Mindenütt viszonylag hasonló azoknak az egyéb jogoknak és lehetőségeknek a köre, amelyek csak az állampolgároknak járnak, illetve rájuk vonatkoznak. Ezeket legin-kább egyértelmű és világos módon a korábbi magyar Alkotmány 69. §-a foglalta ösz-sze, miszerint egy magyar állampolgárt nem lehetett önkényesen megfosztani az ál-lampolgárságától, illetve kiutasítani az ország területéről, továbbá minden magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhetett, valamint jogosult volt arra, hogy
9Lásd a cseh alkotmányos rend részét alkotó Alapvető Jogok és Szabadságjogok Chartája 20. cikkének (2) bekezdését és a szlovák alkotmány 29. cikkének (2) bekezdését.
a törvényes külföldi tartózkodása ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvez-ze. Ezeket a jogosultságokat az Alaptörvény értelmében is megőrizték, azzal a kü-lönbséggel, hogy most már nem egyetlen paragrafusban vannak elhelyezve, hanem szétszórtan a szövegben, illetve pontosították Magyarország védelmének a kérdését, amely most már nem csak a törvényes külföldi tartózkodás során jár. Továbbá az al-kotmányozó jobban – és egyben differenciáltabb módon – hangsúlyozta, hogy sen-kit nem lehet születéssel keletkezett vagy jogszerűen szerzett magyar állampolgár-ságától megfosztani. A visszavonás lehetősége tehát gyakorlatilag csak a honosított állampolgárokra vonatkozik, akiktől a hatályos állampolgársági törvény értelmében csak akkor vonható meg az állampolgárság, ha azt csalárd módon, valótlan adatok közlésével szerezték meg, de ez esetben is csak tíz éven belül. A hatályos Alaptör-vény egyébként megpróbálja megfogalmazni a magyar állampolgárság keletkezésé-nek legfőbb módját is. Az „Alapvetés” G) cikkében tehát kimondja, hogy a magyar állampolgár gyermeke is magyar állampolgár lesz, sarkalatos törvény pedig megha-tározhatja a magyar állampolgárság keletkezésének vagy megszerzésének más ese-teit is.
A lengyel alkotmány hasonlóképpen ragadja meg ezt a kérdést, amikor deklarálja, hogy a lengyel állampolgárságot születéssel szerzik meg azok, akiknek szülei is len-gyel állampolgárok. Az egyéb állampolgárság-szerzési módokat pedig a törvény ha-tározza meg. A lengyel állampolgár viszont a saját akaratot feltételező lemondás ki-vételével nem veszítheti el az állampolgárságát. A lengyel állampolgárt továbbá nem lehet kiutasítani az országból, és nem lehet megtiltani számára a hazatérést. Szin-tén tilos az állampolgár kiadatása, de itt a lengyel alkotmány ismeri – alapvetően a nemzetközi, azon belül az uniós jogból következő – kivételeket.
A szlovák alkotmány az állampolgárság keletkezése kapcsán csak annyit mond, hogy annak megszerzésének és elvesztésének módjait a törvény szabályozza. Tartal-maz továbbá egy meglehetősen erős garanciális megfogalTartal-mazást, miszerint a Szlovák Köztársaság állampolgárságától senki sem fosztható meg akarata ellenére.10A moz-gásszabadságra vonatkozó rendelkezéseken belül az alkotmányozó továbbá ki-mondta, hogy minden szlovák állampolgár jogosult szabadon belépni az ország te-rületére, és nem lehet őt kényszeríteni a hazája elhagyására, illetve nem utasítható ki
10E rendelkezés szellemiségétől viszont komolyan eltért az 1995. évi szlovák állampolgársági törvény 2010.
évi novellája, amely reakció volt az egyszerűsített honosítás intézményét bevezető magyar állampolgársá-gi törvénymódosításra. Az akkor bevezetett szabály ugyanis abból indult ki, hogy aki saját akaratból meg-szerzi egy másik állam állampolgárságát, ex legeelveszíti a szlovák állampolgárságot. A módosítás támo-gatói azzal próbálták érvelni, hogy a megfosztás nem ugyanaz, mint az állampolgárságnak „a saját akaratból” történő elvesztése. A szlovák Alkotmánybíróság viszont, amelytől mindenki egyértelmű döntést várt ebben az érzékeny kérdésben, végül nem hozott döntést az ügyben, ezért továbbra is hatályban van ez a – főleg a szlovák alkotmány szempontjából – problematikus törvénymódosítás.
az ország területéről. Eredetileg a külföldre való kiadatás tilalma is szerepelt a szlo-vák alkotmányban, de ez azóta már kikerült onnan.
A cseh alkotmány egyébként nagyon hasonló, majdnem azonos módon szabá-lyozza ezt a kérdést. Többet viszont nem mond a cseh állampolgárságról, illetve az állampolgárok jogairól, ezt a kérdést ugyanis az Alapvető Jogok és Szabadságok Char-tájában szabályozza. Itt a mozgásszabadságra vonatkozó cikken belül az alkotmá-nyozó megfogalmazta az állampolgárokat megillető legfontosabb többletjogokat is, amelyek alapján a státusuk jelentősen különbözik a többi emberétől. Ezek szerint min-den állampolgár jogosult szabadon belépni az ország területére (ez a hazatérési jog), illetve egyetlen állampolgárt sem lehet kényszeríteni hazája elhagyására (kiutasítá-si tilalom).
