5. AZ ANGOL ÉS A MAGYAR FELSŐOKTATÁS JELLEMZŐI
5.3. A magyar felsőoktatásra ható tényezők rövid áttekintése
Polónyi (2004, 2005, 2007) részletesen vizsgálta a felsőoktatási szektor trendjeit a 20. században és 21. század elején, és leírja, hogy a rendszervál-tást követően a nyugat-európai trendek jelentős késéssel ugyan, de elérték a magyar felsőoktatási rendszert: a felsőoktatás egyre inkább szolgáltatásként lépett fel a hazai piacon is. Állami ösztönzéssel megindult a felsőoktatási intézmények számának növelése, és ezzel együtt a hallgatói létszám növelé-se, a felsőoktatás tömegesedése. A 2000-es évek második felére a hallgatói létszám több mint az ötszörösére duzzadt a korábbiakhoz képest. Az oktatás kiadásai ennek ellenére a GDP arányában lényegében nem változtak, viszont a gazdasági válság hatására az intézményi finanszírozás mértéke jelentős módosulásokon ment keresztül. Több tényező együttes hatására a felsőokta-tás tárgyi és személyi feltételrendszere egyre kevésbé nem tudott lépést tar-tani a hallgatói létszámnövekedéssel, így az oktatás fajlagosan olcsóbb lett, amely jól mutatja a képzések minőségi romlását.
A 2008-as gazdasági válság óta kimutatott állami támogatás mértékének folyamatos csökkenése mind a mai napig jellemző a magyar állami finanszí-rozású felsőoktatási intézményekre. Polónyi 2013-ban írt cikkében évekre vetítve elemezte a felsőoktatás állami támogatásának, ezen belül a személyi jellegű kiadások csökkenésének mértékét. A 3. táblázat alapján a személyi jellegű kiadások állami finanszírozásának mértéke 88%-ról 57%-ra vissza-esett 2013-as évben.
49
3. táblázat: A felsőoktatás állami támogatása és a személyi kiadások alakulása 2008 és 2013 között (milliárd Ft)
Megnevezés 2008 2009 2010 2011 2012 2013 Támogatás az „Egyetemek,
főiskolák” címen 191,1 185,6 180,7 170,4 157,5 123,6 Összes kiadásból személyi
juttatás és járulékai 216,6 204,3 205,6 211,4 212,8 215,9 A személyi juttatás
finanszíro-zottsága támogatásból 88% 91% 88% 81% 74% 57%
Forrás: Polónyi, 2013 (adott évi költségvetési törvény)
Hrubos (2004) elemzése alapján jól érthető és nyomon követhető az in-tézményrendszer átalakulásának folyamata Nyugat-Európában. A felsőokta-tási intézmények gazdálkodó-, szolgáltató- és vállalkozó egyetemmé alaku-lásának folyamatában nyomon követhető az állami finanszírozás csökkenő mértéke. Egy olyan átmenet jellemző a magyar felsőoktatási intézmények finanszírozására jelenleg is, ahol a csökkenő mértékű állami támogatás ki-egészítéseként az intézmények a piaci fenntarthatóság felé mozdulnak el a talpon maradás érdekében.
Strukturális aspektusból a 2000-es évektől napirenden lévő felsőoktatási fejlesztés folyamatának célja az európai felsőoktatási térhez való csatlako-zás. A 2005-ös felsőoktatási törvényből azonban azoknak a tervezett refor-moknak a nagy része kimaradt, melyek a magyar felsőoktatás versenyképes-ségét szolgálták volna. (Polónyi, 2008)
A 2011-es évtől a kormány napirendjére tűzte az állami fenntartású egyetemek és főiskolák reformját, mely a felsőoktatási intézmények számá-nak csökkentését is magában foglalta. Bezárásról szóló érdemi döntés 2013.
