Konjunktur- und Saisonempfindlichkeit in der Fertigwarenwirtschaft

11. szám. —— 1051 — l931

bert El'nőe' az 1930/31. évi széngazdaságról s ide so- rozta a szerkesztés Meszlényi Artúr cikkét is az új magyar kartelltörvényről, valamint Söpkéz Sándorét a villamosenergiagazdasági törvényről. A következő tárgycsoportban Meszle'nyi Emil cikke áll az élen az 1930/31. évi magyar külkereskedelemről. Igen beható Ferenczi Imre tanulmánya a magyar és nemzetközi külkereskedelmi politikáról, míg a ke- reskedelemügy általános helyzete Kemény Dezső, a gabonakereskedelem alakulása pedig Friedlánder Emil cikkéből világlik ki. A vasút— és automobil- forgalom helyzetét Bogsch Aladár rajzolja meg, Niki Béla a folyamhajózásról ad számot, Szentivá- nyi Ervin pedig a posta—, távíró—, telefon- és rádió- ügy újabb adatait sorakoztatja fel, Ezúttal is Kál—

lay Tibor a szerzője az állampénzügyi helyzetet analizáló dolgozatnak s a különböző pénzügyi vo- natkozású munkálatok (,)uamlt Richard, Stein Emil,

Beck Róbert cikkei, valamint 'l'ormay Bélának a Postatakarékpénztár t'orgahnát és helyzetét felvázoló fejtegetései között a ,,current history" szellemében nyert helyet Kresz Károly tanulságos eszmefutta—

tása a magyar pénzintézetek sorsáról az 1931. évi válságos nyári hónapokban. Az Évkönyv következö részében a közmunkaügyet tárgyalja Hantos Ala- dár cikke, Kntasi Eleméré a biztositásiigyet, míg az ipari szociálípolitika 1930,'$ll. évi fejleményeit Évek óta kitaposott széles mederben Papp Géza írta meg és DálnoIri-Kovúts Jenő gazdag statisztikai bá- zison a munkabérek, árak és életszínvonal hullám- zását. Az állami közieazgatás racionalizálásáról szól Magyary Zoltán kisebb cikke, a bécsi Deutsch Móré pedig a magyar és osztrák állam néhány kölcsönös jogi problémája foglalja össze. Ezenkívül egy pár kisebb cikk s bőséges statisztikai anyag

dik fel a külföldi pionirmnnkát vállaló kiadvány- ban. Egyébként az Évkönyv—kötet régi nagy statisz- halmozó—

tikai anyagának költségkímélési okokból elkerül—

hetetlenné vált csökkentését, valamint többek közt

a közgazdasági szemszögből is aktuális első nép—

számlálási adatok hiányát ugyan sajnálattal regisz- tráljuk, mert, ezt a szerkesztőség ügybuzgó infor- mációs tevr'akenysége pótolhatja

ugyanolyan elismeréssel jegyezhetjük fel az aktuá—

sem teljesen, de

litásra való céltudatos törekvést: ennek példája az a sok függelék,

munkatársak a legújabb gazdasági események lanr- szemeit sikerrel kísérelték meg az Évkönyv tartal—

amelyekben a szerkesztők és

inába pótlólag belel'űzni.

Konjunktur- und Saisonempfindlíchkeit in der Ferttgwarenwtrtschaft.

Nürnberger Beítráge zu den 'vVirtsehafts- ned Sozial—

wissenschaften, l-le ausg gehen von Hans Prorsler und Vv'íllielm Vershofeu. Hett 27. Nürnberg,. 1931.

47 L—p.

A Nürnbergi Gazdaságtigyelö Intézet a kon—

junktúrakutatás munkakörét teljesen új területtel gazdagította akkor. amikor a konjunklúruérzékeny'

séget és a szezoningadozás fokát tette matematikai

vizsgálat tárgyává. *

A gazdaságstatisztikai

nal a kutató munka eddig csupán arra szorítko- zott, hogy az azokban fellelhető hullámnozgá-

sok (trend, szezonhullámzás és ciklikusmozgást

széjjelválaszthatók és a további kutatás eéljaira alkalmas értékben kifejezhetők legyenek. Ezek meghatározásán kívül még csak a kilengések idő- számsorok vizsgálatá—

beli összeesése vagy eltolódása vétetett számba.

Ez azonban csak a konjunktúra iránti érzékeny;

séget érintette. Magáról az ingadozás mértékéről, a kilengés fokáról áll ez különösen az idény—

szerű kilengésekre —— eddig még nem sok szó esett.

