A mágneses permeabilitás tervezése

Időben változó mágneses térbe helyezett vezetőhurokba a Faraday törvénynek megfelelően áram indukálódik (Simonyi & Zombory, 2000). A hullámhosszhoz képest kisméretű hurokhoz az

m

összefüggéssel közelíthető (Bahl & Bhartia, 2003). Bármilyen fizikailag megvalósítható rw t esetén L₀r, tehát  _{0 zz}^m ^{2 3}r . Periodikusan elrendezett áramhurkokból felépített mesterséges szerkezet mágnesezettsége M Nm V_z , ahol N az elemi cellában levő áramhurkok száma, V az elemi cella térfogata. Négyzetrácsba rendezett, elemi cellánkét egyetlen áramhurkot tartalmazó szerkezet esetén a mágneses szuszceptibilitás _m M H  _{0 z}^m V. Mivel az elemi cella térfogata

 

V  r , ezért a szuszceptivitás _m _{0 z}^m 8r³ ² 8 1 , tehát periodikusan elrendezett, a hullámhosszhoz képest kisméretű zárt áramhurkokkal nem lehet számottevő mágneses hatást elérni.

A nagyobb mágneses momentumot az induktivitás növelésével lehetne elérni, azonban az r sugár nem növelhető tetszőlegesen, mivel metaanyagoknál a huroknak a hullámhosszhoz viszonyítva kicsinek kell lennie. A hurokantennák tervezéséből ismert, hogy rezonancia esetén az áram maximális.

Köralakú áramhurok rezonáns frekvenciáját legegyszerűbben a 2rN, feltételből lehet meghatározni, amiből f Nc₀ 2 r _r , ahol N1, 2,3 egész számok,  a hullámhossz és _r a hordozó elektromos permittivitása. Az első rezonancia esetén a köralakú áramhurok D átmérője és a gerjesztő elektromágneses síkhullám hullámhossza közötti kapcsolat D2r   3. A hurok méretét csökkentve a rezonancia frekvencia növekszik, mivel csökken az induktivitás. A hurok megszakításával kapacitás iktatható az elrendezésbe , amellyel kompenzálható a rezonancia frekvencia változása. A kisméretű, veszteségmentes LC rezonátor, ’mágneses atomnak’ tekinthető, amelynek mágneses momentuma környezetében a mágneses momentum nagy értékeket is felvehet, közvetlenül a rezonancia feletti frekvenciákon pedig negatív is lehet. Azonban a fizikai rendszerekben mindig jelentkező veszteségek, amit az L L R i helyettesítéssel lehet figyelembe venni, határt szabnak a mágneses momentum nagyságának. Periodikusan elrendezett rezonátorokból kialakított metaanyag mágneses permeabilitása Lorentz típusú rezonáns viselkedést mutat (Pendry, Holden, Robbins, & Stewart, 1999).

A metaanyag kutatás egyik fő iránya a különböző geometriákkal rendelkező ’mágneses atomokból’

kialakított makroszkopikus szerkezetek és felületek vizsgálata. A 15. ábrán néhány gyakran alkalmazott mágneses momentummal rendelkező rezonátor geometria látható, azonban a mikrohullámú tartományon a 12. c-f ábrákon látható induktivitások is alkalmazhatók. A 15.a ábrán látható vágott gyűrű, SRR (split ring resonator) szerkezet esetén a két gyűrű közötti rés elosztott paraméterű kapacitásként viselkedik. Ez a kapacitás általában sokkal nagyobb, mint a fémgyűrűbe vágott rés kapacitása mivel a fémezés általában vékony. Ez a kialakítás, szimmetria okok miatt bianizotropikus elektromágneses viselkedéssel rendelkezik (Marqués, Medina, & Rafii-El-Idrissi, 2002),

m g em g

 

 

e g alkalmazott (Solymar & Shamonina, 2009) különféle eszközökben. Gyártási nehézségek miatt, a THz tartományon és annál nagyobb frekvenciákon a 15.b és c ábrán látható rezonátorok a legelterjedtebbek.

A frekvencia növelésével azonban ezek az elrendezések telítődnek, általában az infravörös tartomány közelében. A 15.d ábrán látható két fémrúdból álló rezonátor képes az optikai tartományon is számottevő mágnesesség létrehozására (Shalaev, Cai, Chettiar, Yuan, & Sarychev, 2005). A 15.e ábrán látható, ugyanannak a hordozónak a kétoldalán megvalósítható SRR szerkezetnek inverziós szimmetriája van mindkét vágott gyűrű középpontjához viszonyítva, ezért ez a rezonátor anizotróp, amelynek elektromágneses viselkedése megadható a következő polarizabilitásokkal

m ext

15. Ábra Metaanyagok felépítésénél alkalmazott, mágneses momentummal rendelkező rezonátor geometriák.

