HOZZÁSZÓLÁS DR. SZILÁGYI GYÖRGY ,,AZ ÁRVÁLTOZÁSOK FOGALMÁRÓL"
c. ClKKÉHEZ*
DR. DRECHSLER LÁSZLÓ
A gazdaságirányítási rendszer átalakításával kapcsolatban érthető módon élénk érdeklődés nyilvánul meg az árak, árindexek kérdései iránt. Csak üdvö- zölni lehet, hogy ilyenkor a szerzők nem elégednek meg a közvetlen gyakorlati problémák ismertetésével, hanem megpróbálnak visszanyúlni a problémakör
elméleti hátteréhez; nemcsak arra a kérdésre keresnek feleletet, hogy az adott körülmények mellett mit célszerű tenni, hanem arra is, mi van ezeknek a tenni-
valóknak a hátterében, milyen cél irányában haladunk, mit kellene tennünk, ha gyakorlati lehetőségeink korlátlanok volnának.
Szilágyi György cikke jelentős segítség ahhoz, hogy az árváltozások mérésé—
nek bonyolult útvesztőiben kiismerhessük magunkat. A gazdaságstatisztiká—
nak kevés olyan területe van, ahol ilyen nagytömegű ,,kényes" kérdés merülne
fel, mint éppen az árváltozások mérésénél. Ezt nemcsak nálunk, hanem kül—
földön is tapasztalhatjuk. A statisztika elmélete terén élenjáró országok irodal—
mában, sőt a különböző nemzetközi szervezetek (ENSZ, FAO, ILO) árindexek—
kel foglalkozó ajánlásaiban is több egymásnak ellentmondó megállapítással
találkozhatunk. Részben a téma természete, részben a szerző cikkének jellege
(egyes problémákat inkább csak felvet mintsem, hogy teljesen kifejteni igye- kezne) önkéntelenül is hozzászólásra készteti az olvasót.
Az alábbiakban néhány kiragadott kérdés tekintetében szeretném a szerző által felvetett gondolatokat kiegészíteni, illetve egyik—másik megállapításával vitatkozni.
]. A termelői, illetve fogyasztói szemléletű árindexek
A szóban forgó cikk 2.2. pontjából úgy tűnik, mintha a szerző kétféle szemléletű árindex jogosságát ismerné el. ,,Az árváltozások megitélése azonban nem szükségképpen azonos a kereslet és kínálat oldaláról. Egy leegyszerűsített példa: ha a termelő változatlan ráfordítások és nyereségek mellett változtatja termékeinek minőségét, akkor az ő oldaláról a tiszta árváltozás mértéke zérus;
a fogyasztó azonban, ha a megváltozott minőséget úgy ítéli meg, hogy vele
* Staliaztikai Szemle. 1968. évi 5. sz. EDO—514. old.
1012 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ
szükségleteit jobban vagy rosszabbul tudja kielégíteni, zérus nominális árvál-
tozás mellett negatív vagy pozitív tiszta árváltozást érzékel."1 A továbbiakban a szerző felveti a kétféle, egy termelői szemléletű és egy fogyasztói árindex szerkesztésének lehetőségét, s ezt gyakorlati okok miatt veti el. ,,Kétirányú munkát e téren valószínűleg egyetlen ország statisztikai szolgálata sem lenne képes elvégezni".2Véleményem szerint az árváltozások fogalmának ilyen kiszélesítése inkább zavarja, mint segíti a tisztánlátást. Próbáljuk csak kissé továbbfolytatni a szerző által megkezdett gondolatmenetet! Ha igaz, hogy nemcsak a minőséghez képest bekövetkező árváltozások (fogyasztói szemlélet), hanem a költségekhez képest bekövetkező árváltozások (termelői szemlélet) is tiszta árváltozásoknak tekintendők, akkor az olyan eseteket is árváltozásnak kellene minősíteni, ami- kor sem a minőség, sem az egységár, sem az értékesítési feltételek nem Változ- nak, de megváltozik a költség—nyereség arány a terméken belül (például azért mert megtakarítást értek el a rezsiköltségeknél, vagy felemelték a béreket).
