ZZábt j
M I N E R V A - K Ö N Y V T Á R
XXVII
E C K H A R D T S Á N D O R
AZ
UTOLSÓ VIRÁGÉNEK
BUDAPEST, 1930
n évvel 1921-ben tu dom án yos társaság alakult. A társaság c é lja : a m a
g y a r szellem i élet történetének művelése. T a g ja lehet a m a gy ar tu d o
m á n y m in den b a rá tja , a k i az év i ta g d íja t b ek ü ld i. A ta gok a M inerva fo ly ó ir a to t ta g d íju k fejéb en k apják .
A társaság vezetésére a k övetk ezők választattak m eg: E lnök : G o m b o cz Zoltán, a leln ök : H óm an Bálint, titk á r: Farkas G y u la , szer
kesztő: Thienem ann T ivadar.
A M inerva-T ársaságra és a fo ly ó ira tr a v o n a tk o zó m inden k ö z le m é n y a M inerva-T ár saság cím ére kü ld en d ő (P écs, K ö zp on ti E g yetem ).
A M ineroii-T ár saság tagdíja: éoi 8 pengő, am ely részletekben is beküldhető. E lőfizetés jogi szem élyek n ek éoi 12 pengő.
K ö n yvk eresk ed ésb en 16 pengő.
A póstatakar ék pénztári csekkszám la szám a: *38.688.
MINERY A -KÖNYVTÁR
1. H u szti J ó z s e f: P la ton ista tö re k v é s e k M átyás k ir á ly u d va rá ba n . 1925. 4.— P.
2. T h ien em an n T iv a d a r : M ohács és Erasm us. 1924 4.— P.
5. Z o ln a i B é la : A lá th ató n yelv. 1926. 2.— P.
4. B e ck e r, C. H. p o r o s z k u ltu szm in iszter és S zek fű G y u la : G ra g g e r R ó b e rt em lék ezete. 1927. 2.— P.
5. H óm a n B á lin t: A m a g y a r törté n e tírá s e lső k o rsza k a . 1927. 2.— P.
6. M áté K á r o ly : A m a g y a r ö n é letírá s k ezd etei. 1927. 2.— P.
7. S zerb A n ta l: A z u d v a ri em b er. 1927. 2.— P.
8. F á b iá n Istv á n : A fran cia k o n ze rv a tív izm u s filo z ó fia i alap v e tői.
1927. 1.— P.
9. E ck h a rd t S á n d o r: S icam bria. 1927. 2.— P.
10. F a lu d i Já n os: D u d iíh A n d rá s és a fra n cia hum anisták. 1928. 2.— P.
11. M áté K á r o ly : Iro d a lom történ e tírá su n k k ia la k u lá sa . 1928. 2.— P.
12. N a gy J ó z se f: K orn is G y u la m int k u ltu rp o litik u s. 1928. 2.— P.
13. P roh á szk a L a jo s : V a llás és ku ltú ra . 1928. 5 — P.
14. Z oln a i B é la : B alassi és a platon izm us. 1928. 3.— P.
15. T ó th B é la : R ou sseau ista p olitik u sok . 1928. 2.— P.
16. K e re s ztú ry D e z s ő : A n em zeti k la sszicizm u s essa y -iro d a lm a . 1928.
2— P.
17. W e s z e ly ö d ö n : P e d a g óg ia i a la p fo g a lm a k változása. 1928. 2.— P.
18. S zerb A n ta l: M agya r p rerom an tik a . 1929. 5.— P.
19. E ck h a rd t S á n d o r: M ag ya r h um an isták P árizsba n . 1929. 2.— P.
20. Z oln a i B é la : K örm on a a t és tiráda. 1929. 3.— P.
21. W e s z e ly ö d ö n : A z eg y etem e s z m é je és típusai. 1929. 4.— P.
22. F ark as G y u la : Ilom á n os-ron u ín tos-rom a n tik u s. 1929. 2.— P 23. H uszti J ó z s e f: Janus P an n onius és A n jo u R ené. 1929. 2 — P.
24. M áté K á r o ly : S a jtó és tu d om án y. 1929. 2.— P.
25. T h ien em a n n T iv a d a r : Ir o d a lo m tö r té n e ti a la p fog a lm a k . 1930. 13.— P 26. K astn er J e n ő: E g y ü g y ű lelk e k tü k ö ré. 1929. 3.— P.
27. E ck h a rd t S á n d o r:’ A z u to ls ó v irá gén ek . 1930. 2.— P.
28. N a gy J ó z s e f: G r ó f K le b e lsb e rg K un o minit p u blicista . 1930. 2.— P.
AZ
UTOLSÓ VIRÁGÉNEK
Ir t a
E C K H A R D T S Á N D O R
B U D A P E S T , 1 9 3 0
K ülönlenyom at a Minerva 1950. évi IX . évfolyam ából.
Dunántúl K ö n y v k ia d ó és N yom da R észvénytársaság, Pécs, P erczel-u tca 42. sz.
A
M A G Y A R F O L K L O R I S T Á K A T már régóta foglalkoztatja egy sajátságos m agyar népének, m elynek K od ály és Bartó k újabban A v i r á g o k v e t é l k e d é s e címet adták.
Előfordulása elég ritka és ha azt tekintjük, liogy a dallam ok, m elyeken feljegyezték, igen régiesek s hogy előfordulási helyei is a legelszigeteltebb pontjai az országnak, m int a nyitrai G hym es, Kolon, a D u n a szigetén fekvő tolnam egyei Bogyiszló és a székelység, akkor m ár eleve gondolhatjuk, hogy itt egy igen régi énekkel van dolgunk, amit már különben,
— igaz más okból, — folkloristáink is sejtettek.
M iután az eddig előkerült változatok eléggé szétszórtan jelentek meg és mindeddig senkisem csoportosította őket,
hasznos lesz előbb felettük seregszemlét tartani.
1. A nyitram egyei Kolon községben hárman jegyezték le elég fontos eltérésekkel a virágok vetélkedését. Ez a három feljegyzés különböző értékű. Mindhárom esetben az ú. n.
S z e n t i v á n i É n e kben fordul elő a virágok disputája, vagyis a szentivánnapi tűzugrásnál énekelt dalegyvelegbe illeszkedik. Legelső, de legzavarosabb változatát adta már E r d é l y i János (Népdalok és m ondák 3, 149), tőle vette át I p o l y i A m o ld (M agyar M yt hologia 193).
2. Ennél a romlott és a többi változat nélkül érthetetlen szövegnél kétségtelenül többet ér a R é s ő E n s e l Sándor kiadta koloni változat (Magyarországi népszokások 1866):
V etek edik velem h árom féle virág. V irá gom v éled elm egyek, virá gom tőled el sem m aradok , E g y ik féle v irá g a s z ő l ő szép v irá g :
Ne v etek ed j vélem te b ú z a szép virág,
M ert b iz o n y én vélem szent misét szolgálnak. V irá g om stb.
S zóva l a szót m o n d ja a b ú z a szép v irá g:
N e v etek ed j vélem te r ó z s a szép virág,
M ert b iz o n y én velem szient misét szolgálnak. V irá gom stb.
Ne v etek ed j vélem i v o 1 a szép virág,
M ert b iz o n y én vélem lá n y o k dicsekednek. V irá gom stb.
3. A legjobb koloni szöveget K o d á l y Zoltán írta le és adta ki „Zoborvidéki n ép szo k á so k " cím ű dolgozatában (Etlmogr. X X . 1909, 34):
O d a vetek egy ik h á rom féle virág. V irá gom véled elm egyek, v irá gom tőled el sem maradok..
E lsőféle v irá g a 'búza szép virág. V irá gom véled elm egyek stb.
M ásik féle v irá g a sz őlő szép virág. V irá gom véled elm egyek stb.
H arm a dik fé le v irá g a rózsa szép virág. V irá gom v éled elm egyek s tb N e v e tek ed j vélem , te szőlő szép virág. V irá gom v éled elm egyek stb.
Mert b iz o n y én vélem széles e v ilá g él. V irágom véled elm egyek stb N e v etek ed j vélem te rózsa szép virág. V irá gom v é led elm egyek stb.
M ert b iz o n y én vélem szent misét szolgáln ak. V irá gom v éled elm egyek stb O d a vetek egy ik a rózsa szép virág. V irá gom véled elm egyek stb.
Ne v etek ed j vélem te s z ő lő szép virág. V irá gom véled elm egyek stb.
M ert b iz o n y én vélem lá n y ok dicsekednek. V irá gom véled elm egyek stb.
