Minden folyóiratnak természetes kívánsága, illetve célja, hogy saját tématerületén belül ki-vívja a szakmai közvélemény elismerését, hogy a hozzáértő olvasók véleménye szerint a , j ó "
folyóiratok csoportjába tartozzon. Az idézőjel — most folyóiratokról beszélve — a J ó s á g " fo-galmának viszonylag összetett, eddig többnyire szubjektív megítélésen alapuló - ezért rövid és egzakt m ó d o n csak körülményesen definiálható - jellegének szól.
A továbbiakban csak a tudományos, és ezen belül a természettudományi folyóiratok vo-natkozásaival foglalkozunk. Ezeknél a minőségi igény fokozottan, tulajdonképpen követel-ményszinten jelentkezik. Ennek két f ő oka is van:
1. A folyóirat a k u t a t ó munkaeszköze: mint a tudományos információáramlás egyik leg-fontosabb csatornája, a mindennapi munkához szükséges részletességgel, pontossággal és napra-készséggel szállít rendszeresen tudományos információt. Ebben a vonatkozásban t ö b b vagy legalábbis más a feladata annál, mintsem hogy egy szélesebb és heterogénebb közösség műked-velői szintű intellektuális (lektűr-) igényét kielégítse.
2. A folyóiratcikk a kutatói munka eredményének ugyanakkor a tudományos k o m m u n i -kációnak is valószínűleg legjelentősebb megjelenési formája: a t u d o m á n y o s folyóiratok olvasói nemcsak az információk passzív befogadói, hanem előbb-utóbb maguk is szerzőkké válnak, akik számára nem közömbös, hogy kutatási eredményeiket publikáló cikkeik milyen minőségű szak-mai környezetben (milyen minőségű folyóiratokban) látnak napvilágot. Mint ahogy egy presztí-zsére valamelyest is adó folyóirat is „igyekszik" addigi színvonalával a terület minőségi kézira-tait magához vonzani. A tudományos folyóirat a hozzá beküldött kéziratnívó alapján így sok-kal komolyabban vehető és állandóbb visszajelzést is kap saját (szakmai körökben kialakult) minősítettségéről, mint bármely egyéb olyan lektűr- vagy népszerűsítő folyóirat, ahol az olvasók közt sokkal kisebb a tényleges vagy várható szerzők aránya.
A kérdés eldöntése, vagyis egyfajta — nemcsak szubjektív és hallgatólagos — minősítés szükségessége pedig néha számos szempontot érzékenyen érintő igényként merül fel. Tárgyila-gosan és általában: mennél inkább betölti egy folyóirat érdemben a funkcióját, fenntartása, tá-mogatása annál indokoltabbá lesz. Másképpen fogalmazva: léte annak arányában válik érdekte-lenné, mennél kevésbé tudja teljesíteni eredeti, deklarált vagy magasabb tudománypolitikai meggondolások szerinti hivatását.
Folyóiratok minősége
Egy folyóirat minőségét alapvetően 2 tényező határozza meg: az egyik a szakmai, vagyis szellemi termékként való előállításának színvonalával (1), a másik n y o m d a t e r m é k k é n t és érté-kesítendő áruként való előállításának és forgalmazásának színvonalával (2) kapcsolatos. A kettő bizonyos összefüggésben van.
'Nagy József, Braun Tibor, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 27 (1980) 358-368.
1. A legtöbb nemzeti folyóirat többé-kevésbé deklarált célkitűzése, hogy a címében megje-lölt szakterületen az információ továbbítása mellett híven tükrözze egy kisebb vagy nagyobb tu-d o m á n y o s közösség k u t a t ó m u n k á j á n a k színvonalát; a t u tu-d o m á n y előrehalatu-dásának az illető kö-zösség által képviselt hányadának m u t a t ó j a legyen Nyilvánvalónak tűnik az az általános véle-m é n y is, hogy egy folyóirat szakvéle-mai véle-minőségét elsősorban a benne közölt cikkek adják véle-m e g .1 6 4
A n e m megfelelő kéziratok visszautasítása, majd a szakmai lektorok véleménye bírálat formájá-ban — mely a kézirat egészének, vagy bizonyos részeinek revideáltatását eredményezheti megje-lentetés előtt - máris két olyan szűrési lehetőség, mely a szakmai színvonal emelését célozza.
