A 2014es vizsgálat a nagyvárostérségi társadalmi szerkezet át -a l-akulását, -a 2005-ös foly-am-atokhoz képest egy új trendet mut-a- mutatott: 2014ben a várostérségi társadalmi hierarchia oldódni kez -dett, az egyes városnegyedek társadalmi szerkezete pedig kiegyen-lítettebbé vált (a budapesti térség 2010-ben érzékelt jelenségeinél tapasztaltaknak is megfelelően).
A városok gentrifikációja
A kiegyenlítettség okai között a városok gentrifikációját, a maga -s abb tár-sadalmi -státu-súak nagyobb (or-szágo-s é-s váro-si) ará nyait kell elsőként említeni.62A gentrifikáció erősödését mu tatja, hogy a várostérségek minden egyes részén, a városok különböző öve ze te i
34. ábra: A lakosság megoszlása iskolai végzettség szerint a 9 várostérségben rész -letes övezeti besorolás alapján (%, 2005)
Forrás: NKFP kérdőíves felmérés adatai alapján saját szerk.
belvárosi övezet 2005
egyetem, fƅiskola középfokú, érettségivel alapfokú + érettségi nélküli középfok
ben, illetve a városkörnyéken is 2005höz képest 2014ben már jó val magasabb az arányuk. (Az érettségivel, techni kum mal ren del -kezők arányai csökkentek, vagy egyes övezetekben stagnáltak.) 35. ábra: A lakosság megoszlása iskolai végzettség szerint a 9 várostérségben rész -letes övezeti besorolás alapján (%, 2014)
Forrás: TÁMOP kérdőíves felmérés adatai alapján saját szerk.
belvárosi övezet 2014
egyetem, fƅiskola középfokú, érettségivel alapfokú + érettségi nélküli középfok
36. ábra: A népesség foglalkozási csoportok szerinti megoszlása a 9 nagyváros-térségben övezetenként (%, 2005)
Forrás: NKFP kérdőíves felmérés adatai alapján saját szerk.
belváros 2005
fizikai alkalmazott szellemi alkalmazott alkalmazott vezetƅ önálló, vállalkozó
Az iskolai végzettség, a foglalkozási szerkezet, majd a jövedelem területi megoszlásainak alakulása, a 2005-ös és a 2014-es folya-matok összehasonlítása jól mutatják a változások főbb irányait (lásd a 34. és 35., a 36. és 37., valamint a 38. és 39. ábrákat).
Az összehasonlító elemzések szerint, amíg 2005-ben a belvárosból a külső városrészek felé haladva folyamatosan nőtt az alacso -nyan végzettek aránya, a magasan (illetve középszinten) végzetteké pedig folyamatosan csökkent, addig 2014ben ez a fajta hierar -chikus növekedés, illetve csökkenés enyhült: a legmagasabb társa-dalmi státusúak (a diplomások és a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők) egyre nagyobb teret foglalnak el a belső városrészek-ből, de a külső városi negyedekben is növekedett az arányuk.
A 2005. és 2014. évi vizsgálatok költözéssel összefüggő adatai sze rint a centrumból kifelé irányuló mozgások részben a belső vá -ros részekkel kapcsolatos elégedetlenségekből, illetve a lakásminő-ségi problémákból (vagy éppen a magas ingatlanárakból) adó dó lakásváltoztatási szándékokból adódnak, részben pedig ab ból, hogy az ország egyéb régióiból, kisebb településeiről a na gyobb városok felé igyekvők eleve a városok külső övezeteibe törekedtek, ott vásároltak (a centrumokhoz képest kedvezőbb áron) lakást, házat, vagy éppen ott építkeztek.