A z Erdélyi-Réső Ensel-féle változatokban az az érdekes különbség van K od ály feljegyzéséhez képest a szerkezeti romlásokon kívü l, hogy ott a rózsa helyett az i v o 1 y a (E rdélyi-Ipolyi) illetve i v o 1 a (Réső Ensel) vetekszik a szőlő és a búza virágával, bár Réső Enselnél az ibolya mellett még a r ó z s a is szerepel.
4. K o d á l y egy m ajdnem azonos szöveget talált még a n y itra m eg y ei G h y m esen és ezúttal a dallam ával együ tt k i
adta M agyar N épdalok (Rozsnyai 1906) cím ű gyűjtem ényé
nek 11. számú darabja gyanánt.1 Ezt is a szentivánnapi tűz
gyújtásk or énekelték. Itt a búza-, a szőlő- és a rózsavirág vetekszik egymással.
5. A nyitram egyei változatokhoz igen közel áll az az ének, m elyet L a j t a László jegyzett fel a Tolnával átellenben fekvő Bogyiszló községben. Szíves engedelmével közlöm itt az ének pontos szövegét:
1. Kész veszek edn i szép bú za m ezőb en h á rom féle virág.
E lsőnek elk ezdte a szép b ú za virá g :
S zebb v a g y ok , szebb v a g y o k m in d a n n y iotok n ál, Mer engem leszednek, a z oltárra tesznek, Jézus szent testéneik im ádn ak ott engem . 2
.
M ásodiknak kezdte a szép sz őlő v irá g :S zebb v a g y o k , szebb v a g y o k m in d a n n y iotok n ál, Mer en gem leszednek, a z oltárra tesznek,
Jézus szent vérén ek im ád n ak ott engem.
1 A hallott szöveg pon tosan csak a je g y zete k b e n 27. lap.
5
3. H arm adikn ak kezdte a szép rózsa virág : K edvesebb v a g y o k én m in da n n yiotok n ál, M er en gem leszednek, bok rétá ba kötnek, L egények, leá n y ok ad n a k kedvesüknek.
6. A z A r á n y -G y u 1 a i-féle Népköltési G yű jtem én y I. kötetében (1872) (182. lap.) közölnek a kiadók egy válto
zatot, de pontosan nem je lö lik m eg a forrást, csupán ann yit m ondanak: Szabó Sam u gyűjtése a Marosszékből. M inthogy a következő változatok m ajdnem azonosak és pontosabb fel
jegyzéseken alapulnak, csupán az utolsó strófát írju k ide, a szekfű szavait:
— S zóva l fe lfe lé a szép szegfű virá g:
Szűzele, szép leán yok engem et leszednek;
B ok rétá ba kötnek, a tem plom b a visznek S a szeretőjü kn ek sü vegébe tesznek!
7. K o d á l y Zoltán K ászonújfaluban, Csíkm egyében je g y e zte le 1912-ben és N épdalok (Erdélyi M agyarság, Népies írod. Társ. kiad. [1921] Rózsavölgyi) c. kötetében dallam m al egy ü tt kiadta, a 36. sz. alatt, ezt az éneket:
1. A bú zam ezőben H á rom féle virág, A legelső virá g A szép b ú za virág . 2 . A m ásodik v irá g
A szép szőllőv irá g, A z h arm adik virá g A szép szekfü v irá g.
3. Felele nékie A szép b ú za v irá g :
„S zeb b v a g y o k , jo b b v a g y o k A n n y iv a l náladnál,
4. M er ingem et viszn ek A z oltári helyre, O tt ingem neveznek
Jézus szent testének."
5. Felele nékiek A szép sz őllőv irá g :
„S ze b b v a g y o k , jo b b v a g y o k A n n y iv a l náladnál,
6. M er ingem ét visznek A z oltár szögibe, O tt in gém neveznek
Jézus szent vérinek.
7. Felele nékiék A szép szek fü v irá g :
„S zeb b v a g y o k s jo b b v a g y o k A n n y iv a l náladnál,
8. M er ingém leszednek, K oszorú b a kötnek, L egények , leá n y ok K a la p ju k b a tesznek."
A z utolsó két sor helyett a dallam második felére ismétlés helyett így énekel a székely asszony:
K évéi yen viselnek, P ok olra vettetnek.
8. M ajdnem ugyanezt a szöveget jegyezte fel B a r t ó k Béla G yergyócsom afalván 1907-ben és ki is adta a dallamm al együtt az előbb idézett gyűjtem én y 45. szám a gyanánt.
9. V i k á r Béla egyik tanulm ányában Firtos-V árai járói (U dvarhelym .) közöl még egy töredéket, m elynek folytatását azonban a közlő már elfelejtette:
A v irá g s a szekfű eg gy ü tt beszél vala, K ék szényii v iola azt h allgassa vala.2
A v i r á g o k v e t é l k e d é s ének keletkezéséről idáig kétféle m agyarázat bukkant fel a m agyar néprajzi irodalom
ban. A z egyik inkább egy odavetett m egjegyzés a N ép köl
tési G yű jtem én y szerkesztői részéről, kik ugyan nem ismerték Ip olyi Arnold ide vonatkozó fejtegetéseit, de mégis észre
vették, hogy ez az ének erősen elüt a többi népdaltól. Sze
rintük az úrvacsorára való célzás miatt valószínűleg „pro
testáns (kálvinista v a g y unitárius) népszellem szüleménye (I, 564)“ .
M ár az eddig ismert variánsok előfordulási helyeiből kö
vetkezik, hogy ez a feltevés helytelen. N yitram egye, hol annyi változat bukkant fel, katholikus vidék, de katholikus Csíkm egye is, ahonnan a székelyföldi változatok előkerültek.
A másik m agyarázat már tudom ányosabb jellegű: a romantikus képzeletű Ipolyi Arnoldtól ered és Vikár Béla fejtette ki részletesen tanulm ányaiban.3 „Hasonlókép az ősi egységből m agyaráztam én már korábban a nyitramegyei palóc és a székely népköltési hagyom ányoknak a Szentiváni Énekből kimutatott feltűnő megegyezéseit. Különösen a V irá
gok vetélkedése, am elynek azóta, szerencsés kézzel, dallamát is felfedezték — Bartók Béla G yergyócsom afalván és K odály Zoltán Nyitram egyében, az eredeti lelőhelyen, szembeötlő bizonyság erre a kapcsolatra. M ind tartalm ával, m ely nincs némi keresztényellenes szín híján, mind alakjával (betűrím, párhuzamosság, rímtelen. sorvégek) legrégibb költésünkből valónak m u tatk o zik ."4 Korábban ugyanis Ipolyi és Vikár a
2 A szentiváni ének. M a g ya r N y e lv őr 1901, ‘V ili. 361. V iká r szerin t a v i r á g itt csak a rózsát jelölh eti.
* A szentiváni ének. M. N y e lv őr 1901, V III. 361 és ősk öltészetü n k élő em lékei. E thnogr. 1910, 65 1.
4 E thnogr. 1910, 65. 1.
7
szentivánnapi pogány eredetű szokásokhoz kapcsolták éne
künket, sőt a virágokban bizonyos mitológiai szim bólum okat véltek felfedezni. „ A pogánykori tűz- és szerelemünnep szer
tartásos énekeiből maradt ránk ez a két ősrégi ének. A szent
ivánnapi tűzgyújtás szokásával együtt mai napig megéltek néhány árpádkori faluban41, foglalja össze Ipolyi Arnold és V ikár Béla romantikus m agyarázatait K od ály Zoltán.6 V ik á r Béla ezenfelül még egy kiházasító dal töredékének tekinti a Virágok vetélkedését.0
A következőkben megkísérlem bebizonyítani, hogy e fejtegetéseknek csak az a része állhat fenn, am ely a m agyar és székely népköltés egységének újabb bizonyságát lá tja a Virágok vetélkedésében. M eggyőződésem ugyanis, hogy az ének tudós eredetű, még pedig a keresztény középkor irodal
mából keletkezett, hogy csak utólag, véletlen szótársítás útján került a szentivánnapi szokásokhoz és végül hogy nem ki
házasító ének.
