Különböző álláspontok a genbun itchiről
A genbun itchi formájú szövegek megalkotása nem ment zökkenőmentesen.
Az egyik bonyodalmat az jelentette, hogy milyen módon valósítsák meg az új írott formát, hogy azt honnan közelítsék meg.
Yamada Bimyō 1888-as cikkében két lehetséges változatot említ:
᪥ゝᩥ୍⮴ࢆၐࡍࡿᏛ⪅ࡣ✀㢮ࡀ᭷ࡗ࡚ࠊ୍᪉ࡣゝࢆᩥ
㏆࡙ࡅࡿࠊཪ୍᪉ࡣᩥࢆゝ㏆࡙ࡅࡿࢆၐࡋࡲࡍࠋ Ma kétféle álláspontot képviselnek a genbun itchit támogató tudósok.
Egyrészt vannak azok, akik a beszélt nyelv felől közelítenek az írott felé, másrészt pedig azok, akik pont fordítva, az írott felől a beszélt nyelv felé.38 Tizennégy évvel később, a nyelvész Hoshina Kōichi ಖ⛉Ꮥ୍ (1872–1955) már arról számol be, hogy az írók és nyelvészek nézőpontját illetően háromféle változatra figyelt fel:
36 Lee, i.m., 143–144.
37 Massimiliano Tomasi, „Theoretical Intersections in the Creation of a New Written Language in Meiji Japan and Renaissance Italy”. Jadranka Gvozdanović (ed.): Divided Languages, Springer International Publishing, Svájc, 2014, 105–119. 108–109.
38 Yamada Bimyō, „Genbun itchi ron gairyaku”, Kokubungaku: kaishaku to kanshō, 1976/5, 146–147.
118 Benedekné Ficzere Kitti ࠕゝᩥ࠾ࠊࡓࡀ࠸ㄪࡉࡍࡿࠖ
• („voltak azok, akik a
szöve-gekben [a beszélt és az írott nyelvet egymással harmonikusan sze-repeltették]”),
ࠕゝ࠾ᩥྠࡉࡍࡿࠖ
• („mások [a beszélt nyelvet igyekeztek be-építeni az írott nyelvbe]”),
ࠕゝ࠾ᇶᮏࡋ࡚ࠊᚑ᮶ࡢࡈࡁᩥࡢᵝᘧࢃࠊࡍ࡚ᤞ࡚ࡿࠖ
•
(„egy igen abszurd változat alapján olyanok is akadtak, akik [a rég-óta használatban levő írott nyelv mellőzésével, csupán a beszélt nyelv alapján hoztak létre egy új irodalmi stílust]”).
Hoshina szerint azonban, elvetendő az a nézet, miszerint a genbun itchi mind a beszélt, mind az írott nyelvtől különálló forma lenne. Úgy gondolta, hogy annak kialakításához mindenféleképpen a beszélt nyelvet kell alapul venni, mely nem más, mint a sztenderd nyelv. Ha tehát létrejön ez a sztenderd vál-tozat, akkor az alapján a genbun itchi forma is állandósul.39
Fujioka Katsuji ⸨ᒸ (1872–1935) nyelvész is lényegesnek találta a gen-bun itchi és a sztenderd nyelv kapcsolatát, melyről több cikkében is értekezik.
Ő azt hangsúlyozta, hiába hangoztatják többen azt, hogy a beszélt nyelvet le-másolva, úgymond szó szerint kell írni, – ahhoz, hogy az megvalósulhasson, először fel kell állítani bizonyos szabályokat, és annak ismeretében, fel kell mutatni egy követendő mintát. Fujioka szemszögéből a genbun itchi mozga-lom célja tehát, egyfajta olyan új írott nyelv létrehozása, mely ugyan a tokiói nyelvjárás, annak szókészlete alapján kialakult sztenderd nyelv lejegyzése, azaz sztenderd nyelven írás, de aközben mégis követ bizonyos szabályokat (kisoku つ๎).40
Következésképpen megállapíthatjuk, hogy nem is az volt a nagy kérdés, hogy a genbun itchi problémáját mely irányból közelítsék meg. A mozgalom tagjai ugyanis rádöbbentek, hogy nem feltétlenül a beszélt nyelv felől kell közelíte-ni az írott nyelv felé, vagy fordítva, az írott nyelv felől a beszélt felé, hanem az a legjobb, ha mindkét forma felől elindulva, azt minél inkább összehangoltan próbálják ötvözni írásaikban. A gen és a bun tehát nem választható el egymástól egyértelműen . Ezt 1901-ben, A genbun itchi szabálya című cikkében (Genbun itchi no sahō ࠕゝᩥ୍⮴ࡢసἲࠖ) a genbun itchi táborának egyik fontos alakja, Sakai Toshihiko ሜᙪ (1871–1933) szociológus is megerősítette.41
