"A statisztika fogalma és tárgya" c. vitaülés anyaga

(1)

,,A statisztika fogalma és targyacc c. vitaülés anyaga'

A statisztika fogalmáról és tárgyáról ea szovjet statisztikusok között több éve folyik vita. A magyar statisztikusok eddig még nem kapcsolódtak be aktivan ebbe a vitába. Rédei elvtárs két —- 1953. augusztusi és 1954. márciusi .— cikke után azonban már világossá vált, hogy az érdeklődés és a vélemények különbözősége szükségessé teszik a vita kibontakozását. Ennek érde—

kében a KSH és a Közgazdaságtudományi

Egyetem Statisztikai tanszéke a statisztika fogalmáról és tárgyáról ankétot rendezett.

Az ankéton' résztvettek: Fogarasi Béla aka—

démikus, a Marx Károly Közgazdaságtudo- mányi Egyetem rektora, Péter György,a KSH elnöke, Theíss Ede professzor, Kíslégi Nagy Dénes professzor, Vincze István, az Alkalmazott Matematikai intézet helyettes igazgatója, Nagy Tamás professzor és sokan mások.

A vita résztvevői lényegében három állás-

pontot foglaltak el: /

a) a statisztika —— módszertudomány, b) a statisztika nem önálló tudomány, hanem tudományos módszer,

'a) a statisztika társadalomtudomány.

Az egyes felszólalók álláspontjuk indokolása mellett még számos —— nem szorosan a vita anyagához tartozó, de a statisztika munkához kapcsolódó —— fontos kérdést taglaltak (elsőSOrban a különböző mate—

matikai módszerek alkalmazási területéről).

Ez a beszámoló az ankéton elhangzott fel—

szólalásoknak csak lényeges pontjait kivánja

ismertetni. .

A STATISZTI KA—MÓDSZERTUDOMÁNY

Az ankéton a vitát Rédei jenő nyitotta

meg. Rövid áttekintést adott a statisztikai vita előzményeiről a Szovjetunióban. Majd

' Összeállította Kecskeméti Zsuzsa. ,

!.

§

tárgyalta a statisztika szerepét a társadalom

és a természettudományokban. Véleménye — szerint helyes volt elvetni azt a nézetet,, hogy a statisztika olyan tudomány, mely közös elméleti alap segítségével (tömegszerű- ség,nnagy számok törvénye stb.) vizsgálja mind a természetben, mind a társadalomban előforduló tömegjelenségeket. A tömegszerű- ség formális ismérvének örvén nem lehet közös tudománnyá gyúrni e két különböző területet. Ugyanakkor azonban nem lehet!

tagadni sem, hogya természeti és társadalmi;

jelenségek között vannak tartalmi és formai azonosságok: mindkét területen a tények- számbavételére kell törekedni, az érintett tudomány sajátosságait figyelembevéve kell megfigyelést, az adatok összegezését, csopor- tosítását elvégezni.

Ezután áttért a statisztikai módszertan

kérdéseire. Lényegében elfogadja Ploskó és Druzsinyín álláspontját, akik szerint a' statisztikai/tudományt, mint a statisztikai módszer tudományát, azaz minta statisztikai

számvitel elméletét kell meghatározni. _A

statisztikai tudomány magába zárja a sta tisztikai módszertant, a statisztikai szervezetek történe'mileg kialakult rendszerét, a sta tisztikai munkálatok megszervezését. Ezután így, folytatta: ,,Meg kell vizsgálni először azt, hogy tudománynak tekinthető—e a statisztika abban az értelemben, ahogyan a tudomány——

ról Druzsinyin beszélt, tehát, hogy objektív törvényszerűségeket, a társadalmi jelenségek összefüggéseit tárja fel.

, A tudomány az anyagi valóságról, vagy annak gondolati visszatükröződéséről ismereteket ad: folyamatokat, jelenségeket ir le, összefüggéseket, törvényszerűséget álla—, épit meg. A módszertan, amely azt mondja, hogy ezeket az ismereteket hogyan lehet?

összegyüjteni, összefoglalni, rendszerezni, ön—

maga általában nem tudomány.

(2)

ő20 ,

' SZEMLE

A Statisztikai Szemlében irt cikkemben ezzel kapcsolatban azt fejtettem ki, hogy ezért a statisztikai módszertan sem tekint- hető önmagában tudománynak, hanem része annak a társadalmi tudománynak, például a politikai gazdaságtannak, a történelemnek, agazdaságtörténetnek stb., ahol felhaszná- _ lásra került. Úgygondolom,hogy a cikknek

***ez a fogalmazása túl merev volt, nem vette tekintetbea társadalmi és gazdasági statisztikai módszertan sajátosságát, amely miatt, azt hiszem, indokolt tudománynak, módszer—

tudománynak tekinteni. Valóban a statisztikai módszereket használja a politikai gazdaságtan, a történelem, a gazdaságtör—

ténet és majdnem valamennyi társadalom—

tudomány. Bár a statisztikai mód- szereknek e különböző tudományokban való alkalmazásánál figyelembe kell venni

az illető tudományág sajátos törvényeit, mégislényegében azonosak azok a statisztikai

módszerek,amelyeket a társadalmi és gazda- sági jelenségek elemzésénél használunk."

Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy miután e statisztikai módszerek gaz—

dag és egységes rendszert alkotnak és miután a statisztikai módszertan tartalmaz meg—

határozott szervezeti, adatgyűjtési és adat- tfeldolgozási elveket, valamint igen gazdag történelmi tapasztalattal és hagyománnyal rendelkezik —— szemben korábbi álláspontjá- val —— a statisztikai módszertant lehet és helyes tudománynak nevezni.

A főkérdés azonban az, hogy önálló társada- lomtudomdny—e a statisztika, mégpedig a , szónak abban az értelmében, hogy a statisz—

tika: tudományos értékű statisztikai adatok összessége. Erre Rédei elvtárs tagadóan válaszol a következők miatt:

A statisztikának nincs olyan sajátos terü- lete, melyet csak ő vizsgál és egyéb tudomány nem. A társadalmi és gazdasági folyamatok önmagukban nem lehetnek tárgyai, mert hiszen azoknak egyes sajátos oldala már más tudományok tárgyát képezi. Tehát szükség van valami kiegészitő jellemzőre. Ezt a jellemzőt a statisztikának, mint önálló _, társadalomtudománynak párthívei, a szám—

szerüségben lelik meg vagy más kifejezéssel:

abban, hbgy a statisztika a jelenségek

méreteit, vagy nagyságát, gyakoriságát, növekedésének ütemét stb. szemlélteti.

Ez a nézet nem indokolt. A mennyiségi ábrázolás lényegében avil—ág jelenségeiről összegyűjtött tapasztalatok egy különleges formában, a számok formájában való rög- zítése. A statisztika módszere az induktív módszer, tehát a sok egyes tényből, azok összegezése útján következtet az általánosra.

De ez a sok egyes tény a természet —— vagy a társadalomtudományok által tanulmányo- zott egyes területeknek a tényei. Teljesen önkényes felosztás volna, amely minden tudományt mintegy két részre osztana:

az általános elvek és egyes (nem statisztikai aditok formájában szereplő) tények az érintett tudományhoz, a statisztikai táblák, mutatószámok formájában rögzitett tapasz—

talatok, pedig a statisztikai tudományhoz

tartoznának. '

A kérdés eldöntésénél a történeti szempon—

tokról sem szabad elfeledkezni, vagyis arról, hogy a fejlődés során az egyes tudományok nagymértékben specializálódtak. Korábba n

a statisztika számos —— még nem önállóan kialakult — tudomány kérdéseivel foglalko—

zott, így elsősorban a népesség—tudomány kérdéseivel. Az önálló tudományágak ki- fejlődésével azonban a statisztikának ez

a szerepe eltűnt.

Amikor a statisztika tárgyáról folyik a vita, nem lehet figyelmen kívül hagyni a statisztikai tevékenységnek azt a részét sem, amely a vezetés szolgálatában álló mindennapos gyakorlati munkából és e munka termékeiből, a statisztikai adatok—

ból áll. Kérdés, hogy ez a gyakorlati tevé- kenység nevezhető—e tudománynak? Rédeí elvtárs erre ugyancsak tagadóan vála—

szol. Ez a tevékenység nem tudomány, hanem a vezetés gyakorlati eszköze. A különösen magas színvonalú, tudományos igényű statisztikai jelentések pedig nem a statisztikai tudomány termékei, ha—

nem a tárdasalomtudományok egyik vagy másik csoportjához tartozó tudományos

munkák. Rédei elvtárs hangsúlyozta, hogy növelni kell a követelményeketa statisztikusok tudományos képzésével szemben.

A statisztikai munkát végző közgazdászok-

(3)

szembe

4521 '

_;nak alaposan kell ismerniük mind a köz- gazdaságtudományt, mind a gazdasági-, társadalmi kutatásoknál alkalmazott statisztikai módszertudományt.

