1.) – Az éves parancslevél intézménye

In document 1321–1500 A PANNONHALMI KONVENTHITELESHELYI TEVÉKENYSÉGE (Pldal 67-73)

Az éves parancslevél egy, az oklevélben konkrétan megnevezett hiteleshelyhez szóló nyílt parancs volt, amelynek bemutatása után a felperes az irat érvényességi idején — általában egy éven233 — belül a címzettıl a rendszerint teljességre törekvıen felsorolt ügyek bármelyikének elintézését kérhette. A parancs tehát csak a megbízás tényére vonatkozott, annak tárgyát az oklevelet bemutató fél kérte élı szóval a hiteleshelytıl.234 Ilyen parancslevelet Pannonhalmán bemutatók — egyetlen kivételtıl eltekintve235 — csak egyháziak voltak: a pozsonyi, a veszp-rémi és a gyıri káptalanok, a bakonybéli apátok, a veszprémi püspökök, valamint a csornai és a mórichidai prépostok.

454 (1426), 456 (1426) oklevelei mindenképpen külön kiemelendık. Gyır megye néhány alkalommal a gyıri káptalant is felkérte eljárásra, erre ld. 1356-ból: PRT III. 333–334. (DF 207230).

232 Alkalomadtán azonban olyan levélre is jelentett Pannonhalma, amely címzésében nem neki, hanem a megyé-nek szólt, a konvent pedig csak mint eljárásra kötelezett volt benne megemlítve: Zsigmond király Veszprém megyének írt parancsa szerint coram testimonio conventus ecclesie Sancti Marthini Sacri Montis Panonie, quod per eundem conventum ad id presencium tenore destinare iubemus kellett vizsgálatot tartani — 525 (1434), egy Garai nádornak írt jelentése szerint pedig litteras ... Iohannis de Hwnyad ... gubernatoris per modum proclamate congregacionis emanatas comiti vel vicecomiti et iudicibus nobilium comitatus Komaroniensis directas nobisque in aliqua sui parte loquentes hajtotta végre a konvent — 587 (1452). Bizonyos, alább még említendı esetekben damus pro memoria kiadott királyi, vagy memorie commendamus kiadott nádori oklevél végrehajtásáról — fogott bírák ítéletének [213 (1376), 689 (1474)], illetve leteendı eskünek [654 (1465)] meghallgatásáról — számolt be.

233 De van példa rövidebb érvényességi idıre is: Hektor fia György érdekében a quarta die festi Beate Anna proxime preteriti incipiens usque ad octavas festi Beati Michaelis archangeli proxime nunc venturas — 77 és 78 (1357) szólt a parancs. Ez az eset azért is különös, mivel György az egyetlen nem egyházi személy, aki álta-lános parancsot mutatott be a pannonhalmi konvent elıtt.

234 Vö. Eckhart, Glaubwürdige Orte 538. Talán ennek köszönhetı, hogy a megyének már éves parancslevél sem kellett, hanem csak a fél közvetlen szóbeli kérésére (ad legitimam petitionem) is adott ki tudományvételrıl damus pro memoria vagy memorie commendamus típusú oklevelet. Gyır megye esetében ld. pl. Horváth, Gyır m. 49–50. (19) (1423-ból), 50–51. (22) (1426-ból), Veszprém megyénél DF 207820, DF 207821 (1437-bıl), Komárom megyénél pedig DL 45839 (1480-ból).

235 Ld. a fentebb említett Hektor fia György esetét — 77 és 78 (1357).

Az elsı, Pannonhalmának címzett egész évre szóló parancslevélrıl egy XIV. század közepi említés tudósít minket.236 A következı évben, 1348-ban a bakonybéli monostor leégé-sérıl és birtokainak számbavételérıl tett vizsgálat után, a hiteleshely gyakorlatában egyedülál-ló módon, teljes szövegében is átírásra került egy általános parancslevél.237 A következı év-századból még két ilyen típusú, Pannonhalmához köthetı dokumentum maradt ránk, mégpe-dig eredeti formában, tehát az egyedi ügyekben írt, zárt parancslevelekkel ellentétben pátens-ként, a szöveg alá, illetve az oklevél hátára nyomott pecséttel.238 A három azonos típusú irat szövege — érthetı okokból — jelentıs részben azonos, és egyetlen kifejezés kivételével még az arenga is egyezés mutat.239 Érdekes lehet azonban éppen ezt az eltérést, és hozzá kapcso-lódóan a címzett hiteleshely által elvégzendı/elvégezhetı feladatok sztereotipnek tőnı felso-rolását alaposabban megvizsgálni.

