A diszpozitivitásról általában

A diszpozitivitás fogalmát általában a jogi norma elemei körében említhetjük, méghozzá a rendelkező résszel összefüggésben, bár találkozhatunk olyan megoldással is, mely más megközelítésből magyarázza e jelenséget.

Lábady Tamás, aki pont a kivételhez tartozik, a jogi normát két elemre bontja: tényállás és joghatás. E két elem közötti kapcsolat ereje alapján különböztet meg diszpozitív és kógens magánjogi normákat. Nem ért egyet az előző meghatározással, mely szerint a diszpozitivitás nem más, mint a normában előírt magatartástól való eltérés lehetősége, a kógencia pedig a kötelező magatartási parancsok meghatározása. Ez a körülírás legfeljebb a jogügyletek tanában állja meg a helyét. Szerinte azonban a diszpozitivitás és kógencia jegyeit számos másik szféra is magán viseli: „a magánjogi szabály diszpozitív vagy kógens jellegét az az erő dönti tehát el, amellyel az egyes jogtételek a joghatást a tényállásokhoz kapcsolják.”³⁶⁴ A diszpozitív szabály három nagy csoportját különbözteti meg: eltérést engedő, hézagpótló, és felhatalmazó. Abból indul ki, hogy a polgári jog a magánautonómia joga, ahol a felek saját maguk alakíthatják az alanyi jogokat és kötelezettségeket az élethelyzetnek megfelelően, amit szintén saját maguk keletkeztetnek, módosítanak, vagy szüntetnek meg. Amennyiben ezt a norma megengedi, akkor a felek elhatározása lesz az irányadó. Tehát magát a normát teszik félre a felek, amelytől eltérően rendelkeznek. Ha viszont nem rendelkeznek róla, akkor megengedik, hogy a jogszabály a rendelkezésüket pótolja. Eltérést engedő norma közé tartozik például az, hogy főszabály szerint az épület tulajdonjoga a föld tulajdonosát illeti meg, de ettől a felek írásbeli megállapodással eltérhetnek, hézagpótló pedig, hogy végrendelet hiányában a Ptk. törvényes öröklésre vonatkozó szabályai az irányadóak. Hézagpótló norma az érdekelt felek elhatározását helyettesíti, míg a felhatalmazó normák azok a lehetőséget biztosító szabályok, amelyek alapvetően az Alkotmány által biztosított szabadságjogból származnak, és így a

364 LÁBADY, 2002, 199. o.

legszélesebb döntési, cselekvési lehetőséget biztosítják a tekintetben, hogy egy bizonyos élethelyzetet a felek jogviszonnyá alakítanak-e vagy sem. Ez utóbbihoz sorolja az egyesülési jogot, gazdasági társaságok alapításának lehetőségét, szerződési szabadságot.

Ha valamely joghatás a tényállás beálltához kényszerítőleg hozzá van rendelve, függetlenül attól, hogy azt a felek kívánják – e vagy sem, akkor beszélünk a kógencia egyik csoportjáról. Ezek a normák a magánautonómia korlátai. A másik csoportba azok a kógens normák tartoznak, melyek megszabják a magánjogi jogviszonyok működési feltételeit, ezek nélkül a szabályok nélkül a társadalom nem tudna működni, úgymond

„rendet teremtenek”. Ilyenek a jogi személy létrejöttére, megszűnésére, jogképességére irányadó normák. Itt a kógencia tulajdonképpen a dolgok természetéből adódik.

Vannak még a klaudikálóan kógens szabályok, melyek a diszpozitív és kógens határán helyezkednek el. Ilyennek találja a relatív semmisségre vonatkozó szabályozást cselekvőképtelen személyek esetén, mert a semmisségre hivatkozás csak egy meghatározott érdek irányában lehetséges. Ezt „sántító egyoldalúság” – nak titulálja. A szerződések jogából azok a rendelkezések tartoznak e körbe, ahol a jogszabály az egyik fél irányában nem enged eltérést.

Szólni kell még az imperatív szabályokról, amelyek a feltétlenül érvényesülő szabályok, mint például, minden ember jogképes.³⁶⁵

Világhy-Eörsi, Tamás Lajos, Asztalos László, Bíró György és Lenkovics Barnabás a jogi normát három részre bontja: tényállás, rendelkezés és jogkövetkezmény, és valamennyi a rendelkező részen belül tárgyalja a diszpozitivitás lényegét.

A jogi norma rendelkező része írja elő azt a követendő magatartást, amelyet tanúsítaniuk kell a jogalanyoknak, ha a tényállás elemei megvalósulnak. Ha ettől a magatartástól az alanyok számára az eltérés lehetősége biztosított, abban az esetben beszélhetünk diszpozitivitásról. Tehát a rendelkező rész diszpozitív, ha a norma, az előírt magatartástól eltérést enged. Ez azonban csakis akkor alkalmazható, ha a felek között akarategység van,

365LÁBADY,2002. 199.o. – 202. o.