A filológus szeme ugyanis énekünkben könnyen felismer
heti egy középkori irodalmi m ű fa jn a k kései népies hajtását, m ely m ű fa j a középkori latin költészetben a ceri&men, conflictus, v a g y disputatio, proven^al nyelven tenso, jo c partit, v a g y partimén, franciául jeu parti, débat v a g y tenson, olasz
ban a tenzone v a g y contrasti nevet viseli. D e igen elterjedt ez a m ű fa j a német és angol költészetben is.7
A verses disputatiók mellett a prózai form ában írottak is el voltak terjedve és pl. a leghíresebb: a lélek és test vitája a m agyar kódex-irodalom ba is utat talált (V i s i o P h i 1 i-
5 M ag ya r N ép d alok , R o zsn y a i (1906), 26 1.
8 M agyar N y e lv őr 1901, V III, 361 kk.
7 A m ű fa j irod a lm a eléggé n agy. N evesebb ta n u lm án yok : H einricli K n o b l o c h : D ie Streitgedichte im P roven zalisch en u. A ltfran zösísch en . D iss. Breslau, 1886. — L u d w ig S e 1 b a c h : D as Streitgedicht in dér a ltp rov. L y rik u. sein V erháltnis zu ahnlichen' D iclitu n gen anderer Litenaturen. M arburg, 1886. A usg. u. A blia n dl. Stengel, L V II). — H erm ann J a n t z e n : G esch ich te des deutschen Streitgedichts im M ittelalter.
Breslau, 1896 (G erm anistische A b h a n d lu n g en X III). — M oritz S t e i n - s e l m e i d é r : R angstreitliteratur. Sitzungsberichte, W ien (Phil.-H ist. KI.) 155 köt. Abli. 4. — H. W a l t h e r : D as Streitgedicht in dér lateinischen L item tu r des M ittelalters. M ünchen, 1920 (Q uellen u n d Unters. zűr lat.
P h ilolog ie des M A. B. 5).
b e r t i, N ádor-kódex). Hasonló versengés a drám ában is sokszor előfordul.
M aga a vitázó m ű fa j, hol két, esetleg ritkábban több sze
m é ly v a g y tárgy egym ással szembe állva önmagát dicséri, leg tö b b szö r a m ásik rovására, tu la jd o n k ép en antik eredetű.
A görögök disputázó hajlam a teremtette meg és már Aristo- phanes alkalm azza a F e l h ő kben. M ű fa jjá különösen az
■enkomiasztikus irodalom segítségével fejlőd ött; valam inek dicsérete természetesen az ellenkező szem ély vagy dolog ócsárlását vonja m aga után. M indenki emlékszik pl. a régi m agyar irodalomból ismert K o p a s z s á g d i c s é r e t é r e , m ely tulajdonképen egy ily görög enkomia m agyar fordítása (Synesios püspök m űve), és m elyben természetesen a hajas emberek m aradnak alul. Másrészt kétségtelenül erősítette a m ű fa j kialakulását az ekloga felvirágzása, m elyben a pásztor- énekverseny határozott dialógusform át ölt, kölcsönös ócsárlás és önmagasztalás form ájában. A fabulában is gyakori az állatok vagy emberek versengése.
A római irodalomban azonban már tipikus certam en-ekét találunk, m elyeket ekkor még comparatio-nak neveznek. S ha Novius J u d i c i u m m o r t i s e t v i t a e - j e elveszett is, m egm aradt Vespától a pék és a szatócs vitája és megmaradt a szarka-tollazat fehér és fekete színének versengése, mint tipikus dekadens ízlésű retorikus term ék.8
A középkori latin certamenek v a g y conflictusok leg
régibb két terméke inkább a vergiliusi ekloga hatása alatt keletkezett. A legrégibbet, a C o n f l i c t u s v e r i s e t h i e m i s-t D odo, A lcu in egyik jeles tanítványa írta,9 a m á
sodikat, m ely éppen virágok vetélkedését tartalmazza, D odo m űvének hatása alatt egy Sedulius Scottus nevű ír szerzetes
humanista szerkesztette össze.10
A virágvita megverselésének ötlete tehát ettől a IX . szá
8 L. m in d ezek ről H. W a lth er id. m.
' A . E b e r t, A lig . G esch ich te dér Lit. des M ittelalters im A b en d - lande. 1880, II. 68.
10 Sedulius Scottus költészetéről legrészletesebben m ég m in dig A . E b é r t id. m. II, 191 és kk. V. ö. mé g M a n i t i u s : G eschich te dér lat.
Lit. des M ittelalters I. és az ott található irodalm at, tov á b b á H e 1 1 - m a n n : Sedulius Scottus (Q uellen u. Unters. zűr lat. Phil. des M ittel
alters. B. 1).
9
zadi szerzetestől ered. M űve, a D e r o s a e l i l i i q u e c e r - t a m i n e szerintem a m agyar népének őse és valam i úton- módon összefügg velük.
Sedulius Scottus, a középkori ír hum anizm usnak egyik érdekes képviselője, ő is mint több társa, tudom ányát a kon
tinensen hasznosította, csakúgy mint később az olasz renais- sance idején az olasz humanisták. Sedulius, mint egy költe
ményében elm ondja, harm adm agával, zord téli időben ko
pogtatott be a lüttichi apátság kap uján és itt talált hosszabb időre menedéket. Itt írta, 840 és 868 között, a lüttichi püspö
kök, hercegek és uralkodók kegyeit élvezve, latin verseit, m elyeken a latin költészet, főleg Vergilius alapos tanulm á
nyozása érezhető.
ím e a D e r o s a e l i l i i q u e c e r t a m i n e m agyar fordításban:
P o éta : N égyszakos h atárán fu tott a k ö rb e n fo rg ó id ő, S a tarka k ön tössel díszített fö ld tavaszi p o m p á já b a n ragyogott. A tejfeh é r lilio m ok vitatk oztak a k oszorú b a fon t rózsákkal, A m ik o r e g y rózsa sá p a d ozó s z á jja l ily en szavak ra fa k a d t:
R ózsa : A b ib o r a d ja a k irályságot, a b ib o r a k irály sá g dísze;
A k ir á ly o k szem ében a fehér, m int kellem etlen szín, elveszti értékét.
Siralm as k ép p el sá pad ozn a k a fehér, h erv ad ó d o lg o k ; A b ib o r színe az egész fö ld ö n tisztelt.
L iliom : Engem , a fö ld a ra n y h a jú díszét szeret a szép A p o llo és h ófeh ér ékességgel ruh ázott fel. És te, rózsa, m it feleselsz annyit, te aki szégyenletes p iro sító v a l v a g y bek en ve s k i j ó l tu dod, h o g y bű n ös v a g y ? V a g y talán n em p iru l az a rco d ?
R ózsa: A h a jn a l testvére v a g y o k , a m agas istenek rokon a ; engem is szeret Phoebus, p iro s P h oebu sn ak h irn ök e v a g y o k ; A h a jn a lcsilla g v íg a n fu tia z én színem előtt És n ek em pirul a szü zek e ré n y é n ek szen t bája.
L iliom : F e lfu v a lk o d ó beszéddel m iért ok ád sz ily e n szavakat, m elyek n eked örök sebre m éltó büntetést sza b n a k ? Ugye, a te fejd íszed e t h egyes tüskék fú r já k át: oh ja j, m ily e n tüskék m a rca n g oljá k a szerencsétlen rózsa fá t!
R ózsa : M it beszélsz félre, te b oron á lt szépség? A m ik rő l te mint m egveten dő d o lg o k ró l szólasz, azok m ind telve van n a k dicsérettel: A m indent terem tő Isten engem h egyes tü skével övezett, A rózsa arcát ellenben r a g y o g ó k ü lsőv el látta el.
L iliom : A z én tiszteletrem éltó fejem et aran yos dísz ékesíti És én nem v a g y o k kegyetlen, kit tü skeh ordó k oron a övez, A tej is h ófeh ér, édes e m lő k b ő l fa k a d : S íg y azt m on d já k , h o g y én a zöldségek b o ld o g k ir á ly n é ja v a g yok .
P o éta : A k k o r a v irá g h o rd ó T avasz is ott heverészett a fű b e n : Z öl- d elő fü v e k b ő l volt festett ruh ája, Balzsam os illatok illa tozta k tágra n yilt orrlik ába n És v irá g ok o n u ra lk od ó fe je d icső k oszorú va l r a g y o g o tt
já t o k m eg, h o g y ti m indketten testvérek v a g y to k földsziilétek révén.
S hát sza b a d -e testvéreknek hiú civ ód á sb a n é ln iök ? T e szép rózsa, h a ll
gass: a te d icsőséged az egész fö ld ö n ra g y o g : Azonbain a ra g y o g ó k o rm á n y p á lcá k o n u ra lk od ik a k irá ly i liliom . E zért díszetek és szépségtek örö k k é dicsér benneteket: A szem érem színében n öv e k e d jé k a rózsa k ertjein k ben . T i p e d ig pom p ás liliom ok , n ő jje te k Phoebus arca e lő tt; T e rózsa, a v érta n u k n a k adsz koszorú d d al v örös g y ő z e lm i pálm át;
Ti liliom ok hosszú ruhás szü zek csapa tát d íszítitek.
