Statisztikai Szemle, 94. évfolyam 5. szám
Szakirodalom
Könyvszemle
Benda J.:
A szakadék szélén –
A népességfogyás okai és megállítása Barankovics István Alapítvány. 2015. Budapest.
219 old.
Benda József neveléskutató vészharangot kongat könyvében, mint ahogy Fekete Gyula tette a hetvenes években. Utóbbira a média minősíthetetlen stílusban rontott rá, gyalázko- dó jelzőkkel illették minden rendű-rangú megszólalók: közírók, politikusok, „megmon- dó emberek”. Benda József szerint akkor még volt majdnem fél évszázadunk, most van maximum két-három évünk. A szakadék szé- lén tántorgunk, mint ahogy a könyv címe is figyelmeztet. A szülési kedv lanyhul, a népes- ség fogy, a házasságkötések száma mérséklő- dik, a válások aránya magas szinten stabilizá- lódik. A széthulló családokban férfi és nő – de főként a gyermek – egyaránt sérül. A nemzet szétesik, leépül. „Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, 10–15 év múlva évente kétszer annyian fognak meghalni, mint amennyien születnek.” (22. old.) Sürgős intézkedésre van szükség. Reményre ad okot a szerző következ- tetése, miszerint e két-három év alatt hozandó hathatós intézkedések, változtatások megállít- hatnak bennünket a szakadék peremén, és további kitartó munkával el is távolodhatunk tőle. Ha akarjuk. Mindnyájan. Döntéshozók és a társadalom tagjai külön-külön és együtt.
A könyv bőséges tényanyagra, elemző szakirodalomra és széles körű statisztikákra támaszkodva rajzolja meg riasztó népesedési
folyamatunk térképét, a lehangoló tényeket.
Hogy a születések száma egy évszázada fo- lyamatosan csökken, hogy a gazdaságpolitikai intézkedések legfeljebb „pár évre megállították az erőteljes születésszám-csökkenést” (ez sem elhanyagolandó), de nem tudták „megváltoz- tatni a trend irányát”. (41., 42. old.) Csekély vigasz, hogy a kedvezőtlen népesedési viszo- nyok egész Európára jellemzők. Az már elret- tentő, hogy az országok körében is a legkedve- zőtlenebb a helyzetünk „A magyar népesség évtizedek óta, világviszonylatban a leggyor- sabban fogyatkozó lélekszámú országok között áll”. (44. old.) Benda József „két jellegzetes, több évtizeden át tartósan megfigyelhető ten- denciára”… keres magyarázatot: „az 1912-től látható folyamatos csökkenésre, és az 1954-től megjelenő zuhanásszerű tendenciára”. (29.
old.)
A szerző nem szokványos utat követ a né- pesedési válság bemutatásakor. Kilép a szoká- sos demográfiai közelítésekből, komplex és multidiszciplináris elemzés eredményeként máshová helyezi a hangsúlyokat. Elvitathatat- lan érdeme, hogy a tények mögé tekint. Feltér- képezi az okok komplex rendszerét. Részlete- sen elemzi az elsődleges és másodlagos szo- cializáció folyamatát, a hazai női foglalkozta- tás történetét a szocialista iparosítás korszaká- ban, annak kedvezőtlen hatását a népesedési folyamatra. Rámutat, hogy „két generáció alatt a népesség mentalitása erőteljesen megválto- zott” mind a házasodási szokások, mind a gyermekvállalás tekintetében. (33. old.) Sok- koló adatait idézve: „Az 1990-es évekig a 25- 29 éves korosztály 60-70%-a lépett házasság- ra”, 2012-ben „a férfiak 95%-a nőtlen, a nők
Szakirodalom 569
Statisztikai Szemle, 94. évfolyam 5. szám 88%-a hajadon…” (34. old.) „A fiatalok jelen-
tős része nem képes párkapcsolatot kialakíta- ni.” (35. old.) „1970-ben a megkötött házassá- gokhoz képest 24% volt a válások aránya, 2010-ben pedig már 67%.” (37. old.) A tény- feltárást követően, a riasztó jelenségeket meg- határozó okokat térképezi fel a szerző.