Elég egy pillantást vetni az említett éves parancslevelek szövege alapján készített táb-lázat soraira, hogy néhány érdekesség rögtön feltőnjön. Mindjárt az elején ismét szembesü-lünk az arengákban is tapasztalható eltéréssel, miszerint az 1420-as oklevél a citatio helyett az evocatio kifejezést alkalmazza. Hogy tudatos szóválasztással állunk szemben, és a két eljá-rás között különbség kell, hogy legyen, az megragadható a konvent egyéb kiadványaiban is.

23652 (1347), itt még littere generalesként említve. Hogy ez a megjelölés az éves parancslevelet jelenti, azt alátámaszthatja, hogy Miklós bakonybéli apát ügyében a konvent 1348 júliusában litteris vestre maiestatis inter cetera inquisitoriis ... per anni circulum generalibus receptis tartott vizsgálatot [55 (1348)], valószínőleg ugyanazon parancslevélre válaszolva, amit negyed évvel korábban, 1348 áprilisában teljes egészében át is írt [54 (1348)]. A littere annuales megjelenésére ld. LLMAeH I. 280. címszavát, amely elsı elıfordulásként éppen az 1347-es esztendıt hozza (Anjou V. 99.).

23754 (1348). Ez az oklevél jelentıs hasonlóságot mutat a korszak alig néhány, más hiteleshelyek esetében hasonló módon teljes szövegében ránk hagyományozott éves parancslevelével. 1330-ban például a bácsi kápta-lan írta át [Zichy I. 364–365. (372)] Károly Róbertnek a háji káptakápta-lan érdekében elızı 1329-ben kiadott éves parancslevelét [AOklt. XIII. (1329) 515.], 1331-bıl pedig a borsmonostori apát érdekében a vasvári káptalannak adott éves parancs maradt ránk [Fejér, CD VIII/3. 524–525. (227)].

238335 (1408) és 403 (1420).

239 Quia cause ecclesiarum per morosas citaciones/evocationes plerumque periclitari continguntur. A nagyfokú egyezés az 1348-as oklevél formuláinak kiforrottságát mutathatja, különösen ha a fentebb említett 1331. évi megkeresés részben szintén egyezı, de még jóval bıvebb arengáját is figyelmbe vesszük: Quia causas ecclesiarum per morosas citationes plerumque periclitari superfluisque expensarum sumtibus ad inopiam redigi nonnunquam contingit, ut tam laborum, quam expensarum alleviatione ipsae ecclesiae remedientur, regia auctoritas annuales litteras sanxit inveniri. [Fejér, CD VIII/3. 524.]

Zichy I. 364.

(1329)

CD VIII/3. 524.

(1331)

54 (1348) Zichy IV. 222.

(1382)

335 (1408) 403 (1420)

citaciones citaciones citaciones citaciones citaciones

inquisiciones inquisiciones inquisiciones inquisiciones inquisiciones inquisitiones prohibiciones prohibiciones prohibiciones prohibiciones prohibiciones prohibitiones evocaciones aliarum litterarum

nostrarum exhibiciones

aliarum litterarum nostrarum exhibiciones

aliarum litterarum nostrarum exhibiciones reambulaciones

possessionum

reambulaciones possessionis Kedhel vocate et aliarum quarumlibet

reambulaciones possessionum

possessionum propriarum apud manus earum habitarum reambulaciones

possessionumque eorum propriarum apud manus ipsorum habitarum

reambulaciones

possessionumque propriarum apud manus ipsius habitarum reambulaciones recaptivaciones