P oéta : És ak k or a n em ző T avasz m indkettőn ek b ék ecsók ot adva k ib ék íti, m int rok o n o k h oz illik, szelíd leá n yok at. A k k or a liliom o k az ir ig y n ővérn ek szives csók ok a t adtak. A z m eg ennek já té k b ó l tövisei
v e l mégha rapta száját. A liliom ok nevettek a tavaszszülte leá n y tré fá já n , És édes te jje l ita tjá k a szom ja s rózsafát. A rózsa p ed ig k osarak ba n p iros v irá gok a t h oz a já n d ék k ép en És h ófeh ér n ővérét b ő dicséret
tel h a lm ozza el.11
11 K iad v a: M on. G erm . Hist. Poetae lat. a ev i C a rolin g i III, 230, Sed u lii Scotti G arm inum 1. II: rec. Lúd. T rau be:
C y c lic a q u a d rifid is cu rreban t tem póra metis, P oéta V ern abat v ario tellus decora ta qu e p eplo.
L actea cu m roseis certabant lilia sertis,
C u m rosa sic cro c e o sermones prom pserat őre:
P u rpu ra dat regnum , fit pu rp u ra g lória regni; Rosa R egibus in grato vilescu n t alba colore.
A lb id a pallescu n t m isero m arcentia v ultu;
Puniceus c o lo r est toto venerabilis őrbe.
Me decus a u ricom u m telluris p u lch er A p o llo Lilium D ilig it ac n iveo fa cie m vestivit honore.
Q u id , rosa, tanta refers p u d ib u n d o perlita fu co , C on scia d elicti? V ultus tibi nonne rubescit?
Sum soror A u rorá é, divis cogn ata supernis; Rosa Et m e P h oebu s am at, rutili sum n u n cia P h ebi;
L u cife r ante m e u m , hilareseit cu rrere vu ltu m : Ast m ihi virgin ei d ecoris rubet a lm a venustas.
T alia cu r tim idis eructas v erb a loquelis, Lilium Q u a e tibi dánt m eritas aeterno vuln ere poenas.
N am diadem a tűi spinis terebrantur acu tis:
Eheu, qu am m iserum laniant spineta rosetum.
Ut qu id deleras verbis, occa ta vetustas? Rosa Q u a e tu p r o b r a refers, plena sunt om n ia la u de:
C on d itor om n icreans sp ina me sepsit acuta, M uniit et roseos p ra e cla ro tegm ine vultus.
A u reoli decoris m ihi v ertex com itu r alm us Lilium N ec sum sp inigera cru d elis sep ta coron a,
P rofu it at niveis d u lc i la c u bere m am m is:
S ic holerum dom inam m e dicu nt esse beatam.
T u n c V er florig e ra iuvenis pausabat in h erba: Poéta
II
Sedulius versének keletkezésében más mint klasszikus és középkori latin minta nem játszhat szerepet. N yelvén Vergi
lius és Fortunatus hatása érezhető,12 tém ája pedig szorosan simul Dodo költeményének tém ájához.13
A m i pedig a m agyar népénekek és Sedulius versének viszonyát illeti, az ezeréves távolság dacára is könnyen fel
ismerhetjük bennük a közös vonásokat. Mindkét versben virágok vetélkednek elsőbbségükért és mindkettőben meg
találjuk a katholikus egyház szim bolikájának alkalm azását.
Seduliusnál a Tavasz jelenti ki, hogy a tövises rózsa a vér
tanuk virága, m íg a liliom a szüzeké, m agyar énekekben a bú za- és a szőlővirág m aga dicsekszik azzal, hogy Krisztus teste és vére lesz belőle. Sedulius rózsájának, ki azzal kérke
dik, hogy a szüzek kedvenc virága, a m agyar énekekben a rózsa, viola v a g y szekfűvirág felel meg, ki ugyanevvel az érdemmel torkolja le a búza- és szőllővirágot.
D e a különbségek is feltűnőek az 50 hexameteres ra ffi- nált stílusú humanista költem ény és az egyszerű dalolható
O lli tegm en erat p ictu m viridan tib u s herbis, Tpsius ad patulas redolebant balsam a nares F loripoten squ e capu t sertis renitebat honoris.
P ignora cara m ei, cu r v os contenditis? inquit. Fér G n oscite vos gem inas tellure parente sorores:
Nam fias germ anas lites agitare superbas?
O rosa p u lch ra, ta ce: tua glória claret in ő rb e;
R egia séd n itidis dom inentur lilia sceptris.
H in c decus et species vestrum vos laudat in a evu m : F orm a puddcitiae nostris rosa gliscat in hortis, Splendida Phebeo vos, lilia, crescite vultu;
Tu , rosa m artyrib u s rutilam das stem m ate pálm ám , Lilia, vdrgineas turbas decora te stolatas.
Et tu n c V er genitor gem inis dans o scu la pacis Poéta C on cord a t du lces p a trio de m ore puellas.
L ilia tunc cro ce a e dánt oscu la grata sorori, Illa séd h u ic ludens spinetis óra m om ordit.
Lilia vern igenac lu du m risere puellae, A m broseo bibu lu m potant et lacte rosetum.
A t rosa p u n iceos calath is fért x énia flores A c niveam la rg o germ ánom ' ditat honore.
!- E dm ond F a r a i : R ech erches sur les sources latines des contes ct rom ans cou rtois du m oycn-ü ge. Paris 1913, 139 1.
13 Ebért id. h.
strófákból összerótt m agyar énekek között. Am ott hosszú vitatkozás, a költő kísérő m agyarázatával és a tavasz döntő ítéletével, am i az ek lo g a disputastílusának m aradványa, iemitt rövid expozíció után egy-egy m ondatból álló beszél
getés a népies stílus refrain-szerű szerkesztési m ódján s a döntést többnyire epigrammatikus csattanó helyettesíti.
Ez az összetevés nem azt jelenti, mintha egyenes kapcso
latot keresnénk a Sedulius-vers és a m agyar népénekek kö
zött. Sedulius versei csak a legújabb időben, a X I X . század
ban lettek újra ismeretesek. N em tu dju k, v á jjo n a Graesse (Trezor des livres rares et précieux) említette Angelico M ai kardinális kiadványaiban (Seriptorum veterum nova collectio e Vat. cod. ed. ab A . M. 1825— 38, t. IX és Spicilegium R om a
m im t. V i l i . 1839) szerepel-e már a Sedulius kiadott m űvecs- kéi között a C e r t a m e n r o s a e e t l i l i i . M ajd a M onu- m enta Germ aniae kiadván ya előtt nem sokkal kiadta Sedu
lius költem ényeit Grosse (Sedulii Scoti Carm ina. Ed. ab Em ilio Grosse, Regimonti Pr. 1868) és E. Duem m ler (Sedulii Scoti Carm ina Q uadraginta ex cod. Bruxellensi edidit E.
D uem m ler, Halis Saxonum 1869).14
D e m ég ha Angelico M ai kiadásában m egleljük is Sedu
lius versét, nem valószínű, hogy e tudós kiadván yok kel
tették volna fel valam ely versszerző figyelm ét s hogy a kö
zépkori vers a X I X . században m ent volna ily jelentékeny módosításokon keresztül. E g y ily feltevésnek már a dallam régies színezete és az ének szétszórt és régi (1848) előfordulása is ellentmondana.
E helyett inkább arra gondolunk, hogy a tudós Sedulius klasszikus mértékben írott versét valam ely középkori latin énekszerző átírta rímes dalform ára és egy ilyen ú. n. vágáns- énekből szárm azik a m agyar ének. És valóban egy bécsi kéz
iratból elő is került egy valószínűleg X I I I . századi rímes latin virágvetélkedés: itt az ibolya és a rózsa vitatkoznak elsőbb
ségükért, m iközben alaposan m egszólják egym ást.16
11 A X V I. száza dba n csak e g y th eológiai m u n k á ja v olt ismeretes.
V. ö. G r a e s s e n é l : Seduli S coti H ybernen sis In om nes epistolas Pauli collectan eu m . Bas. p. Henr. Petrum 1528, in -fo l. Nem láttam.
15 E lőször k ia d ta L ean dro B i á d e n e, C a rlo S alvion i házassági a já n d ék a gyanánt. H ozzá férh ető h elyen ú jra kiadta ja v ítá s o k k a l: A d o lf T e b l e r . A rch ív f. d. Stúdium d. n. Spr. u. Lit. 90 köt. 1893, 152. köt.
