Dluska, Tereza – Holzer, Jerzy: A lengyel népszámlálások tapasztalatai a demográfiai ismérvek terén

(1)

STATISZTIKAI lRODALMl FlGYEDÖ;

453 A kötet tartalma három csoportra osz- lik: nemzetközi, az Egyesült Államokra vonatkozó és speciális —— elvi jelentőségű

—- anyagra. A kötet első részében

D. Kirknek a második világháború utáni

spontán és kényszervándorlásokat tár- gyaló cikke és a hozzászólások tendenció-

zus álláspontjuk ellenére átfogó képet

adnak a nemzetközi vándormozgalmak főbb irányairól. A kötet nemzetközi része a továbbiakban Irene B. Taeubernek a

japáni külső vándormozgalmakkal és R.

B. Vancenek a bevándorlások előfeltéte- leivel foglalkozó — inkább elvi jellegű -——- tanulmányát közli.

A második rész tanulmányai, bár ki—

zárólag amerikai vonatkozású témákkal foglalkoznak (E. Rubin: Az Egyesült Al-

lamokba történő bevándorlás az érvény—

ben levő törvények és politika mellett;

C. H. Hamilton: A műveltségi színvonal a falusi-városi vándorlásban, az észak-

karolinai vizsgálatok előzetes eredményei

alapján; D. J. Bogue: A népességi válto—

zások gazdasági és társadalmi vonatko—

zásai a chicagoi nagyvárosi területen;

E. S. Lee: Vándorlás és elmebetegségek New York államban), mégis módszertani- lag és tematikailag is érdekes kérdéseket

vetnek fel.

Különös figyelmet érdemel a kötet

harmadik része, amely a vándorlások

néhány fontos és aktuális elvi kérdését

tárgyalja. Módszertani szempontból a ta—

nulmánysorozat egyik legérdekesebb ér—

tekezését J. K. Folger irta a modellek szerepéről a vándorlások vizsgálatában.

Folger a modellek használatát a jövő kutatásoknál fontosnak tartja. A gaz—

daság—demográfiai kérdésekkel foglal—

ko7ó J. J. Sneneler a vándorlások néhány

gazdasági hatását vázolja munkájában.

Rokon témával foglalkozik végül S.

Kuznets és D. S. Thomas közös előadása is, amely a belső vándarlások és a gaz- dasági fejlődés kérdéseit tárgyalja. A belső vándorlások kérdései iránt meg—

nyílvánuló nagy érdeklődést jelzi, hogy

ezt az előadást követte a leghosszabb

vita.

A tanulmánykötet nem összefoglaló,

rendszeres munka eredménye, csak talló-

zás a vándorlási statisztika gazdag terü—

letén. Ennek ellenére az ismertetett mig-

rációs cikkgyűjtemény, amely az alapít—

* ványnak már második ilyen jellegű kiad—

; kérdésére és

ványa (az első még 1947-ben jelent meg ,,Postwar Problems of Migration" cím—

mel) azzal, hogy a vándorlások számos

összefüggésére rávilágít, hibái mellett is tanulságos munka.

(Ism.: Acsádi György) ,

*

Dluska, Tereza—Holzer, Jerzy:

A lengyel népszámlálások tapasztalatai a demográfiai ismérvek terén

(Doswiadczenie powrsechnych _spisów ludnosci Polski w zakresie cech demograllcznygh.) -— Wla—

dumoáci Slulyslyczne. 1958. 3. sz. 1—1. p.

A tanulmány a korábbi lengyel nép- számlálások tapasztalatainak feldolgozása

alapján, két fő kérdéscsoporttal foglalko—

zik. Először azt a kérdést vizsgálja, hogy melyik népességkategória, a jelenlevő

vagy az állandó népesség összeírása cél-

szerűbb-e, majd pedig a népszámlálásnál számba veendő demográfiai ismereteket

veszi sorra, s kérdezésük, tudakolásuk legmegfelelőbb módját keresi.

1921—ben a jelenlevő népességet, az 1931. és 1950. évi népszámlálásnál viszont az állandó népességet írták össze. Ez

utóbbi számának megállapítása sokkal ér—

tékesebb mint a jelenlevő népessége, mert csak az állandó népesség jellemzi pontosan az egyes helységek lakosszámát, s le—

het alapja a demográfiai elemzéseknek

és prognózisoknak. Az össznépesség meg- ismerése céljából azonban az összeíráskor

természetesen számba kell venni az ősz—

szeirás időpontjában jelenlevő népességet

is. Végeredményben tehát az összeirtak

három kategóriáját kell megkülönböz—

tetni: 1. az adott helységben állandóan lakó és a népszámlálás időpontjában je- lenlevő, 2. az adott helységben ideigle- sen lakó személyeket. A cikk ezért az

1960. évi népszámlálásnál a következők tudakolását javasolja: 1. Állandóan vagy ideiglenesen lakik-e itt? 2. Az állandóan ittlakók, de ideiglenesen távollevők el—

távozásának oka, 3. Az ideiglenesen je—

lenlevők állandó lakhelye (helység és já- rás), valamint itt tartózkodásának oka.

A demográfiai minimum, amelyet meg

kell kérdezni: a népesség neme, kora és családi állapota. Ezek közül a nem és a kor -— tekintettel a személyazonossági igazolvány bevezetésére -—— az összeírás—

nál nem okozhat problémát.

