A nyelvtanulói autonómia megvalósulásának feltételei

83

Több esetben a válaszadók kritikát és önkritikát fogalmaztak meg a nyelvtanárok hozzáállása és alkalmazott nyelvtanítási módszereik tekintetében, ezeket okolva a nyelvtanulói autonómia megvalósulásának elmaradásáért.

rutinból tanít,nem érdekli, sokkal hamarabb befejezi stb. Az nem fog azon izgulni, hogy akkor most milyen irányt szabjon meg. Tehát ez kiválóan oldalról fogja nézni, hogy a diák halászik a káoszban (V11)

ehhez kell egy abszolút biztonságos tárgyi tudása a tanárnak. Kell egy nagyon biztos pedagógiai tudás. És egy autonóm személyiség. Egy megengedő és nyitott tanár személyiség (V12)

ne terjeszkedjen túl a tanár, ne akarjon mindent megmondani (V13) egy pontnál korlátozó tud lenni a tanári viselkedés (V11)

félnek a tanárok a változástól, és sokszor a régi bevált módszereket használják (V6)

ez módszertani megújulást feltételez a tanárok részéről. A fejünkben át kell állni egy új szerepre (V10)

egy nem autonóm személyiség nem tud engedni hallgatói autonómiát. Mert nem úgy van kalibrálva (V11)

megteremteni a kereteket, amelyekben az autonómia működhet. Szerintem ez a legfontosabb (V1)

84 partnerként dolgozunk (V4)

amit én próbálok, ezt nem tudom autonómia-e vagy motiváció, hogy mindig mondom, hogy én szeretnék tőlük tanulni (V5)

az nagyon fontos nekik, hogy én éreztessem, hogy minden érdekel (V2)

A nyelvtanulói autonómia kialakításának kérdése szintén megosztónak bizonyult. A többség a tanárok szerepét emelte ki, de voltak, akik a kialakítás feladatát az iskoláztatás korábbi szakaszaiban látták, mások pedig a szülői környezet és a kortársak hatását emelték ki. Az autonómia kialakításában megjelenik a nyelvtanuló felelőssége és feladata is.

a szülők felelőssége én úgy gondolom, hogy az általános iskolai korra, azon belül is az alsó tagozatra, amikor szerintem mindennek az alapozása történik.

tehát itt a szülő és az iskola felelőssége, hogy kialakítsa (az autonómiát) (V14) családi indíttatás is kell (V2)

a felsőoktatásban egyértelműen átmegy ez a felelősség vagy ez a feladatkör. Ha százalékosan mondanám, tehát itt már szerintem 80-20%-ban adnám én ezt a hallgatónak és 20%-ban a tanárnak (V3)

nyilván a tanárnak lehet ez a feladata, mert ki másnak? A világon mindenért ő a felelős. Miért pont ezért nem?(V2)

a folyamat elindítása nyilván a tanár feladata és a megfelelő tanulókat is kell tudni választani ehhez. De a hangsúly egyre inkább a nyelvtanulóra kell, hogy átkerüljön (V9)

Volt olyan válaszadó, aki szkeptikus volt a nyelvtanulói autonómia tanórai megvalósítását illetően.

tömegesen nem nagyon szokott lenni igény, csoportszinten (V8)

85

azt nem lehet, hogy egy gyereket kiszolgálsz és az összes többit meg nem.

Minden ilyen esetben azt gondolom a tanárnak a balanszírozása kell, hogy legyen. Inkább óra után, ha odajön és tanácsot kér… (V7)

Volt olyan válaszadó is, aki úgy érzékeli a diákjai részéről nincs igény, és hajlandóság a tanórán kívüli nyelvtanulási tevékenységekre.

ugye az, hogy még otthon pluszmunkát, két, idézőjelbe vacak kreditért…Tehát ők tulajdonképpen az órán akarnak tanulni, ők ott jól akarják magukat érezni (V8) Sok diáknak úgy van, hogy tanulás=iskola, osztályterem. Azon kívül meg nem tanulás (V11)

tehát annyival fontosabb tárgyaik vannak, hogyha ez így összecsap…nincs házi feladat, az van, ami az órán sikerül (V3)

pedig a kreditnek jelentése az is, hogy meg van hitelezve neki a bizalom, hogy ő otthon tanul (V9)

