A közbeékelt részek diszkurzív kompozíciója

A z o k a t a szöveghelyeket tekintem közbeékeléseknek, melyek a regényben jól elkülöníthetők egyfelől grafikus megjelenítésük, másfelől a szereplők

személye alapján. A következő részekre gondolok:

1. Cholnoky Jenő Afrika című művéből vett idézetek 2. a Colt revolver leírása

3. két konyhai recept

4. az ember preparálásáról szóló értekezés 5. egy „egzisztencialista szöveg"

6. koponyák preparálása és fatalpra való rögzítése.

A többé-kevésbé idegen szövegrészletek betoldása az utóbbi évek magyar irodalmában erőszeretettel alkalmazott eljárás lett. Hajnóczy korábbi munkái-ban is alkalmazta ezt a technikát, a legjobb példa erre talán A parancs című írása. A Jézus menyasszonya ban kétféleképpen ékel be más szövegeket. Az elsőt konvencionálisnak nevezhetjük: ilyenek a cselekvő alany által akaratla-gos vagy mechanikus emlékezés következtében reprodukált szövegrészek (1., 2., 4.). A 3., 5., 6. szövegrészek másképpen illeszkednek az elbeszélésbe, eze-ket „igazi betoldásnak" nevezem. Ennek a fajta eljárásnak két sajátossága van:

egyfelől a megfigyelő alany idézi őket, másrészt a narráció szintjén is érezhe-tő az idézett szövegek mássága és heterogenitása.

A közbeékelés különbségét leginkább úgy szemléltethetjük, ha az ember preparálásáról írott gyakorlati útmutató szövegét egybevetjük a szövegben ta-lálható konyhai receptek szövegével. A z előbbit Csilla kérésére, aki szeretné tudni az ember kikészítésének pontos módját, a fiú játssza le magnóról, vagyis narratív szinten Csilla az üzenet címzettje lesz, és számára egyben a szöveg az értéktárgy szerepét tölti be. Ebben az esetben az egyik szereplő birtokolja és szolgáltatja ki az információkat. A receptek esetében viszont, bár ezek is in-formációértékűek, a narráció szintjén nincsen címzettjük. A szerző a recepte-ket nem ugyanolyan módon illeszti be a szövegbe, ahogyan az elődeinél meg-figyelhető (gondolunk itt Móricz Rokonok című művében a nyúlpaprikás elkészítésére vagy Kosztolányi Édes Anna című regényében a leves főzésére).

A szemiotikai elemzés szempontjából fontos lehet megvizsgálni, milyen mér-tékben és milyen eszközök által kapcsolódnak a közbeékelt fragmentumok a regény szövegének egészéhez. A helyzet paradox, hiszen az „igazi betoldás-sal" beillesztett részletek szorosabban kapcsolódnak a szöveghez, mint a töb-biek. Talán a legjobb példa a recept szövege, melyet a Katolikus Háziasszo-nyok Országos Szövetsége cím alatt vezet be a szerző, és mely már korábban is f o n t o s n a k ítélt lexematikus alakzatokat tartalmaz (háziasszony, katolikus,

táplálék, velő). A receptek kapcsolatot mutatnak az ember preparálását taglaló értekezéssel is, mivel ez utóbbi a konyhai recepteket jellemző stílusban íródott.

A recepteket figyelmesen olvasva észrevesszük, hogy nem szabad komo-lyan venni őket: egyik ételt sem tudnánk elkészíteni, mivel a leírás ellentmon-dásos és hiányos. Az első receptben például háromféle húsról van szó, azon-ban csak kettő sorsáról történik említés a későbbiekben. A recept nem adja meg továbbá a fűszerezés módját és mennyiségét, a főzés időtartamát, sem a hozzávalókat. N e m lehet egyértelműen megmondani, hogy a receptek szer-kesztése tudatosan hiányos-e vagy sem. Már csak azért sem, mert Hajnóczy a regénybe több ellentmondást,^{9 3} stilisztikai hibát⁹⁴ és a szöveget gyakran érthe-tetlenné tevő mondatot „épít be".

