A szegénység és a fiatalkori terhesség közötti viszony két, egymással összefüggő okból is érdekes a gazdaságszociológia számára. Először is, amennyiben a fiatalkorú terhesség és anyaság akadályokat állít a munkaerőpiaci részvétel elé, annyiban az egyének vagy csoportok meghatározott pozícióját is definiálja a gazdasági struktúrákkal szemben. Másodszor, a kulturális és szituációs magyarázat versengése hasonlóképpen lehetővé teszi a gazdaság és a társadalom közötti viszony vizsgálatát. Az elszegényedett afro-amerikai nők körében tapasztalható fiatalkori terhesség - szűk, de a jelen vizsgálat számára megfelelő
16Ebben a tekintetben Pierre Bourdieu és Michel Foucault munkái jelentőséggel bírnak a gazdaságszociológia számára. Lásd például Foucault 1988, valamint Bourdieu 1989.
értelemben - tekinthető egy stratégiai kutatás terepének.17 Mivel ezek a terhességek viszonylag kötött eseménysor egyik eredményeként következnek be, lehetőséget kínálnak arra, hogy szilárd alapokra helyezzünk olyan kérdéseket, amelyek nagyobb populációkban vizsgálva homályosnak és kezelhetetlennek tűnnek. Ebben a részben azokra az egymástól igen eltérő megközelítésekre összpontosítok, amelyek a szegénység kontextusában vizsgálják a fiatalkori terhesség okait és következményeit.
A fiatalkori gyerekszülések számának emelkedése az utóbbi időben a szegénység okairól és fennmaradásáról folytatott vita középpontjába került; és e vitának mind elméleti, mind gyakorlati következményei vannak. A konzervatívok a fiatalkori terhességek számának emelkedését az erkölcsi hanyatlás és az engedékenység jelének, a „jóléti állam” kudarcának tekintik.18 Érvelésük szerint a szegénység oka a korai anyaság. Megoldásul szigorúbb követelményeket es nagyobb felelősségre vonhatóságot javasoltak, valamint az állami segélyekhez való hozzájutás feltételeinek szigorítását. Az utóbbi évtizedben ez a felfogás a törvényhozásban is tért hódított. Néhány államban - beleértve Marylandet is - a gyermeknevelési támogatásban részesülő nők elveszítik jogosultságukat, ha a segély igénybe vétele alatt teherbe esnek. A bírálóknak az is meggyőződésük, hogy a jóléti programok akaratlanul a lustaságot, a szabad szerelmet és a segélyekre való hagyatkozást jutalmazzák.19 A konzervatív álláspont néhány képviselője - magánbeszélgetésekben - elárulja gyanúját, hogy az afro-amerikaiak körében kulturális és biológia okok miatt ilyen magas a kamaszkori terhesség aránya. A személyes felelősségre hivatkozó értelmes érvek mögött néha felsejlik az a kép, hogy a feketék az adófizetők költségén élik ki buja vágyaikat.20 A vita természetét elnézve nehéz emlékezetünkbe idézni, hogy - mint Constance Nathanson és Kristin Luker megjegyzi - a történelem során a gyerekek óriási többségét kamaszlányok szülték, nagyrészt azért, mert az emberek élettartama rövidebb volt, és mert a lányoktól már a pubertás kezdetétől elvárták, hogy gyereket szüljenek - bizonyos esetekben még a házasságot megelőzően.21 A június az Egyesült Államokban még ma is a menyasszonyok hónapja, egy olyan időszak emlékeként (mely valójában egészen az 1950-es évekig tartott), amikor a házasság és a gyerekszülés a középiskola befejezését követte. A fiatalkori terhesség megbélyegzése újabb keletű jelenség, mely legalább annyira az „illegitimitásra”, mint az anyák fiatal korára összpontosul.