possessionum

recaptivaciones earum

recaptivaciones possessionum metarum

distinctiones, renovaciones et erectiones earundem

erectiones et renovaciones metarum

metarum erectiones metarumque earundem erectiones et renovaciones

metarumque earundem erectiones et renovaciones

metarum erectiones et renovaciones

condicionariorum recaptivaciones

condicionariorum recaptivaciones240 ad omnia alia

facienda, que de iure fieri consueverunt

ad omnia alia et singula facienda

ad omnia alia, que secundum regni consuetudinem fieri consueverunt legitime facienda

ad omnia alia, que iuxta regni nostri consuetudinem talibus in processibus fieri consueverunt facienda

ad omnia alia, que talibus in processibus iuxta regni

consuetudinem de iure fieri consueverint facienda

ad omnia alia, que talibus in processibus iuxta regni nostri consuetudinem de iure fieri consueverunt facienda

9. táblázat: Éves parancslevelek formulái

A bírói megkeresésre eljáró hiteleshely több esetben került abba a helyzetbe, hogy idézzen is. Birtokadomány vagy bírói ítélet után az iktatást és birtokba vezetést elrendelı ok-levelek 1407-ig ellentmondás esetén — egy eltévedt kivételt leszámítva — citatiót kértek, az idırendben közvetlen ezután következı, azonos típusú parancs 1412-ben viszont már evocatiót, ami a továbbiakban is így maradt.241 Visszafoglalás és iktatás esetében, amíg ezen oklevelek nagyobb számban vannak jelen, azaz 1409-ig, citatio, az egyetlen késıbbi esetben, 1448-ban evocatio volt kézbesítendı a ellentmondóknak.242 Határjárások esetében jóval rit-kábban fordult elı idézés — ezen eljárások egy részét ugyanis a már folyó per keretében ren-delte el a bíróság, ezzel kísérelvén meg a felek által bizonyítékként bemutatott birtoklevelek-nek gyakorlati hasznát venni —, de ezek a recaptivatio esetében tapasztaltakkal mutatnak nagy hasonlóságot.243 Az idézések leggyakrabban a felperes kérésére történı tudományvételt követıen tőnnek fel. Ezen alkalmakkor az elıbb vázolt kettısség, a XV. század elsı (vagy második) évtizedében beálló változás a korábbitól eltérı módon ragadható meg. Az egyedi esetekre szóló bírói megkeresések mindig evocatiót kértek a hiteleshelytıl, amit az teljesített

240 Ld. 134 (1366), ahol az ad possessionum suarum et iurium recaptivaciones küldött éves parancslevélnek megfelelıen a konvent iobagiones et vinidatores ... abbatis ... de Beel, in corpore ... possessionis sub dominio prioris et fratrum de Leuld ordinis Cartusiensis nunc existentis habitantes ... super eo, ut ad terram dicti monasterii de Beel, de qua recessisse dinoscerentur se transferendo redirent more pristino suo domino servituri ammonitos habuissent, azaz a recaptivatio (conditionariorum) itt tkp. a késıbbi ammonitio helyett mőködött.

241 A 330 (1407)-ig citatio [kivéve a 309 (1400)], majd a 364 (1412)-tıl evocatio.

242 Az utolsó citatio a 347 (1409), majd evocatiot kért a 581 (1448).

243 A 273 (1391) és a 383 (1416) citatiot kért, a 606 (1455) már evocatiot.

is. Ha azonban éves parancsra történt az eljárás, akkor — az éves parancslevélben foglaltak-nak megfelelıen — citatiót hajtottak végre az ügyben eljárók, mégpedig egészen 1418-ig. Ezt követıen aztán már evocatiót kért a király,244 a hiteleshely pedig ennek megfelelıen járt el és jelentett.245 Részben nagyon hasonló a helyzet az önálló idézéseknél is. Ezek mindig egyedi bírói megkeresésre történtek, amelyek — két kivételtıl eltekintve246 — a fentebbi gondolattal egybevágóan mindig evocatiót kértek.