37. ábra: A népesség foglalkozási csoportok szerinti megoszlása a 9 nagyváros-térségben övezetenként (%, 2014)
Forrás: TÁMOP kérdőíves felmérés adatai alapján saját szerk.
belváros 2014
fizikai alkalmazott szellemi alkalmazott alkalmazott vezetƅ önálló, vállalkozó
38. ábra: A népesség havi nettó jövedelem kategóriák szerinti megoszlása a 9 nagyváros-térségben övezetenként (%, 2005)
Forrás: NKFP kérdőíves felmérés adatai alapján saját szerk.
belváros 2005
4. kategória 3. kategória 2. kategória 1. kategória
39. ábra: A népesség havi nettó jövedelem kategóriák szerinti megoszlása a 9 nagyváros-térségben övezetenként (%, 2014)
Forrás: TÁMOP kérdőíves felmérés adatai alapján saját szerk.
Jövedelemkategóriák (kvartilisek) értékei 2005-ben: 1.: 43 000 Ft alatt; 2.: 43 001 – 62 500 Ft;
3.: 62 501 – 87 500 Ft; 4.: 87 500 Ft fölött
Jövedelemkategóriák (kvartilisek) értékei 2014-ben: 1.: 70 000 Ft alatt; 2.: 71 000 – 100 000 Ft;
3.: 101 000 – 150 000 Ft; 4.: 150 000 Ft fölött
4. kategória 3. kategória 2. kategória 1. kategória
2008 óta a fejlett városkörnyéken élő diplomások fele más tele-pülésről költözött oda, míg a fejletlen városkörnyéken 68,4% ez az arány. A diplomások esetében az utóbbi években erősödött fel a kiáramlás, hiszen 2005-ben még leginkább a városon belüli költö-zési szándékaikat jelezték. A településen belül maradók közül átla-got meghaladóan, a legnagyobb arányban (41,5%) magas státusú, kertvárosi családi házas övezetbe; lakóparkba (19,7%) és villane-gyedbe költöztek volna (4,9%). A falusi környezetbe vágyó, a jobb megélhetés, valamint az ingatlanárak miatt költözni akaró diplo-mások azok, akik a környező községekbe akartak költözni. A kedve-zőtlen környezeti adottságok és a jobb megélhetés miatt inkább megyén belüli másik városba költöznének.
A legmagasabb jövedelműek több mint fele 2000 után költözött jelenlegi lakásába. 2008 óta az adott települések (vagyis az akkori lakóhely) más részeiből az átmeneti övezetbe (59,1%); a külvárosba (76,7%); illetve más településről fejlett városkörnyékre (59,1%) költözések aránya volt kiemelkedő. A legmagasabb jövedelműek kö zött az ezredforduló utáni években a fejletlen városkörnyékre költö -zöt tek aránya 25%. Kiemelkedő arányban jelent meg kö-zöttük a me gyén belüli környéki községbe való költözés igénye (19,5%).
A településen belüli költözéseket leginkább a magas státusú lakó-telepre (19,7%); illetve a magas státusú kertvárosi családi házas övezetbe (41%) és a lakóparkokba (18%) áramlás igényei motivál-ták. A legmagasabb jövedelműek közül a környező kistelepülésekre leginkább azok költöznének, akik falusi környezetbe vágynak; akik jobb megélhetést szeretnének, illetve akik szerint jelenlegi lakóhe-lyükön magasak az ingatlanárak.
A költözési, illetve a területfoglalási folyamatok eredményeként 2014re a vizsgált városok összes városrészében növekedett a dip -lomások aránya (ezek az arányok meg is haladták a minta átlagát), miközben 2005ben még csak a belvárosban és az át me neti öve -zetben haladta meg a diplomások aránya a vizsgált minta átlagát.
A vizsgált két időpont között a foglalkozási és a jövedelmi meg-oszlások szintén a fenti trendek szerint alakultak; míg 2005-ben a szellemi dolgozók aránya folyamatosan csökkent a belvárosból a külső városnegyedek felé haladva, a fizikai dolgozók aránya pedig folyamatosan növekedett, addig 2014-ben a külváros esetében meg törik a hierarchikus rend, mivel az addig csökkenő számú szel lemi dolgozók aránya nő, a fizikai dolgozóké pedig csökken. A jö -ve delmi adatok ugyanezt a trendet jelzik (lásd 39. ábra).
