STATlSZTIKAl ELEMZÉSEK
!;
/ ; lMPORTANYA -FELHASZNÁLÁS AZ lPARBAN
DR. KRISTÓF lMRE -- SUVEGES ÉVA
A magyar népgazdaság importigényessége az elmúlt évtizedekben számott vően változott, mind a fajlagos importanyag—felhasználás nagyságát, mind a f felhasználási területek közötti szerkezetét tekintve. Az egységnyi termelés közvet len importtartalma az 1960. évi 10,6 százalékról a hetvenes évek közepéig 19—20 százalékra emelkedett. A behozatal gyors ütemű növekedését az export közel azo nos mértékű bővülése kisérte, illetve tette lehetővé (az export relativ értéke — *, száz forint termelésre jutó kivitel - ebben az időszakban 9.6 százalékról 17—1 százalékra nőtt). A két fajlagos érték közötti rés kedvezőtlen irányban nyilt szét
az egységnyi termelésre jutó import értéke az 1975 és 1981 közötti években meg
haladta az exporthányadot. Az ily módon megromlott külgazdasági egyensúl helyreállítása érdekében az import erőteljes visszafogására került sor (az import igényességi mutató a nyolcvanas években 15—16 százalék körüli szintre süllyedt) Az importkorlátozó intézkedések legerőteljesebben a felhalmozási célú behaza talt érintették. Jelentősen visszaesett a folyó termelés importtartalma is. alig fogyasztási célú behozatal fajlagos szintje csak szerényebb mértékben csökkent A restriktív importpolitika kedvezőtlen kísérő jelenségeként azonban az exporttal jesitmények is mérséklődtek (az export fajlagos értéke az 1980 és 1986 közötti években ugyancsak 15—16 százalék volt).
Az import túlnyomó része a folyó termelés anyag- és energiaellátását szol gálja. A nyolcvanas években a behozatal közel kétharmad része energiahordozók ból, villamos energiából, anyagokból, félkésztermékekből és alkatrészekből áll A termelés technikai szinvonalának emelését szolgáló gépek, szállítóeszközök, be ruházási javak részesedése az összes behozatalból alacsony színvonalú és csök kenő tendenciájú, 1987—ben csak 17,6 százalékot ért el. A fogyasztási iparcikke aránya valamelyest bővült (1980—ban 8.3, 1987-ben 122 százalék), bár így sem je _!
lent a fogyasztási cikkek piacán valódi importversenyt. Az élelmiszeripari anyagok,,
élő állatok, élelmiszerek a behozatalon belül csökkenő részesedésűek (1980-banf
8.4. 1987-ben 7.3 százalék).A rubelelszámolású importban igen magas (25—30 százalék körüli) az ener-x
giahordozók és a villamos energia részesedése. Bár e termékcsoport importjánakf volumene — a vizsgált időszak nagyobb részére jellemző emelkedő ár és szűkülő behozatali lehetőség miatt — összességében 39 százalékkal csökkent, még igy is
jelentős nagyságú.Az összes hazai kőolaj-felhasználás 75—80 százalékát, a földgázfelhasználásr 36—40 százalékát. a villamosenergia—felhasználás 34—35 százalékát a rubelelszá—
molású behozatal fedezte a nyolcvanas években. Jelentős (33—35 százalékos) az—
R;-KRlSTÓF —— SUVEGES: lMPORTANYAG—FELHASZNÁLÁS 157
r_yagok, félkésztermékek, alkatrészek aránya. A termékszerkezet eiéggé koncent—
it. A legjelentősebb tételek a nyers— és alapanyagok közül a fűrészáruk, (: cellu- z. a gyapot. a vasérc. a nyersfoszfát. a melegen hengerelt acélféltermékek, a
*gyar—szovjet timföld—aluminíum egyezmény keretében kohósitott aluminium, kohókoksz és a műanyag alapanyagok; a félkésztermékek közül a hengerelt
!, a gumitermékek, a műtrágyák, a papir; mig az alkatrészek közül a trakto- k és a mezőgazdasági gépek, valamint a közlekedési eszközök alkatrészei.
_ A nem rubelelszámolású importban az energiahordozók szerepe általában 'acsony (5—6 százalékos). 1987—ben a konvertibilis elszámolásban beszerzett lergiahordozók értéke (forintban) a rubelelszámolásúnak csak egynegyed ré-
fét érte el.