Úgy tőnik tehát, a sztereotipnek tartott oklevélrész mégis csak valami módon össz-hangban van a valósággal, szóhasználata, kifejezései nagyon is együtt mozognak a tényleges jogi gyakorlattal, amit a fentebbi táblázat többi sorának áttekintésekor is tapasztalhatunk. Ha-tárjárások esetében a két XV. századi parancslevél például már csak a saját kézen lévı, azaz nem per tárgyát képezı birtokok bejárására adott lehetıséget, bár egy korai esettıl eltekintve éves parancsra történı határjárásra egyáltalán nincs is példa a pannonhalmi gyakorlatban.247 Birtokok visszafoglalása (recaptivatio) esetében hasonló a helyzet. A XV. században ez már nem szerepel a végrehajtható feladatok között, bár a korábbi idıszakból is csak két kiadvány jelentett ilyen ügyben.248 Megállapítható tehát, hogy az állandó, formulának tekintett oklevél-rész, sablonos felsorolás kifejezései, jóllehet tág teret engedtek a hiteleshelyi munkának, még-is konkrét keretet adtak olyan feladatok felsorolásával, amelyek elvégezhetık voltak, és azok-nak mellızésével, amelyek nem.249

Az éves parancslevelekhez kapcsolódóan érdemes még két további dolgot is szem elıtt tartani. Az egyik, ami az evocatio és citatio, illetve a fentebb érintett preceptum és mandatum kifejezések vizsgálatakor is kézenfekvınek tőnt, bár más szempontból egyáltalán nem tekinthetı annak, hogy ti. latin nyelvő szövegek adják a dolgozat tárgyát képezı kutatá-sok alapját. Fontos tehát az oklevelek teljes szövegének, minden egyes szavának és kifejezé-sének ismerete, amit nyilvánvalóan csak az eredeti levéltári, vagy a teljes szövegő, in extenso

244 Erre ld. a fentebb idézett, Pannonhalmának szóló éves parancslevél formuláit [403 (1420)], illetve azt az erdélyi káptalannak szóló, 1418 májusában kiállított szintén éves parancslevelet, amelyben már evocatiot kért az uralkodó (ZsO VI. 1848.).

245 Pannonhalma legközelebb sajnos csak 1430-ban — 498 (1430). Egy kivétellel azonban még találkozha-tunk, mégpedig 1426-ban, mikoris Gyır megye alispánjának kérésére tartott vizsgálatot, majd idézést (citatio) a konvent — 454 (1426).

246 Az egyik egy országbírói megkeresés — 157 (1367), a másik pedig ismét csak Gyır megye alispánjának kérése — 456 (1426).

24797 (1360).

24896 (1360) és 248 (1383).

249 A parancslevelekben foglaltak kizárólagos végrehajtására lehet példa az a pannonhalmi jelentés [225 (1380)], amelyben a konvent Pál bakonybéli apát kérésére járt el, mégpedig egy Kutasi András és Ferenc, vala-mint Dálkai János által birtokolt kiváltságlevélrıl átírást készíteni kérı egyedi parancslevél és egy éves parancs-levél egyidejő bemutatásával. A hiteleshely által jelentett oklevél-kikérés az elıbbi, az ezt megelızıen tartott tudományvétel pedig az utóbbi parancs alapján történhetett csak, majd ezek után az egyedi parancs kifejezésé-nek, de a fentebb vázolt gyakorlat szerint az éves parancs szellemiségének megfelelıen citatiot tartottak.

közölt nyomtatott források tudnak nyújtani. A hiteleshelyi intézményrendszer mőködésének feldolgozását nem tartom tehát elválaszthatónak néhány jelentıs vagy példaértékő káptalan illetve konvent — annak közhitelő tevékenysége során termelt — dokumentumainak teljes-ségre törekvı felgyőjtésétıl és teljes szövegő közlésétıl. A regeszta formájában való forráski-adás, legyen az bármennyire is részletes, ilyen és ehhez hasonló terminológiai kérdésekben, jellegénél fogva, nem adhat segítséget. A másik észrevétel a vizsgált anyag terjedelmét érinti.