és a jogügyleten kívül álló társadalmi szereplőket nem érinti, helyzetüket nem befolyásolja.³⁶⁶

Világhy-Eörsi a rendelkező rész megkülönböztetésénél határozza meg a diszpozitivitás és kógencia lényegét. Kógens szabályok azok, amelyek félre nem tehetőek, míg diszpozitívak az engedő, illetve hézagpótló szabályok. Kógens rendelkezések véleményük szerint az adott kérdésben feltétlenül kötelez, független attól, hogy arról a felek rendelkeztek –e, vagy sem. Míg a diszpozitív szabály csak akkor alkalmazandó, ha a felek eltérően nem rendelkeztek. Tanításuk szerint a polgári jogban a diszpozitív szabályok vannak túlsúlyban, annak eldöntéséhez, hogy melyik szabályról van adott esetben szó, több körülmény vizsgálata szükséges. Így lehet, hogy a „szóhangzatból”, szövegéből lehet következtetéseket levonni, de lehet, hogy a szabály tartalma, jogrendszerben elfoglalt jelentősége lesz a döntő.³⁶⁷

Tamás nem határozza meg a diszpozitív norma mibenlétét, hanem a kógenciából indul ki.

E szerint kógens, azaz kényszerítő szabályok azok, amelyek a jogviszony alanyait akaratuktól függetlenül kötelezik. Imperatív szabályok azok, amelyek feltétlenül érvényesülnek. Ezen kívüli szabályok lesznek a diszpozitívak, melyek csak akkor érvényesülnek, ha a felek másképpen nem rendelkeznek.³⁶⁸

Asztalos László a tényálláshoz akként fűzi hozzá a rendelkezést, mint a lehetséges, a megengedett vagy kötelezően előírt magatartás. A rendelkezés központi kérdése az emberi magatartás, amely lehet pozitív és negatív, azaz tevőleges és tartózkodó. Az előbbieket parancsoló, az utóbbiakat tiltó szabályoknak nevezi, melyek általában kógens jelleggel bírnak. A kógencia azt jelenti, hogy a jogi norma kötelező, azaz feltétlenül érvényes, a tényállás megvalósulása esetén a felek által félre nem tehető.

Diszpozitívak az eltérést engedő, hézagpótló, felhatalmazó, elősegítő, ösztönző normák, amelyek a polgári jog területén a leginkább elterjedtek. A „lehetőséget biztosító szabály a relatíve független, önálló alanyoknak cselekvésre, tartózkodásra vagy önkifejezésre

366 BÍRÓ György – LENKOVICS Barnabás: Magyar Polgári Jog. Általános Tanok. Novotni Kiadó, Miskolc 2006. 119.120.o.

367 VILÁGHY Miklós – EÖRSI Gyula: Magyar polgári jog. I. kötet Szerk: Világhy Miklós Tankönyvkiadó, Budapest 1962. 72-73. o.

368 TAMÁS Lajos: Magyar Polgári Jog, Általános rész Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Tankönyvkiadó, Bp. 1979, 71. o.

vonatkozóan a jogképességről, a cselekvőképességről, a szövetkezetek megalakításáról rendelkező szabályok, ilyenek a tulajdonjog alapvető szabályai is, és emellett természetesen a legnagyobb mértékben a szerződési szabályok.”³⁶⁹ Tehát ezek a szabályok jogilag megteremtik annak a lehetőségét az alanyoknak, hogy saját érdekeiknek megfelelően, öntevékenyen megvalósíthassák érdekeiket az adott gazdasági-társadalmi viszonyokban.

Sándor István szerint diszpozitív a rendelkezés, amikor megengedi az előírt magatartástól való eltérést a felek akarategységében. Ez lehet tilalmat korlátozó, és felhatalmazó rendelkezés. Kógens pedig az a norma, amelytől az eltérés nem lehetséges. Ezt egyúttal parancsoló, imperatív normának is nevezi.³⁷⁰

Van, aki jogszabály jogi érvényessége, érvényesülése szempontjából közelíti meg a diszpozitív szabályozás lényegét. E szerint a jogi norma diszpozitivitása a jogi norma érvényességének specifikus esete, tehát diszpozitív az a szabály, amelynek érvényessége a tényállás megvalósulása esetén mellőzhető, konkrét esetben csak akkor érvényesül, ha az alanyok eltérően nem rendelkeztek.³⁷¹

Láthatjuk, hogy diszpozitív szabály nem csak a szerződések jogában ismert, és nem csak egyféleképpen lehet értelmezni. Az igaz, hogy általános diszpozitív szabályt a szerződések területén alkalmaztunk, mely szerint a felek egyező akarattal eltérhetnek a Ptk.

szabályaitól, ha azt az adott norma nem tiltja. A magánjogi kódex más területén pedig diszpozitívnak mondhatunk egy szabályozást akkor, ha a feleknek a jogalkotó eltérést enged, vagy hézagpótló funkcióval bír, esetleg felhatalmaz. Az is igaz, hogy ha a kógenciából indulunk ki, nem feltétlenül mondhatjuk minden más szabályra, hogy diszpozitív, hiszen lehet klaudikálóan kógens is. Ez utóbbi a szerződések jogában azt jelenti, hogy valamelyik fél irányába eltérést enged, egyéb területen pedig, hogy az adott szabályozástól lehetséges ugyan eltérés, de csak valamilyen megkötéssel. Ilyenre példa

369 ASZTALOS László: Polgári jog. I. Általános rész II. Személyek, Állam és Jogtudományi Karok, Tankönyvkiadó, Bp. 1982. 49. o.

