Nemzetközi emberi Jogok
e-olvasókönyv
Szakmai lektor: körtvélyesi zsolt
Szerkesztette: Halmai Gábor, JuHász Gábor, maJtényi balázs, salát orsolya
Fordítók: Győri Gábor, Kállai Péter, NovoszádeK Nóra, MajtéNyi balázs, salát orsolya
Az anyag egységesítésében közreműködtek:
altsach szabiNa, halász Péter, Gruber aNdrea, Kállai Péter, Köves Nóra, Martos aNNa borbála
Az elektronikus kiadvány a tÁmoP-4.1.2-08/2/A/kmr-2009-0043 –
„A szociálpolitikus és a szociális munkás képzés megújítása az ELTE és a BCE együttműködésében”
(SzoCmeg) projekt keretében készült.
Szerkesztés © Szerkesztők, 2012 Hungarian translation © Fordítók, 2012
Hungarian edition © ELTE TáTK, 2012
Budapest, 2012
TarTalom
b
evezetés: t
aNulMáNyoK1 4
Kis jáNos: Az állam semlegessége ... 15
I. Előzetes megállapítások ... 16
ii. Semlegesség mint diszkriminációmentesség ... 19
iii. Semlegesség mint közös alapok ... 21
iV. ellenvetések a semlegesség elméletével szemben ... 24
V. Még egyszer a semlegességről mint diszkriminációmentességről ... 26
VI. Még egyszer a semlegességről mint közös alapokról ... 31
Vii. Vallási semlegesség ... 35
Jegyzetek ... 39
arMiNvoN boGdaNdy – Matthias KottMaNN – carliNo aNtPöhler – johaNNa dicKscheN – siMoN heNtrei – Maja sMrKolJ: Fordított „Solange” ... 43
i. bevezetés ... 43
ii. A tagállamokkal szembeni uniós alapjogvédelem három problémája ... 45
1. médiaszabadság: egy veszélyeztetett alapjog ... 45
2. Alapjogok a tagállamokban: dolga-e az eU-nak? ... 46
3. Hol ér véget az uniós jog „alkalmazási területe”? ... 47
iii. Az uniós polgárság mint az alapjog lényeges tartalma védelmének dogmatikai alapja ... 49
1. Az európai (állam)polgárság eszméje ... 49
2. Az uniós polgárság „központi magva” ... 50
3. Alapvető státusz és alapjogok ... 51
iV. egy fordított Solange-doktrína alapvonalai ... 52
1. Az eUSz 2. cikke és az alapjogok lényeges tartalma ... 52
2. Az alapjog lényeges tartalma betartásának vélelme ... 54
3. Három ellenvetés, három cáfolat ... 55
Jegyzetek ... 57
christoPh Möllers: Alkotmányozó hatalom – alkotmány – alkotmányosság ... 71
i. Alkotmányos retorika: a jelentés szintjei ... 71
ii. Alapvetés: az alkotmány két típusa ... 73
1. Az uralom megalapozása: az alkotmány mint a jog politizálása ... 73
2. A hatalom formálása: az alkotmány mint a politika jogiasodása ... 75
3. Alapvetés: az alkotmány mint a politika és a jog összekapcsolódása ... 78
iii. Az alkotmányos vita állása – kritikus áttekintés ... 80
1. A nemzetállam és az európai jog autonómiája ... 80
2. Alkotmányos elemek – alkotmányos funkciók ... 81
3. Heteronómia, autonómia és az uniós jog töredezettsége ... 83
4. A vita frontvonalainak korlátozott relevanciája ... 85
iV. Az európai alkotmány három fogalma ... 86
1. A nép alkotmányozó hatalma – mint az egyenlő szabadság kritériuma ... 86
2. Alkotmány: az európai Szerződések mint az unió alaki alkotmánya ... 89
3. Alkotmányosodás ... 95
V. európai alkotmányjog – egy jogi terület és annak tudományos világa ... 99
Vi. Utószó: az alkotmánytól a reformig ... 101
1. Alkotmányos deliberáció: európai konvent és kormányköziség ... 101
2. Alkotmányos momentumok: a politika kívül marad ... 102
3. Alkotmányos őszinteség: az alkotmányos nominalizmus határai ... 103
Jegyzetek ... 105
catheriNe duPré: Az emberi méltóság a 2011-es magyar Alaptörvényben ... 123
bevezetés ... 123
Determináltság ... 125
A méltóság kiterjedése. Értelmezések és zavarok ... 127
A viharfelhők középpontjában: az Alkotmánybíróság hatásköre ... 132
Sokatmondó hallgatások ... 133
Az emberi méltóság európai magjának hiányzó elemei ... 133
inherens méltóság ... 134
A demokrácia megalapozása ... 135
összegzés ... 137
Jegyzetek ... 138
j
oGeseteK146
i. Élethez és emberi méltósághoz való jog ... 146A halálbüntetés – egyesült Államok és Dél-Afrika ... 147
A halálbüntetés I. – Gregg kontra Georgia-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 428 U.S. 153 (1976) ... 147
A halálbüntetés II. – State kontra Makwanyane és társa-eset, Alkotmánybíróság (Dél-Afrika) – 1995 (3) SALr 391 (CC) ... 150
Az emberi méltóság és az élethez való jog egyes aspektusai – Németország, EJEB ... 158
Általános személyiségi jog – Lüth-eset, Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország) – BVerfGE 7, 198 (1958) ... 158
tényleges életfogytiglani börtönbüntetés, Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország) – BVerfGE 45, 187 (1977) ... 164
A kínzás tilalma – gäfgen kontra Németország-eset, eJeb – 22978/05. számú kérelem ... 167
A „Csüllög kontra Magyarország”-eset (Judgment of 7 June 2011, Application no. 30042/08) ... 169
A „Gubacsi kontra Magyarország”-eset (Judgment of 28 June 2011, Application no. 44686/07) .... 174
Az emberi méltóság a magyar Ab gyakorlatában i. ... 177
Általános személyiségi jog – 8/1990. (iV. 23.) Ab határozat ... 177
A vérségi származás megismerésének joga – 57/1991. (Xi. 8.) Ab határozat ... 179
A házasságkötéshez való jog – 22/1992. (iV. 10.) Ab határozat ... 182
A biztonsági öv kötelező használata – 60/1993. (XI. 29.) AB határozat ... 183
A testi integritáshoz való jog – 75/1995. (Xii. 21.) Ab határozat ... 185
Az emberi méltóság a magyar Ab gyakorlatában ii. ... 187
egészségügyi önrendelkezés – 36/2000. (X. 27.) Ab határozat ... 187
Dohányreklám – 37/2000. (X. 31.) Ab határozat ... 191
Szabad orvosválasztás – 56/2000. (Xii. 19.) Ab határozat ... 193
Névjog – 58/2001. (Xii. 7.) Ab határozat ... 195
Kötelező védőoltás – 39/2007. (VI. 20.) AB határozat ... 199
Családon belüli erőszak – 53/2009. (V. 6.) AB határozat ... 203
Az élethez való jog – magyarország ... 206
Halálbüntetés – 23/1990. (X. 31.) Ab határozat ... 206
Rendőri fegyverhasználat – 9/2004. (III. 30.) AB határozat ... 209
Az abortusz – USA, Németország ... 213
Abortusz I. – Roe kontra Wade-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 410 U.S. 113 (1973) .. 213
Abortusz II. – Délkelet-pennsylvaniai Családtervezési Szolgálat kontra Casey-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 505 U.S. 833 (1992) ... 215
Abortusz iii. – Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország) (BVerfGE 39, 1 (1975) ... 223
reprodukciós jogok – magyarország ... 227
Abortusz i. – 64/1991 (Xii. 17.) Ab határozat ... 227
Abortusz ii.: A dávodi ügy – bH (bírósági határozatok) 1998/372 ... 232
Abortusz iii. – 48/1998. (Xi. 23.) Ab határozat ... 234
A művi meddővé tételről – 43/2005. (XI. 11.) AB határozat ... 238
Az eutanázia – Egyesült Államok, Kanada ... 242
Eutanázia I. – Cruzan kontra Missouri Egészségügyi Minisztérium vezetője-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 497 U.S. 261 (1990) ... 242
Eutanázia II. – Washington kontra Glucksberg-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok)
– 521 U.S. 702 (1997) ... 246
Eutanázia III. – Rodriguez kontra Brit-Kolumbia, Legfelső Bíróság (Kanada) – 3 S.C.r. 519. (1993) ... 249
Az eutanázia – magyarország ... 253
Eutanázia I. – a Binder-eset – BH (Bírósági határozatok) 1996, 349. ... 253
eutanázia ii. – 22/2003. (iV. 28.) Ab határozat ... 261
A kábítószer-fogyasztás ... 265
Kábítószer I.: hasiseset, Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország) – BVerfGE 90, 145 (1994) 265 Kábítószer II.: New Jersey kontra T. L. O.-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 469 U.S. 325 (1985) ... 266
A drogfogyasztás büntetőjogi szabályozása – 54/2004. (XII. 13.) AB határozat ... 268
Szexuális autonómiák ... 273
Transzszexuális eset I., Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország) – BVerfGE, 49, 286 (1978) 273 transzszexuális eset ii., Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország) – BVerfG, 1 BvL 10/05 (2008) ... 274
Szexuális oktatás eset, Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország) – BVerfGE, 47, 46 (1977) .. 278
Házasság, család, magánélet ... 279
