II közgazdaságtan klasszikus tételei
II. Gazdaságpolitika, nöuekedés, egyensúly
3. Áttérés a szükséglet szerinti elosztásra
Ipari fo r r a d a lm a k é s a g a z d a sá g n ö v ek ed és
A tőkés termelési mód az ipari forradalmakra támaszkodva növekedési pályá
ra állította a gazdaságot. A piaci mechanizmus nemcsak ösztönzően hatott az alkotó emberi munkára, de alapjában véve jó szelektálónak is bizonyult.
A profitérdekeltségen alapuló vállalkozói kockázat - annak minden negatív mellékhatásával - egyre fejlettebb technika alapjaira helyezte a gyártásszerve
zést és a gyártmányszerkezetet. A gazdaságnövekedés számára olyan viszo
nyok alakultak ki, ami példa nélkül álló az emberiség történelmében.
A folyamat Angliában kezdődött, és innen terjedt át a világ többi részére.
Kibontakozott az ipari forradalmak láncolata. A történészek az ipari forrada
lom fogalmát különböző értelemben használják. De mindenképpen a mélyre
ható technikai változásokat kívánják ezzel jelezni. A fogalmat elsőként A rnold T oynbee angol gazdaságtörténész tette népszerűvé, aki az Angliában 1760 és 1840 között lezajlott társadalmi-gazdasági fejlődést kívánta jellemezni. 26 De a jelenség általánosan ismertté Schumpeter nagyszabású munkájával vált, aki az
ipari forradalmakat a 60 éves Kondrasev-cikluselméletre alapozta. 27 26 Toynbee, A.: Lectures on the IndustrialRevolution in England. London, 1884.
27 Schumpeter, J. A.: Business Cycles. Theoretical, HistoricalandStatistical Analysis o fth e Capi- talist Process. 2. Vol. New York-London, 1939.
A 18. század befejező szakaszában vette kezdetét az ipari forradalmak lán
colata, amely ma is tart. E folyamat kezdetén a mezőgazdaság és az ipar viszo
nyában következett be változás, majd a 2 0. század második felében a harmad- lagos szektor térhódítása vált jellemzővé.
A mezőgazdaság és az ipar viszonyában a 19. század zárószakaszában tör
tént gyökeres fordulat. Ekkor már világossá vált a fiziokrata nézőpont tartha
tatlansága, az, hogy a mezőgazdaság, mint minden anyagi érték közös bázisa, hipotézisén a gazdaságfejlődési folyamatot nem lehet megérteni.
A fiziokrata nézetek adták a gyökerét az ún. agrárolló-vitának is. A dolog történelmileg úgy vetődött fel, mint a kapitalizmus kibontakozását lehetővé tevő eredeti felhalmozás ügye. Az iparosításban, különösen annak kezdeti szakaszában meghatározó szerepet játszott a mezőgazdasági támogatás. De amit agrárollónak nevezhetünk, az igazából nem a mezőgazdaságban megter
melt érték elvonása. Egyszerű árdiszkriminációról van szó, ami a piaci viszo
nyok talaján formálódott. Az áruforgalomban egyre szélesebb bázison jelen
tek meg új áruk, amelyeket a piac nagyra értékelt. Ez megengedhetővé tette, hogy az iparban végzett munkát magasabb bérrel honorálják, mint ami a me
zőgazdaság jövedelemviszonyaira volt a jellemző. így válhatott a mezőgazda- sági aktív népesség az iparosítás munkaerő-tartalékává. Az iparcikkek piaci értékelése tette lehetővé azt is, hogy az állam ezeket a termékeket adóval ter
helje, és ezzel az állam növekvő aktivitást fejthessen ki a társadalmi élet szer
vezésében.
A társadalmi-gazdasági fejlődési folyamatban nemcsak az igazolódott, hogy a termelőtevékenység átfogja az anyagi termelés teljes szféráját, de az is, hogy az ipari termelésben a munkatermelékenység magasabb színvonala ér
hető el, mint amit a mezőgazdasági termelés feltételei az emberi munka szá
mára lehetővé tesznek. Ha pedig az emberi munka az iparban jobban haszno
sul, akkor nyilvánvalóan valamely ország jóléti állapota annak a függvényében alakul, milyen fokot sikerül elérni az iparosításban, és ez miképpen tükröződik az adott ország termelési és foglalkoztatási szerkezetében.
A 19. század fordulóján már jelentős volt a hatékonyságbeli különbség a mezőgazdaság és az ipar között. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az idő tájt már lezajlott a szén és a vas bázisán alapuló első ipari forradalom. Előrehala
dott szakaszába jutott az acél és a gőz hasznosításán nyugvó második ipari for
radalom. A gazdaságban és a foglalkoztatási szerkezetben a mezőgazdaság még megőrizte vezető szerepét, de a fordulat már nem sokat váratott magára.