Az 1921. és az 1931. évi népszámlálás—

nál a családi állapot pontos meghatározá—

(2)

454

sát kívánták a következő csoportok sze—

rint: nőtlen, illetve hajadon, házas, öz—

vegy, törvényesen elvált. 1950—ben ezt a

kérdést két csoportra szűkítették: házas,

egyéb. A szerzők véleménye szerint ez a

szűkítés nem megfelelő és az 1960. évi

népszámlálásnál célszerű a családi álla—

potot a korábbi népszámlálásnál szokásos részletességgel kérdezni. Az alapvető

probléma azonban az, hogy a jogi állapo—

tot vagy az összeírt személy felfogása

szerinti szubjektív állapotot kell—e be—

írni. A szerzők véleménye szerint a jogi családi állapot az okmányok betekintése nélkül nem állapítható meg pontosan, az pedig nem oldható meg, hogy mindenki mutassa be személyi okmányait a szám—

lálóbiztosnak. Ezért a legjobb megoldás,

ha az összeírt személy a szubjektív fel-

fogásának megfelelő tényleges állapotot

írja be annak ellenére, hogy a népmoz- galmi statisztika a jogi állapotot tükrözi.

A népszámlálás egyik legfontosabb fel- adata a háztartások számának és összeté—

telének megállapítása. Szerzők szerint a háztartás fejének meghatározását az ősz—

szeírtak szubjektív értékelésére kell bízni.

A kapott feleletek alapján fel lehet dol- gozni a háztartásokra vonatkozó adatokat külön a családokra, az egyszemélyes ház—

tartásokra és a kollektív háztartásokra.

Családi háztartáson az egymással rokon—

ságban álló, együtt lakó és közösen gaz- dálkodó (,,közös háztartásban élő") sze—

mélyeket értik. A munkaadónál lakó ház—

tartási alkalmazottat egyszemélyes ház—

tartásnak tekintik. Kollektív háztartást alkotnak a szállodák, penziók, kórházak, szanatóriumok stb. lakói.

Ha a háztartásokat az ismertetett (az 1950. évi népszámlálásnál alkalmazott) módon állapítják meg, akkor a családok nagyobb nehézség nélkül különválasztha—

tók. Ugyanis 100 háztartásra kb. 102 csa—

lád jut. Javaslatuk szerint a családok kö-

vetkező típusait kellene —— a múlthoz ha-

sonlóan ——- megkülönböztetni: 1. teljes családok további rokonok nélkül; 2. csa—

ládtöredékek további rokonok nélkül; 3.

teljes családok további rokonokkal; 4.

családtöredékek további rokonokkal; 5.

egyéb rokon-háztartások (például nagy—

néni unokahugával, két unokatestvér stb.).

A továbbiakban a szerzők az iskolai vég- zettséggel és az analfabétizmussal foglal—

koznak. (Ism.: Nemény Vilmos)

STATISZTIKAI lRODALMI FIGYEUÖ!

Kern, Egon:

A reprodukciós arányszám

és alkalmazásának bírálata

(Zur Kritik der lieprodkuktío-nszllíer und Anwendung) —— Allgemeincs Stulístischcs 1958. 2. sz. mél—124. p.

A reprodukciós arányszám (együttható) hosszabb időn át különösen tökéletes de—

mográfiai mutatónak számított. Általá—

ban úgy vélekedtek róla, hogy a népesség

egyik legfontosabb biológiai jellemzőjét, termékenységének szintjét pontosan tük—

rözi: egyszersmind a népesség jövőbeli fejlődéséről is messzemenő következteté- seket tesz lehetővé. Ma értéke —— hiányos—

ságai miatt —— vitatottabb; sőt néha már azt is meg lehet figyelni, hogy az azo—

nos színvonalú reprodukciót feltételező előrejelzések ugyanolyan módon félreve—

zethetnek, mint például a változatlan születésgyakoriságból kiinduló korábbi előreszámítások. Ennek ellenére a most is még rendszeresen használt reproduk- ciós arányszámoknak változatlanul nagy gyakorlati jelentőséget tulajdonítanak. A kérdés végleges tisztázása sürgős és szük—

séges. Szerző ehhez kíván hozzájárulni ——

a nyers (bruttó) reprodukciós arányszá- mot csupán érintve —— a tiszta (nettó) re—

produkciós arányszámnak részben mód—

szertani, részben az előrebecslés szern—

pontjából való kritikai elemzésével. Vizs—

gálódásait kiterjesztette Burgdörfer ha—

sonló jellegű ún. tiszta (tisztított) élet- mérlegére is; megállapításai lényegileg arra is vonatkoznak.

A reprodukciós és hasonló arányszá—

moknak —— a számításmód logikai és tech—

nikai elemzéséből kitűnően -—— akadnak főleg a kortagolás lehetőségeivel kapcso—

latos kisebb, de lényegileg kiküszöbölhető

pontatlanságai. Jelentősebb fogyatékos—

ságaikat viszont teljesen nem igen lehet eltüntetni. A tiszta reprodukciós arány—

szám tulajdonképpen azt kívánja megál—

lapítani, hogy az adott termékenység ——

és halandóság —— változatlanul maradása esetében a női népesség megújulásának üteme stagnálást, illetőleg reprodukciós többletet vagy hiányt eredményez—e. A

számítási eljárás azonban nem biztosítja

azt, hogy az arányszám ezt megfelelően jellemezze. Ugyanis nem egy nőnek ——

illetve az azonos időpontban született nők csoportjának —— hosszmetszetszerűen számba vett termékenységi teljesítményén ihrer Archiv,