Továbbá, annak ellenére, hogy hatalmas publicitást kapott a fiatalkori terhesség „ragálya”, a terhesség aránya a kamaszok körében rohamosan, körülbelül harmadával csökkent az 1960-as évektől az 1980-as évek végéig. A fiatalkori terhességek száma a fogamzásgátló tabletták elterjedésével gyorsan csökkent, majd tovább esett, amikor az 1970-es évek közepétől az abortusz széles körben elérhetővé vált. A fiatalkori terhesség rátája ma is csökken; bár a fekete tinédzserek körében továbbra is magasabb, mint a fehérek körében, de náluk a csökkenés üteme gyorsabb. Vessünk egy pillantást az adatokra. 1966-ban száz véletlenszerűen kiválasztott fekete kamaszlány esetében a lányok húsz éves koráig összesen nyolcvan gyerek születése volt várható. Száz fehér lány esetében pedig negyven gyerek születésére lehetett számítani. 1986-ra ez a szám a feketéknél
17Lásd Merton 1987.
18A konzervatív felfogás legteljesebb kifejtése: Murray 1984. Lásd továbbá Besharov és Gardiner 1993. A jóléti állam terminust szűk értelemben használom, megkülönböztetve az állami segélyprogramok politikájától. Az állami segélyprogramok politikája az Egyesült Államokban terjedt el, s jelentősen eltér a jóléti állam európai országokban meghonosodott gyakorlatától, mely az amerikainál jóval átfogóbb politikát takar. A jóléti államokban feltételezik, hogy az egyének pusztán állampolgárságuknál fogva rendelkeznek bizonyos gazdasági előjogokkal. Ezzel szemben az állami segélyprogramok kifejezetten az elszegényedett embercsoportokra irányulnak, azt kérve tőlük, hogy adják fel bizonyos polgári jogaikat annak érdekében, hogy gazdasági segítséget kapjanak. Lásd Katz 1989.
19Christopher Jencks szavaival, „[Murray] egyik állítását ... én igen komolyan veszem, mégpedig azt, hogy aláásná a munka és a házasság hagyományos társadalmi normáit, ha védőhálót építenénk ki a nem dolgozó, egyedülálló anyák részére”. (1992[21]:13)
20A kamaszkori terhesség miatt fújt riadó nem írható automatikusan a rasszizmus számlájára. A törvényhozókat, a kormányzati tisztségviselőket és a közvéleményt más tényezők is befolyásolják, beleértve a fiatal anyákért érzett aggodalmat is. De kétségkívül szerepet játszanak benne a faji és kulturális prediszpozíciókkal kapcsolatos eszmék. 1991-ben interjút készítettem tíz vezető törvényhozóval és kormányhivatalnokkal Baltimore-ban. Közülük heten igennel válaszoltak arra a kérdésemre, hogy „Ön szerint a kultúra szerepet játszik abban, hogy az afro-amerikaiak körében nem csökken a szegénység?”
Öten igenlő választ adtak arra a kérdésemre, hogy „Ön szerint a feketék nagyobb valószínűséggel szegényednek el fajukból adódóan?” Ugyanennyien értettek egyet azzal, hogy a fiatalkori terhességben valószínűleg szerepet játszanak a kulturális és biológiai hajlandóságok. A minta mérete és a nem véletlenszerű mintavételi eljárás azonban kizárja az általánosítást. Nincs azonban okunk azt hinni, hogy csak kevesen képviselnek ilyen nézeteket.
21Nathanson 1991, és Luker 1991. Elég egy futó pillantást vetni a történeti adatokra, és máris láthatjuk, hogy minden korban más és más életkorban és feltételek esetén tartották alkalmasnak az embereket a gyereknemzésre. A házasság és a gyermeknemzés nem járt mindig együtt. A gyűjtögető- és halásztársadalmakban a gyermekszülés rendszerint hamarosan követte a fiatalkorban kötött házasságot, mely elsősorban nem egyének, hanem rokonsági csoportok közötti szövetség volt. A korai puritánok és a flamand keresztények a terhességet — mint a termékenység bizonyítékát — a házasság előfeltételének tekintették. Egyik elszánt védelmezője egészen tizenötödik századig vezeti vissza e hagyományt, Jan Van Eyck Arnolfini házassága című remekművét hozva fel bizonyítékul, mely egy nagy tiszteletnek örvendő holland ékszerészt ábrázol, aki szemmel láthatóan terhes menyasszonya kezét fogja.
