A magyarországi élelmiszer-gazdaság külkereskedelmének alakulása

A magyar élelmiszer-gazdaság jelentőségét tekintve a mezőgazdaság 3,6, míg az élelmiszeripar 1,8 százalékkal járult hozzá 2017-ben a GDP termeléséhez, azaz a teljes élelmiszer-gazdaság a GDP 5,4 százalékát tette ki. Jelentősége folyamatosan csökkent az utóbbi két évtizedben, 2000-ben hozzájárulása a nemzetgazdaság teljesítményéhez még 7,7 százalék volt, 2010-ben pedig már csak 5 százalék, amit mind a mezőgazdaság, mind az élelmiszeripar részesedésében bekövetkezett csökkenés eredményezett. Ezt a visszaesés nem a szektorok

106 teljesítményének csökkenése okozta, hanem más ágazatok nagyobb mértékű növekedése (KSH 2019).

A KSH adatai alapján Magyarország élelmiszer-gazdasági kivitele 2018-ban meghaladta a 10,0 milliárd dollárt, importja közel 7,0 milliárd dollárt tett ki, ami a teljes nemzetgazdasági export 8 százalékára, az import 5,4 százalékára rúgott ebben az évben. Előbbi értékben körülbelül négy és félszeresére, utóbbi közel hétszeresére növekedett 1999 és 2018 között, az ország a szektor termékeinek nettó exportőre, egyenlege végig növekedett a vizsgált időszakban (6. ábra). A termékforgalom nem csak értékben, hanem mennyiségben is növekedett, noha lényegesen kisebb mértékben, az export több mint két és félszeresére, az import körülbelül háromszorosára.

6. ábra A magyarországi agrár- és élelmiszer-külkereskedelem alakulása 1999 és 2018 között

Forrás: KSH-adatok alapján saját szerkesztés

Magyarország kivitelének hagyományosan meghatározó árucsoportjai a gabonafélék (HS-10) és a húsfélék (HS-02), ezen belül a kukorica, búza, a baromfihús és a sertéshús.

Emellett a harmadik legfontosabb termékkategória a klasszikus értelemben élelmiszernek nem tekinthető takarmányok (HS-23), ennek nagyobb részét a hobbiállateledel, kisebb részét a haszonállati takarmány tette ki 2018-ban. Az ország kivitelében kiemelendő még az olajos magvak (repce- és napraforgómag), a napraforgómagolaj, a bioetanol és a zöldségkonzervek (csemegekukorica és borsó) exportja is. Magyarország legfontosabb vevői a legtöbb termékkategória esetében Németország, Olaszország, Románia, Ausztria és Lengyelország (9.

táblázat). Emellett a szektor termékeinek legfontosabb, top 10 vevői között szerepel még

1,0 2,0 3,0 4,0 5,0 6,0

0,0 2,0 4,0 6,0 8,0 10,0 12,0

Egyenleg, milliárd dollár

Export, import, milliárd dollár

Export Import Egyenleg

107 Szlovákia, Hollandia, Csehország, Oroszország és Franciaország. Magyarország top 10 exportpartnere közül 1999 és 2018 között 5 a volt keleti blokk országa.

A bioetanolt leszámítva Magyarország legfontosabb exportcikkeinek köre nem változott számottevően 1999-hez képest, de szerkezetileg némileg átalakult, ugyanis a húsfélék és a magasabb hozzáadott értékkel rendelkező zöldség- és gyümölcskészítmények és húskészítmények, illetve a zöldségfélék részesedése a kivitelből körülbelül 20 százalékponttal csökkent a gabonafélék, a takarmányok, az italok (bioetanol) és az egyéb élelmiszerkészítmények javára, azaz a korábban hagyományosnak számító ágazatok veszítettek jelentőségükből a mezőgazdasági alapanyagok exportjának nagymértékű bővülése, illetve a felfutó hobbiállateledel és bioetanol gyártásnak köszönhetően.

