A társadalmi mobilitás alakulásának lehetséges irányzatai

(1)

STATlSZTIKAl ELEMZÉSEK

A TÁRSADALMI MOBILITÁS ALAKULÁSÁNAK LEHETSÉGES lRÁNYZATAl

DR. ANDORKA RUDOLF—DR. MILTÉNYI KÁROLY

Többé—kevésbé általánosnak mondható a magyar szakirodalomban a megegye- zés abban a kérdésben, hogy a modern társadalomban kívánatos a ,,nyíltság", más szóval az, hogy a különböző társadalmi rétegekbe, foglalkozási csoportokba való bejutás esélyei minél kevésbé függjenek az egyén származásától. attól a társadalmi

pozíciótól. amelyben szüleinek családja volt (1), (2), (3).1 Kétségtelen ugyan, hogy

a mobilitás egyenlő esélyei nem jelentik egyben azt is. hogy a társadalmi egyenlőt—

lenségek megszűntek, és az egyéni mobilitás növekedése nem feltétlenül jár együtt a társadalmi egyenlőtlenségek (például a rétegek közötti jövedelemdifferenciák) csökkenésével,2 mégis a mobilitásnak lényeges társadalmi előnyei vannak, amelyek indokolják. hogy az egyéni mobilitás elősegítését a társadalompolitíka egyik fontos céljának tartsuk. Nevezetesen:

-- a társadalom nyíltsága elősegíti a tehetségesebb és nagyobb munkateljesítményekre képes (és hajlandó) egyének bejutását a gazdaság" és a társadalom működése és fejlődése számára különösen fontos pozíciókba, elsősorban a vezető és az értelmiségi foglalkozásokba, beosztásokba ;

— a nagyobb mobilitás a társadalmi rétegek között abba az irányba hat, hogy a tár—

sadalmi rétegek közötti választóvonalak kevésbé élesek legyenek, a különböző társadalmi csoportok és rétegek kevésbé különüljenek el egymástól. például hogy a vezető és értelmisé—

gi társadalmi csoport -— a fizikai munkásságból és parasztságból származó utánpótláson ke- resztül — közvetlenül is érzékelje a magyar társadalom fizikai munkát végző háromnegyed ré- szének problémáit. törekvéseit, hogy közvetlen tapasztalatokra alapozva is elemezze és sze—

lektálja a fizikai munkát végző társadalmi csoportok sokrétű érdekeit, kívánságait, szemléle- tét;

—— a nagyobb társadalmi mobilitás kedvezően befolyásolhatja a gazdasági fejlődést, mert elősegítheti a társadalom rugalmasabb alkalmazkodását a műszaki és gazdasági fej—

lődés új követelményeihez, körülményeihez (ugyanakkor kétségtelen, hogy a gazdaságilag nem indokolt, csak a presztizsszempontok által motivált mobilitás — például a szellemiek ré—

tegének indokolatlan felduzzadása — deformálhatja, illetve a gazdasági szempontból opti- mális szerkezettől eltérően alakíthatja a társadalmi struktúrát).

Nem lenne helyes elhallgatni. hogy egyes vizsgálatok szerint a mobilitás lé- nyeges terhelést jelent az egyén, illetve a család számára. Feltételezhető, hogy a

f A nagyobb társadalmi mobilitást a kapitalista országokban dolgozó legtöbb szociológus is pozitívan ítéli meg. kívánatosnak tartja, például D. V, Glass (4), K. Svalastoga (5). 5. M. Miller (6).

2 Ferge Zsuzsa ezért mondja. hogy csupán az egyéni mobilitás útján nem közeledhetünk a távlati célki—

tűzéseink tárgyát jelentő struktúramodellhez. Ehhez kollektív mobilitás, vagyis a különböző társadalmi csoportok egymáshoz viszonyított helyzetének közeledése szükséges. Ezt úgy kell érteni, kívánatos. hogy a leg—

előnytelenőbb helyzetben levő rétegek helyzete viszonylag gyorsabban javuljon. mint a kedvezőbb helyzetű rétege e .

1.

(2)

596 DR. ANDORKA RUDOLF —— DR. MlLTÉNYl KÁROLY

valóságot jól tükrözik azok a — meglehetősen szórványos —— vizsgálati eredmények.

amelyek szerint a társadalmi mobi—'litásban részt vevők körében több a pszichés fe- szültség, ezzel összefüggésben gyakoribb a mentális betegség. több család bomlik fel, és — különösen a városba kerülő volt parasztok között — nagyobb a gyökérte- lenség. elterjedtebb az alkoholizmus, gyakoribbak :: különböző társadalmi normá- kat sértő cselekmények. bűncselekmények.3 .Szembeállithatunk azonban ezekkel olyan vizsgálati eredményeket. amelyek nem a mobilitási lehetőségeknek. az azok- ból származó terheléseknek. hanem éppen ellenkezőleg. a mobilitási lehetősé- gek hiányának, a társadalmi emelkedés reménytelenségének különleges devianciát kitermelő hatását bizonyítják./*

Mindaz, amit a magyar társadalmi mobilitás történeti alakulásáról tudunk, azt

bizonyítja. hogy a két világháború közötti időszakban a gazdasági fejlődés pangá- sával kisebb társadalmi mobilitás járt együtt, ugyanakkor a legkülönbözőbb társa—

dalmi problémáknak az intenzitása, amely problémákat a nagyobb mobilitás vele- járójc'mak szoktak mondani, nem volt kisebb (12). (13).

A TÁRSADALMI MOBlLlTÁS TENDENCIÁJA

A magyar és a külföldi szakirodalomban, sőt a magyar szépirodalomban és a közvéleményben is a társadalmi mobilitás folyamatainak igen eltérő értékelésével találkozhatunk. Leegyszerűsítve és sematizálva a különböző véleményeket. két tipust különböztethetün'k meg. (A ténylegesen kifejezésre jutó és főképpen a szakiroda—

lomban előforduló nézetek ennél természetesen sokkal árnyaltabbak, az alábbi két tipussal csak főbb vonásaikban egyeznek meg.)

1. Az egyik szerint a felszabadulás óta eltelt idő kétségtelenül alapvető gaz- dasági—társadalmi változásokat hozott, többek között megváltoztatta a népesség osztólytagozódásót és rétegződését. Ezek a strukturális változások azonban aránylag szük réteget érintettek, és kevéssé befolyásolták a fő társadalmi rétegek közötti élet- módbeli különbségeket (eltekintve természetesen az egész lakossághoz viszonyítva kis létszámú volt uralkodó csoport ha'talomvesztéséből adódó változásoktól). Az egyes rétegek viszonylag kis részének helyzete változott meg alapvetően. tagjaik nagy többségének kulturális, szociális körülményei, lakáshelyzete viszonylag kis változó—

sokat mutat, és még kevésbé fejlődött szemléletük. gondolkodásmódjuk, életmódjuk.

(Természetesen ez az álláspont sem tagadja a reáljövedelem emelkedését, a tech—

nikai fejlődést. a kulturális, egészségügyi stb. viszonyok javulását az egyes rétege- ken belül.) A társadalmi tehetetlenségi nyomaték e hatását hangsúlyozó szemlélet—

nek közismert és sok vitát kiváltó irodalmi illusztrációja volt Fejes Endre ..Rozsda- temető" cimű regénye és drámája.