Lényegében tehát létrejöttek azok az anyagi alapok, amelyekre támaszkodva a 2 0. század felgyorsult műszaki fejlesztésében az emberi társadalmat körül
vevő anyagi világ gyökeres változásokon mehetett keresztül, olyan feltételeket teremtve a mindennapi élet számára, amire csak a legnagyobb álmodozók mer
tek gondolni. Mindezt nem lehet úgy értelmezni, mint a mezőgazdasági terme
léssel szembeni állásfoglalást, de úgy mindenképpen, hogy a mezőgazdasági
termelés fenntartása és fejlesztése is egyre inkább feltételezte az iparral való szerves kapcsolatot. Ez még nem az az időszak, amikor a mezőgazdaságban megtermelt érték számottevő részét a korszerű agrotechnika révén az ipar szolgáltatja, de ez irányba is megtörténtek az első lépések.
A világméretben kibontakozó fejlődési irányzat természetesen országonként eltérő módon jutott érvényre. Az első ipari forradalom még az angol hegemónia jegyében zajlott le. A második ipari forradalom már az általános ipari fejlődés, alapján bontakozott ki. Viszonylag hamar felzárkózott Nagy-Britanniához Németország, az Amerikai Egyesült Államok, de részben Franciaország is. E négy- országban volt az egy főre eső termelés a legnagyobb, és ezek bonyolították a világkereskedelem nagyobb részét. Ezek az országok adták 1900-ban a világ ipa
ri termelésének közel 3/4-ét és a külkereskedelemnek kereken a felét.
Az ipari forradalmakról azért is célszerű áttekintést adni, mert egyre gyak
rabban jellemzik az induló 2 1. századot úgy, mint a „posztindusztriális" vagy az „informatikai" társadalom kezdetét. Ezzel is mintegy hangsúlyozzák: az 1870-2000-ig tartó időszak lezárta a mezőgazdaság-ipar viszonyának át
rendezését; a 2 1. század már a materiális és az inmateriális javak viszonyában végbemenő gyökeres átalakulás korszaka. Aligha lehetne napjainkban hasz
not hajtónak tekinteni egy ilyen típusú vitát. Inkább azt szükséges hang
súlyozni, hogy a 2 1. században a problémák már nem annyira a mezőgazdaság és az ipar, hanem az ipar és a szolgáltatások kapcsolatában vet fel újszerű problémákat. Az ipari forradalmak korszaka nem zárult le, sőt igazából a 21.
században szembesülünk azzal a problémával, vajon megteremthetők-e a to
vábbi iparosodás számára azok a műszaki feltételek, amelyek a fenntartható növekedést biztosítják. Ehhez mind a gyártási technológiákban, mind a gyárt
mányok műszaki paramétereiben alapvető változásokat kell végrehajtani.
Ezek a kérdések állnak majd a figyelem központjában, amikor a közgazdaság- tant a globalizálódó világban vesszük szemügyre.
De mindez inkább csak azt a célt szolgálja, hogy helyükre tegyük a dolgokat.
Most az ipari forradalmak menetét kívánjuk bemutatni (lásd 5. táblázat).
Az ipari forradalmak nyomán a gazdaság mind erőteljesebb fejlődésnek indult. A gazdaságnövekedés vizsgálata szempontjából nagy jelentősége van annak a tanulmánynak, amelyet az OECD 1995-ben adott közre. Ebből képet alkothatunk a Földünkön az 1820-1992 között eltelt 172 éves időszakban vég
bement társadalmi-gazdasági fejlődésről. Igaz ugyan, hogy az adatok csak 56 ország teljesítményére támaszkodnak, de utalás történik arra, hogy ezeknek az országoknak az együttes teljesítménye a világ termelésének 92-95% -át adja. A munkát Angus M addison vezetésével az erre a célra alakult munka- csoport készítette, és bocsátotta nemzetközi vitára még a mű kiadása előtt.
A tanulmányban utalás történik arra, hogy a korábbi évszázadokban föl
dünkön az anyagi javak termelése jóformán azonos szinten mozgott, sőt a növekedés 1820 után is viszonylag lassú volt. Igazából a 20. század második
felében lehetünk tanúi a termelőerők gyors kibontakozásának, ami méretei
ben nagyobb, mint a megelőző közel félezer éves fejlődés (lásd a 6. táblázatot).