370 BOÓC Ádám-SÁNDOR István: Előadásvázlatok a polgári jog általános tanaiból, Patrociníum, Bp. 2012. 90-91. o.

371 PESCHKA Vilmos: A jogszabályok elmélete. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979. 74-76. o.

lehet az egyesületi alapszabály tartalmi elemeinek felsorolása.³⁷² A jogalkotó felsorolja azokat az elemeket, amelyeket az alapszabálynak – a jogi személyekre vonatkozó általános részben meghatározott kötelező tartalmi elemein kívül – tartalmaznia kell, azonban ez nem jelenti azt, hogy ennél több tartalmi elemet nem lehet belefoglalni, tehát nem tekinthetjük taxatív felsorolásnak.

A fentiekben bemutatásra került, hogy mely szabályok diszpozitívak, kógensek, vagy klaudikálóan kógensek. Most nézzük meg azt, hogy melyek lehetnek az eltérést engedő normák korlátai.

Korlátját egyrészt a kógens rendelkezések adják, amikor e feleknek nincs lehetőségük a jogszabálytól való eltérésre, máskülönben érvénytelenséget fog eredményezni. Másik korlátját az adja, hogy diszpozitív jogszabályok alkalmazása esetén is érvényesülnie kell a Ptk-ban meghatározott alapelveknek, így például a rendeltetésszerű joggyakorlás elve, a jóhiszeműség, és a joggal való visszaélés tilalma természetesen e körben is irányadó.³⁷³ Tilos az eltérés a definíciós szabályok alól, valamint az olyan normák alól, amelyek valamely jogintézménynek a lényegét magyarázzák.³⁷⁴ Definíciós szabályra példa lehet, amikor a jogalkotó meghatározza, hogy mikor beszélhetünk gazdasági társaságról.³⁷⁵ Ezektől a szabályoktól eltérni nem lehet, tehát a Ptk. szerint nem beszélhetünk nonprofit gazdasági társaságról, mert a fogalom szabályozás részét képezi az „üzletszerű gazdasági tevékenység”, és mivel ez egy kógens szabályozás, ettől eltérni nem lehet.³⁷⁶ A nonprofit gazdasági társaság pedig nem folytathat üzletszerű gazdasági tevékenységet.³⁷⁷ Lényeget magyarázó kógens szabályozás például az egyesületek esetében, hogy gazdasági

372 Ptk. 3:71. § (1)

373 A kógens és diszpozitív szabályozás lehetséges módszereiről teljes képet kaphatunk Metzinger Péter:

Diszpozitivitás és/vagy kogencia a magyar társasági jogban Fontes Iuris 2015/3-4. szám

374 JÓJÁRT Eszter: Diszpozitivitás a régi és az új Polgári Törvénykönyvben. Magyar Jog. 2014/12. szám

375 Ptk. 3:88. § (1)

376 Egyébként ezen a területen fel is merült a módosítás szükségessége, nevezetesen, hogy a nonprofit gazdasági társaságok szabályozását erre való tekintettel be kellene építeni a polgári jogi kódexbe.

377 E körben az Igazságügy Minisztérium is szükségesnek tartja a módosítást, és az erről szóló tájékoztató levélben ki is mondja, hogy ez egy kógens szabályozás, éppen ezért a nonprofit gazdasági társaságok szabályozásának beemelése szükséges a Ptk-ba. Általános indokolás az új cégtörvényhez. 2. Az új cégtörvényből kihagyandó, máshol szabályozandó jogkövetkezmények. Magyar Ügyvédi Kamara által 2016.

01. 15-én az ügyvédeknek küldött tájékoztató levél. A nonprofit gazdasági társaságok jelenlegi szabályozását a Cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V.

törvény 9/F. §.-a szabályozza.

tevékenységet elsődlegesen nem folytathat,³⁷⁸ hiszen az egyesület a nonprofit személyegyesülés alapvető formája.

Az általános diszpozitivitás alkalmazása esetében jóval nehezebb dolga van a jogalkalmazónak, mert minden egyes esetben meg kell vizsgálnia azt, hogy az adott szabály alól enged-e a jogalkotó, vagy az általános jogi norma eltérést. A kógens szabályok alkalmazása esetén viszont a jogalkotóra hárul nehezebb feladat, hiszen le kell fednie valamennyi lehetséges élethelyzetet a jogi normával, mert effajta szabályozásnak nem lehet hézagpótló funkciója. Tehát olyan területen célszerű a diszpozitív szabályozás általános szintű kimondása, ahol a jogalkalmazóknak széles szabadságot, magánakaratot, magánautonómiát kíván biztosítani a jogalkotó.