Benyoussef, A.: Az éhezés. Demo-ökonómiai megközelítés

(1)

STATISZTIÉAI IRODALMI FIGYELÓ

441

cióra nem veszi tekintetbe. Mint szer—

zők megjegyzik, a modell ilyen irányú

kiterjesztése a jövő tervezett kutatásai—

nak témája lesz.

(Ism.: Tekse Kálmán)

*

BENYOUSSEF, A.:

AZ ÉHEZÉS.

DEMO-ÖKONÓMIAI MEGKÖZELITÉS

(La faim des hommes — une approche démo—économlgue.) —— Développement et Civi- lisations, 1964. március. 39—44. p.

Földünk mintegy három milliárdnyi la- kójának kb. kétharmada elégtelenül és közel háromnegyede rosszul táplált. Csak

kb. 28 százalékáról állítható, hogy jól táplálkozik, azaz napi 2700 kalóriánál

többet fogyaszt.

A FAO (az ENSZ Élelmezési és Mező—

gazdasági Szervezete) az 1960—1965.

évekre kiterjedő akciót kezdett annak előmozdítása érdekében, hogy az élelmi-

szer—termelés növekedésének üteme a kérdéses régiókban legalább ugyanolyan

gyors legyen, mint a népszaporodásé.

Szerző, aki tuniszi gazdaságdemográfus,

többek között a rosszultápláltság káros egészségügyi következményeire, a cse- csemőhalandóságra, a produktív korra

stb. gyakorolt kedvezőtlen hatására hívja fel a cikkében a "figyelmet. Bemutatja az ,,éhezés" és a gazdasági elmaradott—

ság földrajzi megoszlásának azonosságát,

néhány okát 'és politikai vonatkozását,

megoldásának helyes és hamisnak vélt útjait, világgazdasági, illetve külkereske—

delmi vonatkozásait, perspektíváit, vala—

mint az utóbbiból adódó feladatokat.

Amennyiben a világ jelenleg kb. két milliárdnyi rosszul táplált lakosa zooo—ig öt milliárdnyira szaporodna, az érintett országok élelmiszer-termelésének egyi- dejűleg kb. meg kellene háromszorózód- nia ahhoz, hogy a helyzet súlyosabbra válását elkerüljük.

A cikk összehasonlítja egymással a ví—

lágrészeket, illetve a régiókat az egy la—

kosra jutó napi kalóriafogyasztás tekin-

tetében, és az egyes világrészeken belül

külön kiemeli azokat az országokat, ame—

lyekben e mutató értéke a legkisebb, il—

letve a legnagyobb. Nem is kell a szél—

sőségek szembeállításához folyamodnunk

annak illusztrálásához, hogy a világ ,,éhező" régióinak legjobban táplált la—

kosú országai is rosszabbul tápláltak.

mint más régiók legrosszabbul táplált lakosú országai. A távol—keleti régiókban a legjobban táplált lakosságú Taivan (napi 2330 egy lakosra jutó kalóriafo—

gyasztással) az Európában legrosszabbul

táplált lakosságú Portugália (napi 2400

egy lakosra jutó kalóriafogyasztása) mö—

gött marad. A táplálkozás kalóriameny-

nyiségben mért színvonalának és az élel- miszer-kiadások összes személyi fogyasz-

tási kiadásokon belüli arányának az egy—

bevetése alapján e két mutató közötti negativ korrelációra következtethetünk.

Szerző a FAO 1959. évi vonatkozó ada—

tainak felhasználásával kiszámította a világrészek, illetve régiók élelmiszerellá—

tottsági indexét (indice subsistance) is az

S/P:100 formula segítségével, melyben S'

a világ élelmiszermennyiségének, P pedig a világ népességének a vonatkozó régi-

óra jutó hányadát jelenti. Az index ér—

téke Távol—Keletre 23,5, Afrikára 30,9, Közel—Keletre 40,9, Latin-Amerikára 69,1, Óceániára 300,0, Észak-Amerikára 489,5

és Európára vonatkoztatva 169,0. Szerző ezen index értéke alapján csoportosítja

az egyes régiókat, kimutatva, hogy a vi- lág népességének hány százaléka jut az index értékének különböző nagysághatá- rai közé, és kivétel gyanánt hagsúlyozva,

hogy Japán természetesen a legalsó, 41

pont alatti nagyságkategóriából a 1504

pont feletti kategóriába sorolandó át.

A cikk szerzőnek az éhezés leküzdésé—

vel kapcsolatos javaslataival zárul le.

(Ism.: Valkom'cs Emil)

SZTAROVSZKIJ, V.!

A' NÉPESSÉGNÖVEKEDÉS'ELEMEI VIZSGÁLATÁNAK:MÓDSZERTANA

(Metodika isszledovanija elementov roszta narodonaszelenija.) — Vesztntk Szmtiszttkí.

1964. 11. az. 3—15. p.

A cikk szerzőnek a Szovjetunió Tudo—

mányos Akadémiáján megtartott két elő—

adását foglalja össze, melyek közül az

első a Vesztnik Akademii Nauk SzSzSzR

1960. évi 2., a második pedig 1962. évi 5. számában önálló tanulmányként is

megjelent. (Ez utóbbiról a Demográfia 1962. évi 3. száma közölt ismertetést.)A cikk bevezető része a demográfiai" előre——

számítások tervgazdasági jelentőségével

és a perspektivikus tervezés gazdasági célkitűzéseinek a népességfejlődésre gya—

korolt hatásával foglalkozik. E kölcsön—

hatásokból kiindulva a népességelőreszá—

mitást a következő három szakaszra oszt—

ja fel: 1. a népesség számának, kor és nemek szerinti megoszlásának a- kor-"

specifikus halandóságra és a propagatív korú nők korspecifikus :termékenységére

vonatkozó hipotézisek alapján történő előreszámítása; 2. az első szakaszban al—