Örkény István: Forgatókönyv

Összefoglalás: A darab négy katona színre lépésével kezdődik, akik a Fő-városi Nagycirkuszban az 1949. szeptember 22-i különleges előadás díszleteit készítik elő. A Mesternek nevezett illuzionista, aki hipnotikus képességeiről ismert, meghívta az ellenállás idején szerzett barátait. Az első meghívott Ma-gyarország párizsi nagykövete, Barabás Ádám - nemzeti hős, a háború előtt az illegális kommunista mozgalom elkötelezett harcosa, harcolt Spanyolor-szágban és FranciaorSpanyolor-szágban is - édesanyja társaságában érkezik. A nagykö-vetet a Külügyminisztérium hívatta haza, de főnökei mindezidáig nem fogad-ták. A többi vendég: Novotni, aki a háború előtt fővadászmester volt, és segí-tett Barabásnak a visegrádi várban elbújtatni Hódosi ezredest, az ellenállás ve-zetőjét; Marosi, az újságíró, Nánási Piri, aki Barabás emlékiratait rendezte saj-tó alá, Littkéné, Barabás barátjának édesanyja, aki a titkosrendőrség által le-tartóztatott fia helyett jött. A meghívottakat Sztella fogadja, aki jelenleg a Mester partnere, valamint Misi, a bohóc. Mindketten segítettek megszöktetni Hódosi ezredest abból a kórházból, ahol a Gestapónál történt kihallgatását kö-vetően ápolták. Sztella abban az időben ápolónő volt, Misi pedig, akinek az igazi neve Friedmann Vilmos, tökéletes német nyelvtudásának köszönhetően sikeresen „helyettesítette" a Gestapo őrét. Az ezredest először Barabásnál búj-tatták el, aztán a Mester cirkuszában, s csak ezt követően vitték Visegrádra, ahol, legalábbis az eddigi hivatalos verzió szerint, öngyilkos lett. (Ezt Bara-bás, az öngyilkosság egyetlen tanúja erősítette meg.) Barabás emlékiratainak sajtó alá rendezője néhány zavarba ejtő kérdést tett fel neki azokra a részletek-re vonatkozóan, amelyeket a titkos dossziéban fedezett fel; így például felve-tette, hogy nem találtak lőpornyomokat az ezredes halántékán, továbbá azt az érthetetlen tényt, hogy egy jobbkezes ember balkezes módjára ölte volna meg magát. Ez a felfedezés egyébként az állásába került.

A meghívottak között folyó beszélgetés során Barabás megdöbbenve ta-pasztalja, hogy noha mindannyian aktívan részt vettek a nácik elleni harcban, vagy legalábbis szimpatizáltak a kommunista eszmékkel, valamennyiüket el-távolították az állásukból és kizárták a közéletből.

A Mester megkezdi az előadást, amelynek során a hipnotizált vendégekkel játszat el bizonyos jeleneteket, így például az oroszországi októberi mat, Magyarország hitleri megszállását a háború végén, az 1956-os forradal-mat. Ez utóbbi jelenet a dráma cselekményét az időbeliségre vonatkozó ko-rábbi explicit utalásokhoz képest későbbre helyezi. A Mester bevonja a kö-zönséget a játékba, kinek-kinek kérdéseket téve fel arra vonatkozólag, hogy

miképpen viselkedett a fontos történelmi pillanatokban, mint például a zsidók tömeges deportálásakor.

A dráma akkor vesz döntő fordulatot, amikor a Mester bejelenti, hogy a színhely a Népbíróság, ahol az árulással vádolt Barabás pere folyik. A meghí-vottak korábbi szerepüknek megfelelően tanúskodnak a perben. Barabást az-zal vádolják, hogy már a háború előtt is felforgató tevékenységet folytatott, kiszolgáltatta az ellenállás vezetőit a Gestapónak, és meggyilkolta Hódosi ez-redest. Littke anyja azzal vádolja, hogy feladta a fiát, aki a magyarországi helyzetre vonatkozó üzenetet adott át neki. Ebben az üzenetben az állott, hogy a párt elárulta a kommunista eszméket, és a nép a lázadás küszöbén áll. A je-lek szerint Barabás provokációnak vélte ezt az üzenetet, és valószínűleg felje-lentette Littkét, akit ennek következtében le is tartóztattak. Barabás azonban több ízben is azon tépelődik, hogy vajon joga volt-e barátját árulóként kezelni.