ötvenegyre, a fehéreknél pedig huszonegyre esett vissza.22 Amikor a szocioökonómiai státust és az iskolázottsági szintet is számba vették, akkor a fekete és a fehér kamaszlányok terhességi rátája figyelemre méltóan közeledett egymáshoz, bár az előbbi magasabb maradt. Tehát a fiatalkori terhesség körül keltett pánik bizonyos fokig nem veszi figyelembe a trendeket aggregált szinten. Ha beszélhetünk egyáltalán a fiatalkori terhesség járványos terjedéséről, akkor is csak a vidéki és városi szegények viszonylag kis csoportjainak körében. A legtöbb figyelmet ez idáig a városi szegényekre fordították.
A kormányzati segítség és a szegénység közötti viszonyt különféle tudományterületek művelői vizsgálták. Tienda és Steir23 megjegyzi, hogy a gyermeknevelési támogatás kezdetben azt szolgálta, hogy megvédjék a kiskorúakat a szélsőséges nélkülözéstől. Az 1960-as évektől azonban a Kongresszusban megerősödött az a nézet, hogy a kormányzati juttatások függőséget alakítanak ki, mivel nem ösztönöznek munkavállalásra, elősegítik a házasságon kívüli gyerekszülést, és szétszakítják a családokat. Charles Murray azért marasztalja el az állami segélyprogramokat, mert hatásukra növekszik a munkanélküliség a férfiak körében, emelkedik a fiatalkori terhességek száma, és az afro-amerikaiak között megsokszorozódik az olyan családok száma, amelyekben az anya egyedül tartja el gyerekeit.24 Richard P. Taub magyarázata szerint a hajadon lányanyák számának növekedése alapvető jelentőségű a szegénység elemzése szempontjából, mivel az elszegényedett emberek nagy része olyan családokban él, amelyekben nő a családfő.25 Továbbá, az egyedülálló anyák számára a szegénység megnehezíti, hogy felügyeljenek gyermekeikre, akik így idősebb korukban nagyobb valószínűséggel maradnak ki az iskolából és kerülnek kellemetlen helyzetekbe, nemzedékeken keresztül fenntartva így a nyomor ciklusát.
A konklúzió az, hogy egy családban legalább két megfelelő jövedelemmel rendelkező felnőttre van szükség a kielégítő gyermeknevelés biztosításához. Daniel Patrick Moynihan az 1960-as évektől emellett érvelt.26 Azok a politikai javaslatok, melyek e téma szakirodalmára épülnek, általában olyan eszközökre összpontosítanak, amelyekkel a szegénységtől sújtott vidékeken a családok egysége helyreállítható és a fiatalkori terhesség aránya csökkenthető.
A jóléti segélyektől való függés nemzedékek közötti átöröklődéséről folytatott eredeti vita két sajátos formát öltött.
A kulturális változat az értékek és attitűdök szocializáció révén történő átvitelét hangsúlyozza. Oscar Lewis például megemlítette ugyan a strukturális korlátokat, de azokat a vélekedéseket és viselkedéseket hangsúlyozta, amelyek, ha kialakultak, tovább örökítik a szegénységet.27 Ezzel a nézettel összeegyeztethető az az elképzelés, hogy az állami segélyektől függő családokban felnövő lányok olyan értékrendet sajátítanak el, amely alapján a munkának nincs becsülete, és elfogadható önfenntartási eszköz a kormányzati segélyekre való hagyatkozás. A gazdasági függőség így állandósul a gyerekek azon szerzett „hajlama” révén, hogy előnyben részesítik az állami segélyeket és egy jóléti kultúra kialakulását.
