Peters, W. S.: Mire való a statisztika?

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

KÚLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM*

A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE És MÓDSZERTANA

PETERS, W. S.:

MIRE VALÓ A STATISZTIKA?

(Counting for something. Statistieal principles and personalitim.) Springer-Verlag. New York-Berlin—Heidel- bere—london—Párim—Tokió. 1987. XVIII, 275 p.

A Springer kiadó ,, Statisztikai szakkönyvek"

c. sorozatában megjelent munka műfaja meg- lehetősen szokatlan, mert szerzője a szakköny- vekben megszokottnál jóval nagyobb súlyt he- lyez a statisztikai gondolkodás fejlődéstörténe- tére. Elsődlegesen ugyan a statisztikai szám- szerűsített alapelveit kivánja illusztrálni, ezt azonban többnyire a statisztika kiemelkedő tu- dósai életútjának bemutatásával összekapcsol- va teszi. Ezt az is jól mutatja, hogy a könyv 22 fejezete közül hat a statisztika történetével, il- letve legnevesebb, meghatározó személyiségei- nek életével és munkásságával foglalkozik.

Emellett azonban a többi fejezetben is sok érde- kes tudománytörténeti vonatkozás található.

A statisztika közgazdaság- és társadalomtudo- mányi alkalmazásai az egyes alapelvek és mód- szerek illusztrációi, s nem céljuk az elméleti vagy gyakorlati statisztikaoktatás.

Az első négy fejezet alapvetően előkészítő jellegű, de egyben jól példázza a statisztika gya—

korlati hasznát is. E fejezetek megismertetnek a statisztika — ezen belül a leíró és induktív sta- tisztika —, a gyakorisági eloszlások fogalmával, megjelenítési módjaival és összefoglaló mérő—

számaival, a speciális átlagfajtákkal és azok né- hany tipikus alkalmazásával, valamint az el- oszlások néhány elemi összehasonlítási mód- szerével. Különösen jólsikerült a fogyasztóiár- index bemutatása és a Simpson-féle paradoxon leírása, ami a hazai szakirodalomból a standar- dizálással történő összehasonlítás alapfeladata- ként ismert.

A következő négy fejezet a valószínűség-el-

—, mélet kialakulását és néhány érdekes felhasz-

nálási lehetőségét, illetve a legismertebb való- színűség-eloszlásokat mutatja be azok néhány gyakorlati felhasználásával együtt.

A ,,Politikai aritmetika" című kilencedik fe- jezetben a modern állam sokoldalú információ- igényeinek kielégítését célzó, fokozatosan ki- alakuló és diü'erenciálódó gyakorlati gazdaság—

és társadalomstatisztikai tevékenységről ad ké- pet a szerző, elsősorban az angliai és az egyesült államokbeli módszertani újítások bemutatásá- val.

A tizedik és a tizenharmadik fejezet a ke't- és többváltozós korreláció- és regresszió-számítás- sal foglalkozik, nem feledkezve meg a témakör néhány érdekes tudománytörténeti vonatkozá- sáról sem.

A tizenegyedik, a tizenkettedik, a tizenne- gyedik és a tizennyolcadik fejezet a statisztika fejlődését meghatározó néhány neves tudós:

Karl Pearson, William S. Gosset (Student), Ronald A. Fisher és Jerzy Neyman egymáshoz közvetlenül is kapesolódó életútját mutatja be, s ezáltal természetesen jól követhető a statisz—

tikai gondolkodás fejlődése is. Egyértelműen közéjük sorolható azonban Francis Galton is, akinek munkássága és a statisztika fejlődésére gyakorolt termékenyítő hatása elsősorban a korreláció—számítással és a faktoranalízissel foglalkozó fejezetekben kerül bemutatásra.

Az önmagukban is érdekes életutak ismerteté- sével párhuzamosan többnyire egy—egy jelleg—

zetes, az adott személy által kidolgozott vagy lényegesen továbbfejlesztett módszert is bemu—

tat a szerző: például K. Pearsonnál az illesz- kedésvimgálatot vagy R. A. Fishernél a val-ian- ciaanalízist és a kísérletek tervezésének elméle- tét (experimental design) is.

A mintavételról két fejezetben is lehet olvas- ni: az általános vonatkozásokat és a közvéle- mény—kutatási módszertant felvillantó tizen- ötödik, valaminta minőség—ellenőrzés kialaku-

_' A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a "Statisztikai Irodalmi Figyelö"-ben a külföldi statisztikai __ könyvek és folyóiratelkkek ismertetését havonta közli.

nak egymás után.

_ A Küüöldi Statisztikai Irodalom egyen fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk-ismertetésekre tago- m. (Ezeket ' választja el egymástól.) Az ismertetése]: szerzők, illetve ahol szerző nincs, a címek betűrendiében következ-

638

lását és diadalútját felvázoló tizenhatodik fe- jezetben.

A további fejezetek a főkomponens-elemzés- sel és a faktoranalízissel, a bayesi módszerek—

kel, a nem kontrollált kísérletek (megűgyeléses vizsgálatok) és a programértékelések, valamint a nem paraméteres és robusztus eljárások egyes jellegzetességeivel foglalkoznak. Ezek közül különösen érdekes a megfigyeléses vizsgálatok- kal és programértékele'ssel foglalkozó s ennek kapcsán az okozati magyarázatok problémáira és buktatóira is kitérő huszadik fejezet. Az ezt követő fejezetből főleg az exploratív adatelem- zéssel foglalkozó rész tarthat számot érdeklő- désre.

