(Judgment of 7 June 2011, Application no. 30042/08)
1. Az ügy körülményei
A kérelmező Csüllög Zsigmondot 2006-ban ötévi fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélték.
2006. augusztus 17-én a kérelmezőt (még előzetes letartóztatottként) – a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának különleges Fogvatartást megállapító bizottsága döntése alapján – a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön ún. különleges biztonságú körletén (kbk) helyezték el. A kérelmezőt ezt követően egészen 2008. szeptember 23-ig – egy rövid, 2007. február 15. és március 27. közötti időszak kivételével – itt tartották fogva, IV. biztonsági csoportba sorolt elítéltként. (A IV. biztonsági csoport a legmagasabb biztonsági csoport,1 az ebbe a biztonsági csoportba sorolás alapesetben előfeltétele a különleges biztonságú zárkába, illetve kör-letre helyezésnek.2) A IV. biztonsági csoportba sorolást és a kbk-n való elhelyezését rendszeres időközönként felülvizsgálták és meghosszabbították,3 mindig indokolás nélkül (erre a magyar szabályozás szerint lehetőség van). A kbk.-n való elhelyezés kapcsán a kérelmező jogi képviselője panasszal fordult a Borsod-Abaúj-Zemp-lén Megyei Főügyészséghez és a Legfőbb Ügyészséghez, ez azonban nem vezetett eredményre – előbbi szerv például úgy nyilatkozott, hogy a kbk-ra helyezésről a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága dönthet, e tekintetben a megyei főügyészség nem jogosult intézkedni, de meglátása szerint a büntetés-végre-hajtás intézkedései jogszerűek voltak.
1 A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 42. §
(1) Az elítéltet a befogadási bizottság a fogva tartás biztonságára való veszélyesség növekvő mértéke szerint az I., a II., a III., illetve a IV. biztonsági csoportba sorolja. […]
(3) A (2) bekezdésben foglalt szempontok értékelése alapján […] d) a IV. biztonsági csoportba kell besorolni azt az elítéltet, akinél alapos okkal arra lehet következtetni, hogy az intézet rendjét súlyosan sértő cselekményt, szökést, a saját vagy mások életét, testi ép-ségét sértő vagy veszélyeztető magatartást fog tanúsítani, illetve ilyen cselekményt már elkövetett, és a biztonságos fogvatartás csak őrzéssel, kivételesen felügyelettel biztosítható.
2 A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet, 47. §
(1) A IV. biztonsági csoportba sorolt elítélt különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezhető.
(2) Különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezhető az elítélt akkor is, ha életének vagy testi épségének a védelme más módon nem biztosítható.
3 A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet, 43. § (1) Az elítélt biztonsági csoportba sorolását legalább évenként, a III. biztonsági csoportba soroltaknál legalább hat hónaponként, a IV. biztonsági csoportba soroltaknál legalább három hónaponként a befogadási bizottság felülvizsgálja. […]
47. § (6) Az elítélt különleges biztonságú körletre helyezését a bizottság legfeljebb hat hónapra rendelheti el, melyet az elhelyezés indokának fennállása esetén meghosszabbíthat. A különleges biztonságú körleten történő elhelyezés indokoltságát a bizottság hat hónaponként felülvizsgálja.
(7) A különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezést az elrendelő haladéktalanul megszünteti, ha annak indokai már nem állnak fenn.
Ami a kérelmező kbk-n való fogva tartásának körülményeit illeti, arra a következő szabályokat alkalmazták:
a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 47. §-a úgy rendelkezik, hogy a különleges biztonságú zárkában, illetve körleten elhelyezett elítélt állandó felügyelet alatt áll, az intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat, a zárkában egyedül kell elhelyezni, és zárkáját zárva kell tartani. Az így elhelyezett elítélt munkát a különlegesen kialakított körletré-szen belül, illetve a parancsnok által kijelölt helyen végezhet, az elítéltek öntevékeny szervezeteiben nem ve-het részt, az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő-eltöltési leve-hetőségeit csak a különlegesen kialakított körletrészen belül, illetve a parancsnok külön engedélyével veheti igénybe, és a magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható.
A fenti rendelkezések alkalmazásából adódó helyzetét súlyosbította, hogy a kérelmező látogatóival ki-zárólag üvegezett kabinban találkozhatott, zárkáját csak mesterséges fény érte, annak szellőzése nem volt megfelelő, zárkájában a nem elkülönített WC-nek nem volt sem ülőkéje, sem fedele, mindennap teljes testüregvizsgálatnak vetették alá, és a zárkán kívül kezét-lábát minden alkalommal megbilincselték – még az orvosi és fogorvosi vizsgálatok során sem vették le róla a kényszerítőeszközöket. A magánál tartható tárgyak köre – a Sátoraljaújhelyi Fegyház és börtön parancsnokának 41/2005. sz. intézkedése alapján is– rendkívül korlátozott volt.