Kiemelkedően magas (55—60 százalék körüli) a konvertibilis elszámolású be- zatalon belül az anyagok, félkésztermékek, alkatrészek aránya. Értéke a rubel—
számolású behozatalnak közel kétszerese. A termékösszetétel kevésbé koncent- lt. A legjelentősebb tételeket a nyers- és alapanyagok közül a gyapot. a nyers—
őr, a réztermékek, a műanyag-alapanyagok; a félkésztermékek közül a hidegen egmunkált vaskohászati termékek, a gyógyszer—alapanyagok, (: műanyagipari lkésztermékek és a vegyi szálak, az ipari segédanyagok, a növényvédőszerek.
papír. a kész puhabőr és a fonal jelenti. Az alkatrészek termékpalettája igen éles.
*A népgazdaság egészére jellemző importigényességet (és exportteljesitmé- eket) alapvetően meghatározzák az iparban végbemenő folyamatok, mivel az ar népgazdaságon belüli súlya az import esetében is igen nagy. A közvetlen
*portanyag—felhasználást tekintve az iparvállalatok és ipari szövetkezetek dol—
azzák fel s építik be termékeikbe a teljes behozatalnak több mint felét: 1986-ban
;! rubelelszámolású import 57, a konvertibilis behozatal 59 százaléka szolgálta az ar termelő célú felhasználását. (Ezzel párhuzamosan az ipar által kibocsátott rmékek adták a rubelelszámolású export közel 90, a nem rubelelszámolásúnak dig több mint 70 százalékát.) E magas arányokból adódik. hogy a fenti össze- ggés forditva is érvényes, azaz a külgazdasági folyamatok befolyásolását célzó talános import— (és export—) szabályozók erőteljes hatással vannak az ipar im- ortanyag-felhasználásának (és exportteljesitményeinek) alakulására.
' Az ipari termelés importigényessége magasabb a népgazdasági átlagnál, s nyolcvanas években az utóbbitól részben eltérő irányú változás jellemezte.
1. tábla
Azegységnyí termelés közvetlen importiartalmának alakulása
; l
1975 l 1980. l 1985. l 1936
évben (százalék) Megnevezés
Népgazdasóg összesen . . .9l193191, l16%,5l 15.4 l 15.7 ipar. . . .1194. )175. !18,1l 192
l l
Azipar importanyag—felhasználásának tendenciája a nyolcvanas években masok a népgazdasági átlagtól. hanem az ipar összes anyagfelhasználásának lükulásától is eltért. A termelés importigényességének növekedésével párhuza- Man ugyanis a fajlagos anyagköltségek mérséklődtek. 1981 és 1986 között az ar bruttó termelési értéke (folyó áron) 34 százalékkal, összes anyagfelhasználása ont csak 29 százalékkal nőtt, így a száz forint termelési értékre jutó anyag—
; l
%;
:
158 '
DR. KRISTÓF IMRE - SUVEGESE ,,
költség 662 forintról 63.8 forintra mérséklődött. Ugyanakkor az iparban felha nált importanyagok értéke 46 százalékkal bővült (ezen belül a rubelelszómolá relócióból származóké 62 százalékkal. a konvertibilis viszonylatból beszerzette*
pedig 34 százalékkal). Ennek megfelelően az összes anyagköltségen belül az mi
portanyagok részesedése az 1981. évi 26.6 százalékról 1986-ban 30 százalék föl, emelkedett. Az importanyagok arányának növekedése alapvetően a beszerzé órak emelkedésének tulajdonítható. A felhasznált importanyagok összehasonlít ható áron számított fajlagos értéke a nyolcvanas években változatlan szinteA relácíónkénti eltérő ütem következtében módosult az importanyag-felhas;
nólás devizacsoportos szerkezete. A rubelelszámolásban beszerzett importanyaga
termelésre vetített fajlagos értéke nőtt (az 1981. évi 7.6 százalékról 1986-ban 9,
százalékra). mig a nem rubelelszámolc'isban vásárolt anyagokból mindkét vizs—gált évben 10 forintnyit használtak fel 100 forint termeléshez.