9. táblázat Magyarország agrár-és élelmiszerexportjának legfontosabb (Top 10) termékei 2018-ban

Top 10 Termék

Export értéke 2018-ban, millió dollár

Főbb importőr országok

1005 Kukorica 771,3 Olaszország, Ausztria, Németország, Oroszország 2309 Takarmányok 769,6 Románia, Németország, Lengyelország,

Olaszország

0207 Baromfihús 679,6 Németország, Ausztria, Franciaország, Románia 1512 Napraforgómagolaj 514,0 Hollandia, Németország

1001 Búza 482,1 Olaszország, Románia, Ausztria

2207 Bioetanol 383,1 Németország, Lengyelország, Románia, Olaszország

2005 Zöldségkonzerv 346,4 Németország, Franciaország, Olaszország

0203 Sertéshús 331,8 Románia, Japán, Olaszország

2106 Étrendkiegészítők, élelmiszer

alapanyagok és adalékanyagok 327,3 Németország, Románia, Szlovákia, Olaszország

1205 Repcemag 305,0 Németország, Ausztria, Lengyelország

Forrás: KSH-adatok alapján saját szerkesztés

Érdemes az ország kivitelét a termékek feldolgozottsági szintje alapján is megvizsgálni.

A vizsgált időszakban Magyarország exportjának körülbelül egyharmadát a mezőgazdasági alapanyagok tették ki és csak kismértékű elmozdulás volt megfigyelhető a magasabb hozzáadott értéket képviselő termékek irányába. Az ország top 10 terméke között 3 mezőgazdasági alapanyag, 4 elsődlegesen feldolgozott termék és 3 másodlagosan feldolgozott termék található, de ez utóbbi két kategóriából 2 nem a hagyományos értelemben vett emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszertermék (takarmány, bioetanol). Az elsődlegesen és másodlagosan feldolgozott termékek együttes aránya az EU-csatlakozás idején és azt követő 1-2 évben a szektor összes exportjának körülbelül 67 százalékára rúgott, majd 1-2007 és 1-2011-2 között visszaesett 60-63 százalékra a mezőgazdasági alapanyagok, ezen belül főként a kukorica

108 kivitelének nagymértékű bővülése miatt, majd 2013-tól újra 67-69 százalék körül alakult. A feldolgozott termékek aránya 2018-ban először haladta meg a 70 százalékot, de ez az érték továbbra is elmarad az EU28 körülbelül 80 százalékos arányától, másrészt a rényarány növekedésének oka csak részben a feldolgozott termékek exportjának bővülésében keresendő, ugyanekkora szerepet játszott benne a búza és a kukorica kivitelének csökkenése is 2017-ről 2018-ra. A szektor termékeinek feldolgozottság szerinti exportjáról még érdekesebb képet fest a kivitel vizsgálata külön az EU és harmadik országokba, ugyanis az EU irányába még hangsúlyosabbá válik a feldolgozatlan termékek magas száma a top 10 termék között. A búza, kukorica és a repcemag mellett a napraforgómag is jelentős exportcikk az integrációs országok irányába. Ezzel szemben a harmadik országok felé a top 10 termék között csak két feldolgozatlan termék szerepelt 2018-ban. Véleményem szerint ez összefüggésben áll a korábban bemutatott dinamikus integrációs hatásokkal, különösen a gazdasági tevékenységek térbeli eloszlására vonatkozóan. Ebben a részben bemutattam, hogy az integrációk a termelés koncentrálódása révén elsősorban a központi régióban elhelyezkedő országoknak kedvez és csak másodsorban a periférikus régióban lévő országoknak, ahol jellemzően a nem feldolgozóipari ágazatok nyernek teret. A feldolgozatlan termékek exportjának magas aránya kapcsolatban áll Kürthy és szerzőtársai (2017) azon megállapításával is, mely szerint a magasabb hozzáadott értékkel rendelkező termékek azok, amelyeket távolabbra érdemes szállítani, mert ezek a termékek képesek az árban elnyelni a magasabb szállítási költséget. Ezt mutatja az is, hogy Magyarország távolabbi piacokra (amerikai kontinens, Ausztrália, Távol-Kelet) irányuló kiviteléből alig haladta meg a 15 százalékot a mezőgazdasági alapanyagok exportja, míg a közelebbi harmadik országok esetében körülbelül 30 százalékot tett ki 2018-ban. Korábbi elemzések kimutatták, hogy a feldolgozatlan termékek exportjának magas aránya szorosan összefügg a magyarországi élelmiszeripar alacsony árversenyképességével, az innováció és beruházások alacsony szintjével és az elégtelen marketingtevékenységgel (Kürthy et al. 2016).

