A megosztott végrehajtás néhány kulcseleme

IV. fejezet: A költségvetés végrehajtása

2. A végrehajtás módjai

2.2. A tagállamokkal megosztott végrehajtás

2.2.1. A megosztott végrehajtás néhány kulcseleme

A Bizottság és a tagállamok közötti éves elszámolás a KAP keretében nyújtott támogatások tekintetében a számlaelszámolási eljárás (clearence of accounts) keretében történik. A számlaelszámolási eljárás két részből tevődik össze: a számviteli vizsgálatból és a megfelelőségi vizsgálatból, amelyeket követően a Bizottság kötelező határozatban zárja le a számlákat, és dönt – esetlegesen – bi-zonyos kiﬁ zetések közösségi ﬁ nanszírozásból történő kizárásáról. A Bizottság e határozata az EK Szerződés 249. (korábban 189.) cikke szerinti határozatnak minősül.³⁴³

A számviteli vizsgálat keretében a Bizottság a tagállami kiﬁ zető ügynökség által átadott információk alapján a költségvetési évet követő április 30-áig dönt az akkreditált kiﬁ zető ügynökségek számláinak revíziójáról. A számlarevízióra számviteli szempontból a benyújtott éves számlák teljességének, pontosságának és valódiságának vizsgálatára irányul.

A megfelelőségi vizsgálat során a Bizottság azt vizsgálja, hogy a kiadások teljesítésére a vonatkozó közösségi szabályoknak megfelelően került-e sor.

Amennyiben nem a vonatkozó közösségi szabályoknak megfelelően került sor a kiadások teljesítésére, a Bizottság a pénzösszegek közösségi ﬁ nanszírozásból történő kizárásáról dönt.

Az uniós ﬁ nanszírozás elutasítására vonatkozó határozat meghozatala előtt a Bizottság vizsgálatainak eredményét, valamint az érintett tagállam válaszait a felek egymással írásban közlik, amely után a két fél arra törekszik, hogy lapodásra jusson a meghozandó intézkedéseket illetően. Ha nem jutnak megál-lapodásra, a tagállam négy hónapon belül eljárás indítását kérheti az álláspontok

343 C-32/89. Görög Köztársaság v az Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1991:122. para 7. (A hatályos jogban e hivatkozás az EUMSz 288. cikkére értendő).

egyeztetése érdekében, amelynek eredményeit egy – a Bizottságnak megküldött és a Bizottság által a ﬁ nanszírozást elutasító határozat meghozatala előtt elbírált – jelentésbe kell foglalni.³⁴⁴ Ezen egyeztető eljárást egyes, e témával foglalkozó szerzők a jog árnyékában történő alkudozásnak vélik, ﬁ gyelemmel arra, hogy az egyeztetés eredménye sem az érintett tagállamot, sem a Bizottságot nem köti, ugyanakkor az eljárás alkalmas arra, hogy a Bizottság határozatának meghozatalát elodázza, és ezzel egy adott esetben biztosra vehető visszaﬁ zetési kötelezettség megállapítását későbbre halassza.³⁴⁵

A magam részéről nem tudok teljesen egyetérteni ezzel az állásponttal.

Kétségtelen, hogy minden jogorvoslati vagy ahhoz hasonlatos igény az adott el-járást és az abban történő döntéshozatalt meghosszabbítja. A jogbiztonság elve azonban megköveteli a hatékony jogorvoslat biztosítását. Formálisan egy ilyen egyeztető eljárás nélkül is eleget tenne a szabályozás e követelménynek, hiszen a tagállamoknak az EUMSz 263. cikke (korábban az EK-Szerződés 230. cikke) alapján lehetőségük van a Bizottság határozatát az Európai Unió Bírósága előtt megtámadni. A jogorvoslati rendszerrel szemben azonban a jogállamiság elve nemcsak azt követeli meg, hogy formális, hanem azt is, hogy érdemi és hatékony is legyen. Ebből a szempontból pedig egy – legalább másfél–kétéves – bírósági eljárást megelőző egyeztetést mindenképpen pozitívumként lehet értékelni.

