Az országhatárokon átnyúló kapcsolatok legalapvetõbb szintjét az egyének között meglévõ, kialakuló szálak jelentik. A rokoni, baráti, ismerõsi szinten mozgó találkozá-sok, információcserék a rendszerváltás óta jóval kisebb korlátokba ütköznek, mint azt megelõzõen, bár az országos politika irányváltásai eseti jelleggel komoly fennakadásokat okozhatnak.
A települések, kistérségek között felépült kapcsolatrendszer a kultúra, a sport, a ha-gyományõrzés, testvér-települési szerzõdések parafálása, majd átültetése a mindennapok gyakorlatába szintjén érhetõ leginkább tetten. Az alapvetõ célt egymás kölcsönös megis-merése, tisztelete, a kapcsolatok erõsítése vezérli, s csak kisebb részben jelentkeznek gazdasági megfontolások. Ezzel együtt elmondható, hogy a valóban intenzív térségi kap-csolatrendszerek húzó szektorát majd minden esetben a kölcsönös elõnyökön nyugvó, dinamikusan fejlõdõ kétoldalú gazdasági kooperációk jelentik, mert ez azonnali, anyagi haszonnal mérhetõ eredményekben ölt testet.
Sajátos együttmûködési formát jelentenek az egyes intézmények közötti kapcsolat-rendszerek, melyek az államigazgatástól a szolgáltató tevékenységek széles skáláján át (oktatás, egészségügy, képzések) a szakmai intézmények közötti összefogásig terjedhet-nek (pl. vízügy, környezetvédelem, természetvédelem, határõrizet és belbiztonság, kato-napolitika stb.).
A legnagyobb horderejû együttmûködési formának mégis a Duna–Tisza–Körös–
Maros Eurorégió megalapítását és mûködését tartjuk, nem csupán azért, mert a klasszi-kus Délvidék újra-integrálására tesz kísérletet, vagy azért, mert az Unió és a résztvevõ régiók országai kormányzatainak támogatását bírja, de azért is, mert az Eurorégió egy valóban alulról induló kezdeményezés során létrejött, már létezõ alapokra építkezõ for-máció, mely valóban nagyívû fejlõdési pálya elé néz a délszláv válságok lezárulta nyomán.
A rendszerváltást követõen viszonylag hamar, már 1992-ben megkezdõdtek a konzul-tációk egy határon átnyúló együttmûködési szervezet létrehozásáról. Ekkor a magyar részrõl négy megye (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok), román ol-dalról két megye (Temes és Arad), illetve a Vajdaság, mint az akkori Jugoszlávia auto-nóm tartománya, kezdte meg a konzultációkat. A megállapodás megkötését lassította, hogy a román oldalon a központi kormányzat egészen 1996-ig nem engedélyezte a me-gyék számára az önálló külkapcsolati rendszer létesítését és fenntartását, ezen csupán a két ország között aláírt alapszerzõdés, illetve a román jogrend Európai Uniós normák-hoz történõ fokozatos közelítése segített. A délszláv viszonylatban az ex-Jugoszlávia szét-hullását kísérõ háborús cselekmények (horvát háború – 1991-tõl, boszniai háború – 1995-tõl) lassították a kapcsolatok szorosabbra fûzését, illetve az 1991-es jugoszláv al-kotmány-módosítás, mely számos, korábban az autonóm tartományok által gyakorolha-tó jogkört a központi kormányzat kezébe adott. Ebben a fázisban a régió neve Duna–
Maros–Tisza lett volna.
58 NAGY GÁBOR
Az elõkészítés fázisában több fontos, két- és többoldalú megállapodás jött létre az Eurorégió potenciális tagjai között, mintegy elõkészítve a terepet egy átfogó alapokmány kidolgozásához és elfogadásához. 1992-ben Temes és Csongrád, illetve Békés és Arad megyék írtak alá együttmûködési megállapodást (e két-két megye azóta is az Eurorégiós fejlõdés motorjainak tekinthetõ). 1994-ben készült el a megállapodás tervezet, melyet csaknem három éven keresztül csiszoltak az aláírás és parafálás elõtt. Közben a román oldalon a regionális közigazgatási struktúra felállítása miatt módosult az érintett megyék köre, így Hunyad és Krassó-Szörény is bekerült az érintett megyék közé.
