A nagyvárosi térségekben zajló lakóhelyi szuburbanizáció a térbe-li társadalmi, gazdasági dekoncentrációt erősítő olyan folyamat, ame lynek során a központi település népességének egy része (kü -lön böző társadalmi és gazdasági okok miatt) kiköltözik a város-környék településeire, miközben a munkája és az életformája révén részben vagy teljes egészében továbbra is a központi városhoz kötő-dik(Enyedi, 1988; Timár, 1996).
Az európai nagyvárosi térségek mindegyikében megfigyelhető, hogy a városlakók bizonyos részének a költözési folyamatai miatt a központi városok népességszáma csökken, miközben a környéki települések népességszáma emelkedik. Mégpedig a városkörnyéki települések gazdasági funkcióinak az átalakulása, a vállalkozások glo bális gazdasági hatásokkal is összefüggő új területi elhelyezkedé-se (a környékbeli települéelhelyezkedé-sek gazdasági vonzerejének a növekedéelhelyezkedé-se) és a városcentrumok társadalmi problémái (a belvárosi környezeti ártalmak, a közlekedési nehézségek, az itt koncentrálódó szegény-ség), illetve a városkörnyékre vágyódó (többnyire középosztálybeli-ek) számának a gyarapodása miatt. A városi magasabb ingatlaná-rak szintén mobilizációs erők, sokan, akik nem tudták megfizetni a városi magasabb ingatlanárakat (ezek a szegényebb városi társa-dalmi rétegek), az olcsóbb városkörnyéki ingatlanokat keresték.
Ma már a városi lakosság csökkenő mértékű kiköltözése, illetve a városcentrumokba irányuló visszaköltözések folyamatai is megfi-gyelhetők. Ezt a városközpontok fizikai és társadalmi megújulása, a rehabilitációs programok, a városkörnyéki életfeltételek negatív vo -ná sai is magyarázzák: a városok és környékeik közötti közlekedés, a városokba történő bejárás nehézségei, valamint a városkörnyékek infrastrukturális hiányosságai, de a környékbeli települések munka-lehetőségeinek a szűkössége, vagy éppen a városkörnyéki őslakók és az újonnan betelepedettek közötti helyi érdekkonfliktusok.
A lakóhelyi szuburbanizáció a magyar nagyvárosokban is általá-nos jelenség (Bajmócy, 1999; Timár–Váradi, 2000; Hardi, 2002).A bu -dapesti és a vidéki nagyváros-térségekben kibontakozó lakóhelyi szuburbanizáció követte a fentebb röviden összefoglalt nyugateuró pai nagyvárostérségi trendeket, hasonlóképp zajlott le, de idő beli megkésettséggel: egyrészt az államszocializmus idején a poszt szocialista országokban hiányzott a lakáspiac és a szükséges ma
-gán tőke, másrészt a rendszerváltozás első időszakában nem alakult még ki az a magasabb jövedelmű társadalmi réteg (következésképpen az a lakóhelyi igény sem), amely szükséges volt a lakóhelyi szub -urbanizáció kibontakozásához. A polgárosultság alacsony foka, a jövedelmek (államszocialista periódusban jellemző) mes terséges nivellálása, a hiányzó környéki infrastruktúra és a hiányzó elővárosi vasúthálózat, a motorizáció alacsonyabb foka szintén a korlátozó tényezők között találhatók (Szirmai–Kovács, 2006, 7.).
Az 1990-es évek rendszerváltozásának eredményeként a lakóhe-lyi szuburbanizáció dinamizálódott. A piacgazdasági viszonyok kialakulása, a szabaddá váló ingatlanpiac, a lakás- és földprivati-záció és az ezek következtében is megjelenő ingatlanfejlesztők lehe-tővé tették, illetve támogatták a lakóhelyi mobilitást, és teret adtak a lakóhelyi szuburbanizáció erőteljesebbé válásának. A piacgazda-sági viszonyok, a globális gazdapiacgazda-sági hatások, illetve a polgároso-dás lassú folyamatai és a kezdődő vagyonosopolgároso-dás következtében lassan megjelentek azok a társadalmi rétegek is, amelyek már ren-delkeztek mindazokkal az anyagi forrásokkal, melyek lehetővé tet-ték az egyéni családi házak felépítését (vagy éppen a régiek újjáépí-tését). Ezek a társadalmi rétegek már birtokolták a szuburbán élet-forma által indukált különböző költségek pénzügyi fedezetét (pél-dául megvolt a szükséges, sokszor nem is egy, hanem családonként akár több személygépkocsijuk is). A szóban forgó társadalmi cso-portok nemcsak a szuburbán léthez szükséges anyagi háttérrel bír-tak, hanem olyan értékrendjük és életformaigényeik volbír-tak, ame-lyeket az elővárosi, a szuburbán környezet elégített ki, így a termé-szeti környezet közelsége, vagy éppen a nagyvárosi társadalmi kör-nyezettől való elkülönülés törekvése.
A budapesti és a vidéki nagyvárosok szuburbanizációja
A lakóhelyi szuburbanizáció a legteljesebb formában és legerőtel-jesebben a Budapesti agglomeráció települései esetében bontako-zott ki (Dövényi–Kovács, 1999; Izsák, 2003). Itt a legkiterjedtebb ugyanis a rendszerváltást követő lakásprivatizáció, amely a már hosszú ideje kertvárosi környezetbe vágyó középosztály számára nyi-tott új lakóhely-választási lehetőségeket. A fővárosban számszerűen és területileg is sokkal több a sűrű beépítésű, kedvezőtlen környezeti adottságú, elvágyódást okozó városrész, mint amennyi a vidéki nagyvárosokban található. Budapest környékén jóval több az olyan
városkörnyéki kínálat, amely kedvező környezeti és táji adottságok-kal kínálja a szuburbán életformához szükséges fel tételeket.
A vizsgált nagyvárosi térségek centrumtelepüléseinek népesség-száma az elmúlt évtizedben eltérő mértékben, de csökkent, miköz-ben a városkörnyékek településeinek népességszáma növekedett.
A növekedés egy része a lakóhelyi szuburbanizációból eredt, másik része pedig jellemzően a vidéki térségekből a nagyvárosokba és térségükbe irányuló migrációból.52
A budapesti várostérségben azonban a vidéki várostérségekhez képest új trendek jelentek meg, amelyek a nyugat-európai nagyvárosokban már korábban megkezdődtek: a centrumtelepülés né -pességszámának lassú növekedése, és a városkörnyéki települések népességszám-növekedésének kismértékű visszaesése. Buda pest népességszámcsökkenése ugyanis 2007ben megállt, és egy na -gyon kis mértékű növekedés után stabilizálódott. A városkörnyék népességszámnövekedési dinamikájában pedig visszaesés volt ta -pasztalható. Ezt igazolja az alábbi ábra is53(19. ábra).
52A népességszám csak Kecskeméten és Nyíregyházán növekedett kismértékben, aminek meghatározott okai voltak (a LEGO és a Mercedes gyár megtelepedése), bővebben lásd Schuchmann Júlia és Váradi Zsuzsanna: „A magyar nagyváros-térségek társadalmi-demográfiai szerkezete” című tanulmányában.
53A vidéki várostérségekre vonatkozó ábrát szintén lásd az előző lábjegyzetben jelzett tanulmányban.
19. ábra: Budapest és agglomerációs övezetének népességnövekedési dinamikája 1990–2001, illetve 2001–2010 között (%)
Forrás: KSH adatok alapján saját szerk.
Budapest agglomerációs öv
-20 -15 -10 -5 0 5 10 15 20 25
-12
20
1
16
1990–2001 2001–2010