VégezetülRe'dei elvtárs a statisztika meg—

határozását adta a következőképpen:

,,A statisztika egyfelől a tapasztalati tények

rögzítésének, elemzésének egy sajátos (szám—

szerű) iormája mind a gyakorlati szükséglet, mind a tudományos kutatás számára ; a szoci—

alista társadalomban az irányításnak, az ellenőrzésnek alapvető eszköze: a statisztika másfelől módszertudomány, azaz azon mód—

szerek, szervezeti elvek és intézmények összessége, amely mind a gyakolati statiszti- tikai munkának, mind a tudományos kutatás- nak része, feltétele."

Köves Pál a Közgazdaságtudományi Egye-

tem Statisztikai Tanszékének adjunktusa —

aki szintén módszertudományként határozta meg a statisztikát — a legtöbb lényeges kérdésben nevezetesen a következőkben egyet- értett Rédeí elvtárssal:

1. El kell választani egymástól a ,,statisz- 'tika'f szó különböző jelentéseit, meg kell különböztetni a statisztikát, mint gyakorlati tevékenységet a statisztikától, mint módszer—

tantól. ,

2. A statisztika nem önálló társadalom- tudomány, hanem a társadalom- vagy természettudományok területén illetve a gaz- daságpolitikában alkalmazott módszertudo—

mány.

3. Nem lehet mechanikusan kirekeszteni

a természeti jelenségeket a statisztikai vizsgálódás köréből.

AJ statisztikának mint módtertudomány——

nak a jellegét illetően azonban nem értett teljesen egyet Rédei elvtárssal. Véleménye szerint:

,,A statisztikai tudomány nem' egyszerűen módszerek gyüjteménye. A statisztikai tan—

könyv nem receptkönyv, amelynek kb. azt a címet lehetne adni, hogy ,,Hasznos tudni- valók statisztikusok számára". A statisztika egységes tudomány, amely saját alapfogal- makkal rendelkezik és az egész ezekre épü

fel. '

Bár az a szemlélet, hogy a statisztikai tudomány egyszerűen módszerek_ gyüjte-

6 Statisztikai Szemle

ménye, a módszertudomány hiveinél jelent—L kezik, úgy gondolom, hogy ezért a szemléle—

tért a másik irányzat felelős. Ugyanakkor- amikor a Szovjetunióban a szocialista rend mérhetetlenül megnövelte a számvitel jelen- tőségét és ennek alapján óriási fejlödés következett be a statisztikában, mint gya kor—

lati tevékenységben -—— a statisztikai tudo- mány nem fejlődött ugyanolyan mértékben.

Az az irányzat, amelyik a statisztikát a társadalmi jelenségek számszerű vizsgálatá—

val foglalkozó tudománynak minősíti, azzal

ártott a statisztikai tudOmány fejlődésének, hogy a statisztikát bizonyos fokig megfosz-

totta saját logikájától. A statisztikai tudo- mány alapfogalmai ha el nem is sikkadtakü

elszegényesedtek. így pl. a sokaság és

ismérv fogalma a statisztikai tankönyvek- ben úgy szerepel mint ahogy más tudo- mányokban vagy akár egy szépirodalmi könyvben is előfordulhatnának, nem pedig úgy, mint a statisztikai tudomány alapfogal—

mai. Az így keletkezett űrt, úgy igyekeztek betölteni, hogy a marxizmus-leninizmus klasszikusainak a statisztikát érintő meg- állapitásaiba erőszakosan belemagyarázták a statisztika alapvető tételeit."

,,A statisztikai tudomány jellegének hely—

telen értelmezése lehetetlenné teszi, hogy a statisztikának más tudományokkal való

kapcsolatát helyesen meghatározzuk. így pl.

a matematikával való kapcsolat tekintetében a matematikai formalizmus elleni harc kisérő jelensége lett egy bizonyos matematika- ellenesség."

A következőkben Köves elvtárs arról beszélt, hogy a statisztikai tudomány középpontjá- ban az általános statisztika áll, statisztikai tudomány alatt elsősorban ezt kell érteni.

,,Véleményem a statisztikai tudomány jel- legéről a következő: A statisztika a társadal— , mi jelenségeknek és folyamatoknak, valamint bizonyos természeti jelenségeknek egy bizonyos jellegzetességével foglalkozik. Azzal a jellegzetességével, hogy a különböző jelen—

ségeknek megragadhatók olyan minőségileg meghatározott mennyiségi mozzanatai, ame- lyeknek bizonyos módszerekkel való vizs——

gálata alapján az illető tudományt érdeklő megállapításokat tehetünk, törvényszerű—

(4)

522, ,

ségeket tárhatunk fel, vagy az illető tudomány által megállapított törvényszerűségek érvé-

, nyesülését, érvényesülésének mértékét stb.

mutathatjuk ki. A társadalmi és természeti , jelenségeknek ezt a jellegzetességét, valamint ' a jellegzetességben rejlő lehetőségeket valóra váltó statisztikai tevékenységet leheta statisztikai tudomány tárgyaként megjelölni.

A vizsgálat szempontjából döntő, minő—

* ségileg megha tározott mennyiségi mozzanatok _ megragadásának és ezek vizsgálatának, vala-

* mint a vizsgálat eredményei kifejezésének

; tipikus esetei vannak. A statisztikai tudo-

mány ezek rendszerezésével foglalkozik—t , A statisztikai tudomány alapfogalmai -— leg—

alábbis amennyiben tömeges jelenségekről

'van szó, márpedig legtöbbször erről van

" szó -— a sokaság és ismérv. A statisztikai tudománynak rendszereznie kell a sokaságok

és ismérvek típusait. A statisztikai elemzés

legtöbb esetben abban áll, hogy egy sokaság tagjait jellemző különböző ismérvek közötti kapcsolatot vizsgáljuk. Az ismérvek közötti kapcsolatok feltárásnak legegyszerűbb, de alapvető módja a csoportosítás, egyik leg- bonyolultabb módja bizonyos esetekben pl.

a korreláció számítás."

,,Ahhoz, hogy lássuk, hogy mivel kell foglal- kozni a statisztikai tudománynak tisztázni kell, hogy miben áll a statisztikai tevékeny—

ség. A statisztikai tevékenység során először meg kell ragadni a vizsgált jelenség mozgását hűen tükröző minőségileg meghatározott mennyiségi mozzanatokat. Ez csak az illető terület törvényszerűségeit feltáró tudomány tételeinek figyelembevételével történhet meg.

A vizsgált jelenségekre vonatkozó tényeket ,,lefordítjuk" a sokaságok ésismérvek nyelvére Annak érdekében, hogy a megragadott mennyiségi mozzanatok tényleg hű képét adják a vizsgált jelenségnek, a statisztika szigorú definiciókat alkalmaz. Az így tisz- tázott fogalmak felhasználásával hajtják végre a statisztikai megfigyelést. Ezután jön az elemzés, ami általában egyszerűbb ' vagy bonyolultabb matematikai módszerek alkalmazásával jár. Természetesen az elem—

zési módszerek alkalmazása során is állandóan

szem előtt kell tartani a vizsgált jelenség

természetét feltáró tudomány szempontjait.

SZEMLE

Az elemzés végeztével a kapott eredményt a sokaságok és ismérvek nyelvéről ,,vissza- fordítjuk" a vizsgálatot végrehajtó tudomány,, a számvitel vagy a gazdaságpolitika nyelvére.

Ezután a szakstatísztikák helyét vizsgálta a statisztikai tudományon belül. Ezt abban látja, hogy ezek részei a statisztikai módszer—

tudománynak. Egy adott területen a szak- statisztikák végzik el a ,,fordítás" munkáját, vagyis a vizsgált folyamatok jellegének meg—

felelő mennyiségi mozzanatok megragadását.

így e szakstatisztikák részei a statisztikai

tudománynak és ugyanakkor közvetlen kapcsolatban állnak a statisztikai tevékenységgel.

A szakstatisztikák általánosítják a statisztikai tevékenység tapasztalatait. Az általános statisztika pedig általánosítja a szakstatisz—

tikák tapasztalatait. Az a körülmény,) hogy minden szakstatisztikában ugyanolyan mód- szereket alkalmaznak, rámutat arra, hogy itt a társadalmi (és bizonyos természeti) jelenségeknek egy bizonyos jellegzetességéről van szó, ami mindezt lehetővé teszi. Ez mutatja azt, hogy bizonyos szempontból a statisztika önálló tudomány. Van olyan tárgya, ami más tudományoknak nem tárgya.

De ez a tárgy nem a társadalmi jelenségek- általában, vagy a társadalmi jelenségek szám- szerű vonatkozása, hanem a társadalmi (és bizonyos természeti) jelenségeknek az a jelleg—

zetessége, hogy statisztikát lehet róluk késziteni és maga a statisztikai tevékenység.

Végezetül Köves elvtárs a statisztikának más tudományokhoz való viszonyáról beszélt.

Rédeí elvtárs nézetét tette magáévá Csíkos Mihály a Szegedi Tudományegyetem jogi kara statisztikai tanszékének docense.