63Volt erre már példa a hazai városfejlődésben az 1970-es és 1980-as években, amikor a városok külső övezeteiben épült új lakótelepekre áramlottak ki a belső részekben élő, magasabb státusú társadalmi rétegek.
Ezek a folyamatok a külváros új társadalmi tartalmát okozzák, a korábban túlnyomórészt munkásnegyedek lakosságán belül csök-kent az alacsonyabb társadalmi státusúak aránya, és nőtt a közép-osztálybeliek jelenléte. Kovács Zoltán tanulmányából már tud juk, hogy a budapesti külvárosok az ottani ingatlanárak, de környeze-ti adottságok miatt is vonzóvá váltak a fiatal diplomások, gyerekes családok számára (Kovács, 2014),miközben az ott élő alacsonyabb státusúaknak a helyi adottságok drágának bizonyultak, ezért kijjebb szorultak a városból. Vélhetőleg a többi külváros átalakulását is hasonló tényezők alakítják.
A középszintű végzettségű (de nem érettségizett) csoportokat 2005ben az átmeneti övezetben és a külvárosban találni átlag fe letti arányokban, 2014ben azonban a városi övezetek mindegyiké ben már csak átlag alatt jelennek meg. Arányuk csak a fejletlen vá -ros környéken magasabb. A középszintű végzettségű (érettségizett) csoportokat 2005-ben csak a belvárosban találni átlag feletti ará-nyokban, 2014-ben szintén a belvárosokban, de a külvárosban is meg találhatók (átlag feletti arányokban).
Összegezve az eddigieket: a városok gentrifikációja, a magasabb társadalmi státusúak erőteljesebb arányai mögött (a képzett réte-gek általában is magasabb országos arányai és erőteljesebb városi koncentrációi mellett) a magas státusú, képzett rétegek nagyváro-son belüli kijjebb vonulását is látni lehet, mégpedig a város belső negyedeiből a külső részek felé irányuló migrációikat, új városi övezetek felé irányuló területfoglalásaikat. Ezt egy újfajta, belső szub -urbanizációs modellnek is nevezhető,63amelynek keretében az érin-tettek nem hagyják el a várost, hanem annak vidékiesebb részei felé mozdulnak el, a középosztálybeliek számára ott újonnan épített lakóparkok vagy a falusiasabb, illetve kertvárosias övezetek lakás-kínálatának is köszönhetően.
Eközben a hagyományos szuburbanizáció sem áll le, továbbra is érvényesül a kiköltözés, de jóval kisebb mértékben és lassuló ütemben. Sokan vissza is térnek a városokba a külső települések-ből, az ottani elégedetlenségek, (másképp fogalmazva) a magyar szuburbanizációs modell viszonylagos sikertelensége okán.
A társadalmi kirekesztés jelenségei
A diplomások térfoglalása mellett sem szorultak ki teljesen az alacsonyabb társadalmi pozíciójú csoportok a városi övezetekből, a legalacsonyabban képzett és a legalacsonyabb jövedelmű sze -gények nemcsak, hogy ott vannak, hanem főként egyes városré-szekben százalékosan is többen is vannak.
Jóllehet tudjuk, hogy a szegénység fogalma nem merül ki sem az alacsony iskolázottsággal, sem az alacsony jövedelemmel (jólle-het az összefüggések nyilvánvalóak). Hiszen a szegénység nem csak a legalacsonyabb iskolai végzettségűeket érinti. Habár a jöve-delemadatok korlátossága miatt a jövedelmi szegénységet csak pontatlanul lehet becsülni, de a relatív szegénységet jól jelzik az adott kutatás eredményei. A 8 általános iskolai osztályt végzettek egyharmada jelentős anyagi gondokkal küszködik; ennél valami-vel nagyobb arányban vannak, akik egyik hónapról a másikra élnek. Az érettségi nélküli középfokú végzettségűeknél is közel egyötöd azok aránya, akiknek hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak (még az érettségizettek egytizede is így nyilatkozott).
