H. Gyürky Katalin Holl Imre és

Holl Imre és

H.

k ö n y v t á r á b ó l m a g y a r m ű e m l é k e k

‘

'

■

. . . 1

• '

JLVXX A Balatonéskörnyéke a XIX. sz. elsőfelében

E N T Z G É Z A — G E R Ő L Á S Z L Ó

A BALATON K Ö R N Y É K MŰEMLÉKEI

K É P Z Ő M Ű V É S Z E T I A L A P K I A D Ó V Á L L A L A T A B U D A P E S T 1958

A címlapot Szűcs Pál tervezte

Fotók : Bakonyi Béla, Borsos Im re, Czeizing Lajos, Dollinger E rh ard t, Galambos Ferenc, Gerő László, Gink K ároly, H orváth Zoltán, K aráth József, ifj. dr. Kotsls Iván, Krasznai István, Mező Sándor, dr. Mosonyi Tibor, Petrás István,

Schmidt Nándor, Susits László, Vadas Ernő, dr. Vajkai Aurél A B a la to n környék műemléki térképét id. dr. Gerő László rajzolta

»

A

kezdődik a festői vulkáni kúpok sorozata, m elyeknek jellegzetes formái egyre újabb m eglepetéssel szolgálnak. A zután ism ét kényelm esen elterpesz­

kedő, lankás vonulat zárja le a képet. A déli part szelíd, alig hullám zó domb­

vidék. Belőle egy-egy ponton kicsi, meredek hegycsoportok nőnek ki, m intha körültekintenének a világban, m ajd vonaluk ism ét bele vész a lágyan to v a ­ terjedő környezetbe. M indkét part felü letét sok-sok épület borítja, m elyek egyszer falvakká, telepekké, városokká töm örülnek, másszor gyöngyszem ek módjára szétszóródnak, fák, fasorok, erdők, rétek, szőlők között, sziklák ala tt és felett bukkannak elő vidám an integető hófehér testükkel, piros tetejükkel. A csodaszép term észetben szinte m indenütt, de egyszersm ind a legyáltozatosabban jelenlevő emberi kultúra valam i egészen különleges varázsú hangulatot áraszt. E zt éppúgy, m int a partokat, egységbe foglalja a tó opálosan csillogó, napsugaras, eget és földet szelíden visszaverő tükre.

A beszédes habokat fehér hajók szelik, a víz tükrében magas árbocú vitorlások nézegetik m agukat. Fenn a kék égen pedig felhők dagadoznak, szélükön sziporkázva törik meg a napsugár.

A B alaton vidéke minden m ástól különbözik, a közvetlen környéktől határozottan él válik. A som ogyi és zalai domb világ, a vadregényes B akony, a dúsan termő Fejér m egyei síkság külsőleg szin te alig észrevehetően m egy át a balatoni tájba, s mégis, ha ide megérkeztünk, új világ tárul fel előttünk és bennünk, derűs nyugalom fon körül m indent.

D e nem csak a táj, annak története is egységes. Sajátos színt jelent a D unántúlnak, sőt az országnak m últjában. E víztől és égtől átjárt hegyek, halmok, völgyek nem csak a m ai ember életének sűrű n yom át viselik magukon.

Bennük és rajtuk hajdani évezredek em lékei őrződnek, m elyek hírt adnak arról, hogy e vid ék et az őskőkortól kezdve lakják. A régész ásója az egym ásra rakódott rétegekből fejti ki a régm últ életét, m elynek e leletek egyedüli biztos forrásai. A római kortól kezdve a régész m ellé a történész és m űvészettörténész is szegődhetik, hiszen írott adatok már egyre bővebben állnak rendelkezésre és a m űvészet ugyancsak h atározottan bontakozik ki. A honfoglalás óta p ed ig egészen közelről érint m inket a táj történ eti fejlődése, hiszen saját népünk fog új élethez itt, letű n t népek és em bercsoportok hajdani telephelyein. Á sa­

tások, régi írások és m űvészi alkotások tesznek tanúságot e korról. T udósításuk

nyom án rajzolható m eg leghitelesebben az a történ eti fejlődés, m ely kezdetben rendkívül hézagosan, utóbb m ind teljesebb képpé form álódva a hom ályos m últból a mához vezet.

A magyarok honfoglalása előtti sok-sok évezred történetéről a római korig csupán régészeti leletek adnak hírt. A föld kedvező esetben híven megőrizte m indazokat a változtatások at, m elyeket az emberi élet rajta m ű velt és m eg­

tartotta az ember által használt eszközöket is. A lakás, m unka- és telephely, tem etkezés azok a m egnyilvánulások, m elyekből k övetk eztetn i leh et a törté­

nelem elő tti ember életére. A kezdetlegesen m egm unkált cson t- és kőeszközök használata idején, az őskőlcorban találjuk a B alaton környékén az ember első nyom ait, m égpedig érdekes m ódon m indkét jelenlegi parton. L ovas határában, 1951—52-ben rendkívül jelentős és a m aga nem ében egyedülálló leletet tártak fel. D olom it-m urva term elése közben nagym ennyiségű és igen változatos formájú csonteszköz került elő, m elyet hajdan vörös festék bányászására használtak fel. A m egm unkált csontok a vörös festék et adó földfészkekben feküdtek. A vörös festék nem valam i luxuscikk v o lt az őskőkori ember szám ára, hanem — m iként a term észeti népeknél m a is m egfigyelhető — e festék vallásos célt szolgált, vagyis szervesen b eletartozott az akkori em ber hitvilágába, teh át életébe. Meg leh etett állapítani, hogy a b án y á t aránylag rövid ideig, de n agy mértékben használták. A leletek elég pontos időm eghatározást tettek lehetővé.

A bánya term elése azelőtt kb. 80 000 év vel történ h etett. A felsőpaleolit ember lovasi festékbányája a legrégibb, viszonylag jól keltezhető őskőkori bánya, m ely ezáltal világviszonylatban is különleges jelentőséget nyer. A másik őskő­

kori lelőhely Siófoktól délre, Ságváron található. J ó v a l fiatalabb, m int a lovasi bánya. Kora m in tegy 15 000 évre tehető. A tű zh elyek et és a körülöttük szétszórt állatcsontokat, m egszenesedett fadarabokat, p a ttin to tt kőeszközöket és m egm unkált csontokat a lösz őrizte meg. A tű zh elyek két rétegben jöttek felszínre, m elyet vastag löszrárakódás v á la szto tt el egym ástól. Ez an n yit jelent, hogy a két réteg k özött hosszú idő te lt el, a leletek mégis m indkettőben azonos jellegűek, világos bizonyítékaként annak, hogy az őskőkorban a fejlődés igen lassú leh etett. E té n y a lovasi és ságvári leletek óriási korkülönbsége által még erősebb hangsú lyt nyer.

Az átmeneti kőkorszak em lékei hazánkban igen szórványosan kerültek elő dunántúli tőzeges területeken. A B alaton környékén eddig a m ezolitikum ból lelet nem ism eretes. M ivel azonban az ezt k övető újabb kőkorszak lakótelepei éppen a tőzegvidékek szélén állapíthatók meg, felteh ető, hogy a további kutatás e tekin tetben eredm ényt fog hozni.

Az újabb kőkorban a B alaton környékének lakossága megnő é% főként a déli parton sűrűsödik. Ekkor a kőeszközöket már csiszolják, a baltafejeket átfúrják és úgy erősítik nyélbe. N a g y jelentőségű az agyagedények g yá rtá­

sának m egindulása. Az ed én yek et vonalas dísz borítja. R ajtuk a háton való hordozást elősegítő b ütykök is m egjelennek. Ilyen kerám ia jellem zi a délnyugati vidék lelőhelyeit (K éthely, Vörs, Sárm ellék, K eszthely).