Némely tanúk szerint Barabás titkos üzenetet küldött Littkének, amelyben arra kérte, hogy szervezzen meg egy tüntetést Budapesten, de Barabás tagad-ja, hogy írt volna ilyen levelet. Marosi közvetítésével - aki a cirkuszon kívül

lezajlódó eseményekről számol be - megtudjuk, hogy a forradalom megkez-dődött, és hogy a nép azt kívánja, hogy Barabás álljon az élére; ő elfogadja ezt a szerepet, felolvassa a népnek szóló felhívást, de aztán meghátrál a katonák előtt, akik megakadályozzák, hogy elhagyja a cirkuszt, majd pedig hűnek nyilvánítja magát a kommunista eszmékhez és a párthoz. Barabás és Littke szembesítése - szemben az eddigi jelenetekkel, itt a Mester játssza a másik szerepet - mindent megkérdőjelez, amit eddig megtudtunk. Littke kijelenti, hogy sohasem küldött üzenetet; azt is bevallja, hogy Barabás ellen tanúsko-dott, hogy a vizsgálóbíró számára „használható forgatókönyvet" állítson össze. Azt tanácsolja Barabásnak, hogy mindent tagadjon, de nagyon elége-dettnek látszik, amikor megtudja, hogy barátja a vádirat valamennyi pontjában bűnösnek fogja vallani magát. Barabás hosszú monológban vallja be bűnössé-gét, de azt is hangsúlyozza, hogy nagy dolgokat vitt véghez. Barabást bűnös-nek találják és kivégzik. A katonák elszállítják a holttestet; Barabás n e m tér vissza többé a vendégek közé. A meghívottak meghajolnak a közönség előtt, amely megtapsolja őket, mintha mi sem történt volna.

2.3.1. Előzetes megjegyzések

A Forgatókönyv című drámát a magyar kritika egy része úgy értelmezte, mint az ötvenes évek magyarországi politikai kirakatpereiről szóló vádiratot.⁵⁶ Ez az értelmezés azon a meggyőződésen alapult, hogy a főhős, Barabás Ádám

56 „Posztumusz drámája, a Forgatókönyv (1979) a „személyi kultusz" korának tör-vénysértő pereit mutatja be." (Pomogáts 1982: 457)

ártatlan volt, és egy koncepciós pernek esett áldozatául; az említett kritikusok kedvezőtlenül vélekedtek a drámáról mint műalkotásról (ld. Bécsy 1982a,

1982b; Nagy 1982).

Más kritikusok, köztük Sükösd Mihály (1980: 59) eltérő véleményre jutot-tak, Barabás alakját „hős-áldozatnak" fogták fel, és óva intettek minden olyan értelmezéstől, amely a drámát a Rajk László elleni per vagy bármely más kon-cepciós per egyszerű rekonstrukciójaként értelmezné. A kritikus kiemelte a dráma szimbolikus jellegét és a darabot mindenekelőtt az emberi létezésről és a történelemről való töprengésnek minősítette.

Az egyetlen kritikus, aki felismerte Barabás jellemének összetettségét és ellentmondásosságát, Ézsiás Erzsébet volt; a modern magyar drámának szen-telt munkájában megállapította, hogy:

„Barabás Ádám azonban nem konkrét történelmi személy, hanem típus-sü-rítménye a kornak: a becsületesen gondolkodóknak éppúgy, mint a megtéved-teknek, a mártíroknak éppúgy, mint a felkelőknek." (Ézsiás 1986: 63)

Ez - az enyémhez legközelebb eső - álláspont szolgál majd kiindulópont-ként a dráma elemzéséhez. Az operátor-alany, Barabás az egész darabban a következő oppozíció szerint jelenik meg: /hős/ vs. /áruló/.

Meggyőződésem továbbá, hogy ez a dráma, amely Örkény talán legkese-rűbb műve, s amelyet szerzője az alcímben maga is „tragédiának" nevez, az író tragikus világlátását, valamint azokat a jegyeket tükrözi, amelyek egész életmüvére jellemzőek: a történelmi-filozófiai elmélkedést és a groteszket.

A dráma elemzéséhez a greimasi módszer eszköztárából azokat a fogalma-kat választottam ki, amelyek különösen alkalmasnak látszottak a mű értelmé-nek rekonstruálásához:

- a veridikció (Greimas 1983: 103-104), a veridikciós modalitások (Grei-mas-Courtés 1979: 419);

- az episztemikus modalitások, az interpretatív cselekvés (uo. 129-130);

- a referencializáció (Greimas-Courtés 1979: 311-313; Greimas-Courtés 1986: 188-189; Bertrand 1985: 15-40);

- a kontextus (uo., 67)57 és az intertextualitás (Greimas-Courtés 1986:

119-122).

Felhasználom továbbá a közlő alany [énonciateur] fogalmát is; jóllehet drámáról van szó, mégis a közlő alany lép fel a szöveg általános szervezője-ként, s mint ilyen, felelős a cím kiválasztásáért, a tér-időbeli indikációkért, a szereplők magatartására, a díszletekre stb. vonatkozó indikációkért éppúgy, mint a főhős jelentőségteljes nevének (Barabás) megválasztásáért. A drámát három lexematikus figura elemzésével közelítem meg; ezek:

57 Ld. ezzel a témával kapcsolatban a „Kontextus" szócikk 1. pontját.

- a forgatókönyv,

- a cirkusz, (a színház) és a bírósági tárgyalás;

- a főszereplő tulajdonneve: Barabás.

2.3.2. A d r á m a szemiotikai elemzése 2.3.2.1. A figurák