Ezek a folyamatok megfelelnek az országos tendenciáknak (Ga -bos et al., 2013, 47.).A háztartásfő iskolázottsága az egyik legfonto -sabb jellemző, amely a szegénységi kockázattal összefügg. A leg-feljebb általános iskolát végzett és a diplomás háztartásfővel élők szegénységi rátájának aránya a 2000-es évek folyamán 6–14-sze-res volt, ez nőtt meg 2012-re 20-szorosra. A növekedés fő oka a szegénységi kockázat növekedése az alacsony iskolázottságúak körében. Ugyancsak nőtt a szegénységi ráta a szakmunkásképzőt végzett háztartásfővel élők körében is (15%-ról 18%-ra), míg az érettségizett és diplomás háztartásfővel élők esetében az indiká-tor értéke nem változott 2009 és 2012 között (ez 6%, illetve 2%).
Az országos adatok szerint jelentős azok száma, akik csak 8 osz-tályt végeznek. Ez 2011-ben 27% volt (KSH Népszámlálás 2011, 3.
Országos adatok Budapest, 2013).8 osztálynál alacsonyabb végzett-séggel rendelkezett a lakosság további 4,9%-a. Ez összesen orszá-gosan 31,9%. A TÁMOP kutatás szerint a nagyvárosi térségekben élő, legfeljebb 8 osztályt végzettek aránya 2014-ben 34% volt.
A Budapesten és a megyei jogú nagyvárosokban élők sokkal in -kább rendelkeznek legalább 8 általános végzettséggel, mint a kisebb városokban, illetve mint a községekben élők (KSH Mikro cen zus, 2005).
Ők ugyanis még annyi esélyt sem kapnak, kaptak, mint a városlakók.
A KSH adatai szerint igen nagy közöttük az idősebb korcsopor-tok aránya. Ez azt is jelentheti, hogy a kialakult helyzet a magyar társadalom öregedésével is összefügghet, illetve azzal, hogy a vala -mikor is csak alapképzettséggel rendelkezők közül sokaknak nem volt módja kitörni a korábbi társadalmi helyzetükből, nem tudtak tovább tanulni, de a gyermekeik sem.
A városi szegénység a mai városszociológiai szakirodalomban ki emelt jelentőségű kutatási kérdés, hiszen a szegények arányai mu -tatják a társadalmi polarizáció másik végpontját, az alacsony tár-salmi státusú csoportok városi megjelenését, és egyszersmind jel-zik a társadalmi kirekesztés jelenségeit is. A társadalmi kirekesztés más európai (de főként amerikai) nagyvárosokban általánosan létező folyamat. Ezt várospolitikai eszközök is mobilizálhatják.64 A különböző, főként piaci alapú, tehát nem szociális rehabilitációs programok szintén okozhatják a kirekesztést. Az utóbbi évtized so -rán a magyar nagyvárosok szinte mindegyékiében létrejöttek (első-sorban európai uniós forrásokból) a belvárosok funkcióit erősíte-ni törekvő, a városközpontot környezeti és infrastrukturális szem-pontokból fejleszteni célzó városfelújítási programok. Ezek a prog-ramok egyes övezetekben a régi házak, lakások felújítását, új lakás-fejlesztéseket, egyben ingatlanárakat (lakás, bérlakás) felhajtó hatásokat is okoztak (Enyedi–Kovács, 2006).
Az empirikus adataink szerint 2005-ben a legkevésbé képzett cso portok a legmagasabb arányban a külvárosokban laktak, a töb bi városi negyedben alacsonyabb volt a jelenlétük. Legkevésbé a belvárosokban lehetett találni őket. (A várostérségi szintet vizs-gálva a városkörnyékeken éltek, azok fejlettségétől függetlenül, mindenhol magasabb volt az arányuk, de kiváltképp a fejletlen környékbeli településeken jelentek meg az átlaghoz képest na -gyobb mértékben. (Ezt lásd alább, a város és környéke témán belül.) 2014-ben a belvárosban ugyan többen vannak, mint a korábbi vizs gált évben, de az átlaghoz képest jóval alacsonyabb arányban.
