Schwarz, K.: Az 1966–1975 közötti születésszám-csökkenés okai a Német Szövetségi Köztársaságban

444

termelő. -feldolgozá, a

előállító, valamint az erdőgazdasági és épí- tő tevékenységet folytató társulások terén.

1976. eleién 7000 gazdasági társulás műkö- dött, amelyekben 13000 szovhoz és csaknem valamennyi kolhoz részt vett.

A közös vállalatok gazdasági mutatói iók.

Az önköltség alacsonyabb, az átlagos hoza—

mok és a nyereség magasabb, mint a tár- sult gazdaságoké korábban volt. Ennek el- lenére a társulások ilyen formája a Szovjet—

unió egyes részein még nem vált általános- sá. A gyorsabb fejlődést a pénzügyi, hitele—

zési és jogi kérdések rendezetlensége is gá—

tolta. többek között az. hogv (: szovhozok csak saját erőből képződött fejlesztési alap- jukkal vehettek részt e vállalkozásokban. A veszteséges szovhozoknok viszont nincs ilyen alapjuk. Azóta több határozat nyomán csök- kentek a korlátozó körülmények.

' Jelentős szerepük van a szovhoztermelés hatékonyságának javításában a termelési egyesüléseknek. Az egyesülések a gazdaság szervezésének magasabb formái, és módot adnak a veszteséges gazdálkodás eredmé-

nyes felszámolására.

Hasonlóan előnyösek több köztársaságban az agrár—ipari vállalatok működésének ta- pasztalatai. Ezekbe mezőgazdasági és ipari vállalatok tartoznak.

A feilődés ellenére továbbra is vannak veszteséges szovhozok. Az elmaradó gazda- ságok feilesztésére a Szovjetunió Mezőgaz- dasági Minisztériumának 1976-ban hozott kollégiumi határozata alapján vállalatonkénti fejlesztési tervet kell készíteni.

A munka termelékenysége —— a jelenlegi technika és felszereltség mellett — avorsan növelhető. Számos szovhoz példája bizonyít- ja, hogy csupán szervezési intézkedések is keveréktakarmánv- ,

STATISZTIKAl lRODALMl FlGYELÖ

elégségesek. A beruházások ütemének gyor- sítása, (: kapacitások teljes kihasználása szintén fontos eszköze a hatékonyság javí- tásának. Az alacsony jövedelmezőségű gaz- daságokban például egyáltalán nem vagy csak igen keveset ruháznak be, s így azok nem képesek eredményükön javítani. Termé—

szetesen ezekben a gazdaságokban is van—

nak jövedelmezővé tehető ágazatok, és azok fejlesztésére kell' a beruházásokat összpon-

tosítani.

Az anyagi ösztönzés javítása is fontos mód- ia a hatékonyság növelésének. Erre a célra 1975-ben 623 millió rubel összegű alap állt a szovhozok rendelkezésére, ebből fizették ki a prémiumok 552 százalékát. Sok múlik az alap eszközeinek helyes felhasználásán, se—

gítségével javítható a munkafegyelem, növel- hető a dolgozók aktivitása stb. Az Ukrán, az Észt, a Belorusz és az Oroszországi SZSZK egyes gazdaságaiban igen eredményesen használták fel ezt az alapot, sok helyütt azon- ban a brigádok termelési eredményeitől füg—

getlenül bérarányosan fizették ki.

Az üzemszervezéssel is javíthatók a gaz- daságok eredményei. Számos övezetben ön- elszámoló ágazati vezetési rendszert valósí—

tanak meg, termelési brigádokat alakítanak úgyszintén ágazati feladatok ellátására. Kü—

lönösen a növénytermelésben javult ilyen mó- don az irányítás, nőttek a hozamok. A kevés—

bé szakosodott gazdaságokban ez a vezetési elv nem érvényesíthető. ltt területi irányítás- sal vegyes ágazatú termelőbrigádok szerve- zése indokolt.

A termelőüzemeken kívül nagy a felelős- ségük és feladatuk a mezőgazdaság irányí- tó szerveinek is.

(lsm.: Szabóné Medgyesi Éva)

DEMOGRÁFIA

SCHWARZ. K.:

Az 1966—1975 KÖZÖTTI SZÚLETÉSSZÁM-CSUKKENES OKAl A NÉMET SZÖVETSÉGI KUZTÁRSASÁGBAN

(Gründe des Geburtenrückganges 1966 bis 1975 und für ..Nullwachstum" erforderliche Klnderzahl der

Ehen.) — Wirtschaft und Statístik. 1977. 6. sz. 374—

378. p.