Máig vitatott kérdés, hogy a női foglalkoz- tatás kiterjesztése hogyan befolyásolta a ter- mékenység alakulását. Általában a statisztikák közötti korreláció áll a vizsgálatok középpont- jában. A foglalkoztatás körülményeire kevesen figyelnek. Benda József rámutat, hogy a nők tömeges foglalkoztatása, az elhibázott gyer- mekintézményi koncepció, a gyermekek szük- ségleteinek teljes háttérbe szorítása, milyen generációkra átörökített kedvezőtlen hatások- kal járt. A könyv borítóján szereplő rémült kisgyerek mindennél pontosabban tükrözi a szerző mondanivalójának lényegét, a magukra hagyott nemzedékek sokkos állapotát, amely a jövő generációk sorsát, a jelen népesedési viszonyainkat döntően meghatározza.
Annak idején a gyes bevezetésének időzí- tését (1967) nem elsősorban szociális vagy népesedési gondok indokolták. A gyes- koncepció már a hatvanas évek elején készen volt az Országos Tervhivatalban. A bevezetés időpontját az „Új gazdasági mechanizmus”
(1968) várható munkaerő-piaci hatása diktálta.
A feltételezett munkanélküliség lecsapolását a kereső nők kivonása útján remélték megvalósí- tani. Ismert a női foglalkoztatás munkaerő- piaci szerepe, miszerint foglalkoztatásuk ala- kulása mindenkor és mindenhol a makrogaz- dasági követelmények, a munkaerő-piaci egyensúly igénye szerint alakul. A kutatások pedig, mint általában, igazolták a gazdasági szükséglet ideológiai hátterét. A hazai és nemzetközi szakirodalomra hivatkozva, rámu- tattak – helyesen –, hogy a gyermek egészsé- ges fejlődése és hatékony szocializációja személyre szóló gondozást és odafigyelést
igényel hároméves korig. A kötődéselméletek, amelyeket a szerző sokoldalúan hasznosít, igazolják ezt a feltételezést. Megfogalmazásá- ban: a gyermeknek szeretetteljes, biztonságos, személyre szóló gondozásra van szüksége. Sőt testközelségre. Ez egyúttal arra is figyelmez- tet, hogy a jelenlegi lehetőségek, (a gyes ideje alatti kereső munka vállalása, az érintettek részmunkaidős, majd teljes idős foglalkoztatá- sa), nem szolgálják a gyermekek érdekeit.
Benda József meggyőzően mutatja be, hogy a nemzedékek szocializációs folyamatá- nak problémái, hiányosságai, anomáliái jutnak kifejezésre a termékenység csökkenésében.
Elemzi a családi és iskolai szocializáció zava- rait. Rámutat a kora gyermekkori anya- gyermek kapcsolat fontosságára a kötődési képesség kialakulásában és leépülésében, ami generációkra átöröklődik, és a társadalmi szintű bizalmatlanság forrása. „Ha az anya az első hónapokban magára hagyja a csecsemőt, nem lesz képes kapcsolatot építeni és gyerme- ket nevelni.” (60. old.) Ezt igazolják azok a szociológiai vizsgálatok is, amelyek a gyes bevezetését követőn készültek a hatvanas évek végén. A felmérések – szakmai gyengéik mellett – rámutattak arra, hogy a kismamák nem tudtak mit kezdeni a rájuk szakadó három év gyermekgondozási szabadsággal. Vajon miért? Mert ők, akik már (napi, heti, havi) bölcsődékben személytelen felügyeletben felnövő gyermekek voltak, nem tanulták meg a kereső munkára kényszerített édesanyjuktól a gyermekgondozás, nevelés, háztartásvezetés feladatait és alkotó örömeit. Mert a bölcsődei gondozók nem helyettesíthették a szülőket.