2. Az ellentétes álláspont szerint az elmúlt huszonhét év alatt a politikai vál—

tozások következtében, különösen az 1950—es évek első felének bizalmatlan légköré- ben a régi értelmiséget — tekintettel múltbeli. bizonyos fokig privilegizált helyzeté- re és az uralkodó osztállyal való közvetlenebb személyi kapcsolataira — indokolatla—

3 A társadalmi mobilitás lehetséges káros hatásait az egyénre. többek között a mentális betegségek növekedését. a társadalmi elszigetelődést. az erkölcsi fékek lazulásót. a kriminalitás növekedését P. A. 50- rokín írta le (8). Bizonyítani azonban egyiket sem kísérelte meg. Újabban főképpen a mobilitás és a men—

tólis betegségek közötti kapcsolatot kísérlik meg empirikusan vizsgálni. A. B. Hollingshead és szerzőtársai a fölfelé mobil amerikaiak között nagyobb gyakorisággal találtak elmebetegeket. mint az immobilak között (9), Mintájuk nem reprezentatív volta miatt azonban ezt az összefüggést nem lehet minden további nélkül az Egyesült Államok társadalmára általánosítani. W. Breed a mobilitás és az öngyilkosság között látott ösz- szefüggést (10).

Á S. Parker és R. ]. Kleiner a philadelphiai néger népesség körében végzett vizsgálat eredményei alapján állítják. hogy a sok deviáns elemet tartalmazó .,szegénység szubkultúrája" egyenes következmé—

nye rendkívül rossz és reménytelen társadalmi helyzetüknek. ezen belül a társadalmi felemelkedés majdnem lehetetlen voltának (11).

(3)

A TÁRSADALMI MOBlLlTÁS 597

nul nagy mértékben félreállították, deiklasszálták5, és gyakran nem megfelelően szakképzett munkás— és parasztszármazású emberekkel helyettesítették. Ez a szak-

értelem, illetve a gazdasági hatékonyság rovására ment.

Bár mindkét álláspont képviselői fel tudnak hozni egyedi példákat, sőt rész- adatokat a maguk igazolására, a Központi Statisztikai Hivatal által végzett külön—

böző vizsgálatoknak a társadalmi mobilitásra vonatkozó eredményei (14), (15), (16) egyiket sem támasztják alá. E vizsgálatok 1963 körüli adatai alapján a mobilitás a következőképpen jellemezhető.

A mai magyar társadalmi rétegek összetételét elemezve (a belépési mobilitási arányszámok alapján) azt látjuk, hogy a második világháború óta valóban igen je—

lentős társadalmi mobilitási folyamatok zajlottak le Magyarországon, amelyeknek eredményeképpen

—- a vezető és értelmiségi rétegbe tartozóknak körülbelül kétharmada fizikai foglalko- zású apától származik,

-— az egyéb szellemi foglalkozású rétegbe tartozóknak négyötöde fizikai foglalkozású apától származik,

-— a nem mezőgazdasági munkásságnak a fele, ezen belül a szakmunkásoknak 42, a betanított munkásoknak 61, a segédmunkásoknak 68 százaléka paraszt- (mezőgazdasági fizikai) származású.6

A társadalmi mobilitás a .,fő irányban" tehát nagy volt, ellentétben az 1. pontban körvonalazott véleménnyel. Ezzel szemben a .,fő iránnyal ellentétes irányú" mo- bilitás, tehát az értelmiségi és egyéb szellemi rétegből a fizikai munkát végző ré- tegekbe irányuló mobilitás (és ehhez hasonlóan a munkásságból a parasztságba irányuló áramlás) nem mondható különösen nagynak, mert körülbelül hasonló mé- retű, mint Magyarországon a két világháború között volt (13), vagy amekkorát kü- lönböző fejlett kapitalista országokban állapítottak meg (23); az értelmiségi szár- mazásúaknak nem egészen egyötöde, az egyéb szellemi származású férfiaknak va- lamivel több mint egyharmada tartozott valamely fizikai foglalkozású társadalmi csoportba. Ez az adat lényegében — az 1960—as évek eleji állapotot tekintve — cá- folja a 2. pontban összefoglalt véleményt.

Végeredményben — a KSH Népességtudományi Kutató lntézet vizsgálatában alkalmazott tizrétegű osztályozást használva — azt lehet mondani, hogy a népes—

ségnek több mint a fele (az akkor összeírt férfi háztartásfőknek 59 százaléka) került más társadalmi rétegbe, mint apja volt a második világháború előtt. Ha viszont csak a három főkategóriát (mezőgazdasági fizikai, nem mezőgazdasági fizikai, szei—

lemi) vesszük alapul, akkor természetesen a helyzetváltoztatők aránya lényegesen alacsonyabb volt: a mezőgazdasági fizikaiaknál 50, a nem mezőgazdasági fizi- kaiaknál 34,_a szellemieknél 30 százalék. Ez azt jelzi, hogy a népesség többsége kétségkívül megmaradt eredeti társadalmi alaprétegében.

Különösen nagy volt a beáramlás az értelmiségi és az egyéb szellemi társadalmi rétegbe. annak ellenére. hogy az e rétegekből származóknak többsége megmaradt ezekben a rétegekben. Az utóbbi tény azért nem zárta el az értelmiségi és egyéb szellemi pályára való jutás lehetőségét a fizikai dolgozók gyermekei elől. mert a szellemi foglalkozásúak rétege a második világháború óta több mint kétszeresére

5 A viszonylag nagy ,.lefelé mobilitás", a szellemi rétegből a munkásságba való mobilitás jellemzi a magyar társadalmi mobilitást más országokéval összehasonlítva 5. M. Miller szerint is, aki az 1949. évi magyar népszámlálás mobilitási adatait használta fel (6) nemzetközi ősszehasonlításóbon. Ennek az ered- ménynek a magyarázata egyrészt az 1949-et megelőző háborús időszak, másrészt a közölt adatok sajátossá—

gai (például a férfiak és a nők adatai nincsenek különválasztva) lehetnek. Milier következtetése nem ez lenne. ha az 1963 körüli magyar mobilitásvizsgálatok adatait használhatta volna,

" A szocialista országokban végzett újabb mobilitásvizsgálatok eredményei arra engednek következ—

teni, hogy például Lengyelországban és Bulgáriában hasonlók az idézett mobilitási arányszámok, mint Magyarországon (17), (18).

(4)

598 DR. ANDORKA RUDOLF — DR. MlLTENYi KÁROLY

nőtt, és az utánpótlást szükségképpen a munkás— és parasztrétegből kapta. (Meg kell említeni, hogy a technikai és társadalmi változások nyomán a szellemi ; pan-.

tosabban: nem fizikai — foglalkozások fogalmi köre is bővült.) Hasonlóképpen a *

nem mezőgazdasági munkás rétegnek az iparosodássol kapcsolatos megnövekedé-

se adott lehetőséget a parasztság jelentős részének a munkásságba való átlépésé- , re, mobilitására. Ez egyébként a munkásosztály összetételének lényeges változását is eredményezte.

Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a múltban az egyes társadalmi ré- tegek között jelentős termékenységi differenciák voltak. és éppen a legnagyobb arányban növekedő szellemi réteg termé-kenysége volt a legalacsonyabb, úgy hogy saját reprodukcióját sem biztosította. Ez a tény is növelte a .,szabad" helyek számát az értelmiségi és egyéb szellemi rétegben a nagyobb termékenységű munkásság és

parasztság számára.