A kőrézkor idejéből a dunántúli nagyszám ú lelőhelyek ellenére a Balaton mellékén aránylag igen kevés adatunk m aradt (balatonendrédi telep ). A réz az első fém, m elyet az ember használni kezd. É rtékes vo lta és ritkasága k övet­

keztében a réz eleinte inkább ékszerként szerepel. K ésőbb térnek á t a hasz­

nálati eszközöknek term ésrézből való készítésére.

A rézkor folyam án délről az ú gyn evezett bádeni, ille tv e a m agyar szak- irodalom ban pécelinek n ev ezett kultúra népcsoportja szivárog be Dunán- 6

túlra. A B alaton déli partvidékén találjuk meg n yom át ennek a kapás föld­

m űveléssel és állatten yésztéssel foglalkozó, békés népnek (Vörs, Balaton- endréd, Fonyód-B ézsenypuszta, Ságvár, Szólád, B alatonboglár), sőt emlékei az északi parton is felbukkannak (Ábrahám hegy, K öveskál, Szentkirály- szabadja). A hajd ani lakosság nem p usztu lt ki, de a régebbi és újabb népcso­

port a tem etkezési szokások által elválik egym ástól. A korábbi csontvázas tem etkezéssel szem ben a péceli kultúra népcsoportja a ham vasztásos te m et­

kezést terjesztette el. A halottak ham vait nagyobb edényekbe tették , vagy a földre h elyezve edényeket raktak köréje. A rézkori ember földbevájt göd­

rökben lakott. E lakógödrökben tű zh elyek et is m egfigyeltek. A keszthelyi Apátdom bon talált, kiterjedt őskori telepen a nagy, m éhkasalakú, veremnek * használt gödrökben k iégetett agyagtap asztást is találtak, m ely m egőrizte a vesszőfonás n yom ait. Az előkerült orsógombok és szövőszéknehezékek, a rézkori lakóhelyek e jellem ző darabjai a szövés-fonás m esterségének és a ruház­

kodás m agasabb fokának beszédes tanúi. A hosszú ideig használt és m eglehető­

sen n agy telepek dombokon figyelhetők meg. A h ely kiválasztásánál a védelmi és ivóvíz beszerzési lehetőségeket tartják szem előtt. A rézkor folyam án terjed el az agyagedények díszítésében a m észbetét alkalm azása, mikoris az edények felületén m élyen b evá g o tt díszeket mésszel töltik ki.

A bronzkor a D u nántúlon a II. évezred idejére esik. Ez időben a fémek szerepe egyre növekszik. A réz antim ónnal vagy ónnal ö tvözve adja a bron­

zot, m ely már sokkal alkalm asabb megmunkálásra, m int a puha réz. Az egyre nagyobb arán yú vá váló bányászat és az anyag különleges tud ást követelő feldolgozása az ipart és kereskedelm et az előző koroknál jóval nagyobb m értékben k iszélesítette. A m unkam egosztás tökéletesedése következtében az ősközösség bom lásnak indul. A felesleg term elése, az értékes fém anyag és a belőle készült eszközök nem csak a cserekereskedelmet, hanem a magán- tulajdon fokozatos kialakulását is elősegítették. íg y a gazdagabb és erősebb népcsoportok a szegényebbeket, gyengébbeket uralmuk alá hajthatták.

A hódításra való törekvést, illetve ennek lehetőségét a bronzból készült fegyver m ind szélesebbkörű m egjelenése világosan bizonyítja. Bár a rendszeres bronz­

kori kutatás a B alaton vidékén m ég jobbára hiányzik, a lelőhelyek szám ának növekedése, az em lékek változatossága m utatja, hogy a bronzkor folyam án a tó környéke élénk emberi tevékenységek színhelye leh etett. Az északi part ebben már tekin télyes részt kér m agának. Nem véletlenül, hiszen a bronz­

korban a fentiek alapján foko­

zottan k ellett a tám adás és v é­

dekezés szem pontjait fig y e­

lem be venni, s íg y az északi part m agasabb hegyei m ár fel­

veh ették a versen yt a déli p art­

vidék vizenyős, mocsaras, teh át szintén jó védelm et nyújtó tá ­ jaival. Az élet harciassá válá­

sá t jól példázzák a fegyverek, főként a kardok (K éthely, Vörs), a földbe rejtett bronz­

tárgyakat m agukban foglaló kincsek, a korszak vége felé

megjelenő földvárak (B alaton- 1. Bronzkori edények

h ídvégpuszta, L engyeltóti).

Az ekkor már nem békésen, hanem harciasan terjeszkedő új népcsoportokat a halom- síros tem etkezés jellemzi. A kővel v é d e tt sír fölé m ester­

séges földhalm ot em eltek (K eszthely). Mindezek az ada­

tok világosan rám utatnak arra, h ogy a bronzkor vége- felé n a gy népmozgalom in ­ dult m eg 'a Balaton környé­

kén is. Az erőszakosan b e­

törő és az úgynevezett lau- sitzi kultúrával kapcsolatban levő népcsoportok pedig jelentős lakosságváltozást idéztek elő. A bronzkor kézműipara azonban nem csak hadi szem pontból jelentős. A használati és kultikus tárgyak előállítása is tök életesed ett, sőt nem egyszer m űvészi ig én y ­ nyel készült. A m indennapi élethez szükséges egyszerű kerámia m ellett, attól jól elválaszthatóan jelennek m eg a h alottk ultu szt szolgáló, gazdag mész- betétes díszítésű, kisebb nagyobb edények. A legszebb, m ár m űvészi színvona­

lat elérő edények az északkeleti szögletben kerültek elő (Szentkirályszabadja, Litér, Papkeszi, M ám apuszta). Ezek közül is kiem elkedik a királyszentistváni gazdag urnatem ető. D e az északi part egész hosszában m egtaláljuk a bronzkor emberének n yom át (B alatonkövesd, Csopak, Balatonfüred, Csobánc, Szigli- get, G yenesdiás, Zalaszántó, stb.). Ez időből valók a tih a n y i félsziget első emberi településre valló nyom ai. A déli parton legjelentősebb a ságvári tem ető, m elynek m észbetétes edényei igen változatos m egoldásokat m u tat­

nak. D e fontos em lékek kerültek elő Siófokon, Szóládon, Vörsön és Fonyód- B ézsenypusztán is.

Az I. évezred első fele a D unántúlon a korai vaskor időszaka. A vas alkal­

mazása a korszak elején e területen m égcsak szórványos, a használati eszközök, ékszerek elsősorban bronzból készülnek. A fém tárgyak leggazdagabb le le t­

csoportjai az igen gyakran előforduló kincsleletek, m elyek a legváltozatosabb bronzeszközökből, fegyverekből és ékszerekből állnak. K ülönösen érdekesek és hazánk területére jellem zők a kis és n agy spirálisokkal ék esített, ú gyn eve­

zett sújtásos fibulák, vagyis kapcsoló tűk. A kincsleletek túlnyom ó részét fegyverek, balták és sarlók teszik. A legjelentősebb kincsek a tó n yugati és északi partjairól ism eretesek (B alatonkiliti, L en gyeltóti, Zalaszántó, U zsa- puszta, Rezi, Szigliget, K isapáti, D íszei, B adacsony-K öbölkút). Felsőzsiden pedig arany ékszereket és ruhadíszeket rejtettek el. Az a tén y , hogy ez időben ilyen töm egesen kerültek föld alá a használt s ezért elsősorban anyagértéket képviselő bronztárgyak, arra vall, hogy m ozgalm as, n yugtalan leh etett az élet.

