A hegyvidéki mintaterületek összehasonlításának eredményei és értékelésük

5.2.1 A hegyvidéki mintaterületek összehasonlításának eredményei és értékelésük

A Soproni-hegyvidéken kijelölt lombos mintaterületek fajtelítettségi görbéit a 21. ábrán láthatjuk. A görbék futása és ellaposodása alapján a mintavételek további növelésével a mintaterületek fajszámai már jelentősen nem növelhetők. A görbék felállítanak egy rangsort is a mintaterületek között. Ebből látható, hogy a gyérített kocsánytalan tölgyes állományban a legmagasabb a várható taxonszám, amely jelentősen meghaladja bázis terület párját. Ugyanez a bükkös állományoknál fordítva alakul, a kontroll terület fajkészlete jelentősen felülmúlja a bolygatott állományét. A bükk és kocsánytalan tölgy elegyes erdő esetében a kontroll terület magasabb fajszámot produkál, de a különbség a két görbe futása alapján minimális, és a két görbe a kulminációs pontjukhoz közel szinte metszi egymást, vagyis a két terület fajszámának alakulása azonosnak mondható.

21. ábra: A hegyvidéki mintaterületek fajtelítettségi görbéi

(A fejtelítődési görbék megmutatják adott terület fajszámának alakulását. A görbék lefutásából a mintavételek és a fajszámok kielégítő számára is lehet következtetni. Az ábráról látható, hogy a tölgy

elegyes bükkös (4.0,4.1) állományok közel azonos fajtelítetséggel bírnak, míg a bükkös (2.0,2.1) állományok jelentős eltérést mutatnak)

A mintaterületek fajonkénti termőtestszámának logaritmikus ábrázolása adja a mintaterületek abundancia viszonyait (22. ábra). Az ábráról látható, hogy az abundacia viszonyokban, vagyis a ritka és gyakori fajok arányában kismértékű különbség figyelhető meg.

A bükkös mintaterületeknél látható, hogy az abundancia értékekhez igazított egyenes meredekebb lefutású a gyérített állományokban, mint a kontroll területeken, vagyis alacsonyabb a közepesen ritka és ritka fajok aránya a területen, és a kevesebb, de nagy termőtestszámú taxonok szereztek nagyobb térfoglalást. Hasonló eredményeket láthatunk a bükkös-tölgyes állománynál. A pontsorozatok futásából látható a két mintaterület-páros esetén,

53

hogy nem a ritka, hanem a közepes termőtestszámmal rendelkező taxonok aránya csökkent le a területeken. Ezeket az eredményeimet terepi tapasztalataim is megerősítik, vagyis egyes gyérített parcellákban néhány faj nagy egyedszámmal kolonizálja a területet kiszorítva a közepes termőtestszámú fajokat, így a taxonok egyenletes eloszlású térfoglalása kis mértékben változik. A kocsánytalan tölgyes mintaterületeknél ez a jelenség nem tapasztalható, a pontsorok hasonlóan alakulnak a kontroll és gyérített állományok között is. Az abundancia viszonyok alakulásánál látható, hogy gyakorlatilag mindegyik állományban van néhány dominánsnak mondható faj, mely jelentősen eltér a trendektől. Ezeket leszámítva azonban egyenletes lefutásúak azok. Egy ír tanulmányban tölgy és kőris állományokban végzett vizsgálatok során is hasonló eredményeket közöltek (O’Hanlon és Harrington 2012).

22. ábra: A kalaposgombák abundanciájának alakulása a hegyvidéki mintaterületeken (A területek azonosító száma utáni betű(k) a fafajkód, az utolsó két betű KO=kontroll;GY=gyérített, az állomány

bolygatottságára utal. Az ábrák hasonló lefutásuak szignifikáns különbség nem látható. A gyérített bükkös állományok esetén meredekebb a görbe lefutása a kontrollhoz képest, ami az alacsonyab fajszám miatt van.)

A fajtelítettségi görbék és az abundancia viszonyok alakulása alapján nem lehet egyértelműen kijelenteni a gyérítések gombák termőtest produktumára gyakorolt kedvezőtlen hatását. Az abundancia görbék alakulásából azonban érzékelhető, hogy a gyérítések változásokat idéznek elő az adott állomány fajkészletében és struktúrájában.