A STATISZTIKA — TUDOMÁNYOS MÓDSZERR

A vitában résztvevők közül néhányan azt az álláspontot tették magukévá, hogy a statisztika nem önálló társadalomtudomány és nem módszertudo'mány, hanem tudomá- nyos módszer.

Ezt a véleményt Varga István és Vincze István fejtették ki.

Varga István előadása (mely az ankéton nem hangzott el)a következőket tartalmazza:

Bevezetőben a statisztika fogalmát igyek-

szik tisztázni, megállapítva annak többféle

(5)

SZEMLE

523 ,

jelentését, továbbá általában ismerteti a fogalom meghatározások többféle módszerét.

Ezután tér át a fő kérdésre, arra, hogy véle—

ménye * szerint a statisztika nem önálló tudomány.

A társadalom, az emberi tudás fejlődésével az ismeretanyag megnőtt és fokozatosan önállósodtak egyes részei —— így kialakultak a tudományágak, melyeket egyrészt az jellemzett, hogy tárgyuk eléggé körül volt határolva, másrészt az, hogy különleges módszerekkel rendelkeztek. Ugyanakkor alig van a valóságnak olyan része, mely kizárólag egyféle módszer alkalmazásával volna fel—

deríthető.

Ezek után áttért arra, hogy véleménye szerint miért nem önálló tudomány a statisz—

tika. ,,A valóságra vonatkozó valamely ismeretanyagot nevezhetjük ugyan statisz—

tikának, így pl. azt az adattömeget, amelyet a statisztikai hivatalok gyűjtenek össze, de tudomány-rendszerezési szempontból ez még nem tekinthető valamely tudományág anya- gának, mégpedig nem azért, mert túl sok- rétű, hanem azért, mert nincs a valóságnak

olyan elhatárolt területe, amelynek teljes

tudományos megvilágításához —— egyéb ismeretek és módszerek nélkül —— ez az anyag elégséges volna. A statisztika nem tár és nem tárhat fel statisztikai törvény- szerűségeket: ilyenek ugyanis nincsenek.

A statisztika jeltárhat rendszeres ismétlődéseket, vagy másféle szabályszerűsége/cet :azt azonban ' hogy törvényszerűségekkel állunk—e szemben vagy sem, csupán az illetékes szaktudomány bírálhatja el: a merőben statisztikai bizonyíték

ebből a szempontból nem kielégítő. És ha

a törvényszerűség ténye fennforog úgy az nem statisztikai , hanem szakterületi, szaktudományi törvényszerűség.

Ezzel kapcsolatban két szempontra kell rámutatni: sok tudományág művelője — fő— . ként Magyarországon —— nem ismeri eléggé a statisztikai eljárásokat. Nem tudja, hogy azokat saját" szakterületén hol, miként,

milyen eredménnyel alkalmazhatná. így

azután az ú. n. szakstatisztikusok —— tudásuk ésaz általuk összegyűjtött anyag számára értékesítési lehetőségeket keresve —— félre—

vezetően és sokszor hamis eredményekhez

63

jutva, egyedi módszerük alkalmazása alap—

ján igyekeztek önálló—kizárólag statisztikai megalapozású —— szaktudományágakat te—

remteni. Ezenkívül vannak szakterületek, , amelyeket egészen elhanyagoltak mindaddig, amíg azokat a statisztika művelői nem fedez—

ték fel, mint a tudományos megismerés tárgyát. Ilyen szakterület elsősorbananépesá ség problémaköre. Azilyen, kizárólaga statisz—V tikai eljárásokból kiinduló tudománykör elhatárolás félrevezető. A statisztikai mód—

szereknek va mely szakterületen való alkal- mazása nem lehetséges az illető szakterület- tel foglalkozó tudományág más módszereken alapuló megállapításainak ismerete nélkül, még a népesség problémaköre sem tisztázható kizárólag statisztikai eljárásokkal, ahhoz szociológiai, biológiai, lélektani, közgazdaság—

tani stb. ismeretekre is szükség van.

Ezután Varga István kitért az egyes bonyolultabb matematikai statisztikai mód-' szerek alkalmazásának jogosultságára, bizo— ——

nyos területeken, (pl. a Gauss—féle hibaelmélet vagy a trendszámítás alkalmazásának lehe- tőségére a szocialista tervgazdálkodásban, , illetőleg a szocialista statisztikában); Hang—

súlyozta, hogyaz egyes eljárások alkalmi helyteien alkalmazása nem ok arra, hogy az eljárást egyszer s mindenkorra félredobjuk,

Mindebből az következik, hogy ,,a statisztikai módszer csak a segítségével meg- valósítandó tárggyal együtt alkot tudomá—

nyos egységet, és mindenkor szem előtt tartan- dó, hogya statisztikai módszer még a tárgyak megvilágításához sem elégséges önmagában.

A kérdés az, hogy kezelhető-e ez a módszer önálló tudományos módszerként? Megíté—

lésem szerint nem. A statisztikai módszer nem tekinthető önálló tudományágnak,

módszertudománynak. Önálló tudomány—'

ágnak csak akkor tekinthetnénk, ha önálló tárggyal is rendelkeznék; ebben az esetben is a módszer csupán a tárggyal együtt és nem attól elszakítva alkotna önálló tudo—_

mányágat. A statisztikai módszer alkalmazási

területe viszont oly széleskörű és heterogén, ,!

hogy tárgyának egy tudományággá való egybeolvasztása csupán formalisztikus szem- pontok alapján volna lehetséges.

(6)

_ Akkor amikor a statisztikának mint ön- álló tudományágnak létezését tagadom. nem

tagadom természetesen a különleges statisz-

tikai módszer létezését. De ennek a statiszti-

kai módszernek nincs önálló, kizárólag? ezzel

a, módszerrel művelhető tárgya.

A Végezetül Varga professzor a ..statisztikai

oktatás kettős feladatáról beszélt: egyrészt

a különböző főiskolákon általában a statisztikai fogyasztók" számára, másrészt a

statisztikai Hivatal szakmai tanfolyamain

*a statisztikai dolgozók számára.

,Vince István is azt az álláspontot tette

fmagáévá, hogy a statisztika inkább tudo-

mányos módszer, mintsem módszertudo—

(many, mivel nincs önálló tárgya.

Hozzászólása nagyobb részében a mate—

matikai statisztika alkalmazási területeit

világította meg a társadalom—gazdasági sta—

tisztikai kutatásban. Helytelen az az irány- izat, mondotta, mely -— a burzsoá matematikai formalizmus reakciójaként —— telje—

sen elvetette a matematikai statisztika

* alkalmazását. A helyes felfogás az, hogy a matematika módszer alkalmazható más mód- szerekkel együtt, az adott jelenség társa- dalmi és gazdasági elemzése alapján és azzal együtt. Ezt az álláspontot az eddigi szovjet

tapasztalatok igazolják. *

' ,Ezután áttért annak megvilágítására,

hogy melyek azok a jelenségek, amelyekre a matematikai statisztika módszerei alkal- mazhatók. Minthogy a matematikai staé tisztika a valószínűségszámitás egy része,

; először magát a valószinűségszámltás tár—

gyát, a véletlen tömegjelenségeket ismer-

tette és ezután -— példaként —— bemutatott

néhány területet, ahol a matematikai sta—

tisztika alkalmazása hasznos: a reprezenta—

'tív statisztikát, költségelemzést, a változó

-, mennyiségek (jövedelem és fogyasztás) kö-

zötti összefűggést, a szükségletek várható

V irányának meghatározását gazdasági intéz- kedések hatásának számszerű felmérését, tekintettel a véletlen ingadozásokra.

Varga és Vince elvtársakkal hasonló álláspontot foglalt el Nyárád! Iván is, a statisztika tudományos módszerként való meghatározása kérdésében.

szam

A STATISZTIKA —TÁRSADALOMTUDOMÁNY

Ezt az álláspontot fogadták el Theiss Ede, Kisléghy Nagy Dénes és Mód *Aladárné

hozzászólásaikban.

Theiss professzor két ténnyel, egyrészt

a statisztika sajátos történelmi fejlődésével,

másrészt a számszerűségnek a társadalom-

tudományokban játszott szerepével indo-

kolja a statisztika tudomány voltát.

Bevezetőben rámutatott arra, hogy a statisztika mint gyakorlati tevékenység igen régi keletű. Tudományos érdeklődés tárw

gyává csak a XVll. századtól kezdve vált.

Ekkor Graunt népesedési kutatásai alap- ján ,,Petty megalapította a politikai arit—

metikát, amelyet közönségesen statiszti— !

kának neveznek." (Engels, Anti—Dühring) A statisztika egész a XIX. század végéig elsősorban népességi kérdésekkel foglalkozott.

E vizsgálatokat demográfia néven mint önálló tudományt általában elismerték, mi—

vel olyan törvényszerűségeket derített ki, , amelyek nem raktározhatók el más tudo-

mány fiókjában. (Buday L.) A statisztika

univerzális módszertudományként való fel- fogását csak az imperializmus korszakában az angol—amerikai statisztikai iskola ala- kította ki.