2. A bíróság döntése
Csüllög Zsigmond jogi képviselője a Bírósághoz benyújtott kérelemben úgy érvelt, hogy a kbk.-n való fogva tartás fent ismertetett fizikai körülményei, valamint a foganatosítás kapcsán irányadó végrehajtási szabályok összességükben olyan súlyos hatást okoztak, hogy a különleges biztonságú körletben elhelyezés általános-ságban, és közvetlenül a kérelmező vonatkozásában is, az Egyezmény 3. cikkébe ütközően embertelen és megalázó bánásmódnak minősül, különös tekintettel arra, hogy a kérelmezőt izolálták a külvilágtól. A kére-lemben kifejtették azt is, hogy az elhelyezés, illetve az annak fenntartása tárgyában hozott döntés elleni jog-orvoslati lehetőség hiánya az Egyezmény 13. cikkébe ütközik.
Az Egyezmény 3. cikkének sérelme
A Bíróság döntésében úgy ítélte meg, hogy Csüllög Zsigmond nem volt teljes „érzékszervi elzártságban”, és
„izolációja részleges és relatív volt”.4 (A Bíróság arra hivatkozott, hogy a kérelmező fogadhatott és fogadott is látogatókat, találkozhatott a börtönlelkésszel, hozzájuthatott könyvekhez, és televíziót is nézhetett.)
Mindemellett azonban a Bíróság kiemelte, hogy a „magánzárkában” (vagyis jelen esetben a kbk-n) való fogva tartás „kizárólag kivételes és ideiglenes intézkedés lehet, figyelemmel annak a fogva tartott személyisé-gére gyakorolt negatív hatására. Számos, a kérelmezővel szemben alkalmazott korlátozó intézkedés azonban – mint például annak megtiltása, hogy órát vagy teafiltert tartson magánál, vagy a zárkájában tartható köny-vek számának korlátozása […] – nem kapcsolható össze ésszerűen az izoláció szándékolt céljával, vagyis
4 § 33.
a szökés kísérletének megakadályozásával.”5 A Bíróság kitért továbbá arra is, hogy biztonsági szempontból semmi nem indokolta, hogy a kérelmezőt a zárkán kívül minden esetben megbilincseljék. A döntés szerint
„semmi sem utalt arra, hogy a kérelmező megzavarná a büntetés-végrehajtási intézet rendjét”, és „nincs bizonyíték arra nézve, hogy az intézkedést a kérelmező olyan személyiségjegyei miatt alkalmazták volna, amelyek biztonsági kockázatot jelentettek más fogvatartottak, a büntetés-végrehajtási dolgozók vagy saját maga vonatkozásában”.6
A strasbourgi bírák kitértek arra is, hogy a hatóságok nem hoztak fel érdemi indokokat a kbk-n való elhe-lyezés, illetve az elhelyezés meghosszabbítása kapcsán, „indokolás hiányában [viszont] a vitatott korlátozás önkényesnek tekintendő. A sérülékeny személyekkel, így a fogvatartottakkal szemben alkalmazott önkényes korlátozó intézkedések elkerülhetetlenül hozzájárulnak az alárendeltség, a teljes függés, a gyengeség, és, következésképpen, a megalázottság érzéséhez. A hatóságok semmilyen intézkedést nem tettek annak ér-dekében, hogy ellensúlyozzák a hosszúra nyúló kbk-n való elhelyezésnek a kérelmező fizikai és mentális állapotára gyakorolt negatív hatásait. A Bíróság álláspontja szerint a szabad levegőn tartózkodásra vagy a sportolásra nyitva álló korlátozott lehetőségek a jelen ügy körülményei között nem tekinthetők alkalmasnak arra, hogy ezeket a negatív hatásokat ellensúlyozzák, különösen mivel a kérelmező minden esetben csak megbilincselve mozoghatott egy egyébként biztonságos környezetben.”7
Összességében a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy „a kérelmezővel szemben hosszú ideig alkal-mazott szigorú rezsim és a fogva tartási körülmények kumulatív hatásai olyan szenvedést kellett okozzanak a kérelmezőnek, amely meghaladta a fogva tartással elkerülhetetlenül együtt járó mértéket”.8 A bíróság szerint így a sérelem elérte az Egyezmény 3. cikke alkalmazásához szükséges minimális mértéket: a kérelmező embertelen és megalázó bánásmódnak volt kitéve, vagyis a Magyar Köztársaság megsértette az Egyezmény 3. cikkét.
Az Egyezmény 13. cikkének sérelme az Egyezmény 3. cikkével összefüggésben
A kérelmező sérelmezte, hogy a kbk-ra helyezése, illetve a IV. biztonsági csoportba sorolása tekintetében nem állt rendelkezésére hatékony jogorvoslat, és mivel e döntések indokát nem közölték vele, az általános panasztételi jog sem minősülhetett hatékony jogorvoslatnak, hiszen nem tudta érdemben megtámadni a dön-tést. A kormány azzal érvelt, hogy a kérelmező kapcsolatai alapján nem lehetett kizárni, hogy szökését a büntetés-végrehajtási intézeten kívülről segítenék, és komoly biztonsági oka volt annak, hogy nem osztották meg a kérelmezővel a biztonsági csoportba sorolásának indokait (védeni akarták azt a személyt, aki az annak alapjául szolgáló információkat szolgáltatta). A kormány kitért arra is, hogy kérelmező élt panasztételi jogával,
5 § 34.