Holott a gazdasagstatisztikai számsoroknak a kon- junktúrával és az idényszerű behatásokkal szem—

lzen megnyilvánuló érzékenysége ez irányban is vizsgálat tárgyává tehető. A Nürnbergi Gazdaság- figyeló Intézet nemcsak ráterelte a figyelmet erre a kérdésre, hanem az egyes árucsoportokra nézve kiszámított érzékenységi koefí'ieiensek segélyével megállapította azokat a ttörvényszerűségcket, ame—

lyek a fogyasztási

fogyasztás vonala felé haladva megszabják a kon- jnnktúraérzékenységnek és a

készáruknát a termeléstől a szezonreagibilitásnak a változásait.

A konjunktúra— és idényszerű érzékenység t'el—

deritése és számtani meghatározása a szóródás leg—

jobb mértékével, a, középeltéréssel (Standard—Devia—

tion), az összehasonlítás pedig a szóródás relativ mértékével, kitevóvel történt, mely utóbbi nem más, mint az aritmetikai közép százalé—

a variabilitási

kában kifejezett középeltérés. Az intézet az 1925—————

1929. évekre terjedő vizsgálódás számára szükséges anyagot a belföldi kelendőségi mozgalomra való

tekintettel állitotta gazda—

ságstatisztikai anyagon kívül sok eseben az Egyo- siilt Államok adatai is megvizsgáltattak. Ezáltal az

Össze. A németországi

összehasonlítás és a talált törvx'enyszerűm'tgek álta—

lános érvényességének kimutatása is lehetővé vált. A gondos vizsgálat kimutatta, hogy az ára- esoportok egészen más érzélu—nyst'rget tanusítanak a konjunktúrakilengésekkel, mint a szezonbehatá- A koefficiensek kiszámítása ré—

vén aza nyert megállapítást,

hogy az egyes árucsoportoknak konjunkti'iraérzé—

sokkal szemben.

törvényszert'isr'ag

kenysége a termeléstől a nagy— és kiskereskedel- men keresztül a fogyasztás felé haladva fokozato- san csökken. Ez az általános érvényű szabály csak annyiban módosul, hogy oaves fogyasztási ára csoportok konjunktúrat'xrzt'ekenységének csökke-

nése már a nagykereskedelemnél is igen számot—

tevő lehet, míg más esetekben a hanyatlás tulaj- donképen csak a kiskereskedelemlwm tehát a közvetítés végpontján következik be. A konjunk—

túraérzékenység csökkenésére vonatkozó eme tör- vényszerűségból nem; okvetlen következik, hogy a

70

11. szám.

konjunktúramozgalmak a fogyasztásban lelik ere—

detüket. A konjunktúra szabályból a kiskereske—

delem részére még azt a következtetést vonja le az intézet, hogy az a depresszió idején aránylag ked-

vezőbb helyzetben van, mert hiszen a kelendőség

magasfokú marad. A konjunktúraérzékenység Né—

metországban jelenleg valamivel magasabban áll, mint az Egyesült Államokban.

Ellentétben a konjunktúramozgalmakkal ———

melyek a gazdasági körforgás következtében min—

den gazdasági ágban éreztetik hatásukat __ az idényszerű behatások izoláltan, egészen indivi- duálisan lépnek fel. A vizsgálat tehát itt csakis oly árucsoportokra terjedhet ki, amelyek évszaki behatások alatt állanak. Az Intézet által a fonto- sabb árucsoportokra nézve kiszámított szezonérzé- kenységi kitevők segélyével már most az nyert megállapítást, hogy a készáruk az idényszerű be- hatásokkal szemben egészen ellentétesen viseltet- nek, inint ahogy azt a konjunktúra hullámzásnál tapasztaltuk. A szezoningadozás foka ugyanis a fogyasztás felé haladva nemcsak hogy nem fogy, hanem ellenkezőleg növekszik. Magasabb a kis—

kereskedelemben, mint a nagykereskedelemben.

Egyes árucsoportoknál a szezonérzékenység fejlő- dése a fogyasztás irányában rendkívül kifejezett jellegű. Az érzékenység növekedése azonban nem szükségképren fokozatos. Vannak árucsoportok.

amelyek a nagykereskedelemben egyáltalán nem mutatnak fogékonyságot az évszaki behatásokkal szemben. Ezek eladását ugyanis közvetlenül a kis- kereskedelem végzi.

tisztábban

Az amerikai soroknál még érvényesül a szezonérzékenység nö—

vekvő tendenciája a fogyasztás felé, ami azt bi—

zonyítja, hogy a szezonkilengések az amerikai kiskereskedelemben sokkal erőteljesebbek, mint a német kiskereskedelemben.