A huszonkettedik fejezet a statisztika történe- tének tömör összefoglalása, s azzal a nem elég- gé hangsúlyozhatő és megszívlelhető ajánlással

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

zárul, hogy a statisztika feladata sohasem egy- szerűen a számlálás, mérés, hanem mindig va- lakinek valamilyen célból történő informálása.

A sajátos tárgyalásmód általában nem megy a bemutatott statisztikai alapelvek és módsze- rek érthetőségének rovására, néha azonban megbosszulja magát. Egyes esetekben -— például a főkomponens—elemzést és a faktoranalízist vagy a bayesi gondolkodásmódot illusztráló fe- jezetben — talán nem ártott volna a didaktiku—

sabb, közérthetőbb kifejtés. Ezt leszámítva a könyv érdekes, új színfoltot jelent a statisztikai szakirodalomban, laikus és szakember egy- aránt haszonnal forgathatja. A mű külön érde- me az, hogy felkelti az olvasó figyelmét a sta- tisztika klasszikusainak alapművei iránt,

(Ism.: Vita László)

G AZDASÁG STATISZTIKA

BAYER, K.:

FÚZIÓK ÉS ÉRDEKELTSÉGI RÉSZESEDÉSEK (Fusionen und Beteiligungen. Was bedeutet die inter- nationale Fusionswelle für Österreich?) —— WIFO Monarsbe- richte. 1988. 10. sz. 560-574. p.

A szerző számos adattal bizonyítja -— min- denekelőtt az Egyesült Államok, az Európai Gazdasági Közösség és Ausztria példáján —, hogy a nyolcvanas években ismét felerősödött a vállalatok teljes vagy részleges ,,felvásárlásá- nak" tendenciája. Az irányzat közgazdasági megítélése nem egységes, különösen az ún. ,,el- lenséges" átvételek esetében, amelyekkel az át- vett vállalat vezetése nem értett egyet.

Egyes ellenzők előnynek tartják, hogy ma már nem csak ,,a nagyhalak falhatják fel a ki- csinyeket". Ugyanakkor növekszik azon szak- írók száma, akik a tőkepiac integritását és a pénzügyi intézmények biztonságát féltik az új ,,felvásárlási hullámtól". Ezek a tőkebefektetők ugyanis nem a hosszú távú iparpolitikai célok elérésében, hanem a gyors nyereségszerzésben érdekeltek. Eleve nem megtartani akarják a részvények felvásárlásával megszerzett vállala- tot, hanem már rövid távon a lehető legelőnyö- sebb értékesítésére törekszenek. Ezek a pénz- ügyi lépések sok esetben a vállalat ,,szétzúzásá—

hoz" vezetnek, ami a legjobb részek kiárusítá- sát, ugyanakkor a ,,maradék" üzemek likvidá- lását jelenti.

Bár 1987 őszének tőzsdei válsága ideiglene- sen lefékezte ezt a folyamatot, mégis ismét vi- lágméreteket kezd ölteni. Az EGK-n belül nagy arányban vásárolják fel a régi és az újabb tag—

országok (például Spanyolország) vállalatait.

Az utóbbi években svéd és ünn cégek egész sor EGK—vállalatot vettek át, míg az Egyesült Ál- lamokban főleg a japán és a brit vállalatok be—

hatolásától tartanak.

A cikk áttekintést nyújt a felvásárlási hullám hátteréről, hatásairól, és felhívja a ügyeimet azon vonásaira, amelyek új lehetőségeket, illet—

ve veszélyt jelentenek az osztrák vállalatoknak.

Kitér annak vizsgálatára is, hogy vajon csak a tulajdonosi, illetve a gazdasági ellenőrző struk—

túra változása útján valósítható—e meg az oszt- rák vállalatok kívánatos mértékű szerkezeti al—

kalmazkodása, vagy ugyanezek a célok elérhe—

tők más módon, kisebb társadalmi ráfordítá- sokkal is? A vizsgálat az osztrák iparral foglal- kozik, de legtöbb megállapitása érvényes a gaz- daság más területeire is, különösen a bankokra és biztosítótársaságokra, a kereskedelemre és más szolgáltatási ágazatokra.

A vállalatátvételek hatásaival a szerző elő- ször elméleti síkon foglalkozik, majd szembesí- ti az elvárásokat a gyakorlati tapasztalatokkal.

Mivel a szakirodalmi források igen széles köré- re támaszkodik, a következőkben csak példa- szerűen említhető ezek néhány lényeges megál- lapítása: ,,A tőkepiac akkor lehet hatékony, ha a részvények árfolyama teljesen kifejezi a vál—

lalattól elvárt relatív jövedelmezőséget, elegen—

dő információ áll rendelkezésre a vállalat belső működéséhez, és a vállalatot átvevők potenciál—

ja elég nagy ahhoz, hogy gyorsan kihasználhas- sák a vállalat tényleges és potenciális jövedel—

mezősége közötti eltérést." ,,Ilyen tőkepiacon hosszú távon csak a maximális nyereSéget nyúj—

tó vállalatok, illetve vállalatrészek maradhat—

nak életben." ,,A fúzió akkor tekinthető ered- ményesnek, ha az összeolvadt vállalatok tőzs- dei értéke nagyobb, mint az átvételt megelő- zően az egyes cégek értékei vagy egy kontroll—

csoport tőzsdei kurzusa." Az utóbbi hipotézis—

sel kapcsolatban a szerző —— főleg amerikai for- rásokra hivatkozva - utal arra, hogy teljesülése az ún. CAP-modell (Capital Asset Pricing) alapján elemezhető.