Az 1963 körüli helyzet elemzése nem támasztja alá azt a tételt sem. hogy magas iskolai végzettségű és szakképzettségű értelmiségiek tömegesen véglegesen ki—

szorultak az értelmiségi pályákról, és helyükre alacsonyabb képzettségű munkás-

és parasztszármazásúak kerültek. Egyrészt az értelmiségi és vezető rétegbe átlépő

munkás— és parasztszármazásúak túlnyomó többsége 1963-ra már megszereztea

foglalkozásának megfelelő iskolai végzettséget (még ha a felszabadulást követő

években átlépőknél ez a mobilitás pillanatában hiányzott is). másrészt az egyetemi végzettségű értelmiségi és egyéb szellemi Származásúak nagy többsége az ér-

telmiségi csoportba tartozott (16). A teljes mobilitási életutak elemzése arra enged

következtetni, hogy az értelmiségiek nagyfokú deklasszálódására vonatkozó megál- lapítások alaptalanok. Az ilyen vélemények, és az 1963 körüli mobilitási adatok el—

lentmondása abból származik, hogy az értelmiségi pályáról való — a feltételezett-

nél egyébként kisebb arányú —— kikerülés, a fizikai dolgozó rétegekbe való átlépés az esetek túlnyomó többségében csak átmeneti jellegű volt. néhány évig tartott

(29).

E vizsgálatok ideje -— az 1963 körüli évek — óta már közel egy évtized telt el. és ennek az évtizednek társadalmi mobilitásáról és a várható tendenciákról ismét kü- lönböző nézetek alakultak ki.

A társadalmi átrétegeződés folyamata az utóbbi években —— dr. Szabady Egon

megállapítása szerint — bizonyos mértékig csökkent, és ezt azzal magyarázza. hogy ,. . . . a leglényegesebb mozgás az 1950-es évek folyamán jött létre. A fiatalabb nem-

zedékek között — természetszerűleg -— már kisebb a saját életük folyamán bekövet—

kezett társadalmi mobilitás lehetősége, és a társadalmi stabilitás, illetve kulturális

átalakulás azt is indokolja. hogy csökkent a nemzedékek és a házastársak" közötti átrétegződés intenzitása is. Ez természetesen nem jelenti a társadalom nyíltságának megszűnését, az egyik társadalmi rétegből a másikba történő áttérés lehetőségé- nek leszű'külését. hanem inkább azt jelzi, hogy a magyar társadalom túljutott a leglényegesebb társadalmi—gazdasági átalakuláson és a továbbiakban már ki—

sebb mértékben jelentkezik a társadalmi átrétegződés szükségessége" (19).

Szintén csökkenni látja a társadalmi mobilitást Ferge Zsuzsa, és ezt főképpen a középiskolai tanulók és az egyetemi hallgatók társadalmi összetételében az utób- bi években mutatkozó eltolódásokkal támasztja alá. Jóllehet ezek az eltolódások nem bizonyítják közvetlenül a társadalmi mobilitás csökkenését. de az erre vonat- kozó adatok egy nagyon figyelemre méltó társadalmi tendenciára hívják fel a figyel—

met. Ferge Zsuzsa tanulmányának megállapításai szerint az általános iskolában az egyes társadalmi rétegekbe tartozó gyermekek átlagos tanulmányi eredményei ha—

tározott eltéréseket mutatnak. és ezek a különbségek a magasabb osztályokban

(5)

A TÁRSADALMI MOBlLlTAS 599

nem csökkennek. hanem nőnek. Emellett a különböző rétegekbe tartozó gyermekek elhelyezkedése és továbbtanulása a különböző típusú középiskolákban. sőt iskolá- kon belül a különböző (tagozatos és nem tagozatos stb.) osztályokban szintén ha- tározottan differenciálódik, éspedig mindig úgy, hogy a vezető és értelmiségi csoportba tartozók gyermekei orientálódnak nagyobb mértékben az értelmiségi pályák felé. A társadalmi csoportok skáláján lefelé7 haladva egyre kedvezőtlenebb a gyermekek helyzete, úgyhogy a segédmunkások és a mezőgazdasági szikai foglalko—

zásúak gyermekeinek eredményei és továbbtanulása a legkedvezőtlenebb. Koráb- ban hasonló megállapításra jutott a továbbtanulási arányok vizsgálata alapján Er-

dész Tiborné és Timár János (20).

Ezekből az eredményekből Ferge Zsuzsa azt a következtetést vonja le. hogy az iskolának a társadalmi egyenlőséget növelő, demokratizáló funkcióját kell erősíteni, hogy ezáltal a társadalmi rétegek közötti különbségek kisebbedjenek, növekedjék a ,,kollektív mobilitás".

Más szerzők (közöttük dr. Mőd Aladárné (21)), akik szintén az egyéni társa-

dalmi mobilitás fokozatos csökken/ését figyelik meg az elmúlt néhány évben. és a

felszabadulást követő évek mobilitásánál kisebbet látnak lehetségesnek a jövőben is. inkább azt emelik ki a mobilitás csökkenésének okaként, hogy az akkori mobili- tást egyrészt a társadalmi rendszerváltással együtt járó őrségváltás tette lehetővé, másrészt az az extenzív gazdasági fejlődés következménye volt, igy a jövőben — az őrségváltás befejeződése és az extenzív gazdasági fejlődés lehetőségeinek kimerü- lése után — kisebb mobilitás lehetséges. Ebből Mód Alodárné azt a következtetést vonja le. hogy a jövőben a társadalmi felemelkedésnek nem a rétegek közötti moz- gás lesz a fő útja, hanem maguknak a rétegeknek kell felemelkedniük, egymáshoz közeledniük. Külön kiemeli a munkásság életszínvonalának emelését, munkakörül- ményeinek állandó javítását, valamint a kulturális és a szellemi életben való aktív részvételét.

Tekintettel a társadalmi mobilitás témájának fontosságára. valamint a szakiro-

dalom és a közvélemény nagy érdeklődésére. továbbá a mobilitási tendenciák érté—

kelésében mutatkozó különbségekre hasznosnak látszik megkísérelni (: társadalmi mobilitás hipotetikus előrebecslését az elkövetkező évtizedekre. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ugyanúgy vagy még nagyobb mértékben. mint más hasonló előre- becslések esetén

— a kapott eredmények nem arra a kérdésre kívánnak választ adni, hogy ténylegesen mi fog történni, hanem csak arra, hogy bizonyos jövőbeli körülmények között mire lehet szá- mítani,

— a kapott eredmények semmiképpen sem jelentenek értékítéletet, tehát nem a ki- vánatosnak tartott fejlődést fejezik ki. csak illusztrálják bizonyos gazdasági és társadalmi elő—

ifelte'telek és az előrebecsült jelenség. a társadalmi mobilitás összefüggését. A társadalom szerkezetváltozása — melyet alapvetően a gazdasági szerkezet változása határoz meg — és a mobilitás iránya, valamint intenzitása közötti összefüggések nem hagyhatók figyelmen kívül a társadalompolitikai célkitűzéseknél. Ezért a társadalmi mobilitással kapcsolatos célkitűzések körvonalazásánál ugyanúgy nem lehetünk voluntaristák, vagyis nem tűzhetünk ki a realitá- soktól független, ideális célokat. mint ahogy például a gazdaságpolitikában is csak zava- rokhoz vezethetnek az inkonzisztens vagy irreális célkitűzések. _c

