SPAD-érték

A kezelés megkezdése előtt, a 0. kezelési napon mértük első alkalommal a vizsgált genotípusok SPAD-értékét, már ekkor szignifikáns különbséget tudtunk kimutatni a genotípusok SPAD értéke között – kivéve a White Lady és Katica között – a K2013 és K2014 kísérletben is (8. ábra). Mindkét kísérletben a Katica és a White Lady fajták mutatták a legmagasabb klorofill tartalmat, míg a legalacsonyabb értéket az S440 vonalnál mértük.

8. ábra: A vizsgált genotípusok klorofill tartalma a kezelések megkezdése előtt a 2013-as és a 2014-es kísérletben, LSD és Duncan post hoc teszt P<0,05 n=3

(Az azonos betűvel jelölt oszlopok közt nincs szignifikáns különbség.)

A vizsgálatok alatt az N0,75 kezelésben a nitrogén hiánytüneteit legkarakteresebben a White Lady és Katica fajtáknál figyeltük meg. Ezek a növények lassabb növekedtek, a levelek világosabbak, vékonyabbak és sárgásak voltak, amely főleg a lombozat alsó részén volt feltűnő, illetve ezeken a növényeken kevesebb számú levelet találtunk. A N-hiány szemmel látható tünetei, a genotípusok többségénél csak a 21. kezelési nap után jelentkeztek, ezzel szemben a klorofill-méterrel kapott adatok már jóval korábban jelezték a nitrogén-ellátottságban meglévő különbségeket. A SPAD

15 20 25 30 35 40 45 50 55

S440 WL Katica Hópehely Chipke LSD

SPAD egység

2013 2014

a d d b c

LSD 2013 = 0,76 2014 = 0,42 A E D B C

44

LSD – szignifikáns differencia (Least Significant Difference) P<0,05

9. ábra: SPAD értékek alakulása a vizsgált burgonya genotípusoknál 42 napos nitrogén kezelést követően, 2013 (KN: kezelés nap; N7,50 N3,00 és N0,75: nitrogén kezelések)

(LSD post hoc teszt P<0,05 n=30)

45

A N-ellátás változására a White Lady és a Chipke reagált leggyorsabban, már a kezelés megkezdését követő 3. napon kimutattuk a N-kezelések hatását.

Az S440 vonal esetében a SPAD értékekben megmutatkozó különbséget a többi genotípushoz képest csak hosszabb idő elteltével volt mérhető.

30

LSD – szignifikáns differencia (Least Significant Difference) P<0,05

10. ábra: SPAD értékek alakulása a vizsgált burgonya genotípusoknál 28 napos nitrogén kezelést követően, 2014 (KN: kezelés nap; N7,50 N3,00 és N0,75: nitrogén kezelések)

(LSD post hoc teszt P<0,05 n=30)

46

A Katica esetében a N0,75 kezelés SPAD értékekben már a 3. napon szignifikáns csökkenést figyeltünk meg. Mindkét kísérleti évben a 14. naptól az N3,00 és N7,50 kezelések között is igazolható különbég alakult ki.

A Hópehely fajtánál mindkét kísérletben a kezelés 14. napjától tudtunk szignifikáns különbséget kimutatni a N-kezelések között.

A Chipke fajtánál, mindkét kísérletben a 3. kezelési napon az N3,00 kezelésben volt a legmagasabb a klorofill tartalom, a 14. naptól az N3,00 és N7,50 kezelésekben közel azonos értékeket mértünk, a három N kezelés közötti szignifikáns különbség a 42 napos kísérletben a 35. kezelési napra, a 28 napos kísérletben a 21. napra alakult ki.

Összegezve a vizsgált genotípusok N kezelésre adott reakcióját, a válaszok idejében és erősségében jelentős eltéréseket figyeltünk meg meg a kísérletbe vont fajták, genotípusok között. A White Lady reagált a leggyorsabban és legmarkánsabban a kísérletekre, amelyből arra következtethetünk, hogy ez a fajta érzékenyen reagál a nitrogénellátottságra. A SPAD értékekben a leglassabb és leggyengébb változást az S440 genotípusnál mértük.