Homoszexualitás I.: Bowers kontra Hardwick-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) –478 U.S. 186 (1986) ... 279
Homoszexualitás II.: Lawrence és mások kontra Texas-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 539 U.S. 558 (2003) ... 281
bejegyzett élettársi kapcsolat – 154/2008. (Xii. 17.) Ab határozat ... 285
ii. A hátrányos megkülönböztetés tilalma 1. ... 288
európa tanács: emberi jogok európai bírósága ... 289
Diszkriminációtilalom i.: opuz törökország elleni ügye (33401/02. számú kérelem) ... 289
Diszkriminációtilalom ii.: gütl Ausztria elleni ügye (49686/99. számú kérelem) ... 291
Diszkriminációtilalom iii.: D. H. és mások Csehország elleni ügye (57325/00. számú kérelem) ... 292
A rasszizmus és intolerancia elleni európai bizottság 13. számú általános ajánlása ... 295
európai Unió: európai bíróság ... 303
Hátrányos megkülönböztetés i.: Sonia Chacón Navas kontra eurest Colectividades SA-eset (C-13/05. sz. ügy) ... 303
Hátrányos megkülönböztetés ii.: Werner mangold kontra rüdiger Helm-eset (C-144/04. sz. ügy) 318 Egyesült Államok Legfelső Bírósága ... 338
Hátrányos megkülönböztetés I.: Brown kontra Topeka Oktatási Tanácsa-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – afroamerikai szegregáció ... 338
Hátrányos megkülönböztetés II.: Metro Broadcasting kontra FCC-eset, 497 U. S. 547 (1990) ... 340
magyarországi Ab határozatok ... 343
Egyenlőségfogalom, pozitív diszkrimináció – 9/1990. (IV. 25.) AB határozat ... 343
Egyenlőség és emberi méltóság – 61/1992. (XI. 20.) AB határozat ... 345
Diszkrimináció a meddőségkezelésben – 18/2001. (VI. 1.) AB határozat ... 346
iii. A hátrányos megkülönböztetés tilalma 2. – Szexuális kisebbségek ... 348
eNSz emberi Jogi bizottság ... 349
LMBT aktivista – Toonen kontra Ausztrália-eset, 488/1992 sz. beadvány: Ausztrália, 1994. 04. 04. – CCPr/C/50/D/488/1992. ... 349
európa tanács: emberi Jogok európai bírósága ... 353
Egyedülálló homoszexuális férfi általi örökbefogadás – Fretté kontra Franciaország-eset (36515/97. sz. kérelem) ... 353
Az apa homoszexuális beállítottságának szerepe gyermekelhelyezésnél – Salgueiro da Silva mouta kontra Portugália-eset (33290/96. sz. kérelem) ... 356
Szexuális orientáció és örökbefogadás – e. b. Franciaország elleni ügye (43546/02. sz. kérelem) ... 364
Nemátalakító műtét – Schlumpf kontra Svájc-eset (29002/06. sz. kérelem) ... 366
Egyenlőség Napjai – Bączkowski és mások kontra Lengyelország-eset (1543/06. sz. kérelem) .... 368
európai Unió: európai bíróság ... 370
transzszexuális társ kizárása az özvegyi nyugdíjból – k. b. és a National Health Service Pensions Agency-eset ... 370
Azonos nemű élettársak közös örökbefogadási joga – Du Toit és mások kontra Népjóléti miniszter és mások-eset ... 379
Az egyenlő védelem elve – Romer, Colorado kormányzója és mások kontra Evans és mások, Legfelső Bíróság (Colorado) – 94-1039. sz. beadvány ... 380
Alkotmánybírósági döntések ... 382
A német Alkotmánybíróság döntése az azonos nemű párok életközösségéről és a házasság védelméről, BVerfGE 105, 303 (2002) ... 382
Az osztrák Alkotmánybíróság végzése a beleegyezési korhatárról ... 402
magyarországi esetek ... 411
Azonos neműek élettársi kapcsolata, házassága – 14/1995. (iii. 13.) Ab határozat ... 411
Szexuális irányultság egyház által alapított felsőoktatási intézményben – Háttér Társaság kontra Károli Gáspár Református Egyetem-eset, bH 14/2006. ... 414
iV. kisebbségi jogok ... 421
eNSz emberi Jogi bizottság ... 422
Egyéni jog és közösséghez tartozás – a Kitok-eset, CCPr/C/33/D/197/1985. ... 422
európa tanács: emberi Jogok európai bírósága ... 430
kisebbségi hagyományok és a diszkrimináció tilalma-eset (49151/07. sz. kérelem) ... 430
Sejdić és Finci kontra Bosznia-Hercegovina-eset (27996/06. és 34836/06. sz. kérelmek) ... 433
Egyesült Államok Legfelső Bírósága ... 437
A Morton kontra Mancari-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 417 U.S., 535 (1974) ... 437
A Rice kontra Cayetano (Hawaii kormányzója)-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 98-818. sz. ... 439
Franciaország: Alkotmánytanács ... 442
Korzika státusza I. – autonómia a kisebbség formális elismerése nélkül, 1991. május 9-i 91-290. DC döntés ... 442
Korzika státusza II. – autonómia a kisebbség formális elismerése nélkül, 2002. január 17-i, 2001-454 DC döntés ... 449
Német Alkotmánybíróság ... 457
A preferenciális kisebbségi képviseletről (Urteil des zweiten Senats vom 5. April 1952– 2 bvH 1/52) ... 457
magyarországi Ab határozatok ... 462
kedvezményes mandátumszerzés – 34/2005. (iX. 29.) Ab határozat összefoglalása ... 462
kisebbségek parlamenti képviselete – 35/1992. (Vi. 10.) Ab határozat ... 466
kisebbségi nyilvántartás – 45/2005. (Xii. 14.)Ab határozat ... 467
Új kisebbség elismerése – 2/2006. (i. 30.) Ab határozat ... 471
V. A véleménynyilvánítás szabadsága ... 474
A politikai beszéd ... 475
New York Times Co. kontra Sullivan-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok), 376 U.S. 254 (1964). ... 475
Közszereplők bírálhatósága – 36/1994. (VI. 24.) AB határozat ... 479
Lingens kontra Ausztria-eset, Emberi Jogok Európai Bírósága, 8 E.H.R.R. 407 (1986). ... 482
A gyűlöletbeszéd ... 485
Gitlow kontra New York-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 268 U.S. 652 (1925) ... 485
R.A.V. kontra St. Paul, Minnesota városa ügy, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 505 U.S. 377 (1992) ... 488
Virginia kontra Black és társai-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 538 U.S. 343 (2003) ... 493
Jersild kontra Dánia-eset, emberi Jogok európai bírósága (1994) 298 eur. Ct. H.r. (ser. A); 19 e.H.r.r. 1. ... 496
Robert Faurisson kontra Franciaország-eset, eNSz emberi Jogi bizottság – UN Doc oCPr/58/D/550/1993 (1996) ... 501
közösség elleni izgatás i. – 30/1992. (V. 26.) Ab határozat ... 504
közösség elleni izgatás ii. – 12/1999. (V. 21.) Ab határozat ... 507
közösség elleni izgatás iii. – 18/2004. (V. 25.) Ab határozat ... 509
közösség elleni izgatás iV. – 95/2008. (Vii. 3) Ab határozat ... 511
Gyűlöletbeszéd (polgári jog) – 96/2008. (VII. 3.) AB határozat ... 515
Nemzeti jelkép – 13/2000. (V. 12.) Ab határozat ... 518
önkényuralmi jelkép i. – 14/2000. (V. 12.) Ab határozat ... 521
Önkényuralmi jelkép II. – Vajnai Attila kontra Magyarország-eset, emberi Jogok európai bírósága ... 524
A kereskedelmi beszéd ... 527
gazdasági reklám i. – 1270/b/1997. Ab határozat ... 527
gazdasági reklám ii. – 23/2010. (iii. 4.) Ab határozat ... 530
A sajtó, a rádiózás és a televíziózás szabadsága ... 533
Sajtószabadság, ügyészi cenzúra – 20/1997. (III. 19.) AB határozat ... 533
médiatörvény – 37/1992. (Vi. 10.) Ab határozat ... 536
Csonka kuratóriumok – 2/1999. (Vi. 30.) Ab határozat ... 539
A kiegyensúlyozottság követelménye – 1/2007. (i. 18.) Ab határozat ... 542
Vi. Az információs jogok ... 544
Adatvédelem ... 545
A kommunikáció titkossága eset [Klass-esetként ismert], Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország) BVerfGE 30, 1 (1970) ... 545
Pártok és társadalmi szervezetek vezetőinek vagyonnyilatkozata – 20/1990. (X. 4.) AB határozat . 550 Személyi szám – 15/1991. (iV. 13.) Ab határozat ... 552
A közérdekű adatok nyilvánossága ... 555
Lusztrációs eset, Alkotmánybíróság (Cseh köztársaság) Pl. US 1/92 (Sb.) ... 555
Átvilágítás – 60/1994. (Xii. 24.) Ab határozat ... 558
Közérdekű adatok I. – Társaság a szabadságjogokért kontra Magyarország-eset, emberi Jogok európai bírósága (indítvány száma 37374/05) ... 562
Közérdekű adatok II. – Kenedi János Magyarország elleni ügye, emberi Jogok európai bírósága (31475/05. számú kérelem) ... 565
Vii. A gyülekezés és az egyesülés szabadsága ... 567
A gyülekezés szabadsága ... 568
gyülekezési jog i. – 55/2001. (Xi. 29.) Ab határozat ... 568
A spontán gyülekezés szabadsága – Bukta és mások kontra Magyarország-eset, európai Jogok európai bírósága (25691/04 sz. kérelem) ... 572