Az át meneti övezetben szintén többen, de az átlagnak megfelelően laknak. A külvárosi övezetbmegfelelően viszont látványos a változás; ek -kor már jóval kevesebben (és az átlag alatt) lehet itt találni őket.
64Ennek látni sajnálatos példáit Miskolc esetében, ahol a hátrányos helyzetű roma lakosságot tudatosan kiköltöztették a lakásaikból, a helyi lakosság köré -ben érzékelhető romaellenes véleményekre is támaszkodva.
(A városkörnyékeken viszont magasabb az átlaghoz képesti ará-nyuk, különösképpen – egyben meglepő módon – immár a fejlett városkörnyéki településeken.)
A csak 8 osztállyal rendelkezők külvárosi jelenléte sajátos; amíg 2005-ben a legkevésbé képzett csoportok a legmagasabb arány-ban a külvárosokarány-ban laktak, 2014-ben a külvárosi övezetekben jelennek meg legkevésbé, arányuk az átlaghoz képest jóval alacso-nyabb. A belvárosban még kevésbé koncentrálódnak, illetve az átmeneti övezetben is csak átlagos az arányuk.
A városok meghatározott negyedeiben élő, viszonylag számotte-vő mértékű, alacsony képzettségű és alacsony jövedelmű népesség egyrészt a városi szegénység problémakörének éleződését, másrészt a szegények és az alacsony jövedelműek által lakott zárványok, szegregátumok társadalmi feszültségeit veti fel.
A kutatás szerint a legalacsonyabban képzettek többnyire ugyan -azokban a városnegyedekben élnek, ahol a legalacsonyabb jöve-delmű háztartások is találhatók. (2005-ben a külvárosokban és a városkörnyékeken, 2014-ben a belvárosokban, az átmeneti öveze-tekben és a „fejlett” városkörnyéki településeken.) 2014-ben a legalacsonyabb iskolai végzettségűek (maximum 8 általánost vég-zettek) több mint fele (52,1%) az úgynevezett átlagos lakáspiaci övezetbe sorolt városrészekben él, de több mint negyedük (27,8%) az olcsó övezetekben. A legalacsonyabb iskolai végzettségűek több mint harmada (37,5%) egyszintes iker- vagy családi házban lakik, 22%-uk pedig lakótelepi lakásban, illetve többlakásos, nem zöldövezeti társasházban. Mindez azt is jelzi, hogy kis mértékben át -struk turálódott, pontosabban javult a legszegényebb csoportok lakásállománya. Legjelentősebben a régi családi házakban élők aránya növekedett meg 2005-höz képest (+11%), de panelben is többen élnek (+9%). Jelentősen csökkent a régi bérházakban (-6%) és a szükséglakásokban élők aránya (-14%). Ez a változás a váro-sok rehabilitációs programjaiból is adódhat.
A lakásaik leginkább (38%) 50 m2-nél kisebbek, és csaknem ugyanilyen arányban (38,7%) élnek 51–80 m2-es lakásokban. Csak egyhatoduk él nagyobb, vagyis 81–100 m2-es lakásban. A legsze-gényebbek által lakott lakások mérete növekedett 2005-höz képest. Jelentősen csökkent (–14%) az 50 m2-nél kisebb lakások aránya. Ez a különbség javarészt az 51–80 m2-es lakásoknál jelent-kezett növekményből adódik, az ennél nagyobb alapterületű lakás-okban élők aránya nem változott az elmúlt 9 évben. A
komfortfo-kozat vonatkozásában jelentős javulást nem tapasztaltunk. 2005-ben 6% volt a komfortnélküli lakások aránya, ami 1%-kal csökkent.