2. tábla
A közvetlen importanyag-felhasználás ágazatonkénti alakulása
A száz forint termelési értékre jutó
nem ! nem
rubel- rubel- .. rubel— ! rubel- ,,
osszes osszes
Ágazat elszámolású elszámolású
1981. évi 1986. évi
közvetlen impartanyog-felhasználás (forint)
Bányászat. . . 2.7 4.0 6.7 4.0 2.9 6.9 Villamosenergia—ipar. 18,6 0.7 19.3 18.8 1.1 199 Kohászat . . . 18.3 10.4 28,7 18.9 10.3 292 Gépipar . . . 4.7 10.0 14.7 5.5 8.5 14.0 Épitőanyag—ipar . . 5.5 6.8 12,3 7.3 7.2 145 Vegyipar . . . 13,9 11,4 25,3 18.7 12.9 31 .6 Könnyűipar . . . . 4.6 16.1 20,7 6.0 18,0 24.0 [Egyéb ipar . . . . 3,3 4.7 8.1 4.9 8,8 13.7 Élelmiszeripar . . . . 1.2 9.4 10.ó 1,4 9,7 11.1 Ipar összesen . . . 7.6 10,0 17,6 9,2 10,0 19,2
Az importigényesség szintje szakágazatonként vizsgálva meglehetősen tá határok között szóródik. s a két relációból származó fajlagos importanyag—felhasz nálás is jelentősen eltér egymástól. 1986—ban a száz forint termelésre jutó össze közvetlen importanyag-felhasználás 1.0 és 57.1 forint szélső értékek között helyez kedett el (gázgyártás és -elosztás, illetve édesipar). . _ A szakágazatonkénti differenciáltságból kiindulva érdemes megvizsgálni az importanyag—felhasznólás koncentráltságát: egyrészt a fajlagos impartigényes—
ség szerint (azaz az importra relative leginkább támaszkodó ágazatokat), más- részt az import abszolút értéke alapján (azaz a legnagyobb tételű felhasználók;
körét). A kétféle megközelítés alapján a leginkább importigényes szakágazata köre csak részben fedi egymást, és relációnként is lényeges különbségek figyel hetők meg.
A rubelelszámolású importanyag-felhaszna'lás fajlagos, illetve abszolút nagy sága szerinti rangsorok élén álló 10—10 legnagyobb felhasználó szakágazat hal
lMPORTANYAG—FEL HASZ NÁLÁS 1 59
körébe is. És fordítva: a tíz legnagyobb tételű felhasználó közül ugyancsak öt található a relatív mutató szerinti rangsor élén, míg a másik öt fajlagos felhasz—
nálása — egyenként 3,2——5.6 milliárd forint éves rubelelszámolósú importanyag—
'génye ellenére - nem éri el a 10 százalékot.
A legjelentősebb rubelelszámolású importanyag-felhasználó szakágazatok rangsora 1986-ban
A fajlagos felhasználás szerint Az abszolút felhasználás szerint
1. Kőolaj-feldolgozó ipar 1. Kőolaj-feldolgozó ipar
2. Alumíniumkohászat 2. Villamosenergia-ipar
3. Műtrágya- és növényvédőszer— 3. Vaskohászat
gyártás 4. Alumíniumkohászat
4. Villamosenergia-ipar 5. Közlekedésieszköz—ipar
5. Azbesztcementipar 6. Műtrágya- és növényvédőszer-
ó. Vaskohászat gyártás
7. Egyéb színesfém-kohászat 7. Híradás- és vákuumtechnikai ipar
8. Pamutipar 8. Gép— és gépi berendezés ipar
9. Fűrész- és lemezipar 9. Szerves és szervetlen vegyipar 10. Épület-asztalos ipar 10. Szénbányászat
A nem rubelelszámolású importanyag-felhasználás e két vetülete szerinti ága—
atirangsorban még kisebb a halmazok közös része: csupán 3 olyan szakágazat an, amelyik a legmagasabb fajlagos értékek mellett a legnagyobb összegű kon- vertibilis import felhasználói között is megtalálható. l
A legjelentősebb nem rubelelszámolású importanyag-felhasználó szakágazatok rangsora 1986—ban
A fajlagos felhasználás szerint Az abszolút felhasználás szerint
1. Édesipar 1. Edesipar
2. Selyemipar _ 2. Gyógyszeripar
3. Bőr- és szőrmeipar 3. Híradás- és vákuumtechnikai ipar 4. Egyéb színesfém-kohászat 4. Vaskohászat
5. Gyapjúipar 5. Közlekedésieszköz-ipar
6. Rövidáruipar 6. Műtrágya— és növényvédőszer-
7. Háztartási és kozmetikai vegyipar gyártás
8. Műtrágya- és növényvédőszer- 7. Szerves és szervetlen vegyipar
gyártás 8. Gép- és gépi berendezés ipar
9. Gyógyszeripar 9. Malomipar
10. Pamutipar 10. Kőolaj—feldolgozó ipar
A rubelelszómolású relációból beszerzett importanyagok felhasználása jóval koncentráltabb, mint a konvertibilis importé. A fajlagos rubelelszámolású import—
anyag—felhasználás a 62 ipari ágazat közül 1986—ban mindössze 12-ben múlta felül a 10 százalékot, s közülük csak kettőben haladta meg az importigényesség (120 százalékot. Ez a 12 szakágazat ugyanakkor az e relációból származó összes import több mint kétharmadával ..gazdálkodott" (s a két ágazatra jutott a fel- huSználós egyharmada). A nem rubelelszámolósú importanyag—felhasználás faj-
lagos szintje a szakágazatok közel felében (29 ágazatban) magasabb 10 százalék—
, ! (ebből 15 ágazat fajlagos értéke meghaladja a 20 százalékot is). Ezek az ága-
;atok az összes konvertibilis importnak majdnem 70 százalékát használták fel (az
* többi kör pedig több mint kétötöde't).