A z ismeretlen költő egy reggel valam i nagy dologról elm élkedve korán felkelt és kiment a kertbe sétálni:
1. D a m gra n dem 16 m ateriam m ente m editarer rum inando sepius h an c et tediarer,
surgens liortum subid, ut solaciarer, sa cievos17 virides cernens recrearer.
2. D u ó cord is ocu lis astiterunt flores flo rib u s pre ceteris visu pu lcriores, cu m decore dispares nec u nicolores, pares at márabiles spirabaut odores.
3. D u m certatim redolent, certant redolentes, com m en dare m erita sua cupientes,
de virtute p r o p ria m ú lta disserentes, erant altér alteri sesse preferentes.
Tehát a zöld vetés között vetekedve illatoznak, illatozva vetekednek, érdemeiket dicsérni óh a jtjá k , sokat tárgyalják sa já t kiválóságukat, egyik a m ásik elé helyezé magát.
A z ibolya kezdi és felszólítja a költőt, ü ljön fel egy székre és m int bíró ítélkezzék közöttük. M a jd elsőnek akar szólni és kifejti, hogy a tél elm últával ő a tavasz elsőszü
löttje. Már pedig az elsőé mindenütt a hatalom. Ezért m eg
követeli, hogy minden virág tisztelje és ő legyen a paran
csoló juk . Őt v i o 1 a-nak, de nem v i o l á t a-nak nevezik.
Illatáért még a királyok is saját kezükkel szedik. Színe a m ennybolt színéhez hasonlít. Nincsenek tövisei, de van ár
tatlan galam blelke. A z ő idejében szántanak, szőlőt kötnek az emberek, a m adarak édesen énekelnek és fészkeikben k i
költik fiókáikat.
16. T alis n on sum, viola, qualis tu es, rosa, qu e a capris roderis, in crep a ta rosa.
q u id q u id de te dicitur, tene sine g losa : spina tibi genitrdx, et ipsa spinosa.
17. M eretricum p e cto re n on es gloriosa, fron té thabernarie paru m preciosa, in pastoru m pileis ignom iniosa, super lectos sterneris rés lu xu riosa .
13
16 H. W alth er ja v ítá s a (id. m.) T ob le r quandam szava helyett.
17 Zupitza sacion es (vetések), G rö b e r surcu los (hajtások ) e m en d a - tiot aján l.
18. U n de tibi co n su lo: n oli superbire, de te n ec su blim ia Bee m a jn a sentire, stude tue dom ine subdita servire et ad rutum v iole Libens obedire.
A rózsa m éltóságteljesen válaszol az ibolya d a g á 1 y o s beszédjére:
19. F lo m ra flo s egregia n u n cu p a ta rosa cu m in gen ti fla m in e ,quam vis\ d icit, ’ rosa, con tra v erb a v io le nim is am pu llosa v erb a co g o r prom ere satis seriosa.
H allgass, m ondja tovább, hiszen te neked törékeny gyöke
red van, disznók és juh ok taposnak és ezért neveznek v i o 1 a-nak, „quia violaris." K ét társad van, a csalán és a száraz erica. F ejed m indig a föld felé hajtod, sápadt, hajlott a virágod, m íg én felfelé tartom az orcámat és csillagom a z ég csillagához hasonlít. A zöldelő búza idején nyiladozom , mert abban u gyan nincs semmi dicsőség, hogy te előbb v i
rágzói. A hajnal is megelőzi a napot.
26. E go rosa rorid a sum regina florum . su per om nes iu d ico flo re m m e decorum . sp argor h on orifio e super regu m thorum , su p er aras in fero r in ed em sacrorum .
Tehát az oltárokra tesznek a szentség házába!
27. M e toti co n v in e io 18 ch oro cle ricoru m m e p orta t in m anibus túrba pu eroru m , gestat in ca p itibu s cetu s iuniorum , fov e t suis sinibus ord o seniorum .
28. Per m e qu erit crescere d ecor reginarum , electa ru m fu lg e o fr o n té fem iniirum ten era ru m collig or manu puellarum ,
om nis cetu s co m parat e x m e sertum carum .
Tehát engem a fiúk, legények leszednek és fejükre, a z öregek ölükbe tesznek; a szép asszonyok hom lokán ragyo
gok, a gyengéd szüzek kezükkel szednek és minden csapat belőlem fon kedves k o szorú t. . .
18 T o b ler és Z upitza íg y o ld ja fe l a k ézirat e g y rövidítését, b á r a z értelem nem kifogástalan .
15
29. R egu n v in c o trabeas rubeci colore, arom áta su pcro dulei cu m odoré, febres fu g o v a lid a m ed icine m ore;
virtutis pre florib u s valeo ívigore.
A z e versszakban rejlő állítás: „a lázt orvosság m ódjára elkergetem " az egyetlen előttem ismeretes hely, m ely ném i
leg m egvilágítja Balassinak e sorát: „R ígi betegsígbül Mint támadott ember Ú ju l rózsa sza g á tu l. . . “ (D ézsi-kiad. I, 63).
T öbb efféle dicsekvés után a rózsa felszólítja az ibolyát, h o g y engedelmeskedjék neki. A költő-bíró igazságot tesz:
mindketten sértegették egym ást, ami nem illik.
33. Estis flores nobiles, flores generosi, am abiles om iűbus, cun ctis p reeiosi;
n on debetis fieri contum eliosi, esse n ec ad in vicem velitis exosi.
Minden virágoknál különbek, méltóságosabbak, szebbek vagytok és nem vagytok egym ás rabnői, hanem testvérei {non vocetis socias servas, séd sorores).
H a ezt a költem ényt összehasonlítjuk Sedulius Scottusé- val, rögtön szembetűnik, hogy a szerző ismerte a IX . századi humanista versét. Igaz, hogy a liliom helyébe az ibolya lé
pett, de a vitatkozás form ája, egyes argum entum ok, kü lö
nösen a rózsa beszédje pontos reminiscenciákat mutat. A megoldás egym aga: „ti testvérek v a g y to k ", Sedulius T a v a szának ítéletére utal. Eltűnt azonban a vita váltakozó beszél- g etés-fo rm á ja : m indkét fél csak egyszer szólal meg és kü lö
nösen ú j a strófás énekelt versalak, ami a féltudós clericus költést jellem zi.
A virágok vetélkedésére más népek irodalm ából egye
lőre csak kevés példát tudunk idézni. T u d ju k azonban, hogy m ár D ante korában Fra Bonvesin de R iva (megh. 1291 után) északolaszországi nyelvjárásb a átdolgozta a rózsa és ibolya v itá já t.19 A költem ény hosszabb, mint a bécsi latin vers, de az összehasonlításból kiderül, hogy itt is a latin vers a forrás.
T öbb lényeges változtatást is találunk a papköltő művében.
A rózsa pl. íg y dicsekszik:
19 K iadta B e k k é r : Bericht iiber die zűr B ekanntm achung geeig- neten V erh an dlu ngen dér k ön igl. preuss. A kad. dér W issensch. zu Berlin 1851, 3. lap.
190. la verg in e M aria a m i sd com pradh a.
la passión de C riste per m i si denotadha z ö n o serave de mi, séd eo n o fosse beadha.
Itt a liliom tesz köztük ítéletet és e jám bor záradékkal végzi:
Q u a l é si c o m viora , lo qu al no v o l m ete cura d ’o rg o g o ni d ’ avaritia nddra cárn á l sozura.
k i prega rá l ’altissim o e la regin a p ú ra per m i fra B onvesin, h abia bon a ventura.
H ogy mi módon hatolhat be a clericus vágáns-költészet a népköltésbe, arra van egy kitűnő analógiánk a legnépsze
rűbb vetélkedés-tém ával, a bor és v íz v itájával kapcsolatban, m ely barokkos kibővítéssel és cifrázással nálunk is előfordul a X V I I — X V I I I . században.20 E gy romanista, V . Smith rám u
tatott arra (Romania V I, 506), hogy a bor és v íz vitája a fran
cia földön népénekek form ájában általánosan el van ter
jedve. Idéz pl. egy vásári m utatványos képet (image d'Épinal) m ely a bor és v íz versengését ábrázolta és m elyhez m egfelelő strófákat énekeltek; idéz egy M arlhes-en-Forez-i csizmadiát, ki szintén énekel neki egy ilyen tartalm ú nótát. D e legérde
kesebb az az ének, m elyet V orey-ban (Forez) gyűjtött s m e
lyet a székely népénekkel való form ai analógia m iatt itt k ö z lü n k :
1. En m e prom en an t tout le lon g d ’ un ruisseau, J’ entendis le Y in et l ’Eau qu i se disaient coutraire.
2. Le Y in dit á la R iviére: „M ais que tu es m auvaise!
T ou te person ne qu i bőit de tói est bien m ai á són aise."