A Német Szövetségi Köztársaságban a születések száma 1966 és 1975 között 449 000—

rel, azaz 42,7 százalékkal csökkent. Ami azon—

ban a legfontosabb, egyre kevesebb harma- dik és további gyermek születik: az első gyermekek esetében 34 százalékos csökkenés mutatkozik. de a második gyermekeknél ez az arány már 41 százalék, a harmadik és további gyermekek esetében pedig 50—60 százalékos a visszaesés. Ennek következté—

ben csökkent a népesség száma. és ezzel

együtt közép- és hosszú távon mélyreható változások jönnek létre a népesség struktú- rájában s a társadalom majdnem minden te—

rületén.

A szerző rendkívül fontosnak tartja annak a kérdésnek eldöntését, vajon a születés- számnak az utolsó tíz év alatt tapasztalható csökkenése valóban annak tulajdonítható—e, hogy megváltozott a termelékenységi maga—

tartás; továbbá, hogy milyen mértékben be- folyásolják átmenetileg a születésszám-csök—

kenést a népességstruktúra jelenlegi sajá- tosságai, vagyis a demográfiai összetevők. A helyes népesedéspolitika kialakítása céljából ezenkívül azt kívánja megvizsgálni, mit jelent a mostani születésszám—csökkenés a jövőben várható családnagyság szempontjából és ho- gyan kellene a családok gyermekszám sze—

STATISZTlKAl IRODALMI FIGYELÓ

rinti szerkezetének alakulnia ahhoz, hogy hosszú távon biztosítva legyen a népesség- utánpótlás.

A termékenységi magatartást nézve, elő—

ször modellszámítások (születési táblák) se- gitségével azt vizsgálja, hogy milyen a há- zasságok gyermekszám szerinti megoszlása, az 1966., 1972. és 1975. évi termékenységi magatartásból kiindulva. Számításaihoz ha- zasságtartam-specifikus születési arányszá- mokat használ fel, figyelembe véve a gyer- mekek születési sorszámát és a különböző tartamú házasságokban már megszületett gyermekek számát is. E számok segítségével a három esztendőre ezer fiktiv házasságra kiszámítja a házasságkötés időpontjától szá- mitott 19 évre (ez után ugyanis alig születik már több gyermek) az egyes házassági tar—

tamok szerint és összesítve a várható gyer—

mekek számát. Megállapítja, hogy a szüle- tésszám csökkenésének egy része csupán ar- ra vezethető vissza, hogy a kívánt gyermekek világrahozatala későbbre tolódott. Ez a meg—

állapítás vonatkozik az 1966-1975. évek szü- letésszámmérlegére is.

A modellszámítások azt mutatják, hogy az 1975. évi termékenységi magatartás fennma- radása mellett úgyszólván eltűnnek majd a négy- vagy többgyermekes családok és a háromgyermekes családok aránya 10 száza- lékra csökken. A száz házasságra jutó gyer—

mekek száma 138, szemben az 1966. évi 218- cal. Az 1966-ra vonatkozó modellszámítás szerint jóval kevesebb volt akkor a gyermek- telen házasságok aránya és a háromgyerme—

kesek aránya 36 százalék volt.

Hasonló trendet mutat a tényleges házas- sági kohorszok gyermekszámának vizsgálata.

Az 1956-ban kötött házasságok közül — ame- lyekből ma már alig várhatók újabb gyer- mekek — 35 százaléknak volt három vagy több gyermeke,azl968-ban kötött házassá- gok közül, amelyeknek a gyermekszáma 1975 végéig már ismert volt, húszévi házasság után minden valószínűség szerint csak 18 százalé—

kuknak lesz három vagy több gyermeke. Az 1968—ban kötött házasságok esetében 100 házasságban átlagban 138 gyermek született 1975 végéig, szemben az 1956-es házassági kohorsz ugyanilyen időtartamra eső 163—as átlagos gyermekszámával.

Az egyes kiválasztott születési évjáratok gyermekszámát vizsgálva megállapítható, hogy száz 1932-ben és 1936-ban született nő- re átlagban 221, illetve 214 élve született gyermek jut. A későbbi évjáratokra még nem lehet pontosan megállapítani a végleges gyermekszámot. de becslések szerint ez az

arány jóval alacsonyabb lesz.