Abban az esetben pedig, ha e lehetőséggel egy-egy tagállam visszaél, azt nem a jogorvoslati lehetőségek korlátozásával kell megakadályozni.

A formális eljárási kérdések mellett fontos kérdések merülnek fel a Bizottság számlaelszámolási eljárásban hozott határozatának tartalmával kapcsolatban is.

E tekintetben a probléma abból fakad, hogy azon esetekben, amikor a Bizottság a tagállami kiﬁ zető-ellenőrző rendszer működésével kapcsolatos hibákat, hi-ányosságokat tárt fel, akkor a közösségi ﬁ nanszírozásból való kizárásról nem konkrét esetről esetre döntött, hanem a tagállamok e téren felmerülő költségeit egy átalánymértékkel csökkentve térítette meg. E bizottsági elszámolási gya-korlat számos jogvitát eredményezett az érintett tagállamok és a Bizottság kö-zött, és a jogvitákban az Európai Közösség Bíróságának kellett döntést hoznia.

E jogviták szoros összefüggésben voltak azzal, hogy a támogatások helytelen kiﬁ zetése, felhasználása esetén a Közösség, illetve az adott tagállam közül kit és milyen mértékben terhel e hibák pénzügyi konzekvenciája.

344 A Tanács 1290/2005/EK rendelete a közös agrárpolitika ﬁ nanszírozásáról, HL L 209, 2005.8.11., 1–25. o., 31. cikk (1) –(3) bekezdés; az Európai Parlament és a Tanács 1306/2013/

EU rendelete a közös agrárpolitika ﬁ nanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról, HL L 347, 2013.12.20., 549–607. o., 52. cikk.

345 C (2006) i. m. 65–66.

A hatályos szabályozás³⁴⁶ szerint a tagállamok – az Unió pénzügyi érdekei-nek hatékony védelme érdekében – megteszérdekei-nek minden szükséges intézkedést az alapokból ﬁ nanszírozott műveletek jogszerűségének és szabályszerűségének ellenőrzése, a csalás hatékony és visszatartó erejű megelőzésének biztosítása, a szabálytalanságok és csalás megelőzése, feltárása és megszüntetése, hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciók kivetése, amelyek összhangban vannak az uniós jogszabályokkal vagy ennek hiányában a nemzeti joggal, és szükség esetén megfelelő bírósági eljárások kezdeményezése, valamint a jogosulatlan kiﬁ zetések kamatokkal együtt történő visszaﬁ zettetése és szükség esetén meg-felelő bírósági eljárások kezdeményezése érdekében.

A szabályozás³⁴⁷ egyértelmű alapot teremt a Bizottság számára az időközi ki-ﬁ zetések egészének vagy egy részének csökkentésére vagy felfüggesztésére, és a megfelelő pénzügyi kiigazítások alkalmazására, különösképpen az irányítási és ellenőrzési rendszerek nem megfelelő működése esetében.

A hatályos szabályozás a szabálytalanságokból fakadó veszteségek, pénz-ügyi következmények mértékének meghatározását a Bizottságra bízza. A Bizottságnak ilyen esetekben arról kell döntenie, a szabálytalan pénzfelhasználás következményeit a tagállam, vagy a Bizottság – a közös költségvetés – viselje.

A pénzügyi következmények 50%-át az érintett tagállam viseli, a fennmaradó 50%-át pedig a közösségi költségvetésből kell ﬁ nanszírozni, ha a behajtásra az első ténymegállapítás időpontját követő négy éven (bírósági eljárás esetén nyolc éven) belül, illetve a vidékfejlesztési program lezárását követően nem kerül sor.³⁴⁸

Az EMOGÁ-ból ﬁ nanszírozott mezőgazdasági támogatásokra vonatkozó ko-rábbi szabályozás³⁴⁹ szerint a tagállamok a törvényekben, a rendeletekben vagy közigazgatási intézkedésekben meghatározott rendelkezésekkel összhangban kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosít-sák az EMOGA által ﬁ nanszírozott végrehajtásának megfelelőségét, megelőz-zék és kezeljék a szabálytalanságokat és behajtsák a szabálytalanságból vagy gondatlanságból elveszett összegeket. Abban az esetben, ha ezen összegeket nem sikerül teljesen behajtani, ennek pénzügyi következményeit a Közösség vi-selte, kivéve, ha a szabálytalanság vagy gondatlanság a tagállami hatóságoknak vagy más tagállami szerveknek tudható be.