3. V o ici l ’eau qu i lui ré p on d d ’ une d ou ce m aniére:
„M oi qu i nourris la truite p ou r la grossir ensuite Et tous les petits poissons qui viennent á m a suite.“
4. V oioi le vin q u i lu i rép on d d ’ une grosse m aniére:
„M o i fiais chanter les hom m es qu an d illés sont á table Et les fais v ivre en riant dans leur petit m én age.“
20 B or és v íz dicsérete (Tlxaly, V itézi énekek II, 115). A d ia log u sr m elyben Miles, K án tor, Poéta, p a p ok , e g y asszon y és e g y nemes úr lépn ek fel B acch us és N eptun m ellett, a N em zeti M úzeum kézirattárában van é*
k ritikai k ia dására m ég m ost is v á r: O ct. 39 T h a ly szerint.
17
5. V o ici l ’ Eau qu i lu i répOnd d ’une d ou ce m aniére:
„M o i l ’on fa it la lessive pou r bla n ch ir ta ehemise.
L ’ on m e d rés se des m oulins p ou r fa iré La farin e.“
6. V oici le V in q u i lu i róp on d d’une grosse m aniére:
„E t m oi l ’ on m e ren ferm e dians un tonneau de chéne;
Lors q u ’on a besoin de m oi l’on m e p e rce Poreill& “ 7. V o ici l ’ Eau qui lu i rép on d d ’une d o u ce m aniére:
„M oi sers au saint baptérne, tói tu n ’es pás de mérne:
J’adm ets les enfants du m onde a u saint n őm de l ’ E glise!“
A z alaki hasonlóság a francia vers és a m agyar énekek között szem beszökő: itt is rövid, énekelhető szakaszok, pár
huzamos, sorismétlő szerkesztési m ód, párbeszéd pontos je l
zése (Voici l ’eau qui lm rópond d'une douce maniére = F e
lele nékie a szép búza virág); m indkét helyen m egtaláljuk a z expozíciós strófát, az epigram m atikus csattanót és a k a
tolikus egyházi funkcióra vonatkozó dicsekvést. Mindez arra vall, hogy itt közös forrásra visszamenő európai m ű
fa jja l és stílussal van dolgunk.
M ár pedig a bor és víz dicséreténél határozottan bizo
n yíth atju k, hogy a vágánsdalok népszerűsítették ezt az Európaszerte elterjedt tém át.21 A' vágáns-dalok g yű jtem é
nyeiben több ízben találkozunk a bor és v íz versengésével.
E gyikből, a D e n u d a t a v e r i t a t e kezdetűből a víz repli
káját itt k ö z ö ljü k :22
8. A q u a con tra surgit ita:
„tu rp is iacet tua vita in m agn a miseriia.
Q u i sunt tűi potatores, vitám p erdu n t atque m ores tendentes ad vitia ."
9. „T u scis linguas im pedire, titu ban do sólet ire
tua sum ens basia,
v erb a recte non, discernens centum pu tat esse cernens d u ó lu m in aria.“
21 Bő átdolg ozása Pierre Ja m ectől: Le D éb a t d u vin et d e l ’eau ; M on taig lon : R ecu eil de poésdes fran^aises IV , 103. M o r e 1-F a t i o e g y k atalán változatot k ö z ö l R ontania X V I, 375. V. ö. m ég M oritz S t e i n - s c h n e i d e r id. m. becses összeállítását.
33 G arm in a Bura na 173 (Bibi. des lit. Vereins in Stuttgart X V I), u g y a n e z E délestan d-D u M é r i l : Poésies latines inédites du m oy en ágé, 1854, u gy an itt a C u m tenefret om n ia k ezdetű is a b o r és v íz v itá já t m o n d ja el; v. ö. G r ö b e r, Z eitsch rift fiir rom . Pliil. II, 352.
10. „E t qui tuus est am atőr, H om ieida, forn icator, D a ru s, Geta, B irria:
tales tib i fam ulan tu r, tales de te glorian tu r tabernali cu ria.“
11. „P rop ter tuam pravitatem
n ullám habes libertatém , dom os tenes p a rvu las;
séd ego m agna sum in m u n do, dissolu ta m e d iffu n d o
per terre pa rticu la s:
potu m don o sitiendi, ad salutem m e qu^renti v a ld e aecessaria."
A m agyar irodalomban Balassi nóta jelzései között talál
ju k annak bizonyítékát, hogy a vágáns-dalok nálunk is isme
retesek voltak. Balassitól dallamként idézett strofikus szer
kezetű Y i r M o n a c h u s i n m e n s e M a y (D ézsi-kiad. I, 90) szerintem csakis efféle vágáns-dal lehetett, m elynek tar
talm a valószínűleg hasonlított Balassi szerelmes verséhez.
M ár most, ha a m agyar énekek keletkezését m egpróbál
ju k a középkori latin énekből levezetni, nem szabad elfeled
nünk, hogy a virágok vetélkedése az e r d é l y i o l á h s á g k o l i n d a k ö l t é s z e t é b e n elég sok változatban előfor
dul, még pedig a m agyar énekekhez feltűnően hasonló a la k ban és mégis oly lényeges különbségekkel, hogy sem a m a
gyar énekeket az oláh kolindákból, sem az oláh kolindákat a m agyar énekekből nem szárm aztathatjuk.
A b b ó l a hat kolindából, vagyis karácsonyi énekből, m e
lyet A lex iu V i c i u adott ki a bukaresti oláh akadém ia folklore-kiadványainak sorozatában23 és m elyekhez Bartók Béla gyűjtéséből még két változatot hozzátehetünk,24 m eg
állapíthatjuk, hogy az oláh kolindákban is három virág v e tekszik elsőbbségért, de ezek m indig kivétel nélkül a búza, a szőlő és az olaj virága.25 A vitatkozás sosem a m ezőn, hanem az oltáron folyik és két változat szerint m aga Isten ítéletet is tesz közöttük, m indegyiknek igazságot szolgáltatva. A m a
gyar énekek pajkos profán csattanója, t. i. hogy a legények,
23 C olin d e din A rdeal. D atin i de cra ciu n si credinte p op ora n e c u le - gere cu anotatiu n i si glosar de A le x iu V i c i u, Bucuresti, 1914 Ac.'td R om án a. D in V ieata p o p o r u lu i rom án X X II. köt. a C X X X V 1 I.— C X L II.
szám ok.
24 V olksm u sik dér H um ánén v. M a ia m üres (Saanmelb. f. vergL M usikw . IV .), 15. és 16. sz.
25 A búzát, b ort és o la ja t m á sfa jta k olin d á k b a n is m egtaláltu k együ tt v. ö. G raulu, vinulu si m irulu, M. M a rien escu : Poesia popu la re. C olind e.
Pest, 1859.; 53 1., ah ol a három tá rg y at m aga az énekes h ason lítja össze.
19
leányok virága (ibolya, rózsa v a g y szekfű) különb mint a m ásik kettő, m ely Isten színét képviseli, teljesen hiányzik az oláh énekekből, mert a profán virág helyébe lépő o la j
virág is egyházi szolgálatával dicsekszik, t. i. hogy vele ke
resztelnek. Egyetlen változatban (139. sz.) zárul az ének né
m ileg profán csattanóval: ebben a boré az utolsó szó s azzal dicsekszik, hogy ő terjeszti el a vígságot az emberek között, de összehasonlítva a többivel, ez nyilván újabb variáns. K ét
ségtelenül teljesebb változat az a kettő, m elyben Isten ítéletet is tesz a virágok közt, mert ez még a középkori latin disputa
vers teljes form áját, a vitát a döntőbíró ítéletével együtt m eg
őrizte (138. és 141. sz.).
