Múltbéli jelen, jövőidőben
Z. Karualics László: Bevezetés az információtörténelembe. Gondolat-
Infonia, Budapest, 2004. 247 old.
N a p j a i n k r a közhelyszerűvé vált, hogy az informatika az élet minden területén helyet követel magának. Ugyancsak közhelyszerű és t ö b b é - k e v é s b é közmegegyezés tárgyát képezi az a megállapítás is, hogy az infor- mációs és k o m m u n i k á c i ó s technológiák (IKT) robbanásszerű terjedése mindenkitől megköveteli ú j f a j t a ismertek megszerzését, kompetenciák kialakítását. Arról már jóval kevesebbet hallani, hogy mindezek milyen alapvető változásokat indítottak el a gondol- kodási struktúrákban, a társadalom makro- és mikroszerkezetében, illetve hogy közép és hosszú távon milyen következményekkel kell s z á m o l n u n k . Nem n e h é z belátni, hisz mindennapi tapasztalat, hogy az IKT fejlő- dése által előidézett változásokat - miként valamennyi korábbi információs forradal- mat - az emberek többsége így vagy úgy, nyertesként vagy vesztesként „csak" megéli, de viszonylag kevesebb olyan embert ta- lálni, aki el is gondolkodik e változások va- lódi mibenlétén. Közéjük tartozik Z. Karva- lics László, akinek neve m á r a összefonódott az információs t á r s a d a l o m kutatásával. Az I n f o r m á c i ó s T á r s a d a l o m és T r e n d k u t a t ó Központ (ITTK) igazgatójaként, az INFINIT (Információs Társadalom - Internet, Infor- mációtechnológia) hírlevél egyik elindítója- ként és a Műegyetem Információ- és Tudás- m e n e d z s m e n t T a n s z é k é n e k o k t a t ó j a k é n t már eddig is igen sokat tett azért, hogy a kö- rülöttünk (és bennünk, általunk is) zajló in- formációrobbanást minél t u d a t o s a b b a n él- jük meg, jelenségeit minél eredményeseb- ben befolyásoljuk.
Részben e tudatosság kialakítása a célja a Bevezetés az információtörténelembe című kötetnek, amely több kisebb, zömében
a '90-es évek közepén megjelent előtanul- mány után a t é m a szisztematikus alapveté- sének is tekinthető. A könyv méltó folyta- tása a „karvalicsi" narrációs hagyománynak (lásd például Fogpiszkáló a hálózaton. írá- sok az Internetről. Budapest, 2000.), ezért nemcsak a téma felvetése, h a n e m a n n a k tá- lalási módja is különösen élvezetes olvas- mányt ígér. Minthogy a kötet szerzője ere- dendően m a g y a r - t ö r t é n e l e m szakos tanári diplomával lépett b e a munkavállalók tábo- rába, e kötet n é m i k é p p visszatérést is jelent a gyökerekhez, hiszen a történettudomány és az informatika viszonyát, kölcsönhatásait, egymásba ágyazottságát elemzi. Z. Karvalics László e t e k i n t e t b e n f o n t o s m e g á l l a p í t á s t tesz, miszerint „az i n f o r m á c i ó t ö r t é n e l e m régóta létező irányzat a történettudomány- ban, még ha - intézményesedés híján - n e m is jelent egységes és szerves hagyományt"
(14. old.). A szerző meggyőzően, több törté- nészi életművet b e m u t a t v a bizonyítja, hogy az i n f o r m á c i ó t ö r t é n e l e m lényegében m i n - den történelmi részdiszciplínában (gazda- ságtörténet, p o l i t i k a t ö r t é n e t , h a d t ö r t é n e t stb.) b e n n e van, sőt m á s diszciplínáknak (közgazdaságtan, pszichológia stb.) is része, csak épp nagyon elhanyagolt része. Az in- formáció- és tudástörténelmet elnyomta az anyagi, materiális alapvetésű történelem- szemlélet, és ez n e m csak a marxista törté- netírásban volt így. Elmaradt például az in- formációs egyenlőtlenségek diakron vizsgá- lata, hiszen a t á r s a d a l m i tagozódást jogi, gazdasági stb. s z e m p o n t b ó l sokat vizsgál- ták, az információ- és tudásmennyiségek szempontjából alig. Pedig e kérdés nagyon is izgalmas lehet, főleg amikor a materiális és immateriális szempontú tagozódás n e m esik egybe, vagyis például nem a leggazda- g a b b a k é a t u d á s - és i n f o r m á c i ó m o n o p ó - lium, illetve nem feltétlenül a társadalmi pi- ramis tetején helyezkednek el azok, akik az információk releváns részét birtokolják.