7 Nem tartjuk megalapozottnak azt az állítást. hogy a társadalomstatisztikai vizsgálatokban. így a ma- gyarországi társadalmi mobilitásvizsgálatokban is alkalmazott társadalmi rétegek szokásos sorrendje (1. ve- zető és értelmiségi, 2. egyéb szellemi, 3. szakmunkás, 4. betanított munkás, 5. segédmunkás. ó, mezőgazda—

sági fizikai, kiegészítve egyes kisebb társadalmi csoportokkal. mint a kisiparosok. hivatalsegédek és más kisegítő alkalmazottak, alkalmi munkások, napszámosok) egyértelmű hierarchikus sorrendet jelent. Egyes pontokon, elsősorban az egyéb szellemi dolgozók és a szakmunkások egymáshoz viszonyított helyzeténél.

valamint a mezőgazdasági fizikai dolgozóknak a betanított és segédmunkásokhoz viszonyított helyzeténél kétségesnek látjuk a hierarchikus sorrendet. Ezért "lefelé" jelen esetben csak a magasabb sorszámú csoportba történő mozgást jelenti.

(6)

600 DR. ANDORKA RUDOLF — DR. MiLTÉNYl KÁROLY

igy az előrebecslés haszna csak az lehet, hogy segítségével megvizsgálhatjuk bizonyos kívánatosnak tartott célok elérésének realitását, összefüggését a hosszú távú gazdasági és társadalmi tervek (például a gazdasági struktúrára, a munkaerő—

re. az oktatásra vonatkozó tervek) adataival. és így segítsék a szükséges társada—

lompolitikai intézkedéseket. (Az oktatás és a gazdaságpolitika összhangjának igé-

nyét hangsúlyozza dr. Szabady Egon is (22).) Az előrebecslésnek ez a célkitűzése lépést jelenthet abban az irányban, hogy empirikus adatokon alapuló modelleket

használjunk fel a társadalmi folyamatok tervezésében ugyanúgy, mint ahogyan az a hosszú távú gazdasági tervezésben már ma is történik. Az előrebecslés egyben szemlélteti azt is, hogy egy részletesen kiépített társadalomstotisztikai matrixrend—

szert többek között milyen célra lehet felhasználni.

A TÁRSADALMI MOBlLlTÁS ELÖREBECSLÉSÉNEK MÓDSZEREI ÉS HlPOTÉZlSEl

A mobilitás várható tendenciáinak, nagyságának megítéléséhez tisztáznunk kell néhány fogalmat. Hangsúlyoznunk kell, hogy itt csak az intergenerációs mobilitás- sal foglalkozunk. Ennek -— a modell leegyszerűsítésére való törekvésen kivül —- az is az indoka, hogy a szocialista társadalmi—gazdasági rend stabilizálódásával az intragenerációs mobilitás iránti, politikai szempontok által motivált igény, mely az átmeneti időszakban jelentős volt, csökkenőben van. Az iskolai tanulmányok, a szakképzettség iránya és színvonala. a fokozódó szakmai követelmények időszaká- ban pedig egyre inkább determinálják a pályakezdést és az ezt követő kereső tevé—

kenységek típusát és jellegét. A társadalom nyíltságára vonatkozó igény is elsősor- ban az intergenerációs mobilitás vonatkozásában áll fenn, bár kétségtelen, hogy az intragenerációs mobilitás visszaesése is felvet bizonyos társadalmi, illetve társada—

lom-lélektani problémákat.

A tisztázandó fogalmak a következők: belépési mobilitás, kilépési mobilitás, strukturális és církuláris mobilitás.

1. Belépési mobilitási arányszámok. Ezek az arányszámok kifejezik, hogy valo-

mely társadalmi réteg jelenlegi tagjai hogyan oszlanak meg származás, a szülők

társadalmi helyzete szerint. llyen arányszámokikal jellemeztük az 1945 utáni ma—

gyarországi társadalmi mobilitást.

2. Kilépési mobilitási arányszámok. Ezek az arányszámok kifejezik, hogy a va—

lamely társadalmi rétegből kiindulók, az e rétegbe tartozó szülők gyermekei milyen arányban oszlanak meg jelenleg a különböző társadalmi rétegek között. Ezeknek az

arányszámoknak a segítségével a magyarországi helyzetet (1963 körül) így írhatjuk

le:

—— a paraszt (mezőgazdasági fizikai) apától származó fiúknak fele nem maradt paraszt, nagy részük nem mezőgazdasági munkás, körülbelül 7 százalékuk szellemi pályán dolgozik;

—- a nem mezőgazdasági fizikai származású férfiaknak kétharmada maradt nem mező- gazdasági munkás, egynegyedük átlépett a szellemi rétegbe, és nem egész egytizedük vált mezőgazdasági munkássá;

— az értelmiségi és egyéb szellemi származású férfiaknak 70 százaléka marodbmeg a szellemi rétegben, 28 százaléka vált nem mezőgazdasági fizikai munkássá, és 2 százaléka lé—

.".

pett át a mezőgazdasági fizikaiak kategoriajaba.

A belépési és a kilépési mobilitási arányszámok megkülönböztetésének szüksé- gességét igazolja a magyar mobilitás összehasonlítása más társadalmi rendszerű fejlett országok mobilitásával (16), a magyar belépési arányszámok ugyanis sokkal

nagyobbak, a kilépési arányszámok azonban nagyjából hasonlók.

(7)

A TÁRSADALM! MOBlLlTÁS 601

Amikor a magyar és a külföldi szerzők arról beszélnek. hogy a társadalmi mobili- tás ..nagy" vagy ,,kicsi". ,,nő" vagy ,,csökken", akkor általában nem tisztázzák. hogy a belépési vagy a kilépési arányszámok alapján vonják—e le következtetéseiket.

Egyes külföldi szerzők —— például 5. M. Lipset és R. Bendix —— a társadalmi mobilitás

összehasonlításáról irott sokat idézett munkájukban (23) csak a kilépési arányszá-

mok alapján hasonlítják össze az egyes országokat. Szerintünk mind a belépési.

mind a kilépési arányszámokat figyelembe kell venni, amikor mobilitásról, a mobi- litás tendenciáiról beszélünk.

3. Strukturális és cirkuláris mobilitás. A szakirodalomban strukturális mobilitást

— amely a társadalmi struktúra változásainak következtében jön létre — és air—ku- láris mobilitást — amely (egyesek szerint) a társadalom nyiltságának függvénye — különböztetnek meg. Eszerint:

strukturális jellegű az a mobilitás, amely a növekvő társadalmi rétegeknek a kiinduló létszámhoz képest számított növekményét ,.tölti fel". illetve a csökkenő társadalmi rétegek- ből a kiinduló létszámhoz képest számitott eláramlásból adódik:

cirkuláris viszont az a mobilitás. amely ,,helycserék" útján valósul meg, vagyis annak a következménye, hogy az egyik társadalmi réteg egyes tagjai ,.lefelé" mobilok, és így helyet adnak egy másik réteg "felfelé" mobil tagjainak.8

E megkülönböztetés szerint például 1963 körül a magyarországi vezető és értel- miségi társadalmi csoport tagjai közül (az apa társadalmi helyzetéhez viszonyítva) nem volt mobil 16 százalék, a cirkuláris mobilitás következtében volt mobil 12 szá- zalék, és a strukturális változások hatására (az értelmiség létszámnövekedése, va—

lamint a többi réteghez viszonyítva kisebb gyerme'kszáma következtében) volt mobil 72 százalék. Tehát túlnyomó részben a strukturális hatások okozták a munkás—

és parasztszármazásúak bekerülését az értelmiségi és vezető rétegbe. Általában azt lehet mondani, hogy a magyarországi társadalmi mobilitás a második világ- háború utáni időszakban elsősorban strukturális hatások következménye volt: a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan erősen megnőtt az értelmiségiek (és a gaz—

dasági. valamint államigazgatási vezetők) száma. és a megnövekedett értelmiségi réteget más rétegekből -—- legnagyobb részben a munkásságból -— származók töl- tötték fel. Ezáltal alakult ki egy alapvetően új értelmiségi réteg.