A z egyiket itt közlöm m agyar fordításban (138. s z .):
D rá g a nap k él m inden vidékre, m inden útra. Fönn, ebben a r u dvarban jó , szép szokás van, K risztustól való, m ert van nak széles a sz
talok és in egg y u jtott fá k ly á k .27 A z asztalok k ö rü l karosszék ek vannak felá llítva . K eresztben az asztalokon van három kis virá g, h árom fü - vecske. Ezek egym ást ó c s á r o ljá k : M elyik n a g y o b b a m ásiknál? A jó Isten az égben 28 ül, nézi őkét és szóval beszél h ozzá ju k . A b ú za v irá g jó l b e szél és íg y b iz o n y k o d ik : „Isten m ellett én v a g y o k a leg n a gy ob b , m ert ah ol én nem v a g y o k , ott nincs k alács az asztalon, sem jólla k o ttsá g a h á zb a n !" A szőlő virá g j ó l beszél és íg y b iz o n y k o d ik : „Isten m ellett én v a g y o k a leg n a gy ob b , m ert ah ol én nem v a g y o k , ott nincs se öröm , se b o ld o g s á g !" A z o la j virá ga jó l beszél és íg y b iz o n y k o d ik : „Isten m e l
lett éli v a g y o k a leg n a gy obb , m ert a h o l én nem v a g y ok , ott nincs ke- resztelés!" A j ó Isten ül a z égben , nézi őket és jó l beszél: „T i h árom kis- virág, három kis fü vecsk e, m it vetekedtek? A zt m on d om nektek, h o g y m indhárm an en yéim v ag ytok . A b ú za v irá g a jó l beszél, m ert ő az én testem. A bor v irá ga j ó l beszél és b iz o n y k o d ik : ő az én v érem és az egész világé. A z o la j v irá ga j ó l beszél és b iz o n y k o d ik : ő az én keresztségem és az egész világ é és vele kereszteltetnek a p o g á n y ok keresztényekké. Jó em berek, ra g yog ó egészséget!28
26 L előh ely ek : M ezőszilvás, K olozsm .: C sá k ly a (A lsófeh érm .) v a g y C sé k ly e (Biharm .) ( = C etea), K uzsir (C u jir); ? (O rásia M ur.); K is- k alán (H u nyadm .), Ú jfa lu (A lsó feh érm .?); V á n csfa lv a (M árm arosm .);
Iza k on y h a (M árm arosm ,).
27 Más v a riá n sok b ól tudjuik. h o g y itt a z oltárra céloz a z énekes, 28 Más változatban az oltáron, selyem széken.
29 D ra g soare rásare Bún rándu-i, f rumos,
’N toate la tu iile, D a r d ela Hristös,
’N toate vadurile. C á sunt m ese ’ntinse Sus la aceasta cu rte Si fá c lii aprinse.
Form ailag a m agyar énekekhez legközelebb áll a rö
vid m ezőszilvási (Kolozsm. Silvasul rom.) változat. E z a virágvetélkedéssel össze nem függő bevezetés után, m ely a szent estét dicséri m inden expozíció nélkül, íg y a d ja elő a vitát (137. sz.):
S zól a b ú za v irá ga : „V irá g o k , ti m in d v irá g ok v ag y tok , de én va
g y o k a bú za virá ga és én v a g y o k az Ür teste!*' S zól a bor v irá ga : „V i
rágok, ti inind v irá g ok v a g y tok , d e én v a g y o k a bor v irá g a és én v a
g y o k az Ür v ére !“ S zól az o la j v irá ga : „V irá g ok , ti m ind v irá g ok v a g y to k , de én v a g y o k a z o la j virága, aki m egkenem az em bereket és k eresztén yek ké keresztelem ő k e t!“
Im p re ju r d e m ese — L án g a D um nezeu
Jdturi is direse, Sunt m ai m aré eu,
C ru cis peste m ese C á unde nu-s eu, Sunt trei floricele, N ici o crestinare T r i m oh oritele. N ici o botezare!
E le se m u stra : Dr,ag Doannut din ceriu
C a re sunt m a i m ari? Sade, le priveste D ra g D om n u t din ceriu C h ia r bine gráeste:
Sade, le p iiv e ste — V o i tri floricele, S i din gnaiu gráieste. T ri m ohoritele
F loa rea gráulu i C e v a v o i musitrati,
C h ia r bine gráiá >
C á, záu, v o i tustrele, S i s’a d e v e r iá : ) C á, sunteti a mele.
— Lfingá D nm nezeu >
F loarea gráulu i S u n t m ai m aré eu, C h ia r bine gráiá
Cá unde nu-’s eu, C á -i pelita mea.
N a-s c o la c i p e m asa, F loa rea v inu lu i N ic i un sat in casá! C h ia r bin e gráiá Floairea vin u lu i Si s’a d everiá :
C h ia r bin e gráiá E sángele meu
S i s’a d e v e r iá : Si a toatá lum ea.
)
— LángS D um nezeu Floajrea m iru lu i S u n t maii m aré eu, C h ia r bin e gráiá C á unde nu-s eu, Si s’a d e v eriá :
N ic i o veselie, E botezul m eu
N ic i o b u cu rie! Si ei se botezá F loarea m irului D in p á gá n i erestini.
C h ia r bin e gráiá Q am en i de ce i buni, S i s’a d e v e r iá : D a lb á -i sánátate!
21
Szerintem kétségtelen, hogy a m agyar és az oláh énekek egyrészt egy azonos régi latin énekből, másrészt egym ástól függetlenül keletkeztek. H ogy azonos forrásra m ennek vissza, bizon yítja m indkettőben a hármas tagolás, továbbá a b ú z a - és a szőlővirág jelenléte és azonos dicsekvése misztikus ér
demeikkel. Ez véletlen találkozás nem lehet. Viszont hogy egym ástól függetlenül keletkeztek, azt tanúsítják egyrészt a székely változatok, m elyek nem az erdélyi oláh kolindákkal,.
hanem a nyitrai és dunam enti m agyar változatokkal azonos szöveget m utatnak, vagyis m indegyikükben a profán virág szerepel a búza- és a szőlővirág mellett, nem pedig az olaj virága, mint az oláh változatokban. M ásrészt az oláh kolin- dák megőrizték a középkori latin énekben olvasható békítő döntőítéletet, ami a m agyar énekekből hiányzik. Viszont a m agyar énekben archaikus elem a középkori latin ének hősei
nek, a rózsának és violának előfordulása és a hozzáfűződő dicsekvés (leányok leszedik, vele dicsekszenek). A székely variánsokban előforduló szekfű nyilván újabb eredetű.
S épen azért, mert a m agyar és oláh énekek archaikus elemeikben egym ástól különböznek és mégis lényegesen egyező vonásokat m utatnak, m elyek hiányzanak a bécsi latin énekből, kénytelenek vagyu nk ez ének és a m agyar- oláh énekek közé egy hipotetikus latin vágáns-éneket ik tatni, m elyben egyrészt a m agyar és az oláh énekek egym ás
tól különböző archaikus elemei, másrészt közös, de a bécsi latin énektől eltérő elemeik megvoltak. Ebben az ős latin énekben valószínűleg a rózsa és ibolya mellé még a szőlő és a búza virága is beállt a vetekedők sorába és talán Isten íté
letével végződött. A m agyar fordításból aztán az ítélet egé
szen elmaradt és az ének többé-kevésbbé hangsúlyozott éllel a X II . századi latin versben már előforduló és végelem zés
ben Seduliustól származó érvvel zárul. A szentiváni éneklés
sel való összefüggés teljesen külsőleges és a nyitram egyei refrain ( v i r á g o m v é l e d e l m e g y e k stb.) tisztára külső szóasszociáció ( v i r á g ) révén ragadt a virágvetélkedéshez.
Igen becses azonban a nyitrai variánsok legrégibb fe lje g y zéseiben előforduló i v o l a és a Vikár Béla gyűjtötte töre
dékes udvarhelyi variáns, m elyben egy meg nem határozott v i r á g mellett a szekfű és a kékszínű v i o l a vitatkozik- U gyancsak érdekes, hogy a Réső Lnsel variánsában az
i v o 1 a mellett a r ó z s a is előfordul, mint a régi latin köl
teményben.
A z oláh kolindák szintén erre a hipotetikus latin versre m ennek vissza; az ősszerző, v. sz. valam i oláh egyházi férfiú, teljesen a ritus szellemében igazította el a latin m intát s a virágok vetélkedését — talán tartalma miatt — a kolindák stílusába átírta, kiküszöbölve a profán elemeket azzal, hogy a rózsa, illetve ibolya (viola) helyébe illesztette az olajat.
Megtartotta azonban a békítő ítéletet, m ely aztán egyes ké
sőbbi változatokban elm aradt.29
Érdekes tanulságot rejt m agában a virágok vetélkedésé
nek tanulm ányozásából levont eredm ényünk: ím e ú jra egy példa arra, hogy a népköltészetben m ilyen régi műköltési le
csapódások rejlenek. C sak nemrégiben m utattam rá arra, hogy a B ú s a n b ú g ó b ú s g e r l i c e kezdetű énekben egy k ö zépkori eredetű tudós hiedelem rejlik. Ezúttal azonban talán sikerült bebizonyítanom , hogy egy népének egy egész középkori m ű fa jt képvisel a m agyar irodalomban. A v i r á g o k v e t é l k e d é s e , m int latin ősei, pontosan tükrözi a keresztény világnézet kellős közepén vígan tenyésző profán szellemet.