Az i n f o r m á c i ó t ö r t é n e l e m létezését és - legalább intellektuális vetületben lezajló - intézményesülését sürgeti, hogy míg az in- f o r m á c i ó s t á r s a d a l m a k kialakulása révén a '8o-as évektől gyakorlatilag önálló kutatási t e r ü l e t lett az e - t á r s a d a l m a k vizsgálata, s ebben a vonatkozásban számos elemzés történt (a pszichológia [például a netfiiggő- ség kérdései], a szociológia [például infor- mációs esélyegyenlőség kérdései], sőt a filo- zófia [például Nyíri Kristóf kutatásai] terü- letén), mindezekből a közelítésekből azon- b a n hiányzott a diakron jelleg. Ezt azonban nemcsak a rokontudományokon, d e magán a t ö r t é n e t t u d o m á n y o n is s z á m o n lehet kérni, hiszen például miközben megtörtént az e - t á r s a d a l o m beillesztése az e m b e r i s é g fejlődésébe (halász-vadász, gyűjtögető tár- s a d a l o m > f ö l d m ű v e l ő t á r s a d a l o m > ipari t á r s a d a l o m > i n f o r m á c i ó s t á r s a d a l o m ) , a m ú l t vizsgálatát ez a szemlélet mégsem alakította át, és az e-társadalom kutatása sem historizálódott. Pedig, miként a szerző kiemeli, a h i s t o r i k u s közelítés nélkül még arra sem a d h a t ó releváns válasz, hogy mi is az információs társadalom.
A könyv második fontos alapvetése, hogy
„az információtörténelem kutatási »nyers- anyaga« h o s s z ú ideje termelődik: m o s t a modellezés, a fogalmi tisztázás és az infor- máció-központú megközelítés erejét érzé- keltető részszintézisek elkészítése v a n so- ron" (14. old.). E n n e k jegyében a szerző át- tekinti azokat a fogalmakat és kategóriákat, amelyek segítségével kialakítható az infor- mációtörténelem koherens megközelítése.
Számba veszi azon szerzők legjelentősebb- jeit, akiknek munkásságában t e t t e n érhető
az információtörténeti mozzanat, „még ha - m i n t írja - e szerzők nem is így gondoltak saját teljesítményükre" (84. old.). Számomra kétségtelenül e n n e k a gondolatnak a kifej- t é s e j e l e n t e t t e a legélvezetesebb szellemi ka- landot a m ű olvasása közben. Z. Karvalics László ugyanis olyan magyar (például Haj- nal István, T h i e n e m a n n Tivadar) és külföldi (például Harold Adams Innis, J a m e s Beni- ger) történészi pályákat, életműveket és tör-
ténetírói produktumokat m u t a t be, amelyek segítségével kiderül: az információtörténelmi gondolkodásnak vannak hagyományai, ame- lyek az i n t é z m é n y e s ü l é s h e z szükséges t e r - minológiai és metodológiai egységesség ki- indulópontjai lehetnek.
A kötet harmadik f o n t o s megállapítása szerint „az i n f o r m á c i ó t ö r t é n e t i k i i n d u l ó - p o n t o k következetes végiggondolása gran- diózus kutatási p r o g r a m o t jelöl ki, és szá- mos ponton újíthatja meg, illetve frissítheti fel történeti tudásunkat, illetve a történeti kutatásokat vezérlő kérdésfeltevéseket". (14.
old.) A szerző ennek alapján az informá- ciótörténelem hat ágazatát különíti el egy- mástól. Eszerint az (1.) információközpontú elemzésre akkor van igazán szükség, ha va- lamely jelenség vagy folyamat magyaráza- t á b a n az információtörténet kiemelkedő je- lentőségű, általa a kérdésfelvetésre újszerű válasz adható, esetleg nélküle nem is adható adekvát válasz. Az (2.) információháztartás- t ö r t é n e t egy korszak, t á r s a d a l o m vagy va- lamely közösség i n f o r m á c i ó h á z t a r t á s á n a k b e m u t a t á s á v a l , f e l t á r á s á v a l foglalkozik.