Idézhetem egy korabeli írásomat: „Nem vol- tam vele eleget. Már egyéves korától bölcsö- débe cipeltem hajnalban. Nem nekem sírt, amikor elesett. Nem én emeltem fel, és nem én simogattam. És egyáltalán felemelte-e, meg- simogatta-e valaki? Nem tudom. Nem voltam ott. Nem lehettem ott.”
570 Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 94. évfolyam 5. szám Részletesen elemzi a szerző a társas készsé-
gek kialakulásának folyamatát a szociális ideg- tudomány eredményeit is hasznosítva. Egy érdekes, de nagyon mély tartalmat hordozó megjegyzésen keresztül a fogyasztói társadalom erkölcsön, egészségen, boldogságon, családi és nemzeti értékeken átgázoló érdekérvényesítését érhetjük tetten. Egy amerikai kutató a jekána indiánok „boldog, kiegyensúlyozott életének kulcsát a csecsemőkkel és a gyermekekkel való bánásmódban találta meg”. Például a nők „fo- lyamatosan karban, illetve hordozókendőben tartják őket”. Nálunk „babakocsiban tologat- juk…”. (69. old.) Tegyük hozzá, az indokolat- lanul drága, immár státusszimbólumként jegy- zett babakocsiban. Távol az anyai testtől. Pedig már Hermann Imre is rámutatott arra „megka- paszkodás ösztön” teóriájában (másutt kapasz- kodási reflex), hogy az anyaközeliség döntően meghatározza a gyermek fejlődését. De nem csupán az anyai szerep fontosságára hívja fel a szerző a figyelmet, rámutat arra is, hogy „Az egészséges társadalom alapsejtjei a kétszülős családok”, másutt „házasságok”, amelyek
„meghatározzák a felnövekvő generáció intel- lektuális teljesítményét, életesélyeinek alakulá- sát.” (86., 87. old.)
Sokan, sokféleképpen elemzik az iskola- rendszer szocializációs funkcióját, célját, eredményeit, fogyatékosságait, zavarait. Benda József az iskolarendszer szerkezetét, működé- sét, követelmény- és számonkérési rendszerét, tananyagának sajátosságait, a tanulók leter- heltségét, a pedagógiai kultúrát elemzi. Megál- lapítja, hogy „az elmúlt évtizedekben egymás- ra torlódtak a megoldásra váró problémák”.
(93. old.) „Az iskolarendszer – értékei mellett – óriási károkat okoz nemzedékek életképes- ségében és nemzetünk jövőjében!” (117. old.) Minden mondatával egyet lehet érteni és egy- úttal vitatkozni is lehet vele. Ami ennél fonto- sabb, hogy felvetései gondolkodásra késztet- nek, és megoldást sürgetnek. Jogosak észrevé-
telei az iskolarendszer működésének problé- máival kapcsolatban. Óvnék azonban az álta- lánosítástól. Mert a téma annyira sokrétű, differenciált, kulturális, területi, tanár-, diák-, családiháttér-függő, hogy nagyon nehéz álta- lános ítéletet megfogalmazni. Az iskolai köve- telményeknek legalább annyira személyre szólóknak kellene lenniük, mint amennyire azt a családi gondozástól elvárjuk. A tanulóállo- mány strukturáltsága differenciált oktatást igényel. Ez a követelmény természetesen tömegméretekben nehezen kielégíthető. A hogyanra pedig még senki nem talált hatékony eljárást. A hatalom birtokosai megoldják a problémát, gyermekeiket a többszázezer forint tandíjat kérő „elit iskolákba” íratják, vagy külföldön taníttatják.