Valóban ekkor már nagyobb harci érőt jelentő törzsek alakultak, melyek k özött sokszor került összeütközésre sor. K elet felől lovasnom ád népek, n yugat felől pedig a vasat már nagy mértékben felhasználó csoportok érkeznek s vívják egym ással harcaikat. Bár a B alaton környékéről aránylag kevés koravaskori em lékkel rendelkezünk, mégis tudjuk, hogy a történ eti fejlődés ez időben erős m egrázkódtatásokkal és súlyos összecsapásokkal járt. Az elrejtett kincseken kívül erről tanúskodnak a földvárak, m elyek a kései bronz-

2. Vaskori bronz kapcsolótű

kor után a vaskor kezdeti idősza­

kából már sorozatosan marad­

tak ránk. E gyike a legszebbek­

nek és __ legjelentősebbeknek a tih an yi Ovár. Sáncrendszer veszi körül a h egytetőt elfoglaló felleg­

várat, m ely a törzsfő és az elő­

kelők szállása. U gyancsak a gaz­

dag és előkelő réteg jelenlétét bizonyítják a földvárak közelé­

ben levő halomsírok. A föld vá­

rak gyakran völgyek et és utakat zárnak el, illetve ellenőriznek (U zsapuszta, T átika, a H évíz patak felett a B iked tető). A déli

parton B alatonföldvár, K ereki és Siófok környéke, valam int a bogiári hegy őrzi a koravaskori harcias élet e beszédes em lékeit. Ezek az erődítések túlnyom ó részükben hegyeken épültek s bennük már védelm i rendszer ismer­

hető fel.

Az I. évezred második felében indulnak meg nyugatról a nagy kella vándorlások. A B alaton környékét az i. e. IV. század elején érik el, de való­

színűleg csak az északi partot szálljak meg. A kelták hódításainak sikerét nagyban előm ozdította a vas kiterjedt használata. A vasfegyverek sokkal hatékonyabbaknak bizonyultak a bronzból készülteknél. A kelta sírokban bőven találhatók vasból kovácsolt kardok és egyéb fegyverek. A kelták elfog­

lalták a földvárakat előbb az északi, az i. e. III. századi nagy tám adás után pedig a déli parton is. K özpontjuk előbb K eszthely, majd a B adacsony kör­

nyékén leh etett. A kelta tem etkezés részben csontvázas, részben hamvasz- tásos. Harcosok sírjait a korábbi időből Litéren, a későbbiből Zamárdin ism e­

rünk. Ez utóbbiban a ham vakat szélesszájú edényben helyezték el. E zt vették körül a harcos fegyverei. A kardot m eghajlítva rakták a sírba, hogy azt már senki ne használhassa többé. A kelták nemcsak a háborúzáshoz és hódításhoz értettek jól, hanem m űvelődés tekin tetéb en is jelentősen előrehaladtak.

A földm űvelés összes eszközeit (ekepapucs, sarló, ásó stb.) vasból készítették.

A görögökkel való érintkezés eredm ényeként előbb görög ezüstpénzt hasz­

náltak, m ely zsákm ányként ju to tt hozzájuk, később ezek m intájára maguk is vertek érmeket. A balatonföldvári koravaskori földvárban a kelták jelenlétét egykorú ezüstpénz is bizonyítja. A kelták hozták be a D unántúlra a fejlett fazekasságot is. E dényeiket nem kézzel, hanem korongon formálták s így ezek egészen szabályos alakot öltöttek . A jóm inőségű, korongolt kelta edények gyorsan elterjedtek s kiszorították a korábbi kezdetlegesebb m egoldásokat.

Mint láttu k , a kelták már kapcsolatba kerültek az ókori klasszikus népekkel.

Nem volt már m essze az idő, midőn a D unántúl s vele a Balaton környéke is közvetlenül belekapcsolódott az ókor leghatalm asabb birodalmába.

A római hódítás nem előzm ények nélkül k övetk ezett be. Az itáliai keres­

kedelem már az i. e. II. században u tat talált az Alpokon túli területekre.

Az Itáliából északra és északkeletre vivő kereskedelmi utak ugyan elkerülték a B alatont, de a D unántúl bizonyos bekapcsolódása a római birodalom gaz­

dasági vérkeringésébe mégis fokozatosan kialakult. A germán vándorlás k ö vet­

keztében a kelta bójok behatoltak a D unántúlra és összeütköztek az erdélyi 3. Kosaras fülbevaló az i. sz. V-VI. sz.-ból

dákokkal. E harcok bizonyára m eggyen gítették az itte n i lakosságot s m eg­

k ön n yítették a rómaiak terjeszkedését, akik 35-ben a Száváig tolják előre a határt, m íg az i. e. 12 és 9 évek k özött v ív o tt véres háborúban az illyreket legyőzve m egvetik alapját Pannónia tartom ánynak. A győzelm es hadjáratot Augustus császár m ostohafia, Tiberius vezette. Itá liá t P annóniával összekötő két fontos út a Balaton északi és déli partja közelében v ez ete tt a legjelentősebb határváros, Aquincum felé. A k ét u tat elsősorban útnyom ok és korai, I. századi leletek által rögzíthetjük. Az északi összekötő vonal Aquileiából indult ki s P oetovion (Ptuj) keresztül haladt, á tvágta a Zala v ölgy ét és Egregy körül érte el a B alaton vidékét. Innen G yulakeszi, K ékkút, M encshely irányában em elkedett fel a n agyvázson yi fennsíkra és B alácapusztán, Várpalotán, Csákváron át ju to tt el Aquincum ba. A déli út a D ráva felől Balatonújlak, L engyeltóti, Szólád, Ságvár vonalon T ácon keresztül k özelítette m eg talán Adonynál a D u n át. Ilyen módon a B alaton vidéke nem csekély szerepet v á l­

lalhatott Pannónia életében, annak ellenére, hogy területén eleinte nem alakul­

tak nagyobb telepek. A tartom ányon áthaladó és Itáliába irányuló vagy onnan jövő forgalom következtében előbb az északi, m ajd a déli parton a róm ai életnek szám os jelentős nyom a m aradt. N em véletlen, hogy Pannónia egyik legnagyobb szabású és legszebb építkezése éppen az északi ú t m entén került elő. A B alácapusztán századunk elején feltárt római villa jelentős és városias településről ad hírt. A négyszögletes központi udvart több m int harminc, lakás célját szolgáló helyiség fogja körül. Ezek legszebb díszei a padlómozaikok és a pompeji, ú gynevezett harmadik stílusra v a lló falképek. A legm utatósabb és legépebb mozaik az egyik négyszögletes, félköríves végző­

déssel záródó helyiséget borí­

to tta , m ely valószínűleg dolgozó- szoba (tablinum ) leh etett. A tú l­

nyom órészt m értanias díszítésű alkotás a N em zeti Múzeum elő­

csarnokában kapott helyet, m íg a nagy gonddal összeállított, gyönyörű te lt színezésű falképe­

ket a V eszprém i Múzeum őrzi.

A villa kellemes belső hőm ér­

sékletét a róm aiaknál szokásos alulfűtéses megoldás (hypocaus- tum) b iztosította. A balácai te le­

pülés az i. sz. I. században k elet­

k ezett és közvetlen itáliai h atás­

ról tesz tanúságot. Az épület magas színvonalú díszítése itá ­ liai m esterek közrem űködését feltételezi. A B alatont különben római villák hosszú sora szegé­

lyezte. Ezek a balácai villa urba- na-nál (városi villa) jóval szeré­

nyebb méretűek és kivitelűek lehettek és a gazdasági épüle­

tek et is magukban foglalhatták.

E

i!fi M

íü r \

a

li « 1 29*

f n

* a i

r

/

lan. CftA/U at a f w^ia

4. A balácai római villa alaprajza

N evük ezért villa rustica (falusi major). N yom aik úgyszólván m indenütt felbukkannak (Alsóörs, Balatonkövesd, Balatonfüred, T ihan y és Aszófő k özötti part, Zánka, R évfülöp, Badacsonytom aj, Lábdi, Szigliget, Ederics, Győrök, G yenesdiás, Cserszegtomaj, Zalavár, Fonyód, B alatonszabadi, K enese). Sok róm ai épületről tudunk a tó északkeleti szögleténél (Litér, K irályszentistván, Papkeszi stb.) Ezek k özött legjellegzetesebb a S zen t­

királyszabadja területéhez tartozó R om kút m elletti villa rustica. A rómaiak nagyra értékelték a tájszépséget. E té n y a tópart sűrűn elszórt településéből is jól kiviláglik. H a az íg y nyert képhez hozzá vesszük m ég azt, h ogy a balatoni szőlőm űvelést valószínűleg a rómaiak in d íto t­

ták m eg, talán nem igen n agy m erészség feltenni, hogy a B alaton kör­

nyékének m ai alapjellege végeredm ényben a római kori Balatonban találja m eg ősét.