5. táblázat
Az ipari forradalmak menete
Ipari forradalmak láncolata Időszak Tartalma
1. 1 7 8 0 -1 8 4 0 Szén és vas
2. 1 8 4 0 -1 8 9 0 Gőz és acél
3. 1 8 9 0 -1 9 5 0 Kemizálás, villamosítás,
belső égésű motorok
4. 1 9 5 0 -2 0 1 0 Atom és elektronika
M egjegyzések a táblázathoz:
1. A z első és a második ipari forradalom, valamint a harmadik ipari forradalom induló dátuma, ille
tőleg lefolyása a tárgya Schum peter nagyszabású munkájának. Lásd Schum peter J. A .: Business Cycles. Theoretical, Historical and Statistical Analysis o f the Capitalist Process. 2 Vol. N ew York és London, 1939.
2. A negyedik ipari forradalom két fő meghatározója szerepel Seldon, A. és Pennance, F. G.: Every
m an's Dictionary o f Economics. London. 1976. c. munkájában.
3. Schum peter 1 949-ben halt meg, és könyve megírásakor természetesen nem jelölte m eg a harma
dik ipari forradalom záróévét. Ezt és a negyedik ipari forradalom időpontjait e m ű szerzője jelöl
te meg, az ún. hatvanéves, hosszú távú cikluselmélet alapján.
U tópiku s s z o c ia listá k
Kari Marx fejtette ki a tőkés termelési mód kialakulásának és lezajlásának elképzelt menetét. Úgy vélte, hogy a kapitalizmus nem örök termelési mód.
Ennél fejlettebbnek minősítette a szocialista társadalmi-gazdasági rendszert, ami egyben megnyitja az utat a bőség társadalmának megteremtése számára.
Végül is végbemegy az emberek felszabadítása a gazdálkodás kényszere alól.
Már a 18. században, amikor az angol klasszikusok megalapozták a tőkés termelési módon alapuló szabad piacgazdaságot, a fiziokratizmus mellett megszülettek az utópikus szocializmus különböző tanai. 28 Mi az eddigiekben Fr. Q uesnay nyomán csak arra utaltunk, hogy a fiziokraták a mezőgazdaság
ból származó értéket tekintették igazi hozadéknak. A produktív és az impro
duktív munka az angol klasszikusoknál vált a gazdasági és a nem gazdasági te
vékenység megkülönböztetésének vonásává. De akik a fiziokratizmust tekintették a közgazdaságtan első tudományos rendszerének, abból indulnak
28 Girsberger, D.: Utopische Sozialismus d es 18. Jahrhunderts in Frankreich. 1924.
6. táblázat
A világon 1 főre eső gazdasági teljesítmény alakulása
Időszak USD Index Évi átlagos növekedés
időszak %
1870 920 100 1 8 7 0 -1 9 0 0 1,3
1900 1305 142 1 9 0 0 -1 9 1 3 2,2
1913 1592 173 1 9 1 3 -1 9 5 0 1,7
1950 2238 243 1 9 5 0 -1 9 8 0 7,0
1980 4768 517 1 9 8 0 -1 9 9 0 9,1
1990 5598 608
ki, hogy elsőként Quesnay igyekezett a közgazdaságtant bölcseleti távlatban vizsgálni. Az a meggyőződés vezette erre, hogy miként a természet, úgy a tár
sadalom is szigorú törvényszerűségeknek van alávetve. Ezért kívánta megal
kotni a gazdasági élet természetrajzát.
A fiziokratizmus különbséget tesz az „ordre natúréi" és az „ordre positif"
között. Az előbbi a természetes gazdasági rendszer, amelytől a tényleges gaz
dasági rendszer az emberi berendezések folytán eltérhet. De ezt csak annak tudatában teheti, hogy ebből az emberiségre hátrányok származnak. A köz- gazdaságtan feladata eszerint éppen az kell hogy legyen, hogy a természetes társadalmi rend feltárásával megmutassa, miben jelölhetők meg a gazdasági élet szükségszerűségei, melyekhez igazodva a gazdasági életmenet a legsi
mábban mehet végbe.
Az utópikus szocializmus különböző tanai (a Fourier-féle falanstére-rend- szer, a Saint Simon-féle elmélet stb.) közös vonása az abban való hit, hogy egy ésszerűbb gazdasági rend hirdetése magában hordja annak erejét, hogy a be
látás rábíija az embereket e rend megvalósítására. Az igazság erejében való bizalom, az ebből levezetett optimizmus jellemezte a szocializmus korábbi áramlatait. Maga az elnevezés M órus Tam ás: Utópia című regényétől (1516) származik, amit H eller Farkas az egyik legnevezetesebb államregénynek tekint, és ami azt akarja kifejezni, hogy egy szép álomról, illetőleg elképzelés
ről van szó.29 Tegyük azonban ehhez mindjárt hozzá: az utópikus szocializmus hívei nem tartották rendszerüket puszta elképzelésnek. Ellenkezőleg: szilár
dan hittek annak megvalósíthatóságában.