346 Az Európai Parlament és a Tanács 1306/2013/EU rendelete a közös agrárpolitika ﬁ nanszíro-zásáról, irányításáról és monitoringjáról, HL L 347, 2013.12.20., 549–607. o., 58. cikk.

347 Uo. 41. cikk.

348 Uo. 54. cikk.

349 Regulation (EEC) No 728/70 of the Council of 21 April 1970 on additional provisions for the ﬁ nancing of the common agricultural policy, OJ L 94, 28.4.1970., 9–12. o., 8. cikk.

A tagállami kormányok e rendelkezéseket akként értelmezték, hogy a közösségi jogszabályi rendelkezések tagállami hatóság általi helytelen alkal-mazásának következményeit főszabályként a Közösség viselte minden olyan esetben, amikor a hibát a tagállami hatóság nem szándékosan követi el, hanem pusztán egy helytelen, de jóhiszemű jogértelmezés következménye. A Bíróság a szóban forgó jogszabályi rendelkezést annak céljára tekintettel – teleologikusan – értelmezte, és a közösségi jogszabályi rendelkezések helytelen vagy téves ér-telmezése kockázatának viselését a tagállamokra telepítette.³⁵⁰ Kiemelte, hogy a szabályozás meghatározza azon alapelveket, amelyek alapján a Közösség és a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az EMOGA által ﬁ nanszíro-zott műveletekkel összefüggő csalás és más szabálytalanságok elleni küzdelem érdekében. Ezek körébe tartozik a helytelenül kiﬁ zetett összegek behajtása, valamint közigazgatási és bírósági eljárások megindítása a felelős személyekkel szemben. A behajtás sok esetben nem lehetséges – sem közigazgatási, sem bírói úton – olyan esetekben, ahol a közösségi jogszabályi rendelkezések a tagállami hatóság általi helytelen alkalmazása nem szándékosan, hanem pusztán egy helytelen, de jóhiszemű jogértelmezés következménye. A Bíróság 1979-ben hozott ítéletei³⁵¹ szerint az ilyen esetekre az agrárﬁ nanszírozási rendelet álta-lános szabályait³⁵² kell alkalmazni, amelyek szerint az EMOGA ﬁ nanszírozza a mezőgazdasági piacok közös szervezésének keretein belül – a közösségi szabályokkal összhangban – az export visszatérítéseket és a piaci intervenci-ókat. A közösségi szabályok rendelkezései a Bizottságot arra hatalmazzák fel, hogy csak a mezőgazdasági termelés különböző szektoraira vonatkozó sza-bályokkal összhangban felmerült kiadásokat ﬁ nanszírozza az EMOGA által, ugyanakkor a tagállamok kell, hogy viseljék minden egyéb – nem szabályos – kiadás terhét, különösen azokat, amelyekről a tagállami hatóságok tévesen hit-ték, hogy kiﬁ zetésükre fel vannak hatalmazva. E szigorú értelmezés hátterét az adja, hogy a közös agrárpolitika keretében is biztosítani kell mindenki számára az esélyegyenlőséget és az egyenlő versenyfeltételeket. Abban az esetben, ha egyes tagállamok tágan értelmezik a közösségi szabályozás rendelkezéseit,

350 C (2006) i. m. 66–67.

351 11/76. Holland Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1979:28. para 4., 7–9.

o.; 15/76. és 16/76. sz. egyesített ügyek Francia Köztársaság kormánya v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1979:29.