A képlet látszólag egyszerű: jó kéziratokat j ó folyóiratok vonzanak, a reputáció pedig a kiváló cikk-minőségen alapul. Az önmagát állandóan megújító visszacsatolási ciklus olajozottan műkö-dik, ha egyszer beindult. Többre vágyó folyóiratok számára azonban problémát jelenthet, hogy ilyen ciklusok különböző minőségi szinteken kialakulnak és hogy magasabb minőségi ciklusba á t t ö r n i meglehetősen energia- és időigényes, aktív f o l y a m a t o t feltételez, míg az alacsonyabb mi-nőségi szint elérése t ö b b n y i r e passzív f o l y a m a t . A látszatreputáció mezsgyéjén vegetálni végte-len ideig lehet, amennyiben akad valaki, aki ezt finanszírozni hajlandó.
A z t is lehet m o n d a n i , hogy minden folyóirat hozzávetőlegesen olyan kéziratokat kap, ami-lyenek megilletik. A legtöbb szerző t u d a t á b a n van annak, hogy kéziratában leírt eredményeinek m e k k o r a a szakmai értéke. , A l u l é r t é k e l n i " saját munkáját nem fogja azzal, hogy egy gyengébb f o l y ó i r a t h o z küldi be közlésre, hiszen nagy valószínűséggel rangosabb f ó r u m o t is talál számára.
De t ú l z o t t a n „felülértékelnie" sem érdemes a kézirat nívójához képest lényegesen rangosabb f o l y ó i r a t h o z való beküldéssel, mert t u d j a , hogy nagy valószínűséggel elutasításra számíthat. Így közel azonos - jó vagy gyenge - minőségű folyóiratok versenghetnek egymással a szerző vá-lasztásának elnyeréséért.
A minőségi rangsort többnyire szubjektív szempontok alakítják ki, és ezért nyilvánvaló, hogy a minőségi különbségeket számszerűen is érzékeltető objektív paraméterek megtalálása és k ö r ü l t e k i n t ő alkalmazása pontosabb differenciálást biztosít és ezért c é l s z e r ű .2 2'1 1 0
Az alsóbb minőségű ciklusba kerülésnek kedvezhetnek bizonyos külső (nem elsősorban a szakmai színvonallal kapcsolatos) hatások, melyek még az egyébként elégedettségre okot adó szintű szakmai minőség mellett is „ z a j t " kelthetnek.
2. Egy ilyen - számszerű összehasonlításra és értékelésre is alkalmas — jellemző a kézira-t o k á kézira-t f u kézira-t á s i ideje a folyóirakézira-tokban. Meglepő, hogy ennek minőségi paramékézira-terkénkézira-t való érkézira-telme- értelme-zése és alkalmazása mégis mennyire újkeletű.1 3 1» 1 5 2>1 6 5 Ritkábban deklarált, de az előzőhöz hasonlóan nyilvánvalónak kell t ű n j ö n , hogy ez — a folyóiratok lényegéből fakadó — másik té-n y e z ő , vagyis a lehető leggyorsabb ité-nformációtovábbítás és a folyóirat vállalt periodicitásáté-nak p o n t o s megtartása, legalább ennyire f o n t o s minőségi követelmény is. Melyik kutató tagadhatná, hogy sokkal nagyobb bizalommal figyel egy olyan folyóiratot, amely a lehető legkisebb késéssel és rendszeresen jelenik meg, mint egy o l y a t , amelynél ez véletlenszerű és rendszertelen, és a m e l y b e n a maga idejében még újnak számító eredmény esetleg csak évek múltán lát napvilágot?