39 Hoshina Kōichi, „Kokugo chōsa iinkai ketsugi jikō ni tsuite”, Gengogaku zasshi, 1902/2, 70–86.
40 Fujioka Katsuji, „Genbun-itchiron”, Gengogaku zasshi, 1901/4, 354–372.
41 Yamamoto, Genbun, i.m., 315.
119 A Meiji-kori japán nyelvújító mozgalom, a genbun itchi undō
Szó- és mondatvégződések egységesítése
A japán nyelvben a beszéd lejegyzésekor figyelembe kell venni a beszélgetést folytató emberek közötti viszonyt (hierarchiát), de még az olvasóval meg-teremtendő kapcsolatot is, mely a genbun itchi további nehézségét adta. Sőt, a keleti nyelvnek megvan az a jellegzetessége, hogy ezen viszony szerint ala-kulnak a mondatrész-, mondatvégződések, ahogyan a szövegben előforduló bizonyos szavak használata is. A genbun itchi úttörőinek a mondatvégződés – jellemzően a mondatvégi kopulahasználat – jelentette az egyik legnagyobb problémát. Az írók ugyanis szerették volna azt a rájuk jellemző módon kivi-telezni. Számos próbálkozásra sor került: Futabatei Shimei42 a da ࡔ, Yamada Bimyō a desu ࡛ࡍ, Saganoya Omuro a de arimasu ࡛࠶ࡾࡲࡍ, Ozaki Kōyō pedig a de aru ࡛࠶ࡿ formával kísérletezett.43
A de aru formáról
Az említett végződések közül a de arut tekinthetjük legtárgyilagosabbnak, me-lyet már az Edo-korban is alkalmaztak mondatvégződésként, mert hivatalos jelleget adott a tudósok előadásainak. Hétköznapi beszédben a Meiji-korban sem használták, de a hivatalos szövegekben, előadásokon, és európai művek fordításaiban több helyen.44 Ahhoz, hogy Japánban európai stílusú, európai stílusirányzatoknak megfelelő műveket tudjanak írni, elsősorban a külföldi művek jó ismeretére volt szükség, majd azok japánra történő lefordítására.
Futabatei Shimei is töretlenül hitt abban, hogy mivel az említett európai re-gények már beszélt nyelven keletkeztek, azok fordítása, illetve bizonyos fokú utánzása nélkül nem lehet megalkotni az új japán írott formát.45 Tsubouchi Shōyō maga is rengeteget fordított, aminek jelentőségére többek között A kül-földi szépirodalom átvételében (Gaikoku bibungaku no yunyū ࠗእᅜ⨾ᩥᏛࡢ
㍺ධ࠘) is felhívta a figyelmet, 1896-ban. Shōyō amellett foglalt állást, hogy
42 Futabatei Shimei ⴥீᅄ㏞ (1864–1909) tokiói születésű regényíró, műfordító. 1886-ban Tsubouchi Shōyō-tól kér tanácsot a regények általános formájához, s 1887-ben az alapján írja meg az Ukigumót ࠗᾋ㞼࠘. A genbun itchi formával a modern japán irodalom előfutára.
1897-től orosz irodalmat (Gogol, Gorkij, Turgenyev) fordít. 1904-ben az ōsakai Asahi Shinbun tokiói kirendeltségének dolgozójává válik. 1908-ban oroszországi tudósítóként ellenzi a japán-orosz háborút, a két nép kibékítésén és kölcsönös megértéséért fáradozik. Utolsó művei: Sono omokage ࠗ㠃ᙳ࠘, Heibon ࠗᖹซ࠘(Suzuki Toshio et al., Sakka࣭shōsetsuka jinmei jiten, Nichigai Asoshiētsu Kabushiki Gaisha, Tokió, 1990, 511.).