A legalacsonyabb iskolai végzettségűek 10%-ának van jelzálog alapú lakáshitele; csak egyharmaduknak (32,4%) nem okoz problémát a rezsi fizetése, tehát a többség számára igen (KSH Népszám -lá -lás 2011, Országos adatok. Budapest, 2013).65
Város és környéke
A nagyvárosok és a városkörnyékek társadalmi szerkezetét 2005-ben összehasonlító elemzés érzékelhető szakadékokra mutatott rá: az alacsonyan iskolázottak és alacsony jövedelműek, valamint a fizikai dolgozók városkörnyéki arányai a városok arányaihoz (de a minta átlagához) képest is magasabbak voltak, miközben a magasabb társadalmi státusúak (főként a diplomások) környéki arányai alacsonyabbak voltak a városi arányokhoz képest.
A 2014-es megoszlások változást mutatnak: a városok és a kör-nyékek között csökkentek a diplomás arányokban meglévő koráb-bi különbségek, de csökkentek a magasabb jövedelmi különbségek is. Mindez azt eredményezte, hogy 2005-höz képest, 2014-ben, a magasabb társadalmi státusúak jelenléte szempontjából, enyhül-tek a városok és a környékeik közötti dichotomikus különbségek.
A nagyvárosok és városkörnyéki települések közeledését a ma gas társadalmi státusú rétegek exodusa, a városokból történő ki -köl tözések, a szuburbanizációs mechanizmusok, részben pedig az országban zajló (a magasabb társadalmi pozíciójú rétegeket is vonzó) népességkoncentrációs folyamatok is alakítják. Az ezek-ben a térségekezek-ben megvalósított új lakóparkfejlesztések éppen a középosztály számára nyújtanak kedvező lakóhelyi feltételeket.
Az elemzés egy másik szintje, tehát az infrastrukturálisan eltérő fejlettségű környékek társadalmi szerkezeti átalakulásainak a vizsgálata újabb sajátosságokra derít fényt: egyrészt a két eltérő fejlettségű környéki települések társadalmi szerkezeti közeledésé-re, amely mögött a városi diplomások fentebb jelzett mozgásai (és az ebből is adódó társadalmi kiszorítás hatásai) találhatók meg, másrészt egy belső differenciálódásra, amely a városból
65Erről lásd még Schuchmann Júlia: „Nagyvárostérségi szuburbanizációs folya -ma tok és a költözési trendek” című részfejezetét.
kiáramló (vagy az országból ide érkező), különböző társadalmi és demográfiai helyzetű diplomások eltérő migrációs irányaival magyarázható.
Ami a közeledés trendjét illeti: 2005ben a fejletlen városkörnyé -ken az átlaghoz képest, de a fejlett településekhez képest is jóval magasabb arányban éltek a legalacsonyabb iskolázottsággal bíró csoportok. 2014-ben egyrészt a fejletlen városkörnyéken lévő ará-nyuk jelentősen csökkent, másrészt a két különböző fejlettségű település esetében közeledett a magasabban képzett csoportok aránya (lásd a vonatkozó ábrákat).
Ami pedig a városkörnyékek belső differenciáltságait illeti: a fej-letlen városkörnyéken nagyobb arányban vannak azok a diplo-mások, akik 2000 után költöztek a településre, akiknek magasabb a jövedelme (a fejlett városkörnyéken élő diplomások egyharma-da 150 000 Ft-nál kisebb jövedelemmel rendelkezik, míg a fejlet-len városkörnyéki településeken kiugróan magas a 151–200 000 Ft, valamint a legmagasabb, 300 000 Ft-nál magasabb jövedel-mű háztartások aránya), akik fiatalabbak (a fejlett városkörnyé-ken magasabb a 18–39 évesek és a 60 évnél idősebbek aránya;
míg a fejletlen környéken a 40–59 éveseké). A fejlett város kör -nyéken ma gasabb a nőtlenek; a fejletlen kör-nyéken pedig a háza-sok aránya, a 4 fős háztartáháza-sok aránya szintén a fejletlen városkörnyékeken ma gas. Jelentősek a beosztással kapcsolatos különbségek: a fejletlen városkörnyéken egyértelműen a vállalko-zók és a szellemi foglalkozású alkalmazottak, míg a fejlett város-környéken az alkalmazott vezetők aránya a magas.