Méréseink azt mutatják, hogy a nagyobb nitrogénadagok a magasabb SPAD értéket vonnak maguk után minden vizsgált genotípus esetén. Ezek az eredmények megegyeznek más szerzők eredményeivel: Minotti és mtsai (1994) az ‘Allegheny’ és

‘Castile’ fajtáknál, míg Busato és mtsai (2010) az ‘Atlantic’, ‘Agata’, ‘Monalisa’ és

‘Asterix’ fajtáknál mértek klorofill tartalom növekedést emelkedő N adagok hatására.

Fenti kutatók eredményeihez hasonlóan mi is azt tapasztaltuk, hogy a SPAD érték a lombozat öregedésével fokozatosan csökken (Minotti et al., 1994; Busato et al., 2010).

Mindkét kísérlet végére minden genotípusnál szignifikáns különbség alakult ki a relatív klorofill tartalomban a különböző nitrogén ellátottsági szintek között (LSD és Duncan post hoc tesztek alapján P<0,05 szinten), amely összhangban van más szerzők eredményeivel is (Jongschaap and Booij, 2004). A vizsgált fajták klorofill tartalma az N7,50 ellátáshoz képest a N3,00 és N0,75 kezelésekben eltérő mértékben és eltérő lefutási görbével csökkent.

Mindkét kísérletben a 28. kezelési napra szignifikáns különbség alakult ki a genotípusok és a kezelések között is – kivéve a 2013. évi N3,00 és N0,75 kezelésekben S440 esetében, valamint Chipke fajta esetén –, vagyis a klorofill tartalom mérése alkalmas a növények korai N-hiányának kimutatására.

47 6.1.2 Fenológiai állapotok

A tenyészedényes kísérletek ideje alatt feljegyeztük a növények fenológiai állapot változásait, vagyis a virágzás kezdetét és végét, amelynek eredményeit a 11.

ábra mutatja be. A N kezelések függvényében különbségeket találtunk a virágzás kezdetében és hosszában is.

A White Lady fajta a virágzása időtartamában nem találtunk különbséget, a N3,00 kezelésben a virágzás hamarabb következett be, de ezt csak LSD teszttel volt igazolható.

Az S440 genotípusnál az N3,00 kezelésben a virágzás szignifikánsan hosszabb ideig tartott a másik két kezeléshez viszonyítva, illetve az összes adatok közül ebben a kezelésben volt a leghosszabb. A virágzás korábban is kezdődött az N3,00 kezelésben, de a statisztikai különbséget csak az LSD teszt mutatott ki az N3,00 és N7,50 között.

A Katica fajta N7,50 kezelésében mértük a kísérlet során a második leghosszabb virágzási időt, ami jelentősen különbözik a fajta másik két kezelésében mért értékektől.

A virágzás kezdete korábbi, mint a másik kezelésekben, de a különbséget csak az LSD teszt igazolja.

A Chipke fajta esetében nem tudtunk különbséget kimutatni a N kezelések hatására, sem a virágzás kezdetére, sem a hosszára vonatkozóan.

A Hópehely virágzása az N3,00 kezelésben az összes mért adat közül a legkésőbb kezdődött és a legrövidebb ideig tartott, mindkét adat szignifikáns.

48

11. ábra: A virágzás alakulása a vizsgált burgonya genotípusoknál a 2013. évi kísérletben a kezelések időtartama alatt (LSD és Duncan post hoc teszt P<0,05 n=3

KN: kezelés nap; N7,50 N3,00 és N0,75: nitrogén kezelések (Az azonos betűvel jelölt értékek közt nincs szignifikáns különbség)

LSDvirágzás hossza=3,78 LSDvirágzás kezdete=3,5 Duncan teszt: VK=virágzás kezdete, VH=virágzás hossza

49

Az eredményeket összegezve megállapíthatjuk, hogy a vizsgált genotípusok eltérő reakciókat adtak a virágzás kezdetére és hosszára a N kezelések függvényében. A virágzás a White Lady, S440 és Chipke genotípusoknál az N3,00 kezelésben volt a legkorábban, a Katicánál és a Hópehelynél pedig az N7,50 kezelésben. A virágzás hosszára vonatkozóan nem figyeltünk meg különbségeket a White Lady és Chipke fajták között. Az S440 genotípusnál az N3,00, a Katicánál N7,50 kezelésben mértünk hosszabb virágzási időt. A Hópehelynél az N3,00 kezelésben fele hosszúságú volt a virágzási idő, mint a másik két kezelésnél. A virágzásra vonatkozóan több esetben csak LSD teszttel tudtunk különbséget igazolni, aminek oka valószínűleg az adatok nagyobb szórása.

