A környezetvédelemmel, fenntarthatósággal kapcsolatos települési problémák

A vizsgálatban részt vevő települések vezetői döntő többségükben nem jelöltek meg ilyen jellegű problémát (B.-A.-Z. megyében 40%-ban, GY.-M.-S. megyében 30%-ban).

A megnevezett problémákban első helyen az emberek attitűdje, szemlélete szerepelt:

„az ivóvízzel történő takarékos életmód népszerűsítése, nagyobb hangsúly az óvodai és iskolai oktatásban a környezettudatos életről (a gyermekek szüleinek aktív bevonásával!!!)” (Ikrény, GY.-M.-S. megye)

„Településünk környezetvédelmével kapcsolatban problémát jelentenek azok a családok, akik a saját lakókörnyezetükből keletkezett háztartási hulladékot nem szállíttatják el az intézményes szemétszállítás ellenére sem. Probléma továbbá, hogy a településen átfolyó patak mentén élők egy része a szennyvizet a patakba vezeti.” (Hernádvécse, B.-A.-Z. megye)

„Megoldandó feladat a lakosság gondolkodásának tudatos formálása. A klímaváltozás hatását megismertető probléma- fórum nem ismert az emberek többsége előtt.” (Kunsziget, GY.-M.-S. megye)

Egyes önkormányzati vezetők ugyancsak a szemléletváltoztatást tartják fontosnak, de szkeptikusak ezen a területen:

„Az emberi tudat átformálása lenne jó, de ez nem oldható meg.” (Füzér, B.-A.-Z.

megye)

A kitöltők nagy része (9 település) az illegális hulladék elhelyezését jelölte meg legnagyobb problémájának, míg mások (3 település) a hulladékudvart hiányolják településükről. Fertőszéplak (GY.-M.-S. megye) polgármestere a hulladékkal kapcsolatos problémáikról így ír: „súlyos veszteség számunkra az elhúzódó rekultiválása a térség egykor volt legnagyobb szemétlerakójának.”

Két Borsod megyei önkormányzat találkozott az illegális fakivágásokkal, mindkét település a Bükkben található. Bükkszentkereszten ezt a jelenséget nem észlelték problémaként, sőt egyenesen úgy fogalmaztak, hogy „a környezet- és természetvédelem a fenntartható életmódot veszélyeztetik, amivel nem törődik a törvényalkotó.” A polgármester ebben az esetben arra gondolt, hogy évtizedek óta a közeli erdő fáival fűt a településen a lakosság, ami a „természetvédelem” miatt –szerinte jogtalanul- most veszélybe került.

Esetében a fenntarthatóság helyes értelmezése nyilvánvalóan nem ismert.

A mintában szereplő települések egyedi problémáikról is beszámoltak:

Sopronhorpácson a már említett kastélypark gondozatlansága okozza a legnagyobb problémát, egyes –már ugyancsak említett- borsodi településeken az ivóvíz minősége, Győrben az új, kétkannás hulladékgyűjtési rendszer bevezetése, Mezőkövesden a vasút és az autóbusz forgalom zajterhelése, a veszélyes és zöld hulladékok elhelyezése. Az alacsony lélekszámú településeknél felmerült a sikeres pályázatokhoz szükséges önerő hiánya (pl.

Hejőbába).

Győrújfalu polgármestere arról számolt be, hogy hiányoznak a beruházásokhoz szükséges önkormányzati földterületek: „Nincsenek önkormányzati tulajdonú földterületek, mert az örökké földéhes parasztság még a közlekedési utakat is kikárpótolta magának. Nekünk kell pitizni egy-egy fasorért.”

Mosonmagyaróváron egyedüliként említették, hogy a felmerülő problémákkal kapcsolatosan Fenntarthatósági Terv készült, mely a város honlapján olvasható és letölthető a Környezetvédelmi Programjukkal egyetemben.

Az önkormányzatoknál végzett vizsgálataink eredményei alapján összességében elmondható, hogy a megfogalmazott hipotéziseink csak részben teljesültek.