Az épületek m ellett a tem etők, sírkövek ugyancsak a római települések elsőrangú tanúi, m elyek az I —II. században szintén közvetlen itáliai kapcso­

latokra m utatnak. Legjelentősebb e szem pontból a keszthelyújm ajori tem ető.

H am vasztásos sírjaiban található terra sigilláták, üvegtárgyak, a hires bronz­

ból való női piperedoboz m ind itáliai v a g y m ég távolabbi term ékek. A sírköve­

ket is először bizonyára itáliai m esterek faraghatták. A halottak nevei részben Itáliára utalnak. A sírkövek más részén azonban m ind a nevek, m ind a k ivitel h elyi jellegű. A bennszülött kelta és a bevándorolt római elem ek, különösen a viseletben keverten fordulnak elő. A formák elvidékiesednek. A helybeli

kőfaragók nehézkesen utánozzák a római m intákat. A kelta csontvázas és a római ham vasztásos tem etkezés összevegyül. A római településektől távolabbi helyeken alig találjuk n yom át a magas színvonalú róm ai életnek. A B alaton déli partján több olyan telep et ismerünk, ahol az ősterm eléssel foglalkozó helyi lakosság favázas vályogházakban és kunyhókban lakik, egyszerű, paraszti használati eszközei vannak. A Balaton m entén szétszórt római lakosság n agy része leszerelt katonákból állh atott, akik szolgálatuk leteltével földbirtokot kapnak, m elyet rabszolgákkal m űveltetnek. A tónak főként kel­

lemes, szépfekvésű és szőlőm űvelésre alkalm as északi partja m indenképpen vonzhatta e veteránokat, akik itt az akkori védelm i vonaltól, a D unától táv o l békésen tölth ették napjaikat. Míg a főútvonalakon és az azokhoz közelfekvő, kedvezőbb lehetőségeket biztosító területeken a hódító rómaiak élete folyik, addig a távolabbi, eldugottabb vidékek nagy részben megőrzik a b en n ­ szülött lakosság eredeti, a róm aiakénál jóval egyszerűbb viszonyait. A régé­

szeti leletek e té n y t m ég olyan aránylag kis területen is jól m utatják, m int a Balaton vidéke.

Az I. és II. század nyugalm as, békés ideje a II. század vége felé m egvál­

tozik. A n agy markom an-szarm ata háború után a I I I —IV. század Pannónia számára is nehéz m egpróbáltatásokat hoz. Ú jból m egkezdődik az érmek, pénzek és kincsek földbe való rejtése éppúgy, m int a korai vaskorban (K éthely, Zalahosszúfalu stb.). Míg a régebbi századokban a B alaton környéke messze a v eszély eztetett h atárvidéktől békés életet fo ly ta to tt, addig a I I I —IV . század folyam án egyszerre nagyszabású erődítések keletkeznek, m égpedig Ságváron és Fenékpusztán. Az előbbi a Pécsről (Sopianae) Győrbe (Arrabona) vezető ú t jelentős állomása volt. A ntik n eve Tricciana kelta eredetű. K isebb telep it t m ár korábban is volt, de a nagyszabású, kerektornyos erődítés csak a késő-római m egnehezedett időkben épült, mikor a város jelentősége az új telepítések következtében is tetem esen m egnőtt. A mai község felett emelkedő dombon m in tegy 400 sírt tártak fel, ez azonban a tem etőnek csak m integy fele. A csontvázas tem etkezések részben keresztény, részben p ogány szokások szerint történtek. A gazdag m ellékletek jól érzékeltetik az akkori m űveltség színvonalát. K ülön em lítésre m éltó egy ládika vék on y bronzlem e­

zekből készült díszítése. A dom borított, igen m ozgalm as csataképek v aló ­ színűleg II. Constantius császár germán hadjáratát ábrázolják. A későrómai m űvészet kedvelt ládikaveretei m áshol is felbukkannak (Fenékpuszta, L ovas, K irályszentistván). K észítésük központja valószínűleg a fejlett iparral ren­

delkező Fenékpusztán leh etett, m ely a legjelentősebb későrómai erődített település a B alaton m entén. A város elhelyezkedése is a védelm i szem pontok előtérbe ju tásával m agyarázható. Három oldalról víz h atárolta a B alatonba benyúló keskeny föld nyelvet, m elyen a IV. században a nagykiterjedésű, ugyancsak kerek tornyokkal erősített, négyszögalakú várfalak által v éd ett város létesült. É pü letei közül kiem elkedik k ét ókeresztény bazilika, m elyeket még a V II. században is használtak. A feltárt lakóházak részben alulfűtésesek.

A leletek nagyrésze vaseszköz (földm űves szerszámok, fegyverek, kocsi és lószerszámok). Ú g y látszik, Fenékpuszta a vasm űvesség központja leh etett, ahol egyéb iparosok is n agy szám m al tartózkodtak. A Sopianae (Pécs) és Savaria (Szom bathely) k özötti úton fekvő Fenékpuszta (antik neve talán Valcum) élete m élyen belenyúlik a népvándorlás korába, m essze maga m ögött hagyva a B alaton környékének többi római településeit, m elyek többé kevésbé elpusztultak, illetve lakosságuk gyökeresen kicserélődött. íg y történ h etett

6. Római vadászjelenetes dombormű

ez K ékkúton is, ahonnan egyterű ókeresztény tem plom ot ismerünk. Pannónia itáliai kapcsolatai az V. század elején erősen lecsökkentek, az itten i rom anizált telepek magukra m aradtak, k itéve a népvándorlás egyre erősebb hullám ainak.

A római kori lakosság a B alaton környékén, úgy látszik a í'enékpusztai erődben és közelében szo r u l’össze. A régi lakosság term észetesen sem itt, sem máshol nem pusztul el teljesen, hanem legtöbbnyire az új hódítókkal kényszerül együttélésre. A települések egy része lassan m egszűnik, más részében a lakosság fokozatosan kicserélődik, m ialatt folyton újabb meg újabb népek özönlenek á t Pannónián.

A népvándorlás e súlyos és aránylag kevéssé ism ert századairól m ég m indig a földben rejtőző életnyom ok adják a legm egbízhatóbb képet. A IV. század végén a D unántúlon a hunok elől m enekülő germán törzsek jelennek meg.

H atásuk a fenékpusztai tem etőben már ekkor kim utatható. 433-ban Pannónia hivatalosan is a hun birodalom szerves részévé válik. Érdekes, hogy éppen K eszth ely közvetlen közelében találták a B alaton környékének k ét eddig ism ert hunkori sírját (egy harcos és egy kislány). Az V —VI. századról ism ét a Fenékpusztától délre eső tem ető ad hírt, m elyben a leletek ugyan szegényes, de érdekesen kevert életről adnak hírt. A római eredetű m otívum ok a ruhá­

zati díszeken vag y használati tárgyakon elváltoznak s az új népek ízlését, formáit, is visszatükrözik. Megjelennek a szép kosaras fülbevalók, m elyek az egész vidéken elterjednek. A VI. század második felében már az avarok a Dunántúl urai. E gyik fontos központja e kornak K eszthely és környéke.

H atalm as kiterjedésű tem etők et tártak fel K eszthelyén, Alsópáhokon, F első­

dobogón, kisebbeket a szom szédos G yenesdiáson, R aposkán, Lesencetom ajon, L esenceistvándon, Balatonberényben. Ez a keszthelyi kultúra igen kevert jellegű, az avar és germán elemek m ellett a római hagyom ány nyom ai is felismerhetők, valam int a források szerint legkorábban ez időben em lített szlávok hagyatéka. Valószínű, hogy az avarkori m űveltség kialakulásában a fenékpusztai erőd lakói m ég m indig fontos szerepet játszottak s iparosaik

az új hódítóknak is dolgoztak.