Összegzés
A nagyváros-térségi empirikus kutatások összehasonlító eredmé-nyei szerint a magasabb társadalmi státusúak a (vizsgált) nagy-városokból folyamatosan kiszorítják az alacsonyabb társadalmi státusú csoportokat, ezzel is kifejezve a társadalmi előnyeiket a ked-vezőbb területi adottságok birtoklására. Jóllehet az adatok szerint a vizsgált nagyvárosokban is élnek alacsonyabb társadalmi státusú rétegek, de többségük a városkörnyéki településeken ta lál ható.
Ez a folyamat magyarázza, hogy a magyar nagyváros-térségi tár-sadalmi szerkezet hierarchikus jellege kiegyenlítettebbé válik, a városközpontból a környéki településekre irányuló korábbi
társa-dalmi-ökológiai lejtő esése módosul, nevezetesen enyhül, a jövedelmi, a szaktudásbeli, a képzettségi kapacitás a térben már kie -gyen lítettebben oszlik meg. A térbeli társadalmi hierarchiát kevés-bé a várostérség egésze, inkább a város és a környéke közötti, bár jelentősen enyhült térbeli-társadalmi polarizáció képezi.
A gentrifikáció hosszú ideig a városcentrumok jellemzője volt, a belvárosok funkcióváltásai, a citysedés folyamata, a városrehabilitációs projektek hatására. Ma azonban már a városok egyre na gyobb területein érvényes a gentrifikáció folyamata, egyrészt a vá -ros lakók újraszerveződő (visszatérő, netán erősödő) urbánus lakó-helyi igényei miatt: a városi terek, a városi létformák- és életkörül-mények iránti „elkötelezettségek” növekedése, de a költözési igé-nyek csökkenése következtében is, másrészt a városkörnyéki közép-osztálybeliek számos tagjának a városba való visszatérése okán.
Többnyire ők azok, akik csalódtak a városkörnyék viszonyaiban, illetve akiket a városok által kínált, és az utóbbi évtizedben sokat javult, fejlődött, urbanizálódott életfeltételek is visszavonzottak.
Ezért ma annak vagyunk tanúi (és nemcsak Ma gyar országon), hogy a gentrifikáció jelensége kiszélesedik, a belső részekben élő magasabb társadalmi státusúak aránya növekszik, a kö zéprétegek jelenléte nagyobb és látványosabb.
A jelzett folyamatok egyben egy újfajta szuburbanizációs modell szerveződését is adják: ez a modell a magas státusúak ál tal megva-lósított területfoglalások eredményeként szerveződik, ne ve zetesen a korábban lepusztult, de most fejlődésnek induló külső városnegye-dekre irányuló költözések (vagy az ottani új építkezések) keretében.
Az új negyedek iránti vonzerőt részben a megújuló társadalmi szer-kezet, a kedvező természeti ökológiai adottságok, de legfőképpen ez az újfajta szuburbanizációs út is adja, amelyik biztosítja a városi és kvázi-vidéki adottságok egyidejű érvényesülését.
Lényeges változást jelent a korábban infrastrukturális értelem-ben „fejletlennek” nevezett, egyszersmind többnyire alacsony tár-sadalmi státusú lakossággal benépesült városkörnyéki települések új társadalmi tartalma. Ezeket a településeket a korábbi vizsgált időszakhoz (tehát 2005-höz) képest 2014-ben már magasabb dip-lomás arány, illetve az alacsonyabban iskolázottak új aránya jel-lemzi, ez 2005-ben nagyobb, 2014-ben pedig már kisebb mértékű
Lényeges változást jelent a korábban infrastrukturális értelem-ben „fejletlennek” nevezett, egyszersmind többnyire alacsony tár-sadalmi státusú lakossággal benépesült városkörnyéki települések új társadalmi tartalma. Ezeket a településeket a korábbi vizsgált időszakhoz (tehát 2005-höz) képest 2014-ben már magasabb dip-lomás arány, illetve az alacsonyabban iskolázottak új aránya jel-lemzi, ez 2005-ben nagyobb, 2014-ben pedig már kisebb mértékű