Egy ilyen utóbbi folyóirat - árucikként — nyilván nem nagyon aspirálhat az „elsőrangú folyó-i r a t " címre. Még szakmafolyó-i szempontból sem, hfolyó-iszen nagy átfutásfolyó-i folyó-időkkel t ö r t é n ő vagy rendszer-telen megjelenése (esetleg a kettő e g y ü t t ) nem vonzza azokat az olvasó-kutatókat, akik nemcsak esetleg időközben elavult eredményekről szeretnének tájékoztatást kapni — kiszámíthatatlan i d ő p o n t o k b a n .
Általában e l m o n d h a t ó , hogy a viszonylag rövid á t f u t á s i idők és a folyóirat szakmai J ó s á -g a " k ö z ö t t pozitív korreláció van; a jelentősebb késésekkel való me-gjelenés a középszerűbb
— vagy genge — folyóiratok sajátossága. Látni kell a z o n b a n , hogy elsődleges a késedelmes átfu-tás, d ö c ö g ő előállítás és szállíátfu-tás, ami minőségromláshoz vezethet, nem pedig fordítva. A kése-delmes átfutás, valamint rendszertelen előállítás és forgalmazás legfőbb objektív oka pedig
leg-t ö b b s z ö r a napjaink leg-túlcsorduló információáradaleg-tával k ü z d ő és ennek köveleg-tkezleg-tében fellépő n y o m d a i kapacitáshiány és szervezetlenség, melynek megszüntetését a bővítésre fordítható anya-gi-műszaki keretek korlátozottsága vagy hiánya is késlelteti. Megfelelő anyaanya-gi-műszaki
infra-struktúra hiányában j ó minőségű folyóiratot előállítani és tartósan fenntartani biztosan nem le-het. Számos egyéb, probléma, mely a kérdéskörrel összefügg, ezekre sokszor visszavezethető.
E n n e k említésével a z o n b a n éppen azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a folyóiratok minőségét,
„milyenségét" elsősorban „előállítási" jellegű tényezők befolyásolják. A m e n n y i b e n az „előállí-t á s " elsőrangú, a b e k ü l d ö „előállí-t „előállí-t kézira„előállí-tok — imén„előállí-t más „előállí-társí„előállí-tásban már emlí„előállí-te„előállí-t„előállí-t — szakmai színvo-nala, automatikusan igazodik ehhez és szintén elsőrangúvá igyekszik válni.
Valóban első osztályú folyóirat minden szakterületen viszonylag kevés van. Bár a nem első osztályúságnak számos egyéb járulékos oka is lehet (mint ahogy elsőrangúként számon t a r t o t t folyóiratoknál is előfordulhat, hogy á t f u t á s i idejük valamivel hosszabb a vártnál), mégis megle-pő, hogy a kéziratok átfutási idejének kvalitatíve általánosan ismert, de mennyiségileg vizsgált problémakörével érdemben eddig viszonylag kevés szakterület folyóiratainak vonatkozásában f o g l a l k o z t a k .1 3 1 , 1 5 2'1 6 5
A kéziratok átfutási ideje
A továbbiakban a kéziratok átfutási idejének mennyiségileg mérhető jellemzésével foglal-k o z u n foglal-k . Ez - nagy valószínűséggel - a folyóirat árucifoglal-kfoglal-ként való előállításánafoglal-k minőségi para-métereként értelmezhető.
Átfutási időn általában és automatikusan azt az időtartamot értjük, amely a kéziratnak a folyóirathoz való beérkezésétől a folyóiraton szereplő megjelenési dátumig eltelik. A kéziratát egy folyóirathoz beküldő kutató rendszerint szintén csak erre gondol. Kevesen gondolnak rá, hogy ez a folyóiratbeli átfutási idő egy sokkal hosszabb folyamatnak csak egyik része; a kuta-tási ötlettől a kész kézirat elküldéséig általában kb. 3 év telik el, és az ezután következő, folyó-iratbeli átfutási idő csupán kb. 1/4-e annak a teljes előkészületi vagy átfutási időnek, amely az ötlet megszületésétől az eredmény kinyomtatásáig elteük. Pszichológiai és racionális okai van-nak anvan-nak, hogy a cikkét beküldő kutató-szerző cikke megjelenése körüli türelmetlenségének rendszerint mégis éppen ez a viszonylag rövidebb idő a kiváltója.1 5 2 A folyóiratbeli á t f u t á s az az időszak, amelynek esetleges hosszadalmasságáért a szerző önmagának nem (vagy csak bizo-n y o s esetekbebizo-n és részbebizo-n) tehet szemrehábizo-nyást.
