs kötelezően előírt formai követelménye. Korábban volt ugyan külön iskolai nyomtatvány a tanmenet készítésére, de mára már ezek használata nem kötelező. Érdemes

Abban az esetben, ha a korszerűbb elvárásoknak megfelelő tanmenetet készítünk, akkor a tervezési terület tágabb. Végig kell gondolni a témakör feldolgozásához kapcsolódó tevékenységi formákat, eszközöket, meg kell nevezni a fejlesztendő képességeket, készségeket, követelményeket is.

Óra Tananyag Oktatási célok Tevékenységformák Eszközök

vagy:

Óra Tananyag Új ismeretek Eszközök Tevékenység-formák

tevékenységformák módszerek eszközök követelmények tantárgyi kapcsolatok

Ez utóbbi változat inkább a tematikus témakörök összeállítása során javasolt részletezettsége miatt. A kiválasztott formának, szerkezetnek összhangban kell állnia a helyi tantervekkel. Annál bővebb lehet,

de szűkebb nem. Már a legegyszerűbb fejlécből is látható, hogy az egész tanévre szóló tanmenet elkészítési jó nagy falat (különösen egy kezdő tanárnak). Ráadásul könnyen előfordulhat, hogy egy-egy tanévre négy-öt tanmenetet kell elkészíteni.

Ezzel kapcsolatban a következő kérdések szoktak gyakran felmerülni:

1) Használhatom-e az előző évi tanmenetemet?

2) Használhatok-e más által összeállított tanmenetet?

3) Minek ilyen részletesen elkészíteni, amikor nagyon nagy az esélye, hogy a tervezéskori információhiány miatt úgysem nem lehet betartani?

Természetesen, ha már készítettünk egy adott tárgyra, adott évfolyamra vonatkozó tanmenetet, az a későbbiekben, mint alap felhasználható. Arra azonban oda kell figyelni, hogy a tárgy tanítási-tanulási folyamatában szerzett tapasztalatok a következőkben hogyan hasznosíthatók. Nem tekinthetünk el attól, hogy mindig új osztályra/csoportra kell készíteni a következő tanévekben a tanmenetet. Rájuk kell átszabni a már korábban használt tanmenetet. Különösen hangsúlyossá válik ez, ha a tanulási-tanulási folyamatban a diákoknak aktív szerepet szánunk és nyitott oktatási elemekkel színesítjük.

Az iskolai gyakorlatban sokszor előfordul, hogy munkaközösségen belül osztják fel egy-egy konkrét tanmenet elkészítését, így azt több szaktanár is használhatja. Véleményem szerint ezt is csak egy jó alapként érdemes kezelni, mert az előzőekben felsoroltak mellett még a tanár személyisége, tapasztaltsága is jelentősen befolyásolja az anyag feldolgozásának módját, ütemét, felhasznált eszközeit.

A harmadik kérdésre adott válasz összetett. A kezdő tanár számára nagyon fontos, hogy minden általa tanított tárgyra legyen egy saját maga kidolgozott, később tapasztalatai alapján korrigált tanmenet. Minél nagyobb a tapasztalat, rutin, annál inkább lerövidül a tervezés fázisa, annál kevésbé részletes a készülő tanmenet. Vigyázni kell azonban arra, hogy ne váljon mechanikussá, mert akkor csak formális és nem ténylegesen hasznosítható dokumentumokkal fogunk rendelkezni.