gyülekezési jog ii. – 75/2008. (V. 29.) Ab határozat ... 580
Náci gyűlések tilalma – Hess-eset, Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország) ... 584
Az egyesülés szabadsága ... 590
Szocialista Birodalmi Párt (Sozialistische Reichspartei)-eset, Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország) BVerfGE 2, 1 (1952) ... 590
Döntés a Rekvényi László kontra Magyarország-esetben,
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete (Strasbourg, 1999. május 20.) ... 593
Fejkendőviselés – Refah Párt kontra Törökország-eset, emberi Jogok európai bírósága ... 608
Az egyesülési jog korlátozása – Fővárosi Főügyészség kontra Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület-eset, Fővárosi Ítélőtábla (738/2009/7.) ... 612
Viii. A politikai és részvételi jogok ... 624
A választójog ... 625
A választók azonosítása – Új Nemzeti Párt kontra Dél-Afrika-eset, Alkotmánybíróság (Dél-Afrika) – 999 (3) SALr 191 (CC). ... 625
A választójog elvesztése – Harper kontra Virginia állam választási bizottsága-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 383 U.S. 663 (1966) ... 630
Külföldi szavazók esete, Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország) – BVerfGE 83, 37 (1990) ... 632
Kramer kontra Union Free School District/Egyesített Iskola Körzetek-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 395 U.S. 621 (1969). ... 634
Haig kontra Kanada-eset, Legfelső Bíróság (Kanada) – [1993] 2. S.C.R. 995 ... 637
Tartományi választókerületek határai, Legfelső Bíróság (Kanada) – [1991] 2 S.C.R. 158. ... 639
kurokawa kontra Chiba Prefektúra Választási bizottság-eset, Legfelső Bíróság (Japán) – 30 Minshu 3, 223. o. (1976) ... 642
A választókerületek határai – Shaw kontra Reno-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 509 U.S. 630 (1993) ... 644
Parlamenti választókerületek felosztása, Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország) – BVerfGE 16, 130 (1963) ... 648
Választások Új-Kaledóniában, Alkotmányos tanács (Franciaország) – 85-196 DC, 1985. augusztus 8. ... 651
Állampolgárok Egyesülete kontra Szövetségi Választási Bizottság-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) – 558 U.S (2010) ... 653
Hirst kontra Egyesült Királyság-eset, Emberi Jogok Európai Bírósága, Nagykamara, 2005. június 25. ... 667
Választójog elvesztése gondnokság alatt – Kiss Alajos Magyarország elleni ügye, emberi Jogok európai bírósága ... 669
A szavazás napján külföldön tartózkodók – 3/1990. (iii. 28.) Ab határozat ... 671
A parlamenti küszöb – 3/1991. (ii. 7.) Ab határozat ... 673
Nem lakóhelyen szavazók szavazatának egyenlősége – 6/1991. (II. 28.) AB határozat ... 674
A választójog egyenlősége – 22/2005. (VI. 17.) AB határozat ... 675
A nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletéről I. – 34/2005. (IX. 29.) AB határozat ... 678
A nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletéről II. – 45/2005. (XII. 14.) AB határozat ... 680
Népszavazás ... 682
Santiago kontra Választási Bizottság-eset, Legfelső Bíróság (Fülöp-szigetek)
– 270 S.C.r.A. 106 (1997) ... 682
Vélemény az ukrán Alkotmányra vonatkozó népszavazásról, A Joggal a Demokráciáért európai bizottság (Velencei bizottság) – Cdl (2000) 4. rev. ... 686
Népszavazás az Országgyűlés feloszlásáról – 2/1993. (I. 22.) AB határozat ... 690
Kötelező és fakultatív népszavazás – 52/1997. (X. 14.) AB határozat ... 692
Népszavazás alkotmánymódosításról – 25/1999. (Vii. 7.) Ab határozat ... 695
Költségvetési tilalom, nyugdíjemelés – 51/2001. (XI. 29.) AB határozat ... 697
Népszavazás a kettős állampolgárságról – 5/2004. (III. 2.) AB határozat ... 700
Népszavazás az európai Unió Alkotmányáról – 58/2004. (Xii. 14.) Ab határozat ... 703
Népszavazás a képzési hozzájárulásról i. – 15/2007. (iii. 9.) Ab határozat ... 705
Népszavazás a vizitdíjról – 16/2007. (iii. 9.) Ab határozat ... 708
A népszavazás kötőereje – 27/2007. (V. 17.) AB határozat ... 710
Népszavazás a képzési hozzájárulásról ii. – 32/2007. (Vi. 6.) Ab határozat ... 713
Népszavazás a kórházi napidíjról 33/2007. (Vi. 6.) Ab határozat ... 715
Népszavazás elrendelése elleni kifogás – 130/2008. (Xi. 3.) Ab határozat ... 717
iX. Lelkiismereti és vallásszabadság ... 721
ENSZ Emberi Jogi Bizottság, 22. számú általános kommentár (1993) ... 722
Dohány ateista-ügy, Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország), 1 BvR 59/56 (1960) ... 725
Olasz szcientológiaügy, Legfelső Bíróság (Olaszország) (1997) ... 728
Torcaso kontra Watkins-eset, 367 U.S. 488 (1961) ... 731
Vérátömlesztés megtagadása – segítségnyújtás elmulasztása, Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország) BVerfGE 32, 98 (1971) ... 733
Adománykérés – Cantwell kontra Connecticut-eset, 310 U.S. 296 ... 736
Felekezetközi iskola, Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország), BVerfGE 41, 29 (1975) ... 738
Foglalkoztatási részleg kontra Smith-eset, 494 U.S. 872 (1990) ... 742
Osztálytermi feszület, BVerfGE 93, 1 (1995) ... 753
X. Az eljárási jogok ... 759
A személyi szabadság garanciái ... 760
Szabadlábra helyezés – Ilaşcu és társai kontra Moldova és Oroszország-eset, (Sajtónyilatkozat, 2004) ... 760
Előzetes letartóztatás –Darvas kontra Magyarország-eset, (Judgment of 11 January 2011, Application no. 19547/07) ... 768
A tisztességes eljáráshoz való jog ... 771
A bíróság megsértése– Kyprianou kontra Ciprus-eset, (Részlet a sajtóközleményből) ... 771
A kihallgatás – miranda kontra Arizona-eset 384 U.S. 436 (1966) ... 777
egészségügyi károsodás – roche kontra egyesült királyság-eset
(Részletek a sajtóközleményből) ... 785
kényszerkezelés – Storck kontra Németország-eset (2005) ... 791
magyarországi jogesetek ... 801
Maffiatörvény – 1/1999. (II. 24.) AB határozat ... 801
A keresetlevél benyújtásának (Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatban értelmezett) határidejéről – 70/2006. (XII. 13.) AB határozat ... 805
Xi. A tulajdonhoz való jogok ... 809
Lochner kontra New York-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) 198 U.S. 45 (1905) ... 810
Tulajdonhoz való hozzáférés – Loizidou kontra Törökország-eset, emberi Jogok európai bírósága ... 814
Ingatlantulajdon használatának korlátozása – Pennsylvania Coal kontra Mahon-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok) 260 U.S. 393 (1922) ... 825
Kisajátítási jog – Hawaii Housing Authority kontra Midkiff-eset, 467 U.S. 229 (1984) ... 829
Tulajdoni garancia – Hamburg árvízkontroll-eset, Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország) BVerfGE 24, 367 ... 833
Bérleti díj – Mellacher és mások kontra Ausztria-eset, 12 eHrr 391 (1989) ... 839
broniowski kontra Lengyelország-eset (A hivatalvezető által kibocsátott sajtónyilatkozat) A Nagykamara ítélete ... 847
Együttdöntési törvény, Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország), BVerfGE 50, 290 ... 852
Xii. A menedékjog ... 858
Fogva tartás és kitoloncolás – C. kontra Ausztrália-eset, emberi Jogi bizottság [HRC], 900/1999. sz. (2002) ... 859
Kitoloncolás – A. T. kontra Franciaország-eset, CAT 300/2006, 2007. május 11. ... 866
A kínzás tilalma – Abdolkhani és Karimnia kontra Törökország-eset, 30471/08. sz. kérelem ... 871
N. kontra Egyesült Királyság-eset, 26565/05. sz. kérelem ... 873
Kiutasítás – N. kontra Finnország-eset, Emberi Jogok Európai Bírósága, 38885/02. sz. kérelem ... 875
Jogosultság nemzetközi védelemre, menekültkénti elismerés – Nawras Bolbol kontra Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH)-eset, C-31/09. sz. (2010) ... 877
megalapozott félelem – bevándorlási és Honosítási Hivatal kontra Cardoza-Fonseca-eset, 480 U.S. 421 (1987) ... 890
Kiutasítás – Regina kontra Secretary of State For The Home Department, Ex Parte Adan-eset és Regina kontra Secretary of State For The Home Department Ex Parte Aitseguer-eset, Lordok Háza (Egyesült Királyság), 2000. december 19. ... 892