A fentiek fényében nem meglepő, hogy az osztályterembe ritkán, vagy alig jelenik meg az a plusz, többlet nyelvtanulási tevékenység, amit a tanuló az osztálytermen kívül végez saját indíttatásból, vagy tanári javaslatra. Egyáltalán a nyelvtanuló, mint a nyelvtanulás szervezője, felelőse, „forráskutatója” ritkán jelenik meg.

azok a diákok, akik akarnak hamar nyelvvizsgát, akarnak tudni angolul, meg akarnak tanulni, azok között is nagyon elenyésző azoknak a száma, akik úgy külön, önszorgalomból csinálják (V15)

Ahol a nyelvtanuló olyat tud „hozni” az órára, amit a tanár nem tud, vagy nem ismer, az a szaktudás területe. Az alábbi példa ösztönzésként szolgálhat

[a szaknyelvi óra] itt egy nagyon jelentős lökést ad a hallgatói autonómiának, mert a tanár itt erőteljesen kitudja azt mutatni, hogy erőteljesen támaszkodik arra a háttér szakmai ismeretanyagra és inspirálja a hallgatót arra, hogy ez az ismeret a magyar nyelvű közegből átmenjen az idegen nyelvű közegbe,

86

forrásokat hozzon órára és a hozott forrásokkal hagyom, hogy esetleg irányt adjon az órának (V11)

itt már élő, közvetlenebb kapcsolat van az órán és azon kívüli nyelvi platformok között (V12)

számoljon be róla valamilyen módon, szivárogjon be az órába, és az is egyfajta motiváció, ha a csoporttársai hanyatt esnek ettől (V8)

tehát amikor ő eldönti, hogy mi az ami, melyik téma, milyen szinten, milyen mélységig érdekli, és hát főleg a szaknyelveknél ez nagyon jól kijön és hogy igazából akkor én próbálok meg odamenni az adott elképzeléshez (V3)

Arra a kérdésre, hogy a válaszadók éreznek-e különbséget az általános nyelv és a szaknyelv tanítása között a nyelvtanulói autonómia megnyilvánulása szempontjából, a következő két véglet között helyezkedtek el a válaszok.

szerintem nincs különbség az általános és a szakmai nyelv tanulása között (V10) szaknyelv esetében mindenképpen erősebb az autonómia, sokkal (V12)

Ez a kérdés tágabb kontextusában a nyelvtanítás módszertanának kérdéskörébe tartozik.

Az a teoretikus álláspont húzódik meg mögötte, hogy milyen viszonyban értelmezzük a

„mit tanítunk” és a „hogyan tanítunk” kérdéseket. Melyik élvez prioritást, és melyik determinálja a másikat.

elvileg nincs különbség, de a szaknyelvben a szakmai dolgok miatt, igen (V15) én nem nagyon érzek különbséget, talán a szaknyelvnél bejön egy olyan terület, a szakma, ami a hallgató érdeklődését tükrözi, amiben vannak ismeretei, ami egy motivációs forrás a számára, és ebből a szempontból, talán (V7)

a szakma lehet segítség meg hátráltató is. Ha már tud valamit a szakmájából, az segít, de ha a nyelvórán hallja először… akkor baj van (V9)

szaknyelvoktatásban könnyebb feladat ez [nyelvtanulói autonómia megvalósítása]. Szaknyelvet az tanul, akit az a szakterület, az a szakma érdekel.

87

Azon kívánja az életét szakmailag a munkaterületén eltölteni. Általános nyelvben, az átlag nyelvtanuló nem biztos, hogy eljut idáig (V2)

Tehát a szaknyelvet könnyebb tanítani, mert jobban motiváltabb. De ez nem biztos, hogy így van egyébként (V5)

szaknyelvoktatás vs. a szakma elvárásai, vagy valami hasonló, azaz hogy mit vár el a szakma és mit tanítunk mi ehhez képest (V4)

ő az adott szakmát jobban ismeri, mint mi. Mondjuk egy BSc diplomán túl, sőt már a közepénél szerintem jobban ismeri. Kell, hogy nagyob teret adjak neki, nagyobb önállóságot. Én a nyelvben jobb vagyok, de ő meg jobb a szakmában (V11)

a szaknyelvet tanulók körében nagyobb az elköteleződés a szakma iránt, az érdeklődésük már egy kicsikét határozottabb, tehát én úgy érzem jobban elvárható, vagy markánsabban jelen van a nyelvtanulói autonómia (V14)

ő hozza a szakmát én adom a nyelvet és akkor a kettő együtt működik. A szaknyelvoktatás nem is lenne elképzelhető autonómia nélkül (V7)