6.1.3 Levélterület

A levélterület és a nitrogén felvétel között szoros kapcsolat van (Anten et al., 1995; Hirose et al., 1997; Yin et al., 2003; Hu et al., 2014), amelyből következtetni lehet a növény N állapotára és a várható termésre is (Lemaire et al., 2008; Hu et al., 2014; Sadras and Lemaire, 2014). Jelen vizsgálatunkban az S440 kivételével a levélterület csökkent a nitrogén adag csökkenésével, azonban genotípusonként eltérő mértékben (12. ábra).

A levélterület tekintetében a nagyobb N ellátás hatására kialakuló nagyobb levélterületek tendenciát kimutattuk, azonban lényegében sem a 2013., sem a 2014. évi kísérletekben mért adatok között nem tudtuk a szignifikáns különbségeket igazolni.

Emiatt a levélterület, mint növény N-ellátottságát mutató érték kevéssé használható tenyészedényes kísérlet alapján történő szelektálás céljából.

50

Az S440 esetében nem alakult ki különbség a levélterület méretében a kezelések hatására. Szignifikáns különbséget a kezelések között 2013-ban csak a White Ladynél tudtunk kimutatni a három kezelés között, a K2014 kísérletben az N7,50 kezelés eredményei szignifikánsan különböztek az N0,75 és N3,00 kezelésektől a Katica és Chipke esetén.

6.1.4 Gyökér-hajtás arány

Szakirodalmi forrásokból ismert, hogy a N-ellátásnak jelentős hatása van a gyökér-hajtás arány alakulására (Lloret et al., 1999; Shangguan et al., 2000). A N-hiány növeli a gyökérzet felületét, ezzel együtt a gyökér energia felhasználását is, de mérsékli a hajtásba irányuló N-transzportot, vagyis a hajtásnövekedés csökkenését okozza (Passioura, 1983). Ezek a folyamatok a gyökér-hajtás arány növekedését

12. ábra: A vizsgált burgonya genotípusok levélterület (mm²) alakulása a 2013. és 2014. évi kísérletben, LSD és Duncan post hoc teszt P<0,05 n=3

N7,50 N3,00 és N0,75: nitrogén kezelések

(Az azonos betűvel jelölt értékek közt nincs szignifikáns különbség)

51

közti különbségek kisebbek voltak. Azonban ugyanezek a genotípusok az N3,00 kezelésre eltérően reagáltak.

A N-hiány gyökértömeg növekedést okozott a White Ladynél is, azonban az előbb említett genotípusoktól eltérően a N3,00 kezelésben mértük a legnagyobb száraz gyökértömeget, egyben a legnagyobb gyökér-hajtás arányt is mindkét évben. Ebből az eredményből arra következtethetünk, hogy a White Lady fajtánál a N adag csökkentése fokozott gyökérnövekedését válthat ki, ezt tapasztaltuk a N3,00 és N0,75 kezelésben is.

A Chipke esetében az előzőekhez képest 2013-ban fordított tendenciát kaptunk, a nitrogén adagok csökkenésével arányosan csökkenő gyökér-hajtás arányt figyeltünk meg, a 2014. évi kísérletben az N3,00 kezelésben volt a legmagasabb a gyökér-hajtás

13. ábra: A vizsgált burgonya genotípusok gyökér-hajtás arányának (%) alakulása a 2013. és 2014. évi kísérletekben, LSD és Duncan post hoc teszt P<0,05 n=3

N7,50 N3,00 és N0,75: nitrogén kezelések

(Az azonos betűvel jelölt értékek közt nincs szignifikáns különbség)

52 6.1.5 Termés-paraméterek

A 2013-as kísérletben a betakarítás a kezelés megkezdését követő 42. napon, a 2014. évi kísérletben a 28. napon történt meg. Mivel a két kísérleti évben a kezelés hossza eltérő időtartamú volt, ezért az eredmények összehasonlíthatósága érdekében a gumók tömegét nem abszolút értékben, hanem White Lady adott évben N7,50 kezelésében mért adatok százalékában adtuk meg. A 2013-as kísérletben az S440 ültető gumói 30%-kal nagyobbak voltak a többi genotípusénál, így a gumótömegre vonatkozó adatok esetében kihagytuk az értékelésből, hogy ne torzítsa az eredményeket.

