A részletesség elve

A részletesség vagy más néven egyediség elve azt célozza, hogy a költségvetés-ben szereplő előirányzatok (különösen a kiadási oldal előirányzatai) megfelelő részletezettséggel legyenek megtervezve, előterjesztve, elfogadva és hasonló részletezettséggel történjen a beszámolás is a végrehajtásról. A megfelelő részle-tezettség a garancia arra, hogy csak azok a kiadások valósulnak meg, amelyeket a költségvetést elfogadó, megalkotó intézmény(ek) szándékoltak. A részletesség

112 Vö. az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2007/436/EK, Euratom határo-zat 2. cikk (3) bek.; az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló 2014/335/EU, Euratom határozat 2. cikk (3) bek.

elve a kiadások és bevételek tartalmát, a végrehajtás irányát határozza meg. A Tanács, a Parlament és a nyilvánosság csak egy kellően strukturált költségvetést tud áttekinteni, arról állást foglalni, és csak az ilyen költségvetés betartását tudja a Számvevőszék ellenőrizni.¹¹³

Az elv alapjait maga az EUMSz rögzíti a 316. cikkében (hasonlóan az EK Szerződés 271. cikkének rendelkezéseihez). Eszerint a kiadásokra előirányzott fedezetet alcímekre – a hazai fogalmaink szerint fejezetekre – kell tagolni, ame-lyekben a kiadásokat természetük és rendeltetésük alapján kell összefoglalni és szükség szerint kell a Költségvetési rendelet alapján továbbtagolni. Az EUMSz a költségvetés belső struktúráját részletesen nem határozza meg, pusztán azt rögzíti, hogy az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Bizottság, valamint az Európai Unió Bírósága kiadásai a költségvetésben önálló részeket képeznek.

Az EUMSz 316. és 322. cikkei (korábban az EK Szerződés 271. és 279. cikkei) alapján írja elő a Költségvetési rendelet a költségvetés megfelelő tagolását. A költségvetésben a következő tagolási kategóriákkal találkozunk (a legnagyobb-tól a legkisebb felé haladva):

– könyv (volume) vagy szakasz (section), amelynek a magyar terminoló-giai megfelelője a fejezet lehet – önálló könyv/szakasz a költségvetés-ben az alább felsorolt intézmények;

– cím (title), amelynek a magyar terminológiai megfelelője a cím lehet – címként jelennek meg például egy adott intézmény működési bevé-telei, személyi, illetve dologi kiadásai;

– a címeken belül további kategóriák az alcímek (chapter), jogcímcso-portok (article) és jogcímek (item).

A költségvetés részletezése során általában az alcím (chapter) az alapegység.

Az alcímek további bontása jogcímcsoportokra és jogcímekre a fi nanszírozási cél (program, politika) végrehajtási módjától függ.¹¹⁴

Az általános költségvetés 1+10, összesen 11 könyvből/szakaszból áll. Egy könyv tartalmazza az összes bevételt (ide értve a saját forrásokat, előző évi többleteket, visszatérítéseket, kamatokat, valamint a létszámtervet és az intéz-mények tulajdonában lévő ingatlanok értékét, illetve az általuk bérelt ingatlanok bérleti díját), tíz könyv pedig az egyes intézmények – a Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága, az Európai Ombudsman, valamint az Európai Adatvédelmi

113 N (2005a) i. m. 7.

114 S i. m. 56.

Biztos és az Európai Külügyi Szolgálat – fejezeteit tartalmazzák (részletezve az intézményi bevételeket és kiadásokat). Az egyes intézmények fejezetei két fő részre: a működési bevételekre és a működési kiadásokra oszlanak. A Bizottság fejezete azonban ennél egy kissé összetettebb. A Bizottság bevételei között jelennek meg a korábbi évek többletei, a késedelmi kamatok és bírságok, illetve a mezőgazdasági és a strukturális alapokkal kapcsolatos pénzügyi korrekciók.