Jóllehet az 1320 és 1500 közötti idıszak Pannonhalmával kapcsolatba hozható majd’ 800 hiteleshelyi kiadványa elsı pillanatban túl soknak és a tartalmát tekintve átláthatatlan halmaz-nak tőnhet, a típusok szerinti kisebb csoportokba való bontást követıen bizonyos esetekben már olyan csekély számú és/vagy idıben annyira szórt a vizsgálható anyag, hogy egyedi ese-tek tényként való rögzítésén túl általános következtetéseket levonni, a végrehajtásban vagy éppen csak annak megfogalmazásában végbement változásokat konkrét idıponthoz kötni nem lehet. A távolabbi célok között tehát mindenképpen megfogalmazható, hogy a Pannonhalma esetében észlelt tendenciákat egy másik, jelentısebb kiadványszámmal rendelkezı hiteleshely anyagán is meg kell vizsgálni, pontosítandó vagy éppen korrigálandó megállapításaimat a nagyobb forrásbázis tükrében.

Az éves parancslevél intézménye nem sokkal élte túl Zsigmond király uralkodását. A korábbi idıszakokban a bírói megkeresések harmadát-negyedét kitevı oklevéltípus 1437 után két eset kivételével teljesen és meglepı hirtelenséggel eltőnt; 1438-ban még ilyet bemutatva kért tudományvételt Mihály bakonybéli apát, majd utoljára 1444-ben Antal csornai prépost.250 Hogy mi áll kiadásuk megszüntetésének hátterében, arról forrás nem szól, megfontolásra ér-demes lehet azonban néhány szempont.

Az éves parancslevél tartalma szerint a címzett hiteleshely az ıt megkeresı és a paran-csot bemutató fél szóbeli kérésére volt köteles eljárni. Ez az esetek jelentıs részében azt jelen-tette, hogy Pannonhalma az elıtte megjelenı panaszos kérésére vizsgálatot kellett, hogy tart-son az elszenvedett jogsértés helyszínén, függetlenül az illetı birtok földrajzi elhelyezkedésé-tıl. Talán ezért is tarthatott a veszprémi püspök illetve a káptalan Zala, Somogy, sıt Tolna megyei birtokai kapcsán több alkalommal vizsgálatot Pannonhalma a XIV. században,251 bár

250561 (1438), 568 (1444).

251 A legtávolabbi vizsgálati eljárások a veszprémi püspök ügyében a Somogy megyei Görgeteg [98 (1360)]

és a Tolna megyei Szanács birtokán [95 (1360)], a veszprémi káptalan kérésére pedig a Somogy megyei Csa-ba [247 (1383)] és a Zala megyei Garabonc birtokokon [250 (1384)] történtek. Ugyancsak 1360-ban a veszprémi püspök által bemutatott éves parancslevélnek megfelelıen a Somogy megyei Bedeg és Gerezd birto-kokkal kapcsolatos eltiltásról jelentett Pannonhalma [94 (1360)], valamint a Tolna megyei Szilen hajtott végre recaptivatiót [96 (1360)] és Szanácson határjárást [97 (1360)].

ezen esetek említésekor nem szabad megfeledkeznünk az apátság dél-dunántúli birtokainak meglétérıl sem, minek következtében tényleges szomszédként lehetett közhitelő tanú majd’

féltucat alkalommal 1360-ban a távoli monostor egyik közeli egyházának, Kıröshegynek a papja.252 Az éves parancslevelek megszőnése tehát azt jelenthette, hogy — bár a felperes a királyi emberekkel együtt maga nevezhette meg az eljárásra felkért hiteleshelyet is253 — a parancslevelet kiadó kúriai bíróság kontrollálni tudta a hiteleshelyek mőködési körét, hely-színtıl függıen beleszólhatása lévén az intézkedı, tehát a területileg illetékesnek tartott kápta-lan vagy konvent kijelölésébe.254 A korábbinál ellenırizhetıbb rendszer által így a központi bíróságok a király jogát, továbbá azon, a nemesi jogokból alapvetıen fakadó tételt is tovább tudták erısíteni, hogy Magyarországon minden ügy bírói úton, törvényesen elintézhetı.