A gumók mennyiségi mutatóiban a genotípusok és a kezelések között is eltéréseket találtunk. A betakarításkor mért, növényenkénti összes friss gumótömeg átlagainak eredményét a 14. ábra mutatja be.

15,7

14. ábra: A vizsgált burgonya genotípusok növényenkénti összes gumó friss tömegének alakulása a 2013. és 2014. évi kísérletekben, a White Lady N7,50 kezelés eredményének

százalékában, LSD és Duncan post hoc teszt P<0,05 n=3 N7,50 N3,00 és N0,75: nitrogén kezelések

(Az azonos betűvel jelölt értékek közt nincs szignifikáns különbség)

53

A növényenként termelt legmagasabb friss gumó tömeget a White Lady fajtánál az N7,50 kezelésben mértük, mindkét kísérleti évben. Az N7,50 kezeléshez képest az alacsonyabb nitrogén ellátási szinteken csökkent a gumók összes tömege az S440, és White Lady esetében. A Katica, Hópehely és Chipke fajtáknál a N3,00 kezelésben mértük a legnagyobb összes gumó tömeget. A Katica és Hópehely fajta szántóföldi kísérletben is hasonló eredményt adott (Hoffmann et al. 2013).

Kiszámítottuk a növények alatt fejlődött gumók átlagos tömegét, melyet a 15.

ábra mutat be. A White Lady esetén az N7,50 kezelésben kaptuk a legnagyobb átlagos tömeget, míg a többi vizsgált fajtánál ettől eltérő tendenciát tapasztaltunk. A Katica és Hópehely fajtáknál az N3,00 kezelésben kaptuk a legnagyobb az átlagos gumó tömeg, a 2013. évi kísérletben mindkét esetben szignifikánsan magasabbat, mint az N7,50 kezelésben. A Chipkénél mindkét évben a legkisebb átlagos gumótömeget a N7,50 kezelés adta, a legnagyobbat az N0,75, a különbségek azonban statisztikailag nem igazolhatóak egyik kísérletben sem.

A nitrogén adag csökkenésével a gumók száma nőtt az S440-nél, csökkent a

26,5

15. ábra: A vizsgált burgonya genotípusok átlagos gumó tömegének alakulása a White Lady N7,5 kezelés eredményének százalékában, LSD és Duncan post hoc teszt P<0,05 n=3,

N7,50 N3,00 és N0,75: nitrogén kezelések

(Az azonos betűvel jelölt értékek közt nincs szignifikáns különbség) abc

54

A vizsgált genotípusok gumóinak méretmegoszlását és az átlagos gumószámát a 6. táblázat ismerteti. A gumók méretbeli megoszlásánál kezelésenként három növény gumóinak összegét vizsgáltuk, valamint meghatároztuk a növényenkénti átlagos gumószámot.

A nitrogén adag csökkenésével nőtt a gumók száma az S440 és White Lady esetén, csökkent a Chipke és a Katica fajtáknál, a Hópehelynél lényegében nem változott.

6. táblázat: A vizsgált burgonya genotípusok gumóinak méret szerinti megoszlása (3 növény összege) és a növényenkénti átlagos gumószám alakulása a 2013. és 2014. évi kísérletekben,

LSD post hoc teszt P<0,05 n=3

átlag gsz. = növényenkénti átlagos gumószám,N7,50 N3,00 és N0,75: nitrogén kezelések

Genotípus

A White Lady gumóinak méret megoszlása alapján a gumók mérete csökkent a nitrogén adag csökkenésével. A gumótermés eredményei alapján az S440 és White Lady hasonlóan reagált a N-hiányos kezelésekre, nagyobb számú, de kisebb tömegű gumókat neveltek. A Chipke és Katica fajták esetében ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk, kevesebb gumót fejlesztettek. A Hópehely ezektől eltérően reagált: a gumószám nem változott, azonban a teljes adagú N-ellátás terméscsökkenést okozott,

55

amely jelenséget szántóföldi körülmények között is tapasztaltuk (Hoffmann et al., 2013).