A folyóiratbeli á t f u t á s ideje 2 f ő szakaszra b o n t h a t ó : a) A beérkezéstől-elfogadásig terjedő (szakmai) szakasz.
Ezen idő alatt a szakmai lektorok véleményt mondanak (peer review) a kéziratról, mely ezután a szerzőhöz visszakerül és az megteszi a szükséges változtatásokat (revision process).
A kézirat - k o m o l y folyóiratoknál - általában a beérkezéstől számított 1 - 2 héten belül a szakmai lektorhoz kerül. Ebben a szakaszban késedelem csak a lektorálási tevékenység kapcsán a d ó d h a t , ha a lektorálás lassú vagy többszöri lektorálás szükséges. Gyakori az is, hogy a szerző késedelmesen küldi vissza az átjavított változatot. Különösen sok időt emészthet fel, ha a lekto-rok és a szerző(k) k ö z ö t t szakmai vita alakul ki, és emellett még az előbbi tényezők
valamelyi-ke vagy mindegyivalamelyi-ke is fennáll. N e m hanyagolható el ekkor a postázási idők összeadódása sem, különösen, ha a lektorok vagy szerzők külföldiek.
b) Az elfogadástól-megjelenésig terjedő (nyomdai) szakasz.
Átfutási középidőnek (median publishing time; áki) nevezzük azt az időtartamot, amely alatt a kéziratok 50 %-a átfut a beérkezéstől a megjelenésig egy folyóirat egy bizonyos évfolya-mában. Ugyancsak jellemzőnek t a r t h a t ó annak az időtartamnak a hossza és elhelyezkedése, amely alatt a kéziratok 25—75 % közötti „ d e r é k h a d a " á t f u t (középső félidő; interkvartilis; kfi).
Különböző folyóiratoknál a tipikus átfutási idő t ö b b hónaptól kb. 1 évig terjed, gyakran 1 év fölöttiek is e l ő f o r d u l n a k .1 6 6 Általában 6—12 hónapos átfutási idők a ,jó-közepes" tarto-mányt jelentik.
Vizsgálati metodika
A változások, összefüggések leírására a statisztikában alapvetően kétféle lehetőség van:
1. a statikus eljárás szerint t ö b b vizsgált objektumnak egy bizonyos időpontban mért jel-lemzőit hasonlítjuk össze,
2. a dinamikus módszer szerint a vizsgált o b j e k t u m különböző időpontokban mért jellem-zőit vetjük össze.
*
Már korábban felmerült az igény a Magyar T u d o m á n y o s Akadémia idegen nyelvű termé-szettudományi folyóiratainak (Actáinak) tudománymetriai vizsgálatára.
Az e feladatnak eleget tevő korábbi vizsgálatunkban1 5 2 a kéziratok átfutási idejének számszerű jellemzésével is foglalkoztunk; egy jellemzőnek tartott minta kiválasztása u t á n 4 fő tudományág folyóiratának ( A c t a Biologica A.S.H., Acta Chimica A.S.H., Acta Mathematica A.S.H., és Acta Physica A. S.H.) 1973-as köteteiben vizsgáltuk a kéziratok folyóiratbeli átfutási idejét, összehasonlításul egy másik szocialista ország, egy Magyarországgal tudományos kapaci-tás szempontjából összevethető méretű tőkésország és egy vezető tőkésország (egyben tudomá-nyos nagyhatalom) megfelelő folyóiratát választottuk ki úgy, hogy azok a kritériumoknak meg-feleljenek, tehát szintén nemzetinek minősülő, primeren és nemzetközi publicitást biztosító nyelven közlő folyóiratok legyenek. Így az említett 4 tudományágban egyenként 4—4 ország folyóiratait vizsgáltuk, összesen 16-ot.