352 70/729/EK rendelet 2–3. cikk.

mások viszont nem, akkor az a verseny torzulásához vezethet. E jogértelmezést magában foglaló bírósági gyakorlat lényegében töretlenül alakult.³⁵³

A Közösség/Unió és a tagállam felelőssége határainak kijelölése mellett a Bíróságra hárult annak meghatározása is, hogy a felek – a Bizottság és az érintett tagállam – közül kit és milyen tekintetben terhel a bizonyítási kötelezettség. Az e téren is töretlennek tekinthető bírósági gyakorlat szerint a Bizottság köteles bizonyítani a közösségi szabályok megsértésének tényét, a tagállam pedig azt bizonyíthatja, hogy a Bizottság vizsgálata, eljárása során valamilyen megalapo-zatlan döntésre vezető hibát követett el és a tagállam teljesítette a jogszabályban előírt kötelezettségeit.³⁵⁴ Ugyanakkor a Bizottság nem köteles részletesen bizonyítani, hogy a tagállam által közölt adatokban milyen szabálytalanság van, pusztán arra köteles, hogy a tagállami hatóságok által közölt adatok tekin-tetében felmerülő komoly és megalapozott kétségeit tárja a Bíróság elé. Ilyen kételyeket megalapozó körülmény lehet, ha a tagállami ellenőrző rendszerek

353 55/83. Olasz Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1985:84. para 31.; 56/83. Olasz Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1985:85.

para 31.; 332/85. Németországi Szövetségi Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1987:549. para 7.; 347/85. Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1988:170. para 11–12.; 238/86. Holland Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1988:101.; C-48/91. Holland Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1993:871. para 1415.; C-209/96.

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:448. para 51.; C-232/96. Francia Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:449. para 53.; C-233/96. Dán Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:450. para 52.; C-238/96. Írország v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:451. para 27.; C-242/96. Olasz Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:452. para 122.; C-235/97. Francia Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:556. para 38.; C-253/97.Olasz Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1999:527. para 6.; C-278/98. Holland Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:2001:124.para 39., 92.

354 49/83. Luxemburgi Nagyhercegség v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1984:268.

para 29–30.; 347/85. Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1988:170. para 14.; C-48/91. Holland Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1993:871. para 16.; C-209/96. Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:448. para 52.; C-232/96. Francia Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:449.

para 54.; C-233/96. Dán Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:450.

para 55.; C-238/96. Írország v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:451. para 28.; C-242/96. Olasz Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:452.

para 123.; C-235/97. Francia Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:556.para 39.; C-253/97.Olasz Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1999:527. para 6–7.; C-278/98. Holland Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:2001:124. para 40., 93.

nem működnek megfelelően³⁵⁵ vagy a megfelelő dokumentumok hiányoznak, illetve nem teljeskörűen, nem megfelelően vannak kitöltve.³⁵⁶ A bizonyítási teher ilyen elosztásának az az oka, hogy a tagállam az, aki leginkább alkalmas a számlaelszámoláshoz szükséges adatok összegyűjtésére és igazolására. Ebből következően a tagállam köteles a legmegbízhatóbb bizonyítékok szolgáltatására és adott esetben annak bizonyítására, hogy a Bizottság számításai helytelenek.³⁵⁷ A Bizottságtól nem várható el, hogy ennél többet tegyen, mivel tud részletes ellenőrzéseket végezni.³⁵⁸

A felelősség viselésének és a bizonyítás kérdésének tisztázása mellett a Bíróságnak egy harmadik kérdéskörre is megfelelő választ kellett adnia. E kérdéskör pedig a költségvetést terhelő ﬁ nanszírozás csökkentésének mértéke.

A problémát e téren az okozta, hogy a közösségi szabályozás azt ugyan meg-határozta, hogy a számlaelszámolás során megállapított hiányosságok alapján a tagállamok számára megtérítendő kiadások összege csökkenthető, de azt nem határozta meg, hogy mindez pontosan miként történhet. Csak a ténylegesen feltárt és összegszerűen meghatározható hibák, hiányosságok esetén (amely esetben a helyzet nyilvánvaló), vagy a rendszerben fellelt hibák (például az ellenőrzési rendszer hiányosságai) esetén is, és ez utóbbi esetben milyen ösz-szegű lehet a csökkentés. Abban az esetben, ha a Bizottság a rendszerhibák esetén is kénytelen lenne minden egyes tételt végigellenőrizni, akkor az a számlaelszámolási eljárások ellehetetlenüléséhez vezetne. A Bizottság ezért a tagállami végrehajtási-ellenőrzési rendszerekben feltárt hiányosságok esetén bevezette az átalánycsökkentés módszerét.