A 15. ábrán látható kisméretű rezonátorokból felépített makroszkopikus szerkezet elemi cellájának ekvivalens áramköre soros RLC kör, ahol az L induktivitás, az R ellenállás és a C kapacitás az adott rezonátor geometriájának és a köztük levő kölcsönhatásoknak a függvénye. A metaanyag mágneses viselkedésének kvalitatív leírására alkalmazható a következő hálózatmodell (Penciu, Kafesaki, Koschny, Economou, & Soukoulis, 2010), (Baas, 2010). A metaanyag elemi cellájában az elektromágneses hullám mágneses összetevője által gerjesztett feszültség megadható a Kirchhoff feszültségtörvénnyel, amelybe behelyettesítve az ekvivalens áramkör elemeinek karakterisztikáit

1 gerjesztés esetén a vágott gyűrűkben folyó áram időfüggése is szinuszos

 

I t I ei t^ , amit az előző

A rezonátorhoz rendelhető mágneses momentum mS In, ahol S a rezonátor ekvivalens felülete és n a felület normális vektora. A periodikusan elrendezett kisméretű rezonátorokból felépített metaanyag mágnesezettsége a V egységnyi térfogatban levő N_SRR mágneses momentumok összessége







M m. A mágnesezettség és a mágneses térerősség között az összefüggés lineáris, ezért a

 

0 0

eff

  r

  

B H M H felhasználásával az effektív mágneses permeabilitás kifejezhető a (2.61) Lorentz modellhez hasonló alakban tényező nagyságrendekkel kisebb, mint a rezonancia frekvencia, akkor ez az összefüggés polinomosztással a (2.61) alakú Lorentz modellhez hasonló összefüggéssé alakítható.

A következőkben a 15.e ábrán látható anizotróp rezonátorokból felépített, négyzetrácsba rendezett, az x irányba egy elemi cella vastag, az y és z irányokba végtelen kiterjedésű metaanyag effektív mágneses permeabilitását határozom meg merőleges beesésű, és z irányú mágneses komponenssel rendelkező (az x irányba terjedő és y irányba polarizált) síkhullám gerjesztés esetén. Az elemi cella geometriájának paraméterei a 16.a ábra jelöléseivel a következők: az elemi cella mérete a5 mm, a hordozó elektromos permittivitása _r^subst 3.84, vastagsága h0.25 mm, a hordozó mindkét oldalán

5.96 107 induktivitás elhanyagolható az öninduktivitáshoz képest. A hordozó mindkét oldalán kialakított SRR réskapacitása C_g, az elrendezés alsó és felső részének fémezései között, a hordozón keresztül kialakuló csatolt kapacitás pedig C₀/ 2. A kapacitásokat síkkondenzátorként közelítve, a réskapacitás

16 csatolt kapacitások erdője C₀ / 4. Az SRR első rezonancia körfrekvenciája közelítőleg meghatározható az ₀ 2 LC₀ összefüggéssel, amelyből a rezonancia frekvencia f₀  ₀ 2 4.76 GHz. A metaanyag numerikus térszámítással meghatározott reflexiós, transzmissziós és abszorpciós görbéje a 16.c ábrán látható, amelyről leolvasható, hogy a rezonancia frekvencia f₀ 5.2 GHz. Az ekvivalens áramkör alkalmas a rezonancia frekvenciának a becslésére, ami nagymértékben megkönnyíti egy adott frekvenciasávban működő metaanyag geometria paramétereinek a megválasztását. A 16.d ábrán a numerikus térszámítás transzmissziós-reflexiós (S-paraméterek) adataiból az EMPEx algorit-mussal [1] meghatározott mágneses permeabilitás értékek láthatók. A permeabilitás valós részét a piros, a képzetes részt pedig a kék görbe jelöli. A permeabilitás frekvenciafüggése (2.61) alakú Lorentz modell

amelynek paraméterei görbeillesztéssel (Price, Storn, & Lampinen, 2005) meghatározhatók 0.8689

h  , _s 0.976, _0m 25.2 GHz és _m 0.6272 GHz. A 16.d ábrán a (2.85) Lorentz

az effektív mágneses permeabilitás negatív. Az elektromos permittivitás frekvenciafüggése, a (2.80) összefüggésnek megfelelően, szintén Lorentz modell alakú.

A hullámhosszhoz képest kis méretekkel rendelkező rezonátorokból felépített metaanyagok effektív mágneses permeabilitása lehet pozitív vagy negatív, tehát paramágneses (2.26) vagy diamágneses (2.23) anyagként is viselkedhetnek. Elektromágneses tulajdonságaik változtathatók a makroszkopikus szerkezet, valamint a rezonátorok jósági tényezőjének és a rezonancia frekvencia geometriafüggő paramétereinek segítségével. Az effektív anyagparaméterek szemléletes leírását adják a metaanyagok elektromágneses viselkedésének, azonban általában függnek a beesési szögtől és a polarizációtól. Az optikai tartományban mindezidáig nem sikerült számottevő mágneses tulajdonsággal rendelkező több hullámhossznyi vastag, transzparens metaanyagot létrehozni.

16. Ábra Az SRR geometriája (a) és az elemi cella ekvivalens áramköre (b), a metaanyag réteg transzmissziója, reflexiója és abszorpciója (c), és a mágneses permeabilitás frekvencia függése (d).