Jelenlegi vizsgálatunkkal arra kerestünk választ — a kiértékeléshez a korábbi eredménye-ket is összehasonlítási alapul véve —, hogy milyen az átfutási idők időbeli változása. Ehhez Ugyanazon 16 folyóiratnak 1977-es köteteiben is megvizsgáltuk a kéziratok átfutási idejét — ez volt a legfrissebb olyan év, amelynek anyaga a vizsgálat idején már teljesen hozzáférhető volt —, az egyéb feltételek változatlanul hagyása mellett. A korábban említett statikus és dinamikus módszer együttes alkalmazásával összetett képet nyerhetünk a vizsgált anyagról.
Bár az egyéb feltételek változatlanul hagyása erre is vonatkozik, mégis kiemeljük az átfutá-si időnek általunk alkalmazott definícióját. Korábban már jeleztük, hogy a megadott definíció a tapasztalat szerint csak első közelítésben helytálló. Az a meghatározás valójában „látszólagos átfutási idő"-nek nevezhető.
Előfordul ugyanis, hogy egy folyóirat nem a rajta megjelenési d á t u m k é n t szereplő időpont-ban jelenik meg ténylegesen, hanem jóval később, sőt az is, hogy egyes folyóiratok nem is (vagy nem mindig) jelzik megjelenésük dátumát.
Kézenfekvő egy kézirat folyóiratbeli „tényleges átfutási idején" azt az időtartamot érteni, amely alatt az információ a kézirat leadásától az olvasóig eljut, mivel minden ez alatt az idő alatt történő esemény végülis a folyóirat előállításával kapcsolatos. Nyilvánvaló, hogy végül a külföl-di olvasók jelenthetnek az egész világra kiterjedő nyilvánosságot.
E n n e k megfelelően a magyar folyóiratoknál a kézirat leadásától a magyar olvasóhoz (MTA Könyvtárához; II. görbék), illetve a külföldi (egységesen pl. az egyesült államokbeli) olvasóhoz (III. görbék) való eljutásig t e i j e d ő időt (ez utóbbinál a postai szállításra méltányosan 1 hónapot számítva); külföldi folyóiratoknál egységesen a magyar (számukra értelemszerűen külföldi) ol-vasóhoz (MTA Könyvtárához; II. görbék) való eljutásig eltelt időket mértük tényleges átfutási időkként. Ezek mellett minden lehetséges esetben - szintén kumulatív görbék f o r m á j á b a n - a látszólagos átfutási időket (I. görbék) is f e l t ü n t e t t ü k , hogy ezzel a konvencionálisabb szemlélet-módot követők számára is lehetőséget biztosítsunk az értékeléshez. Mi magunk a z o n b a n első-sorban a tényleges átfutási időket (a magyar folyóiratoknál a III., a külföldieknél a II. görbék) használjuk fel az összehasonlító értékelésre, mert - a korábban m o n d o t t a k alapján — úgy vél-jük, hogy ezzel járunk közelebb a valósághoz.
Megjegyezzük, hogy az olyan - végülis elfogadott — kéziratoknál, amelyeket a beérkezés után a szerzőhöz revízióra esetleg többször is visszaküldték (ezek száma kicsi az összeshez ké-pest), a végső változat beérkezésétől számítottuk az átfutást; célunk az elfogadásra egységesen alkalmas cikkek átfutási idejének mérése volt. A lektorálásra-revideálásra f o r d í t o t t idő adott esetben néhány hónaptól a tőkésországok vizsgált folyóirataiban kb. 1 évig, a szocialista orszá-gokéiban 12—18 hónapig is terjedhet, és erre gondolnia kell annak, aki az átfutási időtartamok abszolút számértékeit is vizsgálja.
