A pluralizmus jövőbeli kiteljesedése Kenneth Rose munkájában

A Hick tanulmányának végén található epilógus további fényt fent gondolkodására. A jövőbe nézve Hick a vallásközi ökumené erősödését látja azzal, hogy a képzettebb keresztények (nyilván hozzá hasonlóan) el fogják fogadni a vallásos világ pluralizmusának tényét és a kereszténységet (csak) egy vallásnak fogják látni a többi világvallás között. Ezzel a kereszténység − és hozzá hasonlóan majd a judaizmus és iszlám is − be fogja érni a már ma is sokkal fejlettebb pluralista világképpel bíró hindu, buddhista, dzsain és szikh vallásokat. Ebben az új világban továbbra is megmarad az egyes világvallások kulturálisan megalapozott különállása, de egymással szemben megfogalmazott exkluzivitásuk a pluralista vallásfilozófia,

− vagy másképpen megnevezve világteológia − térnyerésének köszönhetően fokozatosan feloldódik.⁴⁹⁵

Ez a változás Hick lelkes követője, Kenneth Rose szerint teljességgel elkerülhetetlen, a világ mindig is az erősödő vallási pluralizmus irányába változott, ez a vallások térképének állandója. Nincs és soha nem is volt egy magának mindenkit korlátlanul megnyerni tudó világvallás, hiszen minden vallás természetszerűen rendelkezik korlátokkal. Ugyanilyen tény, hogy a vallások a kulturális környezetükkel együtt többé-kevésbé mindig változásban vannak.

Ahogy a kultúra fejlődik, érik, átalakul, magába olvaszt idegen elemeket, majd elhalványodik, úgy szinkretikusan alakul a benne és vele együtt élő vallások sorsa is.⁴⁹⁶ Hick hasonlóan fogalmaz, amikor megállapítja, hogy a vallástörténet szerint minden vallás változik, és csak az aktuális hívők gondolják őket örökké változatlannak, változtathatatlannak.⁴⁹⁷

Az egymással kapcsolatba kerülő, kezdetben még abszolút igényekkel fellépő vallások egymás hatására bekövetkező változását, alkalmazkodását, egymás tanításai befogadásának (inklúzió) hatására történő átalakulását Rose departikularizációnak nevezi. Kijelenti, hogy egyik inkluzív vallás sem tud a szinkretikus befogadás közben, hibrid formák létrejötte mellett, saját önazonosságában megmaradni: vagy végső soron teljesen átalakul a pluralista modell szerint, vagy visszavonul kezdeti, abszolutista exkluzivizmusába.⁴⁹⁸ A szinkretizmust Rose az akkulturizáció értelmében, vagyis egyenrangú kultúrák, vallások interakciójaként értelmezve

495 Hick [1], 377-379. o., Hick [2], 21. o.

496 Rose, 2, 4, 13, 65, 146. o.

497 Hick [2], 76. o.

498 Rose, 3, 9. o.

használja.⁴⁹⁹ Ezzel szemben áll a 2. Vatikáni Zsinat Ad Gentes című dekrétumában alkalmazott inkulturáció értelmével és programjával, amely szerint egy domináns kultúra, vallás egy neki alárendelt nyelvén, azt akár megújítva, önazonosságához 100%-ban ragaszkodva fejezi ki magát.⁵⁰⁰⁵⁰¹

Rose szerint jelenleg a nyugati, keresztény indíttatású teológiatudományban az exkluzivizmusnak, a fundamentalistákat és a konzervatív evangelikálokat leszámítva nincs visszhangja. Ugyanakkor a pluralizmus ellenében az inkluzivizmus az 1990-es évektől kezdve annyira felerősödött a nyugati teológiában, hogy a pluralista vallásfilozófia terjedésének gátját jelenti.⁵⁰² A különböző kortárs, inkluzivista kísérletek elemzése során Rose ugyanakkor megállapítja, hogy az őszinte és vallásosan érzékeny teológusok esetében a pluralizmus – igazolva a pluralizmus vallásfilozófiáját – a felszínre tör, és előbb-utóbb le is fogja vetni az inkulzivizmus mögött még mindig munkáló abszolutista-univerzalista igát. Rose tehát Hick nyomdokaiban haladva, az exkluzivizmuson és Krisztus üdvösségi művének a kereszténységen túli hatását is elismerő inkluzivizmuson való határozott túllépést ünnepeli egy olyan pluralizmus irányába, amely Jézus Krisztus mindennemű egyedülállóságát tagadja.⁵⁰³