évben nem született ugyan, de létrehozták a kutatóegyetemi címet, amely-nek elnyerése az intézményt kiemelt pénzügyi forráshoz juttatja, amely a
50
kutatások finanszírozásához és a nemzetközi értelemben vett egyetemmé váláshoz szükséges fejlesztések megvalósításához használható fel.
A 2012-ben bekövetkezett oktatás szerkezetátalakítása jelentős hatást gyakorolt az oktatói, kutatói életpályákra. A kormány a 2011-es 53 500 ál-lamilag finanszírozott helyhez képest csak 34 000 hallgató képzést fizette ki teljes egészében. Ezen felül a keretszámok arányai az egyes képzések között megváltoztak. A jelentkezések között vezető szereppel bíró közgazdász, jogász és bölcsészképzést kizárólag csekély állami támogatással, költségtérí-téses formában indították el. E kormánydöntés hátterében az állt, hogy a statisztikai adatok szerint évek óta a mérnöki, az informatikai és az értékesí-tési területeken van a legnagyobb munkaerőhiány, míg túlképzés van az előbbi szakmákból.
Jól látható, hogy a képzési szerkezet változása ellentétes a rendszerváltás utáni tendenciával. A felsőoktatási képzés keretében tanuló hallgatói lét-szám megemelése jellemzően az olcsóbb költségigényű bölcsész, közgaz-dász és jogász szakokon valósult meg. A kormány indoklása alapján az em-lített szakokon túlképzés állt elő, ezért a leépítés mellett határozta el magát.
A felsőoktatásban alkalmazott emberi erőforrás menedzsment (EEM) működtetésének hatékonysága az intézmények autonóm területe, ennek je-lentősége mellett foglalnak állást a téma szakértői. Bander és mtsai (2012) szerint az emberi erőforrás menedzsment egyes funkciói néhány intézmény-ben megtalálhatók, jellemzően még inkább az adminisztrációs modell domi-nál. Az EEM-funkciók működtetésének korlátozott mivoltát az elemzők szerint a felsőoktatási tradíciókban, a vezetők konfliktuskerülő magatartásá-ban kell keresnünk. Az adminisztratív modelltől a professzionalitás irányába lépő példaként említhetjük a Semmelweis Egyetem Humánerőforrás Igazga-tóság feladatait, amelyek között „az oktatói követelményrendszer, az okta-tói-kutatói életpályamodell kidolgozása, és az ebből eredő feladatok
megva-51
lósítása”, a „bérezési, ösztönzési és juttatási rendszer kidolgozása és működ-tetése”, „a HR-feladatokhoz kapcsolódó belső kommunikáció kialakítása”, továbbá „a szervezetfejlesztéssel járó szervezeti változások menedzselése”.
Az angol szakirodalom szóhasználatával élve a „korai adaptálók” közé taro-zik a Semmelweis Egyetem, amely felismerte a globalizáció, a nemzetköziesedés befolyásoló hatásait az oktatói, kutatói létre. (Kováts, 2012, p. 272.)
Az előbbi állítás alátámasztja kutatásom naprakészségét és szükségessé-gét, azt, hogy az oktatók, kutatók szemszögéből értékeljem az emberi erő-forrás gazdálkodás egyes intézményi funkcióinak meglétét. Fontos, hogy ne csak beszéljenek a HRM-ről, hanem az hatékony legyen, szolgálja az intéz-ményi és egyéni érdekeket. Amíg e feladat megvalósításához az állam nem biztosít minden felsőoktatási intézmény számára pénzügyi forrásokat, az intézményi HRM versenytényezőként léphet fel a magyar felsőoktatási szektorban. Fontos, hogy ne csak beszéljünk az emberi erőforrás gazdálko-dásról az intézményi keretek között, hanem azt hatékonyan próbáljuk alkal-mazni: az EEM az intézményi és az egyéni érdekeket egyszerre kell, hogy szolgálja a stratégiai és az operatív célok megvalósítása mellett. Az állami szerepvállalás fókuszában, a fejlesztési és kapcsolódó finanszírozási kérdé-sek esetében a felsőoktatási intézmények nemzetközi elvárásoknak megfele-lő humán potenciáljának erősítése kell, hogy álljon, ami a legjelentősebb versenytényezőként léphet fel a magyar felsőoktatási szektorban.