Eredmények és értékelésük
Ábráink mindegyike 8 grafikonsort m u t a t .
Az egy-egy tudományterület folyóiratainak adatai függőleges elrendezésben láthatók.
A 89. és 90. ábrákon a bal oldali oszlopban a biológiai, a j o b b oldaliban a kémiai folyóira-tok 1973-as, illetve 1977-es átfutási adatai, a 91. és 92. ábrákon pedig a baloldali oszlopban a matematikai, a jobb oldaliban a fizikai folyóiratok 1973-as, illetve 1977-es átfutási adatai talál-hatók. Az oszlopokon belüli sorrend: egy vezető tőkésország, egy Magyarországgal összevethető méretű tőkésország és egy másik szocialista ország folyóiratának összehasonlító adatai után a megfelelő magyar Acta adatai következnek.
A grafikonok a (leadástól-megjelenésig) á t f u t o t t kéziratok %-os arányát kumulative szem-léltetik az idő függvényébea
Az 1 éven belül á t f u t o t t kéziratok %-át ( É ) jelző paraméter „érzékenysége" a többiénél nagyobb; a független változó viszonylag kis megváltozása a függő változó viszonylag nagy válto-zását eredményezheti. Mégis kitérünk rá, ha jelentősebb változás jelét mutatja, mert az 1 év - mint k o r á b b a n említettük — kb. az a határ, ahol a középszerűség az átfutási idők tekinteté-ben kezdődik.
A 89. és a 90. ábrákon az angol Proceedings of the Royal Society ' B' sorozatának adatai lát-hatók. A folyóiratbana kéziratok átfutási középideje (áki) 8 hónap (1977), ami enyhe esést je-lent az 1973-as 6 hónaphoz képest, de még mindig ideálisan rövid. Ez kb. megfelel annak az in-gadozásnak, ami az egyes évfolyamok viszonylatában természetesnek mondható. A középső fél-idő (kfi) mindkét esetben alig t ö b b 1 hónapnál; az elfogadott kéziratok 50 %-a jelen esetben a 7,5 és 8,5 h ó n a p közötti időben fut át. Ez azt jelenti, hogy egyes számokban a kéziratok jelen-tős része közel azonos ' k o r ú ' , lényeges lemaradás nincs. Ez az érték — mint később látni
fog-BIOLÓGIA (1973) K É M I A (1973)
89. ábra. Biológiai és kémiai folyóiratok átfutási ideje (1973)
BIOLÓG1AÍ1977) KÉMIA (1977)
89. ábra. Biológiai és kémiai folyóiratok átfutási ideje (1973)
MATEMATIKA (1973) F I Z 1 K A 0 9 7 3 )
91. ábra. Matematikai és fizikai folyóiratok átfutási ideje (1973)
MATEMATIKA (1977) FIZIKA (1977)
92. ábra. Matematikai és fizikai folyóiratok átfutási ideje (1977)
j u k - rendkívül j ó n a k számít. A görbékről leolvasható, hogy mindkét vizsgált évfolyamban lé-nyegében az összes kézirat (96,3 %; 100,0%) 1 éven belül á t f u t o t t . A folyóirat tehát átfutási szempontból nagyon j ó és megbízhatóan az.
Az Australian Journal of Biology görbéiről leolvasható, hogy az áki valamelyest meghosz-szabbodott; kb. 10 hónapról ( 1 9 7 3 ) kb. 11,5 h ó n a p r a (1977). A k f i k b . 2,3 hónapról 3,5-re romlott, elhelyezkedése szerint pedig elérte a , j ó - k ö z e p e s " t a r t o m á n y határát. Az £ jelentősen romlott (84,7 %-ról 61,1 %-ra) és a korábbi 17 h ó n a p o s maximummal szemben 32 h ó n a p o s át-f u t á s is előát-fordult. Valamennyi paraméter változása — bár nem mindé jelentős - tendenciájá-ban a rosszabbodás jeleit mutatja; ú j a b b időpontbeli felmérés d ö n t h e t i el, hogy ez a változás ál-landósul-e. Az o k o k elemzése n e m feladatunk.