Xiii. A gyermeki jogok ... 901
A gyermekjogi egyezmény alkalmazásának általános elvei(eNSz gyermekjogi bizottság) ... 902
A gyermekek jogairól szóló egyezmény alkalmazására vonatkozó általános intézkedések,
5. számú általános kommentár (2003) ... 902
A gyermeki jogok alkalmazása a korai gyermekkorban, 7. számú általános kommentár (2005) ... 914
A gyermek meghallgatáshoz való joga, 12. számú általános kommentár (2009) ... 923
A gyermeki jogok az Alkotmányban ... 934
Az örökbefogadás egyes szabályairól – 429/b/2001. Ab határozat ... 934
A „Szivárvány-ügy”– 21/1996. (V. 17.) AB határozat ... 936
XiV. A szociális jogok ... 940
A szociális biztonsághoz való jog ... 941
A szociális biztonsághoz való jog (9. cikk), ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Bizottsága, 19. számú általános kommentár ... 941
Gaygusuz kontra Ausztria-eset, emberi Jogok európai bírósága 39/1995/545/631 (1996) ... 949
Lakáscélú hitelek kedvezményes kamatának megváltoztatása – 32/1991. (Vi. 6.) Ab határozat ... 963
Nyugdíjemelés i. – 26/1993. (iV. 29.) Ab határozat ... 967
A bokros-csomag – 43/1995. (Vi. 30.) Ab határozat ... 970
megélhetési minimum – 32/1998. (Vi. 25.) Ab határozat ... 975
Nyugdíjemelés ii. – 39/1999. (Xii. 21.) Ab határozat ... 977
A munkához való jog ... 984
A taxik számának korlátozásáról, a vállalkozás szabadságáról – 21/1994. (IV. 16.) AB határozat ... 984
A köztisztviselők bérezéséről – 849/B/1992. AB határozat ... 987
A mentősök „veszélyességi” pótlékáról – 419/B/1997. AB határozat ... 990
A szabadságok különös gazdasági érdekből történő „kitolásáról”– 74/2006. (XII. 15.) Ab határozat ... 991
Az egészséghez való jog ... 993
Az egészség elérhető legmagasabb szintjéhez való jog – a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 12. cikke, 14. számú általános kommentár (2000) ... 993
A társadalombiztosítási (TB) rendszerről, az egészségügyi ellátási kötelezettségéről I. – 77/1995. (Xii. 21.) Ab határozat ... 1002
A társadalombiztosítási (TB) rendszerről, az egészségügyi ellátási kötelezettségéről II. – 547/1996. (Xi. 30.) Ab határozat ... 1005
A művi meddővé tételről – 43/2005. (XI. 11.) AB határozat ... 1011
Kötelező védőoltás – 39/2007. (VI. 20.) AB határozat ... 1015
A lakhatáshoz való jog ... 1019
A megfelelő lakáshoz való jog – a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, 11. cikk (1) bekezdés), 4. számú általános kommentár (1991) ... 1019
Kényszerkilakoltatás – A megfelelő lakáshoz való jog – a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, 11. cikk (1) bekezdés),
7. számú általános kommentár (1997) ... 1023 A lakhatáshoz való jogról – 42/2000. (Xi. 8.) Ab határozat ... 1029 Az oktatáshoz való jog ... 1032
Az Autisme-Europe kontra Franciaország-eset, Európa Tanács Miniszteri Bizottság,
resChS(2004) határozat (2002) 13. számú kollektív panasz ... 1032 Élelmezés és víz ... 1037
A megfelelő táplálkozáshoz való jog – a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi
Egyezségokmánya, 11. cikk (1)–(2) bekezdés, 12. számú általános kommentár (1999) ... 1037 A vízhez való jog – a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi
Egyezségokmánya, 11. és 12. cikke, 15. számú általános kommentár (2002) ... 1044 A Humanitárius jog ... 1048 Emberiesség elleni bűncselekmény – Főügyész kontra Blaskic-eset, ICTY, IT-95-14-A (2004) ... 1048 El nem évülő nemzetközi bűncselekmények – 53/1993. (X. 13.) AB határozat ... 1064 XV. Rendkívüli helyzetek, terrorizmus, a nem derogálható jogok a gyakorlatban ... 1067 Izraeli Kínzásellenes Közbizottság, HCJ 5100/94 ... 1068 A légi közlekedés biztonságáról szóló törvény, Szövetségi Alkotmánybíróság (Németország)
– BVerfGE 115, 118 (2006) ... 1073 Ex parte Milligan, 71 U.S. 2 (1866) ... 1079 Szükségállapot I. – Liversidge kontra Anderson-eset, Lordok Háza (Egyesült Királyság),
3 All e.r. 338 (1941) ... 1081 Terrorizmus elleni harc – Boumediene kontra Bush-eset, Legfelső Bíróság (Egyesült Államok),
553 U. S. (2008) ... 1084 Szükségállapot II. – Egyezségokmány 4. cikke, Emberi Jogi Bizottság,
29. számú általános kommentár (2001) ... 1089 A (FC) és társai (FC) (fellebbezők) kontra Belügyminiszter (alperes)-eset,
Lordok Háza (Egyesült Királyság), UKHL 56 (2004) ... 1096
§
bevezetés: Tanulmányok
§ K az állam semlegességeis j
áNos *
Újabb nekifutás
A demokrácia hívei többnyire egyetértenek abban, hogy az állam nem kényszeríthet rá a polgáraira olyan életvitelt, amely ellentétes a saját felfogásukkal. Széles körű egyetértés övezi azt az állítást is, mely szerint az állami aktusok igazolása nem nyugodhat szent könyveken. E tételeket gyakran úgy fogalmazzák át, hogy az állam semleges kell legyen a jó élet kérdéseiben, vagy hogy az állami aktusok igazolása semleges kell legyen az alapvető meggyőződések vitájában. De hozzáad-e bármi lényegeset a „semleges” szó az eredeti megfo- galmazáshoz? összeköti-e valamiféle közös elv – az állam semlegességének elve – a közös kifejezés segít- ségével átfogalmazott megállapításokat? Ha a válasz igenlő, miben állnak a semlegességi elv normatív követ- kezményei? Mi az alapja? Melyek azok a dolgok, amelyek tekintetében az elv hatálya alá tartozó aktusoknak semlegeseknek kell lenniük? e kérdések megválaszolásához a semlegesség elméletére van szükség.
A semlegesség elméletének természetes otthona a liberális hagyomány. A liberalizmus kezdettől fogva hajlott a semlegességi elv helyeslésére. Ám az elmélet rendszeres kifejtése az 1970-es, ’80-as évekig vára- tott magára, amikor John Rawls és mások újrafogalmazták a liberális politikai filozófia alapjait.1
Miközben néhány konkrét semlegességi ítélet széles körben elfogadottá vált, a semlegesség liberális tana éles kritikai reakciókat váltott ki. A kritikusok egy része a semlegességi elvet annak bizonyítékaként utasította el, hogy az egyén, a társadalom és a politika liberális felfogása alapvetően elhibázott.2 mások azért támadták az elvet, mert ez szerintük a liberalizmus valódi mondandójának félreértelmezésén alapul.3 A vita az elmúlt évtizedben alábbhagyott, anélkül azonban, hogy valamiféle irányadó felfogás felülkerekedett volna. Az állam semlegessége továbbra is megosztja a politikai elmélet művelőit. Tanulmányom áttekinti a semlegességi el- mélet főbb tételeit, és megkísérli feltárni a köztük lévő összefüggéseket. Megvizsgálja az elmélettel szembeni főbb ellenvetéseket, és javaslatot tesz az eredeti elmélet revíziójára, mely az elgondolást védhetővé teszi.
* Az itt következő tanulmány, amelyet az Oxford Encyclopedia of Constitutional Law számára írtam, Az állam semlegessége című, 1997-ben az Atlantisz kiadónál megjelent könyvem címadó fejezetének gondolatait folytatja. két tekintetben tér el attól a munkától:
fogalmi megkülönböztetései – reményeim szerint – pontosabbak, megközelítése pedig általánosabb. 2011 tavaszán megvitatta a berlini Humboldt Egyetem Jog és vallás kollokviuma, valamint a budapesti Közép-európai Egyetem Jogi, Politikai és Morálfilozófiai Olvasókö- re. Köszönettel tartozom a résztvevőknek, különösen Mattias Kummnak, Christoph Möllersnek, Miklósi Zoltánnak és Andrés Molesnek értékes észrevételeikért. Külön köszönet illeti Samuel Schefflert azért a rendkívül termékeny beszélgetésért, amelyet 2010 őszén a New York-i egyetemen folytattunk a Vii. alfejezet témájáról.
előzeTes megállapíTások
I.
A semlegesség sajátosképpen politikai elv. A személyes morál nem kötelezi a hatálya alatt állókat (az egyéne- ket) semleges magatartásra abban az értelemben, ahogyan a politikai morál semleges magatartásra kötelezi a hatálya alatt állókat (az államot, illetve az állami tisztségek betöltőit, amikor hivatalos minőségükben járnak el). Így például a személyes morál nem tiltja, hogy segítsünk valakit vállalkozásának kivitelezésében, ha azt értékesnek tartjuk, miközben megtagadjuk a segítséget olyan vállalkozásoktól, amelyeket nem értékelünk.