1997. november 21-én írták alá az együttmûködés hivatalos alapokmányát Szegeden, az Eurorégió hivatalos neve Duna–Körös–Maros–Tiszára változott. Az együttmûködés célja, hogy fejlessze és szélesítse a helyi közösségek és helyi önkormányzatok közötti kapcsolatokat a gazdaság, az oktatás, a mûvelõdés, a tudomány és a sport területén.
Rövid távon célja multilaterális tevékenységek végrehajtása és a partner régiók között már létezõ kapcsolatok megerõsítése. Középtávon célja a partner régiók társadalmi-gazdasági kohéziójának megerõsítése, harmonikus területfejlesztés és infrastruktúra-fej-lesztés érvényesítése, a regionális diszparitások csökkentése a közös határok mentén.
Hosszú távon törekszik egy mikro-európai integráció autentikus terének létrehozására, a kistérségi problémák jobb megértésére, olyan együttmûködések támogatására, melyek a korszerû európai folyamatok kereteibe való integrálódás felé vezetnek.
Az együttmûködés meghatározott területei: a gazdasági kapcsolatok, a közlekedési és hírközlési infrastruktúra, a környezetvédelem, a turizmus, a tudomány, a mûvelõdés, az egészségügy, a sport és a civil kapcsolatok fejlesztése voltak.
A DKMT alapvetõen egy alulról építkezõ, önkormányzati típusú szervezõdés, mely meghatározóan a megyei (tartományi) önkormányzatok között jött létre. A munkakö-zösség típusú szervezõdés az Európai Uniós nomenklatura szerint az elmúlt évek mûkö-dési gyakorlata alapján betöltötte a „Határmenti információs és konzultációs fórum”
szerepét. Az ilyen típusú együttmûködés lehetõvé tette néhány közös – inkább ad hoc jellegû – projekt megvalósítását, de alapvetõen az eddigi mûködés elsõsorban informá-lisnak tekinthetõ.
A DKMT legmagasabb szintû döntési és konzultációs szerve az Elnökök Fóruma. A soros elnöki poszt éves rotációban jár körbe a kilenc résztvevõ megye vezetése között.
2000 . május 27-én nyílt meg a DKMT Iroda Szegeden. Az EF 1998 áprilisi (Temesvár) ülésén rögzítették négy munkacsoport létrehozását: gazdaság, infrastruktúra, idegenfor-galom; területfejlesztés, természet- és környezetvédelem; humán, civil és sport ügyek;
külügy, informatika, média.
A határon átnyúló kapcsolatok fejlesztésében komoly, néhány esetben meghatározó szerep jutott az 1990 óta Magyarországra áttelepült vállalkozói csoportnak. Miután sze-mélyes kapcsolatrendszerük, helyismeretük magas színvonalú, nyelvi nehézségeik nin-csenek, kifejezetten sikeres projektek megvalósulása felett bábáskodhattak. Békésben elsõsorban a román orientáció erõsödött meg e csatornán keresztül. Román–magyar viszonylatban inkább a barter jellegû kapcsolatok (alapanyagok és félkész-termékek im-portjával szemben feldolgozott áruk exportja áll szemben), illetve a bankrendszer bi-zonytalanságai miatt a készpénzes ügyletek dominálnak.
A gazdasági kapcsolatok sajátos vonulatát képezik a Magyarországon – számos eset-ben illegálisan – foglalkoztatott, a szomszédos országok határtérségeibõl érkezõ munka-vállalók. A minimálbéren, vagy annak közelében foglalkoztatott, esetleg be sem jelentett munkavállalók olcsó, bár minõségi munkára csak korlátozottan alkalmazható, s a
nagy-59
NAGY GÁBOR
politikai irányváltásoktól függõen rendelkezésre álló munkaerõ-tartalékot jelentenek a Dél-Alföldön. Ugyanakkor, az érem másik oldalán látszik, hogy az amúgy is átlag feletti munkanélküliségi rátával küszködõ térségekben az olcsó, ‘feketemunka’ tömegessé válá-sa számottevõen rontja a hazai munkanélküliek elhelyezkedésének esélyeit.
Míg a gazdasági kapcsolatok inkább az egyes vállalatok, valamint ezek érdekvédelmi szervezetei keretei között zajlanak, a nagyléptékû infrastrukturális fejlesztések tipikusan olyan projekteket ölelnek fel, melyek az EF, a szakminisztériumok, illetve a kormányzat és a parlamentek döntésének függvényei. E projektek kivitelezésekor – tekintettel a nemzeti erõforrások végességére – általában tekintettel kell lenni az Európai Unió támo-gatási rendszerére, a kitûzött prioritásoknak való megfelelés érdekében.