*A— koncentráció relációnként eltérő fokát szemléletesen jelzi a rangsorok első
rom. öt. illetve tiz helyén álló ágazatok importanyag-felhasznólósból való ré- eSedése.DR. KRISTÓF IMRE — SUVEGES
160
3. tábla
A szakágazatok relácíánkénti részesedése
az importanyag-íelhasználásból _
l A legmagasabb A legnagyobb
l fajlagos iabszolut
l importanyag-telhasználő szakágazatok
Szakágazat* i részesedése o
; rubel- ! nem rubel- ! rubel- § nem rubel—
1 elszámolású importból (százalék)
Első három . . . . ( /38,8 1o.5 l 150.7 i 19.z Első öt . . ; s51,2 142 ; am : 30.3
Első tíz . ; 64,9 30,3 _! 77,7 , 51,2
[ l
$A megfelelő szakágazatokat lásd a legjelentősebb rubel—. illetve nem rubelelszámolású impor anyag-felhasználó szakágazatok 1986. évi. korábbiakban bemutatott rangsorában.
A leginkább importigényes ipari szakágazatok rubel-, illetve konvertibilis r lációból származó importanyag—felhasználása között jelentős aszimmetria figye hető meg. vagyis számos ágazatban jellemző az egyik beszerzési irányra történ erőteljesebb támaszkodás. Az előző táblákban ismertetett legmagasabb fajlaga
importtal dolgozó ágazatok körében mindössze három olyan van. amelyik mindk
listán szerepel (a műtrágya- és növényvédőszer—gyártás, az egyéb színesfém-ko hászat és a pamutipar). A további 7—7 ágazatban vagy a rubel—. vagy a konve tibilis elszámolású importanyagok felhasználása dominál. Ez az egy relációra va orientálódás főként hazai természeti adottságainkkal, illetve a nemzetközi munkamegosztásba történő bekapcsolódásunkkal. a külpiaci beszerzési lehetősége kel hozható összefüggésbe. A szocialista országokkal kiépített kapcsolataink e tekintetben főként nehézipari ágazatok nyers- és alapanyag-ellátását szolgálják (kőolaj—feldolgozó ipar. kohászati ágazatok. villamosenergia—ipar, faipari ágazatok stb.). A tőkés import meghatározó szerepe pedig többségében fogyasztási cikke—
ket gyártó szakágazatokra jellemző (édesipar, ruházati ipar. gyógyszeripar stb.).
Némileg eltérő képet mutat ettől az import volumene szerinti relációs elosz—
lás. mivel itt a 10—10 legnagyobb felhasználó ágazat közül mindkét relációban megjelenik 7 ágazat. Ez főleg azzal magyarázható, hogy több gépipari és vegy- ipari ágazat importál nagy tételeket szocialista és tőkés országokból egyaránt (többnyire olyan megoszlásban, hogy az előbbi relációból a tömegárukat, az utóbbiakból pedig a nagyobb követelményeket is kielégítő, magasabb értékű, mi-
nőségi félkésztermékeket, alkatrészeket).
Az importigényesség és a gazdálkodás egyes összefüggései tárgyalása során az importigényesség szerkezeti és időbeli alakulása mellett érdemes megvizsgálni annak az ágazatok fejlődésével. a gazdálkodás eredményeit jellemző különböző mutatókkal való kapcsolatát is. Az ez irányú vizsgálódások során olyan kérdésekre kereshetünk választ. hogy van-e összefüggés az importigényesség mint magyarázó változó. és a termelés. az exportteljesítményexk, a lekötött erőforrások, a vállalati '
gazdálkodás eredményessége. a költségvetési kapcsolatok mint eredményváltozók ?
ágazatonkénti alakulása. illetve szóródása között? x
Az ipar termelésének 1986—ban közel 27 százalékát adta a rubelelszámolású _ importigényesség élén álló (10 százalék feletti fajlagos értékkel rendelkező) 12 szakágazat. Ugyanakkor a hasonló mértékű konvertibilis importtartalmú szakága- zatok (összesen 29) majdnem 37 százalékot képviseltek. Az ipari termelés szakága-
f IMPORTA NVAG—FELHASZ NALÁS 161
zatonkénti fejlődése a nyolcvanas években meglehetősen differenciált volt, és :mind a kevésbé. mind az erőteljesebben ímportigényes ágazatok között találha- tók dinamikusan fejlődő, illetve stagnáló—visszaeső termelésűek. Összességében í véve azonban úgy ítélhető meg. hogy a szakágazatok közötti termelési szerkezet az elmúlt években az importigényesség szempontjából a külgazdasági egyensúlyi követelményekkel ellentétesen változott. Az ipari átlagnál gyorsabb ütemben nőtt ' _ ugyanis az alacsony és a közepes rubelelszámolású importigényű és a magas nem
rubelelszámolású importigényú szakágazatok termelése. (
A termelési dinamika differenciálódása azonban még nem minősíthető ked—
vezőnek vagy kedvezőtlennek. Alapvető kérdés ugyanis, hogy különösen az átlagos- nál importigényesebb ágazatok többlettermelésüket milyen relációban értékesí—
tették, s mekkora szerepet játszott a dinamikusabb fejlődésben az export?