Bizonyára többen m űködhettek Fenékpuszta környékén. A fenéki tem etőben V II. századi sír sem hiányzik, bizonyságául az o ttan i életnek. A tudom ányos kutatások m ost éppen abban az irányban folynak, vajon lehetséges-e a fe­

néki erőd életének folytonosságát a honfoglalásig felvinni. M ivel az élet folytonossága pl. P écsett b iz­

tosra vehető - és m áshol is való­

színűsíthető (Visegrád, P est), a fen tem lített vizsgálat eredm é­

nyessége b ízvást várható annál inkább, m ivel régészeti adataink talán Fen ék p usztát illetően a leg­

kedvezőbbek. K eszthely nevének a latin castellum (váracska) szó­

ból való szárm aztatása ugyancsak kom oly érvet jelent.

A V III. és IX . század fordu­

lója az avarok pannóniai uralm á­

nak bukását hozta. Az egyre erő­

södő karoling birodalom kiterjesz- 7. A zalavári templom alaprajza te tte a D unántúl n yugati felére is

hatalm át. Az egyik Itália felől érkező frank tám adásnak esh etett áldozatul a keszthelyi kultúra központja. A IX . században többé már nem F enékpuszta a központ, hanem ez áttolód ik a közeli Zalavárra. E szláv te le­

pülés új történ eti fejlődés kiindulásává válik. Már az avarok idején k öltöz­

hettek szlávok a D ráva-Száva közéből és K arintia irányából a D unántúl délnyugati területére. A frank birodalom ba való bekebelezés u tán ugyancsak dél, délnyugat felől újabb szláv telepítések történtek. A frankok a frissen n yert terü letet politikai és egyházi szem pontból m egszervezték, b iztosítván maguknak a vezető szerepet. A R ába és D ráva k özötti terület a salzburgi püspök egyházi fennhatósága alá került, a politikai korm ányzást v iszon t a frankok a helyi vezetőkre bízták. A déli szlávok frank birodalom ba való b e­

illeszkedésével szemben az északiak a frankokkal ellenséges viszonyban álltak, íg y került Pribina, a n yitrai szláv fejedelem ellentétbe a m orvákkal. Pribina ugyanis erős frank kapcsolatokat ta rto tt fenn s ezért a 830-as évek folyam án a morvák N yitrából elűzték. A fejedelem dél felé m enekült és o tt előbb hűbér­

ként, m ajd tulajdonként kapta m eg a Zala folyó körüli területeket. íg y v ált 847-ben Pribina e vidék urává és kezdte m eg a Zala folyó mocsarának szigetein a terület központjának, Zalavárnak kifejlesztését. Az egyházi szervezés a területileg illetékes salzburgi érsekkel, Liuprammal egyetértésben történt, aki 850-ben felszenteli Pribina várában a Szűz Mária tem plom ot. Sőt, az érsek

„Pribina kérésére Salzburgból kőm űves, festő, kovács és ácsm estereket kül­

d ött, akik Pribina városában tiszteletre m éltó egyházat ép ítettek , m elyet maga Liupram k észíttetett és o tt egyházi szertartást fo ly ta to tt. Ebben a tem plom ­ id

bán Adorján vértanú van eltem etve” . Zalavárnak m ég egy tem plom áról tudunk, a K eresztelő Szt. Jánosnak szentelt egyházról. A fővároson kívül több tem plom ot szenteltek fel pl. P écsett is. Az egész területen teh át nagy­

szabású építkezések folytak . A császár által hűséges fejedelem nek n ev ezett Pribina a K arlm an féle lázadás idején, mikor Zala várat is felégetik, a morvák­

nak áldozatul esik (860 — 861). U tód a fia, K ocel lesz, aki 865 után elfordul a frankoktól és megkísérli a térítő Cirill és Metód, valam int a pápa segítségével a salzburgi érsek joghatóságát lerázni. 874-ben azonban már ism ét visszaáll a régi rend, Pribina területe frank korm ányzás ala tt áll és a salzburgi érsek újból tem plom ot szentel. A IX . század közepén kialakult Pribina féle fejede­

lem ség fenti történ etét elsősorban az egykorú, 8 7 1 —872-ben szerkesztett salzburgi forrásból ismerjük, m ely a bajorok és karantánok m egtéréséről szól (Conversio Bagoariorum et Carantanorum). Egyéb források és főként a töb b ­ szöri zalavári és fenéki ásatások az így nyert képet megerősítik. Sikerült m egtalálni a m ai dom bvonulaton levő Zala vár községtől nyugatra eső vizenyős területen Pribina m ocsárvárát. A tem ető feltárt sírjai világosan bizonyítják azt, hogy a lakosság szláv volt. E legm élyebb rétegben előkerült nagykoporsós sírok a szláv előkelők tem etkezéséről adnak hírt, m ely megfelel az egykorú szláv központok tem etkezési módjainak.

Az 1946—47. évi ásatások során nem messze Pribina várától, a R écéskút n evű határrészben egy háromhajós, három félkörívű apszisszal rendelkező, kívül egyenesen záródó bazilikát tártak fel. Falai kisméretű, vék on y term és­

kőből épültek. A b eép ített római kövek talán Fenékpusztáról származnak.

A kétségtelenül IX . századi tem plom alaprajza és felépítése e keleti eredetű megoldásnak É szakitáliában, az Adria partvidékén kialakult változataival áll közvetlen kapcsolatban. Az ugyancsak Zalaváron talált szalagfonatos

8. Szalagfonatos díszű szemöldökkő Zalavárról, IX . sz.

15

farag vány töredékek szintén északitáliai eredetűek. N y ilván való tehát, hogy a tem plom ot Pribina az északitáliai gyakorlattal ismerős, odavaló m esterekkel ép íttette. A kutatás kísérletet te tt a m egtalált tem plom azonosítására. E ddig két vélem ény ism eretes. A korábbi szerint a récéskúti bazilika a S zt. Adorján templom . E tekintetben azonban nagy nehézség, hogy a Conversio szerint az Adorján vértanúnak szentelt egyh ázat a salzburgi érsek saját m ester­

embereivel em eltette, a tem plom viszon t h atározottan istriai, északitáliai kapcsolatokról tanúskodik. Az újabb vélem ény liturgikus, m űvészettársadalm i és forráskritikai érvekre tám aszkodva a zalavári feltárt tem plom rom ot a K eresztelő Szt. János tem plom m al azonosítja. K étségtelen , hogy a récéskúti épület plébániatem plom volt. A délnyugati előcsarnokhoz tartozó keresztelő­

kápolna ezt világosan bizonyítja. E nnek toronnyá való átalakítása éppen azért k övetk ezett be, mert a Pribina várában felszentelt Mária tem plom kapta meg a plébániai jogokat. A v ita még nem záródott le, de az utóbbi m eghatáro­

zás az előbbinél m egalapozottabbnak látszik.

Zalavár a magyar honfoglalás előtti utolsó b alatonvidéki központ, ahol bár szerényebb keretek között, a m agyar honfoglalás után is tovább foly t az élet, m ely a X I. században lassan belesim ult a fokozatosan kialakuló magyar történeti fejlődésbe.

*

A B alaton környékének honfoglalás elő tti történetéből kitűnik, hogy 'az újabb kőkortól kezdve a terület települése, ha nem is egyenletesen, de fokoza­

tosan sűrűsödik. A római uralom idején a tó partjának lakottsága már igen jelentős. Érdekes, hogy egyes különösen alkalm as h elyek et a legkülönbözőbb időben is előszeretettel keresik fel (Ságvár, K eszthely). Ez utóbbi nagy szerepet játszott a későrómai időktől kezdve az egész népvándorláskoron keresztül, m ialatt a Balaton környékének római telepei lassanként m egritkultak. A

V I I I — IX . században a súlyp on t Zalavárra to ló d ott át, de ú gy lá t­

szik, hogy a tó vidéke időközben úgyszólván elnéptelenedett. A X . században lényegesebb változás e téren nem látszik valószínűnek.