Azt vizsgálja, hogy ö s s z t á r s a d a l m i szinten m e n n y i információ létezik, illetve, hogy ezek milyen rendszerekben és hogyan osz- lanak meg. Az (3.) információtechnika tár- sadalomtörténete ú j szempontok alapján igyekszik végigtekinteni egyes informatikai eszközök, információs tevékenységformák, információkezelésre szakosodott intézmé- nyek történetét. Ez az irányzat figyel az in- formációtechnikai eszközök és lehetőségek e l t e r j e d é s é n e k , r e c e p c i ó j á n a k t á r s a d a l m i méretekben működő h a t á s m e c h a n i z m u s a - ira is. Az (4.) információjelenség történeté- b e n a vizsgálat k ö z é p p o n t j á b a n m a g a az információ áll, az információ „fizikai" való- ságát és annak változásait igyekszik b e m u - tatni. Akifejtésben Z. Karvalics László igen- csak elgondolkodtató adatokat idéz. Esze- rint bizonyos számítás szerint a szóbeliség társadalmai mindössze 109 bitnyi informá- ciót tudtak megtermelni, ez az írással ren- delkező társadalmak esetében 1011, a nyom- tatást használóké esetében 1017, az informa-
tika robbanása után pedig mindez 1025 bitre növekedett. A világ i n f o r m á c i ó t e r m e l é s e n a p j a i n k b a n évente mintegy 1 - 2 exabyte közé t e h e t ő (exabyte: 1018 byte), és e n n e k mindössze 3 ezreléke a nyomtatott informá- ció. Az (5.) információs társadalom előtör- ténete azokat a történelmi gyökereket igyek- szik feltárni, amelyekhez a mai e-társadal- mak megértéséhez m i n d e n k é p p vissza kell nyúlnunk. A homo informaticus korának je- lenségei a 18-19. századból eredeztethetők, aminek bizonyítására a szerző ismét érzék- letes példákat sorakoztat fel. Az (6.) infor- mációtörténet mint kutatási ágazat mintegy szintetizálva az említett problémafelvetése- ket, az információ civilizációs hatásainak kutatásával foglalkozik, igyekezvén többek között megfogalmazni a civilizáció és az in- formáció kapcsolatrendszerét.
A t ö r t é n e t t u d o m á n y számára fontos kö- zelítés a t é m á h o z az is, hogy a szerző be- m u t a t j a az i n f o r m á c i ó t ö r t é n e l e m hagyo- mányos és ú j diskurzusait, illetve megjelöl jellegzetes problématerületeket (pl. informá-
ciórégészet, adatbázis-történelem) is. A kö- tet sajátos függelékkel rendelkezik, 150 aján- lott információtörténeti kutatási témát tar-
talmaz, köztük olyan csemegéket, m i n t „az információháztartás »parazitái«: a rémhír, a pletyka és a h a z u g s á g k u l t ú r t ö r t é n e t e " . E t é m á k között általános, egyetemes és ma- gyar vonatkozásúakat egyaránt találhat az olvasó, sok közöttük t ö b b korszakot átfogó, de valamennyi érdekes és elgondolkodtató.
Z. Karvalics László m ű v é r ő l s e m t a r - talmi, sem formai szempontból n e m köny- nyű summázott véleményt mondani. E n n e k legfőbb oka az a gazdag sokszínűség, amely egyaránt jellemzi a szerző problémaérzé- kenységét, ebből kifolyólag a könyv problé- mafelvetését, a n a r r a t í v a nyelvi m e g f o r - máltságát, a felhasználási lehetőségeket (ol- v a s m á n y o s szellemi ü d í t ő , precízen szer- kesztett kézikönyv, jól használható felsőokta- tási tankönyv, résztudomány-teremtő szin- tézis stb.) és a szerző invenciózus, k o n s t r u k - tív viszonyulását t á r g y á h o z . Egy dolog vi- szont k ö n n y e n és j ó szívvel m e g t e h e t ő : Z. Karvalics László könyve mindenképp olva- sásra és továbbgondolásra ajánlható.
K Ő F A L V I T A M Á S