Feltételezésem szerint ezt a szerző maga sem akarja, mert akkor ellentétbe kerülne cikkének első részében adott általános definíciójával.
Helyesebbnek tartom ezért, ha az árváltozások fogalmát leszűkítjük a minőséghez képest bekövetkező árváltozásokra. Azaz — a szerző terminológiá—
ját használva — csak egyféle szemléletű árindexet ismernénk el ebből a szem- pontból jogosnak, azt amit a cikk fogyasztói szemléletnek nevez.
Más kérdés, hogy sokszor nem tudjuk a minőséghez képest mutatkozó árváltozásokat mérni, s rákényszerülünk a költségekhez képest bekövetkezett árváltozások mérésére. Ekkor is azonban a ,,fogyasztói szemléletű árindexet"
keressük, s a költségekhez képest való mérést csak annyiban ismerjük el helyes—
nek, amennyiben az a minőséghez képest való mérést közelíti.
Megint más kérdés, hogy vannak esetek, amikor kifejezetten aköltségek és az árak egymáshoz viszonyított alakulása érdekel bennünket. Az erre a célra számított mutatószámot azonban ne nevezzük árindexnek, mert ezzel csak zavart okozunk. A hagyományosan elterjedt terminológia (önköltség, költség, költséghányad) megfelelően jelöli a vizsgálatok körét.
2. Az átlagárváltozások egyes speciális esetei
Szilágyi György az átlagárakkal kapcsolatos problémákat elsősorban a különböző minőségű termékek árainak átlagolása szempontjából vizsgálja.
Az árak átlagolása természetesen a gyakorlatban más dimenziókban is felmerül, s ezek kapcsán is figyelmet érdemlő problémákkal találjuk magunkat szemben.
a) A különböző piacok árainak átlagolása. Előfordul, hogy ugyanaz a ter- mék, ugyanabban a. minőségben, ugyanazon értékesítési feltételek mellett piaconként — azaz attól függően ki a vevő (például belföldi vagy külföldi, üzem vagy háztartás) —— más-más áron kerül eladásra. Például ugyanannak a
terméknek exportára alacsonyabb lehet belföldi értékesítési áránál, a villamos
erőmű más-más áron adhatja el az energiát attól függően, hogy üzem, háztartás vagy közület—e a vevő.
Az árindexekkel foglalkozó legtöbb szerző fel sem veti ezt a problémát, mintegy természetesnek veszi, hogy ha ugyanazon minőségről, ugyanazon az
1 I. m. 504. old.
2 Lm. 505. old.
AZ ÁRVÁLTOZASOK FOGALMÁRÓL 1 01 3
értékesítési feltételekről van szó, akkor az átlagárak változása fejezi ki az igazi árváltozást (azaz a különböző piaook közötti arányváltozások is az árváltozás tényezőinek tekintendők). Az ENSZ keretében utóbbi időkben napvilágot látott egyes módszertani ajánlások azonban más nézeteket tükröznek. AConf.
Eur. Stats/WG 22/GR 5/2 jelzésű anyag például azt javasolja, hogy az árindex—
számítás szempontjából a különböző piacokon értékesített termékek különböző termékekként legyenek kezelve, azaz a közöttük lezajló arányváltozások nem tekinthetők az árváltozás tényezőinek.
E kérdésről az ENSZ keretében is feltehetően további viták várhatók.
Az árváltozás fogalmának ilyen kezelése ugyanis számos kényes problémát
vet fel. Különösen, ha általánosítjuk a fenti elvet, s nemcsak a különböző piaco-
kon eladott, hanem a különböző piacokon Vásárolt termékeket is külön ter- mékeknek tekintjük (ami implicite szintén benne van a fenti javaslatban).