A semlegesség viszonylagos attribútum. Valamely cselekedet mindig két (vagy több) dolog – mondjuk X és Y – viszonyában semleges. De mi mindenre vonatkozhat X és Y? Annyit máris leszögezhetünk, hogy nem akármire. Először is, ha akármire vonatkozhatna, akkor a semlegességi elv önmagára is vonatkoztatható len- ne. Elvárná tehát, hogy az állam legyen semleges abban a kérdésben, hogy eleget tegyen-e a semlegességi elvnek vagy ne tegyen neki eleget. ez önellentmondásos követelmény volna.
Másodszor, a semlegesség nem az egyedüli elv, amelyet az államoknak ki kell elégíteniük. Az állam maga- tartását korlátozó normatív elveknek azonban összhangban kell lenniük egymással; nem szabad előfordulnia, hogy az egyik teljesítése kizárja egy másik teljesítését. Ha azonban a semlegességi elv hatálya kiterjedne a többi érvényes politikai elvre, akkor kizárná a teljesítésüket. Előírná például az államnak, hogy egyaránt le- gyen semleges az egyenlő bánásmód elve és ennek az elvnek a tagadása iránt.
De vajon ezen túl minden másra kiterjed-e a semlegességi elv? Ez nem fenyegetné a konzisztenciáját, viszont így annyira sokat markolna, hogy az előírásait lehetetlen volna megindokolni. Olyan elméletre van szükség tehát, amely a semlegesség hiányát meghatározott, specifikus vonatkozásokban kifogásolja.
A kérdés ilyenformán úgy szól, hogy milyen esetekben kifogásolható a semlegesség hiánya.
További kérdés, hogy milyen tekintetben vár el semlegességet az állami aktusoktól a semlegességi elv. Az egyik lehetőség, hogy következményeik semlegességét kívánja meg, a másik, hogy indokolásuk vonatkozá- sában kíván tőlük semlegességet. Egy jogszabály akkor semleges a következmények terén X és Y iránt, ha nincs hatással X és Y relatív helyzetére, az indokok terén pedig akkor, ha az indoklásban nem játszik szerepet X és Y rangsorolása. Ám az így értelmezett semlegesség tarthatatlan követelmény. Sokan gondolják, hogy az olyan törvény, amely a vállaltan meleg identitású egyéneket kizárja a katonai szolgálatból, kifogásolhatóan nem semleges. Most tételezzük fel, hogy a katonák szexuális orientációja iránti semlegesség érdekében visz- szavonják a tilalmat. Ennek következtében előre látható módon megváltozik a heteroszexuális és homosze- xuális katonák aránya, és így a törvénymódosítás megsérti a következmények semlegességét. Ez azonban mellette szólna, nem ellene.
Milyen indokokra vonatkozik az indokolás semlegessége? Elvben kétféle indokra vonatkozhat: egyfelől arra, amelyet a törvényjavaslat beterjesztője ad elő, illetve amely a javaslat vitájában kibontakozik, másfelől a lehető legjobb indokolásra, amelyet a törvény mellett föl lehetne hozni. Az előző esetben a szándék semle- gességéről, a második esetben az igazolás semlegességéről szokás beszélni. A szándék semlegessége azt jelenti, hogy valamely törvényt vagy közpolitikai programot, amely nem egyformán előnyös A és B számára,
nem azzal a szándékkal hoznak meg, hogy az A és a B meggyőződéseire vagy életmódjukra vonatkozó értékítéletek alapján osszák el az előnyöket és hátrányokat. Ezzel szemben az igazolás semlegességéről be- szélünk, amikor valamely törvény vagy közpolitikai program, amely nem egyformán előnyös A és B számára, kielégítően igazolható az A és B meggyőződéseiről vagy életmódjáról alkotott értékítéletekre hivatkozva.
A törvényt megszavazó képviselők tényleges szándéka többnyire nehezen kikövetkeztethető, és nem léte- zik egyetlen kitüntetett szabály, amely a sok-sok képviselői szándékot valamilyen egyedül lehetséges kollektív szándékká összegezné. Ráadásul az, hogy egy törvény mögöttes szándéka nem felel meg a semlegességi elvnek, nem okvetlenül kompromittálja a törvényt, ha adható számára semleges igazolás. Ezért a semleges- ségi elv által megkövetelt semlegességet az igazolás semlegességével szokás azonosítani.4
ez többnyire rendben is van; ám a jogalkotói szándék semlegességének hiánya olykor abban az esetben is kifogásolhatóvá teszi a törvényt, ha meggyőző, semleges igazolás adható neki. Így például előfordul, hogy egy törvény, amelynek a rendelkező része semleges módon igazolható, preambulumában bántóan nem sem- leges kijelentéseket tesz. Az ilyen helyzetek kezelésének egyik lehetséges módja, hogy az alkotmányos vizs- gálatra felhatalmazott testület ugyan nem semmisíti meg a törvényt, ám arra utasítja az alsóbb bíróságokat, hogy a preambulumot hagyják figyelmen kívül.
Végül néhány szót a semlegességi elv elméleti státuszáról. Némelyek alapvető princípiumnak tekintik a semlegességi elvet, olyan princípiumnak tehát, amely más elveket megalapoz, maga viszont nem feltételez még alapvetőbb elveket. Bruce Ackerman szerint például az igazságosság elveit a polgárok közti párbeszéd generálja; ám a dialógus csak akkor vezethet tartalmas és erkölcsileg vállalható elvekhez, ha a megenge- dett érvek köre korlátozott, s a korlátot a semlegesség követelménye állítja fel.5 Így tehát a legitim államokat a semlegességi korlát kötelezi el az egyenlőség, a tolerancia és az egyéni jogok egy bizonyos felfogása mel- lett. Ronald Dworkin ezzel szemben azt állítja, hogy a semlegesség elve származtatott elv; arra az alapvetőbb elvre támaszkodik, mely szerint az államoknak minden polgárukat egyenlő személyként kell kezelniük.6
A semlegesség végső princípium rangjára emelése zavaró következményekkel jár. Fölébreszti a gyanút, hogy a semlegesség eszméje olyan embereknek való, akiknek nincsenek meggyőződéseik. S ráadásul ki- üresíti a semlegesség fogalmát, megfosztja az eszközöktől, amelyek segítségével értelmes különbség tehető a megengedhető és a kifogásolható módon nem semleges állami aktusok között.
A jelen tanulmány a semlegességi elvet származtatott elvként kezeli. kiinduló normatív feltevése szerint a semlegességi elv a polgárok alapvető morális egyenlőségének tételén nyugszik, azon a tézisen tehát, hogy az államnak minden polgára iránt egyenlő tiszteletet és figyelmet kell tanúsítania: mind abban, ahogyan bánik velük, mind pedig abban, ahogyan beszél róluk és hozzájuk. Feltételezi továbbá mint általános tapasztalati adottságot, hogy a modern demokráciák polgárait mélyreható, széles körű és elhúzódó világnézeti, életfelfo- gásbeli nézetkülönbségek osztják meg. E nézetkülönbségek mélyreható voltán azt értem, hogy végső – vallá- si, metafizikai, episztemológiai, erkölcsi, életfelfogásbeli – meggyőződésekre vonatkoznak.
A semlegesség liberális koncepciója, ahogyan azt az 1970-es és ‘80-as években kidolgozták, egy kétágú elvet állít fel. Egyik ága az a tétel, mely szerint bármely állami aktus kifogásolhatóan nem semleges, ha ál- lampolgárok közt világnézetükről vagy életfelfogásukról alkotott (kontroverzális) értékítéletek alapján tesz kü-
lönbséget. A másik ágat alkotó tétel úgy hangzik, hogy valamely állami aktus kifogásolhatóan nem semleges, ha tényleges indokolása vagy lehetséges igazolása olyan érvekre hagyatkozik, amelyek helytálló voltát nem mindenkinek kell elfogadnia.
A ii. és iii. alfejezet ezt a két követelményt tárgyalja. A iV. alfejezet a semlegesség liberális koncepciója el- len felhozott főbb kifogásokat mutatja be. Az V. és VI. alfejezet a semlegességi elv továbbfejlesztését javasol- ja, a felmerült kifogásokra válaszul. A VIII. alfejezet a vallási semlegesség speciális kérdésével foglalkozik.
semlegesség minT diszkriminációmenTesség
II.