6 § 36.
7 § 37.
8 § 38.
ám a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség nem találta egyezménysértőnek a kérelmező fogva tartási körülményeit.
A Bíróság döntésében hangsúlyozta: az Egyezmény 13. cikkének sérelme kapcsán figyelembe kell venni a 6. cikkben foglaltakat is, a tisztességes eljárás követelményének és a fegyveregyenlőség elvének érvé-nyesülése pedig alapvető feltétele annak, hogy a jogorvoslat hatékony legyen. A döntés úgy fogalmaz: „Nem tekinthető hatékonynak a jogorvoslat abban az esetben, ha nem biztosítottak a kérelmező számára a jogkor-látozó döntés megtámadását lehetővé tevő minimális feltételek. Mindemellett a jogorvoslatról döntő nemzeti hatóságnak függetlennek kell lennie, és képesnek kell lennie arra, hogy jogorvoslatot nyújtson.”9 A strasbourgi bíróság elismerte, hogy a magyar ügyészség független, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „a biztonsági cso-portba sorolás indokaira vonatkozó megfelelő információk hiányában sem az ügyészség, sem a fogvatartottak nincsenek olyan helyzetben, hogy felülvizsgálják vagy megtámadják a büntetés-végrehajtási szervezet dön-téseit”.10 A Bíróság hozzátette azt is, hogy az indokul szolgáló információ megosztásának nem feltétlenül kell együtt járnia az információ forrásának felfedésével. A döntés kitért arra, hogy maga a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség ismerte el, hogy a kbk-ra helyezés kapcsán nem jogosult intézkedni – az ügyészséghez fordulás lehetősége ezért sem tekinthető hatékony jogorvoslatnak.
A strasbourgi bíróság szerint, arra tekintettel, hogy az ügyben nem érvényesült a fegyveregyenlőség elve, hiszen a kérelmező alapvető információkhoz nem juthatott hozzá az Egyezmény 3. cikkében foglaltak sértését eredményező döntések indokait illetően, az ügyészségnek pedig nem volt hatásköre a döntés meg-változtatására, megvalósult az Egyezmény 13. cikkének sérelme a 3. cikkel összefüggésben.
A strasbourgi bíróság egyhangúlag hozta meg az egyezménysértést megállapító döntését, és 6000 euró jóvátételt, valamint 2680 euró perköltséget ítélt meg a kérelmezőnek. Az ügyben Csüllög Zsigmondot Győző Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje képviselte.
3. Az ügy utóélete
A Magyar Helsinki Bizottság évek óta hangsúlyozza hazai és nemzetközi fórumokon, hogy a magyarországi különleges biztonságú körletekre vonatkozó szabályok nem felelnek meg az európai emberi jogi normáknak, sem az embertelen, megalázó bánásmód tilalmára vonatkozó, sem pedig a hatékony jogorvoslathoz való jog követelményének – ezt a kritikát a strasbourgi bíróság döntése mindenben alátámasztotta. A szervezet 2011.
június 8-i sajtóközleményében úgy fogalmazott: „A strasbourgi bíróság ítéletéből egyértelműen következik, hogy a hazai különleges biztonságú körleteket át kell építenie az államnak, javítania kell a fogvatartási körül-ményeken és a jogorvoslati lehetőségeken is.”
A belügyminisztérium és a büntetés-végrehajtás országos Parancsnoksága (bVoP) azonban látványosan nem értett egyet a döntéssel: a strasbourgi bíróság ítéletének nyilvánosságra hozatala nyomán kiadott közle-ményeik szerint Csüllög Zsigmond fogva tartása jogszerű és szakszerű volt. A közleményekből az is kiderült,
9 § 46.
10 § 48.
hogy a BVOP és a Belügyminisztérium szerint a szervezett bűnözésben részt vevő fogvatartottakat indokolt az emberi Jogok európai bírósága által kifogásolt szabályok szerint és körülmények között fogva tartani.
A nyilatkozatok nyomán a Magyar Helsinki Bizottság nyílt levéllel fordult Pintér Sándor belügyminiszterhez, hangsúlyozva, hogy a Belügyminisztérium és a BVOP által megfogalmazott álláspont vállalhatatlan, és szak-mailag nem megalapozott.11
Rendkívül pozitív fejlemény viszont, hogy a jogalkotás során figyelembe vették a strasbourgi bíróság dönté-sét: a 2011. november 14-én elfogadott, az egyes büntető vonatkozású törvények módosításáról szóló T/4657.
számú törvényjavaslat megteremtette a különleges biztonságú zárkába vagy körletbe helyezés elleni jogor-voslat – a büntetés-végrehajtási bíróhoz való fellebbezés – lehetőségét.
(Fordította és összefoglalta: Novoszádek Nóra)
11 A nyílt levél teljes szövege itt olvasható: http://helsinki.hu/dokumentum/nyilt_level_Pinter_Sandornak_20110610.pdf.