Hasonlóképpen értelmezhetjük a munkás társadalmi csoportok és a parasztság közötti társadalmi mobilitást is. A nem mezőgazdasági munkások száma erősen megnőtt. ugyanakkor a régi munkásság fiainak elég nagy része, közel egynegyede átlépett a vezető és értelmiségi, valamint egyéb szellemi társadalmi csoportba.

így sok ,,szabad hely" maradt a munkásrétegben. amelyet parasztszármazásúak és korábban paraszt foglalkozásúak töltöttek be. Az idősebbek, akik (: mezőgazda—

sági munkában kezdték foglalkozási pályájukat. inkább a betanított és segéd—

munkás poziciókba, a fiatalabbak, főként azok, akik foglalkozási pályájukat már a mezőgazdaságon 'kivül kezdték, inkább a szakmunkás csoportba lépték át. A cir—

kuláris mobilitás. vagyis a munkás— és a szellemi származásúak .,helycseréje", valamint a mun'kás— és parasztszármazásúak átlépése egymás helyére stb. egészen kis szerepet játszott az új munkásság kialakulásában. mert tagjainak csak körül- belül 5 százaléka jutott a cirkuláris mobilitás útján a munzkásságba. A cirkuláris és strukturális mobilitás viszonya természetesen erősen függ a foglalkozási és

8D. Bertaux (24) azt javasolta. hogy a strukturális mobilitást ne a struktúraváltozások által szük—

ségessé tett minimális mobilitással (csökkenő rétegből növekvő rétegbe) vegyük egyértelműnek. hanem szó- mitsuk hozzá azt a többletet is. ami abból adódik, hogy a csökkenő rétegből a növekvő réteg felé történő átcsaportosulás legnagyobb részben egylépcsős mobilitás útján megy végbe, tehát a csökkenő mezőgazda—

sági réteg tagjai főképpen a nem mezőgazdasági fizikai rétegbe lépnek át, és az utóbbi réteg eredeti tagjainak egy része lép át a növekvő szellemi rétegbe.

(8)

602 DR. ANDORKA RUDOLF —- DR. MlLTENYi KÁROLY

társadalmi struktúra átalakulásának gyorsaságától. nagy átalakulások időszaká- ban szükségképpen előtérbe kerül a strukturális mobilitás. Ezt látszik igazolni az: a megfigyelés, hogy azok az értelmiségi származásúak, akik első kereső foglalkozá—

sukkor vagy életpályájuk során valamikor nem értelmiségi vagy nem szellemi fog—

laikozást folytattak, később sok esetben ,.visszaléptek" az értelmiségi réteg—be.

mert olyan erős volt a struktúraátalakulás hatása a mobilitási folyamatra; hogy a látszólag cirkuláris mobilitásnak felfogható lépéseket is legtöbbször "korrigálta";

A gazdasági szerkezet változásának lelassulásakor viszont a strukturális mobiiitás szükségképpen lecsökken, ezért ilyen jellegű időszakokban a mobilitás magasabb szintjének fenntartása csak a cirkuláris mobilitás fokozódásával lehetséges.

*

Amikor a társadalmi mobilitás várható alakulásának különböző alternatíváit

számoltuk, az intergenerációs mobilitási folyamatot Markov-lánc folyamathoz hason— _ lóan fogtuk fel.9 Feltételeztük, hogy a Központi Statisztikai Hivatal vizsgálatai (16)

során megállapított kilépési mobilitási arányszámok változatlanokvmaradnak —- mint (: Markov-láncok átmenetvalószínűségi együtthatói -—, és megkíséreltük tisz-

tázni. hogy az ilyen folyamat hatására milyen társadalmi struktúra alakul ki egy

,,átlépési folyamat" után, vagyis a kilépési mobilitási arányszámok egyszeri átfu—

tása következtében.

Számításainknál az 1970. évi népszámlálás során (az 1 százalékos minta alap—

ján) meghatározható társadalmi struktúrából. pontosabban az aktiv kereső férfiak

társadalmi rétegek szerinti összetételéből indultunk ki. és ezt a vektort megszoroz-

tuk az 1963 körül megállapított férfi intergenerációs mobilitás kilépési arányszámai- nak matrixával. A kapott vektor lenne az aktív kereső férfiak társadalmi csoportok

szerinti összetétele egy nemzedék múlva, azaz 2000 körül.10

Más szóval abból a feltevésből indultunk ki, hogy'minden férfinak. aki az 1970.

évi népszámlálás alkalmával aktiv kereső volt, lesz egy fia. és csak egy fia lesz 2000 körül az akkori aktiv kereső férfiak között, és ezek a fiúk az apákhoz viszonyitva ugyanolyan arányokban vagy .,valószínűségek" szerint változtatják társadalmi csoportjukat, mint azt apáik tették 1970—ig a nagyapákhoz viszonyitva.

Ez az előrebecslési módszer nyilvánvalóan nagyon absztrakt, sok hiányossága van. Többek között:

1. a társadalmi rétegek gyermekszáma között differenciák vannak. tehát például az értelmiségi apák fiainak száma és a mezőgazdasági fizikai apák fiainak száma nem egy- formán aránylik a megfelelő rétegű apák számához; számításunkban ezt azért hagytuk figyelmen kivül. mert a társadalmi rétegek közötti termékenységdifferenciák Magyarországon erősen csökkenő irányzatot mutatnak. ennek ellenére a termékenységi differenciák elhanya—

golása torzítást visz a mobilitás hipotetikus modelljébe;

2. a modell feltételezi. hogy az aktiv kereső férfiak száma 2000-ben azonos lesz az 1970. évivel, ezzel szemben egyrészt a népesség természetes szaporodása. másrészt az isko- lázás időtartamának meghosszabbodása, a nyugdíjkorhatár eltolódása stb. kisebb—nagyobb változásokat hozhatnak;

3. nem lehet azt feltételezni, hogy minden jelenlegi aktiv kereső férfinak egy és csak egy fia lesz aktiv kereső 2000 körül; lesznek akiknek két vagy több fiuk lesz aktív kereső,

" A Markov—láncok modelljének a társadalmi mobilitásra való alkalmazásával több tanulmány fog- lalkozott (25), (26). 0. D. Duncan (27) azt bizonyította. hogy az intergenerációs mobilitás jellemzésére _a Markov—Iáncos modell nem teljesen korrekt eljárás. mert az egymást követő nemzedékek nem úgy váltják egymást az aktiv kereső férfiak népességében, hogy minden apo helyére egy nemzedéktávolságnyi idő után e fiú lé .

gy "' AS előrebecslésben azért választottuk a 2000. évet. mert az körülbelül egy generáció távolságra van az 1970. évtől. Ha a 2010. évet néznénk. akkor kisebb lenne az 1970 óta még aktív keresők aránya. viszont több lenne az 1970. évi aktív keresők unokája az aktív kereső férfiak között.

