A dombvidéki területek összehasonlításának eredményei és értékelésük

A Dudlesz erdőben kijelölt mintaterületek fajtelítettségi görbéit az 25. ábrán láthatjuk. A görbék futása és ellaposodása alapján a mintavételek további növelésével a mintaterületek fajszáma már jelentősen nem növekedne. A görbék felállítanak egy rangsort a mintaterületek között. Ebből látható, hogy a cseres-kocsánytalan tölgyes állományban a legmagasabb a várható taxonszám, amely jelentősen meghaladja a 8. számú szinte elgyetlen, erősen gyérített (bontott) cseres tölgyes mintaterület párost. Ez a mintavételezési időpontoknak tudható be. A 6-7.

jelölésű területeket 2012-2014 között vizsgáltam, míg a 8. területeket 2013-2015 között. A különbséget 2012 és 2015 közötti csapadékbeli különbségek okozzák. A 7. mintaterület pároknál magasabb fajszám várható a gyérítet állományokban, mint a kontroll parcellákban. A másik két állománynál ugyanez fordítva alakul, a gyérített állományok várható taxonszáma elmarad a kontrollterületekéhez képest. A 8. területpárosnál nagyon jelentős különbség látható a fajszámok alakulásában. Ennek az lehet az oka, hogy itt voltak a legerősebbek a beavatkozások. A gyérítés (bontás) erélye 50% körüli volt.

56

25. ábra: A dombvidéki mintaterületek fajtelítettségi görbéi

(A fejtelítődési görbék megmutatják egy terület fajszámának alakulását. A görbék lefutásából a mintavételek és a fajszámok kielégítő számára is lehet következtetni. Az ábráról látható, hogy 8.1-es

számú terület, ahol a fahasználatok erélye a legnagyobb volt jelentősen elmarad a többi hasonló állománytól.)

A megtalált taxonok abundancia viszonyai (26. ábra) a hegyvidéki mintaterüleken látott alacsonyabb különbségeknél is kevesebb változást mutatnak a ritka és domináns fajok arányaiban. A görbék lefutása egyenletesnek mondható. A gyérítések nem okoztak jelentős változásokat a taxonok kolonizációs viszonyaiban.

A dombvidéki mintaterületek gombaközösségeinek összehasonlítása már nem mutat ilyen egyenletes képet. A Shannon-diverzitások alakulása (27. ábra) jelentős különbségeket ad az egyes mintaterülete párok között. Az EM gombáknál szinte azonos a közösségek diverzitása a gyérített állományokban. Érdekes, hogy a 8. mintaterület párosnál, ahol a legjelentősebb volt a bolygatás, szinte nem mutatkozik különbség a területek mikorrhizás gombaközösségei között.

A 6. számú mintaterület párnál a kontroll parcella jelentősen elmarad a gyérített állományoktól, míg a 7. számú parcelláknál a kontroll állomány diverzitása mutat jelentősen magasabb értéket a bolygatott párjánál. Az ST gombáknál a 7., 8. mintaterület párosoknál a gyérített állományokban magasabb a diverzitás érték, míg a 6. területpárosnál a gyérített állomány Shannon-diverzitása jelentősen elmarad a kontroll állománytól. A lignikol kalapos gombáknál a 7. számú területeken alakul kismértékben magasabban az index a gyérített állományban. A 8.

illetve 6. számú párosoknál jelentősen elmarad attól. Megjegyzendő, hogy a 8.1 számú bontott parcellában rendkívül alacsony az index, ez azért lehet, mert a területen a fahasználat során az újulat érdekében szinte vágástakarítás szintű talajtisztítást végeztek, és a nagy nyitottság miatt megnőtt fiziológiai szárazság miatt a tuskók és ágkupacok lebomlása még nem indult meg annyira, hogy a lebontók termőtestei megjelenjenek.

57

26. ábra: A kalaposgombák abundanciájának alakulása a dombvidéki mintaterületeken (A területek azonosító száma utáni betű(k) a fafajkód, az utolsó két betű KO=kontroll;GY=gyérített, az állomány bolygatottságára utal. Az ábrákon látható trendek hasonló lefutásuak, szignifikáns különbség nem látható. A 8.1.

állomány esetén meredekebb a görbe lefutása a kontrollhoz képest, ami az ottani nagy erélyű fahasználatra vezethető vissza.)

27. ábra: A Shannon indexek alakulása a dombvidéki mintaterületeken gombaközösségenként

(A Shannon-Weaver diverzitások értékei láthatóak a vízszintes tengelyen, az EM=ektomikorrhiza gombaközösségek, ST=szaprotróf terrikol, SL=szaprotróf lignikol közösségekre utalnak. A faállományok a

függőleges tengelyen helyezkednek el. Érdemes kiemelni, hogy a mutatók igen változatosan alkulnak. A mintaterület párok egyes esetekben szignifikánsan különböznek egymástól)

A funkcionális csoportonkénti diverzitásrendezést a Dudlesz erdei lombos állományok közösségeire az 28. ábrán láthatjuk. Az ábrából látható, hogy a mikorrhizás gombaközösségek közül a cseres-tölgyes állományok diverzitása adja a legmagasabbat, a gyérített állományok a görbe lefutása révén jelentősen elmaradnak a kontroll állományokétól. Ellentétes tendencia figyelhető meg a gyertyános-tölgyes állományokban, ahol a kontroll területek görbéje jelentősen a gyérített állományoké alatt húzódik, vagyis ebben az esetben a gyérített állomány rendelkezik diverzebb mikorrhizás gombaközösséggel. A csereseknél a két görbe metszi egymást, ezért azok ilyen jellegű értékelése irreleváns. A lignikol gombaközösségeknél a 6.

58

mintaterület párosnál (GY-KTT), noha a görbék metszik egymást, a kontroll terület a kezdő fajszámtól eltekintve diverzebbnek mutatkozik a görbék futása alapján. A 7. területpárosnál a metszés és a görbék alakja miatt nehéz megítélni ezen elvek mentén a diverzitások közti különbséget. A bontott cseres állománynál párnál a kontroll állomány bizonyult diverzebbnek.

A talajlakó szaprotróf gombaközösségek esetében a kocsánytalan tölgyes állománynál a kontroll állomány diverzitása jelentősen magasabb értékeket vesz fel. A cseres állományoknál a tendencia fordított és a gyérített állományokban található magasabb talajbontó diverzitás.

28. ábra: A dombvidéki mintaterületek diverzitásának összehasonlítása

(A Rényi-féle diverzitásrendezés során a különböző gombaközösségek (EM=ektomikorrhizás, ST=szaprotróf terrikol, SL= szaprotróf lignikol) különböző diverzitási indexét ábrázoljuk az alpha skálaparaméter mentén.

Adott gombaközösség diverzitása akkor magasabb, ha annak görbéje magasabban fut. Amennyiben a görbék metszik egymást, akkor a különböző diverzitásindexek alakulása nem egyhangú különbséget mutatnak, ezért

azok összevethetősége inreleváns)

Összességében megállapítható, hogy a dombvidéki területeknél az eredmények nem tükröznek egyértelmű elbírálási lehetőséget a gyérítések kedvező vagy kedvezőtlen hatásairól.

Az egyes állományokban eltérő eredményeket hoztak a különböző gombaközösségek vizsgálatai és a teljes faji és abundancia vizsgálatok is, ezért nehéz megállapítani vitathatatlan eredményeket.

59