A z ember preparálásáról szóló értekezés szövege véleményem szerint tu-datosan rosszul szerkesztett. A befejezetlen és a hibásan szerkesztett monda-tok⁹⁵ nagy száma, a nem létező szavak⁹'¹ használata, a mondat alanyának vá-ratlan megváltozása9 7 mind a narratív szintaxis tudatos szétrombolásának szándékáról tanúskodik.

A fiú magnóján megszólaló szöveget látszólag azért rögzítették volna, hogy az érdeklődőket beavassák az emberpreparáló szakma rejtelmeibe. A be-mondó által össze-vissza használt tudományos terminusok és a mindennapi nyelvhasználatból származó kifejezések inkoherenssé teszik a szöveget.

93 Pl.: a megfigyelő aktáns, miután mezílábas cigányokról tesz említést, azt mondja, hogy a cigányok csizmában voltak: „A dzsip és a néger és a fényképező fehér va-dász körül mezítlábas cigányok toporogtak: [...]. A cigányok piros nyloninget és VÍ-lágos barna műanyag félcsizmát viseltek." (kiemelés tőlem) (i. m. 489-490)

94 Az alábbi idézetben stilisztikai hibának tekinthető az alany kilétének bizonytalansá-ga: „A fiú nem volt éhes, de kiment a másik szobába, hogy Csilla mellett lehessen;

abban reménykedett, meg tud beszélni valami találkát. Ha most sem sikerül elkerül-nie a nővért, ha nem távozik a lakásból egyhamar (valószínűleg Csilla nővére - J.

J.), legalább a mellékhelyiségbe vagy a fürdőszobába kimegy, [ki? a fiú vagy Csilla nővére? - J. J] és válthat néhány szót Csillával a továbbiakról". (i. m. 499)

95„Anatómiai szobor alatt értem azt, hogy ...K.-nak a könyvét felnyitod, és ott látsz ember anatómiai, tehát a bőr nélküli... a bőrt elhagyod az emberről, és az izmok lát-hatók rajta pontosan." (i. m. 523)

96 „[...] utána a törzset végig fölvágjuk körülbelül a bur... csontig [...]." „[...] az ujjakat szintén kifordítjuk, ebben az esetben, ha az ujjak nem sikerülnek, tehát olyan alkatú, hogy brioni [...]." (Kiemelések tőlem - J. J.) (i. m.)

97 „Tehát az, hogy a bőrt leveszem róla. Tehát az olyan lesz, mint egy kesztyű, amit megkapsz. Csak a bőr lesz. A csontok nem lesznek benne, meg az izomzat, a szak-mában úgy hívjuk, hogy kifordítjuk. Tehát a bőr olyan lesz, mint egy kesztyű, meg-kaptad a bőrt, és nincsenek benne csontok, izmok." (/'. m. 523-524)

Ugyanakkor a szöveg ezeknek a szakkifejezéseknek köszönheti tudományos színezetét. A gyakorlati tanácsok viszont egyértelműen áltudományosnak bi-zonyulnak. A bemutatás több hétköznapi tapasztalatra is utal: a bör lenyúzásá-nak titkát például leginkább a hentestől leshetjük el,⁹⁸ a csontváz kifőzésénél pedig a túlfőzött és ezért kemény (sic!) csirkeleves^{9 9} tapasztalatára kell tá-maszkodnunk. A z ember kikészítése és az étel elkészítése közötti különbség teljesen eltűnik, amikor a csontváz kifőzéséről esik szó.100

Az ember eldologiasodását és tárgyként való kezelését (az emberi kopo-nyáknak csupán dekoratív értéke van - 6. részlet) a mélyszerkezetek elemzé-sének szentelt fejezetben tárgyalom.