A zalavári tem ető tanúsága szerint o tt a szláv élet a IX . századhoz viszon yítva szegényesebb m érték­

ben tovább fo ly ta tó d o tt ugyan, de a m agyarság szám ára akkor m ég előnytelen balatoni terep n a g y ­ részt üresen m aradhatott. A feje­

delmi törzs szállásai Veszprémben és Som ogybán a tótó l messzebbre estek. Az északi part hegyes és a déli part vizenyős területei a nagy állatten yésztő, téli nyári szállást váltó m agyarokat nem v on zo ttá k . A tapolcai m edence környékén n éh ány helynév m égis arra. vall, hogy o tt a magyarok talán már 9. Vízköpő Zalavárról

16

a X . században m egszállhattak. Lád (Badacsonylábdi) és K á l (M indszentkál stb .) helynevek a Vérbulcsu, m ásként Lád nem zetséget idézik. U g y a n itt fordul elő a K eszi törzsnév is (Gyulakeszi), m elynek h elynévként való használata a X I. század közepe után m ár kim egy a szokásból. (A m ásik K eszi h elyn év (Papkeszi) inkább Veszprém, m int a B alaton környékének településével kap­

csolatos). A nagyobb arányú benépesedés azonban a m egtelepült életm ód foko­

zatos kialakulása fo ly tá n csak a X I. században in d u lhatott meg, m égpedig igen jellem zően a központi hatalom kezdem ényezéseiben. A B alaton vidéke ugyanis a királyi alapítású bencés monostorok révén kerül be ism ét az élet vérkeringésébe. 1019-ben Szt. Istv á n felszenteli a Pribina várában általa ala­

p íto tt bencés apátságot Adorján vértanú nevére, kinek ereklyéje és tisztelete, ú gylátszik, az ottan i szláv lakosság körében fennm aradt. Az előzm ények ism e­

retében szinte term észetesnek tarthatjuk, hogy az új bencés apátság éppen o tt létesült, ahol az élet folytonossága kétségtelenül m egvolt.

Míg a zalavári bencés m onostor B alaton m elléki birtokairól sem m it nem tüdunk, az 1055-ben I. András királytól alap ított tih an yi apátság nemcsak a félszigetet, hanem k iterjedt birtokokat is k apott m indkét parton, m elyeket a X I I I . században már részletesen ismerünk. E birtokok elsősorban T ihan y környékét foglalták m agukban (Aszófő, ö rvén y es, U dvari, Dörgicse, R évfülöp, 2

I-

V ászoly, K apolcs, Szőllős, Füred, Arács, K ál), m ásrészt a szemben levő part tekintélyes részét K iliti és Boglár között. Az ap átságot szolgáló népek azonban a B alaton környékén jóval tú l is találhatók, főként Som ogy és Veszprém m egyékben. Az alapítólevél végén a király felsorolja az apátsághoz rendelt földm űveseket, szőlőm űveseket, halászokat, lovászokat, gulyásokat, juhászo­

kat, kanászokat, m éhészeket, eg y ü ttv év e 125 családot (mansio). Velük szem ­ ben az iparosok csak 15 m ansióval szerepelnek (szakács, varga, kovács, ötvös, kádár, molnár, esztergályos, tím ár). A m int látjuk az apátság szolganépeinek túlnyom ó része földm űveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. D e aránylag jelentős a kézm űvesség is, főként a foglalkozások változatossága szem pontjá­

ból. Mindez a m egtelepedett életform ára és a földesúri központ, ez esetben a kolostor kiem elkedő szerepére vall. A bencés kolostor nem csak gazdasági,

társadalm i, hanem egyszersm ind m ű ve­

lődési szem pontból is kikristályodási ten ­ gely. A m áig m egm aradt és 1953-ban ere­

detiségében h elyreállított altem plom vala­

m int a vele egyidős, az Óvár meredek olda­

lában orosz baziliták szám ára a la p íto tt barlangkolostor a X I. században kezdődő románkori m agyar m űvészet helyi jelentő­

ségen m essze túlm u tató alkotásai.

A század végén , 1091-b en alapítjaSzt.

László a som ogyvári Szt. E gyed bencés ap átságot, ah ová francia szerzeteseket tele­

p ít és a kolostort a St. Gilles-i apátság alá rendeli. A három hajós, három félkörívű apszisszal és a n y u g ati előcsarnok elő tt hom lokzati toronypárral ellá to tt tem plom k iásott alaprajza a X I I —X I I I . században kifejlődött nem zetségi m onostoraink elő­

képe.

A Balaton vidéke m ég más egyházak n épeivel is gyarapszik. A Szt. Istv á n által alap ított Veszprém völgyi görög apácák bir­

tokai a tópartig nyúlnak le (Vörösberény, Márna, K enese, Lovas). N eveik K álm án királynak 1109-ben k elt és az alapítólevelet m egújító okiratából ism eretesek. Az u gyan ­ csak Ist vánkirály tói léte sített pannonhalm i apátság balatoni földjei nagyrészben a so­

m ogyi oldalon (Kajár, K öröshegy, Zamárdi, Endréd, Rád, Tárd stb.), kisebb részben a S zen tgyörgyhegy m entén (H egym agas, K isapáti) találhatók. A veszprém i püspök és káptalan felteh etően már a X I. század ­ ban rendelkezett birtokokkal végig az északi parton, főként a Csajág és Veszprém k özötti területen. A felsorolt falvak tek in ­ télyes része X I. századi hiteles oklevelek­

ben szerepel. Külön megem lítendő a Torna j i

jl

1 - n )

12. A somogyvári bazilika alaprajza

13. A tihanyi apátság alapítólevele, 1055

t*«.fkik'WM'í4-<nuTimif ->!

‘^*r* •f*""0*'1 4nmF|«b M^un <■ "

. * r*k utfnU f W u frp c { w a i u á l H *■*

i n t e r nprác A J u> tf» * <mfU monX i látnr r*k' ik*mA Jtftrn p r w n T ^ J '™ 1^ * ^ 'vm fh J .fy -

.AmmUfyJi Uro»V™ Í^A-t.xW.

n» <rj-rv <ir> “ Jtan ipiiíWAwíM' ---Ak jfatfj «

*|ni. 1

•C<r .-wrlatk..

:v- -yeüguy

. W'JTví^frwo |*Pn«jwfMN»r '

} ^ . » « 1 jJV áütt, ii « U t fi* fU* *fc f - r jju ® j ^ W U ^ o P ^ r n / »a,i r n U . litfrom * ■ ir '- .4 r t !

' f £ U » i t r ó n r a * * * »$&* W ^ f T " u * » k f u £ iqxM finrr- f.TrdH **•*•» l **>•'■***&

r.-Kfoá p *-#n írrMfn* apofn. (yflVwnu ld 4 * f l r a j n U m m l M b l * r m ™

Jw tffaifttv. p * •>•*«*•* jr ty .búk*.iyjTymmiS pooiIramait*

(m m c r ^ i 'i l ^ n m l m n j tim nAjm m 'w m áitrm ai rrp<fam ufr.i, uvfc*. A ^ ^ jtjw K a * l f « A **

.rft ■■*■ Y ~ ‘“ *hT ' — f-»—■ ■-'vT -" T t-- r 1^ —''p-^--■ rniV~l f c y p r r ' 'Vt- ' 1 ■<—^ i —*1” 11’

• r a l í w u i ■ "Uii» ijhjnjí.i'uK -m'^íHr j«fiB XK a itx n u rih r-A < J s u m f .* I"****■ tqmuf■.*.*■• ptfc w rf * | Ayíro».w wUwlri in |WU<nf<«?u;-> S M o u ^ r u p i ii-w «pw n» n-flM frf u-i*r» u-i»|ifc* ’^ r" 1(

$ fp p A * d m + n \f II K t^ihT I A « u » M » r I 'i r i b 'i jmc4) «t jm j . 6 m * d C n * -> rr • É i i á j k 'J i f f f jJ ^ .- ^ - n w AfV) { M g t l u b - l l í'rrw rW *J>m r«rufH » /W « " ( W m a ’ r"?-*

—i^ -yn J

i 1 .Vm-A. L ir~‘IT~< .CimWigWO

|8li*f» i« i r>^H*3rWföE*nmM*á*« I

■ w 'tr m r " *~irr*— ‘iiiliif * • n d f r m i t r i r : c.

nem zetségnévnek három, egym áshoz közeli előfordulása (Lesence-, Badacsony - és Cserszegtomaj), m ely korai besenyő településekre vall éppen a tapolcai és keszthelyi vidéken, ahol — m int láttu k — a magyar foglalás u tán i leg­

idősebb települések fekszenek. Falusi tem plom első okleveles em lítése szin ­ tén a B alaton m entéről való. A tih an yi alapítólevélben találjuk a v aló ­ színűleg fából épült Szt. K elem en egyházat, m ely Lellén állt.

