A szılıalanyfajták a károsítókkal szembeni ellenálló képesség és a termıhelyhez való adaptáció mellett az alany-nemes együttélésébıl származó tulajdonságokra gyakorolt hatás (termésmennyiség, mustminıség, tápelemek felvétele stb.) szempontjából is különböznek egymástól.
Az alanyhatás érvényre jutását – azonos nemes fajtával való kombinációnál is - számos tényezı befolyásolja, melyek elsısorban a termıhelyi, ökológiai viszonyokhoz, az évjáratok jellegéhez és az alkalmazott termesztés-technológiákhoz köthetık. A befolyásoló tényezık nagy száma és kölcsönhatása nehezíti az alany-nemes kombinációk helyes megítélését.
Az alany-nemes affinitás kérdéskör jelentısége miatt az 1980-as évek közepén a pécsi Szılészeti és Borászati Kutatóintézet kísérleteket állított be. A vizsgálatba vont alanyok: Teleki 5C, Teleki 5C Gm.6, Teleki 5C Gm.10, Teleki 5C Wed., Kober 5BB, Kober 5BB Fr.148, Teleki-Kober 5BB Wei.48, Teleki-Teleki-Kober 5BB Cr.2, Teleki-Teleki-Kober 125AA, Teleki-Fuhr S.O.4 voltak. A dolgozat keretében a pécsi Cabernet sauvignon ültetvényrıl összegyőjtött információk rendszerezésére és értékelésére került sor.
A dolgozat keretében célul tőztük ki a hazánkban általánosan alkalmazott Berlandieri x Riparia eredető, Teleki szelekcióból származó alanyfajtákra és az azok klónjaira oltott Cabernet sauvignon szılıfajta gazdasági, genetikai, élettani tulajdonságainak feltárását és értékelését az ültetvény teljes életciklusát felölelı kísérlet keretében a pécsi termıhelyen. A cél elérése érdekében:
- Értékeltük az alany-nemes kombinációk hatását a tápelemek felvételére, a termés mennyiségére és minıségi mutatóira.
- Az értékmérı paraméterek (termésmennyiség, mustfok, titrálható savtartalom, pH) és a levelek, valamint a must tápelem tartalma közötti összefüggéseket vizsgáltuk.
- Értékeltük az 5C és 5BB alanyklónok teljesítményét és tápelem hasznosítási sajátosságait.
Szándékunkat és a munka idıszerőségét indokolja, hogy az elmúlt évtizedben többek között módosult a termelési cél, az alkalmazott termesztés-technológia, s hangsúlyt kapott a környezetkímélı termesztés is. A 15 éves tartamkísérlet (1990-2004.) eredményeinek széles körére kiterjedı, a feldolgozásnál több eljárást is alkalmazó módszere lehetıséget teremt a multifaktoriális összefüggésrendszer elemeinek részbeni megismerésére – döntéseink jobb megalapozása érdekében. A feltárt összefüggések korlátozás nélkül nem általánosíthatók, hiszen tudjuk, hogy mind a nemes fajta, mind a termıhely jelentıs módosító tényezık az alanyhatások érvényesülésénél.
A termıhelyhez és a nemes fajtához jól megválasztott alany a versenyképes, környezetkímélı és minıségi borszılıtermesztés lehetıségét biztosítja. Az alany genotípus megválasztásával javítani lehet a szılı tápelem ellátottságát stressz feltételek mellett is. A körültekintı alanyválasztás – minden külön befektetés nélkül – képes jól hasznosítani a talaj adottságokat és kiküszöbölni a termıhely kedvezıtlen elemeit - vagyis mérséklıdnek a költségek, kisebb a környezetterhelés. A jövedelmezıség növelése megvalósítható az ültetvények - megfelelı alanyhasználattal való - jó kondícióban tartásával
(generatív-vegetatív egyensúly, kiegyensúlyozott tápanyag-ellátás), ami a hosszú élettartam és a jó minıségő termés záloga.
A kísérlet keretében alanyonként értékelésre kerültek a következı tényezık: fürt- és vesszıtermés mennyisége, y/n arány, mustfok, titrálható savtartalom, pH, a virágzáskor és érés idején szedett levelek és a must tápelem tartalma (nitrogén-, foszfor-, kálium-, kalcium-, magnézium-, cink-, bór-, vas- és mangán elemekre).