Nehéz volna például elfogadtatni, hogy a benzin árának számos nyugati ország—
ban 1967 nyarán a Szuezi Csatorna lezárása miatt bekövetkezett emelkedése nem volt igazi áremelkedés, mert most más benzinről van szó, mivel más piacon szerezték be (a minőség tekintetében egyébként nem történt változás).
b) A különböző területek árainak átlagolása. Nagyjából hasonló problémá—
ról van itt is szó, mint az előbb. Találkozhatunk olyan nézetekkel, amelyek a
különböző földrajzi területeken, különböző árakon eladott — egyébként ugyan—
olyan —- termékeket különböző termékeknek kezelik. Gyakran elhangzó érv -—
különösen egyes nyugati statisztikusok részéről — hogy a nagyvárosok köz- vetlen közelében megtermelt zöldség nem ugyanaz, mint a minőségileg egyéb—
ként ugyanolyan, de a fogyasztás helyétől sokszáz kilométer távolságra meg—
termelt zöldség.
A területi átlagolásnak különösen az olyan országok esetében érezhetők a hátrányai, amelyek nagy kiterjedésűek, s különböző természeti feltételű körze—
tei vannak. Elég kétséges például, hogy a Szovjetunió fogyasztói árindexében a narancs fogyasztói árát az országos átlagárral célszerű—e jellemezni.
c ) A különböző időszakok árainak átlagolása. A legtöbb szerző ezt a kérdést sem veti fel, hanem mintegy természetesnek tartja, hogy ha például éves árin—
dexekről van szó, akkor azokban éves átlagáraknak kell szerepelníök. Ez a probléma sem ilyen egyértelmű. Vegyük a következő példát: Magyarországon az alma a téli és tavaszi hónapokban jóval drágább, mint nyár végén, ősszel.
Tételezzük fel, hogy egyik évről a másikra az alma idényáraiban nem követke—
zett be változás. Megváltozott azonban az egyes idények almafogyasztásának egymáshoz való aránya; például megnőtt a téli—tavaszi fogyasztás aránya.
Tekinthetjük—e az emiatt bekövetkezett évi átlagárváltozást (az adott esetben emelkedést) valóságos áremelkedésnek, nem volna-e helyesebb valamilyen változatlan állományú indexet számítanunk, azaz a télen és tavasszal eladott drágább almát más terméknek tekinteni, mint a nyár végén és ősszel eladott olcsóbb almát ?
*
Egy ilyen rövid hozzászólás keretében távolról sem lehet kimeríteni a fel—
vetett problémák minden vonatkozását. E néhány gondolat csupán szerény
hozzájárulás kívánt lenni az árváltozásokkal kapcsolatos kérdések további
megvitatásához.1014 DR. namnsma: AZ ARVÁLTOZASOK FOGALMÁRÓL
PE SIOME
AB'rop Buc'rynaeT no nosozw c onvónuxoaauuoü B Homepe 5 mypuana ,,C'ra'mcmuecxoe Oöoapenne" sa 1968 ron (crp. 500— 514) cra'rbu n—pa Ilbepnn Cunanu ,,O noumnu nameneunü nen" . ABTOp nonemuanpve'r c Bosmomnoc'rbm ucuncnennn nunexca nen no Romanum—; ami nponssonmenn u, com—Be'rc'menuo, Konuenuuu lieu nm'peömeneü, Bunauny'roro aBTopoM B cnoeü c—raTbe. Cornacno muemuo peueuaeu'ra Ham) npnsna-rb npaBOMO'IHOCTb HCHHCJIGHHH — nocnelmero. B nanbueümem ou nononnaeT e'ra'rmo Onnan" ny'rem npusenenun nem'ropux ,—
ocoűux cnmaes namenennü cpemmx nen. '
SUMMARY
The author joins in discussion in the study entitled "On the notion of price changes" by Dr. György Szilágyi which appeared in no. ő., 1968. of the Statz'atz'cal Review (500—514. p.). Thee remarks reflect the double way of looking raised by the author: he asserts the possibility of the construction of a producer's and a consumer's price index. In his opinion, one Has to recogníza the rightfulness of the latter. In What follows, the author supplementz Szilágyi's article by surveying some special cases of the average price changes.