A fentiek alapján m eglehetősen egységesen rajzolódik elénk a B alaton vidékének X I. századi képe. A tó előző századokban nagyrészt elnéptelenedett partjai befogadják az új települőket, a királyi alapítású bencés monostorok lakóit, ezek, valam int a veszprémi püspök és káptalan szolgáló népeit. A terü le­

te t teh át a király az egyház által kezdi benépesíteni. A lakosság elsősorban földm űveléssel, állattenyésztéssel, h alászattal foglalkozik,’ de a kézm űvesség sem hiányzik. Megindul a kőépítkezés. A nagyobb m űvészi igén yű tem plom ok m ellett (Tihany, Zala vár, Som ogyvár) m ár falusi egyházról is tudunk (L elle).

A m aradványokból arra k övetkeztethetünk, hogy az itte n i m onostorok a királyi építkezésekkel függhettek össze. A tih a n y i altem plom erőteljes, de egyszersm ind vidékies megjelenése már belföldi m esterek alkalm aztatását teszi valószínűvé. A félsziget m onostorának jelentőségére m utat, hogy az alapító király I. András és fia, D á v id herceg is oda tem etkeztek.

Az egyházi birtok vázolt vezető szerepe lényegében a X I . század u tán is megm aradt. Mégis, a X II. század az előzőhöz képest bizonyos v á lto zást m utat. Megjelenik ugyanis a nem zetségi birtok és a források előrehaladottabb, változatosabb gazdasági viszonyokról adnak hírt. Érdekes, h ogy e tekin tetben éppen eg y nem zetségi m onostor alapítására vonatkozó, m eglepően bőséges tu d ósítás áll rendelkezésünkre. A m onostor a bencések szám ára Almádon, a mai M onostorapáti község fö lö tt kb. 2 km-re épült, az A tyu sz nem zetség Bánd nevű tagja kezdem ényezésére, m ég valószínűleg K álm án király ural­

kodása végén. Az építés befejezése és a felszentelés 1121-ben történt, mikor Bánd fia A tyusz a kolostort apja akaratának m egfelelően bőkezű adom ányok­

kal lá tta el. Még k ét adom ányozás történik a n em zetség részéről. 1164-ben Bánd másik fiának, Miskének fia István , 1221-ben p ed ig Sol (Saul) comes készíti el végrendeletét. Ezekben többek közt az alm ádi m onostorról is gyakran esik szó. Az em lített három oklevélből m egtudjuk, h ogy az A tyusz nem zetség birtokainak túlnyom ó része a B alaton északi partjának n yugati felére esik.

A központ valahol A lm ád táján leh etett (Almád, Szigliget, H aláp, K ál, K eszi, Díszei, Csobánc hegy), de B adacsony és T ihan y k özött is szám os faluról hallunk (Szepezd, Fülöp, K ővágóörs, P écsely, T agyon, K övesd, Zánka, Udvari, Szöllős, V ászoly, Paloznak). N agyvázson y közelében találjuk Verestó nevű falujukat, K eszth elytől északra E gregyet és V állust, a som ogyi part dél­

nyugati szögleténél pedig B erényt, G yörököt és Boronkát. Feltűnő, hogy a birtokok egy része szerepel a tih an yi apátság 1211-i összeírásában, ezek azonban Fülöp k ivételével az 1221-i végrendeletből hiányzanak. T ek intetb e kell venni, hogy az akkori időkben a falvak határai gyakran több birtokos k özött oszlottak meg, mégis feltehető, hogy az A tyusz nem zetség egyes falvai már a X III . szá­

zad elején a tih a n y i apátság birtokába m entek át. A három, szóban forgó oklevélből világosan kitűnik, hogy a B alaton északi partjának tekin télyes része Egregy, Vállus, Alm ád, Verestó és Paloznak által határolt területen már a X II. században kim utathatóan nem zetségi birtok volt, m ely az egyházi javakkal eg y ü tt szin te ezt az egész p artvidéket k itöltötte. M egállapítható az is, h ogy a n em zetség adom ányai révén hogyan válik e n agy kiterjedésű terület

14. A tihanyi altemplom

jelentős hányada részben az alm ádi, családi monostor, részben a veszprémi káptalan tulajdonává.

H a a tih an yi alapító levelet összevetjük az A tyusz nem zetség ad om án y­

leveleivel, kiderül, hogy a X II. században a földm űvelés jóval előrehaladot­

tabb. A szántóföldek m ellett n agy szerepet kap szinte m inden felsorolt köz­

ségben a szőlőm űvelés. Megjelennek a halastavak, a malmok. A szolgálónépek között aránylag n agy szám ú kézm űvest és különleges szolgálattal m egbízott rétegeket találunk (szűcs, pék, szakács, oltárvivő, harangozó). H allunk a halászatról, méhészetről, állattenyésztésről is. A szigligeti köves vidéken négy m ansio azzal foglalkozik, hogy az alm ádi m onostor szükségére k övet term el és m eszet éget. Ez az 1121-ből való adat a legkorábbi, m ely az építkezések kivitelezésével kapcsolatos szolgálatra utal. H a tek in tetb e vesszük, hogy a tih an yi apátság jószágainak 1211-i összeírásában m ár m ilyen n agy számban fordulnak elő föld- és szőlőm űvesek, valam in t kézm űvesek (kovács, harangozó, szűcs, ötvös), akkor világossá válik, hogy a X II. század folyam án e vonatko­

zásban igen erőteljes a fejlődés.

A népesség erős em elkedése, az intenzívebb földm űvelés, a term ények feldolgozása, a szőlészet előtérbe jutása és a m esterségek szám ban és változa­

tosságban való tetem es növekedése m egterem tették a gazdasági és társadalm i alapot a szélesebb kulturális fejlődés számára. íg y term észetes, ha az ép ítk e­

zésekről is mind több ad attal rendelkezünk. 1102-ben II. Paschalis pápa m eg­

erősíti a pannonhalm i apátság birtokait. Az oklevélben, valam int az e század folyam án többször k iad ott későbbi pápai oklevelekben (1175, 1187) olvas­

hatunk a M ártonnak szentelt kőröshegyi, a M egváltónak szentelt tardi és a Szűz Máriának szentelt tepeji egyházakról, m elyek valószínűleg m ég faépüle­

tek lehettek. Az A tyusz által em elt alm ádi kolostortem plom sajnos, elpusz­

tu lt. A som ogyvári bencés m onostor példájára kőből készült és talán már a som ogyvári királyi alapítású tem plom rendszerét is á tv ette. M inthogy tu d ­ juk, hogy a X II. század m ásodik felétől a nem zetségi m onostorok lényegükben