Ezután a számszerűség szerepével_ fog-

lalkozott a társadalom és természettudo—

mányokban. Véleménye szerint az anorga—

nikus ,természettudományokban a tudomá- nyos megállapitások legfontosabb formája a matematikai képlet, mivel itt a minőségi mozzanatoknak csak kis szerepük van.

Az itt alkalmazott duantitatív módszerek között a statisztikai módszereknek csak kis szerepük van és ezek is főként a matematikai statisztika módszerei.

Más a helyzet a társadalomtudományok- ban. itt a jelenségek minőségimozzanatai—

inak legtöbbször döntö szerepük van.

Ezek mellett a mennyiségi mozzanatok fontosak, de sokszor nem a leglényegeseb- bek. itt a szám csak a jelenségek egyik — bár fontos — objektiv oldalát adja meg,

mig a jelenségek sok lényeges vonása szá— _

mokka! nem fejezhető ki. Ebből származik

az, hogy a társadalomtudományokban alkalmazott statisztika nem elsősorban a mate-

(7)

SZEMLE

'"525'3e l

matikai statisztika. Itt legtöbbször elerni jellegű matematikai műveletekről van szó, és a statisztikai számok nemcsak számítások, hanem logikai és minőségi elemzés ered- ményei is.

Ugyancsak a társadalmi jelenségek minö—

ségi oldalának sokrétűségével függ össze az is, hogy a társrdalomtudományok erősebben, illetve másként tagozódnak, mint a termé- szettudományok. A konkrét és általános, a mennyiségi'és minőségi mozzanatok külön tudományok tárgyai. Példa erre a politikai gazd ságtan és a történelem, ahol az első a fejlődés általános törvényeit, a második a fejlődésúrkonkrét folyamatait tanulmá—

nyozza. Ugyanigy kapcsolódik a politikai gazdaságtanhoz a statisztika is, mely a termelési viszonyok konkrét, mennyiségi olda?át vizsga ja, szerves kapcsolatban azok minőségi vonatkozásaival és 'ugyanúgy önálló tudomány, mint a történelem.

Ezután áttért a statisztikai tudomány tárgyának meghatározására: ,,Az előzőek alapján véleményünk szerint a szovjet statisztikusok többségének felfogásával ösz—

hangban, nem kétséges, hogy egyrészt a történelmi fejlődés, másrészt a számszerű- ségnek a társadaimi tudományokban betöl- tött szerepe egyértelműen meghatározzák a statisztika, mint önálló tudomány természe- tét. E szerint a statisztika társadalomtudo—

mány, elsősorban társadalmi jelenségekkel foglzilkoz'k, amit történe mi fej'ődése is mutat. Ugyanakkor, mivel a társadalom nem légüres térben létezik, hanem szoros kapcsolatban áll bizonyos természeti jelen- ségekkel, a statisztikai vizsgálat ezekre is kiterjed.

Az a tény, hogy a statisztika az emlitett természeti jelenségeket is vizsgálja, nem befolyásolja a statisztika társadalomtudo—

mány jellegét. A statisztika ugyanis a ter- mészeti jelenségeket nem önmagukban, ha—

nem a társdalomtudomány szemszögéből a társrdalmi jelenségekkel kapcsolatban vizsgálja.

A strtf'sztika tárgykörének meghatáro—

zását Kozlov, beinovics, Nyemcs'nov és

másokhoz hasonlóan a következőkben ad—

hatjuk meg: a statisztika társadalom-

tudomány, amely a társadalmi jelenségek,— * továbbá az ezek előfeltételeit alkotó termé—*

szeti jelenségek konkrét mennyiségi mo zz'a— , nataít vizsgálja, szerves elválaszthatatlan összefüggésben a minőségi elemekkel. Ily—

módon a statisztika meghatározza a társa—

dalmi je'enségek méreteit és számszerű viszonyz it, továbbá feltárja az ezekben meg—

található _törvényszerűségeket. E megha; *

tározásból következik, hogy a stztisztika a ;

társadalmi jelenségek keretében egyrészt az alaphoz, másrészt a felépítményhez, továbbá ezek egyikéhez sem ta rtozó jelenségeket vizs- gál, pl. népesség, természeti erőforrások, stb.

A statisztika, mint társadalmi tudomány az általa vizsgált jelenségek kutrtásában a dialektikus és történelmi materi'lizmus elveit veszi alapul. Ezen elvek szerint a * módszer a tudömány tárgyának természe-

téből következik. "

A statisztika tehát szükségszerűen tárgy- körrel kell, hogy rendelkezzék, mert külön- ben a statisztikai módszer és módszertan sem alakulhatott volna ki. Egyesek, pl. e- Druzsinyin —- arra hivatkoznak, hogy nin—_

* csenek ú. n. statisztikai törvényszerűségek.

Ebből azt következtetik, hogy a statisztika nem tár fel objektiv törvényszerűsége- ket és ezért nem önálló tárgyú tudomány.

Ezzel szemben láttuk, hogy pl. a népességi statisztika milyen fontos törvényeket álla—

pított meg a népmozgalom körében.

A gazdaságstztisztika önállósága és tör- vénykutató jellege kevésbbé szembeötlő.

Ezzel magyarázható, hogy több szovjet

statisztikus, pl. Csermenszkij, a statisztikát

a politikai gazdt'ságtfnba szinte beleol—

vasztotta akkor, amikor a statisztika szerepe't a gazdasági viszonyok számszerű illusztrálására akarta korlátozni. Eze'rt indo—_?

kolt, hogy a szovjet statisztikusok nyomán pár szóval foglalkozzunk a st; tisztika és a a politikai gazd.—ságtzn viszonyávrl, ami kétségtelenül igen fontos, amennyiben a _

szoci. lista statisztikának a politikzi gazda-

ságtrn egyik alaptudománya. Sztrumilin , szerint a politikai gazdaságtan inkább , [absztrz kt jeliegű tudomány, mig a st; tisz—

tika konkrét természetű. Ezért a sttisz—

tikus munkássága sokszor szervesen kiegé-

(8)

SZEMLE ;

_ sziti a politikai gazdaságtan megállapításait.

A ténykérdést sokszor csak a konkrét

statisztikai módszerekkel lehet megoldani.

,,Ismeretes pl. hogy az absztrakt elmélet az értéktörvényt nem sértő, abszolút föld—

járadéknak csupán a lehetőségét bizonyítja, a tényleges létezésnek a kérdését az egyes országokban statisztikailag kell eldönteni".

_ A statisztika szó használatá nál figyelembe

[ kell venni, hogy ez egyrészt a gyakorlati

statisztikai tevékenységet, másrészt a sta—

*

tisztikai tudományt jelöli. Kétségtelen, hogy

a statisztikai tudományra vonatkozó fel-

fogás erősen befolyásolja a gyakorlati sta-

' tisztikai tevékenységet. A statisztika önálló tudományként való felfogása különös gya- , korlati jelentőséget nyer, ha figyelembe ' vesszük, hogy a szocialista statisztika a népgazdasági számvitel megalapozója. Ebből azonban nem következik, hogy a statisztikai tudomány tárgyköre csupán a népgazdasági

* számvitelből áll. A számvitel ugyanis nem önmagában álló, öncélu rendszer, hanem a társadalmi—gazdasági jelenségek bizonyos ob—

__ jektív, számszerű mozzanatait rögzíti. Ezt biztositja a szocialista statisztika éppen

; * azáltal, hogy tárgykörénél fogva tudományos

* módszerekkel és rendszeresen vizsgálja a társadalmi jelenségek mindazon objektiv mennyiségi elemeit, amelyek a tervgazda—

ság vezetése szempontjából fontosak. E tekintetben különös fontosságú a statisz—

tikai mutatószámok egységes rendszerének , és ezek kölcsönös összefüggéseinek a kidol—

gozása, erre semmiféle más tudomány a statisztikán kívül nem hivatott.

itt hangsúlyozni kell, hogy ez csak akkor sikerülhet, ha a dialektikus materializmus elveinek megfelelően arra törekszünk, hogy a statisztikai mutatószámok rendszere az objektív valóság mozzanatait minél ponto- sabban tükrözze vissza. Ha'á statisztika csak módszertudomány, akkor a mutató- számok merő számszerű kifejezéssé, mód—

szerre válnak, amikor a tárgynélküli mód—

szertan nem biztosíthatja e mutatószámok egységes rendszerének kiépítését és 'az objek- tív összefüggések általuk való visszatük—

röződését, mivel ez már a módszertan hatás- körét meghaladja.

A statisztikai módszer jellegéről a követ-

kezőket mondotta : ,,A statisztikai módszer sajátosságát, immanens jellegét általában mindenki elismeri".

A statisztikai módszer részletes jellemzése nem egyszerű dolog, mivel e módszer, mint látni fogjuk, nagyon is összetett természetű : a számszerűség, amit fővonásaként szoktak emliteni, csak egyik alkateleme. Emellett figyelembe kell venni a logikai, valamint a dialektikai elemeket és végül a statisztikai módszer által vizsgált jelenségek bizonyOs általános, tárgyi jellegzetességeit, tehát leg alább négyféle komponenst kell megkülön böztetnünk a statisztikai módszerrel kap—

csolatban.