Meglepően j ó a lengyel Bulletin de L'Académie des Sciences Polonaise biológiai sorozata.
4 év távlatában minimális a változás, de az további erősödést mutat. Az áki (8 hónap) és a kfi (a 7. és a 9. h ó n a p közötti 2 hónap) gyakorlatilag változatlan és a , jó-kiváló" időtartományba esik. Sikerült elérni, hogy 1 éven belül valamennyi kézirat átfusson. Az átfutási időre vonatkor zó valamennyi paraméter szerint a lengyel folyóirat a nagyon jók k ö z é tartozik és stabilan az.
Az Acta Biologica Academiae Scientiarum Hungaricae esetében az áki kb. 17 h ó n a p r ó l ( 1 9 7 3 ) 15 hónapra (1977) változott, ez azt jelenti, hogy ennyi idő alatt futott át a kéziratok fele. A kfi a 14. és a 20. hónap k ö z ö t t i tartományba eső 3,5 (1973), ill. 4,5 (1977) h ó n a p . Nemcsak az á t f u t á s i időtartamok abszolút értéke, h a n e m azok relatív elhelyezkedése szerint is a sorozaton belül a leggyengébb és — a 4 év vonatkozásában — ez tartósnak tűnik. A z É 2,9 %-ról 10,6 %-ra emelkedett, ami pozitívum.
A Journal of the American Chemical Society-ban (USA) a kéziratok átfutási ideje — a vizs-gált 4 év távlatában stabilnak t ű n i k ; az áki kb. 10 h ó n a p (1973, 1977), a kfi 2,5 h ó n a p maradt a , j ó " t a r t o m á n y b a n . Az 1 éven belül átfutott kéziratok %-a is gyakorlatilag változatlan (79,1 %;
81,5 %), bár nem a legmagasabb. Á t f u t á s szempontjából ez a szakmai vonatkozásban kiemelke-d ő folyóirat tehát általában stabilan jó.
Az eddig tárgyalt folyóiratok közül valamennyi szempontból a svájci Helvetica Chimica Acta átfutási paraméterei a legjobbak. Az áki 3,5 ( 1 9 7 3 ) , ill, 2,5 ( 1 9 7 7 ) hónap, ami egészen egyedülálló. A k f i a kb. 1,7 és 4 , 3 h ó n a p k ö z ö t t i tartományba eső 1,5—2 hónap, ami szintén ki-váló. Az £ lényegében 100 %. Az I. és II. görbék szorosan illeszkednek egymáshoz (hasonlóan az angol biológiai folyóiratnál látotthoz), ami azt jelenti, hogy a folyóiraton szereplő, „bevallott"
megjelenési d á t u m reális, mert e t t ő l számítva a k ü l f ö l d i olvasóhoz érkezésig minimális az időkü-lönbség.
Ez utóbbi vonatkozásban é p p fordított helyzet alakult ki 1977-re a Collection of the Cze-choslovak Chemical Communications esetében a folyóiraton szereplő megjelenési d á t u m t ó l a külföldi olvasóhoz érkezésig kb. ugyanannyi idő szükséges, mint a folyóiratbeli látszólagos át-futási idő! F ö l m e r ü l a kérdés, hogy az 1973-ban elég szorosan együtt f u t ó görbék ilyen jelen-t ő s széjelen-tválása valóban azjelen-t jelen-takaija-e, hogy ennyire megnőjelen-tjelen-tek volna a szállíjelen-tási idők e b b ő l a szomszédos országból, vagy pedig — ennek valószínűtlensége esetén —, hogy a n y o m d a i átfutá-sokban alakult ki lényeges eltolódás és a f e l t ü n t e t e t t megjelenési d á t u m irreális. — Ez az eset eklatáns példája annak, hogy mennyire indokolt volt a „tényleges átfutási idő" fogalmának be-vézetése: a látszólagos átfutási idő az I. görbék szerint nem változott lényegében, 1977-ben a folyóirat mégis közel 1 éves késéssel kerülhetett a külföldi olvasó kezébe az 1973-as évfolyam-hoz képest (II. görbék). Az áki ennek megfelelően romlott, 12 h ó n a p r ó l (1973) 21 hónapra (1977), a k f i pedig a 1 0 - 1 5 . h ó n a p közötti 5 h ó n a p r ó l (1973) a 18,5 és 24,5 hónap k ö z ö t t i 6 hónapra (1977). Ez a középszerű zónából való j e l e n t ő s lejjebb kerülés azt is eredményezte, hogy az 1 év alatt á t f u t ó kéziratok aránya 48,2 %-ról (1973) 0,5 %-ra (1977) esett.