43 Yamaguchi, History, i.m., 202.
44 Yamaguchi, Nihongo, i.m., 202–205.
45 Futabatei Shimei, „Yo ga hon’yaku no hyōjun”. Tsubouchi Yūzō (ed.): Meiji no bungaku dai 5 kan Futabatei Shimei, Chikuma Shobō, Tokió, 2000, 5. köt., 405–411.
120 Benedekné Ficzere Kitti
ha a japánok kiváló európai műveket fordítanak, akkor az jelentős hatással lesz a genbun itchire. Egyrészt jó példával szolgálna a japán írók saját művei szempontjából, másrészt olyan új olvasóréteget termelne ki, amely érdeklődést mutat ezen új irodalom iránt, beleértve az újkori fordításokat is, harmadrészt pedig, közreműködne az új írott forma létrehozásában. Következésképpen, a fordítások elengedhetetlenek ahhoz, hogy az új forma meggyökerezzen a köztudatban.46
Így feltehetően innen ered a de aru kialakulása, hiszen az udvarias desu és a kicsit durvának ható da forma mellett, az új, modern írott formához szük-ség volt egy ilyen köztes alakra. Az úttörőknek további nehézszük-séget jelentett, hogy a mondatvégződések még a párbeszéden kívüli leírásokban, magyará-zatokban (ji no bunᆅࡢᩥ) is meg tudják-e őrizni a tárgyilagosságot. Sokan ezért vetették el a de gozaimasu ࡛ࡈࡊ࠸ࡲࡍ, de arimasu ࡛࠶ࡾࡲࡍ, desu ࡛ ࡍ, vagy a da ࡔ formát, melyekkel az író magát lealacsonyítva megalázkodik az olvasó előtt, mintegy az olvasó iránti figyelmességét kifejezve, függetlenedve a mondanivaló alanyától és tárgyától.47
A kor irodalmának forradalmi újításaként említhetjük tehát a de aru forma létrejöttét, melynek köszönhetően, a szerző a szereplőitől és az olvasóitól egy-aránt távolságot tartva, immár szabadon, kötöttségek és hierarchikus viszo-nyok figyelembe vétele nélkül tudja részletezni karaktereinek sorsát, s kifejteni az aktuális helyzeteket.48
Shimei is kísérletezett a de aru formáival, melyre mind az Aibiki, vagy a Meguriai fordításban, mind az Ukigumo című regényében számtalan példát találunk. Shimei meggyőződése alapján, minél bátrabban és minél többször használják az írók az adott formát, annál hamarabb meggyökerezik a nyelvben.
Erről 1898-ban, a Vélemény a regények stílusáról (Shōsetsu buntai iken ࠕᑠㄝ
ᩥ㧓ពぢࠖ) című cikkében így vall:
>͐@ᯝࡋ࡚↛ࡽࡤᖹ᫆࡞ࡿ㯶࡚ࠊゝᩥ୍⮴㧓ࡣ୍Ṍ㞞ᢡ⾺
ඃࡿᡤ࠶ࡾࡸㅝࡣࡴࠋ࡛࠶ࡿࠊ࠶ࡘࡓࠊࡔࢁ࠺ࠊ࡞࠸ࡩ⤖ᑿ ࡢ⪺ࡁⱞࡋࡁࡣゝᩥ୍⮴ࡢ᎘ᝏࡏࡽࢀࡿࡁ㯶࡞ࡿࡋࠋ↛ࢀࡶ
㞞ᢡ⾺࠶ࡾ࡚ࡶࠊࡅࡾࠊࡇࡑࠊࡽࡴࠊ࡞࠸ࡩ⤖ᑿࡢែࡽࡋ ࡁㄒྃ࠶ࡿྠࡌࡁࡢࡳࠋ၏ࠊࡅࡾࠊࡇࡑࠊࡽࡴࡣࠊᡃ➼ࡢ⪥⇍
46 Tsubouchi Shōyō, „Gaikoku bibungaku no yunyū”. Wada Tokutarō (ed.): Bungaku sono oriori, Shun’yōdō, Tokió, 1896, 25–29. 26–28.
47 Yamaguchi, Nihongo, i.m., 202–205.
48 Michiaki Kawato, „Genbun itchi and Literary Translations in Later Nineteenth-Century Japan:
The Role of Literary Translations in Forming the „De-aru” Style”. Jadranka Gvozdanović (ed.): Divided Languages, Springer International Publishing, Svájc, 2014, 207–223. 208–218.
121 A Meiji-kori japán nyelvújító mozgalom, a genbun itchi undō
ࡋࠊ⩦័ஂࡋࡃࡋ࡚ᕥ⛬ࡶឤࡐࡎࠊࢀṓ᭶ࡢ⥂㐣ᅉࡾ࡚ࠊ⩦
Az idézetben aláhúzással jelöltem, hogy Shimei szerint, a gazoku-setchū sza-bályainak megfelelő keri ࡅࡾ, koso ࡇࡑ, ramu ࡽࡴ alakok, melyeket elősze-retettel alkalmaztak a klasszikus japán szövegekben, már azért nem hatnak természetellenesnek, mert a több évtizedes használat által mind az írók, mind az olvasók megszokták. Ennek megfelelően, ha a genbun itchi szövegekre jel-lemző de-aru ࡛࠶ࡿ, de-atta ࡛࠶ࡗࡓ,50 darō ࡔࢁ࠺51 szófordulatokat is száz, kétszáz évig használják, majd ugyanúgy hozzá fognak szokni az emberek.52 Shimei néhány évvel később, egy másik esszéjében is ezt a gondolatát erősíti
meg: ࠕࡇࡲ࡛ࡶࡢゝⴥࢆࡘ࡚ࠊ⮬↛ࡢⓐ㐩௵ࡏࠊࡸࡀ࡚ⰼࡢဏࡁࠊ
ᐿࡢ⤖ࡪࡢࢆᚅࡘࡍࡿࠋࠖ („Amennyire csak lehet, (írásainkban) a ma is használatban lévő kifejezésekkel éljünk, hagyjuk, hogy azok természetesen fejlődjenek, s várjuk, hogy a virágzást követően, rövidesen beérjen a gyümöl-cse.”).53Tsubouchi Shōyō is azon a véleményen volt, hogy az új forma akkor tud meggyökerezni a nyelvben, ha azt egyre többen használják, melynek kö-szönhetően még többen olvassák és még jobban megbarátkoznak vele.54
49 Futabatei Shimei, „Shōsetsu buntai iken”. Iwanami Yūjirō (ed.): Futabatei Shimei zenshū, Iwanami Shoten, Tokió, 1898, 5. köt., 66–68. 67.
„Nem is szükséges mondanom, hogy az elvárásoknak megfelelően a genbun itchi egy lépéssel a gazoku-setchū előtt jár az egyszerűség tekintetében. Nehezen érthetőségük miatt azonban a de-aru, (de-)atta, darō végződések minden bizonnyal a genbun itchi egyik gyenge pontját adják. Ugyanakkor, ha a gazoku-setchūt vesszük, ezek a keri, koso, ramu igenem alakokhoz hasonlítanak, melyekhez a hosszú évek használata során hozzászokott a fülünk, s már nem hatnak természetellenesnek. Ennek megfelelően, ha a nemrégiben formálódó genbun itchi stílus de-aru, (de-)atta, darō végződéseit is száz, kétszáz évig forgatjuk, minden bizonnyal ugyanúgy hozzá fogunk szokni. A gazoku-setchū gyümölcse is hosszadalmas, több száz éves használat után érett be, s ma már ezért nem tekintünk rá furcsán.”
50 A de-atta a de-aru létezést kifejező forma múlt alakja (Jamadzsi Maszanori. Japán nyelvkönyv, Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1988, 36.).
51 A de-arō a létezést kifejező forma akaratlagos alakja, mellyel a beszélő akaratára, szándékára vagy javaslatára utal (Jamadzsi, [Ny]elvkönyv, i.m., 95.).
52 Futabatei, Shōsetsu, i.m., 67.
53 Futabatei Shimei, „Yo ga genbun itchi no yurai”. Tsubouchi Yūzō (ed.): Meiji no bungaku dai 5 kan Futabatei Shimei, Chikuma Shobō, Tokió, 2000, 5. köt., 413–416. 414.