A statisztikai módszer legfontosabb lép—

csőfokai egyrészt a tömegmegfigyelés, más—

részt a csoportosítás és ezzel kapcsolatban a mutatószámok meghatározása. Végül különálló fokozata a statisztikai módszer—

nek a statisztikai következtetés.

A fentiek alapján a statisztikai módszer úgy jellemezhető, hogy a statisztikai meg-

figyelés szolg áltatja a nyersanyagot,

csoportosítás, illetőleg a' kategóriaszámitás biztosítja az adatok minóségi- mennyiségi feldolgozását, ,és ezután kerül sor a követ- keztetések levonására. A statisztikai követ- keztetés a csoportosítás és a mutatószámok megállapításából kiindulóan részben általá—

nosítást, részben törvénymeghatározást jelbnt.

A továbbiakban kifejtette, hogy'n bár a statisztikai valószínűségi következtetés álta—

lában nem a valószinüségszámitást jelenti, mégis a valószinűségszámitás nagy szerepet játszott és játszik ma is —— különösen a polgári statisztikában. Ezután részletesen foglakozott Theiss professzor a nagy számok törvényével, a valószíhűségszámítással és a statisztikai kapcsolatméréssel.

Az első problémával kapcsolatban a nagy . számok törvényének hibás felfogásait ismertette, majd kifejtette, hogy milyen keretek között alkalmazható ez a törvény. A nagy számok törvénye csak a véletlen ingadozá—

sokra vonatkozik, ezért csak bizonyos körül- mények között érvényes, nem terjed ki a szisztematikus különbségekre. Ahol a külön—

(9)

szam

böző egységek között ugrás vagy fokozatos növekedés van, ott a törvény nem érvényesül.

Ez a statisztikai csoportosítás alapja.

A valószínűségszámitással, mint a nagy számok törvényének megalapozójával fog-

lalkozott. ismertette a valószinűségszámitás

tárgyát, hibás, formális alkalmazását a polgári statisztikai iskolákban, valamint továbbfejlesztését a Szovjetunióban, a nem- paraméteres módszerek kifejlesztését.

A második problémakörrel, a kapcsolat—

me'réssel foglalkozva, hangsúlyozta: A szo—

cialista statisztikának alapvető feladata, hogy jellemezze a jelenségek közti összefüggése—

ket. Az e célra szolgáló kapcsolatmérés a statisztikai törvénykutatás egyik fontos ' eszköze és így csakgakkor valóban súlyponti kérdés. ha a statisztikát önálló tudományként művclgük. A törvénykutatás ugyanis az önálló tudomány jellemvonása. Hangsúlyoz- ta, hogy e, területen a társadalmi—gazdasági statisztikában a matematikai statisztika

szerepe csak korlátozott, itt főként a for-

mális logikára, a dialektikára és végül _a

vizsgált dolgok logikájára kell támaszkodni.

A statisztika ilyen irányú kiépítése főként az államigazgatás és igazságszolgáltatás statisztikai megalapozása Szempontjából dön—

tő fontosságú, tekintettelaz alap és felépít—

mény kölcsönös kapcsolatára és a statisz- tikának a tudományos előrelátás eszköze- ként való felhasználására.

Fejtegetéseit a következőkben foglalta össze:

1. A statisztika egyrészt gyakorlati tevé- kenység, másrészt az ennek keretében érvé- nyesülő módszerek és eredmények rendszeres összefoglalását képviselő tudomány.

2. A statisztika, mint tudomány, társa—

dalmi tudomány, amelynek önálló tárgy- köre a társadalmi jelenségek és az ezek elő—

feltételeit alkotó természeti jelenségek konk—

rét, mennyiségi mozzanatainak vizsgála- tából áll, szerves, elválaszthatatlan kapcso—

latban a minőségi elemekkel.

3. A statisztikai tudomány tárgyából kifolyólag egyik legfontosabb feladata a mutatószámok, egységes rendszerének kiépí- tése és elemzése.

4. A statisztikai módszer, különböző össze-,

tevők és fokozati elemek bonyolult rendszere,,

amelynek egységét és fejlődését csak meg— f

határozott önálló tárgykörre irányulásuk

biztosíthatja. ; *

5. A valószinűségszámitás és a nagy szá

mok törvénye a szocialista statisztikának];

csupán segédeszközei, amelyek csak szűk _

korlátok között alkalmazhatók, a vizsgálat—f;

tárgyától függően. A szovjet matematikai, statisztika újabb kutatásai e korlátok foko-

zatos tágítását eredményezik.

6. A statisztikai tudomány legfontosabb 3 feladatainak megoldása így a mutatószámOk *

egységes rendszerének kiépítése, továbbá á,;

statisztikai módszertan kifejlesztése a sta—i'

tisztikai társadalompolitikai és gazdasági :

alkalmazásából fakadó követelményeknek

megfelelően csakakkor valósítható meg ered,-

ményesen, ha a statisztikai tudományt;

mint önálló társadalomtudományt dolgoz-;"

zuk ki. Ellenkező esetben veszélyeztetve—7 van a bonyolult statisztikai módszertan és

a mutatószámok rendszerének egységessége—i

és fejlődési perspektívája. A statisztika csak mint önálló tárgykörrel bíró tudomán'yf

képes arra, hogy mutatószámaival az objek— ; tiv valóság döntő mennyiségi mozzanatait_

olyan pontosan visszatükrözze, amennyire;

ez a szocializmus építésének megvalósítása;

hoz szükséges. _ -

Kislégi Nagy Dénes professzor felszólalása—!

bevezetőjében a statisztikai vita jelentöséf

gével foglalkozott. Majd áttért a statisztikát ,

módszertudománynak tartó álláspont birá-j

latára. Ezen vélemény képviselők szerint a statisztika nem önálló tudomány, mert nincs a valóságnak olyan sajátos területe,]

mely tárgyát alkotná, — legfeljebb a szám—,

szerűség. Birálja Rédei definícióját a stati'sz—

tikáról, mely meghatárOZZa a statisztikát'j

mint a megismerés egy formáját, mint funk—_;

cíót, és mint módszert, de a kutatás tárgyáVali nem definiálja (ami önmagában logikus,?

ha egyszer Rédei szerint a statisztikának"—

nincs önálló tárgya). Véleménye szerint 7

annak a kérdésnek eldöntéséhez, hogy a statisztika módszer-e vagy, tudomány,_

,,statisztikai megismerés természetét" ké

megállapítani. A tudományos megismert,

általában a valóságnak a lényeget feltár

(10)

fogalma kban való visszatükröződése agyunk- ban. A kérdés tehát az, hogy eljutunk-e a statisztikai megismeréssel bizonyos sajátos,

;valóságtükröző, más tudományok rendsze- rében nem szereplő, speciálisan társadalom- tudományi fogalmakhoz.

- Ha bármilyen akár egyszerű, akár komp—

likált számolási műveletekkel nyert ,,sta- tisztikaizdz tot" nézünk, azt látjuk, hogy

; abban mindig egy minőségi—fogalmi és mennyiségi tényező van összekapcsolva.

"Akik a' statisztikát matematikai szemmel nézik, azok csak a mennyiségi tényezőre, a számokra fordítják figyelmüket, innen a tömegesség, a tömegszerűség kritériumá- hoz jutnak, holott éppen Lenin a statisz—

tikai vizsgálódás módszeres alapelveként a

rr'minőségi elemzés elsőbbségét határozta meg,

.kifejtve a politikzi gazdaságtan és a sta—

' tisztika közötti kölcsönös viszonyt is, amely

? szerint egyfelől a statisztikai elmélet alapja ' a politikai gazdaságtan, másfelől a gazda—

"sági kutatás eredményességének feltételei

' a statisztikai objektiv adatok. Ha a statisz—

íptikai, megismerés természetét, mibenlétét _ ' akarjuk megállapitani, nem a számok olda-

Uláról, hanem a minőségi elemet képviselő

"fogalom logikai vizsgálatából kell kiindulni ésa két tényező sajátos kapcsolatában keres—

ni a statisztikai megismerés lényegét. De , ha a minőségi oldalról indulunk el, és minden ,A statisztikai adat első kellékének, első ténye- : zójének a tudományos fogalom tartalmát

adó jegyek meghatározását tartjuk, mi a

H ' helyzete a második tényezőnek, mi a szere—

pük, mit képviselnek a számok? Ezek nyil- ván a minőségi fogalom-meghatározásához csatlakozva a fogalom terjedelmére vonat—

koznak, azzal állnak krpcsoldbz—n: egy fogalom terjedelmének, egy bizonyos kon- krét időben való megállapitása, számbeli kifejezése adja a st: tisztika alapfogalmát, a statisztikai sokaságot, amely ilyenképpen a minőségi és mennyiségi elem szintézise.