Ugyancsak nem hagyható figyelmen kívül az éves parancslevelek intézményének megszüntetése kapcsán, hogy esetükben nem csak a címzett hiteleshely, de az oklevélben fel-sorolt királyi emberek is bármely, a felperes ügye által érintett megyében eljárhattak, függet-lenül attól, hogy ismerısek voltak-e ott vagy sem. Az a XV. századra már általánosnak mond-ható gyakorlat ugyanis, miszerint a királyi ember abból a megyébıl került ki, amelyhez az ügy kapcsolódott, a XIV. században még nem volt következetesnek mondható.255 A Pál csor-nai prépost gyarmati és Koroncói Lırinc koroncói birtokán elkövetett hatalmaskodások, to-vábbá a (Sopron és Gyır megye között határfolyó) Rába eltérítésének ügyében teendı inquisitio elvégzésére a pannonhalmi konventnek 1476-ban címzett parancslevél például 16, Gyır és Sopron megyei illetıségő személyt nevezett meg, akik közül mind a vizsgálatot vég-zı pannonhalmi konvent, mind a szintén vizsgálódó, majd utána idézést is végrehajtó gyıri káptalan kiküldöttje mellett két-két homo regius járt el, egyikük Gyır, a másikuk pedig Sop-ron megyébıl.256 A vizsgálatokat lefolytató, iktatásokat elvégzı királyi emberek „területi

252 Az apátság Somogy és Tolna megyei birtokaira ld. PRT II. 159–177.

253 Engel, Királyi emberek 83.

254 Bár a gyakorlati eltőnés Zsigmond király halálához köthetı, az intézmény végleges megszüntetését törvény rendelte el. Az 1447. évi XII. cikk szerint littere annuales ecclesiis et viris ecclesiasticis ulterius non dentur, ami

— tekintettel arra, hogy a pannonhalmi gyakorlatban ezidáig is kizárólag egyháziak bukkantak föl ilyen oklevél-lel — a teljes megszőnést jelentette. A littere annuales fogalmát tévesen értelmezi a DRH 1301–1457 ehhez a helyhez főzött jegyzete: 364.

255 Engel, Királyi emberek 77. és 78., bár az 1351:XXII. cikk egyértelmően rendelkezik: homo regius ... non possit esse aliunde, nisi de eodem comitatu vel districtu, in quo est ille, qui citatur vel contra quem fit inquisitio.

Ugyanezt Werbıczy is kívánalomként fogalmazza meg: homo regius ... in eo comitatu, ubi executio fit, haereditatem nobilitarem debet habere (Trip. II. 19.).

256696 (1476) illetve a gyıri oklevél: DF 265150. A két királyi embernek azonban oka lehet a két felperes is, bár kereshetünk idıbeli változásokat is. A XIV. században ugyanis hasonló módon két megyében, de csak egy királyi ember járt el a bakonybéli apát érdekében tartott vizsgálatokon [81 (1358), 146 (1366), 188 (1372), 225 (1380)], míg a XV. században a parancslevél megfogalmazása szerint több megyében elkövetett hatalmaskodásokat csupán az egyikbe kiszállva végezték el [569 (1444), 571 (1444), 646 (1464)]. A két megyében egyidıben, ugyanazon királyi ember általi vizsgálódás ezután már ritkán fordul elı [501 (1430) és DF 274224 (1518)], jellemzı inkább, hogy a felperes még az egy megyében levı birtokain ugyanazon

sze-tásköre” a XIV. században azonban nem volt ennyire elvágólagos, sokkal fontosabbnak tőnik a felperes személyéhez való kötıdés. A legjobban dokumentálható oklevélnyerı, a bakonybéli monostor ügyeiben 1357 és 1438 között kiadott pannonhalmi jelentéseket vizsgálva például azt tapasztalhatjuk, hogy az intézkedı királyi embert azonosító települést, Engel Pál Valkó megye kapcsán tett megfigyeléseivel azonos módon, csak a XV. század elsı évtizedétıl kezd-ve találjuk minden esetben az intézkedés helyszínét jelentı megyében; a megelızı évszázad-ban ez csupán esetleges volt.257

Míg az éves parancslevelek szövegében tehát semmi nem szabályozta a felsorolt homo regiusok mőködésének földrajzi korlátait, az egyedi ügyre szóló parancsban a bíróság az eljá-rás feladatának kijelölésével együtt földrajzi kereteket is szabott. A bíróságok szerepének erı -sítéséhez tehát ezen a módon is hozzájárulhatott a változtatás.258

In document 1321–1500 A PANNONHALMI KONVENTHITELESHELYI TEVÉKENYSÉGE (Pldal 67-73)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK