Az életszínvonal-számítás egyes statisztikai kérdései

(1)

SZEMLE

927

A malomipar műszaki rekonstrukciójá- nak, a felújításoknak és a beruházásoknak hatékonysága tehát nagymértékben fokoz- ható a termelés további koncentrálásával.

A malomipar történetének és 1958. évi helyzetének elemzése azt mutatja, hogy a malomipar műszaki fejlődésével, vala—

mint a közlekedés tökéletesedésével együttjáró termeléskoncentrálódási folya- mat befejeződéséhez közeledik. Megálla- pítható, hogy a nagymalmok fejlettebb műszaki színvonala, gazdaságosabb ter—

melése következtében kezdetben (1850——

1900) gyors, később (1920—1948) —- az ál- lam beavatkozása folytán -— lassúbb volt a koncentrálódás. Az államosítás a mester- ségesen fenntartott állapot gyors megvál—

tozását, a malomipar átszervezését hozta magával. 1949-től 1954—ig nagyarányú kon—

Az életszínvonal-számítás

DR. A.

A Berlin—Karlshorsti Közgazdasági Fő—

iskolán 1960 őszén az iskola tízéves fenn- állása alkalmából nemzetközi konferenciát tartottak a távlati tervezés problémáiról.

Az 1980-ig szóló általános perspektivikus tervek kidolgozása valamennyi szocialista országban egyformán aktuális feladat, s így a távlati tervezés elméleti kérdései- nek megtárgyalása és a problémának megoldása közvetlen gyakorlati szükség—

szerűséggé vált.

A konferencia egyik szemináriuma az életszínvonal távlati tervezésének és statisztikai mérésének kérdéseivel foglalko- zott. Az alábbiakban ennek a szekciónak elsősorban statisztikai vonatkozású kérdé—

seiről kívánok beszámolni.

E szemináriumon 62 elméleti és gyakor—

lati szakember vett részt, köztük 14 kül—

földi vendég (Bulgáriából, Csehszlovákiá—

ból, ról).

A Berlin—Karlshorsti Közgazdasági Fő- iskola Statisztikai Intézete által kidolgo—

' A szerző — a Berlin Karlshorsti Közgazda- sági Főiskola Statisztikai Intézetének igazga- tója — a cikket a Statisztikai szemle számára irta. Tekintettel arra, hogy a cikkben ismer—

tetett konferenciáról Jávorka Edit—Schmidt Adám tollából ,,Az életszinvonal távlati terve—

zésének egyes kérdései" címmel (Közgazda- sági Szemle. 1961. évi 1. sz. 99—106. old.) beszá—

moló jelent meg, dr. A. Donda cikkét rövidítve közöljük.

Lengyelországból és Magyarország-.

centrációt, 1954—től pedig —- feltehetően a szervezeti változás következtében —-- a ma—

lomipar stabilizációját figyelhettük meg.

Az 1958. évi helyzet elemzése azonban még mindig a malomipar túlméretezett'ségét és nagyfokú differenciáltságát mutatta vala—

mennyi megyében. Bár a koncentráció mértékének megállapításához részletesebb elemzés szükséges, az elvégzett számítások is azt mutatják, hogy a malomiparban to—

vábbi koncentrációra lenne szükség, s a kb. 350—400 malom leállításával elérhető megtakarítás összege meghaladja a fuvar—

költség növekedését. A malomipar további koncentrációját a malmok korszerűsítésé—

nek, technikai rekonstrukciójának és a malomipari termelés egészségesebbé téte—

lének meggyorsítása, valamint —— a mező- gazdaság nagyüzemi termelésre történt át—

térésével —-—- a nyersanyagtermelés és a pa—

raszti fogyasztás koncentrálódása is indo-—

kolja.

egyes statisztikai kérdései*

DONDA

zott tézisek és a bevezető referátum alap- ján összesen 18 nagyobb hozzászólás hang—

zott el, köztük 9 külföldi résztvevőtől.

A vita azt mutatta, hogy a résztvevő or—

szágok a fő kérdésekben egységes állás- pontot képviselnek. így például egyönte—

tűen hangsúlyozták, hogy az életszínvonal alakulására vonatkozó távlati terv közép—

pontjában a lakosság anyagi javakkal és szolgáltatásokkal való ellátásának kell áll—- nia. Ez utóbbi megtervezésének olyan tu—

dományosan megalapozott fogyasztási kon- cepción kell alapulnia, amely a szükségle—

tek, illetve a lakosság kereslete törvény—

szerű változásainak ismeretére támaszko- dik. Ilyen fogyasztási koncepció kidolgo—

zása bonyolult és felelősségteljes feladat.

Éppen ezért a munkába a népgazdasági tervezőkön és statisztikusokon kívül a leg—

különbözőbb szakágazatok képviselőit, köztük táplálkozásfiziológusokat, orvoso—

kat, városépitőket, építészeket stb. is be kell vonni. A távoli jövőre (1980-ig terjedő időszakra) szóló fogyasztási elképzelés ki—

dolgozása azért olyan bonyolult, mert a hosszú évek alatt a termelés gyors fejlő- dése és ezzel együttjáró társadalmi válto- zások következtében a lakosság igényei is messzemenően megváltoznak. A szűk-—

ségletek Várható változásai több tekintetben sokkal mélyrehatóbbak lesznek, mint azok, amelyek az utolsó 50 évben követ—

(2)

928

keztek be, annak ellenére, hogy a szocialista átalakulás következtében ebben az időszakban éppen a munkásosztály igényei változtak meg a legnagyobb mértékben.

A szocialista termelési viszonyok azonban a termelőerők és a termelés oly mértékű fejlődését fogják lehetővé tenni, hogy az elkövetkező 20 évben a társadalmi össz, termék a négyszeresére vagy még jobban megnő. Ezért az életszínvonal távlati ter- vezésének jelenlegi fő problémája az, hogyan lehet megbecsülni a termelés növeke- déSe és a társadalmi viszonyokban bekö—

vetkező változások eredményeként meny—

nyiségileg és minőségileg is megváltozó szükségleteket és kielégítésük lehetőségeit.

E kérdések megoldása sok és terjedelmes elméleti és gyakorlati vizsgálatot követel meg. Az általános távlati terv kidolgozá- sához szükséges fogyasztási koncepció megalkotásánál — az optimumből kiin- duló tudományos táplálkozási és ellátási normákon kivül -— nagy szerepet játszik a fogyasztási viszonyoknak és fejlődésük- nek statisztikai vizsgálata. A vizsgálat elő- terében azoknak a törvényszerűségeknek a felfedése áll, amelyek a fogyasztás vál- tozásaira hatnak. Ebben az összefüggés- ben az a kérdés a döntő, hogy a jövede——

lem —- és ezzel az általános fogyasztási lehetőség —— növekedésével miként válto—

zik egyes áruk, illetőleg árucsoportok fo—

gyasztása. A feladat ilyen megfogalmazá- sából egy sor követelmény adódik a sta—

tisztika számára. A távlati szükségletek kutatása érdekében különösen a felső jö- vedelemkategóriák fogyasztási viszonyait kell tanulmányozni. Ugyanígy szükség van a fogyasztási viszonyok terén jelentkező eltéréseik viszonylag szűk jövedelem—kate—

góriák szerinti ábrázolására; ezzel lehető—

ség nyílik a fogyasztás fejlődésében meg—

nyilvánuló törvényszerűségek feltárására.

Ugyanezen okból a jelenlegi háztartássta-

tisztikát is felül kell vizsgálni, hogy megfelel-e ezeknek a követelniényeknek. A Német Demokratikus Köztársaságban eze—

ket a szempontokat még nem veszik kel—

lően figyelembe. A háztartásstatisztikában ez idő szerint elsősorban a közepes jöve—

delinű háztartások csoportjait vizsgálják.

Ez abban jut kifejezésre, hogy a közepes jövedelem—kategóriákba tartozó háztartá- sok sokkal jobban vannak a mintában képviselve, mint a magasabb jövedelműek, és hogy az osztályköz a felső jövedelem- kategóriákban sokkal nagyobb, mint az alsókban és a középsőkben. Általában meg kell jegyezni, hogy az osztályközök túl nagyok ahhoz, hogy a jövedelem nagy—

sága és a fogyasztás alakulása közötti összefüggést pontosan elemezni lehessen.

SZM

Igy például *a 2 felnőttből és 2 gyermek—

ből, valamint a 2 !elnöttből és egy gyer—

mekből álló háztartásoknál az osztályköz (a havi jövedelemre vonatkoztatva) egy—- aránt 200 márka. A közepes csoportokra való koncentráció azért szükséges, mert a munkás— és alkalmazotti háztartások több—

sége túlnyomórészt ebbe a középső jöve- delmű kategóriába esik. A kistermetu—

vtisstikának a közepes jövedelmű háztartá—

sok vizsgálata mellett azonban a jövőben

figyelmét ki kell terjesztenie azokra a fel—-

adatokra is, amelyek az életszínvonal tév- lati tervezéséből adódnak. A mondottak érvényesek a viszonylagos szélesebbkör'ü, ún. reprezentativ család—, háztartás— és jö—

vedelemstatlsztikára is. Ennél az adatfel—

vételnél a távlati tervezés, sziikségleteire

tekintettel szintén a felső jdVedelem-kate—

góriákat kell tanulmányozni. "

A gyakorlatban már jól bevált, hogy a családi jövedelmekre vonatkozó adatfelVé—

teleknél egyes kiválasztott tartós fogyasz—

tási javak állományát is számbaveszik.

(Például a Csehszlovák Szocialista Köz—

társaságban ezt sikerrel oldották meg.) Ilyen vizsgálatok nemcsak a lakosság egyes csoportjai életszinvonalának becslé- séhez szolgáltatnak fontos anyagot, hanem a háztartási jövedelmek csoportosításával összekapcsolva, lehetővé teszik a tájékozó—

dást arra vonatkozólag is, hogyan alakul tendenciájában a kereslet eges nagyér- tékű áruk iránt, ha a jövedelem általáno- san megváltozik. Ezt a vizsgálatot nem lehet kielégítően elvégezni a háztartásna—

tisztika alapján, minthogy a reprezentá- ció mértéke ilyen elemzésekhez túl kicsi, a reprezentatív jövedelemstatisztika vi—

szont a háztartásoknak viszonylag elég nagy körére terjed ki. (A reprezentativ jö—

vedelemstatisztika a Német Demokratikus Köztársaságban például 30 000 háztartásra terjed ki, míg a rendszeres háztartássts—

tisztika csak 5600 háztartást ölel fel.) Eb"

ben az összefüggésben még egy kérdést meg kell említeni. A marxista közgazdá—

szok eddig általában nem vizsgálták eléggé, hogy a keresleti elaszticitás speci—

ális mutatóinak (az elaszticitási együttha—

ttóknak) mennyiben van wakorlati jelen- tőségük a szocialista tervezés szempontjá- ból. A Lengyel Népköztársaság küldöttei arról tájékoztatták a munkacsoportot, hogy e mutatók alkalmazása terén igen jó tapasztalatokra tettek szert. Egyetértettek azonban abban, hogy ezek a keresleti együtthatók csak segédeszközök, tájékozó—

dási pontok lehetnek, és hogy bizonyos gazdaságpolitikai intézkedések bevezetésé—

nél nem szabad kritika nélkül rájuk tá- maszkodni, mert csak egy vagy néhány

(3)

SZM

929

árura vonatkozólag jellemzik a fogyasztás és a jövedelem, illetve az árak összefüg- gését, és szükségszerűen elvonatkoztatnak a valóságban előforduló számtalan ilyen kapcsolattól. Arról van tehát szó, hogy az elaszticitási mutatószámok gyakorlati je—

lentőségének határait a szocialista gazda- ság számára a jövőben világosan meg kell fogalmazni és ki kell fejteni.

Font0s feladata a statisztikának a jöve- delmek egyes elemeinek, különösen a kü—

lönböző társadalmi juttatásoknak (például ingyenesen juttatott iskolakönyvek, üdül- tetés stb.) megfigyelése, mert csak így lehet kimutatni, hogy ezek a jövedelem—ré—

szek miként érintik az egyes családkate—

góriákat, milyen változások következnek be általuk a fogyasztás szerkezetében, azaz ezúton kell ellenőrizni, hogy a kívánt ha—

tás következett-e be. Ezek a vizsgálatok alapot nyújtanak a további intézkedé—

sekre. A naturális jövedelmeket — füg—

getlen—ül attól, hogy a teljesitményeknek megfelelően, vagy a szükségletek szerint kerülnek—e elosztásra —— az összjövedelem megállapításánál azért is figyelembe kell venni, hogy reális nemzetközi összehason—

lításokat végezhessünk. Különösen vonat- kozik ez a kapitalista országokkal történő összehasonlításra. A tőkés országokban ugyanis sok olyan szolgáltatásért fizetni kell, amelyek a szocialista országokban in—

gyenesek, azaz a szükségletnek megfele—

lően kerülnek elosztásra.

A továbbiakban különösen az alsó jö- vedelem—kategóriákat kell erősen emelni, anélkül természetesen, hogy megsértenénk a teljesítmény és ezzel a munka minősége szerinti elosztás elvét. A jövedelem—kate- góriák közelebbhozásának fő útja ——

amely egyúttal előfeltétele az elosztási elv általános megváltozásának is ——-— a munka jellegének fokozatos megváltozása, a ke- vésbé szakképzett munka felváltása szak—

képzettebb munkával. E folyamatnak köz- vetlen előfeltétele a dolgozók képzettségé—

nek szakadatlan növelése. A statisztiká—

nak ezt a folyamatot is figyelnie és ele- meznie kell, azaz ábrázolnia és vi2sgálnia kell a különböző képzettségű dolgozók életszínvonalát és annak alakulását. Ide tartozik többek között az is, hogy vizsgálni kell a tényleges jövedelmek függését az egyes bérkategóriáktól a népgazdaság kü—

lönböző ágaiban és területein.

A fogyasztás formáinak változása is to—

vábbi feladatokat ró a statisztikára. így például a munkacsoport megállapította: a jövőben tapasztalható lesz egy olyan ten—

dencia, hogy egy sor nagyértékű haszná- lati cikket nem adnak át a társadalom egyes tagjainak személyi tulajdonába, ha—

9 Statisztikai Szemle

nem ezeket meghagyják társadalmi tulaj—

donban és szükség esetén a lakosságnak térítés ellenében (később ingyenesen) idő—

leges használatra átengedik. Ilyen irányú fejlődés természetesen csak fokozatosan és mindenekelőtt a lakossággal teljes egyet- értésben fog bekövetkezni, mert semmi sem áll távolabb a szocializmustól, mint a lakosság fogyasztásának, fogyasztása szer—

kezetének uniformizálása. Ugyanez vonat- kozik a fogyasztás formáira is. Azoknak a használati cikkeknek a száma, amelyek—

nél a fogyasztás formájának ilyen megvál—

tozása szóbajöhet, viszonylag kicsi. Ide so—

rolhatók elsősorban például a személyau—

tók, mosógépek, sportcsónakok, táborozás—

hoz szükséges felszerelések stb. E cikkek- nél is biztosra vehető azonban, hogy a fo- gyasztás mindkét formája egymás mellett fog fennállni. A Német Demokratikus Köz- társaságban ugyanúgy, mint a többi szocialista országban, ebben a tekintetben is vannak már bizonyos kezdeti eredmények.

Lehetőség van például gépkocsik, turista—

felszerelések, porszívók, filmfelvevö és

—vetítőberendezések stb. kölcsönzésére.

Ezek a felszerelések nagy közkedveltség—

nek örvendenek és a lakosság igényeit je—

lenleg nem is lehet teljesen kielégíteni. E fogyasztási forma fejlődésének tervezésé—

hez szükséges azonban, hogy a kezdeti eredményeket gondosan elemezzük. Annak elemzése is szükséges, miként veszik igénybe e kölcsönzési lehetőségeket a kü- lönböző létszámú és jövedelmű családok.

Kétségtelenül hasznos tájékoztatást nyúj—

tana annak megvizsgálása is, hogyan vál- tozik a háztartás szükségleteinek a szer—

kezete azáltal, hogy bizonyos árukat többé nem vesznek meg, hanem csak kikölcsö- nöznek. Természetesen ezeket az elemzé—

seket nem havonta, hanem csak nagyobb időközökben kell erre elkészíteni.

További nagy és fontos feladat, amit a tervezésnek és a statisztikának közösen kell megoldania: megfelelő mutatószám—

rendszer kidolgozása az életszínvonal ter- vezéséhez és statisztikai számbavételéhez.

Ehhez természetesen az életszínvonal fo—

galmából kell kiindulni. A tanácskozáson elhangzottak lényegében azt a felfogást tá—

masztották alá, hogy életszínvonalon a la—

kosság anyagi és kultúrális szükségletei kielégítésének színvonalát, valamint a munka intenzitását és tartalmát, és ezzel a rendelkezésre álló szabadidőt kell ér—

teni.1

Az életszínvonal meghatározásának megfelelően a tervezés és a statisztikai

1 Emeuett abból indultak ki, hogy az élet—

szinvonal az osztálybelyzetnek alárendelt foga—

lom és ezért csak egy bizonyos osztály viszony—

latában szabad használni.

(4)

930

mérés céljára a mutatószámok'két nagy c'soportját különböztették meg, egyrészt azokat a mutatószámokat, amelyek a fo- gyasztási cikkek és szolgáltatások elfo- gyasztását jellemzik, másrészt azokat, amelyek a munka tartamát és intenzitását és ezzel a rendelkezésre álló szabad időt fejezik ki. Az utóbbi mutatószám-csoport viszonylag még kidolgozatlan. Eddig csak néhány, többé-kevésbé elszigetelt mutató—

szám áll rendelkezésre, amelyek a munka nehéZségét és intenzitását, valamint fel- tételeit tükrözik. Tehát egy sor speciális és általános mutatószámra van szükség, ame—

lyek kifejezik [például a gépesítés és az automatizálás hatását és lehetővé teszik a megfelelő nemzetközi összehasonlítások elvégzését. A mutatószámok első csoport—

jából killönösen azokat a mutatószámokat kell tökéletesíteni, amelyek a különféle szolgáltatások igénybevételét tükrözik.

Nagy jelentőségűek közülük azok a muta- tószámok is; amelyek általános formában fejezik ki a fogyasztást. Ezekről a mutató—

számokról különösen dr. Drechsler (Buda- pest) és dr. Walter (Prága) beszélt. Egy—

behangzóan megállapítást nyert,- hogy szükség van olyan mutatószámok számí- tására, amelyek a fogyasztás színvonalát átfogóan jellemzik, amelyek tehát az anyagi javak fogyasztását és a szolgáltatá- sokat teljes értékükön veszik számba. Fi- gyelemre méltó a budapesti kollégáknak az a kezdeményezése, amely szerint meg—

különböztetést érdemes tenni a jövedelem és a fogyasztás mutatószámai között; az eddig reáljövedeleka nevezett mutató—

számot helyesebb az összfogyasztás vagy valami ehhez hasonló elnevezéssel jelölni!

Az átfogó mutatószámok mellett speciális vizsgálatokhoz szükség van egy olyan mutatószámra is, amely csak az anyagi fo—

gyasztást tükrözi, tehát a szolgáltatásokat csak anyagfogyasztásuk mértékéig veszi figyelembe. Eza mutató —— ellentétben az előbbiekben megnevezettel — közvetlen összefüggésben van a nemzeti jövedelem—

nek egyéni fogyasztásra szánt részével. Az elsőnek említett mutatószámnak ezzel szemben nagyobb jelentősége van abból a szempontból, hogy a fogyasztási színvonal

' A magyar statisztikai gyakorlat erre a célra a "fogyasztás mértéke" kifejezést hasz—

nálja. (A szerk. megjegyzése.)

same

fejlődését megbecsülhessük. *,Emellett a két fogyasztási mutatószám mellett a sta—

tisztikának —- valószínűleg nagyobb idő—w

közökben '— olyan mutatószámokat is kell

számítania, amelyek a lakosság és egyes osztályok jövedelmét, valamint egyes—la—

kosságcsoportokét is tükrözik és így 'az el—

osztás oldaláról mutatják meg a fogyas!—

tási lehetőségeket. Itt a szó valódi értelmé—

ben vett reáljövedelem—mutatókról van, szó. Az ,a fontos, hogy ezek a mutatószá—

mok az összes jövedelmeket felöleljék, füg—' getlenül attól, hogy a munkateljesitmé—

nyeknek vagy a szükségleteknek megfe- lelően kerültek-e elosztásra és attól is, hogy pénzformában vagy természetben történt-e az elosztás. A dinamikus össze—

hasonlitásoknál —- éppúgy mint más össze—

foglaló mutatószámok esetében —— az ár—

változásoktól el kell vonatkoztatni. Nem-,—

zetközi összehasonlitásoknál az adatekat át kell számítani a másik pénznemre, köl—

csönös átszámítási bázison. Az összfogyasz—

tásnak és a reáljövedelemnek ezeket a mutatóit feltétlenül ki kell dolgozni a re—

álbér mutatói mellett. A reálbér és a reál—

jövelelem, illetve összíogyasztás mutatói közötti eltérés annál nagyobb lesz, minél szélesebbkörűvé és jelentősebbé válnak a, szükséglet szerinti felosztás fejlődő elemei.

A statisztikának ezért nagy figyelmet kell:

fordítania az átfogó jellegű mutatószá—

mokra, különösen az összfogyasztásnak mutatószámára és ezeket más vizsgála- tokba (például a munkatemielékenység alakulásának összehasonlítása stb.-) is be kell vonnia.

A nemzetközi összehasonlítások meg- könnyítése érdekében az életszínvonal minden lényeges mutatóját egyöntetűen—

kell definiálni valamennyi szocialista or—

szág számára. E kérdésekkel a konferencia nem tudott behatóan foglalkozni. A nem-' zetközi összehasonlítás kérdéseit azonban, éppúgy mint sok más speciális kérdést, a közeljövőben külföldi szakemberek rész- vételével megrendezett különleges tanács—.

kozásokon kell megvitatni. Ez nemcsak előnyös, amennyiben így a problémákat gyorsabban és átfogóbban lehet megol-—

dani, ha nem szükséges is, mert el kell érnünk, hogya fő kérdésekben a statisz—

tika valamennyi szocialista országban egységes legyen.