Hrngsúlyozni óhrjtom ebben az elvontnrk, söt skolrsztikusnak tünhető definíciós kisér- — letben a történelmi elemei. Minden statisz—

tikai adat egyszeri, egy történeti helyzet

—— _ felvételét, megrögzitése't jelenti. Mindezt más—

szóval úgy is mondhatnók,_hogy a statisz-

V Szama—

tikai megismerés a társadalomtudományi

fogalomalkotást a társadalmi konkrétumok megismerésével kapcsolja össze. A statisz-

tikai megismerés első stádiuma a statisz-

tikai megfigyelés, a fogalom—meghatározás-

sal kezdődik és a fogalom terjedelmét alkotó

egységek megszámolásával ér véget. Pl.

definiálom a ,,készgyártmány" fogalmát és megmondom, hogy egy vállalat egy hónap—

ban hány ilyen egységet gyártott. Ezek összegezése adja a kívánt statisztikai soka- ságot. A másik stádium azután, a statisz—

tikai elemzés megint csak fogalmi analizi—

seken alapuló, ahhoz csatlakozó számolási kombinációkból áll. (Példa erre a volumen- index, a nemzeti jövedelem számítás, stb.).

E rövid hozzászólásban csak nagyon kivo- natosan vázolhatom e'részletesebb megvi—

lágitást kivánó gondolatmenetet. A mondot—- tak alátámasztására mégis legyen sza bed egy idevágó lenini és egy marxi szövegre hivat-

koznom: ,,Újabb adatok a mezőgazdasági

kapitalizmus fejlődéstörvényeiről" c. tanul—

mányában Lenina tönkremenó kis földműve—

sek helyzetéről szólva, ezt mondja: ,,A tudo—

mányos kutatás feladata mindenekelőtt és legelsősorban a tönkremenetel egyáltalán nem egyszerű és egyforma ísmerieiőjegyei—

nek pontos meghatározása, továbbá, hogy felfedve ezeket az ismertetőjegyeket, fel- kutassa és a lehetőséghez képest számokba öntse elteriedlségük mértékét és az idők folya- mán bekövetkezett változásrit". Lenin e sorai is pontosan arra mutatnak, hogya fogalom ismérveinek megállapításán ala- pulva, a fogalom terjedelmének, ,,elterjedt—

ségük mértékének" tér— és időhöz kötött számbeli meghatározása a statisztika tárgya.

A marxi sorok is jólismertek, sokan idézték a vitában. Marx fogalmi analizissel bebizo- nyítja, hogy az abszolut földjáradék elméletileg lehetséges anélkül, hogy az érték- törvényt megsértené ,,. . .. ami az abszolút

földjáradék létezését illeti, _ írja — eza kér-

dés minden országban statisztikailag volna megoldandó." A statisztika tudományos szerepe a fogalom terjedelmének bizonyos

térben és időben végzett számbeli megálla—

pításával a szóbanforgó jelenség realitását, realitásának mérvét és így gyakorlati fel-

(11)

' szeme

529

adatainak szempontjából való jelentőségét.

mutatja be. ,,

így kerültünk vissza a társadalmi való- sághoz, a társadalmi konkrétumokhoz és a gyakorlatokhoz. A társaddomtudomány—

nak nyilván nem lehet más feladata, mint hogy a társadalmi valóságot, mozgását, változását, történeti fejlődését kifejtse, meg- magyarázza. Az a körülmény, hogy egy társidilomtudimányi munkábin fogalmi elemzések és strtisztikai elemzések egymás mellett, egymásba fonódva szerepelnek, hogy helyzetképet és politikai következteté- seket a. kettő szintéziséből kapunk, nem teszi kétségessé, sőt éppen involválja; hogy a statisztikának mint tudományos mun—

kának, mint kutatási területnek külön, önálló tárgya van : és ez éppen a társadalom a maga egyedül konkrét, történeti megje- lenési-a formáiban.

Az eddigi fejtegetésekból az előadó a következőket szűrte le ,,Nem úgy monda—

nám tehát, mint Rédei, hogy a statisztikát a "társadalomtudományoknál általában al—

kalmazliató módszertudománynak lehet te—

kintetni, hanem úgy merném mondani, , hogy a társrldalomtudomány csak a statisztika által jut el az élő valóság szemléleté—

hez, a fogalmi megismerésnek a konkré- * tumokkal való szintéziséhez, a társadalmi jelenségeknek és folyamatoknak a mr'guk ,,gazdag teljességében" való megfigyelésé- hez. A statisztikai felvételek a .társ; d: lom—

tudományi elméletek ténybeliualzrpj'i, az általánostól elválaszthatatlan különöst, az absztrakciókhoz a konkrétumokat nyujt-

ják.

Befejezésül Kislégí a statisztikának a gyakorlzzttzl való kapcsolatára tért ki:

Minden tudomány gyakorlati szükségből származik, és végeredményben az emberi szükségletek kielégítésére, az ember ter- mészet feletti hatalmának megteremtésére szolgál. Minden tudomány az esetleges tapasz—

tnlzrtoknrk áthfigYOmányozó mesterségbeli fogásokból fejlődött ki. Csk a [fejlődés bizonyos fokán válik lehetővé a tudomány—

nak, elméletnek, mi ut "általános munkának"

kialrkulása a ,,techné"-ből. A statisztika is az államvezetés gyakorlati szükségletéből

született meg és vált gazdaságpolitikai eszköze.

M: jd így folytatta ,,Nyilvánvaló, hogy a szocializmus racionális államveZetést, terv—

gazdaságot jelent, tehát szükségképpen a

társadalomtudományra támaszkodik, a tár-

sadalomtudományok segitségével végzi el a A

társadalmi diagnózist és rendeli el a szükséges

gezdrságpolitikai intézkedéseket, ha úgy tetszik, a társadalmi terápiát. Ha tehát Rédei szerint a statisztika a gazdaságpoli—

tika megvalósításának eszköze, ebben igaza van. Minden tudomány eszköz a gyakorlati feladatot végzők kezében, ez áll a fizi- kára is a mérnök, a lélektanra a pedagógus vonatkozásában, stb.

Úgy mondhatnók tehát, hogy a statisz- (tikának, mint minden tudománynak kétféle

funkciója van: törvénykereső és gyakorlati célú diggnózist megállapító: a társadalmi jelenségek, konkrét, számbeli megfigyelése és elemzése,az elmélet felé fordulva, társa—

dalomtudományi törvények; összefüggések megállipításának, a gyrkorlat felé fordulva, a gezdgzságpolitikai intézkedéseknek tárgyi alapját szolgált; tja. Bizonyos, hogy a szocialista tervgazdzrságban ez az utóbbi funkciója

sokkal intenziVebb, minta tőkés ga zdtsságban,

azt .mondhatjuk, hogy a nyilvántartási funkció előtérbe helyezése a szocialista stztisztikának egyik minőségi különbsége a polgárival szemben, ahol különösen Ouetelet és követői a stzxtisztikával egy örökérvényű törvényeket feltáró társadalmi mech'tnika konstruálását kísérelték meg. A statisztika meghatározásában azonban a lényeg mindig a tárgya mand. Én tehát a negy szovjet vitáb, n azoknak a többségben lévő statisz- tikusoknak a véleményéhez csatlakozom, akik a statisztikát speciális tárggyal bíró, és így önálló társadalomtudománynak tekintik-*.

Mód Aladárne' hozzászóláSa elején kí- fejtette, hogy nem ért egyet Rédei elvtársnak azzal az álláspontjával, hogy a statisztika ' módszertudomány, (mivel semilyen mód- szer sem lehet tárgya, hanem csak része vala- milyen tudományok).

Véleménye szerint a statisztika megfelel a ; , tudomány kritériumainak, ha a tudomány

(12)

"fogalmát nem . azonosítjuk az ,,önálló"

tudomány fogalmával, (vagyis, ha nem kötjük speciális, csak az adott tudomány , által vizsgált tárgyhoz). A fejlődés folyamán 'a tudományok differenciálódtak, —— itt utal különböző tudományok kiválására a filozófiából — és e folyamat velejárója az, hogy a különböző tudományok kölcsönösen

; kiegészítik egymást. (Ezt néhány példán a

pszichológia és fiziológia, stb. kapcsolatán v— bizonyitotta.) Ez természetesen nem azt 'jőenti, hogy minden tudomány egyenrangú.

Az általánOS törvényszerűségekkel foglalkozó tudományoknak elsődlegessége van, azonban

* ha egy tudomány —— így a statisztika —— nem elsődleges, nem jelenti azt, hogy nem létezik.

Ezután megindokolta, hogy miért tartja nak:

,,Mindezt összevetve azt gondolom, hogy , abban a formában ahogy ez a szovjet vitában

* folyt, nem indokolt az önálló tárgy feltétlen _ megkövetelése: Szerintem is teljesen izetlen dolog a számokat — a mennyiségekben kifejezhető ismereteket — bármilyen más területről kivonni és ezeket a statisztika önálló tárgyaként kinevezni. Nemcsakfeles- leges, hanem helytelen lenne az többek között azért is, mert a statisztika által nyujtott, számokban kifejezett ismeretek

; sohasem csak mennyiséget jelentenek, hanem a mennyiség egyben minőséget fejez ki.