Új formák között jelent meg a szabadság birodalmának hipotézise Marx Károlynál, a tudományos szocializmus egyik alapítójánál és bölcseleti alapjá
nak megalkotójánál. Marx fő történelmi érdeme a kapitalizmus dinamikájá
nak megragadására való törekvésében rejlik olyan időben, amikor a német tör
téneti iskola új utak megnyitására törekedett, és ily módon kereste a bázist a
29 Heller F.: Közgazdasági lexikon, Budapest, 1937.
közgazdaságtan megújítására. A marxi tanításnak a lényege azonban mégis
csak a kommunista manifesztumban összegeződik; abban a feltételezésben, hogy a termelőerők fejlődésével kiéleződnek az ellentmondások a gazdasági alap (a tulajdon) és a gazdasági felépítmény (a mechanizmus) között. Marx a Kom m unista kiáltványban fejtette ki a tőkés termelési módot követő fejlődési szakaszokat. 30 Ezek
- a szocializmus, ahol a javak elosztását - miután azok még csak szűkösen állnak rendelkezésre - a teljesítmény határozza meg, ezt követően pedig - a kommunizmus, ahol a javak elosztását - miután ajavak bősége az embe
riséget felszabadítja a gazdálkodás kényszere alól - a szükségletek hatá
rozzák meg.
Marx vélekedése szerint a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet az iparilag legfejlettebb országokban fog végbemenni és megközelítően azo
nos időszakban. Tegyük mindehhez hozzá: amikor Marx ezeket a téziseket megfogalmazta még a második ipari forradalom zajlott. Mégis úgy vélte, hogy az áttérés már nem várat sokáig magára.
A gazdaságnövekedés felgyorsulása a tőkés termelési mód talaján a Marxot követő időszakban ment végbe, anélkül azonban, hogy reális jelei adódtak vol
na a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetnek. Kézenfekvőnek tűnik az a hipotézis, hogy a Kom m unista kiáltvány csak egyike az utópikus szocializ
mus elméleteinek.
A tu dom án y ön fels z á m o lá s á n a k h ip o té z is e
Nincs olyan tudomány, amelyet az önfelszámolás jegyében művelnének.
A közgazdaságtan, különös módon ilyen tudomány. Most nem az utópikus szocialistákra gondolunk. Keynes a 20. században felvetette a gazdasági fejlő
dés olyan lehetséges modelljét, amely mintegy automatikusan vezet a gazdál
kodás felszámolásához. A következőképp fogalmazott: ha nem lesznek na
gyobb háborúk, és a népesség lényegesen nem növekszik, egy évszázad alatt a jólét az 1930-as évek nyolcszorosát érheti el, ami elégséges a bőség társadal
mának megvalósításához. 31
Amikor Keynes ezt a hipotézist megfogalmazta, akkor világméretekben szo
ros kapcsolat volt a termelőerők fejlettsége és a népességszaporulat között; az uralkodó gondolkodásmód szerint az idő tájt a jelentősebb népességszaporula
tot az egy főre jutó nemzeti termék gyors növekedése feltételének tekintették.
30 Marx, K.-Engels, Fr.: A Kommunista Párt kiáltványa. In M arx-Engels Művei. 4. kötet. Buda
pest, 1959.
31 Keynes, J. M.: Economie Possibilités for our Grandchildren című írása, amelyet újranyomtak az Essays in Persuasion c. kötetben. Macmillan, London, 1933.
Az ún. „népességrobbanás" mint új jelenség a 20. század harmincas éveiben vette kezdetét, ami döntően a fejlődő világ gazdasága számára teremtett kiéle
zett társadalmi feszültséget. Viszont az Egyesült Államok egyik vezető köz
gazdásza, Paul Samuelson már ennek ismeretében tartotta érvényben lévőnek a keynesi hipotézist és vélekedett úgy, hogy a gazdasági problémák - a jövőt te
kintve - nem képezik az emberi nem állandó problémáját. 32
Arra is érdemes utalni, hogy Joseph Schumpeter közvetlenül halála előtt M en etelés a szocializm us fe lé címen tartotta meg nyitóelőadását az USA Köz- gazdasági Társasága 1949. évi közgyűlésén.
32 Samuelson, P.: Közgazdaságtan. Budapest, 1976.
*
,