15. Az aszófői templom alaprajza

22

16. A révfülöpi templom alaprajza

17. A csobánci templom alaprajza

egységes alaprajz szerint épültek (három­

hajós, kettős hom lokzati tornyos, három szentélyes bazilika), és ez a szerkezet m ár a királyi alapítású X I. századi monostoroknál (Som ogyvár, G aram szentbenedek) is jelent­

kezik, nem túlságosan merész a feltevés, hogy első, közelebb ism ert nem zetségi m onos­

torunk, az A tyusz által em elt alm ádi m onos­

tor is ilyen rendszerű leh etett. A tem plom 1121-ben felsorolt gazdag felszerelése (ara­

nyos egyházi ruhák, kelyhek, keresztek, töm - jénezők, stb.) felülm úlja az 1055-i tih anyi jegyzéket és viszonylagosan párhuzamba á llít­

ható a pannonhalm i apátság 1093-ból ism ert kincseivel. U gyancsak 1121-ben hallunk a verestói K ozm a és D am ján templom ról, 1184—88-ben pedig a Somogy vári Szt. Apolli- naris egyházról. A X I I —X I II . század for­

dulója idejéből azonban m ár nem csak írásos, hanem valóságos bizonyítékaink is bőven vannak. Az egész vidék, elsősorban az északi part kisebb nagyobb falusi kőtem plom okkal népesült be. Ezek általában egyhajós, külön torony nélküli, egyenesen záródó szentélyű, term éskőből em elt, egyszerű kivitelű épületek.

Nagyobb részük ma már rom (Márna : Szt.

László tem plom , K áptalantóti: Szt. Márton tem plom , Csepely, K isdörgicse, A páti, Üjlak, K övesd: Szt. Miklós egyháza, Örvényes, Sóstókál, R évfülöp, Csobánc félköri vés szentéllyel stb.) Valószínűleg ezekhez hasonló leh etett az 1247-ben em lített és rom án részleteket ma is őrző zalaszántói K ozm a és D am ján tem plom is. Finom abb k ivitelével és részleteivel kiem elkedik a révfülöpi és az Aszófő m elletti kövesdi rom. A szentélyek általában dongával vag y később kereszt­

b oltozattal fedettek. A tem plom n yugati végén ívekkel a hajóba nyíló, kegy­

úri kőkarzatos és a felett tornyos megoldásra is találunk szép példákat (Alsóörs, Alsódörgicse, Szentbalázs, T öttöskál). Igen érdekes a felsődörgicsei P éter apostolnak szen telt rom tem plom , m elynek egyenes záródású szen tély ét a hajótól dongaboltozatos álkereszthajó választja el. A hom lokzati tornyos épületek legbájosabbika az egregyi tem plom . Kősisakos tornya szerkezetben a szigligeti M indszentek tem plom ának a vasi romján ism étlődik meg, a m értani díszítésű ikerablak osztó oszlopai pedig a zánkai osztó oszlopokkal rokonok.

Sajnos, nem tudjuk, hogy Zánkán hom lokzati torony, va gy kegyúri karzattal kapcsolatos, hajóba beugró torony volt-e, de a rendkívül gazdagon d íszített oszlopocskák kétségtelenül toronyhoz tartoztak. A felsorolt tem plom ok álta­

lában a X II. század végén, a X I I I . század első felében keletkezhettek. U gyan ­ ekkor ép ü lh etett a kegyúri karzatos három hajós, félköríves főszentélyű ecséri tem plom is, m ely a fejlettebb megoldás kedvesen vidékies példája. M inthogy tudom ásunk szerint Ecsér a kapornaki bencés apátság birtoka, a tem plom kegyúri karzata az ap át szám ára épülhetett.

A X I II. század elején alap ította a R á tó t nem zetség felsőörsi ága a felső­

örsi prépostsági tem plom ot, m elynek háromhajós, a középhajóba beugró 23

tornyos, félkörives szentélyű bazilikája szerkezetileg az ecséri tem plom m intája lehetett. A gondosan falazott, kom oly megjelenésű, gazdagon d íszített épület nem csak helyi, hanem országos viszonylatban is egyike a legértékesebb érett románkori alkotásoknak. A Mária Magdolnáról eln evezett prépostsági tem plom leányegyházaként készült ugyancsak a kegyúri nem zetség részére az alsóörsi Mária egyház. A mai reform átus tem plom nyugati, elfalazott karzati része m ég az eredeti, X III. századi épületből származik. X I I I — X V . századi adatainkból kitűnik, hogy Alsó- és Felsőörs környékén jelentős kőtermelés folyt. N em hiába hívják az egykorú források Felsőörsöt K ővágóörsnek is. íg y teh át a már em lí­

te tt szigligeti példa után a k ét Örs vidéke már a második olyan kőbányászattal foglalkozó központ, m elynek bizonyára jelentős része leh etett az északi partvidék hatalm asan fellendülő X I I —X III . századi kőépítészete kialakításá­

ban. E nnek bizonyítéka, hogy a jellegzetes lilás-vörös örsi k övet Felsőörsön kívül m ég nem egy középkori épületben m egtalálhatjuk (Tihany altem plom , R évfülöp, Felsődörögd rom tem plom , a kövesdi rom 1957-ben feltárt ép oltárköve stb.).

Az 1241—42-ben dúló tatárjárás a B alaton m entén nem igen okozhatott lényegesebb kárt. A m ég ma is ism ert X II I . századi épületek viszonylag nagy szám a és állapota nem tanúskodik észrevehető X III . századi pusztulásról.

Ú g y látszik, hogy az építkezések túlnyom órészt a század első felében zajlottak le. Csupán a révfülöpi, tihanyújlaki és talán a kövesdi m eg badacsonyi tem plo­

mokról feltételezhető, hogy a század m ásodik felének alkotásai. E legutóbbi kapujából származnak a badacsonyi Szegedy Róza-ház közelében a kőkerítésbe befalazott kapubéllet töredékei, m elyek hihetőleg az 1344-ben Tomajban em lített Szt. István első vértanú tiszteletére em elt tem plom tartozékai.

A som ogyi parton sajnos, csak két biztosan X I I I . századi falusi tem plom m aradt m eg napjainkig. M indkettő egyhajós, félköríves szentélyű épület.

Az egyik a rádpusztai téglából em elt tem plom romja, a m ásik Teleki 1271-ben em lített, András apostol tiszteletére szentelt ép kis tem plom a. D iadalívének

faloszlopfőit csakúgy szörnyalakok díszítik, m int a túlsó parton a litéri hajdani Szt. K ereszt, ma református tem plom déli oldalán m egm aradt osz­

lopfőket.

Feltűnő, hogy a balatonvidéki X III . századi románkori falusi tem plom ok között m ilyen kevés félköríves szentélym egoldást találunk. Az im ént ism er­

te te tt két som ogyi példán kívül az északi parton csak a zalavári középkori vár területén nem rég feltárt X I. századi kápolna, a csobánci rom templom és a gótika korában á té p ített szentkirályszabadjai tem plom tartozik e csoport­

hoz. E jelenség alighanem azzal m agyarázható, hogy a négyszögű tér lefedése donga- vagy keresztboltozattal egyszerűbb technikai eljárást igényelt. A magasabb m űvészi igényű háromhajós tem plom ok (Felsőörs, Ecsér) félköríves főszentélyei a fenti m egfigyelés m ellett szólnak. Érdekes, hogy a hazánk egyéb területén oly sűrűn előforduló kerek tem plom ok a B alaton környékén sem helynévben (K erekegyház), sem épületben nem ism eretesek. Az egyetlen, ma te je s e n eltű n t példa a G yulakeszi és Gulács k özött Rómer Flóris által még m egfigyelt Szt. Ferenc késése nevű köríves szentélyű kis kerek tem plom .

Az egészen, részben, vagy romosán m egm aradt románkori falusi egyházak tekintélyes szám a önm agában is tanúskodik a X I I —X III . században fellépő, kiterjedt építési tevékenységről. Egykorú írott adataink bizonyítják, hogy az építészetnek ez a lendületes kibontakozása a ma láth ató m értéknél jelen- 24

19. Az egregyi templom