A semlegességi elv liberális képviselői hajlamosak azonosítani a kifogásolhatóan nem semleges állami aktu- sok paradigmáját azzal az esettel, amikor az állam valamilyen meghatározott életvitelre kényszeríti polgárait azon az alapon, hogy az értékesebb, mint amelyet maguktól folytatnak. Ám amikor azt próbálják elmagyaráz- ni, hogy miért megengedhetetlen mások életét kényszer útján jobbítani, akkor nem a semlegességhez, hanem valamilyen más elvhez nyúlnak vissza. A kényszer elfogadhatatlan eszköz a másik ember életének jobbá tételére, érvel Ronald Dworkin, mivel „nem lehet valakinek az életén jobbítani szembeszállva az illető meg- győződésével, mely szerint az, amire rákényszerítik, nem jó”.7 Ez az érv az ellen emel kifogást, hogy olyan életvitelre kényszerítsünk embereket, amelyet ők maguk nem tartanak jónak. Ezt nevezzük paternalizmusnak.
másutt azonban Dworkin egy másik értelmezést javasol a semlegesség számára: „Az embereknek joguk van ahhoz, hogy ne szenvedjenek hátrányt a társadalmi javak és lehetőségek elosztásában – beleértve a büntetőjog által nekik megengedett szabadságjogokat – azon az alapon, hogy az állami tisztviselőik vagy polgártársaik vélekedése szerint alávaló vagy téves az érintettek saját felfogása arról, hogy mi a jó életvitel a maguk számára.”8 Az állam e felfogás szerint akkor cselekszik kifogásolhatóan nem semleges módon, ami- kor pusztán az életmódjukról alkotott ítélet alapján sújt hátránnyal embereket. A hátrány természetesen oly módon is előállhat, hogy kényszert alkalmazva leszűkítik az érintettek előtt álló lehetőségeket, de a kényszer nem szükséges feltétele az így felfogott hátrányokozásnak. ebben az értelmezésben a semlegességi elv azt követeli az államtól, hogy senkit ne részesítsen sem előnyben, sem hátrányban pusztán azon az alapon, hogy hivatalos rangra emeli a jó élet valamilyen felfogását. Ez egy sajátos diszkriminációellenes elv, olyan elv tehát, amely a hátrányos megkülönböztetés egy bizonyos típusát tiltja.
összehasonlításul vegyük szemügyre a faji megkülönböztetést. A faji hovatartozás nem szolgálhat érték- ítélet alapjául. Amikor tehát vélt vagy valós faji jellegzetességek alapján megkonstruált társadalmi csoportok tagjai közt tesznek különbséget csoport-hovatartozásuk alapján, a megkülönböztetés vagy önkényes, azaz minden alapot nélkülöz, vagy pedig előítéleten alapul. Más természetű a probléma, ha valakit vallási felfogása miatt részesítenek előnyben vagy hátrányban. A vallásos hit, a vallással szembeni attitűd – a faji hovatarto- zástól eltérően – nem olyasmi, ami ne lehetne értékítélet tárgya. Az ilyen értékítélet is lehet előítéletes, per- sze. De nem elkerülhetetlenül az. A semlegességi elv nem feltételezi, hogy a hivatalos értékítélet előítéletes;
ha előítéletes, akkor további problémával van dolgunk. A semlegességi elv akkor is kifogásolja a hátrányos megkülönböztetést, ha a hátránnyal sújtott ember vallásos attitűdje vagy életvezetése valóban értéktelen. Mi a rossz az ilyen hátrányokozásban?
Közelítsünk a kérdéshez onnan, hogy mi a rossz a paternalista intézkedésekben. A paternalizmussal az a baj, hogy elbitorolja az egyén jogát és felelősségét, hogy ő maga döntse el, mit kezd az életével. A nem semleges intézkedések bizonyos értelemben ugyanezt a jogot és felelősséget vonják el, bár az összefüggés itt némileg bonyolultabb. Ha mindenki a saját elképzelése szerint alakíthatja életét, akkor céljai megvalósítá- sának árát a többi ember választásai fogják rögzíteni. Tegyük fel például, hogy legfőbb célom egy hatalmas
templomot emelni az istenem tiszteletére. Minél több ember osztja ugyanezt a célt, annál kevesebbe fog ne- kem kerülni a megvalósulása, és fordítva: minél kevesebben osztoznak a célomban, annál többe kerül nekem.
Ha a vallási közösségem létszáma egy bizonyos kritikus szint alá csökken, akkor az ár megfizethetetlenné válik. Általánosan fogalmazva: amíg az emberek szabadon választhatják meg életmódjukat, terveiket és vál- lalkozásaikat, az egyén preferált tevékenységeinek ára mások döntéseinek függvényében változik.
Tegyük fel, hogy az emberek preferenciái súlyosan igazságtalan erőforrás-eloszlás körülményei közt for- málódnak, vagy hogy alakulásukat kényszer, illetve manipuláció befolyásolja. Ilyen helyzetekben igazolható lehet az állami beavatkozás, feltéve, hogy célja az igazságosabb elosztás felé való elmozdulás vagy a kény- szer és manipuláció kiküszöbölése. Az olyan beavatkozás viszont, amelynek az értékesnek ítélt életprogra- mok megvalósítására való ösztönzés vagy a kevésbé értékesnek ítélt életprogramoktól való eltántorítás célja ad értelmet, nem igazolható, mert eltéríti a személyes életvezetés költségeit attól, amilyenek akkor lennének, ha – igazságos viszonyok közt hozott – autonóm döntések következményeként állnának elő. Tegyük fel, hogy az állam úgy dönt, részt vállal a templomépítés költségeiből, mert isten imádása a jó élet alapvető összetevői közé tartozik. Ily módon a terhek egy részét áthárítja azokról, akik akarják a templomot, azokra, akik nem akarják, de adófizetőként hozzá kell járulniuk, megsértve ezzel az egyenlő bánásmód elvét – vagy az elvnek azt a komponensét, amely szerint az államnak mindenkivel az önálló életvezetéshez fűződő jogát és felelős- ségét tiszteletben tartva kell bánnia, vagy azt a komponensét, amely szerint intézkedései meghozatalakor mindenki érdekeit egyenlő figyelemmel kell mérlegelnie, vagy pedig mindkettőt egyszerre.
A semlegességi elv hatálya egyszerre tágabb és szűkebb, mint az antipaternalista elvé. Tágabb, mivel olyan állami aktusokra is kiterjed, amelyek anélkül okoznak hátrányt valakinek, hogy kényszer alkalmazásával szorítanák meg választási lehetőségeiket. Szűkebb, mert az államra, illetve az államon keresztül cselekvő politikai közösségre korlátozódik, míg az antipaternalista elv hatóköre nemcsak a politikai morálra terjed ki, hanem a személyes erkölcsre is. Dworkin megfogalmazása szerint „senki sem teheti jobbá mások életét oly módon, hogy akaratuk és meggyőződésük ellenére viselkedésük megváltoztatására kényszeríti őket”.9 ez olyasvalami tehát, amit magánszemélyként sem tehetünk meg. Magánszemélyként azonban megtehetjük, hogy támogatunk valamilyen értékes vállalkozást, míg egy másikat nem részesítünk támogatásban, csak mert az előbbit értékeljük, az utóbbit pedig nem. És nem kell zavarba ejtsen, hogy ezáltal – ha mégoly csekély mértékben is – befolyásoljuk a különböző személyes programok relatív költségeinek alakulását.
semlegesség minT közös alapok
III.
Az állam semlegességéről zajló vita kereteit John Rawls nagy hatású művei, Az igazságosság elmélete és a Politikai liberalizmus jelölik ki, bár maga a kifejezés Az igazságosság elméletében egyáltalán nem jelenik meg, és a Politikai liberalizmusban is csak elvétve bukkan fel.
Az igazságosság elmélete a semlegesség mint diszkriminációmentesség felfogását rögzíti. Hangsúlyozza, hogy „[a]z igazságosság elvei minden olyan személyre kiterjednek, aki racionális életprogramot alkot, bármi legyen is annak tartalma”.10 Ezek az elvek az általános használatú „elsődleges javak” elosztását szabályoz- zák, az egyénekre bízva, hogy – az elsődleges javakból való igazságos részesedésük korlátai közt – kiala- kítsák, módosítsák és megvalósítsák személyes életprogramjukat. Az igazságosság elvei „nem tartalmazzák az egyéni célok értékalapú rangsorolását”,11 és nem köteleződnek el konkrét életprogramok vagy a jóra vo- natkozó felfogások mellett.12 Amiből egyenesen következik, hogy az államnak senkit nem szabad hátrányba hoznia pusztán az illető életfelfogásáról alkotott értékítélet alapján. Ily módon értelmezve a semlegességi elv azt követeli az államtól, hogy a jó életről alkotott elgondolások versenyében legyen semleges.
A Politikai liberalizmus két további fontos megfontolással egészíti ki ezt az értelmezést. Először is megkülön- bözteti a méltányos és ésszerű gondolkodású emberek közt is óhatatlanul előálló nézetkülönbségeket azoktól a nézetkülönbségektől, amelyek abból származnak, hogy valamelyik – vagy akár az összes – fél gondolkodá- sa híján van a belátásra való készségnek, ideértve az arányérzéket akár a személyes kockázatvállalás terén, akár abban, hogy mekkora terheket kívánunk másokra hárítani saját céljaink követése során, a hajlandóságot, hogy tetteinket mindazok számára igazoljuk, akik a következményeket viselni kényszerülnek, annak felisme- rését, hogy az igazolás során nem mindig tudunk kényszerítő erővel érvelni álláspontunk mellett, valamint az általunk helytelenített életfelfogások és életvezetési módok iránti toleranciát.13 Azokat a nézetkülönbségeket, amelyek belátási készséggel bíró emberek közt is óhatatlanul létrejönnek és tartósan fennmaradnak, Rawls nyomán jóhiszemű nézetkülönbségeknek fogom nevezni.14 A Politikai liberalizmus azon életfelfogások között kívánja meg a diszkriminációmentességként értelmezett semlegességet, amelyek jóhiszemű nézetkülönbsé- gek tárgyai. Felkínál egy nyílt végű listát a „belátással bíró emberek közti nézeteltérések” forrásairól (ezeket az ítéletalkotás nehézségeinek15 nevezi): a vitás ügyekre vonatkozó bizonyítékok nehezen értékelhetők; még ha egyetértés volna is abban, hogy egy adott ügy megítélése szempontjából milyen megfontolások relevánsak, abban már nincs egyetértés, hogy ezek milyen súllyal esnek a latba; fogalmaink általában, és különösen az erkölcsi fogalmaink, bizonytalan körvonalúak és ún. nehéz eseteket generálnak.16
Másodszor, a Politikai liberalizmus szerint valamely állami aktus – akár maga után vonja az előnyök és hátrányok egyenlőtlen elosztását, akár nem – kifogásolható, ha igazolása olyan indokokon alapul, amelyekről nem mondható el, hogy ha valakiben megvan a belátásra való készség, akkor el kell fogadnia közös alapnak.