A kérdés ezzel kapcsolatban pusztán az, hogy mekkora lehet, illetve legyen az átalánycsökkentés mértéke, valamint, hogy az erre vonatkozó szabályozás milyen formában jelenik meg.

A forma meglepő módon nem jogszabály – pedig talán minden további nélkül helyet kaphatna a KAP ﬁ nanszírozásáról szóló éppen hatályos rendeletben –,

355 C-46/97. Görög Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:2000:393. para 58.; C-118/99. Francia Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:2002:39.

para 48–49.

356 C-49/94. Írország v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1995:283. para 19–20.

357 C-48/91. Holland Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1993:871. para 17.; C-54/95. Németországi Szövetségi Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1999:11. para 35.; C-238/96. Írország v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:451. para 29–30.; C-278/98. Holland Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:2001:124. para 41., 94.

358 C-232/96. Francia Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:449. para 56.; C-233/96. Dán Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:450. para 55.

hanem eredetileg egy bizottsági munkadokumentum,³⁵⁹ amely lefekteti a tag-államokkal szemben alkalmazott pénzügyi korrekciók fő irányelveit. Az 1993-ban készült munkadokumentum meghatároz három kategóriát az összetett esetekben történő korrekcióhoz:

1. A korrekció mértéke a kiadások 2%-a, ha a hiányosság az ellenőrző rendszerek kevésbé fontos részeire korlátozódik, vagy olyan ellenőrzési műveletekre, amelyek nem szükségszerűek a kiadások szabályszerűségé-nek megállapításához (ha a veszteség kockázata alacsony).

2. A korrekció mértéke a kiadások 5%-a, ha a hiányosság az ellenőrző rend-szerek fontos részeinél jelentkezik vagy olyan ellenőrzési műveleteknél, amelyek fontos szerepet játszanak a kiadások szabályszerűségének meg-állapítása során (ha a veszteség kockázata jelentős).

3. A korrekció mértéke a kiadások 10%-a, ha a hiányosság az ellenőrző rendszerek alapjait érinti, vagy olyan ellenőrzési műveleteket, amelyek szükségszerűek a kiadások szabályszerűségének megállapítása során (ha a veszteség kockázata magas).

A munkadokumentum emellett kivételes körülmények esetén lehetővé teszi a teljes kiadás kizárását a közösségi ﬁ nanszírozásból, valamint egy korrekciós mérték alkalmazását.

A későbbiekben, 1997-ben az átalánycsökkentésekre vonatkozó feltételrend-szert tovább ﬁ nomították, a forma azonban nem változott.³⁶⁰

Eszerint az átalány csökkentésének általános mértéke a fenyegető vesztesé-gek nagyságától függően a bejelentett kiadások 2%, 5%, 10% vagy 25%-a lehet.

A dokumentum megkülönböztet érdemi (kulcs) és másodlagos ellenőrzéseket, a korrekció ezek hiányosságaitól függ (10%, ha egy vagy több kulcsellenőrzést nem végeztek el, illetve azokat olyan rosszul vagy ritkán végezték el, hogy alkalmatlanok voltak a kérelmek elfogadhatóságának megállapítására vagy a szabálytalanságok megelőzésére; 5%, ha minden kulcsellenőrzést elvégeztek, de nem a rendeletek által előírt számban, gyakorisággal vagy szigorral; 2%, ha elvégezték a kulcsellenőrzéseket, de teljes mértékben elmulasztottak egy vagy több másodlagos ellenőrzést). Újdonságként jelent meg a 25%-os korrekciós mérték, amely akkor alkalmazandó, ha ellenőrzési rendszert nem alkalmaznak vagy az súlyosan hiányos, valamint nagyon gyakori szabálytalanságokra és a

359 Belle Group Report, Document No VI/216/93 of 1 June 1993.

360 VI/5330/97. sz. bizottsági munkadokumentum – Guidelines for the calculation of ﬁ nancial consequences during the preparation of the decision for clearing the accounts of the Guarantee Section of the EAGGF. Document No VI/5330/97.

szabálytalan vagy csalárd gyakorlattal szembeni fellépés során tanúsított gon-datlanságra utaló adatok merülnek fel.