A fenti adatoknak megfelelnek a közvéle—

ménykutatásokból ismert kívánt gyermekszá- mok adatai is. Egy 1975. évi reprezentatív felvételben megkérdezettek kivánt gyermek-

445

számának 100 házasságra számítva 180 gyer- mek felelne meg. a hivatalos statisztikából rendelkezésre álló adatok szerint azonban száz házasságra ténylegesen kb. 150 gyer—

mek jutott.

1966-ban a házasságon kívül élveszületett gyermekek aránya az összes élveszületett gyermekekhez képest 4.6 százalék volt, 1975—

ben pedig 6.1 százalék, tehát úgy látszik. e- melkedett a szülések gyakorisága a leány- anyáknál, a valóságban azonban a házassá- gon kivülí szülések növekvő hányada látszó- lagos, mert főként a házasságból származó születések gyakorisága esett vissza. Mivel a házasság előtti és házasságon kívüli szexuá—

lis kapcsolatok az elmúlt években minden va—

lószínűség szerint nem csökkentek. ezért a nem házas nők szülésgyakoriságának tény- leges csökkenése a szexuális felvilágosítás hatásának tekinthető.

A demográfiai összetevők hatásaként a szerző megemlíti, hogy mivel ma már nincs annyi harmadik, negyedik és további várha- tó gyermek, mint korábban, a házasságok—

ból várható gyermekek kétharmada a házas—

ság első hat-hét évén belül jön a világra.

Ebből az következik, hogy a ,,fiatal" házas—

ságok aránya is nagy hatást gyakorol a szü- letésszám alakulására.

Az 1966-ban fennálló házasságok között viszonylag sok volt a ,,fiatal", az 1935—1940 közötti nagy születésszámú kohorszok tagjai már korábban kötöttek házasságot, a házas- ságkötési életkor pedig egyre csökkent. Ez- után kisebb létszámú kohorszok léptek há—

zasságkötési korba. s ezért 1975—ben jóval ki- sebb volt a fiatal házasságok száma, mint 1966-ban és jóval nagyobb volta kilenc éves—

nél régebbi keletű házasságok száma. A hó- zasságkötési gyakoriság néhány év óta meg- figyelhető csökkenése is a fiatal házasságok csökkenése irányában hatott mind a házas—

ságtartamot, mind a házaspárok életkorát tekintve. 1975—ben a nem házas fiatalabb fér- fiak és nők aránya messze meghaladta az

1970. évit.

így tehát a népesség kormegoszlása és a házasodási hajlandóság változása negativan befolyásolja a születésszám alakulását. Kér- dés, hogy milyen mértékben érvényesültek ezek és milyen mértékben a termékenységi magatartás hatásai.

Az elsőszülött gyermekek száma csökkené- sének kétharmada, a másodszülöttekének pe—

dig kereken egyharmada demográfiai okok—

ra vezethető vissza, a harmadik gyermekeké majdnem egészen, a negyedik és további gyermekeké pedig kizárólag atermékenységi magatartás változásainak a következménye.

Vagyis ez utóbbiak számának csökkenése még nagyobb lett volna, ha a már hosszabb ideje fennálló — s közülük sok kétgyermekes

— házasságok száma is ugyanúgy csökkent

446

volna. Egyébként a régebbi házasságok szá- mának változásai amúgy sem fejthettek kí

számszerűleg túlságosan erős hatást, mivel

'sokkal ritkábban születnek harmadik és to—

vábbi gyermekek, mint első és második gyer- mekek.

A szerző a továbbiakban megállapítja, hogy 10 év alatt a születésszám 449 000 fő—

nyi csökkenéséből 19'75-ben csak 145 000 ve- zethető vissza demográfiai okokra. s 304 003 a termékenységi magatartás változásaira. Ha ez utóbbi változatlan maradt volna, akkor i975-re 905000 élveszületés lett volna vár—

ható, vagyis csak 145 OOO-rel kevesebb, mint 1966-ban, de 304 OOO-rel több. mint ameny-

nyi ténylegesen született. , A szerző tábla formájában felállított mo—

dolljéből leolvasható, hogy az egygyermekes családok éppen olyan ritkán fognak előfor- dulni, mint a négygyermekesek, és hogy a házaspárok 70 százaléka két vagy három gyermeket akar. Eszerint, ha a háromgyerme- kes házasságok aránya 35 százaléknál ki- sebb lenne, ezt csak a négygyermekesek ará—

nyának a növelése egyenlíthetné ki, de a kétgyermekes házasságok arányának növeke- dése (az egygyermekesek arányának egyide- jű csökkenése útján) nem. A modell hipoté-

zisei azt a majdnem valószínűtlen szituációt tételezik fel, hogy az első gyermek után 90 százalékban következik egy második is.