Az 5. f r a g m e n t u m beékelése korántsem hagyományos, mégis mutat bizo-nyos hasonlóságot a 4. fragmentuméval, mégpedig a narráció szintjén, hiszen ez a rész is szorosan kapcsolódik az utána következő szöveghez. A z 5. frag-mentum az emberi szabadságról szól, egy egzisztencialista értelmezésben, melynek konklúziója: „[...] az ember szabadságra ítéltetett." (i. m. 519)

Ez a híres mondat Sartre A lét és a semmi című művéből származik. A kö-vetkező epizód azonban, melyben Csilla nővérét egy véletlenül eltévedt golyó halálra sebzi, éppen az ellenkezőjét nyilvánítja ki. Ennek a két textuális egy-ségnek az oppozíciója (az 5. fragmentum és a szerencsétlen véletlen esete) szintézis és antitézis játékterében bomlik ki, ahol is a haláleset megcáfolja és hazugsággá minősíti a megelőző közlést.

2.5.7. A nyelv

A fenti észrevételek illetve a szavak szilárd magja és jelentése között lévő nyilvánvaló és éles eltérés nyomán szükségképpen a mű nyelvezetét is be kell vonni vizsgálódásom körébe. Stilisztikai szempontból a szöveg semleges: a hagyományos stilisztikai alakzatok, mint a metafora vagy a metonímia, teljes mértékben hiányoznak. A regény nyelvezete azonban alapjában véve rend-kívül problematikus, és ez mindkét szinten, a narratív és diszkurzív szinten is érvényes.

98 „[...] legjobban látni például a mészárosszékben, hogyha nézed, nagyon spéciül nyúznak a hentesek, szóval nem szabad, hogy börön hús maradjon, mivel nekik ér-dekük, hogy a húst adják el [...]." (i. m. 523)

99 Ez a fragmentum jó példája a hanyagul szerkesztett közlésnek, hiszen nem a leves lesz túl kemény, hanem a csirkehús: „Általában úgy kell főzni, hogy ne essen szét, tehát figyelni kell, hogy túl ne főzzük, biztos ettél már túlfőzött csirkelevest, kemény volt [...]." (i. m. 524)

100 „A csontváznak a főzése: egyszerű fazékba betesszük, megfőzzük, s lejön róla a hús." (uo.)

Az itt bemutatott alakzatok mind a nyelv valamiféle krízisét sugallják, mely krízis mindenekelőtt a beszédben mutatkozik meg. A lexémák szilárd magja és a figuratív kibomlás különbségei a szavak hagyományos jelentésé-nek elvesztéséről tanúskodnak. Enjelentésé-nek következtében a nyelv alkalmatlan el-sődleges funkcióját ellátni, a gondolatokat kifejezni és másokkal közölni.101

A lexémák és a mondatok szintjén a krízisnek több tünete is megfigyel-hető:

- a fiú nem tudja definiálni a Csillával való kapcsolatát, nem talál rá

pon-ino in^

tos szót, nem tudja eldönteni, hogy Csillát nőnek vagy lánynak nevezze-e, ' mint ahogy bizonytalan szobájának megnevezésében1 0 4 is;

- a fiú több szólás és közmondás összekeveréséből származó kifejezéseket használ: „Mindenki annyit hazudik, ameddig a takarója ér." (i. m. 507)

Ez az „ ú j " közmondás akkor születik meg a fiú ajkán, amikor meglátja az oltalmazó királynőt, a Szűzanyát, koronában és kék palástban, ahogyan beta-karja Magyarország térképét és „oltalmat ígér"¹⁰⁵ az országnak. ígérete hazug-ság. Nagy Magyarország nem állt helyre, az oltalmazó palástból ágytakaró lesz.