Rose kísérletet tett arra, hogy a pluralizmusra való nyitottság szempontjából, elvileg objektív módon megvizsgálja a hindu és a keresztény hagyomány legfőbb iratait. Azt nem indokolja, hogy a kereszténység esetében miért csak az Újszövetséget vizsgálja, mintha az Ószövetség nem is tartozna hozzá, miközben az Upanisádok között semmilyen megkülönböztetést (régebbi-újabb, fontosabb-kevésbé fontos, stb.) nem tesz, egy iratot sem zár ki.⁵⁰⁴ Eredményeit az alábbi táblázat foglalja össze.⁵⁰⁵ A táblázatból első ránézése is megállapítható, hogy míg az Upanisádok tanításának lényegéhez tartozik a befejezetlenség és a pluralizmus, addig vele szemben az Újszövetség végleges tanítása nem pluralista, hanem befogadó, inkluzív jellegű. Rose reflexiója mindössze az Újszövetség nem-exkluzív jellegének

− számára megnyugtató − megállapítására koncentrál, hiszen ez az ő − korábban ismertetett − logikája szerint előbb-utóbb teret fog engedni az őt is átalakító pluralista szemléletnek. Mindez igazolni látszik Hick és Rose közös vallásfejlődési tézisét, miszerint a kereszténység oda tart,

499 I.m., 75-76. o.

500 https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=14 (2020.01.13.)

501 A 4.6 fejezetben láttuk, hogy Patsch inkulturáció-értelmezését nem lehet a Római Katolikus Egyház hivatalos álláspontjának tekinteni.

502 I.m., 35, 45, 67. o.

503 Newbegin, 199. o.

504 A kereszténység esetében bibliai kánonhoz nem tartozó iratokra is hivatkozok. Ezen hivatkozásokat a táblázatunk nem veszi figyelembe.

505 Rose, 90-128. o.

ahol a plurális hinduizmus van, másrészt látványos, bár utólagos indoklást ad arra, hogy ennek megfelelően miért a hinduizmuson keresztül mutatták be mindketten a vallási pluralizmus elméletét.

Rose lenti táblázatba foglalt megállapításait ugyanakkor természetesen lehet statikus módon is értelmezni és azokat így a keresztény teológusok pluralizmust kerülő, inkluzivitásra törekvő javaslatainak alátámasztására is fel lehet használni.

Hinduizmus/Upanisádok Kereszténység/Újszövetség Exkluzivizmus  Nagyon ritka a

megnyilvánulása, inkább csak anomáliának tűnik, így

kérdéses, hogy szabad-e egyáltalán Brahman-exkluzivizmusról beszélni.

 Jézus elsősorban a zsidókat keresi, szólítja meg, bár akkor sem

Inkluzivizmus  Alapgondolat: minden az atman/Brahman teremtő akaratából származik és az is tart össze mindent;

 a kozmikus én dicsőítése.

 Pált a zsidó-hellén szinkretizmus és egy hibrid hellenista istenkép

Pluralizmus  Döntő túlsúlyban van a másik két kategóriával szemben;

 semmilyen vallási tanítást nem hajlandó véglegesnek

elfogadni;

 apophatikus, azaz semmit sem hajlandó határozottan állítani;

 a megértés misztikus, belülről működik, de az én nem tudás, vagy tudatlanság.

 nem található⁵⁰⁶

Rose általános értékelése

 Semmi sem végleges, még az öndefiníciója sem;

 policentrikus, plurális, redundanciát tartalmaz;

 a felhasznált szavak az

olvasóban az alkalmazkodó, de megismerhetetlen békesség sugárzó megnyilvánulásaivá válnak.

 Véglegesség, egyedülállóság, kizárólagosság hangsúlyai a teológiai értelmezésben és gyakorlatban a legutóbbi időkig.

4.14. A pluralizmus jövőbeli kiteljesedésének inkluzivista cáfolta