Érdekes, hogy a külföldön nyújtandó védelemről kifejezetten csak a korábbi ma-gyar Alkotmány, illetve a jelenlegi Alaptörvény és a lengyel alkotmány rendelkezik.
A jelenleg hatályos magyar és lengyel szabályozás hasonló, mert mindkét doku-mentum kimondja, hogy az említett országok állampolgárai a külföldi tartózkodásuk során védelmet élveznek. A 2011 előtti magyar Alkotmány eredetileg azt is megkö-vetelte, hogy ez a külföldi tartózkodás törvényes legyen, ami fölösleges és nem élet-szerű korlátozás volt, így 2011-ben nem is került bele az új Alaptörvénybe. A korlá-tozás fölösleges mivolta főleg a védelem jellegéből fakadt. A nemzetközi jog kétfajta védelmet ismer – a diplomáciait, amelynek megadása teljes mértékben az állampol-gárság szerinti állam diszkrecionális jogköre, és a konzuli védelmet, amelyre a leg-több állam állampolgára eleve jogosult. Az utóbbira pedig az állampolgárnak sokszor éppen akkor van szüksége, amikor megkérdőjeleződik a külföldi tartózkodás jogos-sága, törvényessége.11A fentiekkel szemben a cseh és a szlovák alkotmány nem ren-delkezik ilyen védelmi klauzulával, ami azonban nem jelenti azt, hogy konzuli jog-szabályaik révén ezek az országok ne gondoskodnának külföldön bajba jutott állampolgáraikról.
Mindegyik visegrádi állam alkotmánya kitér az állampolgáraik hivatalviselési jo-gára. A közhivatal betöltéséhez való jog ugyanis tipikusan olyan jog, illetve lehető-ség, amely csak saját állampolgároknak jár. Ha egy állam ezt mások számára is le-hetővé szeretné tenni, jogában áll, de ahhoz külön jogi aktus (tipikusan törvény, rendelet vagy szerződés) szükséges. Az „automatikusság” ezen a területen csak a sa-ját állampolgárok vonatkozásában áll fenn.
Az állampolgárság továbbá a gazdasági, szociális és művelődési jogok esetében jut szerephez. Ezek jelentős részét ugyanis a visegrádi alkotmányok is általában
11Például azért, mert a személyi iratok nélkül marad külföldön, túllépi a vízumban meghatározott külföldön tartózkodási időt, vagy valamilyen kisebb vagy nagyobb bűncselekményt követ el a saját országán kívül.
állampolgári jogként ragadják meg. Itt főleg a munkaképtelenség idején járó gon-doskodásról és a nyugdíjjogosultságokról van szó. Hasonló a helyzet az egészség megőrzésével és annak pénzügyi hátterével. Ez egyébként nem jelenti azt, hogy az egészségügyi, illetve társadalombiztosítási jogviszony alapján mások (adott esetben tipikusan a letelepedett külföldiek és a menekültek) esetében ne keletkezne ilyen jo-gosultság, de kiemelt alkotmányos védelmet ez a politika csak az állampolgárok ese-tében kap.
Az 1989 után elfogadott demokratikus alkotmányok egy részébe bekerült az úgy-nevezett ius resistandideklarálása. Az 1989 és 2011 közötti magyar alkotmányszö-veg 2. §-ának (3) bekezdése tartalmazta a következő mondatot: „A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizá-rólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogo-sult és egyben köteles fellépni.”Ezt a rendelkezést átvette az Alaptörvény „Alapve-tésének” C) cikke is, amely azonban a (2) bekezdésben némileg leegyszerűsítette ezt a megfogalmazást: „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törek-vésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.” Szembetű-nő viszont, hogy ezt a jogot és kötelességet nemcsak az állampolgárokra ruházta rá az alkotmányozó, hanem tulajdonképpen mindenkire, pedig itt talán indokolt lett vol-na az alkotmányos népet alkotó állampolgárokra való leszűkítés. Ebből a szempont-ból pontosabb a cseh alapjogi charta, amely 23. cikkében következőképpen ragadta meg ezt a kérdést: „Az állampolgárok jogosultak szembeszegülni bárkivel szemben, aki a Chartában meghatározott emberi jogok és alapvető szabadságok demokratikus rendjét döntené meg, ha az alkotmányos szervek tevékenysége és a törvényes eszkö-zök alkalmazása nem elégséges.” Hasonló szellemiségű a szlovák alkotmány 32. cik-ke, amelynek értelmében az állampolgárok szintén jogosultak szembeszegülni bár-kivel, aki az alkotmányban rögzített emberi jogok és szabadságok demokratikus rendjének eltörlésére törekedne, de csak akkor, ha ellehetetlenülne az alkotmányos szervek tevékenysége és a törvényes eszközök hatékony alkalmazása. Tulajdonkép-pen csak a most hatályos lengyel alkotmány nem tartalmaz ilyen klauzulát, sem az általános rendelkezések között (ahol a magyar Alkotmány, majd Alaptörvény sza-bályozza a kérdést), sem az alapjogi részében (ahogyan azt a cseh és szlovák alkot-mányozó tette).