Az alanyhatások kimutatását varianciaanalízis, a változók közötti összefüggések vizsgálatát korrelációanalízis, regresszió analízis és pathanalízis tette lehetıvé. A tartamkísérletben nyomon követhetı folyamatokat és tendenciákat növekedési görbék (esetünkben: ’alanyhatásgörbék’) szemléltetik. A kísérleti parcellák termésébıl készített borok érzékszervi bírálatára és rangszámokkal történı értékelésére is sor került.
A tartamkísérlet kiértékelése alapján a következı megállapításokat tettük:
Az alanyhatások vonatkozásában:
Az évjárat hatása valamennyi vizsgált paraméter esetében meghatározóbb volt, mint az alanyok hatása. A kísérlet egyetlen alanycsaládból származó alanyok összehasonlítását tette lehetıvé, így a dolgozatban alkalmazott minısítés a relatív megítélést szolgálja, nem feltétlenül jelent abszolút értékben is számottevı különbséget az alanyok között. Ugyanakkor a statisztikailag értékelhetı különbségek az árnyaltabb alanyválasztás lehetıségét teremtik meg.
- Kísérletünkben a legnagyobb fürttermést adó Cabernet parcellák alanyai az SO4 és 5C voltak.
Ezen kombinációk pozitív eltérései - az adott évi termésátlagokhoz képest - a vizsgálati periódus alatt mérséklıdtek, bár a teljes idıszak halmozott termésátlaga tekintetében a legkedvezıbbek közé tartoznak. Ugyanakkor az 5BB alanyon lévı Cabernet tıkék kezdeti alacsonyabb termésmennyisége az idıszak végére halmozott termésmennyiségben elérte az 5C szintjét. A vizsgált 13 év átlagában (1992-2004) statisztikailag igazoltan alacsonyabb termésmennyiség jellemzi az 5BB Fr.148 és Wei.48 alanyklónokon lévı Cabernet tıkéket - az 5BB Cr.2-t kivéve - a többi vizsgált alanyhoz képest.
- A termıegyensúlyra utaló y/n arány alapján kísérletünkben - az irodalommal egyezıen - az 5BB kevésbé generatív kombinációs partnernek mutatkozott, szemben az 5C Gm.6 és SO4 alanyokkal.
- A vizsgálati periódus átlagában szignifikánsan alacsonyabb mustfok jellemzi azokat a mustokat, ahol a Cabernet sauvignon alanya az 5BB és SO4, míg a két legmagasabb mustfok érték az 5C Gm.6 és 5BB Cr.2 klónok sajátja. A cukorhozam szoros összefüggést mutat a fürthozammal. Így a legmagasabb értékeket az SO4 és 5C Gm.6 alanyokhoz, míg a legalacsonyabbak az 5BB Fr.148-as alanyklónhoz kötıdnek.
- A Cabernet mustok titrálható savtartalmában az alanyhatás a vizsgálati periódus egésze tekintetében nem volt kimutatható, az évjáratok szerepe volt a meghatározó. Az alanyok és
évek közötti kölcsönhatás viszont szignifikáns volt mind a titrálható savtartalom, mind a pH esetében.
- Az 5C alanyokon lévı Cabernet tıkékrıl származó mustok kémhatása kilenc év átlagában statisztikailag igazoltan alacsonyabb volt, mint az 5BB, 5BB Cr.2, 125AA és SO4 alanyokon lévıké.
A vizsgált kombinációkban és területen a legjelentısebb alanyhatás a levelek magnézium, mangán és virágzáskori bór tápelem tartalmának alakulására volt kimutatható. Az egyes alanyok vonatkozásában a levelek magnézium és mangán státusza tekintetében hasonló, míg a bórnál megfigyeltekkel többnyire ellentétes tendenciát találtunk.
- A kumulatív eltéréseket mutató hatásgörbék alapján a levelek virágzáskori magnézium tartalma alapján felállítható sorrend a következı: a legmagasabb értékekkel az 5C Gm.6 és 5BB alanyokra oltott Cabernet tıkék levelei rendelkeztek. A legalacsonyabb értékek pedig a 125AA, SO4 és 5C alanyokat jellemzik.