(9)

A TARSADALMl MOBlLITAS 603

másoknak egy fia sem. továbbá lehetnek olyanok is, akiknek már unokáik lesznek az aktiv keresők között;

4. a jelenlegi aktív kereső férfiak 2000—ig nyilvánvalóan nem mind ,,adják át helyüket"

a következő nemzedéknek, egy részük még aktív kereső lesz;

5. nem kapunk teljes képet a társadalmi mobilitásról. ha csak a férfiak társadalmi mobilitását nézzük. mert a nők elhelyezkedése a foglalkozási struktúrában és mobilitásuk erősen befolyásolhatja a férfiak mobilitási lehetőségeit. (A 4—5. pontban említett, a mo—

dellben elhanyagolt tényezők a mobilitási lehetőségeket némileg csökkenthetik")

Az ezzel az előrebecslési módszerrel kapott eredményeket semmiképpen sem lehet a várható mobilitás megbízható előreszámitásának tekinteni. Ha mindezeket a hiányosságokat megszüntetnénlk. még akkor is fennmaradna az az alapvető probléma. hogy az alkalmazott kilépési mobilitási arányszámok teljesen hipotetikus jellegűek , hiszen semmi megbízható alapunk sincs annak állítására. hogy az 1963 körül megfigyelt és lényegében a második világháború utáni két évtizedre jellemző intergenerációs kilépési mobilitási arányszámok a jövőben változatlanok maradnak.

igy az előrebecslés eredményei csak arra adnak választ. hogy mi történne akkor, ha az intergenerációs mobilitási arányszámok változatlanok maradnának.

A TÁRSADALMI MOBlLlTÁS HIPOTETIKUS ELÖREBECSLÉSÉNEK EREDMÉNYEI

Az aktív kereső férfiak 1970. évi népszámlálás alapján megállapított társa- dalmi rétegek szerinti számát az 1963 körüli vizsgálatokban meghatározott kilépési mobilitási arányszámokkal (lásd az 1. táblában) megszorozva, megkapjuk az aktív kereső fiúk hipotetikus nemzedékének 2000 körüli, az intergenerációs mobilitás által kialakitott megoszlását abszolút számokban. (Lásd a 2. táblát).

!

1. tábla

Az intergenerációs mobilitás kilépési mobilitási arányszámai

, ______ (az 1963 körül megállapított arányszámok alapján*) __,_

x Fiúk nemzedéke l Un'll' l i í M .. l

_ V ", l a Di '. ; ezo- *

XLX éretéTá'Ti—l Egyéb. , kis- j Szak,— 4 Bízik". l Segéd- l gazda- l Összesen xxx se'gí szellemil iparos, ;munkas xmunkás ljmunkásg sági_ i

Apák nemzedéke XXXX_ ! ;ktsz-tagl : í flzlkcu ;

_ l l ; ; ;

Vezető, értelmiségi . . . . l 56,5 l 24,3 ; 2.7 ; 8.2 2.7 ! 3.6 . 2.0 100,o

Egyéb szellemi . . . . . 28,5 í 35,5 1 6.3 ; 192 4.2 4.1 ; 2.2 100,0

Önálló kisiparos, ktsz—tag . j 9,6 1 17,7 j *10,7 l 29,6 8.1 11,8 i 12.5 100,0

Szakmunkás . . . . . l 10,7 § 19,ó ; 4,1 j 46,0 7.1 7.7 V4.8 100,0 Betanított munkás . . . . . 5.3 1 14.8 1 5.5 1 36.1 16.5 ; 13,5 8.3 100,0 Segédmunkós . . 6.1 l 10.5 1 3.7 l 319 ! 14,ó * 23,5 9.7 100,0

Mezőgazdasági fizikai l 2.7 ! 4,2 3 2,8 3 152 * 9.2

; l '

j15.3 50.45 1oo,o

* Az adatok forrása a (16) kiadvány 28. oldalán szereplő tábla. Az oszlopokban a következő össze—

vonásokat hajtottuk végre: a napszámosokat a mezőgazdasági fizikai réteghez számítottuk, a hivatalsegé—

deket (és hasonló kisegítő alkalmazottakat), valamint az egyéb kategóriába tartozókat a segédmunkásokhoz számítottuk. A sorok közül nem vettük figyelembe a hivatalsegéd. napszámos és az egyéb kategória kilépési arányszámait tartalmazó sorokat.

Az adatok alapján két kérdést vizsgáltunk.

1. Reális—e az a társadalmi—foglalkozási struktúra, amelyet a számításból a 2000. évre kapunk? Ennek eldöntéséhez a 2. tábla összesen sorához, azaz a kü-

11 Nem lehetetlen a felsorolt hiányosságokat megszüntetni. Figyelembe lehet venni a gyermekszám társadalmi differenciáit. meg lehet becsülni azoknak számát és mobilitását, akik az 1970. évi aktív keresők közül 2000—ben még aktív keresők lesznek, be lehetne építeni a modellbe a nők mobilitását, meg lehetne becsülni az eltartottak megoszlását. Mindez azonban erősen bonyolítaná az előrebecslés számításait.

(10)

a

604 DR. ANDORKA RUDOLF —- DR. MlLTÉNYi KÁROLY

lönböző társadalmi rétegekbe tartozó férfiak számához hozzá kellett adni a megfe- lelő rétegekbe tartozó nők 2000. évi feltételezett számát. Ezt úgy állapítottuk meg, _,

hogy a nőknek a férfiakhoz viszonyított arányát mindegyik társadalmi rétegben

2000—ben az 1970. évivel azonosnak vettük. lgy kaptuk meg a 3. tábla 2000—re

vonatkozó adatait.

2. tábla

Az intergenerációs társadalmi mobilitás hipotetikus modellje

(az 1963, körüli ,kÉ'ÉPÉÉLWBPi'"Ú51_9LÉ"Y"É"'PLVÓJt010i120559§_fe'*'ÉÉÉ'ÉPÉL_ez_,w.w___.

x Fiúk nemzedéke § j ; * l

* 2000 körül ' 'a l i M ,

Vezető, l , Önálló Betani— , § ezo— ,

XX értelmi— Egyeb. ( kis— Szakk,- tott Segfd- § gazda- Összesen

xx ! ségi szellemi iparos mun as munkás mun as : fisfigői ,

Apák nemzedékeiixx ' §

1970—ben X '

'Vezető. értelmiségi .: 104 581 44 979 4 998 15178 i 4 998 6 664 3 702 185100 Egyéb szellemi . .!119 415 148 745 26 397 80 448 17 598 17179 9218 419000 Önálló kisiparos . ; 5 894 10 868 6 570 18175 4 973 , 7 245 7 675 61 400 _ Szakmunkás . . .1 88 061 161 308 33 743 378 580 58 433 3 63 371 39 504 823 000 Betam'tott munkás . l 21 285 59 437 22 088 144 977 66 264 54 216 33 333' 401 600 Segéd munkás . . _' 19 886 34 230 12 062 103 994 47 596 76 610 31 622 326 000 Mezőgazdasági *

fizikai . . . . . 19 707 30 656 20 437 110 945 67 151 111 675 369 329 729 900

m;;gs'en l378 829 5 490 223 126 295 § 852 297 267 013 336 960 494 383 2 946 000

3. tábla

Az aktív kereső népesség (férfiak és nők) összetétele társadalmi csoportok szerint

§ 197o.* zooo."

