A negyedik szakasz: differenciálódó szolgáltatás 2016-

A házi segítségnyújtásra való jogosultság szabályozásának következő lényeges módosítása 2016-tól került bevezetésre. Az önellátási tevékenységekkel kapcsolatos

241 Hozzá kell tenni, hogy az idősotthonra való jogosultság vizsgálata két további szemponttal egészült ki (lakhatási feltételek, anyagi helyzet), így ebben az esetben 80 pont volt a felső határ.

116

akadályozottságok mértékén alapuló jogosultságszabályozási rendszer alapvetően bevált, ugyanakkor fontos volt a korábbinál jobban tagolt, nagyobb mértékben differenciált szolgáltatási struktúra bevezetése, amely jobban igazodik az idősek szükségleteihez és jobban célzott. A házi segítségnyújtás első ránézésre homogén fogalma mögött ugyanis a szociális segítő tevékenységeknek rendkívül széles spektrumát találjuk a hó elseprésétől a gyógyszerkiváltáson keresztül az intenzív gondozásig, sőt: ápolásig. Ezért 2016-tól a házi segítségnyújtás korábban egységes szolgáltatása ketté vált:²⁴² az intenzívebb forma a személyi gondozás, amely alapvetően gondozási és ápolási feladatok ellátását jelenti. A kevésbé intenzív forma a szociális segítés, amely a gondozáson és ápoláson kívül valamennyi segítségnyújtási formát egybefoglalja. A szükségletekhez jobban igazodó differenciálódása a szolgáltatásoknak lehetőséget nyújt arra, hogy a gondozást magasabb végzettséggel rendelkező professzionális szakember végezze, míg a szociális segítés végzéséhez alacsonyabb végzettség is elegendő.

A kettéváló szolgáltatás miatt szétnyílt a jogosultság szabályozása is, bár továbbra is önellátási tényezők mérése alapján készült pontrendszer képezte mindkettő alapját. A szakmai tapasztalatok alapján kis mértékben változott a 14 vizsgálandó szempont köre és tartalma az alábbiak szerint:

Funkció Tevékenység

Önkiszolgálás Étkezés

Tisztálkodás Öltözködés WC-használat Kontinencia

Önellátás Terápiakövetés

Mozgásfunkciók Helyváltoztatás

242 Ld. 2015. évi CXXXIII. tv. 7.§

117

Helyzetváltoztatás

Mentális funkciók Térbeli és időbeli tájékozódás Kommunikáció

Érzékszervi funkciók Látás Hallás Helyzetnek megfelelő viselkedés

Felügyeleti igény, életvezetési képesség

Látható tehát, hogy a korábbiakhoz képest nagyobb súlyt kapott a hely- és helyzetváltoztatás, valamint a WC-használat és a kontinencia, hiszen ezek korábban összevonat szempontok voltak. Új szempontként került be a helyzetnek megfelelő viselkedés vizsgálata. Kiesett az egészségügyi ellátási igény és a szociális körülmények vizsgálata. Új elem az is, hogy 2016-tól tényezőnként már csak 0-4 pont adható, a maximális pontszám tehát 56.

A jogszabály a pontszámokhoz gondozási fokozatokat rendel, s e fokozatok határozzák meg a jogosultság mértékét. Az ún 0. fokozat ponthatára mintegy háromszorosára emelkedett: 20 pont alatt a kérelmező nem jogosult a házi segítségnyújtás egyik formájára sem. Ez alól néhány méltányossági okból kialakított eset alkot kivételt: a) 65 évnél idősebb egyedül élők, b) 70 évnél idősebb, de lakóhelye közműves vízellátás vagy fűtés nélküli, c) 75 éven felüliek. A házi segítségnyújtásra való jogosultságot az I. vagy a II. fokozat alapozza meg. Az I. fokozat (20-34 pont) a heti, vagy hetente többszöri segítségnyújtásra való rászorultságot jelenti, a II. fokozat (35-39 pont) a napi rendszerességű segítségnyújtásra való rászorultságot. A III. fokozat 40 pont felett jár és a teljes ellátásra való rászorultságot valamint az idősek bentlakásos intézménye iránti jogosultság megnyílását jelzi.

118 8.4 Összegzés

A házi segítségnyújtás jogosultságszabályozásának története rávilágít arra, hogyan fejlődött a társadalompolitikai célok összeillesztése az elmúlt 25 évben. A 90-es években rendkívül laza volt a szabályozás: bár a rászorultság alapelvét megfogalmazta, azt nem bontotta ki, ezért a jogosulti kör kontúrja homályos volt. A 2000-es években jutott el a szabályozás annak felismeréséhez, hogy a rászorultság elvet tartalommal kell megtölteni, és pontosan definiálni kell. Míg korábban a rászorultság alapjául szolgáló önellátási képesség, illetve ennek hiánya csak formálisan jelent meg, addig a 2007- és a 2008-as az önellátási képesség hiányához konkrét mérőeszközt és konkrét jogosultsági szinteket társított. Érdekes, hogy a jogosultság korábbinál egyértelműbb, operacionalizálhatóbb meghatározásának eredményeként alacsonyabb igénybevételt valószínűsítenénk, ennek épp az ellenkezője történt.

A néhány év alatt többszörösére emelkedő ellátotti létszám természetesen nem egy hirtelen felgyorsuló öregedési folyamatnak köszönhető, hanem annak, hogy bár a jogosultság szabályozása egyértelműbb és határozottabb lett, a szabályozási környezet más elemei (finanszírozás, önellátási képesség megállapítása) nem tartalmaztak elégséges ellenőrzési mechanizmust az indokolatlan igénybevétel megelőzésére.

Két fontosabb tanulság vonható le a szabályozás változásainak áttekintéséből. Egyrészt egy közfinanszírozott szolgáltatás potenciális igénybevevőinek a körét mindig rendkívül precízen kell meghatározni, a homályos kontúrú definíciók szakterületi torzulásokhoz, kedvezőtlen folyamatokhoz vezethetnek. Másrészt a precíz jogosultság-definíció önmagában nem elegendő. Ki kell egészülnie a megállapítás, az ellenőrzés, a jogorvoslat megfelelő elemeivel, mert ezek a szabályozási eszközök együtt tudják a szociális szolgáltatásokat azok számára biztosítani, akiknek valóban szükségük van rájuk.

A jogosultságszabályozás hatással van az egyházi ellátórendszerre is. A széleskörű jogosultságszabályozás esetén túlkereslet alakul ki a szolgáltatások piacán, s ez nem ösztönzi versenyre a szolgáltatókat. Az egyházi ellátórendszer sok esetben erre saját kapacitásainak növelésével reagál, s minél kisebb egy-egy szolgáltatás esetében a piacra lépés korlátja, annál dinamikusabban történik ez meg. A jogosultak körének szűkítése esetén szolgáltatási túlkínálat alakulhat ki, amely erősíti a szolgáltatók közötti versenyt. Az egyházi szolgálatok ilyen körülmények között saját ellátásuk megkülönböztető jegyeit, értékeit hangsúlyozva építenek brand-et, és szolgálatuk relatív piaci előnyeit felhasználva (társadalmi beágyazottság, több évszázados gyakorlat, elkötelezettség, stb.) igyekeznek helyt állni.

119