A m agyar tudom ányos közvélém ény még mindig nem m éltán yolja eléggé, m ilyen roppant fontosságú m unkát vég
zett a m agyar folklore-kutatás, m időn a fonográfhenger segít
ségével megmentette a végső pusztulástól a m agyar zenei iro
dalm i m últ drága m aradványait. V á jjo n nem épen a sokat emlegetett v i r á g é n e k e k utolsó emlékét szedték-e össze az eldugott m agyar falvakban?
29 A X I. szá za d tól k ezdve a p erzsa -arab s íg y v. sz. a török k ölté
szetben is m eg ta lá lju k a vetélk edő vers m ű fa já t; 1030 k örü l m ár A sadi m egír ja első m u n á za rá t-já t (H erm ann E t h é : Über persisch e Tenzonen, A b h . u. V ortr. des 5. K ongr. dér O rientalisten, II. 1. H alfte, B erlin 1882, 48— 135. 1.) V irágviták is akadnak, főle g a rózsa és a n árcisz között {Ethé, id. h. 53 és S t e i n s c h n e i d e r id. h. 10., 81. és 90. sz.), de a latin én ekekkel v a ló h asonlóság és a sacrális tartalom m iatt lehetetlen a m a
g y a r és oláh én ek ekk el .kapcsolatban a keleti szárm azást vitatni. Nem láthattam a /köv. m ű v e t : A lex. R o s e 11 i : C olin d ele religioase la Rom ani.
Buc. 1920 (A n alele A oa d. R om .)
M I N E R VA
címen már kilencedik évfolyam ánál tart az a fo ly ó irat, m ely a m agyar szellem tudom ányok öneszméle
tének és tudatos összetartásának lett vezető orgá
numa. M ikor a folyóirat terve kialakult, a m agyar szellemi tudom ányok önérzete a m élyponton állt.
A „bölcsészet-, n y elv - és történettudom ányok41 egym ástól m indinkább elidegenedtek, a pozitiviz
mus jegyében állva egyre szűkebb és szűkebb területekre specializálódtak, csak a természettudo
m ányokat tartották igazi tudom ánynak és köve
tendő példának. A filozófiai m űveltség hiánya az önérzetüket vesztett szellem tudom ányok előtt tudo
mányos érdemnek látszott. A zóta kilenc esztendő m últ el és ezt a kilenc esztendőt a m agyar tudom á
nyosság történetében is a szellem tu dom á nyok sza
badságharcának lehetne mondani. H o g y ez idő alatt a tudom ányos közszellem a szellem tudom ányok javára megváltozott és az irodalom tudom ány, tör
ténelemtudom ányok, filozófia és pedagógia újból egym ásra találtak, hogy a filozófia ú jb ó l eleven tényezője a tudom ányos életnek, hogy a szellem- tudom ányok ú jb ó l ráeszmélnek önállóságukra, összetartozandóságukra és a szellem tudom ány, szellem történet fogalm a behatolt a köztudatba — mindebben a M inerva folyóirat tanulm ányainak nagy részük van.
A M in erv a -T á rsa sá g ra és a fo ly ó ir a tr a v o n a tk o z ó m inden k ö z le m é n y a M IN E K V A -T Á R S A S Á G cím é r e k ü ld e n d ő .
(P écs, K özp o n ti E g yetem ).
B A L O G H JÓZSEF
A k eresztén y -róm ai irodalom történ et n éhány je lle m z ő b b vonása (1926).
B A R T O N IE K EM M A
A z Á rp á d -h á z neve (1924).
BECK ER, C. H . porosz kultuszm iniszter
P orosz-n ém et k u ltú rp olitik a a v ilág h áb orú után (1926).
G ra gg er R ób ert (1927).
BÁRÓ B R A N D E N S T E IN BÉLA
K oru n k lelki válsága és a m eta fizik a p rob lé m á ja (1926).
CS Á S ZÁ R ELEMÉR Jók ai (1925).
E C K H A R D T S Á N D O R
M ag ya r rózsakeresztesek (1922).
A C on trat Social. F ejezet a m a g y a r felv ilá gosod ás történ etéb ől (1923).
Sica m b ria (1927).
M ag ya r hum anisták Párizsban (1929).
A z utolsó virá gén ek (1930).
FÁ B IÁ N ISTV Á N
A fra n cia k on zerv ativizm u s filo z ó fia i alapvetői.
M aurras, Seilliére, M aritain (1927).
F A L U D I JÁ N O S
D u dith és a fra n cia hum anisták (1929).
F A R K A S G Y U L A
R om án os-rom á n tos-rom an tiku s (1929).
G E R E V IC H T IB O R
A régi m a g y a r m űvészet eu róp a i h elyzete (1924).
H Ó M AN B Á L IN T
A m a g y a r történetírás első k orszaka (1923).
1. A történetírás form ái a k ö z é p k o rb a n . 2. A m a g y a r történ et
írás k ezdetei és a Szent L á szló-k ori Gesta U n garorum . 3. XII.
századi történ etírásu n k és Béla k ir á ly név telen je g y z ő je . H O R N Y Á N S ZK Y G Y U L A
A történ ettu dom án y általános jelleg é rő l (1924).
H O R V Á T H JÁ N O S
M ag ya r irodalom ism eret. A rendszerezés alapelvei.
(1922).
F a j-k é rd és az irodalom ba n . Jegyzetek a P e tő fi-iro d a - lom hoz. (1922).
PAU LER Á K O S
A szellem történet k ategóriái (1923).
PR O H A S ZK A L A J O S
V allás és kultúra. L eopold Z iegler filo z ó fiá ja (1929).
PUKÁNSZKY BÉLA
S ch openh au er és a századvégi m a gyar líra (1922).
A m a gyar H egel-vita (1922).
K ritikai Szem le
H orváth János: A m agya r irodalm i népiesség (1929).
RIE D L FR IG Y E S H A G Y A T É K Á B Ó L
M a gy a r sors. Üj m ag ya r élet. A há b orú . A z em beriség jö v ő je . A N yugat d é lib á b ja . Z sidókérdés. (1922).
RUBER JÓZSEF
W e r b ő c z y gon d olatv ilá ga (1923).
SZEKFŰ G Y U L A
F a ji sajátságaink a gazdaságtörténet világán á l (1922).
I. P rob lém a és foga lm ak . — II. A m ag ya r b orterm elés külső tén yezői. — III. B első té n y e z ő : a term elő lelk ia lk a ta . — IV. A datok a term elő lelk ialk a ta ism eretéh ez. A ) X IX . század első fele. S zéch en y i és W esselén yi. B) A z a bszolu tizm u s k o rá b an. Szem ere B ertalan. C ) A k ieg y ezési k orszak ba n . — V. A*
ered m én y ek .
G ra gg er R ób ert m űvelődésünk történetében (1927).
SZERB A N T A L K ölcsey (1926).
I. K ölcsey szcntim entálizm usa. — II. K ölcsey ideálizm usa A z U dvari em ber (1926).
B aldassare C astig lion e. i. É letform a. 2. K özépkori normák 5. R enaissance. 4. A z anfik gon dolat. 5. A z em beri érték.
M agyar prerom an tik a (1929).
Vörö-.ma ity-ta n u lm á n yok (1930).
G R Ó F TELE K I PÁL
Szintézis és szisztém a a fö ld r a jz i előadásban (1922).
I'H IENEM ANN T IV A D A R
A pozitivizm u s és a m a gy ar történ ettu dom án yok (1922).
A szaba d g on d olkod ás első n y om a i a m a gy ar k özép korban (1922).
A N yu gat alk on ya (1922).
O sw a l/l S pen gler és a S pen gler-v ita . — I. S pen gler történet- filo z ó fiá ja . 1. T erm észet és történ elem . 2. A ku ltú ra fogalm a 3. A kultúrák kü lön bözősége. 4. A kultúrák egy ség e. — II. A S pen gler-iroda lon i
Városi élet a m agyar k özép k orba n (1923).
I. P olgá rok és feren cesek . — II. K ód ex irod a lm u n k eredete.
Moll.'* - s r-s Fivisnms (1924).
I. T örtén etfölfog á s. — II. Erasm us. — III. A m agyar erasmisták.
— IV. Üt a felvilá gosodá s felé.