A gumók száraz és friss tömegének arányát a 16. ábra mutatja. A N ellátás csökkenésével a szárazanyag tartalom növekvő tendenciát mutatott, így a száraz és friss tömeg aránya is növekedett az N3,00 és N0,75 kezelésekben N7,50-hez képest. Ezek a különbségek a 2013-as kísérletben sokkal markánsabban voltak, mint a 2014-es kísérletben, a White Lady és Hópehely genotípusoknál nem is jelentkeztek.

A N ellátás gumók száraz anyag tartalomára gyakorolt hatása ismert (Biemond and Vos, 1992; Zebarth et al., 2006; Haase et al., 2007), Biemond and Vos (1992) tenyészedényes kísérletében a N ellátás szignifikáns hatással volt a szárazanyag mennyiségére. Saját kísérletünkben a kezelések közti különbség csak egy esetben, az

16. ábra: A vizsgált burgonya genotípusok gumóinak száraz és friss tömegének aránya (%) a 2013. és 2014. évi kísérletben

LSD és Duncan post hoc teszt P<0,05 n=3, N7,50 N3,00 és N0,75: nitrogén kezelések (Az azonos betűvel jelölt értékek közt nincs szignifikáns különbség)

4,51

56

A hosszabb tenyészidőszak alatt (2013.) nagyobb különbségek alakultak ki a gumótermés tömegében a genotípusok és a kezelések között is, amely szükséges a szignifikáns különbségek kimutatásához. Tehát a gumó paraméterek tenyészedényes kísérletben való vizsgálatához célszerűbb hosszabb tenyészidőszakú kísérlet beállítása.

6.1.6 Nitrogén tartalom

A burgonya N tartalom mérésére vonatkozóan a legtöbb irodalmi adat gumóban mért érték, viszont vizsgálatok alátámasztották, hogy a levelekben, lombban mért N tartalom is alkalmas a burgonya N állapotának meghatározására (Rodrigues et al., 2005a). Ezért a vizsgálatba bevont burgonya genotípusok N taralmát a gumóban (17.

ábra) és a lombban (18. ábra) is mértük.

A gumók N tartalom értékei a 2013. évi kísérletben 1,23–2,34 % között, a 2014.

éviben 0,94–1,51 % között változtak. Ennek oka a tenyészidőszak hosszának eltérése. A 2013. évi kísérlethez képest a 2014. évi kísérletben a burgonyagumók átlagosan 30 %-kal kevesebb N-t kötöttek meg. Hasonló trendet figyelt meg Alva és mtsai. (2002) szántóföldi körülmények között.

Mindkét kísérletben a Hópehely N7,50 kezelésben mértük a legnagyobb gumó teljes N tartalmat. Az alacsonyabb nitrogén ellátású növények kevesebb nitrogént halmoztak fel a gumóban. Habár a genotípusok többségénél szignifikáns különbséget állapítottunk meg a kezelések között, a nitrogén tartalom csökkenésének mértéke genotípusonként eltérően alakult. A gumó N tartalma tekintetében a kezelések közötti legnagyobb különbséget a Hópehely fajtánál mértük, mindkét kísérletben.

57

A gumók nitrogén tartalmának vizsgálata során más szerzők eredményeihez hasonlóan (Mäck and Schjoerring, 2002; Ruza et al., 2013; Tömösközi-Farkas et al., 2013) azt tapasztaltuk, hogy a jobb nitrogén ellátottság és a hosszabb tenyészidőszak növeli a gumóban található nitrogén mennyiségét.

A 2013-as kísérletben minden genotípusnál szignifikáns különbséget mutattunk ki a három kezelési szint között. A 42 napos kezelés után a gumók N tartalmában mért különbség a N0,75 és N7,50 kezelések között az S440, Chipke és White Lady esetében kevesebb mint 0,25% volt, míg a Katica és Hópehely fajtáknál megközelítette az 1%-ot.