§ évi megoszlás (százalék)

' , ,, ,_ ,, , U,.—

Tórsadalmi réteg

Vezető, értelmiségi . . . 5.3 11,1 Egyéb szellemi . . . " 20.4 * 24,1 Önálló kisiparos . . . . . . . . . . § 1,ó § 3.4 Szakmunkás . . . ' i9,4 ; 20.4 Betam'tott munkás . . . . '. . . ! 16,8 § 11,3 Segédmunkás. . . a 12,8 i 13,4 Mezőgazdasági fizikai . . . 23,7 § 16,3

Összesen 1oo,o § 1oo,o

' A népszámlálás adatai alapján.

" Az előrebecsle's útján kapott aktív kereső férfiak számához (2. tábla) ugyanolyan arányban hozzá—

adva a nők számát, mint amilyen arányban az egyes társadalmi csoportokban aktív kereső nők 1970-ben szerepeltek.

Az a foglalkozási, illetve társadalmi struktúra, amelyet ezek az adatok

mutatnak —— meglepő módon — nem látszik irreálisnak. A vezető, értelmiségi és az

egyéb szellemi dolgozók együttesen 35 százalékos aránya ugyan feltehetően kis- sé magas, de a mezőgazdasági aktív keresők arányának 16 százalékra való csök—

kenése meglehetősen reális. A nem mezőgazdasági munkás kategóriák együttesen 55 százalékos aránya ugyancsak reális. bőr magasabb arány is elképzelhető lenne.

Feltehető viszont, hogy a nem mezőgazdasági fizikai dolgozók csoportjánbelül

(11)

A TÁRSADALMI MOBlLlTÁS

605

a segéd-, betanított és szakmunkások aránya tekintetében nem a modell alapján kialakuló eredmények fognak létrejönni. E kategóriák határainak bizonytalansá- gára és jövőbeli változásaira való tekintettel azonban e problémával nem látszik indokoltnak behatóbban foglalkozni."

Összegezve azonban azt lehet mondani. hogy a második világháborút követő első két évtized intergenerációs kilépési mobilitási arányszámainak fennmaradása ZOOO-ig nagyjából reális lehetőség, mert nem vezet olyan társadalmi—foglalkozási struktúrához, amelyet a 2000-ben várható gazdasági fejlettségünk mellett képtelen- ség lenne elérni.

2. Milyen lenne az egyes társadalmi rétegek összetétele 2000-ben a társadalmi származás szempontjából? Erre a kérdésre választ adnak a 2. táblából kiszámítható belépési mobilitási arányszámok.

4. tábla A változatlannak feltételezett kilépési mobi/ítási arányszámokkal kapott intergenerációs

,mebílités "belépés" mobilitási gránxázémai*,,, ,

Fiúk nemzedéke ' ;

2000 körül 3

Vezető. * , Önálló Betaní- , Mező-

értelmi— Egyeb_ kis- Szak: tott Seged- ' gazd-ch Összesen ségi (szellemi iparos munkas munkás munkas sagl_

Apa'k nemzed'ke e ! § ! fiZikOl

1970—ben — X 1!

Vezető. értelmiségi . . . . i 27.6 9.2 4.0 . 1.9 2.0 0.8 ó,3 Egyéb szellemi . . . 1 315 30.25 20,9 . ó,6 5.1 1.9 14,2

Önálló kisiparos 1.9 2.2 1.5 2,1

Szakmunkás . 23.3 329 2617 4 .

Betanított munkás . . 5.6 12.1 17,5 17.

Segédmunkás . . . * 5.2 ; 7.0 9.5 * 122 Mezőgazdasági fizikai . 5.2l ó,3 16,2 13,0 18 95

1.6 2.2 52 2.1

44

O 24.23 1ó,1 6,7 13,6 17,8 22,7 6.4 11.7 25,1 33,1 74,7 24,8

§

l

l21,9 18,8 8,0 279

l

i1oo,o ibao 100.o 1oo,o

Összesengl 100,0

!

1oo,0 1oo,o §7'1oo,o

* Az 1. és a 2. tábla adatai alapján számítva,

A számított arányszámok bizonyos vonatkozásokban a belépési mobilitás ha—

tározott csökkenését jelzik.

Mindenekelőtt lényegesen csökken a parasztszármazásúak aránya minden más

társadalmi rétegben. A vezető és értelmiségi rétegnek nem közel egynegyede (mint

1963 körül), hanem alig több mint egyhuszada, a szakmunkás rétegnek nem két- ötöde (mint 1963 körül), hanem alig több mint egynyolcada lesz parasztszármazású, sőt a betanított munkások és a segédmunkások között is egynegyedre. illetve egy—

harmadra csökken (: parasztszármazásúak aránya.

A parasztszármazásúak arányának az értelmiségi rétegen belüli csökkenését részben kompenzálja a munkásszármazásúak arányának megnövekedése a jelenlegi egynegyed részről több mint egyharmad részre (a szakmunkásokat, betanított és

segédmunlkásokat számítva munkásságnak).

A vezető és értelmiségi rétegbe tartozók többsége azonban értelmiségi és egyéb szellemi származású lesz, és az egyéb szellemi foglalkozású férfiak között is kétötöd részre nő a szellemi származásúak aránya.

_ " Irreális viszont az előrebecslésnek az az eredménye, hogy az önálló kisiparosok, kiskereskedők szama nő. Ez az alkalmazott előfeltevésekből, illetve az alapul vett adatokból következik, mert az önállók

1970. évi számára az 1963. évi önálló kisiparos és ktsz—tag réteg mobilitási arányszámait alkalmaztuk.

(12)

606 DR. ANDORKA RUDOLF -— DR. MlLTÉNYi KÁROLY

Hangsúlyozni kell, hogy ezek az e'ltolódások értelemszerű matematikai követ-L kezményei annak a ténynek, hogy az egyes társadalmi rétegek egymáshoz viszo- nyított arányai — éppen a társadalmi mobilitás következtében —— eltolódtak. Ugyan—

akkor ebben a hipotetikus modellben nem változtak meg a különböző rétegekből vaió kilépés esélyei. tehát például ugyanúgy minden második parasztszármazású férfi elhagyja a mezőgazdaságot. mint 1963 előtt, és ugyanúgy körülbelül minden kilencedik szakmunkás származású férfi vezető vagy értelmiségi pozícióba kerül stb..

mint 1963 előtt. *

A változatlan kilépési mobilitási arányszámok hipotézise mellett még egy másik

hipotézis, a teljesen ,.nyílt" társadalom feltételezése esetére is ikiszámítottuk a 2000-ben ugyanilyen struktúrát adó előrebecsülhető mobilitást. Teljes nyíltságon _—

a szakirodalomnak véleményünk szerint nem teljesen találó definíciója szerint_'—

azt értettük, hogy minden társadalmi rétegből származók egyenlő arányban lép— ,

nek át a többi rétegbe, illetve maradnak*származási rétegükben.13 Más szavakkal:

a társadalmi tehetetlenségi nyomaték, a státusöröklés megszűnik. A jelen esetben

mindegyik társadalmi rétegbe tartozó apá'k fiainak 129 százaléka vezető és értel- miségi, 16.6 százaléka egyéb szellemi. 4.3 százaléka önálló kisiparos és ktsz—tag.