A rubelelszámolású importtartalom szerint élen álló ágazatok az ipar összes rubelelszámolású exportjából termelési arányuknál (27 %) jóval kisebb hányadot , realizáltak (1986-ban a 12 ágazat együttesen 9.2 százalékot). miközben a konver-
N— tibilis kivitelből való részesedésük ezt meghaladó volt (28,1 %). A rubelelszámolású
behozatalnak tőkés kivitellé val' konvertálása alapvetően néhány nagyobb volu- menű, főként alacsonyabb feldágozottsági fokon exportáló ágazat teljesítményé—nek tulajdonítható (kőolaj-feldolgozó ipar, vas— és alumíniumkohászat. műtrágya—
és növényvédőszer-gyártás, pamutipar, gumiipar).
zA konvertibilis elszámolású importtartalom szerinti rangsort vezető szakága- zatok exportarientációja mindkét relációban erőteljes: az érintett 29 ágazat az ipar rubelelszámolású kiviteléből közel 40 százalékkal. nem rubelelszámolású ex- portjából pedig 48 százalékkal részesedett (miközben a termelésben csak 37 szá- * zalékos arányt képviselt). ltt említést érdemel még az importigényesség középső kategóriájába tartozó ágazatok csoportja is (összesen 18 szakágazat), amely az ipar össztermeléséből 35 százalékkal részesedik, de a rubelelszámolósú export kö- zel 54 százalékát biztosítja. Ezek az adatok a másik irányú konverzióra világítanak
ró. azaz a rubelelszámolású export magas nem rubelelszámolású importtartalmára,
arra, hogy iparunk a konvertibilis elszámolású behozatal jelentős részét rubelel—számolósú kivitelhez veszi igénybe. A konverzió leginkább a gépipari szakágaza- tok, a gyógyszeripar és a tartósító ipar szocialista országokba irányuló kivitelében
nyilvánul meg. '
A nyolcvanas években ezek a tendenciák erősödtek. Az átlagosnál gyorsabban nőtt az alacsony és a legmagasabb konvertibilis elszámolású importhányadú szak—
ágazatok rubelelszámolású kivitele. Az 1981 és 1986 közötti években jelentősen (10 százalékot meghaladóan) visszaesett a legalacsonyabb nem rubelelszámolású
importtartalmú szakágazatok (például a kőólaj- és földgázkitermelés, a villamos—
energia—ipar, a cukoripar) konvertibilis elszámolású exportja. Növekedést csak a magas fajlagos nem rubelelszámolású importot felhasználó szakágazatok értek el. A leginkább (69 százalékkal) a termelési érték 20 százalékát meghaladó kon- vertibilis importtartalmú szakágazatok nem rubelelszámolású exportja bővült. (lde tartozott például a gyógyszeripar. a pamutipar. a gyapjúipar, a kötőipar.) A kon- vertibilis kivitel növelését tehát főként az ugyanezen piacokról vásárolt alapanya- gok feldolgozásával. részegységek beépítésével tudták elérni a vállalatok.
Az import liberalizálása szempontjából — a koncentráció és a konverzió mel—
lett -— érdemes megvizsgálni az egyes ipari szakágazatok devizaegyenlegét, vagyis azt, hogy az importigényes területek saját exportjukkal mennyiben járulnak hozzá az ország devizabevételeihez. Az átlagosnál nagyobb fajlagos rubelelszámolású importanyag—felhasználók összesített devizaegyenlege ebben a relációban nega—
4 Statisztikai Szemle
162 DR. KRISTÓF lMRE — soveees EVA
tív (azaz a számottevő behozatalhoz csak jóval kisebb kivitel párosult). Külö-
nösen magas rubelelszámolású deficittel a kőolaj-feldolgozó ipar. a villamos-' energia-ipar. a vaskohászat és a papíripar dolgozott. A közepes és alacsony ru belelszámolású importhányadú szakágazatcsoportok rubelelszámolású egyenlege ' pozitiv. A legjelentősebb rubelelszámolású aktivumú a közlekedésieszköz-ípar. (:
híradás- és vákuumtechnikai ipar, a gép- és gépi berendezés ipar és a gyógy szeripar volt 1986-ban. A konvertibilis viszonylatú export a legmagasabb és a leg , alacsonyabb rubelelszámolású importhányadú szakágazatok körében haladta meg"
számottevően a behozatalt, mig a közbülső ágazatcsoportokban a devizamérleg, deficitet mutatott. Nagy konvertibilis elszámolású aktívum tartozott alacsony ru
belelszámolású importhányadhoz például a húsiparban és a baromfi-feldolgozó iparban, illetve magas rubelelszámalású importhányadhoz a kőolaj—feldolgozo iparban és az alumíniumkohászatban.