A mai felfogás szerint a Német Szövetségi Köztársaságban a két gyermek az a küszöb, ameddig a szülők a ielnevelés terhét vállal—

ni képesek, több gyermeket már nem tudnak összeegyeztetni sem családtervezési elképze—

léseikkel. 'sem életük egyéb terveivel, holott az egygyermekes családok úgyszólván mind- egyikének és a kétgyermekes családok több mint a felének vállalnia kellene egy további gyermeket ahhoz, hogy száz házaspárra át- lagban 220 gyermek jusson. Sőt. minden tize- dik családnak hajlandónak kellene lennie arra, hogy négy gyermeket neveljen fel. Nem nagyon várható azonban, hogy az eddigi tendencia önmagától megforduljon. Ehhez meg kellene változniok a gyermekekkel kap- csolatos elképzeléseknek és ideáloknak, ami- hez viszont a családon belüli és kívüli fel- tételeknek is meg kellene változniok, példá—

ul a gyermekekkel kapcsolatos terhek és le- mondások egyenletesebb elosztásával és a nők megváltozott szerepének a figyelembe- vételével.

(lsm. : Szomor Kornélné)

KULFÖLDI FOLYÓIRATSZEM LE

355111!!!

numerus!

A SZOVJETUNIO MI'NISZTERTANÁCSA MELLETT MDKUDÓ KÖZPONTI STATISZTIKA! HIVATAL

FOLYÓIRATA 1977. ÉVI 11. SZÁM

Volodalrszkíi. L..- A szovjetek országának hatalmas lépései.

Ezsov, A.: A szovjet statisztikusok :: párt és a kor—

mány megbízható segítőtársai.

Panierova, N.: A Nagy Október és a szovjet nép kulturális fejlődése.

Cürlin, L.: A Szovjetunió és a kapitalista országok gazdasági versenye.

Jakovlev, G.: A szovjet állami statisztika helyi szer- veinek fejlődése.

Kasztenko, T. — Sztrugova, V.: Szocialista mun—

kaverseny a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivata—

la számítástechnikaí rendszerében.

Akínsina, N.: Az ipari munkatermelékenységi sta—

tisztika történetéből.

Lukín, L.: A KGST nemzetközi kapcsolatai a sta- tisztika területén.

1977. ÉVI 12. SZÁM

Maniakin. V.: A falu dolgozóinak hozzájárulása a szovjetek országának eredményeihez.

Matiuha, L.: A szocialista életmód. Október szü- lötte.

Eidel'man, M.: A társadalomstatisztika mutatói.

Perepecsln, l.: A beruházások hatékonyságának statisztikai vizsgálata.

Driucsin, A.: A ..Statisztikai szolgálatok 10 év múlva" c. nemzetközi statisztikai szeminárium ered-

ményei.

Szipovszkaia. I.: Szemenov Tjan-Sanszkij születésé- nek 150. évfordulójára.

Goldenberg, L.: A termelési költségek egy idő—

pontra vonatkoztatott megfigyelése az iparvállala- tokban 1977—ben.

"MM M

A LENGYEL STATlSZTlKAl FÓHIVATAL FOLYÓlRATA

1977. ÉVI 11. SZÁM

Raiewski, Z.: A Nagy Októberi Forradalom hatva—

nadik évfordulója: legfőbb gazdasági partnerünka Szovjetunió.

Podolak, E.: Az állami tése a Szovjetunióban.

Kudrycka, I.: Az idősek és rokka—ntok háztartási kiadásait meghatározó tényezők.

Antolak, M. -— Bocian. A.: A termelés anyaginten- zitósának elemzési módszerei.

Opolskí, K.: A fiatal ipari munkások munkabérei közötti különbségek.

Míerzeiewski, S.: A háztartásstatisztikai beszámo—

lók néhány problémája.

Zelazna, I.: Statisztikai beszámolók az állóeszkö- zök állapotáról és mozgásurói.

statisztika továbbfejlesz-