Az ilyen igazolás ugyanis megsérti azt, amit a legitimáció liberális elvének nevezhetünk. Ez az elv a követ- kezőket mondja ki: senkit nem lehet alávetni az állam kényszerítő hatalmának, ha nem igazolják számára az állam kényszeralkalmazási igényét. Ahhoz, hogy egy állam legitim kényszermonopóliummal rendelkezzen,
nem elegendő, hogy igaz megfontolások szóljanak a kényszer alkalmazására és monopolizálására támasz- tott igénye mellett. Ezeknek az érveknek mindenki számára elfogadhatóknak kell lenniük, aki kényszerítő hatalmának alá van vetve. A tény, hogy az állampolgárok sokaságát szinte mindenre kiterjedő, mély nézet- különbségek osztják meg, komoly nehézség elé állítja azokat, akik a legitimáció liberális elvét elfogadják.
A kényszermonopóliumra támasztott igény ugyanis csak akkor igazolható valaki számára, ha az illető osztja az igazolást megalapozó indokokat: ha tehát az igazolás közös alapokon nyugszik.17 Ha viszont az alapul szolgáló indokok mélyen megosztják a feleket, akkor a közös alapok feltétele nem teljesül.
A Politikai liberalizmus úgy kívánja kezelni ezt a nehézséget, hogy különbséget tesz szorosan vett „politikai elgondolások” és „átfogó doktrínák” között. E megkülönböztetés értelmében valamely doktrína akkor szá- mít többé-kevésbé átfogónak, ha a politikán túli világnézeti kérdésekre vonatkozó feltételezéseket tartalmaz:
olyan feltételezéseket, amelyek a teológia, a metafizika, az episztemológia, a személyes morál, az életvezetés etikája körébe tartoznak. Ezzel szemben szoros értelemben politikai jellegű valamely elgondolás, ha tárgya nem terjed túl a társadalom alapstruktúráján – mindenekelőtt kényszert alkalmazó intézményein.18 Az átfogó doktrínák általában a belátásra való készséggel bíró emberek közt is mély nézetkülönbségeket váltanak ki. Ám a szűken értelmezett politikai indokok kapcsán a Politikai liberalizmus szerint elvárható, hogy felette álljanak a belátásra való készséggel bíró emberek jóhiszemű vitáinak. Az állami aktusok indokolása ezek szerint akkor felel meg a legitimitás liberális elvének, ha az átfogó doktrínák vitáiban semlegesnek bizonyul, és kizárólag szűken vett politikai megfontolásokkal operál. De ha a liberalizmus ebben az értelemben is semlegességet követel az államtól, akkor magát e követelményt is képesnek kell lennie semleges módon igazolni. maga a semlegességi követelmény is meg kell feleljen a normának, amelyet a többi követelménnyel szemben állít fel:
olyan alapokon kell nyugodnia, amelyeket senki nem vethet el, ha rendelkezik a belátásra való készséggel.
Mi következik ebből? A liberalizmust hagyományosan átfogó doktrínaként tartják számon, politikai alapve- tései az egyéni autonómiáról, valamint az emberi önmegvalósításról alkotott etikai elgondolásokra támasz- kodnak. Az „átfogó liberalizmus” azonban – mint minden átfogó doktrína – kontroverzális felfogás, s így nem tud eleget tenni a legitimáció liberális elvének. Ezért a legitimáció liberális elve csak úgy teljesülhet, vonja le Rawls a konklúziót, ha a liberalizmus feladja azt az igényét, hogy a jó élet etikájára is kiterjedő – „átfogó” – doktrínát nyújtson, és szűken vett politikai elgondolásként határozza meg magát. Vagy önmagára is alkalmaz- za az átfogó doktrínákkal szembeni semlegesség elvét, vagy egy lesz a „szektárius tanok” sorában. Félre kell tennie politikai elveinek metafizikai, episztemológiai, etikai stb. alapjait, felfogásának igazolása során semmi másra nem hivatkozhat, mint „a demokratikus társadalom nyilvános politikai kultúrájában gyökerező vélekedé- sekre.19 Innen az elnevezés: „politikai liberalizmus.” Rawls reményei szerint a politikai liberalizmus különleges pozíciót foglalhat el a szabadságelvű, alkotmányos demokráciákban virágzó „átfogó doktrínákhoz” képest: fö- lébe emelkedhet a versengésüknek, lehetővé téve, hogy a polgárok – miközben rivális életfelfogások, vallási, világnézeti meggyőződések osztják meg őket – kölcsönös tiszteletben éljenek együtt.
Fentebb azt írtam: ahhoz, hogy egy állam legitim kényszermonopóliummal rendelkezzen, nem elegendő, hogy igaz megfontolások szóljanak a kényszer alkalmazására és monopolizálására támasztott igénye mel- lett. Rawls valójában többet kíván mondani ennél. Szerinte az igazság nem csupán nem elégséges, nem is
szükséges feltétele a politikai legitimációnak. Az igazság kérdése maga is megoszt: sokan vélik úgy – be- látási készséggel bíró emberek –, hogy semmilyen állítás, még többen, hogy semmilyen normatív elv vagy értékítélet nem lehet igaz. Az igazsággal szembeni szkepticizmus cáfolata tehát nem tartozhat az állami kényszermonopólium igazolásának feltételei közé. A politikai liberalizmus nem léphet fel azzal az igénnyel, hogy a helyesen berendezett társadalom igaz elmélete, csupán arra szabad törekednie, hogy az igazságos együttműködés feltételeit kereső egyének megegyezhessenek az elveiben. Rawls kifejezésével élve: „a poli- tikai elmélet megvan az igazságra vonatkozó elképzelés nélkül”.20
összegezve: a Politikai liberalizmus szerint az egyenlő bánásmód követelményéből egy kétágú semleges- ségi elv következik. Egyik ága az a norma, amely megtiltja az államnak, hogy polgárai közt meggyőződéseik és életfelfogásuk alapján tegyen különbséget. Másik ága azon a megfontoláson nyugszik, mely szerint az állami aktusok igazolásának közös alapokra kell épülnie: mivel az átfogó doktrínák nem szolgálhatnak közös alap gyanánt, ezért – így Rawls – vitáikban az igazolásnak semlegesnek kell lennie.
A két semlegességi követelmény tartománya más és más. A semlegesség mint diszkriminációmentesség arra vonatkozik, hogy az állam hogyan bánik a polgáraival. A semlegesség mint közös alap pedig arra, hogy az állam hogyan beszél hozzájuk, illetve róluk.
ellenveTések a semlegesség elméleTével szemben
IV.
A semlegesség itt vázolt, liberális elgondolása hatalmas vitákat váltott ki. A fő ellenvetések két helyről érkez- tek: a magukat kommunitáriusnak,21 valamint perfekcionistának22 nevező kritikusoktól. E tanulmány céljai nem teszik szükségessé, hogy a vita történetében elmélyedjünk. Elegendő vázolnunk azokat a főbb érveket, amelyek elkerülhetetlenné teszik a semlegességi elv alapos újragondolását.
Nézzük először a semlegesség elvével mint a diszkrimináció egy sajátos válfaját tilalmazó elvvel szembeni legsúlyosabb ellenvetést! Emlékeztetőül: a semlegesség mint diszkriminációmentesség azt írja elő, hogy az állam senkit nem sújthat hátránnyal azon az alapon, hogy az illető meggyőződései, az életvezetésével kap- csolatos preferenciái helytelenek. Ez az előírás hallgatólagosan feltételezi, hogy az egyéni preferenciák a tár- sadalmi interakcióktól függetlenül rögzültek: ők maguk nem, legföljebb a költségeik változnak, ha módosulnak a társadalmi interakciók feltételei. Csakhogy az egyének nem a semmiből alakítják ki a jóról alkotott felfogá- sukat: társadalmi környezetükből, az ott burjánzó kulturális formákból és gyakorlatokból merítenek. Az inter- akciók feltételeiben bekövetkező változások módosítják a környezetet is; a környezet változásai pedig nem csak az egyéni célok megvalósításának költségeit módosítják: magukban a preferenciákban is változásokat okoznak. Ha az állam úgy dönt, hogy a kulturális környezet befolyásolásával elősegíti értékes preferenciák terjedését és értéktelen preferenciák visszaszorulását, s ha beavatkozásának következtében a preferenciák szerkezete valóban módosul, akkor egész egyszerűen értelmetlenség kijelenteni, hogy akinek a preferenciái mások voltak a beavatkozás előtt, mint az után, azt hátrány érte, mivel korábbi preferenciáinak kielégítése a későbbi helyzetben költségesebb volna, mint eredetileg volt.