Ma ugyanezen szabályok egy bizottsági közleményben lelhetők fel.³⁶¹ Természetesen – amit arra fentiekben rámutattam – az EMOGA csak a közös-ségi szabályozással összhangban lévő kiadásokat ﬁ nanszírozza. Az elszámolás során a Bizottság köteles indokolni a tagállami ellenőrző rendszerek hibát vagy hiányosságait megállapító határozatát. A Bizottság ezen indokolása során nem részletes bizonyításra köteles, hanem csak arra, hogy komoly és megalapozott kétségei merültek fel az ellenőrző rendszerekkel vagy a részére szolgáltatott adatokkal kapcsolatban. E kétségeket az érintett tagállamnak lehetősége van részletes bizonyítékokkal cáfolni.

A tagállamok számos esetben a Bíróság előtt próbálták megtámadni e rendszert, a Bíróság azonban nem találta a közösségi joggal ellentétesnek.³⁶² A Bíróság a tagállamoknak a közösségi jog végrehajtására, illetve a csalás és más szabálytalanságok elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségére, valamint arra, hogy a Bizottságnak elegendő megalapozott kételyeit kinyilvánítani, elutasította az azzal kapcsolatos tagállami érveket is, miszerint a Bizottságnak nincs jogalapja az átalány-csökkentés alkalmazására.³⁶³

A Bíróság mindemellett megalapozatlannak találta azokat a tagállamok által benyújtott kereseteket is, amelyek azon az alapon kérték a Bizottság átalány-korrekciót alkalmazó határozatának megsemmisítését, hogy az nem felel meg a bizottsági munkadokumentumokban rögzített 2%, 5%, 10% – és 1997-től 25%

– korrekciós mértéknek, hanem azt jelentősen (pl. 10% helyett 25% 1997 előtt) meghaladja.³⁶⁴ A Bíróság az ilyen eltéréseket arra való tekintettel nem tartotta jogellenesnek, hogy a munkadokumentumokban meghatározott korrekciós kategóriák nem kizárólagosak, és kivételes esetben el lehet térni tőlük.³⁶⁵

361 A Bizottság közleménye – Iránymutatások pénzügyi korrekcióknak a szabályszerűségi és pénzügyi záróelszámolási eljárások keretében történő kiszámításához, C(2015) 3675 ﬁ nal.

362 Pl. C-238/96. Írország v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:451.; C-242/96.

Olasz Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:452.; C-253/97. Olasz Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1999:527.; C-278/98. Holland Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:2001:124.

363 C-242/97. Belga Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:2000:255. para 100–106.; C-263/98. Belga Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:2001:455.

para 103–106.

364 C-61/95. Görög Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:1998:27.

365 C-147/99. Olasz Köztársaság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:2001:624. para 53.; C-132/99. Holland Királyság v Európai Közösségek Bizottsága, ECLI:EU:C:2002:168.

para 36–40.

E szabályozás és a vonatkozó bírósági gyakorlat áttekintése során álláspon-tom szerint óhatatlanul fel kell merülnie annak a kérdésnek, hogy e rendszer mind formálisan, mind tartalmilag megfelel-e a jogbiztonság követelményé-nek. Különös relevanciát ad e felvetésnek, hogy a Bíróság értelmezésébent az EMOGA-ra vonatkozó ítélkezési gyakorlatból eredő érvek – amely szerint, mivel az érintett tagállam van leginkább abban a helyzetben, hogy az EMOGA szám-láinak végső elszámolásához szükséges adatokat összegyűjtse és ellenőrizze, a Bizottság a mezőgazdasági piacok közös szervezése szabályai megsértésének bizonyítása érdekében nem a nemzeti közigazgatási szervek által végrehajtott ellenőrzések elégtelenségének vagy az azok által ismertetett számok szabályta-lanságának kimerítő jellegű bemutatására köteles, hanem arra, hogy bizonyítsa az ellenőrzések vagy e számok tekintetében benne felmerült komoly és ésszerű

In document Halász Zsolt (Pldal 182-198)