Véleményem szerint ami a tárgyat illeti, az teszi lehetővé, hogy a statisztikát tudomány- nak tekintsük, hogy a különböző területekről elsősorban a társadalomról saiátlagos meg- ismerést tesz lehetővé. E tekintetben teljesen egyetértek Kislégi professzorral, aki kiemelte, hogy a statisztika teszi lehetővé az általános és különös, az absztrakt és konkrét szintézisét.

Rédei elvtárs azt az állítását, hogy a sta—

tisztika nem tudomány, két állítással támasz-

, totta alá:

l. a statisztika lényegében gyakorlat;

2. a statisztika lényegében módszer.

Mindkét megállapítás metafizikus, össze- függéséből kiragadott, mesterséges leszűkítés.

Azt, hogy a statisztika nem más mint ' gyakorlat, Rédeí elvtárs azzal támasztotta , alá, hogy a statisztikai tevékenységben túl—

Aa statisztikát önálló társadalomtudomány-x

súlya van a napi, heti, dekád, havi, stb.

beszámolók készítésének. Szerintem a meny—

nyiség egyáltalán nem dönti el ezt a kérdést.

Sokszor a kelleténél valóban nagyobb tömegű számanyag "termelése" nem független a Rédei elvtárs által is ,,tudományosnak"

elismert tevékenységtől: a ,,tömeg" és a kimagasló ,,egyes" összefüggő részei egy egységes egésznek.

Egyébként a mennyiség alapján általában

nehéz eldönteni ilyen kérdést. A szocializmus

építése során a tudomány felismeréseit egyre szélesebb körben alkalmazzák a gyakor—

latban. így például az orvostudomány

kutató munkájához képest viszonylag egyre növekszik a kutatómunka eredményének mindennapi gyakorlati felhasználása. Vajjon jelentheti-e ennek viszonylagos mennyiségi túlsúlya azt, hogy az orvostudomány meg- szűnt tudomány lenni és átalakul pustta gyakorlattá? _Ahogy ebben a példában, úgy mindenütt másutt, s így a statisztikával kapcsolatban is helytelen a kérdést úgy feltenni, hogy mi jellemzi —— a tudomány vagy a gyakorlat. A helyes válasz nyilván- valóan az, hogy a tudomány és gyakorlat együtth

Amilyen önkényes és metafizikus a statisztika kinevezése "gyakorlattá", ugyan—

olyan önkényes leszűkítése ,,módszerré".

A statisztikai módszer: a csoportosítások, indexek, stb. alkalmazása elválaszthatatlan a tartalomtól. Munkaterületemen az utóbbi hónapokban foglalkoztunk a dolgozók külön- böző rétegei reálbérének, reáljövedelmének alakulásával. Ennek a munkának a során ugyan nem találtuk fel az index—módszert, de egy egész sor módszertani kérdést kellett megoldanunk, amelyeket soha fel sem vetettünk volna enélkül a munka nélkül.

A kitűzött cél megközelítésének vágya, szükséglete fejleszti a módszert, az új mód—

szer segitségével új és új felfedezésekhez jutunk, amelyeket egységbe kell foglalni, értékelni kell, ami megint nem egyszer a módszer továbbfejlesztésének szükségességét veti fel. ilyen körülmények között a

gyakorlatban azt hiszem ugyancsak nehéz megállapitani, hol van a módszer határa,

és hol kezdődik a tartamm.

(13)

szama

^{531 *;}

Összefoglalva: véleményem szerint a sta-

tisztika gyakorlat és tudomány, módszer és

tartalom együtt. Vajjon Fényes Elekia

reformkori Magyarország leírásával puszta gyakorlati munkát végzett? Azzal, hogy nagymértékben hozzájárult kora ismereteinek bővítéséhez, sőt azzal a pártos céllal, hogy segítsen a haladás követelményeinek meg- felelően megváltoztatni a fennálló viszo- nyokat, kétségtelenül tudomanyOS munkát végzett. Ugyanígy Keleti Károly, Körösi József,akika kiegyezés utáni Magyarországon egyrészt az akkor haladást jelentő kapitalista fejlődést kívánták szolgálni, másrészt már látták és feltárták a kapitalizmus egyes

"ellentmondásait, elintézhetők-e azzal, hogy csupán a gazdaságpolitikát szolgálták, mert munkájuk nyomán intézkedés is történt?

Az igaz, hogy mi ma a Statisztikai Hivatalban , valamivel többen vagyunk, mint Fényes

Elek korában, és igaz, hogy intézményeseb-

ben használják fel a mi jelzéseinket, mint a liberális burzsoázia korában, de a tevékeny—

ség megismétlésén ez nem változtat. Rédei elvtárs álláspontja legjobbhagyományainkat figyelmen kívül hagyja. x

Az az elmélet, hogy a statisztika nem más, mint "gyakorlat", ,,módszer", lényegében megfelel a felfelé haladó vonalon túljutott

xburzsoá statisztika elméletének és gyakor—

latának, amely valóban megfosztja a statisz-

tikát tartalmától és módszerek összességévé,

számjátékká változtatja.

Befejezésül: Annál csodálatosabb a Rédei

elvtárs által képviselt álláspont, mert ellen- kezik gyakorlatunkkal, kitűzött céljainkkal.

A júniusi párthatározat lényeges változást hozott a mi életünkben is: sOkkal nagyobb a— felelősségünk, sokkal szélesebb a perspek—

tivánk. Péter elvtárs egy aktívae'rtekezleten arra lelkesített bennünket, hogy sajtónknak adjunk új jelleget, ne iegyen többé ,,módszer"

lap, hanem a statisztika eszközeivel tárjuk fel a valóság égető kérdéseit. Biztos vagyok benne, hogy ennek a célkitűzésnek a nyomán ki fog szélesedni nálunk azoknak a köre, akik a politikai gazdaságtan és a történelmi materializmus alapján a statisztika eszközei—

vel a valóság tényeit feltárják, értékelik és

*általánositják, ez pedig nem lesz más, mint

x

a statisztikai tudomány eddiginéi sokkal ';

szélesebb gyakorlása a Központi Statisztikai

Hivatalban". , '_ __

A statisztika önálló tudományként való' _ meghatározása mellett foglalt állást Kardeván

Vilmos is. _ ,

Horváth Róbert egyetemi tanár hozzászólása ,

elején arról beszélt, hogy a kérdést úgy kell (_,

feltenni: mi a statisztika, mint gyakorlat és * mi a statisztika, mint tudomány.

így folytatta : ,,A statisztika mint *

gyakorlat magában foglalja természetesen , nemcsak az adatok empiritikus rögzítését f és a rutinmunka, azaz a tapasztalat útján * való feldolgozását, hanem magában foglalja _ annak egy olyan magasabbrendű gyakorlati célból való felhasználását is, amely bár X kifejezetten a gyakorlati gazdaságpolitika,

egészségügyi politika vagy mondjuk kultúr-, politika eszközeként, de egyben a statisz—

tikai tudomány alapján és annak felhaszf—f

nálásával történik. a:

A statisztika mint tudomány elsősorban a _ fenti gyakorlati tevékenységből, mégpedig?

az empiriából fejlődött ki, úgy ahogy arra;

Engels az Anti—Dühringben rámutatott. így alakult ki a tömeges társadalmi jelenségek "

számszerű módszereinek kidolgozásából egy -

sajátos statisztikai módszer, amelynek tudo-"ff mányos módszer voltáta prakticista álláspont ff

képviselőin kívül ma már senki sem Vonja"f

kétségbe. Egy további kérdés azonban az,

hogy a statisztika a tudományos módszer

rangjáról, vagy ha úgy tetszik, az önálló

módszertudomány rangjától felemelkedett-e már egy önálló társadalomtudomány rangtfí

jára. Ez a fejlődés felelne meg ugyanis a

tudományok engelsi értelemben vett további

fejlődésének". — _

Ezután definiálta a módszer és tudomány ,

fogalmát, majd megállapította : ,,A tudomá-! * many — a módszer és az elmélet egysége.

Ugyancsak hozzátartozik a tudomány fogal- f mához az is, hogy a tudománynak sajátos, ?

tárgya is legyen. Hogy ez a tárgy nem értel— ,

mezendő kizárólagosan, arra a jelen vita

során az elvtársak már több ízben utaltak és így erről felesleges bővebben szólni Hogy a statisztikai módszer egy önálló

tudományos módszer, ezt visZont Rédéi

(14)

szeme

elvtárs álláspontja sem vitatta, sőt még

egyes újabb érvelésekkel is alátámasztotta.

., Hátra van tehát annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy felemelkedett-e már a statisztika az önálló tudomány rangjára, _) amely' sajátos módszerével, illetve annak ' tárgyára való alkalmazásával elméleti meg- áilapitásokon keresztül új igazságokat tud

feltárni és ezeket rendszerbe foglalva önálló

tudományként összefoglalva képes fennálló tudásunk rendszeréhez hozzákapbsolni. Né—

zetem szerint a stitisztiki erre a ringra még nem emelkedett fel, mert ahogy erre

a vitában a s különösen a szovjet vitában

helyesen rámutattak, a statisztika által fel—

tárt igazságok többnyire más társsdllom- tudományok által feltárt igazságok rend- szerénez kapcso ód tak.