A nem rubelelszámolású importigényesség szerint rendezett ágazatcsoportok—
körében is negativ a legnagyobb importfelhasználók cleVizaegyenlege ebben af relációban, de itt az összes többi csoport exporttöbbletet ért el. A magas tőkés ) importhányadhoz (: legjelentősebb konvertibilis lszámolású passzívum az édes iparban, a nyomdaiparban, a műtrágya- és növenyvédőszer-gyártásban. a papír—
iparban. valamint a bőr- és szőrmeiparban járult. A rubelelszámolású relációban * ugyanakkor csak a konvertibilis importot alig—alig igénybe vevő ágazatoknál ha ladja meg a behozatal a kivitelt, az importigényes területeken általában jelentős az aktívum. A magas konvertibilis importhányaddal termelő szakágazatok közül jelentősebb rubelelszámolású aktívummal a gyógyszeripar, a malomipar és a kö-
tőípar dolgozott 1986—ban.
Mindezek alapján az alábbi két megállapítást tehetjük:
— a leginkább importigényes szokágazatok abban a relációban. amelyikben impart—
függőségük erősebb. általában nem tudják megfelelő exporttal ellensúlyozni a behozatalt;
az esetek jelentős részében ez természetesen nem is lehet követelmény (főként az anyag-
jellegű importnál); _
-— a magas importigény az ellenkező relációban az exportképesség fontos tényező- jének számit. ez azonban csak részben tekinthető kedvezőnek, mivel egyrészt a rubelelszá- molású import felhasználásával elért tőkés export többnyire nem a legfejlettebb termékek- ben jelenik meg. másrészt a konvertibilis viszonylatú import szocialista relációjú exportra való átváltása fokozza fizetési mérleg problémáinkat.
Az importigényesség és a főbb termelési tényezők (létszám, állóeszköz-állo- mány) közötti kapcsolat vizsgálata alapján bizonyos reláciánkénti jellegzetességek megfigyelhetők. Az átlagosnál nagyobb rubelelszámolású importhányadú ágaza- tokra összességében véve relatíve alacsonyabb munkaigényesség és magasabb eszközigényesség jellemző. A konvertibilis elszámolású importanyag—felhaszná- lásban domináns ágazatoknál ennek fordítottja tapasztalható. azaz ezek a szak—
ágazatok inkább a munkaigényes és kevésbé az eszközigényes területek közül kerülnek ki. Az összefüggés érthető, hiszen a legnagyobb rubelelszámolású im- porthányadú ágazatok között a kőolaj-feldolgozó ipar, továbbá a kohászati és egyéb alapanyagtermelő ágazatok szerepelnek. míg a konvertibilis importanyag- felhasználás rangsorában előkelő helyet foglal el a gyógyszeripar és több gép—
ipari szakágazat.
Az importanyag-felhasználás és a gazdálkodás eredményessége, jövedelme- zősége közötti kapcsolat meglehetősen áttételes, mivel a vállalati és a népgaz- dasági szintű eredmény alakulása számos tényező hatását tükrözi. Bizonyosjel- legzetességek azonban ezen a téren is megfigyelhetők.
'A rubelelszámolású importtartalomból kiindulva úgy tűnik, hogy a leginkább importigényes ágazatok jövedelemtermelő— képessége elmarad az átlagostól. A 10 százalékot meghaladó fajlagos rubelelszámolású importigényű szakágazatok az iparban realizált nyereségnek 1986- ban csak 17 százalékát, a tiszta jövedelemnek
; pedig 20 ázázalékát érték el. miközben a termelés 27 százalékát adták.
A legmagasabb konvertibilis elszámolású ímportanyag-felhasználó. azaz aj 10 százalék feletti fajlagos importtartalommal dolgozó szakágazatok csoportjában kedvezőbb a kép: az érintett ágazatok tiszta jövedelemből való részesedése csak- nem azonos volt termelési részarányukkal (36 %). mig a vállalati eredménynek en—
nél valamivel nagyobb hányada (38 %) származott ebből a körből.