A konjunktúraérzékenységre és a szezon—

reagibilitásra az intézet által felállított eme két tőrvényszerűséggel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a hanyatló konjunktúrával nem sziiksógképen jár együtt a szezonérzékenység emelkedése. A konjunk—

túrae'rzekenység és a szezonérzékenység különben sem hasonlíthatók össze az érzékenységi koefficien—

sek segélyével,

A Nürnbergi Gazdaságfigyelő Intézet vizsgá—

lódásainak gyakorlati értéke abban áll, hogy az árukelendőség szezonérzékenységét a fogyasztási készárucsoportokon belül is teljesen feltárja úgy

kiskereskedelem S. S.

a termelés, mint a számára.

nagy— és

Barriol A.: Théorie 8: Prati—gue des Opéra- tions Financiéres.

Paris, Gaston Doin et Cie. 429 1. — p.

A francia (Párizsi) Statisztikai Társaság tudós fő—

titkárának munkája három főfejezetre osztva tár- gyalja a pénzügyi ügyletekkel összefüggő elméleti

—— 1052 —— 1931—

és gyakorlati kérdéseket. ,,Pénzűgyi ügylet" alatt értve mindazokat a műveleteket, amelyek gyü—

mölcsöző tőkeelhelyeze'sekke] kapcsolatosak. A könyv tartalma nem olyan tág perspektívájú, mint ahogy a cím után gondolni lehetne, mivel széle—

sebb gazdaságelméleti megalapozottság nélkül a pénzügyi műveleteknek inkább csak a matemati- kai-technikai vonatkozásait ismerteti. A munka címének magyarul ,,Értéküzleti számitások"—at lehetne adni, amelynek során főleg a kamatszámí- tásokkal, tőketörlesztési tervekkel és tőzsdei üz—

letszámításokkal ismerteti meg az olvasót. A pénzügy—technikai kérdések rövid ismertetése mel- lett igen sok gyakorlati példát is tartalmaz, ame—

lyeknek megoldásánál leggyakrabban használatos matematikai formulák alkalmazását is ismerteti.

Bár kétségtelen, hogy Barriol könyve elsősor- ban a bank és kereskedelmi szakma gyakorlati emberei számára készült, azonban a pénzügyi tu—

domány elméleti művelői számára is értékes is- mereteket nyujt. Az anyag mintaszerű elrende.

zése, az előadás könnyedsége, valamint a példák—

hoz fűződő magyarázatok világossága vonzó ol—

vasmánnyá avatja a könyvet.

Andréadés A.: La population du lapon.

Bruxelles, 1931. (Extrait de la Revue liconomíoue Inter- nati. nale.) 52 l. —— p.

A távoli világrészek statisztikai megismerése mindig tanulságos és sokszor a kuriózum erejével hat. Még akkor is, hogyha a kultúrában —— a sla- tisztikai kultúrában is ——1 olyan előrehaladott l'o—

kon álló országról van szó, mint Japán, melynek összefoglaló népesedési jellemrajzával Andréa'dés görög statisztikus ismertet meg a Nemzetközi Sta- tisztikai Intézet tokiói ülésszakán tett személyes tapasztalatok és nagy forrásanyag feldolgozása alapján. Először a mult századok homályába vesző történetstatisztikai eredmények ingatagabb talaján rajzolja meg a legújabb fejlődés történeti hátterét (adatai itt és a továbbiakban a tulajdonképeni Japán viszonyt tárják fel). A hűbériség, a há—

borúk s a középkor társadalmi kinövéseinek kon szakában a fejlődés igen bizonytalan irányzatú:

japán írók az ország lélekszámát BIO-ben 5 mil- lióra, 7736-ban 8'6 millióra, 1528—ban (és 1560—ban)

4'9 millióra, 1721—ben pedig 261 millióra teszik.

A legutolsó másfélszáz év ugrásszerű, óvatosságra intő abnormálisan nagy lélekszámemelkedése után a fejlődésre kedvezőtlen politikai és gazdasági ura- lom, egészségtelen erkölcsök és szokások elhara- pódzása idején kis visszaesésekkel vegyes stagná- ció következett s az 1846. évi (a korábbi becs- lésekből rendszerint kimaradt osztályokra is ki—

terjeszkedő, teljesebb) népszám is csak 2915 millió. Az uralomváltozást 1868—ban az elzárkó- zás megszüntetése, Japán belső berendezkedése—

nek tökéletes átalakulása követte nyomon, látható eredménnyel: 1872-ben a lélekszám már 34'8 mil-