289 százaléka szakmunkás, 9.1 százaléka betanított munkás, 11.4 százaléka segéd- munkás, 16.8 százaléka pedig mezőgazdasági fizikai foglalkozásba kerül.

Ebben az esetben azonos lenne minden társadalmi réteg származás szerinti

összetétele is: 6.3 százalék vezető és értelmiségi, 142 százalék egyéb szeliemi. 2.1 százalék önálló kisiparos, 279 százalék szakmunkás, 13.6 százalék betanított mun-

kás, 11.1 százalék segédmunkás, 24,8 százalék pedig mezőgazdasági fizikai szár—

mazású lenne.

5. tábla

Az intergenerációs társadalmi mobilitás hipotetikus model/ie telies nyíltság, vagyis a társadalmi mobilitás egyenlő esélyei esetén

Fiúk nemzedéke l ' !

2000 körül § M "

Vezető. , Önálló Betaní— , , ezo—

értelmi- Egyeb _ kis— l Szak: tott Segefi' gazda— Összesen szellemi iparos ! munkas munkás munkas _! fsug!

' izi ai

';

i ;

Apák nemzedéke

; ségi

197oeben l

l 1 *

Vezető. értelmiségi l 23 866 30 884 7 957 53 695 16 822 21 228 31 146 185 598 Egyéb szellemi 53 794 69 612 17 934 121 026 37 916 47 848 * 70 202 418 332 Önálló kisiparos 7 955 10 295 2 652 17 898 5 607 7 076 10 382 61 865

Szakmunkás . . . 105 693 136 772 35 236 237 791 74 497 94 012 137 933 821 934 Betcnított munkás . l 51 521 66 670 17 176 ! 115 912 36 314 45 827 67 236 400 656 Segéd munkás . i 42 050 54 415 14 019 94 605 29 638 37 403 54 877 327 007

Mezőgazdasági l 1

fizikai . . . . l 93 950 121 575 31 321 211 370 66 219 83 566 122 607 730 608

Összesen § 378 829 490 223 126 295 I 852 297 267 013 "336 960 494 3383: é 946 000

Ha a két hipotetikus mobilitási modellel kapott mobilitási áramlásokat —- a 2.

és az 5. tábla adatait — egymáshoz viszonyítjuk, megkapjuk az ún. asszociációs és

disszociációs indexeket, amelyek kifejezik. hogy az adott körülmények között egy—

egy mobilitási áramlás, illetve a saját származási rétegükben megmaradók száma

13 Ebben a számításban a végeredményként kialakuló társadalmi—foglalkozási struktúrát azonosnak vet- tük azzal. amelyet a változatlan kilépési mobilitási arányszámokkal kaptunk ZOOO-re. Tehát azt néztük:

ugyanezen struktúra teljes nyíltság esetén milyen áramlások hatására alakul ki.

(13)

A TÁRSADALMI MOBILITAS 607

milyen arányban áll ugyanezekkel az áramlásokkal (illetve a megmaradó'k számá- val) teljes nyiltság esetén."! Ezek szerinta legnagyobb fokú társadalmicsoport-örök—

lődést a társadalmi struktúra két szélső csoportjában, a vezető és értelmiségi ré- tegben, valamint a mezőgazdasági rétegben találjuk.

6. tábla

A társadalmi mobilitás asszociációs és disszociációs indexei az intergenerációs társadalmi mobilitás hipotetikus model/ie alapján

___ (az 1963 körüli kilépési mobilitási arányszámok (változatlanságát feltételezve)

*'**——X_ _ ' Fiúk nemzedéke l " , , § ! Mező-

VT'XX _ 2000 kom. lel/füleiket EgYéb. UGSÉ'Dl Szak: 533; Segéé-i gazd?-

Apók nemzedéke ; * *xxsxx . ségi szelleml' iparos gmunkas munkás munkas§ ÉUfJ' '

1970-ben ' — -_____§ l § § § f'z'ka'

5 ' § '" §

Vezető. értelmiségi . . . l 4.4 1.5 0.6 0.3 § 0.3 0.3 0.1

Egyéb szellemi . . . . . . . . . 2.2 2.1 1,5 O,7 § O,5 0.4 0.1 Önálló kisiparos . . . . . . . . § _O,7 l,1 2.5 1.0 09 1.0 O,7

Szakmunkás . . . . . . . . . . ; 0.8 1.2 1,0 1.6 § 0.8 0.7 0.3

Betanitott munkás . . . § 0.4 0.9 1.3 1.3 ; 1.8 1.2 O,5 Segédmunkás . . . § O,5 0.6 0.9 1.1 § 1.6 2,0 0,6 Mezőgazdasági fizikai . . . l 02 0.3 0.7 O,5 § 1.0 § 1.3 3.0

i l

Figyelmet érdemel az egyéb szellemi foglalkozásúakna'k az értelmiségbe irá- nyuló erős áramlását kifejező magas értékű dísszociációs együttható. Az egyéb szel—

lemi réteg sorától eltekintve a tábla diagonálisában találjuk a legmagasabb érté—

keket, jelezve. hogy a társadalmi helyzet örölklődése elég jelentős maradna a ki- lépési mobilitási arányszámok változatlan fennmaradása esetén. A felsőfokú szellemi képzettségűek gyermekeinél például az egyenletes eloszláshoz képest több mint négyszeres valószínűség mutatkozik az ugyanabban a rétegben való maradás- ra, mig a mezőgazdasági fizikai dolgozók gyermekeinél az e rétegbe való bejutás valószínűsége az egyenletes eloszlás valószínűségének csupán egyötöde. A két ré- teg gyermekeinek kilátásai között tehát kereken hússzoros differencia jelentkezik.

A tábla átlójában szereplő 1—nél nagyobb értékek és az ettől eltávolodva mutatko- zó 1-né—l egyre kisebb értékek is jelzik a lehetőségek közötti különbségeket.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az elvégzett előrebecslést nem tekinthetjük többnek módszertani kísérletnél.

amely megmutatja. hogy milyen összefüggéseket lehet felderíteni és milyen követ- keztetéseket lehet levonni a Markov—láncok analógiájára megszerkesztett előre- becslési modellel. Néhány ilyen összefüggést és következtetést a következőkben foglalunk össze.

1. A várható társadalmi mobilitás nagymértékben függ a foglalkozási struktúra jövőbeni alakulásától. Mivel a foglalkozási struktúra alakulása viszont közvetlenül függ a gazdasági struktúra változásától, a társadalmi mobilitás is a legközvetleneb- bül összefügg a gazdasági szerkezet változásával. A gazdaság lassúbb fejlődése.

a struktúraváltozás lassulása lényegesen csökkentheti a strukturális társadalmi mo-

bilitás terét.15 amely pedig — véleményünk szerint — a jövőben is a társadalmi mo—

14 Az asszociációs és disszociációs indexek képletét, értelmezését, valamint kritikáját lásd (%)-ban.

15 A két világháború közötti időszakban (: pangáshoz közelálló,—igen lassú gazdasági növekedés csak kis lehetőséget teremtett a strukturális mobilitásra. ennek megfelelően a társadalmi mobilitás lényegesen kisebb volt (28).