A vizsgált településeken a környezettudatos életvitel népszerűsítése az önkormányzatok részéről nem egyértelmű feladat, hisz a borsodi települések vezetői 31, míg a dunántúliaké 18%-ban azt nyilatkozta, hogy semmilyen formában nem támogatják a környezettudatos életvitelt. A támogató borsodi települések anyagi támogatást kevésbé tudnak nyújtani, mint a dunántúli települések, így a támogatásnak más formái hangsúlyosabbak.

A megújuló energiaforrások felhasználására hipotézisünknek megfelelően korlátozottabban van lehetőségük a borsodi településeknek, mint a dunántúliaknak.

Az éghajlatváltozásra való felkészülésben megfogalmazott feladatokat az önkormányzati vezetők 64%-a nem ismeri, és mindösszesen 11 település tett, vagy tervez intézkedéseket a védekezésre a szabályokat ismerők között is. Az erre vonatkozó hipotézisünk így nem igazolódott.

A vizsgált borsodi települések vezetői 37%-ban nyilatkozták azt, hogy nem ismerik a levegőtisztaság védelmi előírásokat, míg Győr-Moson-Sopron megye településeinek vezetői 21%-ban.

A helyi lakosságot a zöldfelületek tervezésébe, fenntartásába a vizsgált települések 63-64%-ában vonják be a vizsgált két megyében.

A Győr-Moson-Sopron megyei települések vezetői 79%-ban, míg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyeiek 46%-ban nyilatkoztak úgy, hogy ismerik a jogszabályban előírt levegő-tisztaságvédelmi előírásokat, tehát az erre vonatkozó feltételezéseink csak részben helytállóak.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzatok 23%-a, míg a Győr-Moson-Sopron megyei települések 27%-a tájékoztatja a lakosságot a levegőminőségi helyzetről, vagyis a tájékoztatás csekély arányú megjelenése miatt az erre vonatkozó hipotézisünk nem teljesült.

A fogyasztói igényeket a vízfogyasztással kapcsolatosan mindkét megyében csupán 17%-ban vizsgálják, így nem teljesült az a feltételezésünk, miszerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településeken nagyobb arányban vizsgálják az igényeket, mint Győr-Moson-Sopron megyében, hisz ott több településen van probléma az ivóvíz minőségével kapcsolatosan.

A szervezett komposztálás nagyon kevés településen megoldott: Győr-Moson-Sopron megyében a települések 27%-ában, míg Borsod megyében csupán 11%-ban kiépített a feltételrendszere, vagyis az erre vonatkozó hipotézisünk sem igazolódott.

A szelektív hulladékgyűjtés feltételrendszere a vizsgált települések 100%-ában megoldott, így ez a hipotézisünk teljesült.

Az önkormányzatok lakossági szemléletformáló tevékenységében tehát a vizsgálataink eredménye alapján számos javításra, fejlesztésre szoruló terület van. Vizsgálataink eredménye alapján nem igazolódott az a hipotézisünk, miszerint „a III. Nemzeti Környezetvédelmi Program ismeretében az önkormányzatok megfelelő határozatokat hoznak a lakosság környezeti szemléletformálására”. Nehezen várható el a szemléletformálás, ha az önkormányzatok saját, a Nemzeti Környezetvédelmi Programban megfogalmazott feladataikkal sincsenek tisztában (pl. az éghajlatváltozásra való felkészüléssel). A lakosság tájékoztatása is több területen háttérbe szorul (gyakran előfordul, hogy az önkormányzat sem tájékozott, hisz többen írták, hogy nem ismerik pl. a vízminőséget településükön), vagyis olyan alapvető információk sem jutnak el a családokhoz, hogy a településükön milyen a víz minősége, a levegő szennyezettsége, vagy a közvetlen környezetük állapota. Ezen túl a fogyasztói igények vizsgálata (pl. a vízfogyasztással kapcsolatosan), a lakosság bevonása a közvetlen környezetükkel kapcsolatos döntésekbe esetlegesen, csekély számú településen fordul csak elő.