54 Tsubouchi, i.m., 26–27.
122 Benedekné Ficzere Kitti
Összegzés
A Meiji-kori (1867–1912) japán nyelvújító mozgalom által beindított nyelvi változások végső soron a mai genbun itchi forma kialakulásához vezettek. Már a XIII. századi Japánban szembetűnő különbség volt a társalgási és az irodalmi nyelv között. Az évek folyamán ez a távolság egyre csak nőtt, míg a genbun itchi mozgalom tagjai lépéseket nem tettek annak érdekében, hogy a beszélt nyelv visszakerüljön az irodalomba, s az írások újra közérthetők és mindenki által élvezhetők legyenek. Ezt a folyamatot az országnyitással beáramló nyugati irodalom lendítette előre a XIX. századi Japánban. Természetesen az irodalmi nyelvezet megváltozása nem pillanatszerűen következett be, hiszen a kérdésben számos eltérő álláspont alakult ki, közel egy időben.
Felhasznált irodalom
Ferguson, Charles A., „Diglossia”, Word 1959/15, 325–340.
Fujioka Katsuji ⸨ᒸ, „Genbun-itchiron ゝᩥ୍⮴ㄽ” [Értekezés a genbun itchiről], Gengogaku zasshi ゝㄒᏛ㞧ㄅ [Nyelvészeti Folyóirat] 1901/4, 354–372.
Fukuzawa Yukichi ⚟ἑㅍྜྷ, Gakumon no susume Ꮫၥࣀࢫࢫ࣓ [Ösztönzés a tanulásra], Keiō tsūshin kyōiku zusho, Tokió, 1880.
Futabatei Shimei ⴥீᅄ㏞, „Shōsetsu buntai iken ᑠㄝᩥ㧓ពぢ” [Vélemény a regények stílusáról]. Iwanami Yūjirō ᒾἼ㞝㑻 (ed.): Futabatei Shimei zenshū ⴥீᅄ㏞㞟 [Futabatei Shimei összes művei], Iwanami Shoten, Tokió, 1898, 5. köt., 66–68.
Futabatei Shimei ⴥீᅄ㏞, „Yo ga hon’yaku no hyōjun వࡀ㣖ヂࡢᶆ‽” [Vélemény a fordítási normáról]. Tsubouchi Yūzō ᆤෆ♸୕ (ed.): Meiji no bungaku dai 5 kan Futabatei Shimei ᫂ࡢᩥᏛ㹼➨㸳ᕳࠉⴥீᅄ
㏞ [A Meiji-kor irodalma 5. kötet – Futabatei Shimei], Chikuma Shobō, Tokió, 2000, 5. köt., 405–411.
Futabatei Shimei ⴥீᅄ㏞, „Yo ga genbun itchi no yurai వࡀゝᩥ୍⮴ࡢ
⏤᮶” [Vélemény a genbun itchi eredetéről]. Tsubouchi Yūzō ᆤෆ♸
୕ (ed.): Meiji no bungaku dai 5 kan Futabatei Shimei ᫂ࡢᩥᏛ㹼➨
㸳ᕳࠉⴥீᅄ㏞ [A Meiji-kor irodalma 5. kötet – Futabatei Shimei], Chikuma Shobō, Tokió, 2000, 5. köt., 413–416.
123 A Meiji-kori japán nyelvújító mozgalom, a genbun itchi undō
Gellner, Ernest, Nations and Nationalism, Cornell University, Ithaca, 1983.
Hoozawa-Arkenau, Noriyo, „The Role of Russian in the Dissolution of Diglossia in Japan: Translations by Futabatei Shimei”. Jadranka Gvozdanović (ed.): Divided Languages, Springer International Publishing, Svájc, 2014, 223–259.
Hoshina Kōichi ಖ⛉Ꮥ୍, „Kokugo chōsa iinkai ketsugi jikō ni tsuite ᅜㄒㄪ ᰝጤဨỴ㆟㡯ࡘ࠸࡚” [A nemzeti nyelv vizsgálóbizottságának ha-tározati pontjairól], Gengogaku zasshi ゝㄒᏛ㞧ㄅ [Nyelvészeti Folyóirat], 1902/2, 70–86.
Jamadzsi Maszanori. Japán nyelvkönyv, Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1988.
Jamadzsi Maszanori, Japán Történelem és hagyományok, Gondolat Kiadó, Budapest, 1989.