A leginkább látványos elõrelépés a közúti határátkelõhelyek számának növelése, a rávezetõ utak korszerûsítése, illetve a régebben üzemelõ átkelõk kapacitásának bõvítése területén mutatkozik. Nagylak, Gyula átépítése vagy befejezõdött, vagy épp folynak a munkálatok, már a schengeni normák érvényesíthetõsége érdekében. Új, nemzetközi személyforgalomra megnyitott átkelõ létesült Battonya és Tornya, Méhkerék és Nagy-szalonta között. Ideiglenes átkelõ mûködik Körösnagyharsánynál.
Békés megye, mint a román kapcsolatok országos gesztora, elsõsorban e fejlesztési irányt igyekezett meglovagolni, miközben erõsen elhanyagolták a délszláv gazdasági kap-csolatok fejlesztését. A megye elsõsorban Arad, másodsorban Nagyvárad felé nyit (utób-bi nem tagja az eurorégiónak, lévén Bihor megye központja, de Romániában a nagyvá-radi Kamara a magyar kapcsolatok országos gesztora, innen a szorosabb együttmûködés igénye), bár tisztában vannak vele, hogy egy hosszabb távú román prosperitás után mindkét város versenyével szemben alulmaradnának. Az elmúlt évek fontos eredménye volt, hogy a határ két oldalán fekvõ önkormányzatok között intenzív párbeszéd indult meg (pl.
kölcsönös nyelvtanulás), mely további kapcsolatok alapjává válhat. Békés megye nagy súlyt fektetett az élelmiszergazdaságon belüli együttmûködésekre, bár kritikusan elhang-zott, hogy az eddigi kezdeményezések a minõségi elõírások be nem tartása miatt rendre elhaltak.
Kevésbé sikeres terület a közúthálózat fejlesztésének területe. A vasúti fõvonalak fej-lesztése szintén vontatott, de kedvezõ változás a korábbi évek folyamataihoz képest, hogy a Budapest–Szolnok–Békéscsaba–Bukarest, pálya beruházásai elõbbre sorolódtak a vasúttársaságok fejlesztési elképzelései között. Hasonlóképpen kedvezõ elmozdulás ta-pasztalható az Alföld–Fiume vasút hiányzó szakaszának helyreállítása témájában. A vízi közlekedés fejlesztése témájában az érintett régiók nem csupán közös álláspontot tudtak kialakítani a Tisza nemzetközi vízi úttá fejlesztésének témájában, de ügyes lobbizással az egész kérdéskört a Nemzetközi Duna Bizottság ügyrendjére sikerült emelni, s számukra kedvezõ elvi határozatot elérni.
Miközben a gazdasági kapcsolatok ügye – pénzügyi, vám és jogi akadályok miatt – lassabban halad elõre, az egyes intézmények és a helyi önkormányzatok közötti együtt-mûködési, kulturális kapcsolatok sikeresen alakulnak, ami az itt élõk képét egymásról, saját periférikus helyzetû régiójukról pozitív irányba változtatja meg. A határ menti térségben elindított – elsõsorban magyar–román – HARE CBC program keretében pro-jektorientált kezdeményezések a tükörprojektek létrehozásáig jutottak el. Az együttmû-ködési rendszer nem képes egyik napról a másikra megváltoztatni a határ menti térségek marginális helyzetét, de a nyilvánvaló korlátok ellenére a bõvülõ kapcsolatok biztató eredményeket hozhatnak.
Az már ma is látható, hogy az egyes tagrégiók nem egyforma aktivitással vesznek
60 NAGY GÁBOR
részt a DKMT mûködésében, s kialakulnak együttmûködési párok (Békés–Arad), hár-masok (Csongrád–Temes–Vajdaság). Ezek az aktív szereplõk erõsebben képesek érvé-nyesíteni érdekeiket, különösen a nagyléptékû infrastrukturális projektek esetében, ami azt eredményezi, hogy a többi tagrégió javaslatai közül elsõsorban a kisprojektek számít-hatnak többségi támogatásra. Elgondolkodtató, hogy az 1998–2000 idõszakban egyetlen olyan programot sem fogadott el a DKMT, mely a tagok egyöntetû támogatását élvezte volna.