Ugyanilyen a változás iránya, bár mértéke kisebb az Acta Chimica Academiae Scientiarum Hungaricae esetében. Az áki 14,5 hónapról (1973) 18 hónapra (1977) változott. A kfi időtar-tama lényegében állandó ( k b . 4 hónap), d e a 1 2 , 5 - 1 6 , 7 - r ő l a 16—20. h ó n a p o k közé eső sza-kaszra t o l ó d o t t . Ez azt jelenti, hogy a kéziratok 50 %-a átlag másfél év ( 1 8 hónap) alatt f u t o t t át. Ezzel együtt járt az É esése az eleve sem magas 21,9 %-ról (1973) 2,3 %-ra (1977). A z ada-tokból kiolvasható, hogy 1977-ben a leggyorsabban á t f u t o t t kézirat 6, a leglassabban á t f u t o t t 36 hónapos volt megjelenésekor az elfogadástól számítva. A kéziratok átfutási ideje k ö z ö t t te-hát max. (3—6=) 30 hónap különbség van. Ezek nem mind egyszerre, hanem az adott év külön-böző időpontjaiban jelennek meg, azonban ha meggondoljuk, ez mégis azt jelenti, hogy az ezen évfolyamot kitöltő kéziratok elfogadási időpontjai között maximálisan 30 hónap (2 és fél év!) a különbség. Ez arra utal, hogy a kéziratok között vannak olyanok, amelyek közel isem a z o n o s 'korúak' a zömmel, hanem régebbiek; frissebb és korábbról visszamaradt kéziratok egy számba
Ugyanilyen a változás iránya, bár mértéke kisebb az Acta Chimica Academiae Scientiarum Hungaricae esetében. Az áki 14,5 hónapról (1973) 18 hónapra (1977) változott. A kfi időtar-tama lényegében állandó ( k b . 4 hónap), d e a 1 2 , 5 - 1 6 , 7 - r ő l a 16—20. h ó n a p o k közé eső sza-kaszra t o l ó d o t t . Ez azt jelenti, hogy a kéziratok 50 %-a átlag másfél év ( 1 8 hónap) alatt f u t o t t át. Ezzel együtt járt az É esése az eleve sem magas 21,9 %-ról (1973) 2,3 %-ra (1977). A z ada-tokból kiolvasható, hogy 1977-ben a leggyorsabban á t f u t o t t kézirat 6, a leglassabban á t f u t o t t 36 hónapos volt megjelenésekor az elfogadástól számítva. A kéziratok átfutási ideje k ö z ö t t te-hát max. (3—6=) 30 hónap különbség van. Ezek nem mind egyszerre, hanem az adott év külön-böző időpontjaiban jelennek meg, azonban ha meggondoljuk, ez mégis azt jelenti, hogy az ezen évfolyamot kitöltő kéziratok elfogadási időpontjai között maximálisan 30 hónap (2 és fél év!) a különbség. Ez arra utal, hogy a kéziratok között vannak olyanok, amelyek közel isem a z o n o s 'korúak' a zömmel, hanem régebbiek; frissebb és korábbról visszamaradt kéziratok egy számba