Az alternatív megközelítés azokat a társadalmi és gazdasági tényezőket hangsúlyozza, amelyek korlátozzák a szegény környezetben felnövő gyerekek előtt álló lehetőségeket.28 A szegénységben felnövő lányok nagyobb valószínűséggel lesznek szegények, mint jobb anyagi helyzetben felnövő kortársaik, de nem azért, mert deviáns értékeket és attitűdöket sajátítanak el, hanem azért, mert korlátozottak a lehetőségeik. Tienda és Steir egyetértenek Hannerz azon elképzelésével, hogy az eltérő viselkedési minták szituációsak, és hogy a statisztikailag normatív minták nem szükségképpen vonnak maguk után társadalmi és kulturális normáktól való eltérést. Széles körű érdeklődést kiváltó elemzésében William J. Wilson a koncentrációs hatásokat hangsúlyozza, melyek - definíciója szerint - szisztematikus „különbségek az óvárosi kerületekben élő alacsony jövedelmű családok tapasztalataiban, a belváros más területein élő családok tapasztalataihoz [hasonlítva]”.29 Amellett érvel, hogy a viselkedési normák főáramától való térbeli és társadalmi elkülönülést részben az idézte elő, hogy a középosztálybeli családok kiköltöztek a belvárosi kerületekből. Hannerz álláspontjával összhangban azt állítja, hogy a viselkedésformákat a szituációk alakítják.
A szegénység, a kormányzati segély és a fiatalkori terhesség közötti viszony szituációs és kulturális magyarázatai látszólag ellentétes oksági láncokon alapulnak. Az egyik esetben a kultúra magyarázza a gazdasági eredményeket; a másik esetben a gazdasági tényezők adnak számot a normákról és értékekről. Az első esetben a fiatalkori terhességet és melléktermékét,
22Jencks ás Peterson 1991.
23Tienda ás Steir 1991.
24Murray 1993.
25Lásd Furstenberg 1976; Furstenberg, Gunn és Morgan 1987; Taub 1991.
26Moynihan 1965.
27Lewis 1968. Egy újabb, némiképp eltérő álláspontot képviselő munka: Cherlin 1988.
28Hannerz 1969.
29Wilson 1987.
a szegénységet — a magyarázat szerint — a jóléti kultúra idézi elő; a második esetben az erőforrások hátrányos elosztása, az izoláció és a lakóhelyi elkülönülés magyarázza a szegénységet és — közvetve — a fiatalkori terhességet.
A közelebbi vizsgálat azonban felfedi, hogy valójában az egyik értelmezés sem a kultúrával kapcsolatos, hanem inkább a gazdasági folyamatokkal. Az úgynevezett „kulturális" magyarázatok összhangban vannak a neoklasszikus felfogással:
a kamaszlányok azért választják az anyaságot, hogy maximalizálják az állami támogatásból származó hasznukat, és csökkentsék munkára fordított energiakiadásukat. E nézet képviselői amellett érvelnek, hogy e racionális kalkulációt a kormányzati segély teremtette ösztönzők tették lehetővé. A jóléti kultúra tehát elsősorban nem az értékekkel, hanem a költségek és hasznok mérlegelésével kapcsolatos — szigorú értelemben vett közgazdaságtani feladat. A szegénység kulturális magyarázata alapos vizsgálat után felfedi valódi természetét: a hegeliánus külső mögött a homo oeconomicus rejtőzik, mely többet mond nekünk a gazdasági tranzakciókról, mint az értékekről, normákról vagy vélekedésekről.
Míg a kulturális változat az egyéni gazdasági viselkedésre és választásra összpontosít, a szituációs megközelítés az olyan nagy léptékű gazdasági jelenségeknek ad prioritást, mint a lehetőségek struktúrája és az erőforrások egyenlőtlen elosztása.
Ez az elképzelés — a kulturális magyarázattal ellentétben — összeegyeztethető a neoklasszikus modell radikális kritikájával.
Hogy megismételjem, a két megközelítés közötti fő különbség nem az, hogy a kultúra és a gazdaság ellentétes pozícióit képviselik, hanem az, hogy eltérően konceptualizálják a gazdasági tényezőket, és az elemzés más szintjére összpontosítanak.
Azonban e két elképzelés egyike sem ad magyarázatot azokra az eseménysorokra, amelyek a viselkedési eredményekhez, ebben az esetben a fiatalkori terhességhez vezetnek, és nem tisztázzák, hogy a kulturális repertoárok milyen szerepet játszanak a szegénység átörökítésében, és hogy milyen kölcsönhatás van az egyéni gazdasági döntések és a nagyobb gazdasági intézmények között.
A következő fejezetben azokat az eseménysorokat és jelentéseket próbálom megérteni, amelyek a szegény környezetben élő kamaszlányok körében az anyasághoz vezetnek.