Következtetéseit a szerző három kohorsz, (a
„csalódott nemzedék”: 1950–1969-ben, a „kö- tődési képességhiányos” nemzedék: 1970–
1989-ben, és a „ne bízz senkiben” nemzedék:
1990–2010-ben születettek) házasodási és termékenységi szokásain keresztül a gyermek- korban kialakított kötődési minták tovagyűrűző hatását mutatja be. A csalódott nemzedék „lelki- ismeret-furdalással élte meg a kényszerű elsza- kíttatást gyermekeiktől…”. (122. old.) Tovább- adott mintáik a „kötődésképesség-hiányos”
nemzedék házasodási és termékenységi maga- tartásában nyilvánulnak meg, amelyek „a leg- kritikusabb tényezői a népességfogyás demo- gráfiai magyarázatának”. (128. old.) Rámutat, hogy a kötődésképesség-hiányos nemzedék 51 százaléka köt házasságot, és „Nem képesek reprodukálni saját létszámukat”. (128. old.) Kérdés, hogy a „ne bízz senkiben” nemzedék
„másokra nem figyelő, bizalmi viszonyaiban sérült, szétesett csoport-kultúra” (134. old.) talaján milyen életvezetési, párkapcsolati és gyermekvállalási magatartást fog követni.
A tények mélyreható elemezése, az okok feltárása egyúttal segít megjelölni a változtatás irányát is. Ha van széles körű társadalmi aka-
Szakirodalom 571
Statisztikai Szemle, 94. évfolyam 5. szám rat, döntéshozói felismerés és bátorság a vál-
toztatásra, valamint létrehozható az érintettek együttműködése, akkor a változás öngerjesztő folyamata beindítható. A média szerepe ebben kitűntetett. Fordulatot akkor remélhetünk, ha a jelenlegi silány, értéktelen, kapcsolat- és csa- ládromboló szemlélet helyett a nemzet fenn- maradásának és kulturális felemelésének a szellemisége az iránytű. Kérdés azonban, hogy ez kinek/kiknek az érdeke?
A könyv utolsó fejezetei trendeket és előre- jelzéseket, megoldási utakat, jövőképet, konkrét rövid, közép- és hosszú távú célokat és prioritá- sokat fogalmaznak meg. A szerző szakszerűen kidolgozott stratégiába foglalja kutatásainak eredményeit. Végkövetkeztetése, hogy „a népes- ség gyarapodásához és társadalmunk egészsége- sebb mentális működéséhez (gazdasági téren a nemzetközi versenyképesség növeléséhez) egyetlen út vezet: egy család- és gyermekbarát társadalom kialakítása, kapcsolati kultúránk rehabilitációja, társadalmunk bizalmi szintjének emelése”. A folyamatban az iskolarendszernek meghatározó szerepe van. (207. old.)
Vizsgálataim szerint is makroszintű nem- zetstratégiára van szükség, amelynek közép- pontjában a népesség egészséges fizikai, szel- lemi és lelki állapotának fenntartása és fejlesz- tése, megteremtése áll. Ebben a folyamatban a család szerepe meghatározó, amely a népesség
újratermelésének/bővítésének alapzata, s amely a felnövekvő generációk fizikai, szelle- mi és lelki állapotának minőségéért felel. A jelenlegi kormány prioritásai között jegyzi a családok támogatását, ami biztató jövőképet sejtet. Nagyszámú felhalmozott hiányosságot kell azonban pótolnia. Benda József szerint „a mélystruktúrák és az okok egy részének feltá- rásával még mindig adósak vagyunk”. (25.
old.) Ezek pótlásához járul hozzá a szerző.
A jelenlegi helyzet megváltoztatásban a társadalom minden szintjének, minden intéz- ményének és szereplőjének megvan a maga felelőssége, de az egyén felelőssége sem elha- nyagolható, mutat rá a szerző.
Összefoglalva, a könyv legfőbb értékei, hogy komplex megközelítést alkalmaz, multi- diszciplináris szemléletet követ, tudományosan bizonyított ismeretekre alapoz, irányt mutat, cselekvésre késztet, tudományos stratégaként konkrét javaslatokat fogalmaz meg. A 737 lábjegyzet korrekt hivatkozásokat tartalmaz, és további könyvek megírásához kínál ötletet és muníciót, továbbgondolásra alkalmas témát, kutatási területet.
Koncz Katalin,
a közgazdaság-tudomány kandidátusa, a Budapesti Corvinus Egyetem ny. egyetemi tanára
E-mail: professor.katalin.koncz@gmail.com
