A felsőoktatásra ható nemzetközi tendenciák, folyamatok

Az elmúlt években a felsőoktatás jelentős változásokon ment keresztül a világ legtöbb részén. A globalizáció hatására a szektor folyamatosan növek-szik, terjeszkedik, egyre nagyobb mértékben differenciálódik, miközben növekvő külső elvárásoknak és ellenőrzéseknek van kitéve.

Mivel az elmúlt időszakban az állami finanszírozás már nem tudott lé-pést tartani a hallgatói létszám növekedési ütemével, ezért a finanszírozási hiányt tandíjakkal hidalták át az egyes országokban. A tandíjfizetési kötele-zettség bevezetése a felsőoktatási intézmények szolgáltatás-orientációjának fokozását kívánta meg, amelyhez kapcsolódóan különös hangsúly helyező-dött az oktatás és a kutatás minőségére, illetve az ezeket a tevékenységeket képviselő munkatársak kvalifikáltságára és hozzáállására. (Locke &

Bennion, 2010; Halász, 2009; Bander és munkatársai, 2012)

A felsőoktatási intézmények egyre nagyobb kihívással szembesültek két területen. Tegyél többet kevesebbért, mialatt működésed alakítsd át vállal-kozó szemléletűvé. A külső környezeti nyomás hatására megkezdődött az intézmények irányítási és vezetési mechanizmusainak átalakulása, érintve a belső struktúrát és a gazdasági élet egyes szereplőivel kialakított kapcsolat-rendszert. Az egyes országok a fokozódó piaci igényekre, elvárásokra a K+F+I szektor integrációjával, annak jelentős fejlesztésével igyekeztek rea-gálni, hiszen jól tudják, hogy a piaci versenyképesség és hatékonyság záloga a tudásalapú társadalom kialakítása. A gazdaság igényeit kiszolgálni képes felsőoktatás és szakoktatás új képzési szerkezet kialakítását igényelte a fej-lett országokban, valamint a modern technikai, műszaki és technológiai tételekhez illeszkedő tudást és tudásmenedzsmentet. A szakoktatás és a

fel-19

sőoktatás kimenetét és a munkaerőpiac input oldalát hatékonyan összeillesz-teni képes foglalkoztatáspolitika működtetésével, valamint az emberi erőfor-rásoknak elsőbbséget biztosító szemlélet gyakorlatban való elterjedésével biztosítják a tudáslapú társadalmak piaci értelemben vett versenyképességü-ket. (Barakonyi, 2009; Halász, 2009; Locke, 2007; Locke & Bennion, 2010;

Bander és mtsai, 2012)

A szervezeti átalakítások változásokkal járnak a háttérben, a specializá-cióban, az oktatói, kutatói elvárásokban és a munka összetételében. Több országban általános tendencia a tudományos élet képviselőinek idősödése, az állami támogatásokkal, a közpénzekkel való fokozottabb elszámoltatás, a szektor és a szakma mindinkább nemzetközivé válása és a multidiszcipliná-ris tudományterületek előtérbe kerülése. Csekély annak a valószínűsége, hogy a múltbeli tradíció alapján a jövőben is szűken behatároltak maradnak az egyes tudományterületek. Társadalmi elvárásként fogalmazódik meg az intézményekkel, az oktatókkal és a kutatókkal szemben, hogy az elfogadott és elvárt szakmai színvonalat az oktatás területén is alkalmazzák, a kutatá-sok területén még hatékonyabban teljesítsenek és sajátítsák el a vállalkozói szemléletet (például egyre inkább elvárásként hat, hogy a kutatási eredmény hasznosításából származó bevétel teljes mértékben fedezze a kiadásokat, illetve biztosítson közösségi, társadalmi értelemben vett hasznokat is). Ez feltételezi mind a kutatás, mind az oktatás részéről a helyi és nemzeti (nem-zetközi) igényekhez és követelményekhez való alkalmazkodást. (Locke &

Bennion, 2010; Bander és mtsai, 2012)

Ennek eredményeként a „tudományos munka” meghatározása kétértel-mű, mert korlát van az oktatói állások és egyéb szakmai, de nem oktatói állások között a felsőoktatási intézmény falain belül és kívül. A hagyomá-nyos oktatói, kutatói lét központjában a sokak által hivatkozott oktatás-kutatás kettősége áll, mely kérdéses a munka új világában. Az új műszaki és

20

szakmai készségek fejlődése nyomást gyakorol mindkét félre, beleértve a szakma egészét és a szakmán belül a specializált szakembereket. A felsőok-tatási szektor által biztosított keresetek viszonya a gazdasági szektorban elérhető keresetekhez képest, továbbá a kutatási feltételek infrastruktúra és mobilitás lehetősége országonként eltérő. Néhány az említett változások közül megkérdőjelezi az oktatói, kutatói karrier vonzerejét a friss diplomá-sok körében. A kilátádiplomá-sok romlanak azon országok esetében, ahol a felsőok-tatási szektor által biztosított keresetek elmaradnak a gazdasági szektorban elérhető keresetekhez képest, továbbá a kutatások végzéséhez szükséges infrastruktúra hiányos és a mobilitás lehetőségei korlátozottak. (Locke &

Bennion, 2010)

A felsőoktatás kiszélesedésével együtt jár egy növekvő differenciálódás az intézmények, a képzések, a szakmai szerepek és a beosztások között. A felsőoktatási szektor egyre növekvő elvárásokra számíthat a társadalomtól.

Az oktatói, kutatói feladatokban bekövetkező változások olyan irányokba mutathatnak, amelyek az identitás és elhivatottság új formáit követelik meg a szakmában a régi hagyományokkal szemben (például együttműködés az üzleti élet képviselőivel vagy a meglévő kapcsolatrendszer kiszélesítése).

Ugyanakkor a tudást úgy azonosítják, mint a mai társadalom legfontosabb erőforrását. Több nemzet nagy erőfeszítéseket tesz annak irányába, hogy fejlessze olyan tudás generáló képességét, mely egyben alkalmazásra is ke-rül. A tudásgyártás átjárja a modern társadalom legtöbb intézményét, ezért új kapcsolatok kiépítésével, a korlátok lebontásával kívánják javítani a fel-sőoktatás és más gazdasági, szociális intézmények kapcsolati hálóját. Az új ismeretek megszerzése a törekvésekben kettőséget okoz: egyrészről bővíti az egyetemek szerepét, másrészről kihívások elé állítja a tradicionális okta-tói lét életképességét és koherenciáját. (Halász, 2009; Locke & Bennion, 2010; Bander és mtsai, 2012)

21