A 28 napos kezelést követően az S440 vonalnál kialakult ugyanaz a különbség a kezelések között, mint a hosszabb kezelés időtartam alatt, a többi genotípusnál azonban a kezelések közötti különbség jóval csekélyebb volt a gumók N tartalmának tekintetében. A három kezelés közötti szignifikáns különbséget azonban így is ki tudtuk mutatni minden genotípusnál, kivéve a White Lady N7,50 és N3,00 valamint a Chipke N3,00 és N0,75 kezelések között.

Ezen eredményeink arra engednek következtetni, hogy a növekvő N adagok hatására bekövetkező gumó N tartalom növekedés aránya erősen genotípus függő.

0,02

17. ábra: A vizsgált burgonya genotípusok gumóinak nitrogén tartalma (%) a 2013. és 2014.

évi kísérletben, LSD és Duncan post hoc teszt P<0,05 n=3 N7,50 N3,00 és N0,75: nitrogén kezelések

(Az azonos betűvel jelölt értékek közt nincs szignifikáns különbség)

58

A kezelések hatására a lomb N tartalmában is hasonló trend alakult ki (18. ábra), mint a gumók esetében. A legmagasabb teljes N tartalmat a N7,50 kezelésben kaptuk – kivéve a 2014-es kísérletben a Hópehelynél –, a másik két kezelésnél ennél alacsonyabb értéket mértünk. A 2013. évi kísérletben a lomb N tartalma 0,74 és 2,07 között változott, míg a 2014. év után jóval magasabb, 1,98 és 3,47 közötti értékeket kaptunk.

Vagyis a 28 kezelési nap után betakarított növények lombjának N tartalma magasabb volt a 42 kezelési napot követően betakarítotthoz képest. A gumóban mért N tartalomhoz képest, ez pont ellentétes irányú különbség. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy a N a növények számára remobilizálható elem. A növények vegetatív növekedése során a levél „nyelőként” viselkedik, itt raktározódik a felvett N meghatározó része, majd a későbbiek során ez felhasználódik a termésképzéshez (Kant et al., 2011), burgonyánál jelentős hányada a gumónövekedéshez.

A 28 napos kezelési intervallum is elég volt ahhoz, hogy a különböző N szinten nevelt növények lombjának és gumóinak N tartalma között különbség alakuljon ki. A

0,08

18. ábra: A vizsgált burgonya genotípusok lombjának nitrogén tartalma (%) a 2013. és 2014. évi kísérletben, LSD és Duncan post hoc teszt P<0,05 n=3

N7,50 N3,00 és N0,75: nitrogén kezelések

(Az azonos betűvel jelölt értékek közt nincs szignifikáns különbség)

59

növény által felvett a lombban tárolt N jelentős része a rövidebb kezelés végére még nem transzlokálódott át a gumókba, így a lomb N tartalma magasabb volt a 28 napos kezelést követően, míg gumók N tartalma alacsonyabb. A 42 napos kezelés végére a lombban tárolt N-nek nagyobb hányada került a gumóba, ezzel megnövelve annak N tartalmát, egyidejűleg csökkentve a lombban tárol N-t. A hosszabb kezelés alatt nagyobb arányú különbségek alakultak ki a kezelések között.

A 28. napon betakarított növények (K2014) lomb N tartalma a Hópehely N7,50 esetében volt a legalacsonyabb, illetve ehhez képest a 42 napos kezeléshez képest fordított tendenciát is kaptunk, ahol a N0,75-ös kezelésben mértük a legalacsonyabb N tartalmat és a N7,50 kezelés adta a legmagasabbat. Ennek magyarázata lehet, hogy a lomb N tartalmának gumóba való transzlokációja között nem csak mennyiségi, hanem időbeli különbség is van a kezelések hatására. Vagyis a kisebb adagú N kezelések késleltethetik a N gumóba való transzlokációját. A Hópehely N7,50 kezelésben lévő növények lomb N tartalma hamarabb elkezdett a gumóba raktározódni, így ezzel egy időben a gumók N tartalma magasabb lett a többi kezeléshez képest, míg a lombé lecsökkent. A N3,00 és N0,75 kezelésekben ez a szervek közötti N áthelyeződés még nem kezdődött meg vagy lassabb volt a N7,50 kezeléshez képest.