- a szövegben több fúrcsa szentencia is felbukkan, melyek minden értel-met nélkülöznek: „Becsapott a fenekem." (i. m. 505); „Habzani kellene a vér-nek, mint a fognak." (i. m. 519); „Megszületett a kis trónüszökös." (/. m. 520);

„A siker: b ű n . " (i. m. 501)

Az első kijelentés a kontextustól nyeri értelmét, és azt hivatott hangsúlyoz-ni, hogy „az Öreget" (a fiú apját) mindenki becsapta. A 3. és a 4. teljesen

ér-101 Az utóbbi évek magyar irodalmában ez az egyik központi problematika, melynek legvilágosabb felvetését Esterházy müveiben találjuk. Míg azonban nála a hang-súly egy irodalmi szövegnek a szociolektus által meghatározott irodalmi univer-zumban elfoglalt helyére esik, Hajnóczy a nyelv destrukciójában a szöveget kons-tituáló szemantikai univerzum válságát látja.

102 „Marival csupán a hét végén találkozom, szombaton ott alszom nála, de lakni a szüleimnél lakom. Jól megvagyunk egymással, persze, azért az más lapra tartozik, hogy ezt a kapcsolatot tulajdonképpen hogyan írja körül az ember, ha egyszer az az ötlete támad, szabatosan határozza meg, pontos nevet adva néki." (kiemelés tő-l e m - J . J . ) ( t . m. 490-491)

101 „[...] muszáj segíteni ennek a lánynak - asszonynak? - takarítani." (kiemelés tőlem - J . J.) (uo. 519)

104 „A fiú valóságos csodának tartotta, hogy télen fűteni tudták három-szoba-hallos-terem? - helyiségeiket [...]." (kiemelés tőlem - J. J.) (í. m. 505)

105 „Amint ott állt a nagyanyja a térkép előtt, megjelent előtte a Szüzanya koronával a fején, és világoskék palástjával betakarta a térképet. Azt mondja: Ne féljetek! Ezt az országot én védelmezem!" (í. m. 507)

telmetlenek. Ezeket a mondatokat éppen paradox jellegük fűzi a szöveghez, hiszen ahogyan fentebb is említettük, a szöveg egyik konstitutív eleme éppen a paradoxon. A szentenciák csoportjába tartoznak egy fiatal lány álmai is (aki nem szereplője a regénynek), melyeket a megfigyelő aktáns idéz fel közlésé-ben.¹⁰⁶ Ennek a megszemélyesítésnek fontos funkciója van, megszünteti a ter-mészet és az emberi világ különbségét.

Az utolsó szentencia különösen fontos, mivel egyike azon elszórt bizonyí-tékoknak, hogy a fiú elgondolkodik néha a világ dolgairól. Ezt a „maximát"

akkor fogalmazza meg, amikor észreveszi, mennyire büszkék a nők (Csilla és a nővére) az apjukra. Az előbb már megjegyeztem, hogy a trófea mint érték-tárgy az aktáns társadalmi és gazdasági siker alakzata. A fiú közlésében azon-ban egészen más szemszögből tűnik fel a dolog: ha a családi és emberi kap-csolatok felől nézzük, ez a siker tulajdonképpen bűn. A fiú verbális viselke-dése tökéletesen adekvát, a verbális paradoxon az értékrendjében meglévő pa-radoxonokat nyilvánítja ki. A fiú gondolkodik a világról, bár megváltoztatni nem akarja. Csilla éppen az ellentétje: az ő nyelvezete (sztereotípiák és álpoé-tikus kifejezések halmaza) a valóság feltétlen, reflexió nélküli elfogadását hir-deti. Az apja haláláról így beszél: „[...] a családot nagyon kellemetlenül érin-tette édesapjuk elvesztése." (i. m. 501)

A továbbiakban használt pszeudopoétikus kifejezés, amely bizonyos érte-lemben a hagyományos értékrend tükröződése (páter familias),¹⁰⁷ valójában azonban csupán a tradicionális képet teszi nevetségessé, és elértéktelenedését fejezi ki. N ő v é r e halálára ugyanígy, ilyen közhelyekkel reagál: „Miért éppen szegény nővéremet." (i. m. 520)

Csilla úgy beszél, ahogyan egy ilyen szituációban általában az emberek be-szélnek. Viselkedése viszont elárulja, hogy hazudik: túl gyorsan keres vigaszt a fiú karjaiban.