A hegyvidéki mintaterületek gombaközösségeinek Shannon-index alapján történő összehasonlítását a 23. ábra mutatja be. Látható, hogy a bükkös állományok EM gombaközösségeinek indexe szignifikánsan magasabb a kontroll parcellákban, mint a gyérített állományokban. A 3.0 és 3.1 tölgyes mintaterületeknél a gyérített állományban magasabb az érték. A terrikol gombaközösségeknél mindhárom területpárosnál hasonlóan alakulnak az indexek, a 2,3 kontroll parcellákban magasabban, mint a gyérített párjukban, a 4 mintaterületnél alacsonyabban. A faanyaglakó gombáknál csak a 2. kontrollterületen figyelhető meg magasabb érték, a másik két esetben a gyérített állományokban magasabbak az indexek.

54

23. ábra: A Shannon indexek alakulása a hegyvidéki mintaterületeken gombaközösségenként

(Az ábrán a Shannon-Weaver diverzitások értékei láthatóak a vízszintes tengelyen, az EM=ektomikorrhiza gombaközösségek, ST=szaprotróf terrikol, SL=szaprotróf lignikol közösségeket jelentik. A faállományok a függőleges tengelyen vannak. Érdemes kiemelni, hogy a mutatók igen változatosan alkulnak, de a mintaterület

párok általában nem különböznek szignifikánsan egymástól, kivétel ezalól a bükkös állományok EM és SL közösségei)

A hegyvidéki mintaterületek gombaközösségeinek Rényi-féle diverzitás rendezése a 24.

ábrán látható. Az EM gombaközösségeknél ezek hasonlóan alakulnak a korábbi eredményekhez. A legdiverzebb állományoknak a tölgyes és tölgyelegyes állományok bizonyulnak, a bükkösök elmaradnak tőlük. A bükkös állományokban a kontroll parcellák diverzitása magasabb a gyérített parcellák diverzitásánál. A kocsánytalan tölgyes állományoknál ez fordítva alakul. A lignikol gombák esetében a kocsánytalan tölgyesek gombái magasabb diverzitás mutatnak a gyérített parcellában, mint a kontrollparcellában. A bükkös és tölgyes-bükkös állományoknál a gyérített állományok SL közösségeinek diverzitása elmarad a kontrollparcellákban mértekéhez képest. A talajlakó fajok görbéi mind a három mintaterület párnál metszik egymást, így ezek alapján diverzitásuk egymás alá-, fölérendelése nem szerencsés.

A legjelentősebb eltérés a kontroll és gyérített állományok között a bükkös faállományban tapasztalható. Ehhez hasonló, de kisebb mértékű hatás érvényesül a kocsánytalantölgy-elegyes bükkös állományokban is. A kocsánytalan tölgyes faállománytípusoknál azonban nem tapasztalható ilyen egyértelműen közösség degradáló hatás, a terrikol gombaközösségek diverzitása ugyan itt is alulmarad a gyérített állományokban, ugyanakkor a talajlakó és mikorrhizás gombáknál ez fordított képet mutat. Ezek alapján megállapítható, hogy összességében a bükkös faállományokban a vizsgálati időszakban a gyérítések kedvezőtlen hatással voltak a mikorrhizás gombaközösségek termőtest növekedésére, míg a talajlakó és lignikol, szaprotróf gombaközösségeknél ezek az eredmények már nem jelenthetők ki egyértelműen. A kocsánytalan tölgyesekben pro-kontra alakultak, ellentétesen a bükkösökével a diverzitási eredmények. A hegyvidéki lombos mintaterületek összehasonlításából kiderül, hogy a gyérítések jelentősen másként hatnak a különböző szerkezetű, és ebből kifolyólag különböző mikroökológiai sajátosságokkal rendelkező állományokban.

55

24. ábra: A hegyvidéki mintaterületek diverzitásának grafikus összehasonlítása (A Rényi-féle diverzitásrendezés során a különböző gombaközösségek (EM=ektomikorrhizás, ST=szaprotróf

terrikol, SL= szaprotróf lignikol) különböző diverzitási indexét ábrázoljuk az alpha skálaparaméter mentén.

Adott gombaközösség diverzitása akkor magasabb, ha annak görbéje magasabban fut. Amennyiben a görbék metszik egymást, akkor a különböző diverzitásindexek alakulása nem egyhangú különbséget mutatnak ezért

azok összevethetősége inreleváns)