A növények által felvett és megkötött N mennyiségét a 7. táblázat, a szervek közötti megoszlását a 20. ábra és 21. ábra mutatja be. Az irodalomban már jól ismert összefüggés, hogy a növekvő N ellátás hatására emelkedik a növényben raktározott N mennyisége is (Biemond and Vos, 1992; Belanger et al., 2002; Zebarth et al., 2004b), amit mi is ki tudtunk mutatni.

Az S440 genotípusnál a gumóban tárolt N aránya a 2013-ben duplája volt, mint a 2014-ben mértnek, a lomb N aránya pedig ennek az ellenkezője. Ebből arra következtethetünk, hogy az S440-nél a növény által megkötött N nagy része a 28. napon még a lombban és gyökérben volt és csak ezt követően transzlokálódott át a gumóba, amit a 42 kezelési napos kísérletben ki is mutattunk.

A White Lady fajtánál az N3,00 és N0,75 kezelések szervek közötti N megoszlása hasonlóan alakult a 2013 és 2014. évi kísérletekben. A 2013-as kísérletben a N0,75 kezelésben a gumóban tárolt N aránya szignifikánsan magasabb, a lomb és gyökér aránya pedig szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a N3,00 és N7,50 kezelések esetében. Ennek a magyarázata lehet, hogy a 2013-as – 42 napos kísérletben – a N0,75 kezelésben a növények elérték a rendelkezésre álló N mellett lehetséges növekedés határát, a lomb és a gyökér visszahúzódtak, a bennük megkötött N pedig a gumóba

60

áramlott. Ez szemmel látható volt a növényeken is (19. ábra), míg a N3,00 és N7,50 kezelésekben a növények lombja még növekedésben volt, a N0,75 kezelésben a növények elkezdtek sárgulni, leszáradni.

19. ábra: White Lady fajta a 2013. évi kísérletben N7,50 N3,00 és N0,75: nitrogén kezelések (Fotó: Kollaricsné H.M.)

A Katicánál a 28 napos kezelést követően a kezelések között nincs lényeges különbség a N növényen belüli eloszlásában, de a 42 napot követően hasonlót figyelhetünk meg, mint a White Lady fajtánál. Az N3,00 és N0,75 kezelésben a gumóban tárolt N aránya szignifikánsan magasabb, a lomb és gyökér aránya pedig szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az N7,50 kezelésben. Vagyis a két alacsonyabb N ellátású kezelésben a növények elérték a rendelkezésre álló N mellett lehetséges növekedés határát, a lomb és a gyökér elkezdett visszahúzódni, a bennük megkötött N pedig a gumó felé áramlott.

A Hópehely fajtánál a 28 kezelési napot követően az N3,00 kezelésben szignifikánsabb magasabb volt a gumóban raktározott N mennyisége, mint a N7,50 és N0,75 kezelésekben, vagyis a N gumóba transzlokálódása az N3,00 kezelésben hamarabb következett be, mint a másik két kezelésnél. A 42 napos kezelést követően a N3,00 mellett a N0,75 kezelésnél is megfigyelhetjük a gumó magasabb arányú N szintjét, vagyis a 28 és 42 napos kezelési időszak között a N gumóba áramlása megindult a N0,75 kezelésben is, míg a N7,50 kezelésben ez még nem következett be.

Ez nagy jelentőséggel bírhat a burgonyatermesztésben is, ha a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt lerövidül a tenyészidőszak hossza, a magasabb N ellátás kedvező hatása nem érvényesül a gumótermésben. Ezt a feltételezést alátámasztják Hoffmann és mtsai (2013) eredményei is, akik 2009-ben szántóföldi körülmények között 50 és 100

N7,50 N3,00 N0,75

61

kg ha^-1 N ellátás mellett nem tudtak szignifikáns különbséget kimutatni a gumótermésben. A 2009. május és augusztus között az 50 éves átlagnál több mint 30%-al több csapadék esett, ezzel együtt kevesebb volt a napsütéses órák száma, ami

kg ha^-1 N ellátás mellett nem tudtak szignifikáns különbséget kimutatni a gumótermésben. A 2009. május és augusztus között az 50 éves átlagnál több mint 30%-al több csapadék esett, ezzel együtt kevesebb volt a napsütéses órák száma, ami

In document Burgonya genotípusok nitrogén hasznosítása és a nitrogén asszimiláció genetikai vizsgálata (Pldal 43-0)