A Bizottság kiadásai között vannak elszámolva a Bizottság mint intézmény működési kiadásai mellett az egyes szakpolitikákra – így sok egyéb mellett a mezőgazdaságra vagy a regionális politikára fordított kiadások, valamint egyes közösségi hivatalok (Kiadóhivatal, OLAF, Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (ESPO) stb.) működési kiadásai is. Megjegyzendő, hogy az éves költ-ségvetésben a Bevételek könyvet (szakaszt) nem számozzák, az intézmények kiadásait magában foglaló könyveket (szakaszokat) I–X.-ig számozzák.¹¹⁵

1982-től (hivatalosan 1990-től) 2003-ig a Bizottság fejezet két – A és B – részre oszlott. Az A rész tartalmazta a Bizottság mint intézmény igazgatásával kapcsolatos kiadásokat, a B rész pedig a különböző közösségi politikák működ-tetésével kapcsolatos kiadásait.¹¹⁶ A tevékenység alapú költségvetési rendszerre (Activity Based Budgeting – ABB) való áttéréssel azonban a Bizottság fejezet belső struktúrája megváltozott, az igazgatási és működési kiadások megkü-lönböztetésén alapuló rendszert felváltotta a mintegy 30 közösségi politikának megfelelő nomenklatúrán alapuló rendszer. A struktúra megváltoztatásának fő okai között megemlíthető, hogy az igazgatási–működési felosztás nehezen tette lehetővé valamennyi kiadási tétel megfelelő kategorizálását, illetve a Bizottság a politikai prioritásait nem tudta a költségvetésben megfelelően leképezni, kinyilvánítani.¹¹⁷

A költségvetés tagolása mellett lényeges kérdés az egyes költségvetési té-telekre meghatározott előirányzatok átcsoportosíthatósága. Az átcsoportosítás szabályai a Költségvetési rendeletben találhatók (25–29. cikkek) és három nagy csoportra oszthatók:

– az intézmények korlátozott átcsoportosítási jogköre a címek között az előirányzatok 10%-át meghaladó átcsoportosítások esetében;

– az intézmények korlátlan átcsoportosítási jogköre a címeken belül, valamint

115 Az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének végleges elfogadása, HL L 51, 2017.2.28.

116 S i. m. 56.

117 E U (2002) i. m. 163–165.

– a Tanács, illetve a Parlament átcsoportosítási jogköre egyik címről a másikra az előirányzatok 10%-át meghaladó átcsoportosítások eseté-ben.

A költségvetés Bizottságra vonatkozó részére ennél egy kissé részletesebb szabályok vonatkoznak, miszerint a Bizottság a költségvetés rá vonatkozó részén belül:

a) átcsoportosításokat végezhet az alcímeken belül;

b) a személyzeti és adminisztrációs kiadások vonatkozásában átcsoportosí-tást végezhet a címek között a pénzügyi év azon előirányzatának 10%-a erejéig, amelyről és legfeljebb azon előirányzat 30%-a erejéig, amelyre az átcsoportosítás történt;

c) a működési kiadások vonatkozásában átcsoportosításokat végezhet a cí-meken belül, az alcímek között azon előirányzat 10%-a erejéig, amelyről az átcsoportosítás történt.

Az intézmények valamennyi átcsoportosításról, a Bizottság pedig a személy-zeti és a működési kiadásokat érintő átcsoportosításról köteles a Tanácsot és az Európai Parlamentet – a tervezett végrehajtás előtt három héttel – tájékoztatni.

A Tanács és a Parlament az átcsoportosítás ellen kifogást emelhet.

Bármely intézmény – kivéve a Bizottságot – javasolhat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a saját költségvetési szakaszán belül az egyik címből egy másikba történő olyan átcsoportosítást, amely meghaladja azon elő-irányzatok 10%-át, amelyek az adott évben azon a soron szerepelnek, amelyről az átcsoportosítás végzendő.

Sürgős eseteket kivéve az Európai Parlament és a Tanács – ez utóbbi minősí-tett többséggel eljárva – attól az időponttól számított hat héten belül tanácskozik az átcsoportosítási javaslatról, amikor azt mindkét intézmény megkapta. Az átcsoportosítási javaslatot jóváhagyottnak kell tekinteni, ha a hathetes idősza-kon belül

a) az Európai Parlament és a Tanács jóváhagyja azt;

b) az Európai Parlament vagy a Tanács jóváhagyja azt, és a másik intézmény tartózkodik az intézkedéstől;

c) mind az Európai Parlament, mind a Tanács tartózkodik az intézkedéstől, vagy egyikük sem hoz az átcsoportosítási javaslat módosítására vagy elutasítására irányuló határozatot.

Az előirányzatokat csak azon költségvetési tételekre lehet átcsoportosítani, amelyekre a költségvetés kifejezetten engedélyezett előirányzatokat, vagy amelyeknél pro memoria (p. m.) bejegyzés szerepel. A célhoz kötött bevételek előirányzatait csak akkor lehet átcsoportosítani, ha e bevételek megőrzik célhoz kötöttségüket.

A célhoz kötött bevételeknek megfelelő előirányzatokat kizárólag akkor lehet átcsoportosítani, ha e bevételek megőrzik célhoz kötöttségüket.