Az 1986. évi adatok szerint tehát az átlagosnál nyereségesebben működtek a közepes rubelelszámolású importigényű, illetve a közepes és magas nem, rubel- elszámolású importigényű szakágazatok. A jövedelmezőség differenciálódása a költségvetési kapcsolatok eltérő hatásait is jelzi.) A vállalati eredményt csökkentő elvonások elsősorban az alacsony importtartalmú szakágazatokat érintik. A költség- vetési támogatások a két szélső póluson, azaz a legalacsonyabb és a legmaga- sabb importhányadú szakágazatokban magasabbak az átlagosnál.
Az importigényesség és a jövedelmezőség közötti összefüggést szemlélteti az egyes ipari ágazatok fajlagos mutatók szerinti szóródása is. Mind az árbevétel—
arányos. mind a vagyonarányos vállalati eredmény alapján látható, hogy átlag feletti jövedelmezőséget főként a közepes vagy alacsony rubelelszámolású import—
igényű. illetve a magasabb konvertibilis elszámolású importhányaddal dolgozó ágazatok értek el 1986-ban. A költségvetési kapcsolatokat illetően pedig az is megfigyelhető, hogy a támogatások és az elvonások viszonylag kevés szakágazatra koncentrálódnak. A költségvetési juttatások. illetve elvonások vállalati eredmény- hez viszonyított fajlagos szintje az ágazatoknak csak körülbelül egynegyed részé—
ben múlta felül az ipari átlagot, az előzőkben már említett importigényesség sze- rinti eloszlásban.
A nyolcvanas években jelentősen (kevesebb mint felére) csökkent a legma—
gasabb rubelelszámolású importhányadú szakágazatok (az aluminiumkohászat és a kőolajfeldogozó ipar) tiszta jövedelme. A költségvetési támogatások emelkedése és az elvonások csökkenése ellenére ebben a csoportban a vállalati eredmény is
csökkent 1980 és 1986 között (30 százalékkal). A tiszta jövedelem átlag feletti
emelkedése az 5.1 és 20.0 százalék közötti rubelelszámolású importhányadú. a vállalati eredmény dinamikus növekedése pedig a 2,1-—l0,0 százalékos sávba tar—tozó szakágazatokat jellemezte.
A tiszta jövedelem emelkedése az alacsony és a közepes tőkés importhányadú szakágazatokban volt a legdinamikusabb. A támogatások emelkedése a középső.
az elvonások növekedése pedig a legmagasabb sávokba tartozó szakágazatokban volt erőteljes. Mindezek eredményeként a vállalati eredmény leggyorsabban az
5,1-10.0 százalék közötti tőkés importhányadú szakágazatokban nőtt. mig a aha-5.0
százalékos sávban csökkent (ebben a csoportban található az utóbbi években vesz—teséges szénbányászat. az alacsony nyereségű bauxitbányászat, valamint a negativ jövedelmezőségű alumíniumkohászat és húsipar).
A rubelelszámolású kivitel fajlagos költségei1 1987—ben az exportáló ágazatok mintegy háromötöd részében magasabbak voltak az ipari átlagnál. A kedvezőtlen devi—zakitermelés jobbára a magas rubelelszámolósú importigényű ágazatokra jel- lemző mind a rubel. mind a konvertibilis kivitel tekintetében. (A magas rubelel—
1A kivitel fajlagos költségei a közvetlen költségeknek a kivitel egy rubelére és egy dollárjóra jutó értékei.
M' *
lMPORTANYAG—FELHASZNÁLÁS 1 63
" 164 DR. KRlSTÓF lMRE — soveoes EVA _
!
számolású impartigényű szakágazatok közül egy rubelt például 65,6 forint közvet—
len költséggel termelt ki az aluminiumkohószat. 42.7 forinttal a vaskohászat. 41.4 forinttal a papíripar. míg egy dollár kitermelési költsége 47.4 forint volt a műtrá- gya- és növényvédőszer-gyártósban, 43,5 forint a vaskohászatban.) A kedvezőtlen exportgazdaságosság egyúttal a fajlagos támogatások2 átlagosnál magasabb szintjét vonja maga után. Ez utóbbi az exportszerkezet problémáit is jelzi abban az értelemben, hogy egyik oldalról a tőkés relációjú külkereskedelmi mérleg egyen- súlyi követelményei a gazdaságtalan export átlagon felüli támogatását követelik meg. másik oldalról pedig a szocialista relácmju exportkötelezettségek teljesité4 '
sét biztosító vállalati érdekeltség fenntartása jelentős támogatásigénnyel jár együtt.