Ahhoz, hogy az intézmények a kutatási normatíva mellett nagyobb mér-tékben vállalati megrendelésekből és az Európai Unió által biztosított pályá-zati bevételekből tudják működésüket biztosítani, elsőrendűen a személyzeti állományt kell megfelelő kondícióba hozni.
Az uniós csatlakozást követően a magyar felsőoktatási intézmények éle-tében megjelentek a támogatási projektek, amelyek azóta befolyásolják az
52
oktatói munkakörben foglalkoztatottak oktatásra és kutatásra fordított mun-kaidejének arányát. Jelenleg is vitatott kérdés az oktatásra és kutatásra fordí-tott idő aránya az oktatói munkakörökben, hiszen az intézmények fő profilja az oktatás, míg az egyéni karrier építésében nélkülözhetetlen a kutatási po-tenciál erősítése is, ami együtt jár a pályázati projektekben való részvétellel, az egyéni és az intézményi hírnév közös megalapozásával vagy öregbítésé-vel. (Hrubos, 2004; Bander és mtsai, 2012; Polónyi, 2007, 2010)
Az angol felsőoktatási szektor ismertetését követően a hazai felsőoktatás szerkezetét tekintettem át. A Nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV.
törvény (Nftv.) szerint Magyarországon a felsőoktatási intézményi struktú-rában egyetemeket (állami és nem állami) és főiskolákat (állami és nem ál-lami) különböztetünk meg. Néhány egyetem már kiemelt kutató egyetemi címet kapott 2013-as évben.4
A felsőoktatási intézmények munkavállalóit az 53/2006. (III. 14.) kor-mányrendelet szerint oktatói, kutatói-, tanári-, oktatói, kutatói munkát segí-tő, valamint egyéb munkakörökbe csoportosíthatjuk feladatellátásuk, illetve szerződésük tartalma és jellege alapján.
A foglalkoztatásuk jellege alapján a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) szerint a közalkalmazottak határozatlan idejű, határozott idejű kinevezés, valamint megbízási szerződés (eseti, nem rendszeres feladatokra) alapján dolgoznak.
Foglalkoztatásuk jellege a meghatározott munkaidő szempontjából lehet teljes munkaidős vagy részmunkaidős. A teljes munkaidő heti 40 óra. A foglalkoztatás jellege továbbá lehet főállás vagy további jogviszony is.
Összefoglalva az angol és a magyar felsőoktatás jogszabályi hátterének és strukturális sajátosságainak ismertetését, elmondható, hogy Anglia
4 A felsőoktatás átalakítása folyamatban van jelenleg, így várható változás a felsőoktatási intézmények megnevezésében és szerepében.
53
ben megfelelő időben hathatós intézkedések kerültek bevezetésre a felsőok-tatás és a gazdaság kölcsönös elvárásainak újraillesztése érdekében, amely az ágazati és a nemzetgazdasági értelemben vett hatékonyság és a verseny-képesség tekintetében is pozitív változásokat eredményezett. Magyarorszá-gon a 2005. évi felsőoktatási törvényből, majd a következő évek ágazati politikáját alakító kezdeményezésekből jórészt kimaradtak azok a tervezett reformlépések, amelyek ténylegesen a magyar felsőoktatás versenyképessé-gét szolgálták volna: a konzerválódott intézményi struktúra és a halogatott radikális változtatási intézkedések oda vezettek, hogy az elmúlt években jelentős hátrányba került a hazai felsőoktatás a nemzetközi környezetben, a felsőoktatási piacon. (Polónyi, 2008)
54