, Ha most már azt kérdezik az elvtársak,

hogy az én nézetem szerint mi a st _tisztika , önálló tudomány, vagy csupán tudományos _ módszer, azt kell felelnem, hogy egyik sem,

— mert még nem önálló tudomány, de már több, mint önálló tudományos módszer.

Hogy több mint önálló tudományos - módszer, azt bizonyitja elsősorban az, hogy a statisztikai módszernek a társadalom-

__'tudományokra való alkalmazásánál nem

_, , elegendő csupán a matematika azon alap- hipotéziseinek ismerete, amelyek a statisz—

'— , tikai módszerek számszerűségeiből folynak, _ ' hanem szükséges mindzon társid lmi _ [tények, és e társadalmi tényekre vonatkozó '— tudományos problematika ismerete is, k , amelyek a statisztikai módszernek e társr—

, daimi tényekre való alkalmazásával függnek

; kössze. De továbbmenóen ugyancs ;k szükséges a társ'dalmi statisztika elemzéseinek és

Li _okkut tó megállapításának végső meg—

_ tételéhez mind'izon a társdxlomtudományi igazságok rendszerének az ismerete is, amelyet a többi társnd'ilomtudamányok, ,

f Elsősorban a marxizmus-leninízmus és a

* po it kil gizdisáztn tá'nk ie. Ezekkel az ismeretekkel összekapcsolva a társadilmi statisztika a megismerés dialektikus mód—

, , szerét és annak Sztáin ált l feltárt néfy jellegzetes vonását olyiz n sikerrel alkalmi zza atársad lomtudományok területén, amellyel

' a társadalmi valóság egészen hű tükörképét

képes adni és valódi összefüggéseit fel képes tárni. (Ezt értették egyesek a statisztika u. n. társadalomtudományi ,,szemlélete"

alatt, amely kifejezésnek helytelenségére különben hozzászólásomban magam is utal- tam.)A társadalomtudományi statisztika több tehát már, mint önálló statisztikai módszer vagy önálló statisztikai módszertudomány."

Fogarasi Béla elvtárs, a Közgazd ság;

tudományi Egyetem rektora a vitáról a következőképpen foglalt állást: Helyesnek és örvendetesnek tartja, hogy ez a vita kialakult.

A vitában ma gában azonban több hiányos-

ságot lát. Először néhány elméleti hibára hivta fel a figyelmet. Részben arra, hogy ilyen komoly elmélyülést igénylő filozófiai módszertani kérdéseknél a vita egyik alap- jául szolgáló definiciót a tudomány meg- határozását nem egy népszerűsítő célokat , szolgáló Filozófizi Lexikonból kell meríteni, hanem a klasszikusok műveit kell áttanul- mányozni. Másrészt rámutatott arra, hogy a vita során egyesek helytelenül szétválasz—

tották az indukciót és dedukciót, mint a megismerés külön mo zzana t; it. A valóságban a m: rxi módszer eredetisége épp abban van, hogy az indukció és dedukció dialektikus egységet alkot.

A vitával kapcsolatban álláspontja a követ—

kező volt: A két ellentét vagy látszólagos, v; gy a vita nem nagyon di lektikus. A kérdés feltevése ugyanisigy szól : Önálló tudomány-e ' a statisztika, melyek tárgya határozza meg

tudomány—jellegét, vagy módszertudomány—e melynél a módszer határozza mega tudo- mány jellegét.

A klasszikusok, így pl. Engels nem válasz—

tották mereven szét e két dolgot. így Engels az Anti——Diihring- ben a politikai g—;:zd ságtm tárgyáról és módszeréről együtt beszél.

Á st tisztikusok feladita az, hogy meg—

találják a tárgy és módszer olyan egységét, mely a st tisztikát tudománnyá teszi.

Másrészről ,a tud')mányt nemcsik önálló tárgya és s játos módszere jellemzi, hmem

az 'is, hogy a tudomány -— a módszer és

elméletegysége.$zlál£na dialektikus m terigi- lizmgsról úgy beszél, mint a'd inlektikus

módszer és a materialista elmelet egységéről.

(15)

SZEMLE

533

Ez azonban nemcsak a dialektikus materia—

lizmusra vagy a politikai gazdaságtanra vonatkozik, hanem minden tudományra.

Minden tudománynak önálló elméleti téte- leket kell adnia a tudomány tárgyától függően. Ilyen saját elméleti megálla pitások nélkül csak igen sovány lenne a tudomány.

Tehát a statisztika nem valami külön ,,módszertudomány", amelynek ne volna tárgyi alapja.

Az elhangzott felszólalásokra Rédei Jenő válaszolt. Kijelentette, hogy nem tud rész-

leteiben kitérni'az elhangzott hozzászólásokra,

mert azok igen szerteágazóak voltak: sok olyan kérdést is érintettek, amelyekről az ő előadásában nem is szólt (például a statisztika története), vagy amelyek egyáltalán nem tekinthetők az általa előadottak cáfola- tának. Ezért a felszólalásokhoz kapcsolódva csupán néhány gondolatot kiván kifejteni.

TheissEde és Mód Aladárne' felszólalásaik—

ban nézeteiket a statisztika történeti fej—

lődésével igyekezték bizonyitani. Véleménye szerint azonban ezt nem helyesen —- a tényleges fejlődést visszájára forditva tették.

Theíss professzor úgy beszélt Pettyről, Grauntról és idézte ezzel kapcsolatban Marxot, mintha a politikai aritmetikusok már többé—kevésbbé tudatosan megalapozták volna a statisztikai tudományt, holott nálunk elsősorban arról volt szó —- erre vonatkozik a Marx-idézet is — hogy politikai, gazdasági, vagy népességre vónatkozó tételeik bizonyítására nem spekulatív érveket, hanem konkrét számokat használtak fel.

A valóságnak szemethunyó középkori speku- lációval szemben történelmi jelentőségű, tudományos tett volt, amikor Petty tuda—

tosan —- ahogyan maga mondja —— az érzékel—

hető világból vett érveket, a számok, a súlyok, a mértékek nyelvét kezdte használni, népesedési, politikai és gazdasági tételek alá- támasztására. Ebben az értelemben, a bizonyítás ujraszerűségének értelmében Petty valóban egy új tudomány megalapítója.

Történelmietlen Mód elvtársnő által hangoztatott az az érv is, amely a tudományok történelmi differenciálódásával' próbálta iga—

zolni az önálló statisztikai tudomány jogosult- ságát. A fejlődés a statisztika esetében éppen

a fordított: kezdetben a statisztika _ mivel

e kérdésekkel először a statisztikusok;

foglalkoztak —— magábz'foglalt több táasa—

d'lomtudományt, a gazdzságtörténetet, a földrajzot, a népességtudományt —— azonban ezek, mikor a statisztikusok által feltárt * számanyag kiegészült, gazdagodott a tudo"- mányok rendszeres elméltetével, elvi meg- állapítászival, az úgynevezett statisztikai tudományból kiváltak. Graunt, Petty mun—

káit szigorúan osztályozva ma nem statisztikai, hanem népességtudományi munkáknak tekintjük, Fényes Elek Magyarország Sta—

tisztiká'ja gazdaságtörténeti, gazdaság- föld—

rajzi mű. Az ilyenfajta osztályozás persze nem *

jelenti, hogy e művekben nem lett volna a vizsgálat számszerű módjában megnyilvánuló speciális statisztikai jelleg; azOnban ez magának a vizsgálat tárgyának (népesség, gazdaságtörténet) egyértelmű meghatározá- sát nem érintheti.

Rédeí elvtárs kitért az idézetekkel való bizonyításra. Véleménye szerint több fel—

szólaló nézetei igazolására betű szerint és nem szellemében interpretálta a marxizmus klasszikusainak a statisztikára vonatkozó

egyes utalásait. '

Abból arMarx- idézetből például, amely arról szól, hogyuaz abszolút földjáradék lehetséges volta elméletileg bizonyítandó, tényleges létezése pedig statisztikailag dön- tendő el —— egyesek azt a következtetést vonják le, hogy ezzel Marx már meghatározta a statisztikai tudomány tárgyát is. A Marx—

idézetben azonban erről szó ninCs, arról van

szó csupán, hogy az abszolut földjáradék

létezését adatokkal, lényekkel kell bizonyítani,

illetve bizonyították be. _

Rédeí elvtárs kitért arra a több felszólaló által hangoztatott állításra, hogy akik a statisztikát csak módszertannak, vagy mód- ' szertudománynak tekintik, elszakítják a tárgyat a módszertől, szembekerülnek a tárgy és módszer egységéről vallott marxista nézetekkel. Erről azonban szó sincs: a ( statisztikai módszertan szoros kapcsolatban áll alkalmazása területével, például a külön- böző társadalomtudományokkal. Az ezekben alkalmazott statisztikai módszerek messze-

menően közösek: ez indokolja, hogy egy különálló, kizárólagos érvénnyel egyik társa—

x