4. tábla *
Az importanyag-lelhasznólás és az eredményesség
A költségvetési 'A költségvetesí —
A válla- A tiszta A válla— A tiszta 'lmportanyag-
felhasználás a lati jövede- támoga elvonó lati, jövede- támoga elvoná
bruttó termelés eredmeny lem tások sok eredmeny lem tások sok
százalékában
megoszlása 1986-ban (százalék) változása 1980 és 1986 között (százalék)
Rubelelszámolású im portigény szerint
-— 2.0 . . . . 20,5 23.0 47,5 43,7 172.8 176,7 365,7 149.9
2.1 _r- 5.0 . . . . 22.2 19.2 8.84 13.3 1910 250.0 234,0 176.1
5,1 —-10,0 . . . . 40.2 37.9 18,3 26.6 249,9 3628 353.7 194.3
10,1 - 20,0 . . . . 13,4 18.8 16,2 15,1 157.1 431.3 ' 507.4 1932
20,1 — . . . . 3,7 1.1 9.2 1.3 70,3 44,8 691.ó 76.6 '
Nem rubelelszámolósú importigény szerint
—— 2.0 . . . . 11.5 33.5 7.6 41.0 188.5 2922 239.3 144.1
2.1 — 5.0 . . . . 3.3 -1,4 27,7 6.8 52.0 -101,7 411.7 169.5 *":
5.1 —10,0 . . . . 41,8 31,8 28.0 23.2 237,4 282.7 3872 177.7
10.1 —- 20,0 . . . . * 272 223 19,7 16.5 192.7 2565 * 467,1 WBA
20.1 —- . . . . 16.2 13.8 17.0 12.5 166,1 242.4 3129 195.3
Ipar összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 184,2 264,0 [ 383,8 166,3
A nem rubelelszómolósú exportnak a közvetlen költségek szintjén mért gaz- daságossága az ágazatoknak csak egyharmadában volt rosszabb az ipari átlagnál.
ezek nagyobb része a kevésbé importigényes szakágazatok (többségükben az
élelmiszeripari és a kohászati szakágazatok) körében található. Viszonylag ked- vezőnek minősíthető. hogy a legmagasabb konvertibilis elszámolású importtal rendelkező szakágazatok túlnyomó többsége relative alacsony devi'zakitermeléssel és csekély támogatási igénnyel érte el exportját (igy például a gumiipar, a gyógy—szeripar vagy a textilipar több szakágazata). '
*
A gazdaság stabilizációs és kibontakozási programját megalapozó reformel-
képzelések körében jelentős szerepet szánnak az import liberalizálásónak és azez által elérhető előnyöknek. A kötetlenebb importgazdálkodás hatásainak, vár—
ható eredményeinek felmérése a jelenlegi helyzet minél behatóbb ismeretét felté—
telezi. Ehhez kíván hozzájárulni az iparban megfigyelhető tendenciák, összefüg-
7Az exporttámogatósoknak a kivitel egy rubeljére és egy dollárjára jutó értékel.
;
lMPORTANYAG—FELHASZNÁLÁS 165
gések részletesebb bemutatásával ez a tanulmány. Különösen fontosnak tekint—
hetők az importonyag-felhasznólc'rs koncentrációjóból. valamint az importanyag-fel—
használás és az exportteljesitmények, a költségvetési kapcsolatok, a vállalati goz-
dólkodós eredményessége között fennálló össmfüggésekből levonható következte—tések.
TÁRGYSZO: lmport. Ipar.
PE3lOME
ABTOpbi noApoőuo nccnegyior norpeőHocrs npomsrwnenuocm : umnop're. B coor—
BBTCTEHH co cneuucpuxoli Beurepcnoü auewueü roproenu mm napannensno uccneAyror umnopr, noctynaloutnü us Aayx masnbrx Hanpaanenuü (sous: : pac—reroM : gonnapax u pyőnux).
Hponuaaior cae'r Ha cease Aayx rnaanux nmnopmmx Hanpaanenm'á, nx coorHomer—mn "
npnum—i oőpaaoaannn Taxoro cootuoweunn Ao rnyőmm omenglx nonorpacneü. Ynaahr- amor Ha asaumocassu Heuoropux nagukaropoa HMnOpTHle norpeőnocreü u oreuecneuuoi'r xoaaücneunoü nemenbuocru, Kan Aaumeuue npouanoAcrsa u axcnop'ra, npnaneuenuue , pecypcsi, xosnücraennui pezynbrar " tn.
SUMMARY
The study analyses in detail import intensity in the industry. In accordance with the characteristics of Hungary's foreign trade the authors onalyse in a parallel fashion the imports from two main trade relations (dollar, rouble).
The correlations of the two main import relations. their relative shares and the reaso'hs of the development of the latter ore highlighted by subsectors. The authors point out the relationships between the characteristics of import intensity and the economy, such as %the development of production and exports. invested capital, perfomance, etc.