Támadható volna a beavatkozás, persze ha a preferenciák kényszer vagy manipuláció hatására változ- nának. Ám ez nem semlegesség alapú kritika volna. Ha viszont az állam csupán korábban nem elérhető kulturális opciókat bocsát polgárai rendelkezésére, autonóm belátásukra és döntésükre bízva, hogy módo- sítják-e preferenciáikat, akkor nem világos, hogy a semlegesség mint diszkriminációmentesség elve hogyan vonatkozhatna egyáltalán a változó preferenciákra, és milyen alapon tilalmazná az állam lépéseit. Összegez- ve: erkölcsileg megengedett, hogy az állam olyan célok szolgálatába állítsa intézményeit, amelyeket Rawls perfekcionistaként jellemez, azaz „a kiemelkedő emberi teljesítményeket [segítse elő] a kultúra különböző megnyilvánulási formáiban”.23
Lássuk most a semlegesség mint közös alapok elgondolásával szembeni fő ellenvetést! Rawls javaslata, hogy a liberalizmus mindenféle átfogó doktrínától elválasztva határozza meg magát, arra a hallgatólagos feltételezésre épít, hogy a belátásra való készséggel felruházott emberek – jóllehet az „ítéletalkotás nehéz- ségei” gátolják őket abban, hogy a politikán túli kérdésekben egyetértésre jussanak – az igazságosság poli- tikai elveiben mégiscsak képesek megegyezni egymással. Ám az „ítéletalkotás nehézségei” (a bizonyítékok elégtelensége, a fogalmi határok elmosódottsága stb.), ahogyan ezeket Rawls körülírja, nincsenek az átfogó doktrínák sajátosságaihoz kötve. Ha a politikán túli kérdésekben szenvedélyes vitákra adnak alkalmat, akkor
nem világos, miért ne adnának alkalmat szenvedélyes vitákra a politikai elvek mibenlétének és követelménye- inek kérdéseiről is.24
Első pillantásra úgy tűnhet föl, a Politikai liberalizmusnak van válasza erre az ellenvetésre. Az alkotmányos demokrácia biztosította szabadság egymással vitában álló átfogó doktrínák burjánzását teszi lehetővé, ám ami a politikai elveket illeti, e doktrínák – legalábbis azok, amelyeket a belátásra való készséggel felruhá- zott emberek magukévá tehetnek – valamiféle közös álláspont felé konvergálhatnak. ezt a jelenséget neve- zi Rawls, elhíresült fordulatával, „átfedőleges konszenzusnak”.25 Ha az átfedőleges konszenzus hipotézise helytálló, akkor a „ítéletalkotás nehézségei” nem okoznak megoldhatatlan nehézséget a politikai liberalizmus- nak. Bár jóhiszemű nézetkülönbségek széles körben keletkeznek, a politikai alapelvek mentesek tőlük.
Ez az elgondolás, mint láttuk, feltételezi, hogy a politikai elvek tartalma (az átfedőleges konszenzus tárgya) könnyen és egyértelműen elválasztható a politikán túli, „átfogó” nézetektől (a mély véleménykülönbségek tárgyaitól). Csakhogy az elválaszthatóság feltételezése, úgy tűnik, figyelmen kívül hagyja, hogy a politikai alapelvek csak addig élveznek valamiféle konszenzust, amíg nagyon elvont szinten fogalmazzák meg őket.
Nem merő történelmi esetlegesség, hogy a nagy, mértékadó alkotmányok alapjogi meghatározásai rend- kívül absztraktak. Ez teszi lehetővé, hogy a polgárok egymást követő nemzedékei és egyazon időben élő sokaságaik közös alkotmány alatt éljenek, s azt valamennyien a sajátjuknak tekinthessék, dacára az őket megosztó mély nézetkülönbségeknek. Az absztrakció segítségével biztosított konszenzusnak azonban ára van. Az absztrakt elvek önmagukban nem nyújtanak egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy milyen válasz következik belőlük konkrét körülmények közt felmerülő konkrét kérdésekre. Ennek eldöntése értelmezést tesz szükségessé, az értelmezés munkája pedig nem végezhető el kiegészítő premisszák igénybevétele nélkül. S honnan máshonnan vehetné e premisszákat az értelmező, mint azon további elvek köréből, amelyeket szin- tén helyesnek tart? Hisz az értelmezésnek – egyebek közt – épp azt kell megmutatnia, hogy a vizsgált elv jól illeszkedik a többi elv, norma és értékítélet rendszerébe, támogatást kap tőlük, és támogatja őket. Mihelyt kezdetét veszi az absztrakt elvek értelmezése, a szűken vett politikai elmélet az „átfogó doktrínákból” merített kiegészítő premisszák sokaságát szippantja magába, rá van utalva ezekre, nélkülük nem működőképes.26
Így hát a kísérlet, hogy a politikai liberalizmust valamilyen magasabb szintre, a versengő „átfogó doktrínák”
fölé emeljék, nem lehet sikeres. A liberalizmus nem léphet föl azzal az igénnyel, hogy pártatlan döntőbíró le- gyen a számtalan „szektárius tan” vitájában. Politikai elmélete szükségképpen a vitatott tanok egyike. Viszont cserében nem kell – nem is szabad – feladnia álláspontját, mely szerint az erkölcsileg vállalható politikai be- rendezkedés igaz elmélete.27
Ha mindez megállja a helyét, akkor a legitimáció – és vele a semlegesség mint közös alapok – elve alapos módosításra szorul.
még egyszer a semlegességről minT
V.
diszkriminációmenTességről
A semlegesség mint diszkriminációmentesség elgondolásával szembeni fő ellenvetés úgy szól tehát, hogy az állam módosíthatja az egyéni életvezetés lehetőségterét – értékes lehetőségeket teremtve, háttérbe szorítva az értéktelen opciókat –, miközben senkit nem sújt hátrányokkal pusztán azon az alapon, hogy életfelfogása helytelen vagy rossz. Az ilyen, perfekcionistának nevezett intézkedések, mint láttuk, azért kerülhetik ki az életvitel szerinti diszkrimináció csapdáját, mert az életfelfogások együtt változnak a társadalmi és kulturális környezetben végbemenő változásokkal.
A semlegesség mint diszkriminációmentesség elve, ahogyan azt korai képviselői nyomán összefoglaltuk, magában foglalja, hogy az állam perfekcionista célzatú intézkedései mindig elfogadhatatlanok. A vele szem- ben megfogalmazott ellenvetés viszont arra fut ki, hogy a perfekcionizmus önmagában soha nem elfogadha- tatlan. Feltéve, hogy a kulturális környezet változásaira mindenki hasonlóan reagál, függetlenül a társadalmi háttér, a személyes képességek és hajlamok különbségeitől, a perfekcionista célzatú állami aktusok nem diszkriminatívak.
Ám ha ezt a – meglehetősen valószerűtlen – feltételezést elvetjük, a vélekedés, mely szerint a per fek cio- niz mus soha nem elfogadhatatlan, elveszti meggyőző erejét. Ha az emberek fogékonysága az új kulturális lehetőségek iránt személyes jellemzőik függvényében változik, akkor némelyek előnyben részesülnek, mások pedig hátrányt szenvednek el azon az alapon, hogy nem egyformán készek magukévá tenni az állam kultu- rális értékrendjét. A semlegesség mint diszkriminációmentesség elve némiképp módosulva ugyan, de túléli a kritikát.
Igaz, a perfekcionizmus hívei is módosíthatnak álláspontjukon. Elismerhetik, hogy ha az állam a versengő életfelfogások valamelyikét kívánja mások rovására támogatni, akkor eljárása kifogásolható különbséget tesz a polgárok közt. Ám mindjárt hozzátehetik, hogy a perfekcionista célzatú állami aktusok más, elvontabb célt is követhetnek. Nem azt a célt, hogy egy bizonyos életmódnak más életmódokkal szemben előnyt biztosít- sanak, hanem azt, hogy elősegítsék a tudatosabb, átgondoltabb választást a lehetőségek között (például oly módon, hogy az erkölcstant a közoktatás részévé teszik). Vagy azt a célt, hogy megóvják, esetleg gyarapítsák az általános kulturális környezet gazdagságát és összetettségét (például a művészet támogatása útján). Ha ilyen általánosabb célok vezérlik és igazolják őket, akkor a perfekcionista célzatú állami aktusok, jóllehet „a ki- emelkedő emberi teljesítményeket [kívánják előmozdítani] a kultúra különböző megnyilvánulási formáiban”,28 nem kifogásolható módon térnek el a semlegesség kívánalmától.
Ebben az átfogalmazásban az érvelés nem vonja maga után, hogy az állami perfekcionizmus mindig megengedett. Elfogadja a semlegesség mint diszkriminációmentesség követelményét, és elveti az olyan perfekcionista célzatú intézkedéseket, amelyek a versengő életfelfogások egyikét támogatják a többivel szemben. Tartalmazza viszont, hogy a perfekcionista célzatú intézkedések nem mindig megengedhetetlenek:
összeegyeztethető a semlegesség mint diszkriminációmentesség követelményével, amikor a mögöttes cél