Magyarország agrár- és élelmiszertermék importja meglehetősen diverzifikált (10.

táblázat), a legfontosabb árucsoportok sorrendben a húsfélék (HS-02), az egyéb élelmiszerkészítmények (HS-21), a takarmányok (HS-23), a tejtermékek (HS-04), a gabonaalapú készítmények, cukrásztermékek (HS-19) és az italok (HS-22). A legtöbb termék esetében Németország és Lengyelország a legfontosabb beszállítók.

109 10. táblázat Magyarország agrár-és élelmiszerimportjának legfontosabb (Top 10) termékei

2018-ban

Top 10 Termék

Import értéke 2018-ban, millió

dollár

Főbb exportőr országok

0203 Sertéshús 367,2 Németország, Spanyolország, Lengyelország

2309 Takarmányok 340,3 Németország, Ausztria

2106 Étrendkiegészítők, élelmiszer

alapanyagok és adalékanyagok 337,0 Németország, Hollandia, Lengyelország 1806 Csokoládé- és kakaótartalmú

készítmény 303,6 Németország, Lengyelország, Szlovákia

1905 Kenyér, cukrászsütemény, kalács,

keksz és más pékáruk 274,9 Németország, Lengyelország

0406 Sajt és túró 248,3 Németország, Lengyelország

2202 Sör 171,0 Ausztria, Lengyelország, Csehország

2304 Szójababból készült olajpogácsa 168,6 Szlovénia, Németország

1602 Húskonzerv 141,2 Németország, Csehország, Lengyelország,

Szlovákia

0207 Baromfihús 137,2 Lengyelország, Németország, Ausztria

Forrás: KSH-adatok alapján saját szerkesztés

A fenti elemzésből kitűnik, hogy Magyarország legfontosabb partnerei mind az export, mind az import esetében az EU tagországai és ez a koncentrálódás az EU-csatlakozást követően még erőteljesebbé vált. Magyarország a szektor exportjának 73 százalékát szállította a 27 tagországba 1999-ben, míg 2018-ban már 86 százalékát. Emellett a kivitel abszolút értékben is bővült a vizsgált időszakban, az EU-15 országokba irányuló export közel ötszörösére, a Magyarországgal együtt csatlakozó országokba közel hétszeresére emelkedett. Mindezzel párhuzamosan a harmadik országokba irányuló kivitel is bővült, több mint kétszeresére, de részesedésük az ország kiviteléből 14 százalékra csökkent a korábbi 27 százalékról.

Az import vonatkozásában még nagyobb koncentrálódás volt megfigyelhető a vizsgált időszakban, ugyanis 1999-ben Magyarország összes élelmiszer-gazdasági behozatalának 54,4 százaléka származott a 27 tagországból, 2018-ban pedig már 92,5 százaléka. A régi tagországokból (EU-15) történő behozatal több mint kilencszeresére, az új tagországokból (EU12) több mint húszszorosára növekedett 1999 és 2018 között, miközben a harmadik országokból származó importja alig 16 százalékkal emelkedett. Fontos kiemelni, hogy az EU-csatlakozás után a külkereskedelmi statisztika alapját az országok önbevallása képezi és ez kiválthatja az ún. Rotterdam-effektust, mely szerint az importőrök gyakran nem az eredeti származási országot jelölik meg a termék forrásaként, hanem az európai származási helyet, ahol a termék belépett az országba, például valamelyik európai kikötő országát. Ez a jelenség

110 jellemzően az import esetében merül fel, ugyanis az exportnál a kereskedők általában pontosabban jelentik a termék végső desztinációját (Kürthy et al. 2017).