Kawato, Michiaki, „Genbun itchi and Literary Translations in Later Nineteenth-Century Japan: The Role of Literary Translations in Forming the
„De-aru” Style”. Jadranka Gvozdanović (ed.): Divided Languages, Springer International Publishing, Svájc, 2014, 207–223.
Lee, Yeounsuk, „Homogenization or Hierarchization?: A Problem of Written Language in the Public Sphere of Modern Japan”. Jadranka Gvozdanović (ed.): Divided Languages, Springer International Publishing, Svájc, 2014, 141–161.
Okimori Takuya Ἀ᳃༟ஓ, Hajimete yomu nihongo no rekishi ࡣࡌࡵ࡚ㄞࡴ
᪥ᮏㄒࡢṔྐ [A japán nyelv történetének első olvasása], Bunshōdō, Tōkyō, 2010.
Satō Masaru బ⸨ et al., Shinkenkyū shiryō gendai nihon bungaku dai 3 kan hyōron ronsetsu zuisō 1. ᪂◊✲㈨ᩱ⌧௦᪥ᮏᩥᏛࠉ➨୕ᕳࠉホㄽ࣭ㄽ ㄝ࣭㝶㸯 [A jelenkori japán irodalom újabb kutatási anyagai 3. kötet – Kritika, újságcikk, esszé 1.], Meiji Shoin, Tōkyō, 2000, 3. köt.
Suzuki Toshio 㕥ᮌಇኵ et al., Sakka࣭shōsetsuka jinmei jiten సᐙ࣭ᑠㄝᐙே
ྡ [Írók, regényírók névlexikona], Nichigai Asoshiētsu Kabushiki Gaisha, Tōkyō, 1990.
Tomasi, Massimiliano, „Theoretical Intersections in the Creation of a New Written Language in Meiji Japan and Renaissance Italy”. Jadranka Gvozdanović (ed.): Divided Languages, Springer International Publishing, Svájc, 2014, 105–119.
124 Benedekné Ficzere Kitti
Tsubouchi Shōyō ᆤෆ㏯㐶, „Gaikoku bibungaku no yunyū እᅜ⨾ᩥᏛࡢ㍺
ධ” [A külföldi választékos stílusú próza meghonosítása]. Wada Tokutarō
⏣⠜ኴ㑻 (ed.): Bungaku sono oriori ᩥᏛࡑࡢᢡࠎ [Az alkalomnak megfelelő irodalom], Shun’yōdō, Tōkyō, 1896, 25–29.
Twine, Nanette, „The Genbunitchi Movement”, Monumenta Nipponica, 1978/3, 333–356.
Vihar Judit, A japán irodalom rövid története, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994.
Yamada Bimyō ᒣ⏣⨾ጁ, „Genbun itchi ron gairyaku ゝᩥ୍⮴ㄽᴫ␎” [A genbun itchi esszé vázlata], Kokubungaku: kaishaku to kanshō ᅜ
ᩥᏛ: ゎ㔘㚷㈹ [Japán irodalom: Értelmezés és értékelés], 1976/5, 146–147.
Yamaguchi Akiho ᒣཱྀ᫂✑ – Sakanashi Ryūzō ᆏ㝯୕ – Suzuki Hideo 㕥ᮌⱥኵ, A History of the Japanese Language ᪥ᮏㄒࡢṔྐ [A japán nyelv története]. Tokió Daigaku Shuppankai, Tōkyō, 1997.
Yamaguchi Nakami ᒣཱྀ௰ᐇ, Nihongo no rekishi ᪥ᮏㄒࡢṔྐ [A japán nyelv története], Iwanami Shoten, Tōkyō, 2006.
Yamamoto Masahide ᒣᮏṇ⚽, Kindaibuntai hassei no shiteki kenkyū ㏆௦ᩥ
యⓎ⏕ࡢྐⓗ◊✲ [A modern nyelvi stílus történelmi kutatása], Iwanami Shoten, Tōkyō, 1965.
Yamamoto Masahide ᒣᮏṇ⚽, „Genbun itchi tai ゝᩥ୍⮴య” [A genbun itchi forma]. Hiroshi Tsukishima ⠏ᓥ⿱ (ed.): Nihongo 10 buntai ᪥ᮏ ㄒ10ᩥయ [Japán nyelv 10. Nyelvi stílus], Iwanami Shoten, Tōkyō, 1977, 309–348.