- A bór esetében a standardhoz (évenként 10 alany átlaga) képest pozitív eltéréseikkel kitőnnek azok a Cabernet parcellák, melyek alanyai: 125AA, SO4, 5C, valamint az 5BB Cr.2. A legalacsonyabb bór értékek az 5BB Fr.148 alanyklónon fordultak elı.
- A mangánnál pozitív eltérést virágzáskor az 5C Gm.6 és 5BB alanyokon lévı Cabernet sauvignon mutatott, míg negatív eltérést a 125AA és SO4 alanyok, hasonlóan a magnézium esetében megfigyeltekkel.
Az alanyok hatását a Cabernet sauvignon mustok tápelem tartalmának alakulására a foszfor, magnézium és mangán esetében mutattunk ki.
- Az 5C Gm.6, 5BB és SO4 alanyokon lévı Cabernet tıkékrıl származó mustok foszfor tartalma szignifikánsan magasabb volt, mint az 5C Wed. és 5BB Wei.48-as alanyklónokról származóké.
- Az 5C Gm.6 és 5BB Fr.148 alanyklónokra oltott Cabernet tıkékrıl származó mustok magnézium tartalma igazolhatóan magasabb a 125AA, SO4 és 5C alanyokra oltottakénál. Az alanyhatás megítélése azonos a Cabernet sauvignon virágzáskori levél és a must magnézium tartalmának tekintetében.
- A legmagasabb mangán tartalmú mustok az 5C-rıl és Gm.6-os klónjáról kerültek ki, míg a 125AA és 5BB Cr.2 alanyok révén a Cabernet mustok mangán tartalma az idıszak egészét tekintve a legalacsonyabb.
Az alanyklónok sajátosságainak feltárásával is hozzájárulhatunk a megalapozott alanyválasztáshoz. Szélsıséges évjáratokban egyes alanyklónok révén kiemelkedı terméseredményre volt képes a Cabernet, de 15 év átlagában az 5C és 5BB alany alapfajtákat meg nem haladó termés produkciót eredményeztek. Az 5C klónjai közül az adott termıhelyen észlelt értékes tulajdonságai miatt a Gm.6-os klón emelhetı ki, ill. az 5BB klónok közül a Cr.2 klón. Ezek a klónok a tápelem tartalom tekintetében is sajátosságokkal rendelkeznek az alapfajtáikhoz képest. Az 5BB-n lévı
Cabernet levelek magas foszfor, magnézium, mangán és virágzáskori nitrogén tartalmához képest szignifikánsan alacsonyabb értékek jellemzik a Cr.2 klónját, míg a bór tápelemnél fordított a helyzet.
Az 5C alanyon lévı Cabernet sauvignon levelek kalcium, magnézium és mangán tartalma szignifikánsan alacsonyabb, mint a Gm.6 klónon. Ugyanakkor a virágzáskor maghatározott kálium és bór tartalom az 5C alanyon igazoltan magasabb, mint Gm.6 klónján.
A kapcsolatrendszer feltárására irányuló vizsgálatok eredményei:
Az értékmérı paraméterek vonatkozásában a statisztikailag igazolt összefüggésrendszer bemutatására áttekintı ábra készült, melybıl az összefüggés jellege is (pozitív vagy negatív) kitőnik. Ezek közül a legfontosabbak:
- A termés és mustfok, ill. a mustfok és a titrálható savtartalom közötti negatív összefüggés.
- A levelek virágzáskori vastartalmának a terméssel pozitív és mustfokkal negatív összefüggése, míg az éréskori nitrogén tartalom esetében ezzel ellentétes tendencia volt kimutatható.
- A mustfok negatív összefüggést mutat a levelek kálium tartalmával, valamint a must cink és kalcium tartalmával.
- A titrálható savtartalom és a levelek bórtartalma valamint az éréskori foszfor tartalma közötti korreláció pozitív. Továbbá mindkét elemtartalom a virágzáskori nitrogén tartalommal is pozitívan korrelál. A titrálható savtartalom viszont negatív összefüggést mutat a levelek cink tartalmával.
Tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadásban hasznosítható eredmények:
- A magasabb éréskori nitrogén értékekhez magasabb mustfok érték társult – a termésmennyiség csökkenése (ami 2,2 nitrogén sz.a.% felett prognosztizálható) a mustfok emelkedésével párosult. A levelekben virágzáskor a vastartalom optimum tartományának felsı határa 100 mg/kg-nál vonható meg a levélérték és a termésmennyiség, valamint a mustfok közötti regressziós görbék összevetése alapján az 5C alanyon.
- A teljes adatbázis vonatkozásában a legszorosabb negatív összefüggés a mustfok és a kálium tartalom között jelentkezett. Számos irodalom számolt be a kálium termésfokozó hatásáról,
melynek révén a mustfok csökkenhet. Emellett a kálium a szénhidrát forgalomban tölt be nélkülözhetetlen szerepet, így az éréskori kálium tartalom nem ok, hanem következmény, vagyis a magasabb mustfokok eredményeként csökkent a levelek kálium tartalma (a káliumnak a termésbe történı retranszlokációja révén).
- A mustfokok és tápelem arányok között elvégzett regresszió számításaink eredményeként a magasabb mustfokok érdekében a Berlandieri x Riparia alanyokon lévı Cabernet esetében a N/K tápelem arány optimumának a 2,5-4,0 közötti tartomány tekinthetı (az irodalmi 1,9-3,0 helyett). A kálium túlsúlyát a magnéziummal szemben is mérsékelni kellene a minıség javítása érdekében, a K/Mg optimális aránya e kombinációnál 2,0 és 4,0-4,5 közötti értéknél vonható meg (3,0-7,0 helyett). A K:Ca esetében az 1:2-es arányt tekinthetjük optimálisnak a kedvezı mustfokok érdekében. Az optimális arány az alanyoktól sem független érték.
- Az idıjárás jellegének változása miatt a savtartalom léphet a minıséget leginkább meghatározó tényezıvé. Így az ennek kapcsán megfigyelt összefüggések is lényegesek lehetnek mind az alany megválasztása, mind az alkalmazott tápanyag-utánpótlás tekintetében.
A savtartalomnak elsısorban a P/Zn aránnyal való összefüggése az, amit a levéltrágyázási gyakorlat folytatásánál megfontolásra érdemesnek tartunk.
- Az egyes tápelemek között meglévı kölcsönhatások miatt fontos megállapítás, hogy kísérletünkben az éréskori optimális cinktartalmak (30-50 mg/kg) elıfeltétele volt, hogy a virágzáskori mangán tartalom 70 és 120 mg/kg között legyen. A levelekbıl éréskor optimum szint felett mért cink tartalom kísérletünkben ~ 1 mg/l feletti must cink tartalommal párosulhat, amihez viszont a mustfokok erıteljesebb csökkenése járul. Mindezek alapján fontos, hogy a termelési cél és az évjárat függvényében a mikroelemek alkalmazását (levéltrágyák formájában is) a jelenlegi gyakorlatnál körültekintıbben végezzük.
- Kísérletünk teljes adatbázisa alapján (10 alany és 13 év adatai) a termésmennyiség és minıség közötti ellentét átlagosan tıkénként 4,0 kg feletti termésátlagnál jelentkezett. A mustfok legérzékenyebben a termésátlag növekedésére az 5BB Fr.148-as alanyon lévı Cabernet-nél reagált, s legkevésbé a 125AA-n.
Értékelési módszerek alkalmazhatósága:
A tartamkísérletek értékeléséhez felhasznált ’alanyhatásgörbék’ a levélanalízis eredmények adatsorainak feldolgozásánál támpontul szolgálhatnak a szaktanácsadásban is, mivel jól szemléltetik az ültetvényben lezajló változásokat. A tendenciák kirajzolódása a görbén lehetıséget teremt az évjárati szélsıségek értelmezésére.
A termés mennyiségi- és minıségi paramétereinek alakításában számos tényezı kap szerepet, így a többváltozós módszerek alkalmazása kiegészítı információt nyújt a hatások értelmezéséhez. Ennek egyik a gyakorlat számára is hasznosítható lehetısége a pathanalízis, ahol több változó közvetlen és közvetett hatását követhetjük nyomon a vizsgált paraméterre.
A vizsgált alany-nemes kombinációk minél teljesebb megismerése hozzájárulhat a megalapozott döntéshozatalhoz, az alanyhasználatban rejlı lehetıségek kiaknázásához.